„A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jócselekedetre felkészített.” (2Tim 3:16). Isten igéje olyan, mint egy kincstár, amelyben minden elengedhetetlen dolog benne van Isten embere tökéletesítéséhez. Nem úgy becsüljük a Bibliát, ahogyan kellene. Nem igazán mérjük fel helyesen tárházának gazdagságát és annak sem vagyunk tudatában, hogy milyen nagy szükség van az Írásokat nekünk, magunknak kutatni. Az emberek elhanyagolják az Ige tanulmányozását ilyen vagy olyan földi gondokkal, vagy örömökkel való foglalkozás miatt. Csip-csup dolgokat hoznak fel kifogásként melyek miatt tudatlanok maradnak az Isten által ihletett Írásokat illetően. Azonban jobb bármilyen földi jellegű dolgot félretenni, mint ezt a mindennél fontosabb tanulmányt, amelynek rendeltetése az, hogy bölccsé tegyen bennünket az örök élet dolgaiban.

A szívem fájdul meg, hogy embereket látok – még olyanokat is, akik hitvallásuk szerint Krisztust eljövetelét várják - , amint idejüket és képességeiket nem kímélve olyan könyveket csereberélnek, amelyek korunk különleges igazságaira nézve semmit hasznosat sem tartalmaznak. Elbeszélések, önéletrajzok, emberi elméletek és spekulációk ezek. A világ tele van az ilyen könyvekkel. Ezeket bárhol be lehet szerezni. Azonban leköthetik magukat Krisztus követői ilyen közönséges dolgokkal, amikor égető szükség van mindenfelé Isten igazságára? Nem küldetésünk ilyen műveket terjeszteni. Ezrek vannak, akik ezt teszik, akiknek egyelőre nincsen jobb ismeretük. Nekünk határozott küldetésünk van és nem szabad mellékes dolgok miatt ettől elfordulni. Nem szabad embereket és eszközöket arra a célra használnunk, hogy olyan könyvekre hívjuk fel a figyelmet, amely a jelenvaló igazságra nem fektet hangsúlyt.

Szoktatok-e imádkozni az igazság előrehaladásáért? Hát akkor dolgozzatok is érte és mutassátok meg, hogy imáitok őszinte, buzgó szívekből szállnak fel. Isten ott nem tesz csodákat, ahol eszközöket biztosított az igazság elvégzésére. Használjátok a szolgálatára az időtöket és a képességeiteket és Isten nem fog csalódást okozni, hanem fáradozásaitokkal együtt fog működni. Ha a gazda nem szánt és vet, Isten nem fog csodát tenni, hogy hanyagsága eredményeit ellensúlyozza. Az aratás idején a mezőn nem talál termést. Nincs mit kévébe kötni, nincs mit magtárba gyűjteni. Isten gondoskodott a magról, a talajról, a napsütésről és az esőről. Ha a gazdász használta volna a keze ügyében található eszközöket, akkor megkapta volna a vetés és szorgos munkája eredményét.

Nagy törvények vezérlik a természet világát és a lelki dolgokat is egyaránt határozott alapelvek irányítják. Ha a kívánt eredményeket akarjuk megkapni, akkor használnunk kell a cél elérésére adott eszközöket. Akik saját maguk nem tesznek határozott erőfeszítéseket, azok nem Isten törvényeivel összhangban munkálkodnak. Az ilyenek nem használják a Mennyei Atya által adott eszközöket és csak igen szegényes megtérülésre számíthatnak. A Szentlélek nem fog bizonyos cselekvési pályákra kényszeríteni embereket. Szabad erkölcsi lények vagyunk és amikor elegendő bizonyítékot kapunk a teendőinket illetően, ránk van bízva, hogy milyen utat választunk.

Te, aki tétlenül arra vársz, hogy Isten valamilyen bámulatos csodát fog végrehajtani, hogy az igazság a világban felragyogjon, van egy kérdésem számodra: Használtad már azokat az eszközöket, amelyeket Isten biztosított ügye előmenetele érdekében? Te, aki mennyei világosságért és igazságért imádkozol, tanulmányoztad a Szentírást? Vágyakoztatok „a tiszta, hamisítatlan tej után, hogy azon növekedjetek”? (v.ö: 2 Pt.2:2). Alávetetteted magad a kinyilatkoztatott parancsnak: „Szeresd…”; „Tiszteld”; Munkálkodj”…; és „Ne…; Ne…; Ne…”? Mert ezek határozott kívánalmak és a keresztény életben nincs helye a tétlenségnek. Te, aki siránkozol a lelki ínség miatt, keresed-e, hogy megtudd és tedd Isten akaratát? Igyekszel-e bejutni a szoros kapun? Akad munka. A Mesterért végzendő komoly munka vár ránk. Győzni kell az Ige által kárhoztatott gonoszságok felett. Egyen-egyenként kell megvívnunk a harcot a világ, test és vér, és Sátán ellen. Isten igéjét a „Lélek kardjának” hívják és jártasnak kell lennünk használatában, ha keresztül akarjuk vágni magunkat a temérdek ellenálláson és sötétségen.

Szakítsd el magad a káros társaságoktól. Mérd fel mibe kerül Krisztust követni, majd pedig eltökélt határozottsággal tisztítsd meg magad minden testi és lelki tisztátalanságtól. Az örök élet, amid csak van, mindennel, felér és Jézus ezt mondta: „Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14:33). Aki nem tesz semmit, hanem valamilyen természetfeletti erő késztetésére vár, az fásultan és sötétségben fog tovább várni. Isten átadta nekünk a szavát. Világos nyelven beszél a lelkünkhöz. Nem elég szájának szava, hogy megmutassa kötelességünket és sürgesse annak betöltését?

Akik alázatosan és imádságos lélekkel kutatják a Szentírást Isten akaratának megismerése és cselekvése céljából, azoknak nem maradnak kételyeik, hogy melyek Isten iránti kötelességeik. Mivel, „ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti e tanításról..” (Jn 7:17). Ha meg akarjuk ismerni az istenfélelem titkát, akkor az igazság világos szavát kell követnünk – nem érzelmek vagy érzések kérdése ez. Engedelmesség alapelvekből történjen és az igazságot minden körülmények között követni kell. Az ilyen jellemet választja ki Isten az üdvösségre. A hiteles keresztény próbája Isten igéje. Jézus ezt mondja: „Ha szerettek engem, tartsátok meg a parancsolataimat.”És: „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak”….és: „Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.” (Jn 14)

Itt találjuk azokat a feltételeket, amelyek szerint történik minden lélek kiválasztása az örök életre. Az Isten parancsolatai iránti engedelmesség fogja bizonyítani a szentek közötti örökséghez való jogot a világosságban. Isten kijelölt magának egy bizonyos jellembeli minőséget és mindenki, aki Krisztus kegyelme által eléri követelményét, gazdagon jut be az országába. Mindenki, aki el akarja érni ezt a jellemszintet, használnia kell az Isten által e célra adott eszközöket. Ha örökölni akarjuk azt, ami megmarad Isten gyermekei számára, akkor Isten munkatársaivá kell válnunk. Arra kaptunk kiválasztást, hogy viseljük Krisztus igáját, hogy hordozzuk Krisztus terhét és vigyük keresztjét. Igyekeznünk kell „kiválasztásunkat és elhívásunkat erőssé tenni” (v.ö.: 2Pt 1:10). Kutassuk az Írásokat és meg fogjuk látni, hogy Ádám egyetlen fiát vagy leányát sem választották ki az üdvösségre Isten törvénye iránti engedetlenségben. A világ Isten törvényét semmissé teszi, azonban a keresztények, az igazság iránti engedelmesség által történő megszentelődésre lettek kiválasztva. Ha viselni akarják a koronát, akkor hordozniuk kell a keresztet.

A Biblia a hit és a tanítás szabálya. Nincs semmi olyan, amely jobban hivatott volna a gondolkozásunk megelevenítésére, az értelem megerősítésére, mint Isten igéjének tanulmányozása. Nincs más olyan erejű könyv, amely úgy felemelné a gondolatokat, olyan energiát adna képességeinknek, mint a Biblia átfogó és megnemesítő igazságai. Ha Isten igéjét úgy tanulmányoznák, ahogyan azt kellene, akkor az embereknek mély gondolataik volnának, nemes jellemük, szilárd céltudatosságuk, amely dolgokat ritkán láthatunk napjainkban. Ezrek, akik szószéken szolgálnak, nem rendelkeznek alapvető gondolkozásbeli és jellemtulajdonságokkal, mivel nem látnak neki az Írások tanulmányozásának. Elégedettek az igazságok felszínes ismeretével, holott értelmezésüket tekintve azokban gazdag mélységek találhatók. Inkább sietve tovább haladnak, minden vonatkozásban sokat veszítenek, mintsem hogy szorgalmasan keresnék az elrejtett kincset.

Az igazság keresése minden alkalommal megjutalmazza a keresőt és minden felfedezés gazdag lelőhelyeket nyit meg elmélyedés céljára. Az emberek gondolkozásuk, szemlélődésük tárgya szerint változnak. Ha hétköznapi gondolatok és ügyek kötik le a figyelmüket, akkor az ember is közönségessé, hétköznapivá válik. Ha túl felületes és Isten igéjét csak felszínesen érti, akkor nem kapja meg Istentől azokat a gazdag áldásokat, amivel szeretné őt megajándékozni. Az elménk törvénye, hogy vagy beszűkül, vagy bővül azon dolgok terjedelmének megfelelően, amelyekben jártassá lesz. Szellemi képességeink bizonyára összezsugorodnak és elveszítik Isten igéje mélyebb értelmét megragadó képességüket, hacsak nem használjuk élénk módon és állhatatosan az igazságkeresés feladatára. Lelki látásunk kitágul, ha arra használjuk, hogy bibliai témák összefüggéseinek járjunk utána igehelyet igehellyel, lelki dolgot lelkivel összevetve. Hatoljunk a felszín alá és az adott gondolat leggazdagabb kincsei az ügyes és szorgalmas tanulóra várnak.

Akik a világnak adott legmagasztosabb üzenetet tanítják, fegyelmezzék gondolataikat, hogy megértsék annak jelentőségét. A megváltás témaköre a legnagyobb figyelem-összpontosítást igénylő tanulmányozást is kiállja, mélységeit pedig sohasem fogjuk teljesen feltárni. Nem kell attól félnünk, hogy ezt a csodálatos témát ki fogjuk meríteni. Nagy kortyokat igyunk az üdvösség kútjából. Saját magunk menjünk a forráshoz, hogy felüdülést nyerjünk, hogy Jézus örök életre buzgó kút fejévé váljon bennünk. Csak a Biblia igazsága és a Biblia vallása fogja kiállni az ítélet próbáját. Nem szabad elferdítenünk, kiforgatnunk Isten szavát, hogy saját céljainknak és világi érdekeiknek feleljen meg, hanem őszintén kell feltenni a kérdést: „Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjek?”. Mivel áron vétettünk meg, ezért nem vagyunk önmagunkéi. És micsoda árat fizettek értünk! Nem „romlandó dolgot, ezüstöt vagy aranyat” adtak értünk, hanem Krisztus drága vérét. Amikor az ember elveszett állapotba került, Isten Fia így szólt: Kiváltom őt, kezese és helyettese leszek. Letette mennyei ruháját, felvette istenségére a mi emberi természetünket, leszállt a mennyei trónról, hogy elérje az emberi nyomorúság és kísértések legalsó határait, felemelje bukott természetünket és lehetővé tegye számunkra, hogy győzzünk, Isten fiaivá és örököstársakká legyünk az örök országban. Megengedjünk tehát bármilyen földi megfontolást, hogy elfordítson bennünket az igazság ösvényétől? Ne tegyünk-e minden tanítást és elméletet Isten igéjének mércéjére?

Ne engedjünk semmilyen emberi érvelésnek, hogy elfordítson bennünket a bibliai igazságok alapos megvizsgálásától. Az emberi véleményeket és szokásokat nem szabad úgy fogadni, mint isteni tekintéllyel rendelkezőket. Isten kinyilatkoztatta szavában, mi az ember teljes kötelessége és ne térjünk el az igazság nagy mércéjétől. Azért küldte egyszülött Fiát, hogy példaképünk legyen és meghagyta nekünk, hogy hallgassuk és kövessük Őt. Nem szabad olyan befolyásoknak engedni, amelyek eltávolítanak attól az igazságtól, amely Jézusban van, azért mert nagy és állítólag jó emberek Isten szava világos állításai fölé hangsúlyozzák elképzeléseiket.

Krisztus olyan munkát végez, amely az embereket eltávolítja a hamis és hibás dolgoktól és az igazhoz és hiteleshez viszi őket. „Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8:12). Addig nem vagyunk abban a veszélyben, hogy hibás útra tévedünk, amíg a „világ Világosságának” lábnyomában járunk. Krisztus munkáját kell végeznünk. Bele kell adnunk szívünket és lelkünket a szolgálatába, kutatnunk kell az élet igéjét és másoknak bemutatni. Tanítanunk kell az embereket arra, hogy ébredjenek rá, milyen fontos e könyv tanítása és milyen veszélyes eltérni világos parancsolataitól.

A zsidókat tévelygésbe, romlásba és az Úr dicsőségének elutasításába vezették, mivel „nem ismerték az Írásokat, sem az Isten hatalmát.” (Mk 12:24). Nagy munka áll előttünk: embereket arra vezetni, hogy vegyék és tegyék Isten igéjét életük szabályává és mércéjévé, ne alkudjanak meg a hagyománnyal és szokásokkal, hanem járjanak Isten minden parancsolatában és rendelésében. -- Review and Herald 1888 július 17