Salamon, aki olyan nemzet élén lett királlyá, melyet Isten a környező népek világosságává akart tenni, nagy dicsőséget hozhatott volna engedelmes életével a világegyetem Urának. Segíthette volna Isten népét, hogy kerüljék el azon gonoszságokat, amelyek a környező országok gyakorlata volt. Használhatta volna Istentől nyert bölcsességét és befolyásának erejét a nagy missziómunka megszervezésére és irányítására, világosságul olyan népeknek, akik tudatlanok voltak Isten dolgait és igazságát illetően. Tömegeket lehetett volna így nyerni a királyok Királya részére.

Sátán jól tudta, milyen eredményekkel jár az engedelmesség és Salamon uralkodásának első éveiben – amelyek dicső évek voltak a király bölcsessége, helyes cselekedetei és becsületessége miatt – arra törekedett, hogy olyan befolyásokat hozzon, amelyek majd alattomos módon kikezdik Salamon elvhűségét és Istentől való eltávolodásra késztetik. A feljegyzésekből tudjuk, hogy az ellenség sikeres volt erőfeszítéseit illetően: „Sógorságot szerzett azután Salamon a Faraóval, az egyiptombeli királlyal; és elvette a Faraó leányát, és hozta Dávidnak városába..” (1Kir. 3:1/a)

Salamon, azzal, hogy egy pogány nemzettel szövetséget kötött és egy bálványimádó hercegnővel e szövetséget megpecsételte, elhamarkodott módon semmibe vette Isten azon kikötéseit, melyekkel fent kívánta tartani népe tisztaságát. Az a remény, hogy az egyiptomi feleség megtérhet gyenge mentségül szolgált a bűnre. Azon határozott parancsolat áthágásával, hogy különüljenek el és ne keveredjenek más népekkel, a király földi hatalommal kötött össze erejét.

Isten, részvéttel teljes irgalmában, egy ideig ellensúlyozta ezt a szörnyű hibát. Salamon felesége megtért és a király, bölcs választásával, sokat tehetett volna, hogy gátat vessen azon gonosz erőknek, amelyeket elővigyázatlansága indított el. Salamon azonban elkezdte szeme elől téveszteni erejének és dicsőségének forrását. A hajlamai kezdtek értelmén uralkodni. Ahogyan megnőtt önbizalma, igyekezett saját elgondolásai alapján végrehajtani Isten szándékát. Azzal érvelt, hogy a környező népekkel kötött politikai és kereskedelmi szövetségek számukra az igaz Isten ismeretét fogják közvetíteni, így aztán egyik nemzettel a másik után lépett szentségtelen szövetségre. E szövetségeket gyakran pogány hercegnőkkel kötött házassággal pecsételte meg. Isten parancsolatait félretette a környező népek szokásai kedvéért.

Salamon hitehagyásának évei alatt gyors volt Izrael lelki hanyatlása. Hogyan is történhetett volna ez másként, amikor királyuk sátáni erőkkel kötött szövetséget? Ezen erőkön át az ellenség a nép gondolkozását zavarta össze az igaz és hamis isten-imádatot illetően. Könnyű prédájává váltak. Mindennapos gyakorlattá vált a pogányokkal kötött házasság. Az izraeliták gyorsan elveszítették a bálványimádással szembeni bűngyűlöletüket. Pogány szokásokat vezettek be. Bálványimádó anyák pogány szertartások megtartásával nevelték fel gyermekeiket. A zsidó hit tisztasága gyorsan romlásnak indult és eszméi zavarossá váltak. A más népekkel való kereskedelem az izraelitákat meghitt kapcsolatba hozta olyanokkal, akikben nem élt az Isten iránti szeretet, és a zsidók Iránta való szeretete is nagymértékben megfogyott. Isten magasztos és szent jellemének erőteljes tudata erőtlenné vált. Mivel nem voltak hajlandók az engedelmesség útját követni, inkább Sátán lett szövetségesük. Az ellenség elégedett volt sikerével, hogy azon nép gondolkozásában, akit Isten képviselőinek választott ki, az isteni képmásra való teremtettséget eltorzítja. Bálványimádókkal való összeházasodások és a velük való állandó kapcsolatok által Sátánnak sikerült azt elérnie, amelyért régóta munkálkodott – a nemzeti hitehagyást.

Az Úr megkívánja, hogy szolgái szent és sajátos jellemet tartsanak fenn. „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában” – hangzik parancsolata –„mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.” (2Kor 6:14-18)

A föld történelmében soha nem volt még olyan időszak, amikor ez a figyelmeztetés aktuálisabb lett volna, mint a mostani. Sok hitvalló keresztény gondolja úgy, Salamonhoz hasonlóan, hogy szövetséget köthet az istentelenekkel, mivel a tévelygő emberekre gyakorolt befolyásuk jótékony hatással lesz, azonban túl gyakran úgy találják, hogy ők maguk esnek csapdába, győzetnek le és szent hitüket, szent elveiket feladják és elszakadnak Istentől. Egyik hibás lépés a másikhoz vezet, amíg végül olyan helyzetbe nem hozzák magukat, ahol nincs remény az őket megkötöző láncoktól megszabadulni.

A keresztény ifjúság fordítson nagy gondot a barátságok kialakítása és társaságuk megválasztásának kérdésére. Vigyázzatok, nehogy kiderüljön, hogy amit most tiszta aranynak gondoltok, nem nemesfém. A világi kapcsolatok könnyen meggátolhatják az Isten iránti szolgálatot és sok lelket rontanak meg az olyan, nem igazán szerencsés szövetségek, legyen az üzleti, vagy házastársi, amelyek nem hozzák magasabb szintre az embert, sem nem teszik nemesebbé őt. Isten népe soha nem merészkedjen tiltott területre. Isten tiltja a hívők és nem hívők házasságát. Túl gyakori azonban az, hogy a megtéretlen szív saját vágyait követi és Isten által nem szentesített házasságokat kötnek. Ez miatt aztán sok férfi és nő remény és Isten nélkül van e világon. Nemes törekvéseiket feladták és Sátán a csapdájába csalta és fogva tartja őket a rossz választásaikból kialakult élethelyzetük következtében. Akiket szenvedélyek és ösztönök uralnak keserű következményekre számíthatnak életük során, és ez üdvösségük elvesztését jelentheti.

Akik az Úr intézményeinek vezetéséért felelősök, nagy szükségük van Istentől kapott erőre, kegyelemre és megtartó erejére, hogy ne haladjanak az igazság szent elveivel szemben. Sokan, nagyon sokan nehezen értik meg, hogy kötelességük megőrizni az igazságot a maga tisztaságában, amelyben nyoma sincs a tévelygésnek. Azzal hoznak veszélyt önmagukra, hogy könnyen veszik az igazságot és ezzel olyan gondolatokra jutnak, mely szerint csekély következménnyel jár, mit hiszünk, ha emberi elme által kigondolt tervekkel felmagasztalhatjuk önmagunkat a világ előtt, mintegy magasabb helyzetből, mint olyan, aki a legmagasabb pozíciót foglalja el.

Isten sziklaszilárd jellemű embereket hív, olyanokat, akik feddhetetlenségükben állhatatosak és a körülmények nem félemlítik meg őket. Olyan férfiakat hív, akik távol maradnak az igazság ellenségeitől. Olyanokat hív, akik nem mernek világi eszközöket igénybe venni világi személyekkel való társas viszony által, hogy Isten munkája elősegítése érdekében anyagi eszközöket biztosítsanak--, akár csak intézmények felépítéséhez. Salamon, a hitetlenekkel való szövetsége által bőségesen szerzett aranyat és ezüstöt, azonban jóléte a romlására lett. Napjainkban, az emberek nem bölcsebbek, mint ő volt és éppen annyira hajlamosak azon befolyásoknak engedni, amelyik az ő romlását okozta. Sátán ezer éve gyűjti tapasztalatait, és tanulja, hogyan vezessen félre embereket, és akik e korban élnek, szinte ellenállhatatlan erővel hat rájuk. Egyetlen biztonságunk Isten igéje iránti engedelmességünk. Biztos vezetőnknek és tanácsadónknak kaptuk. Isten mai népe határolja el magát és szakadjon el a világ lelkületétől és befolyásaitól.

„Menjetek ki közülük, és szakadjatok el. (2Kor 6:17) Meghalljuk-e Isten hangját és legyünk neki engedelmesek, vagy végezzünk félmunkát és próbáljunk szolgálni Istennek és a Mammonnak? Mindegyikünkre komoly munka vár. Természetünkből fakadóan nem jutunk el helyes gondolatokra és tiszta, szent szándékokra. Küzdenünk kell majd értük. Tiszta és szent elveknek kell meggyökerezni minden intézményünkben, kiadóinkban, főiskoláinkon és szanatóriumainkban. Ha intézményeink olyanok, amilyennek Isten szándéka, hogy legyenek, akkor a velük kapcsolatban lévők nem a világi intézmények mintáit követik. Megmaradnak olyannak, mint akik választott nép tagjai, akiket a Biblia mércéje irányít és vezet. Nem fognak a világ elveivel összhangra jutni, hogy pártfogást szerezzenek. Semmilyen indíték nem lesz elég erős ahhoz, hogy kötelességük egyenes útjáról letérítse őket. Akiket Isten Lelke vezérel, nem fogják keresni saját kedvtelésüket vagy szórakozásukat. Ha Krisztus lakozik egyháza tagjainak szívében, akkor válaszolnak a hívásra: „menjetek ki közülük, és szakadjatok el. (2Kor 6:17) „Ne legyetek részesek az ő bűneiben” (Jel 18:4/b)

Isten azt akarja, hogy megtanuljuk azt a szent leckét, mely szerint saját sorsunkat munkáljuk. Az a jellem, amelyet ebben az életben formálunk eldönti, alkalmassá váltunk-e, vagy sem örök korszakon át élni. Nincs olyan ember, aki biztonsággal megkísérelheti Istent is és a Mammont is szolgálni. Isten maximálisan képes arra, hogy megtartson bennünket ebben a világban, de nem úgy, mint akik a világból valók. Szeretete nem bizonytalan, nem ingadozó. Folyton szemmel tartja gyermekeit, és olyan gonddal, amely felmérhetetlen és örök. Azonban osztatlan hűséget vár tőlünk. „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. (Mt 6:24)

Salamont csodálatos bölcsességgel ruházta fel, azonban a világ elvonta őt Istentől. *Minden féltett dolognál jobban kell őriznünk lelkünket, nehogy a világ gondjai és csábításai elvegyék azt az időt, amit az örök dolgokra kellene szánni. Isten figyelmeztette Salamont a veszélyre és ma is figyelmeztet bennünket, hogy ne sodorjuk veszélybe lelkünket a világhoz való hasonulással. „Menjetek ki közülük”, - kérlel bennünket - „és szakadjatok el,” (2Kor 6:17) …és tisztátalant ne érintsetek; és én magamhoz fogadlak titeket. És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr. (2Kor 6:17-18).-- Review and Herald, 1906 február 1