Mesterem nevében teszek felhívást fiatal férfiaknak és nőknek, akik Isten fiainak és leányainak vallják magukat. Engedjetek Isten szavának! Iskolánk tanáraihoz folyamodok, hogy mutassanak jó példát azoknak, akikkel kapcsolatba kerülnek. Akik alkalmasságot akarnak nyerni az ifjúság jellemének formálására, Krisztus iskolájának tanulóivá kell válniuk, hogy szelídek és alázatosak lehessenek, amilyen az isteni Példakép volt. Öltözetben, magaviseletben, minden dolgukban testesítsék meg a keresztény jellemet, amellyel tanúságot tesznek arról a tényről, hogy a nagy Tanító bölcs, fegyelmező rendelkezései szerint élnek. A keresztény ifjú legyen határozott és komoly. Olyan nevelést kapjon, hogy bátor szívvel és készséges akarattal hordozza a felelősségeket. Legyen kész az élet próbáival türelemmel és kitartással megbirkózni. Törekedjen arra, hogy értéket jelentő életelveket követve, az isteni minta szerint formáljon jellemet, szilárduljon meg azon szokásaiban, amelyek képessé teszi őt a győztes koronáját elnyerni.

Az iskolai életben az ifjúság terméshozó magot vethet, amely nem tövist, hanem a mennyei magtár drága gabonáját termi. Az iskolában töltendő időszaknál nincs kedvezőbb, amikor az ember az isteni törvény alapelvei által uralt krisztusi szabadító hatalmat el tudja ismerni, és bizony a diák érdeke, hogy istenfélő életet éljen. Az életet megkoronázó dicsőség a Krisztussal való összeköttetés eredményén múlik. Senki sem él önmagának. Életünk az összes többi ember életéhez, az emberiség nagy szövetén keresztül kapcsolódik. Istennel együtt kell munkálkodnunk azok üdvösségén, akik romlásban és nyomorúságban az elveszés felé tartanak. Egy jobb életre vivő befolyás eszközeiévé kell válnunk azok számára, akikkel kapcsolatban vagyunk és gondolataikat Jézus felé kell terelgetnünk.

János apostol ezt írja: „Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten igéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt.” Pál apostol arra buzdítja Titust, a neki címzett levélben, hogy intse a fiatal embereket „*mértékletességre”. (v.ö: Tit 2:6). Emeljük fel lelkünket úgy, mint Dániel, aki a Seregek Urának hűséges és állhatatos szolgája volt. Vegyük jól fontolóra, milyen ösvényen járunk, mivel szent földön állunk és Isten angyalai körülöttünk vannak. Helyes dolog úgy érezni, hogy el kell érni a legmagasabb képesítést. A filozófia és a történelem fontos tanulmányok, azonban az idő és pénz ráfordítása nem ér semmit, ha az ember nem Isten dicsőségére és az emberiség javára használja teljesítményeit. Ha a tudomány ismeretét az ember nem úgy tekinti, mint a legmagasabb cél eléréséhez vezető lépcsőfokot, akkor annak nincs értéke. Az a fajta műveltség, amely nem biztosít olyan maradandó ismeretet, mint az öröklét, céltalan. Hacsak nem tartja az ember szeme előtt a mennyet és a jövőt, az örök életet, akkor teljesítményeinek nincs tartós értéke. Azonban ha Jézus a tanítója, nem pusztán heti egy napon, hanem minden nap, minden órában, akkor önmagán érezheti Mestere mosolyát a műveltséggel kapcsolatos képességek elsajátítása során is.

Dániel mindig maga elé tűzte Isten megdicsőítése munkáját és nekünk is mindig ezt kell mondanunk: „Uram, vágyom az ismeretre, de nem önmagam dicsőítése miatt, hanem azért, hogy megfeleljek Jézus elvárásának, hogy értelmes keresztény jellemet érjek el a tőled kapott kegyelem által. Olyan elvhűek lesznek a diákok, mint Dániel volt?

A jövőben még sürgetőbb szükség lesz tanult férfiakra és nőkre, mint a múltban volt, mert nagy lehetőségek nyílnak meg előttünk, olyan mezők, amelyekben aratásra érett a gabona. Isten munkatársai lehettek e területeken. Azonban ha inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői (v.ö: 2Tim 3:4), ha könnyelműek és léhák lesztek, ha engeditek, hogy kitűnő alkalmak ismeretszerzés nélkül múljanak el, anélkül, hogy a jellemépítéshez szilárd építőanyagot használnátok, akkor bármilyen foglalkozást is találtok, nem fogtok rajta fejlődni és növekedni.

Mialatt nagy előnynek mondható a komoly műveltség, ha birtokosában odaszánással párosul, akiknek nincs kiváltságuk magas szintű műveltséget szerezni, nem kell úgy gondolkozniuk, hogy nem fejlődhetnek értelemben és lelki életükben. Ha hajlandók a rendelkezésre álló ismeretüket legjobban kihasználni, ha naponta arra törekednek, hogy valamit gyűjtsenek a tárházukba és krisztusi jellemvonások szorgalmas tanulmányozásával hajlandók győzni minden vérmérsékletbeli romlottságon, akkor Isten bölcsesség-csatornákat nyit számukra és rájuk is elmondható, amit a régiektől hallottunk a zsidó gyermekekről: Isten adott nekik bölcsességet és megértést. (v.ö: Dn 1:17)

Nem igaz, hogy kiváló képességű fiatalok mindig a legnagyobb sikereket érik el. Milyen gyakori, hogy jó képességekkel megáldott és művelt emberek bizalmi állásba kerülve kudarcot vallanak. Csillogásuk arany látszatát keltette, azonban amikor próba következett, csak aranyfüstnek és salaknak bizonyult. Hűtlenségük által munkájuk meghiúsult. Nem voltak szorgalmasok és állhatatosak és nem voltak elég alaposak. Nem voltak hajlandók legalul kezdeni és türelmes fáradozással lépésről-lépésre jutni, egészen a csúcsig. Önmaguk által csiholt szikráik (tiszta gondolatfelvillanásaik – nem fordítói, hanem EGW-tól való megjegyzés) fényében haladtak. Nem arra a bölcsességre támaszkodtak, amelyet egyedül Isten tud adni. Nem azért vallottak kudarcot, mert nem lett volna esélyük, hanem mert nem voltak „mértékletesek” (értsd: józan gondolkodásúak - lásd 192. oldal lábjegyzetét) Nem érezték, hogy a képzettségükből fakadó előny értéket jelent számukra és ennélfogva nem úgy haladtak, ahogyan tehették volna hitbeli és tudományos ismeretek terén. Gondolkozásukat és jellemüket nem hozták egyensúlyba az igazság magasrendű elvei.

Legyenek ifjaink józan életű emberek és jól fontolják meg milyen utakra lépnek. Kerüljék a bűnt, mivel pusztulásba visz és Isten előtt nem kedves. Ismerjék fel lehetőségeiket, keressék Isten kegyelmét, hogy tartsa meg őket a becsületesség útjain. Keressék Isten tanácsát és vezetését, hogy az Ő dicsőségére tölthessék életüket e világban.

Amikor az ember műveltséget szerez, a sikert nem szabad szerencsétől függő dolognak vagy a sors kezének tartani. Istentől való ez, aki Dániel szívében olvasott. Örömmel látta tiszta indítékait, eltökéltségét, hogy Istent akarta megtisztelni. Dániel nem önmaga által csiholt szikrák fényében járt, hanem az Urat tette meg bölcsességévé. Az isteni filozófia volt műveltségének alapja. Örömmel fogadta tanácsát. Bárcsak minden diák olyan volna, mint Dániel, azonban sokan nem értik, milyen fontos az isteni nevelésnek és fegyelmezésnek alávetni magunkat.

Oh, bárcsak mindnyájan felfognák, hogy Krisztus nélkül semmit sem tehetnek. Akik nem gyűjtenek vele, tékozolnak. Gondolataik és tetteik nem igaz jellemet teremnek, befolyásuk pedig a jóra ártalmas lesz. Tetteinknek kettős befolyása van, mivel másokra, de önmagunkra is hatnak. Ez a befolyás vagy áldás, vagy átok lesz azokra, akikkel kapcsolatban állunk. Mennyire kevéssé látjuk át e tényt. A tettek szokásokat formálnak, a szokások jellemet. Ha nem ügyelünk szokásainkra, nem leszünk alkalmasak az üdvösség munkájában egyesülni a menny eszközeivel, képesek sem leszünk a mennyei hajlékokba való belépésre, amiért Jézus elment, hogy elkészítsen számunkra. Csak azok lesznek ott, akik átadták akaratukat és útjaik megválasztását Istennek. Akinek megvizsgálták jellemét, aki kiállta a próbát, aki az isteni természet részese, azok között lesz, akiket Krisztus áldottnak nyilvánít.

Krisztus nélkül semmit sem tehetünk. A becsületesség, erényesség és jóság tiszta elvei mind Istentől valók. A kötelesség lelkiismeretes teljesítése, krisztusi együttérzés, emberek iránti szeretet és önmagunk megbecsülése, mivel Istené vagyunk és Krisztus drága vérével fizetett értünk, Isten munkatársaivá tesz és meggyőző erővel és vonzással ruház fel bennünket. Méltányolnunk kell saját hitünket, hogy sikeresen be tudjuk másoknak mutatni. Példaadással és tanítással egyaránt meg kell mutatnunk, hogy nagyra becsüljük a hitet és tisztelettel kell szólnunk szent dolgokról. Soha nem engedjünk egyetlen könnyed és hiábavaló kifejezést sem kiejteni a szánkon, amikor az Írásokat idézzük. Amikor a Bibliát kezünkbe vesszük, ne feledjük, hogy szent földön állunk. Angyalok vannak körülöttünk, és ha megnyílna szemünk, meglátnánk őket. Olyan legyen viselkedésünk, hogy minden velünk kapcsolatban álló lélekre hatással legyünk. Érezzék, hogy tiszta és szent légkör vesz körül bennünket. Egyetlen ostoba szó, egyetlen rossz tréfa és a beszélgetőtárs máris a rossz felé tarthat. Szörnyű következményei vannak, ha nem vagyunk folyamatos kapcsolatban Istennel.

Tartózkodjunk minden gonoszságtól. A hétköznapi bűnök, bármennyire is jelentéktelennek látszanak, rontják az erkölcsi érzéket és kioltják az Isten Lelkétől való benyomásokat. A gondolatok jellege nyomot hagy a lelken és minden alantas beszélgetés megfertőzi a gondolkozást. Minden gonosz tett romlást jelent azoknak, akik elkövetik. Isten megbocsáthat a bűnbánó bűnösnek és meg is teszi, azonban még ha bocsánatot is nyert, csúf nyom marad a lelkén és a romlatlan gondolkozás számára lehetséges magasztos gondolatokra való képesség súlyosan sérül. A lélek végig viselni fogja a sérüléseket. Keressük tehát a szeretet által munkálkodó hitet, amely megtisztítja a szívet, hogy Krisztus jellemét bemutathassuk a világnak. -- Review and Herald, 1891 dec. 8.