Akinek köze van ifjú diákok neveléséhez, legyen tekintettel arra, hogy e gyermekekre hatással van az őket körülvevő légkör, érzik annak befolyását akár kellemes az, akár kellemetlen.

Ha a tanár kapcsolatban van Istennel, ha szívében Krisztus lakozik, akkor ezt a lelkületet megérzik a gyermekek. Amikor a tanár türelmetlenséget vagy ingerlékenységet mutat egy gyermek felé, akkor az fele annyira sem hibás, mint a tanár. A tanárok belefáradnak munkájukba és ekkor, a gyermekek mondanak vagy tesznek valamit, ami nincs összhangban a tanárok érzelmeivel. Engedjék át ilyenkor magukat Sátán lelkületének, ami a gyermekben nagyon kellemetlen és rossz érzelmeket ébreszt, mivel nincs bennük Istentől való tapintat és bölcsesség? Nem volna szabad tanárnak munkát adni, amíg nem tettük próbára és vizsgáltuk meg, hogy szereti és féli Istent. Ha tanítja Isten a tanárokat, ha naponta tanulnak Krisztus iskolájában, akkor munkájuk Krisztus útmutatásait követi. Krisztussal győznek és vele együtt gyakorolnak vonzást, mivel minden gyermek és ifjú becses.

Minden tanárnak szüksége van arra, hogy Krisztus lakozzon hit által a szívében és Krisztusért becsületes, önmegtagadó, önfeláldozó lelkülettel rendelkezzen. Lehet valakinek elegendő tudományos képzettsége és ismerete, hogy tanítson, azonban meggyőződtünk-e arról, hogy van benne tapintat és bölcsesség emberi lelkekkel foglalkozni? Ha az oktatóknak nem él Krisztus szeretete a szívükben, akkor nem alkalmasak gyermekekkel kapcsolatba kerülni és a rájuk nehezedő súlyos felelősséget hordozni, hogy neveljék és tanítsák e gyermekeket és ifjakat. Nekik, maguknak nincs meg a magasabb szintű műveltségük és neveltetésük. Megvan bennük a saját, engedetlen természetük, amely uralomra tör és olyan fegyelmezésre akarja hajtani a gyermekek formálható gondolkozását és jellemét, amely a lélekben kitörölhetetlen sebeket és sérüléseket hagy.

Ha egy tanárral nem lehet éreztetni azt a felelősséget és gondosságot, amit állandóan tanúsítania kell, amikor emberek lelkeivel foglalkozik, akkor egyes esetekben lehetséges, hogy kapott képzése nagyon hiányos volt. A családi életben a nevelés káros volt a jellemre és szomorú dolog ismét létrehozni ezt a hibás jellemet és nevelést a tanár keze alá kerülő gyermekben. Isten előtt vagyunk próba és vizsgálat céljából, hogy egyénileg láthatóvá váljon: bizalmat szavaznak-e nekünk, hogy tagjai legyünk annak a családnak, akik a mennyben a megváltottakból fognak állni. „És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.” (Jel 20:12)

Itt láthatjuk a nagy fehér trónt és a rajta ülőt, „akinek tekintete elől eltűnik a föld”. Minden tanár fontolja meg magában, hogy a mennyei világegyetem színe előtt végzi munkáját. Minden diákot, akivel a tanár kapcsolatba kerül Isten egyszülött Fiának vére váltott meg és az, Aki meghalt e gyermekekért azt kívánja, hogy az Ő tulajdonaként kezeljék őket. Tanárok! Legyetek bizonyosak abban, hogy e gyermekek mindegyikével olyan kapcsolatotok legyen, amely miatt nem fogtok szégyenkezni, amikor találkoztok velük ama nagy napon, amikor minden szó és tett Isten elé kerül és egyen-egyenként szembesülünk annak terheivel és eredményeivel. „Áron vétettek meg.” — Micsoda ár ez! Egyedül az örökkévalóság fogja feltárni!

Az Úr Jézus óriási tapintattal van azokhoz, akiket testében átélt, saját szenvedései árán vásárolt meg, hogy el ne vesszenek az ördöggel és angyalaival, hanem igényt tarthasson rájuk, mint választottaikra. Szeretete alapján tart rájuk igényt és saját tulajdonának követeli őket. Kimondhatatlan gyengédséggel tekint rájuk és igazságának jó illatát azon szeretteinek adja, akik hisznek benne. Tapintat bölcsesség, emberi szeretet és szent jóindulat szükséges, a nyáj drága bárányait rávezetni azon kiváltság megértésére és megbecsülésére, hogy adják át magukat a hűséges pásztorok gyengéd vezetésének. Isten gyermekei Jézus Krisztus kedvességét, szelídségét gyakorolják.

Tanárok! Jézus minden nap ott van az iskolátokban. Szívének nagy szeretete nemcsak a legjobb magaviseletű gyermekekre árad ki, akik a legjobb körülmények között vannak, hanem azokra is, akiknek örökségük által kifogásolható jellemvonásaik vannak. Még a szülők sem értették, mennyire felelősek a gyermekeikben kialakult jellemvonásokért és nem volt meg bennük e szegény gyermekekkel való bánáshoz szükséges gyengédség és bölcsesség, amely azzá tette őket, mint amik most. Nem tudják visszakövetni azon elcsüggesztő fejleményeket előidéző okot, amely miatt most megpróbáltatásaik vannak, Jézus azonban szánalommal és szeretettel tekint e gyermekekre, mivel Ő látja és érti az okot és okozatot.

A tanárok Krisztus szeretetével, amely a lélek templomában lakozik és élet illata életre, saját szívükhöz köthetik e gyermekeket. A Krisztustól kapott kegyelem által ők lehetnek azon élő eszközök, akik – Isten munkatársaiként – erkölcsi szennyükre ráébreszthetik, abból kiemelhetik és bátoríthatják őket, és segíthetik lelkük megtisztulását. A gyermekekben így fog helyreállni Isten képmása és Krisztus kegyelme által a jellem átalakul.

Az evangélium Isten hatalma és bölcsessége, ha azt a magukat keresztényeknek vallók helyesen képviselik. A bűneinkért megfeszített Krisztus minden lelket Isten előtti alázatra kell, hogy késztessen önértékelése szerint. A halottaiból feltámadt, a magasságba felszállt Krisztus, aki Isten színe előtti Közbenjárónk, üdvösségünk tudománya. Róla kell tanulnunk és a gyermekeket és az ifjúságot tanítani. Krisztus ezt mondta: „Én őérettük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.” (Jn 17:19/b) Ez olyan feladat, amely minden tanárnak állandó kötelessége. E dologban nem szabad ötletszerű munkát végezni, mivel a nappali tagozatos iskolákban, még a gyermekek tanításának munkájához is nagy szükség van Krisztus kegyelmére és az én legyőzésére. Akik természetük alapján ingerlékenyek, könnyen indulatba jönnek, megtűrték magukban a kritizálás, a rossz feltételezésének szokását, másféle munkát keressenek maguknak, ahol nem fordul elő, hogy jellemüknek bármely vonása másokban újra kialakuljon úgy, ahogyan a gyermekekben és az ifjúságban, mert értük drága árat fizettek. A menny a gyermekben a még ki nem alakult férfit és nőt látja, akinek olyan adottságai és képességei vannak, hogy ha mennyei bölcsességgel megfelelő vezetést kap és így fejlődik, olyan emberi eszközzé válik, akin keresztül mennyei befolyások tudnak hatni, és Isten munkatársaként tud majd munkálkodni. Kemény szavak és folytonos dorgálás megrémítik a gyermeket, de soha nem teszik jobbá. Fogjuk vissza az ilyen bosszús mondanivalót. Tartsuk lelkünket Jézus Krisztus Lelke fegyelmező ereje alatt és ekkor fogjuk megtanulni, hogyan legyünk irgalmasak és együtt érzők a befolyásunk alá került, ránk bízott gyermekkel. Ne mutassunk türelmetlenséget és durvaságot, mivel ha e gyermekeknek nem volna szükségük nevelésre, akkor nem kellene nekik az iskola nyújtotta előny. Türelemmel, szívélyesen és szeretettel kell őket a fejlődés létráján feljebb és feljebb vinni, az ismeretszerzésben egy-egy lépcsővel magasabbra.

Naponta működő eszközt kell működésbe hozni, azt a hitet, amely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a nevelő lelkét. Legnagyobb tekintélyednek fogadod el Isten kinyilatkoztatott akaratát? Ha Krisztus, a dicsőség reménysége, formálódik szívedben, akkor Isten igazsága úgy hat a temperamentumra, hogy átformáló hatása láthatóvá válik megváltozott jellemben, és befolyásod által, a megszenteletlen szív és vérmérséklet megnyilvánulásain keresztül, nem fogod Isten igazságát hazugsággá változtatni egyetlen diákod előtt sem. Önző, türelmetlen, Krisztust nélkülöző lelkületet sem fogsz mutatni emberi lelkekkel való foglalkozásodban, amellyel azt bizonyítanád, hogy Krisztus kegyelme nem elégséges neked minden időben és helyen. Így azt fogod bizonyítani, hogy Isten feletted álló tekintélye nem pusztán névleges, hanem valóságos. Az igaz hívőnek szakítania kell mindennel, amely kifogásolható vagy nem krisztusi, bármennyire is nehéz lehet ez számára.

Tanárok, ti, akik örök értékekért és nemcsak a jelenért dolgoztok, tegyétek fel magatoknak a következő kérdést: Krisztus szerelme szorongatja-e szívemet és lelkemet amikor azokkal a drága lelkekkel foglalkozom, akikért Jézus a saját életét adta? Ha fegyelmező késztetésének befolyása alatt vagyok, akkor az Isten akaratával összhangban nem álló régi jellemvonások elmúlnak és azok ellenkezője foglalja el helyüket? „És adok néktek új szívet…”(Ezek 36:26). „…. újjá lett minden” (2Kor 5:17) a Jézus Krisztushoz való megtérésed által? Szavakkal és fáradságos törekvésekkel olyan magvakat szórtok ezekbe az ifjú szívekbe, hogy kérhetitek az Urat, öntözze meg azokat, hogy tulajdonított igazsága által gazdag vetéssé érjen? Kérdezzétek meg magatoktól: Megerősítem-e saját megszenteletlen szavaimmal, türelmetlenségemmel és a felülről való bölcsesség hiányával ezeket az ifjakat az ő eltévelyedett, megromlott lelkületükben, mivel azt látják, hogy tanárukban nem Krisztus Lelke él? Ha bűneikben kellene meghalniuk, nem leszek-e felelős lelkükért? Aki szereti Jézust, aki becsüli kegyelmének megmentő hatalmát, olyan vonzást érez Krisztus iránt, hogy vágyódni fog útmutatásai szerint dolgozni. Nem tehet és nem mer olyat tenni, hogy Sátán uralja lelkét és mérgező légkör vegye körül szívét. Ami befolyását rontja, mind egy oldalra kerül, mivel Isten akarata ellen való és a drága juhok és bárányok lelkét veszélyezteti. Elvárják tőle, hogy lelkeket őrizzen, mivel számot kell adni róluk. Ahová Isten, az Ő gondviselésében helyezett bennünket, meg is fog tartani. „Éltünkön át tartson erőnk” (5 Móz 33:25/b)

Aki enged természetes érzelmeinek és ösztöneinek, az gyengévé és megbízhatatlanná teszi önmagát, mivel Sátán üzenetét közvetíti úgy, hogy sok lelket megfertőzzön és megrontson. Ezek a szentségtelen felindulások, amelyek uralják az illetőt, kihozzák a sodrából, és a biztos eredmény szégyen és zavar. Jézus Krisztus lelke mindig megújító és helyreállító befolyással van rra az emberi lélekre, aki megérezte saját gyengeségét és odamenekült ahhoz a Valakihez, aki nem változik, és aki kegyelmet és erőt ad a gonosszal szembeni ellenálláshoz. Üdvözítőnknek nagylelkű és megértő emberi természete volt. Szívét mindig megérintette a durva bánásmódnak kitett kicsiny gyermekek ismert tehetetlensége, mivel szerette őket. Az emberi szenvedés leghalkabb kiáltását is mindig meghallotta. Bárki, aki az ifjúság tanításának felelősségét vállalja fel, fog találkozni csökönyös szívekkel, megromlott jellemmel és munkája abból fog állni, hogy együttműködjön Istennel erkölcsi képmása minden gyermekben történő helyreállításáért. Jézus, drága Jézus! A szeretet teljes forrása volt lelkében. Elvhű emberek tanítsák a gyermekeket.

A magukat kereszténynek vallók közül soknak olyan a vallási élete, hogy nem látszik róla a kereszténység. Folytonosan helytelenül mutatják be Krisztust, meghamisítják jellemét. Nem érzik a jellemátalakulás szükségét és azt, hogy az Ő isteni hasonlatosságával kell összhangba kerülni és olykor a kereszténység hamis oldalát mutatják a világnak, amely azon lelkek romlását munkálja, akik kapcsolatba kerülnek velük, pontosan azon ok miatt, hogy ők, miközben kereszténynek vallják magukat, nincsenek Jézus Krisztus uralma alatt. Saját örökletes és szerzett jellemvonásaikat értékesként nézik el maguknak, pedig más emberek lelkére halált hozó a befolyásuk. Világos és egyszerű szavakkal szólva: a saját maguk csiholta szikrák fényében járnak. A körülményektől függő és azok által uralt vallásuk van. Ha minden olyan irányba halad, amely kedvük szerint való és nincsenek bosszantó körülmények, amelyek felszínre hoznák megfékezetlen és keresztényietlen természetüket akkor leereszkedő és kellemes a modoruk és nagyon megnyerők tudnak lenni. Amikor olyan dolgok történnek a családjukban vagy másokkal való érintkezésük során, amelyek megzavarják békéjüket és felingerlik őket, ha minden körülményüket Isten elé hozzák és megmaradnak kérésüknél, kegyelméért esedezve, mielőtt tanárokként napi munkájukhoz fognának és maguk is megismerik Krisztus saját szívükben lakozó erejét és kegyelmét mielőtt hozzálátnának munkájuknak, Isten angyalai mennek velük az osztályterembe. Azonban ha türelmetlen és ingerült hangulatban mennek be az osztályterembe, a lelküket körülvevő légkör nyomot hagy a gondjaikra bízott gyermekeken és ahelyett, hogy alkalmasak volnának a gyermekeket tanítani, nekik van szükségük valakire, aki Jézus Krisztus leckéire tanítja őket.

Minden tanár, aki elfogadja a gyermekek és ifjúság nevelésének felelősségét vizsgálja meg magát és kritikusan tanulmányozza az ok-okozati összefüggéseket. Isten igazsága birtokba vette a szívemet? A Jézus Krisztustól való igazság, amely „először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató”, behatolt-e a jellemembe? Miközben a nevelő felelős beosztását töltöm be, fenntartom-e azon elvet, hogy „az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak.”? (v.ö: Jak 3:17-18) Az igazságot nem lehet úgy és akkor gyakorolni, amikor éppen arra kedvet érzünk, hanem minden időben és minden helyen.

A tanároktól kiegyensúlyozott gondolkozást, arányos jellemet várnak el minden útjukban. Ne adjuk ezt a munkát fiatal férfiak és nők kezébe, akik nem tudják, hogyan foglalkozzanak emberek lelkével. Ők oly keveset tudnak a kegyelem saját szívükre és jellemükre kifejtett irányító és fékező hatalmáról, hogy a keresztény tapasztalatok területén el kell felejteniük bizonyos dolgokat és teljesen új dolgokat kell megtanulniuk. Soha nem tanulták még meg, hogy saját lelküket és jellemüket Jézus Krisztus fegyelmezése alatt tartsák és még gondolataikat is Krisztusban foglyul ejtsék, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak. (v.ö: 2 Kor. 10:5) A gyermekek és ifjak között mindenféle jellemtípus megtalálható, amelyekkel bánni kell. Gondolkozásmódjuk befolyásolható és hajlítható. A tanár részéről kimutatott bármilyen meggondolatlan, szenvedélyes megnyilvánulás véget vethet a diákokra gyakorolt, jóra vivő befolyásának, amely alapján a nevelő a nevét kapta. És vajon ez a nevelés gyermekek és ifjak jelenlegi és jövőbeli örök javát fogja szolgálni? Van egyféle helyes befolyás, amelyet lelki javuk érdekében kell kifejteni. A gyermekeket folytonosan bátorítani kell és tanácsokkal ellátni, hogyan formáljanak megfelelő beszédszokásokat, segíteni kell hangképzésüket és viselkedésüket.

Közülük sokan nem kaptak otthoni nevelést. Szánalmasan el voltak hanyagolva. Egyeseket hagytak saját kényük-kedvük szerint élni. Másokat rossznak találtak és elbátortalanítottak. Azonban kevés kedvességet és vidámságot mutattak irántuk és kevés jóváhagyó szót kaptak. Szüleik hiányos jellemét örökölték és e hiányos jellemek által adott fegyelmezés nem volt jó hatással jellemépítésük során. Nem kerültek be szilárd építőelemek a jellemépítésbe. Nincs fontosabb elvégzendő munka, mint ezen ifjak és gyermekek tanítása és nevelése. Azoknak a tanároknak, akik az Úr szőlőskertjében végzik ezt a munkát, először is azt kell megtanulniuk, hogyan uralkodjanak magukon, hogyan fékezzék meg saját természetüket, és érzelmeiket Isten Szent Lelke iránt való engedelmességben. Bizonyítsák be, hogy nem egyoldalúak, hanem olyan kiegyensúlyozott a gondolkozásuk, arányos a jellemük, hogy bízni lehet bennük, mint lelkiismeretes keresztényekben, akik maguk is a Nagy Tanító uralma alatt vannak, aki így szólt: „..tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Mt. 11:29/b) Ekkor, Krisztus naponta iskolájában tanulva, képesek lesznek gyermekeket és ifjakat tanítani és nevelni.

Önmagukat képezve, önuralommal, Krisztus iskolájának fegyelme alatt, élő kapcsolatban a nagy Tanítóval, már rendelkezni fognak a gyakorlati vallás értelmes ismeretével és saját lelküket Isten iránti szeretetben tartva, tudni fogják hogyan gyakorolják a türelem és keresztény béketűrés kegyelmét. Elkezdik használni és gyakorolni a türelmet, szeretetet, béketűrést és gyengéd részvétet. Észre fogják venni, hogy az Úr szőlőskertjében rendkívül fontos területet kell megművelniük. Őszinte imában kell szívüket Istenhez emelniük és ezt mondani: légy példaképem! - és Jézus szemlélése által Jézus tetteit fogják cselekedni, aki ezt mondta: „A Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát (Jn 5:19/b). Így tehát, Isten fiai és leányai, ha állhatatosan és tanulékony lélekkel tekintenek Jézusra, semmit sem tesznek önmaguk elképzelése, saját akaratuk, vagy kedvtelésük szerint, hanem amit Krisztus tanításai alapján láttak, hogyan tette az ő Példaképük, akkor ők is így fognak cselekedni. Ekképpen mutatják be a tanításukra bízott diákoknak mindenkor és minden időben Jézus Krisztus jellemét. Ragyogó fénysugarakat ragadnak meg a Világosság Napjától és az általuk nevelt, tanított gyermekekre és ifjakra sugározzák. A helyes szokások kialakítása nem más, mint ezekről nyomot hagyni a gyermekek gondolatvilágán és jellemén, hogy ők helyes utat választva éljenek. Nagyon fontos e gyermekeket Isten Lelke közvetlen befolyása alá hozni, az Úr nevelése és intése szerint nevelni és fegyelmezni. Komoly erőfeszítésbe kerül Jézus nevével és erejével a helyes szokások kialakítása és az igaz lelkület bemutatása. Az oktatónak állhatatosnak kell lennie, apránként adagolni, parancsra új parancs, szabályra új szabály.. (v.ö: Ésa 28:10,13), teljes béketűréssel, türelemmel, együttérzéssel és szeretettel kösse szívéhez ezeket a gyermekeket Krisztus benne megnyilatkozó szeretete által.

Ezt az igazságot a gyermekek előtt a legmagasabb értelemben meg lehet valósítani és példaként megélni. „Aki képes együtt érezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal. És ezért köteles, miképpen a népért, azonképpen önmagáért is áldozni a bűnökért.” (Zsid 5:2-3)

Emlékezzenek erre a tanárok, és soha se veszítsék szemük elől, hogy amikor érzelmeik felkavarodnak a gyermekek és ifjúság bármilyen rossz viselkedése miatt, ne feledjék, hogy Isten angyalai szomorúan tekintenek rájuk, mivel ha a gyermekek hibáznak és neveletlenek, annál inkább fontos, hogy akik tanárként felettesük, legyenek képesek szóval és példamutatással tanítani. Semmilyen esetben se veszítsék el önuralmukat, ne tanúsítsanak türelmetlenséget és durvaságot, a részvét és szeretet hiányát, mivel e gyermekek Jézus Krisztus tulajdonai és a tanároknak nagyon óvatosnak és istenfélőnek kell lenniük, hogy milyen lelkülettel vannak, milyen szavakat ejtenek ki, mert a gyermekek ezt eltanulják, legyen az akár jó, akár rossz. Nehéz és szent felelősség ez.

Szükség van olyan tanárokra, akik tudják tekintetbe veszik és figyelik saját gyengeségeiket, erőtlenségeiket és bűneiket, akik nem viselkednek zsarnoki módon a gyermekekkel és nem veszik el kedvüket. Sok imára, sok hitre, sok béketűrésre és bátorságra van szükség, melyeket az Úr hajlandó megadni. Mert Isten minden próbatételt lát, és a tanárok csodálatos befolyást gyakorolhatnak, ha hajlandók a Krisztustól kapott tanulságokat életre váltani. Azonban hajlandók e tanárok elgondolkozni saját önfejű választásaikon és azon, hogy nagyon gyenge erőfeszítéseket tesznek a Krisztus iskolájában történő tanuláshoz és a Krisztusi szív szelídségének és alázatának gyakorlásához? Legyenek ők maguk Jézus Krisztus iránti engedelmességben, éljék meg szavait, hogy a diákok előtt meg tudják valósítani Jézus Krisztus jellemét. Jócselekedeteitek világítsanak, hűséges vigyázással, a nyáj bárányaival való törődéssel, türelemmel, gyengédséggel és Jézus szeretetével a szívetekben.

Fiatal férfiakat és nőket ilyen területen alkalmazni, akikben még nem fejlődött ki az Isten és Jézus Krisztus megváltottai iránti mély és komoly szeretet, olyan hiba elkövetése, amely sok becses lélek elvesztéséhez vezet. Szükséges, hogy a tanár legyen érzékeny Isten Lelke befolyásaira. Senki ne legyen nevelő, aki türelmetlenségre, ingerlékenységre hajlamos. A tanároknak tekintettel kell lenniük arra, hogy gyermekekkel és nem férfiakkal, nőkkel foglalkoznak. Gyermekek ők, akiknek mindent meg kell tanulni és egyeseknek sokkal nehezebb tanulniuk, mint másoknak. A lassú észjárásúaknak sokkal több bátorításra van szükségük, mint amennyit kapnak. Ha olyan tanárokat rendelnek e különféle gondolkozású diákok fölé, akik természetükből fakadóan szeretnek parancsolgatni, dolgokat megszabni, a kapott felhatalmazásukban önmagukat felmagasztalni, akik részrehajlást gyakorolnak, kedvenceik vannak, akiket kedvezményekben részesítenek, míg másoktól sokat várnak és velük szigorúak, ez zűrzavart és engedetlenséget fog teremteni. Lehet olyan tanárokra is gyermekeket és ifjakat bízni, akik eddig rossz élményeket szereztek a nevelés területén, de nagy kára származik azoknak, akiket oktatnak. A szülőknek el kell jutni oda, hogy ezt a dolgot más fényben lássák. Érezzék kötelességüknek a tanárral való együttműködést, a bölcs fegyelmezés gyakorlására történő bátorítást és imádkozzanak sokat azért, aki tanítja gyermekeiket. Nem segít a gyermekeknek, ha az ember bosszantja, korholja, és elcsüggeszti őket. Azzal sem cselekszünk jót, ha lázadásra, engedetlenségre, barátságtalanságra és szeretetlenségre segítjük őket a bennünk kialakuló lelkülettel. Ha valóban keresztények vagyunk, akkor Krisztus, aki életét adta a bűnösökért, Lelke által állandóan a szívben lakozik, és Isten bölcsessége minden szükséghelyzetben tanítani fog bennünket, hogy milyen utakat válasszunk.

A gyermekeknek az hiányzik, hogy az igaz élet következetes, határozott alapelveivel irányítsák őket, és azt előttük megéljék. Vigyázzunk arra, hogy igaz világosság legyen a diákjaink előtt. Mennyei kívánatos. Soha ne érezze úgy a világ, hogy lelkületünk, ízlésünk és vágyaink nem nemesebbek és tisztábbak, mint az abból valóké. Ha tetteink alapján ezt a benyomást kapják, akkor hamis és megtévesztő világossággal romlásba visszük őket. A kürt határozott hangot adjon. Az örök Isten nagyon egyértelműen és határozottan elválasztotta az igazat a bűnöstől, az istenfélőt az istentelentől, az Isten parancsolatai iránti engedelmest, az engedetlentől.

Az éjszakai látomásában a Jákob által látott létra alapja a földön nyugszik és a legfelső foka a legmagasabb egekbe ér. Maga Isten van a létra felett és dicsősége világít annak minden fokára. E ragyogó fényességű létra, amelyen angyalok szállnak fel és alá, az e világ és a mennyei helyek közötti folyamatos érintkezés jelképe. Isten mennyei angyalok közreműködésével valósítja meg akaratát az emberi világgal való folyamatos érintkezés közben. E létra a föld lakosaival való érintkezés közvetlen és fontos csatornája. Jákob részére a létra a világ Megváltóját jelképezte, aki a földet a mennyel köti össze. Mindenki, aki látta az igazság bizonyítékát és világosságát, és elfogadja az igazságot, megvallja Jézus Krisztusba vetett hitét, a szó legmagasztosabb értelmében misszionáriussá válik. Mennyei kincseket fogad be és kötelessége ezeket továbbadni, terjeszteni azt, amit kapott.

Így tehát akiket tanárként fogadnak el iskoláinkban, számukra olyan munka és megművelésre való terület nyílik, amelyen magot lehet vetni és az érő gabonát betakarítani. Mi adhat nagyobb megelégedést, mint Isten munkatársaiként, Vele együtt munkálkodni gyermekek és ifjak Isten iránti szeretetre és parancsolatainak megtartására való tanítása és nevelése? Vezessétek a nappali és szombatiskolai tanításnál reátok bízott gyermekeket Jézushoz. Mi adhat nagyobb örömet, mint azt látni, hogy a gyermekek és az ifjúság követi a jó Pásztort, aki hívogat, a juhok és bárányok pedig meghallják hangját és követik Őt? Mi áraszthat nagyobb napsütést az érdeklődést tanúsító, odaszánt munkás lelkén át, mint annak tudata, hogy állhatatos és türelmes fáradozása nem hiábavaló az Úrban, és azt meglátni, hogy diákjai lelkében felragyog az öröm napsütése, mivel Krisztus megbocsátotta bűneiket. Mi adhat nagyobb megnyugvást az Istennel együtt dolgozó munkásnak, mint meglátni, hogyan nyernek igazi, nemes jellemet gyermekek és ifjak Isten Lelke benyomásai által és hogyan áll helyre bennük Isten erkölcsi képmása azokban a gyermekekben, akik a béke Hercegétől jövő békességet keresik? Rabság az igazság? Igen, egy bizonyos értelemben az. A készséges lelkeket Jézus foglyává teszi, Hozzá köti, és ők meghajtják szívüket Jézus Krisztus szelídsége előtt. Mennyivel többet jelent az, mint amit a véges értelem fel tud fogni, hogy minden missziós erőfeszítéssel Jézus Krisztust, a megfeszítettet lehet bemutatni.

”És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.”(Ésa 53:5) „Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne. (2Kor 5:21) Ez legyen munkánk terhe. Ha bárki úgy véli, hogy képes szombatiskolán vagy nappali tagozaton a nevelés, oktatás tudományát tanítani, annak először az Úr félelmét kell megtanulnia, amely a bölcsesség kezdete, hogy aztán ezt, a minden tudományok legfontosabbját taníthassa. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17:3) „Ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, őnékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.” (Jn 17:8) Itt látható az elénk táruló munka: Krisztus képviselőinek lenni, mivel a mi világunkban Ő volt az Atya képviselője. A Krisztustól kapott tanítások beszédeit kell tanítanunk. „Ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, őnékik adtam.” Megvan a munkánk és minden, bármilyen minőségben lévő, ifjúságot tanító oktató tiszta és jó szívbe (v.ö: Lk 8:15) fogadja be, amit Isten feltárt és rögzített szent szavában, Krisztus a tanításaiban és szelíden fogadja az élet igéit. A nagy engesztelési nap előképe idejében élünk és nekünk nemcsak meg kell aláznunk szívünket Isten előtt és megvallani bűneinket, hanem minden nevelésre való képességünkkel törekednünk kell a velünk kapcsolatba kerülőket tanítani, elvekkel és példamutatással megismertetni Istent és küldöttét, Jézus Krisztust.

Annyira vágyom, hogy a menny Istene sok, jelenleg vakságban élő ember szemét megnyissa, hogy úgy lássák önmagukat, ahogyan Isten látja őket, és ráérezzenek, milyen munkát kell elvégezni az adott munkaterületeken. Azonban nem reménykedem, hogy az összes általam tett felhívás használni fog, hacsak az Úr nem szól a lélekhez és nem írja be elvárásait a szív tábláira. Nem tudná-e minden élő emberi eszköz felfogni azt a nagyszerű és emelkedett érzést, hogy milyen nagy és fontos itthoni misszió-munka bízatott reá és nem szükséges messzi országokba utazni. Miközben egyeseknek a kegyelem üzenetét a messze élőknek kell hirdetni, sokan vannak, akiknek a közel élők számára kell hirdetniük. Iskoláinknak olyan nevelő intézményeknek kell lennie, amelyek mind alapelvek tanításával, mind példaadással misszionáriussá képezik az ifjúságot. Aki tanár szerepében dolgozik, mindig tartsa szem előtt, hogy e gyermekeket és fiatalokat Isten Fia vére vette meg. Krisztusban, mint személyes Megváltójukban való hitre kell őket vezetni. Krisztus, minden egyes hívő nevét külön-külön bevéste tenyerébe. (v.ö: Ésa 49:16) A Főpásztor letekint a mennyei szenthelyről legelőjének juhaira. „… a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.” (Jn 10:3/b) „..ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.” (1Jn 2:1) Drága, áldott igazság! Krisztus egyetlen esetet sem kezel közönyösen.

A jó pásztorról szóló megragadó példázat azt a felelősséget jelképezi, amit minden lelkész és minden keresztény hordoz, aki gyermek és ifjúság-tanítói, valamint idősek és fiatalok tanítójának beosztását fogadta el abban, hogy megnyitja nekik az Írásokat. Ha egy is eltévelyedik a nyájtól, nem szabad kemény szavakkal, ütleggel utána menni, hanem kedves hívogatással kell visszatérésre bírni. A kilencven-kilenc ottmaradt, akik nem tévedtek el, nem igénylik a pásztor együttérzését, gyengéd, szánakozó szeretetét. Azonban a pásztor azokat a juhokat és bárányokat követi, amelyek a legnagyobb aggodalmat okozták neki és rokonszenvét legjobban lekötötték. Az önzetlen és hűséges pásztor otthagyja az összes többit és teljes szívvel, lélekkel és minden erejével azon van, hogy megtalálja az egyetlen elveszettet. És ekkor – dicsőség legyen Istennek – láthatjuk, hogy a pásztor, karjaiban az elveszett juhval, visszatér, minden lépésnél örvend és ezt mondja: „Örvendezzetek énvelem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett volt.” (Lk 15:6) Annyira hálás vagyok, hogy a példázatban van egy megtalált juh. És pontosan ezt a tanulságot kell a pásztornak megtanulnia – siker, ha visszahozza a juhokat és bárányokat.

Nem olyan kép jelenik meg lelki szemeink előtt, amelyben egy szomorú pásztor térne vissza a juh nélkül. Isten bölcsessége, hatalma és szeretete páratlan. Isten kezességet vállal, hogy egyetlen egyet sem, de még az elkóborolt juhokat és bárányokat se hagyja figyelmen kívül és egy sem marad segítség nélkül. Az isteni könyörület és részvét aranyfonala az, ami e veszélyben lévő lelkek mindegyikét körülveszi. Hát akkor ne szövetkezne az ember Istennel? Ne törődjön az elveszés felé tartó lelkekkel, az, aki maga is bűnös, elbukott és jellemhibás? Krisztus, életének feláldozásával, örök trónjához kötötte.

Zakariás próféta Józsuát, a főpapot úgy írja le, hogy ő a bűnös ember kirívó példáját képviseli. Krisztus közbenjár érte, hogy bűnbánatra indítsa. Sátán a Pártfogó jobb keze felől áll és ellenzi Krisztus munkáját. Ellene szól, mely szerint az ember az ő tulajdona, mivel őt választotta uralkodójául. Azonban az ember Védelmezője, a Helyreállító, aki hatalmasabb a leghatalmasabbaknál, meghallja Sátán követelését és igényét, és megválaszol neki: „Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, a ki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-e ez? Jósua pedig szennyes ruhába volt öltöztetve, és állt az angyal előtt. És szólt és mondta az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged! Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltették azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltöztették őt, az Úrnak angyala pedig ott állt.” (Zak 3:2-5)

Minden tanár, aki emberekkel való foglalkozás felelősségét vállalta fel, tartsa szeme előtt, hogy ők, akik tévelygésre hajlamosak és könnyen kísérthetők, Krisztus szószólói munkájának különleges tárgyát képezik. Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. (Mt. 9:12) A könyörületes Közbenjáró esedezik és a bűnös, véges ember ridegen elutasítana egyetlen lelket is?

Lehet-e olyan férfi vagy nő, aki közönyös éppen azokért a lelkekért, akikért Krisztus a mennyei helyeken közbenjár? Vajon te, ahogyan élsz, a farizeusokat akarod utánozni, akik könyörtelenek és Sátánt, aki vádaskodni és pusztítani kíván? Oh, bárcsak egyen-egyenként megaláznátok magatokat Isten előtt és engednétek, hogy a hajlíthatatlanság és merevség meglágyuljon és megtörjön.

Szakadjunk el Sátán hangjától és akaratának cselekvésétől. Álljunk Jézus oldalára, tegyünk szert jellemtulajdonságaira, Aki kifinomult és gyengéd érzékek tulajdonosa, és Aki a bánkódók és szenvedők ügyét sajátjává képes tenni. Akinek sokat bocsátottak meg, nagyon fog szeretni. Jézus részvétteljes közbenjáró, irgalmas és hűséges főpap. Ő, a menny Felsége, a dicsőség Királya, letekinthet a véges emberre, aki Sátán kísértéseinek ki van szolgáltatva és ismeri, milyen volt mesterkedésének hatalma. „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek.” (Zsid 2:17-18)

Így tehát, felszólítalak benneteket testvéreim, hogy úgy munkálkodjatok, ahogyan Krisztus tette. Soha ne öltsetek magatokra ridegséget és ne kárhoztassatok, ne áruljatok el és ne űzzetek el a nyájtól egyetlen szegény, megkísértett halandót sem, hanem mint Isten munkatársai, gyógyítsátok a lelki-betegeket. Ezt teszitek, ha ha Krisztus értelme lakozik bennetek. (v.ö: 1Kor. 2:16/b) „Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” (Zsid 4:15) „Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremtette a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége!”-- Keresztény nevelés, 1893