A Biblia Isten világunk részére adott kinyilatkoztatása, amely szól nekünk arról a jellemről, amelyre szert kell tennünk, hogy elérjük Isten mennyországát. Úgy kell becsülnünk, mint Isten számunkra adott gondolatainak, titkainak feltárását, amelyek az örök dolgokkal kapcsolatosak. A világ félreteszi, mintha már befejezett volna alapos megismerése, azonban ezeréves kutatás se tudná kimeríteni a benne lévő elrejtett kincseket. Egyedül az örökkévalóság fogja feltárni e könyv bölcsességét. Elásott kincsei kimeríthetetlenek, mivel egy végtelen elme bölcsességei.

Az ember élete nem lehet olyan hosszú, hogy mindent megtanulhatna Isten Igéjéből. Mégis megismerhetők az igazságnak új szempontjai és sokat meg lehet érteni Isten jelleméből és jellemtulajdonságaiból – jóakaratát, könyörületét, hosszútűrését, a tökéletes engedelmesség példáját. „És az Ige testté lett és lakozott miközöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1:14) Ez a legbecsesebb, tanulmányozásra méltó téma, amely komoly kihívást jelent a gondolkozásnak és megerősíti a szellemi képességet. Az Ige szorgos kutatása után rejtett kincseket fedezünk fel, és aki szereti az igazságot örömében így kiált: „Minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe.” (1Tim 3:16) „Az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, Aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; (Fil 2:5-7)

Aki a Biblia igazságait teljesen befogadja és Isten hangjaként tanulmányozza, megérti, hogyan szól az emberi nemhez és elmondja, hogyan érhetjük el az örök boldogság hajlékait és biztosíthatjuk a mennyei kincseket. „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim 3:16-17) Olyan restek vagyunk hát, hogy ne tudnánk felfogni? Művelt írók alkotásai iránti éhséget ápoljunk magunkban és közben semmibe vegyük Isten szavát? Az emberek mindig vágyódnak valami olyasmire, amire nem kellene, és olyan ismeretet nyernek, amely nem teszi őket bölccsé az üdvösségre.

„Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának. Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm: Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen. És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben; Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.” (2Pt 1:16-21) „Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen.” (Rm 15:4) „Ezekről *gondoskodjál, ezeken légy, hogy előhaladásod nyilvánvaló legyen mindenek előtt.” (1Tim 4:15) „Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: De az Úr beszéde megmarad örökké.” (1Pt 1:24)

A Biblia gondos tanulmányozása az, amely által a gondolkozás megerősödik, tisztul és emelkedetté válik. Ha széles e világon nem volna más könyv, Isten Igéje, Krisztus kegyelme által életre váltva, az embert tökéletes tenné e világon és olyan jellemet adna neki, amely felkészíti a jövőbeli örök életre. Akik tanulmányozzák, hitben igazságként veszik magukhoz, befogadják a jellemükbe, azok teljessé válnak Abban, aki minden mindenekben. (v.ö: Kol 3:11) Hála legyen Istennek azért a lehetőségért, amelyet az emberiség elé állított. Azonban a sok, különféle szerző műveinek tanulmányozása összezavarja és elfárasztja az elmét, valamint károst hatással van a hitéletre. A Bibliában világosan le van írva, melyek az ember Isten és embertársa iránti kötelességei, azonban ha ezt nem tanulmányozzuk, hogyan felelhetünk meg e követelményeknek? Muszáj Isten-ismerettel rendelkeznünk, mivel „az, az örök élet”– ahogyan Krisztus is mondta - „hogy megismerjük az egyedül igaz Istent és Jézus Krisztust, aki elküldött”. (Jn 17:2)

Amikor emberi állítások Isten igéjével ellentétesek, akkor ne tartsuk őket igazságnak. Az Úristen, az egek és a föld Teremtője, a minden bölcsesség forrása mindeneknek felette van. Azonban a feltételezetten nagy szerzők, akiknek írásait iskolai tankönyvekben használják, elfogadást és dicsőítést kapnak még akkor is, ha nincsenek Istennel szoros kapcsolatban. Az ilyen művek tanulmányozásával az ember Istentől távolra, tiltott ösvényekre jut. A gondolkozást halálra fárasztja az a sok felesleges munka, amikor az ember megpróbál olyan ismeretet szerezni, amely számára Ádám és Éva ismeretének felel meg, amit ők próbáltak megszerezni Istennel szembeni engedetlenségükben. Ha sohasem érintették volna a tudás fáját, akkor olyan helyzetbe kerültek volna, amelyben az Úr a Szavából ismeretet nyújtott volna nekik, olyat, amelyből nem kellett volna elhagyni világi dolgokat, hanem vihették volna magukkal Isten országába. Napjainkban azonban fiatal férfiak és nők sok évet töltenek olyan ismeretek megszerzésével, amelyek „fának, pozdorjának és szalmának” mondhatók (v.ö: 1Kor 3:12) és az utolsó nagy tűzvészben elégnek. Sokan töltenek éveket könyvek tanulmányozásával és olyan ismereteket nyernek, amely velük együtt elenyészik. Az ilyen műveltséget Isten nem tartja értéknek. Az ilyen, különféle szerzők tanulmányozása által nyert, feltételezett bölcsesség Isten igéjének fényét elvette és értékét csökkentette. Sok diák úgy fejezte be az iskolát, hogy nem volt képes az Igét olyan megbecsüléssel és tisztelettel fogadni, mint amikor elkezdett odajárni, mert hitük megfogyott, amikor a különféle tárgyak tanulásánál kiválóságra törekedtek. Tanulásuk során a Biblia nem vált mércévé, hanem a pogány eszmékkel kevert könyvek, és olyanok kerültek lelki látóterükbe amelyek téves és bizonytalan eszméket terjesztenek.

Nincs olyan lelket nemesítő és életet adó tanulmány, mint az örök életre vonatkozó nagyszerű témáké. Ragadják meg a diákok ezeket az Isten-adta igazságokat. Törekedjenek e drága dolgok értékét mérlegelni és így az erőfeszítéssel gondolkozásuk kitágul és megerősödik. Azonban akinek a fejét sok olyan dologgal zsúfolják tele, amelyet soha nem lesz képes használni, annak a gondolkozása beszűkül, erőtlenné válik, mivel csak mindennapos dolgokkal való foglalkozásra állt rá. Nem állították olyan feladat elé, hogy vegye fontolóra az Istentől jövő emelkedett kinyilatkoztatások mérlegelését.

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3.16) Amint megpróbálunk összpontosítani e nagyszerű témákra, gondolataink magasabbra és egyre magasabbra szárnyalnak ezen örök fontosságú kérdések megértése során és közben az értéktelenebb és jelentéktelenebb ügyeket, mint ballasztot hagyjuk el.

A tanulmányok során minden szükségtelen dologtól meg kell szabadulni és csak olyan dolgot hozzunk a diák elé, amely valódi értéket jelent számára. Csak ezekkel szükséges alaposan megismerkednie, hogy biztosíthassa magának az Isten életével mérhető életet. Ahogyan ezekről tanulni fog, gondolkozása megerősödik, látóköre kitágul, ahogyan Krisztusé és Keresztelő Jánosé. Mi tette Jánost naggyá? – A zsidó nemzet tanítói által terjesztett rengeteg hagyománytól távol tartotta magát, de szívét megnyitotta arra a bölcsességre, amely „felülről való” (v.ö: Jak 3:17) Születése előtt a Szentlélek ezt a bizonyságot mondta Jánosról: „Mert nagy lesz az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.” (Lk 1:15-17) Zakariás a próféciájában pedig ezt mondta Jánosról: „Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatsz; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő utjait megkészítsd; És az üdvösség ismeretére megtanítsd az ő népét, a bűnöknek bocsánatában. A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat magasságból, Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára! A kis gyermek pedig nevekedik és erősödött lélekben; és a pusztában volt mind ama napig, amelyen megmutatta magát az Izráelnek. (Lk 1:76-80)

Simeon ezt mondta Krisztusról: „Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, Amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára; Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére. (Lk 2:29-32) „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben és testének állapotában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.” (Lk 2:52) Jézust és Jánost abban az időben tudatlanoknak tartották , mivel nem az akkor ismert nevelők iskoláiban tanultak. Azonban a menny Istene volt tanítójuk, és mindaz, aki hallotta őket, elcsodálkozott Írásismeretükön, amit soha nem tanultak. Tőlük, valóban nem, de Istentől, a legmagasabb rendű bölcsességet tanulták.

Az emberek ítélete, még a tanároké is, nagyon melléfoghat abban, hogy mi az igazi műveltség. Krisztus napjaiban a tanítók nem a helyes Írásismeretet tanították az ifjúságnak, nem azt, amely minden tanításnak az alapja, amely egyáltalán méltó e névre. Krisztus kijelentette a farizeusoknak: „Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Istennek hatalmát”, és „olyan tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai”. (v.ö: Mk 7:7 és Mt.15:9 - *-al ellátott megjegyzést lásd a 439-es oldal alján). Tanítványaiért pedig így imádkozott: „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság. Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én őérettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.” (Jn 17:17-19)

„Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az tinéktek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke irtassék ki az ő népe közül.” (2Móz 31:13-14) Sikerült-e Sátánnak eltávolítania e nap szentségét, amelyet Isten ily módon a többi fölé emelt? Sikerült neki másik napot beiktatnia a helyébe, de Isten áldását soha nem tudja elvenni. „Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül.” (2Móz 31:16) Mi lehet e szavaknál határozottabb és világosabb? Isten vajon megváltozott? Ő ugyanaz marad az egész örökléten át, azonban az ember „keresett magának sok kigondolást”. (v.ö. Préd 7:29)

A Biblia tele van ismerettel és mindnyájan, akik érteni vágyó szívvel akarják tanulmányozni, úgy fogják találni, hogy látásmódjuk kitágul, képességeik megerősödnek, hogy megértsék ezeket a drága és nagy horderejű igazságokat. A Szentlélek ezeket a szívükbe és elméjükbe vési. Azonban akik az ifjúságot tanítják, először bolondnak kell lenniük, hogy bölcsek lehessenek. (v.ö: 1Kor 3:18) Ha figyelmen kívül hagyják a világos „Így szól az Úr…” igét és a tudás azon fájáról szakítanak, amit Isten megtiltott nekik, amely az engedetlenség tudása, akkor törvényszegésük ítéletet és bűnt hoz rájuk. Ilyen embereket magasztaljunk fel nagy tudásuk miatt? Leüljünk azok lábához, akik nem vesznek tudomást a lelket megszentelő igazságokról? „Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy erős kézzel és kinyújtott karral és kiontott búsulással uralkodom rajtatok.” (Ezek 20:33) Vajon napjaink oktatói miért nem szívlelik meg ezeket a figyelmeztetéseket? Miért botladoznak nem tudva, hogy miben botlanak meg? Azért, mert Sátán megvakította szemeiket és gonoszságaik botrányai mások elé kerülnek szavaikkal és példáikkal. Így más szemeket is megvakítanak és akiknek a világosságban kellene járniuk sötétségben járnak, mivel nem tekintenek rendületlenül Jézusra, a világ Világosságára.

A reformátorok nagy világosságot kaptak, de sokuk, az Írások félreértelmezése által a tévelygés miatt álokoskodásba jutott. E tévhitek évszázadokon keresztül megmaradtak és jóllehet egyre régebben megvannak, mégsem igaz rájuk az „Így szólt az Úr” hitelesítés. Mivel az Úr ezt mondta: „ami kijött az én számból, el nem változtatom.” (Zsolt 89:35) Az Úr nagy irgalmában, megengedte, hogy még nagyobb világosság ragyogjon fel ezen utolsó napokban. Elküldte számunkra üzenetét, amely napvilágra hozta törvényét és megmutatta nekünk, mi az igazság.

Krisztusban található minden ismeret forrása. Benne összpontosul az örök élet reménye. Ő a világ által ismert legnagyobb tanító, és ha a gyermekek és ifjak gondolkozását fejleszteni, látókörét tágítani kívánjuk, és ha lehetőség szerint meg akarjuk őket nyerni a Biblia szeretetének, akkor irányítsuk figyelmüket a Biblia világos és egyszerű igazságaihoz, ássuk ki ezeket a hagyományok szemete alól és engedjük a kincseket a fényükben ragyogni. Bátorítsuk őket, hogy kutassák e témákat és az ezért hozott fáradtság felbecsülhetetlen nevelő értéket fog jelenteni. Isten ismeretének feltárulása, ahogyan az Jézus Krisztusban látható, olyan lenyűgöző téma, amelyen érdemes elmélkedni és ez, ha tanulmányozzák, tiszta gondolkozást teremt, megerősíti és nemessé teszi az ember képességeit. Amint az ember Krisztus iskolájában megérti e leckéket és megpróbál olyanná válni, mint Krisztus volt, szelíd és alázatos szívű, megtanulja az összes lecke közül a leghasznosabbat: az értelem csak annyiban kiváló, amennyire az Istennel való élő kapcsolat szenteli azt meg.

Az Isten Igéjében adott, a hamis pásztorokkal kapcsolatos figyelmeztetés és tanítás kapjon jelentőséget iskolánk tanárai és diákjai között. Adjunk tanácsot diákjainknak, hogy az ilyen pásztorokat ne tartsák a legnagyobb tekintélyeknek. Mi szüksége van diákjainknak arra, hogy tanulmányaikat Ann Arbor-nál fejezzék be, arra számítva, hogy ott kapják meg a tanulmányaikat lezáró ismereteket. Bebizonyosodott, hogy nagyon soknak a lelkiségét tette tönkre és az igazságba vetetett hitét zárta le. Felesleges az olyan nevelés, amely a lélekben konkolyt vet a gabona közé és Nagy Tanítónk nem szereti ily módon dicsőíteni azokat a tanárokat, akiknek nincs fülük meghallani és nincs szemük meglátni az egyértelmű „Így szól az Úr” felszólítást. Ha így adunk tisztességet azoknak, akik félreérthetetlenül az igazságtól viszik távol a diákokat és így végzik oktatói munkájukat, akkor nem várhatjuk el Isten tetszését és jóváhagyását. Vegyük szívünkre most az Úr szavainak terhét Ésaiás próféta, a világ részére adott üzenetén át, aki ezt mondta: „Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (Ésa 57:15) „Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.” (Zsolt 34:18) „Hanem erre tekintek én, aki szegény és megtörött lelkű, és aki beszédemet rettegi. (Ésa 66:2) Az alázatosok, akik keresik az Urat, örök életre való bölcsességet nyernek.

A legnagyobb és legelengedhetetlenebb bölcsesség Isten ismerete. Az emberi én, ahogyan Isten személyén és küldöttén Krisztuson elmélkedik, egyre jelentéktelenebbnek és parányibbnak érzi önmagát. A Biblia legyen minden tanulmány alapja. Személyesen tanuljuk meg ebből az Isten által nekünk adott tankönyvből a lelkünk üdvösségét illető feltételt, mivel ez az egyetlen könyv, amely elmondja, mit cselekedjünk, hogy üdvözülhessünk. Nemcsak ezt tudhatjuk meg, hanem értelmünk erőt is nyerhet. Az a sok könyv, amelyről úgy vélik, hogy műveltséget jelent és tanítani kell, félrevezet, megtéveszt és becsap. „Mi köze van a polyvának a búzával?” (Jer. 23:28/b) Sátán felkavarja az emberek elméjét, hogy a világnak olyan irodalmat adjon, amely olcsó és felszínes azonban megragadja a képzeletet és fondorlatának csapdájába csalja. E könyvek elolvasása után az emberi elme valótlan világban találja magát és az élete, amennyire a hasznosságot illeti olyan meddő, mint egy gyümölcsöt nem termő fa. Az elmét megmérgezte és az képtelenné válik az örök élet dolgainak és valóságának megértésére, amelyek nélkülözhetetlenek a jelen és a jövő dolgait illetően. Az olyan gondolkozás, amelyet úgy neveltek, hogy értéktelen és hitvány dolgokat szemléljen képtelen meglátni Isten igéjében azt a szépséget, ami abban van. Elveszik a Jézus iránti szeretet és az igaz élet iránti hajlandóság, mivel a gondolkozás abból áll össze, amelyből felépül. Ha az izgalmas regények adják a lélek táplálékát, az ember „fát, szénát és pozdorját” (v.ö: 1Kor. 3:12) épít be az alapba. Elveszti minden kedvét, hogy az isteni Útikalauzt olvassa és nem szívesen fogja tanulmányozza azt a jellemet, amelyet formálnia kell ahhoz, hogy a megváltottak seregével időzzön és azokban a hajlékokban lakjon, amelyért Krisztus előrement, hogy elkészítse. (v.ö: Jn 14: 2-3)

Isten az ő nagy-nagy kegyelmében próbaidőt adott nekünk, amely során fel kell készülnünk a ránk következő megméretésre. Minden segítséget megadott Krisztus közbenjáró szolgálatán keresztül. Ha az ember hajlandó tanulmányozni az Igét, látni fogja, hogy minden lehetőséget ingyen megkaptak azok, akik győzelemre törekednek. Adott a Szentlélek, hogy erőt nyújtson a győzelemhez és Krisztus ezt ígérte: „Íme, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28:20) -- Különleges bizonyságtételek a nevelésről, 1896