Minden lelket az egyénre jellemző légkör vesz körül. Olyan megrontó lelki befolyást is gyakorolhat, amely az igaz élet elveire nézve mérgező. Amikor kapcsolatba kerülünk másokkal, nem kellenek napok vagy hetek annak megállapítására, hogy Krisztus vagy Sátán levegője veszi körül az illetőt. Az emberi kapcsolatokból adódó sehol sem fejtenek ki nagyobb hatást, mint az iskolai életben. Az a diák azonban, aki úgy jön iskolába, hogy másoknak segítsége és áldása kíván lenni, gondosan vigyáz, hogy befolyása jó irányba hasson és olyan társaságot keres, akik összefognak vele a helyes elvek és gyakorlat követésében.

A diákok érezzék át, hogy felelősek iskolai életüket sikeressé tenni. Tegyenek meg minden erőfeszítést a helyes irányba, hogy ne okozzanak csalódást szüleiknek vagy gyámjaiknak, akik nagyon a szívükön viselik evilági és örök sorsukat, és sokat is dolgoznak tanulásuk érdekében. Határozzák el, hogy olyan feljegyzések maradnak róluk, amelyek miatt nem fognak szégyenkezni az ítélet napján. A megfontoltan viselkedő, rossz befolyásokra nem könnyen hajló diák fékező hatást gyakorol azokra, akik nagyra vannak függetlenségükkel, gonosz sportot űznek rendszabályok felrúgásában és tanáraikban szomorúságot és csüggedést váltanak ki.

Életünk olyan gond, amelyet egyen-egyenként saját magunknak kell megküzdeni. Senki nem formálhat más helyett jellemet. Mindegyikünk megvan a maga része saját sorsa meghatározásában. Isten szabad akarattal megajándékozott, felelős teremtményei vagyunk és mindegyikünknek „félelemmel és rettegéssel” kell munkálkodnia saját üdvösségén, miközben Isten az, aki jókedvéből munkálja bennünk az akarást és a véghezvitelt. (v.ö: Fil 2:12-13) Szabad a diákoknak jót vagy rosszat tenni, azonban „amit vet az ember, azt is aratja”. (v.ö: Gal 5:7).

Isten egyénileg próbál és vizsgál bennünket. Minden mennyei lény segíti azokat a lelkeket, akik engednek Jézus vonzásának és minden igazán Jézust szerető ember a mennyei lényekkel munkálkodik együtt, amikor arra törekszik, hogy másokat ostoba, közönséges és haszontalan dolgoktól vonjon el. Krisztus követője nem segíti Sátánt az igaz vallásba vetett hit meggyengítésében azzal, hogy másokat erkölcsre és jellemre káros hatással vegyen körül. Sajnálattal kell azonban mondanunk, hogy még iskoláinkban is vannak olyanok, akik csak nevük szerint keresztények. Nem kell hosszabb ismeretség e hitvallókkal, hogy az ember rájöjjön: Sátán sikeres szolgái. Iskoláinkban vannak szívükben romlott emberek, akik mégis megnyerő módon tudnak viselkedni és bizonyos embertípusokat magukkal ragadnak. Mielőtt az elővigyázatlanok ráébrednének, e személyeknek már sikerült meg is változtatni a megtévesztettek véleményét és saját kifogásolható jellemükre formálták át őket. Akik azonban keresztény mezt öltenek és mégis a világ divatja és bölcsessége irányítja őket, erkölcsrontó emberek. Állítják, hogy mennyei kincseket keresnek, de halálos befolyás veszi őket körül. Akik a világ befolyásától meg akarják magukat őrizni jól teszik ha kerülik az ilyeneket.

Az a fiatal, akinek van szeme, könnyen láthatja miféle emberek ők, még akkor is, ha ő maga nem tart igényt a keresztény névre, mivel tudja, hogy nem hasonlítanak Krisztusra. Engedjük meg azonban, hogy az ilyenek a diák részére botránykővé váljanak? A diáknak is van olyan „útikönyve”, amelyből kiderül, ki van az Úr oldalán. Ha megtudja, hogy ezek élete nincs összhangban a kereszténység megvallásával, ha megérti, mit jelent istenfélő életet élni, akkor felelős lesz a kapott világosságért és ismeretért. Felelős lesz a Mester akaratának teljesítéséért, azért, hogy megmutassa a világnak a kereszténység valódi arcát – azt, milyen a krisztusi élet és jellem.

Hatalmas ellenségünk van, aki nemcsak gyűlöli az Isten képmására teremtett emberi lényt, hanem keserűen ellenséges viszonyban van Istennel és egyszülött Fiával, Jézus Krisztussal. Amikor emberek kiszolgáltatják magukat arra, hogy Sátán szolgái legyenek, akkor nem mutatja ki az irántuk érzett ellenséges viszonyt, mint ahogy azokkal szemben teszi, akik Krisztus nevét viselik és Istent szolgálják. Irántuk halálos gyűlölettel viseltetetik. Ha meg tudja őket téveszteni, kárt tud bennük tenni, ha hitüket meggyengíti és képtelenné teszi őket Isten szolgálatára, tudja, hogy Jézust ezzel megszomorítja, mivel így nem szolgálhatják vezetőjüket. Akiket sikerült rabként szekere elé fogni, nekik bizonyos fokú pihenőt ad, mivel ők hajlandók őt szolgálni, azonban gyűlölete feltámad, amikor a könyörület üzenete eléri rabszolgáit és ők megpróbálnak hatalmából szabadulni, hogy az igaz Pásztort kövessék. Ekkor történik az, hogy még erősebb láncokkal fogja vissza és tartja őket rabságban. Akkor kezdődik a harc Sátán és foglya között, amikor az utóbbi elkezdi rángatni láncait és szabadulni vágyik, mert az ember akkor kezd együttműködni a mennyei lényekkel, amikor hite megragadja Krisztust. Ekkor van az, hogy az erős fegyveresnél is Erősebb a lélek segítője lesz és a szegény foglyot a Szent Lélek erősíti meg, hogy szabadulni tudjon.

Isten mély és igaz szeretettel van az emberi család minden tagja iránt. Egyről sem feledkezik meg, egyet sem hagy árván és megtévesztett állapotban, hogy az ellenség legyőzhesse. Akik beálltak Krisztus seregébe felveszik Isten teljes fegyverzetét, hordják azt és védelmet kapnak az ellenség összes támadásával szemben. Biztos ígéretük van azoknak, akik igazán arra vágynak, hogy Istentől tanítottak legyenek és az Ő útjain járjanak, mely szerint Ő megígérte, ha valakinek nincs bölcsessége és Tőle kér, akkor készségesen és szemrehányás nélkül adja. Az apostol így folytatja: „De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.” (Jak 1:5-7) Isten ott van minden ígéret mögött és azzal hozzuk rá a legnagyobb szégyent, ha kérünk és nem hiszünk ígéretében, hanem kételkedünk és habozunk, majd pedig kimondjuk kételyeinket. Vajon, ha nem kapjuk meg azonnal kérésünket, akkor sértődötten és hitetlenül kell-e tovább állnunk? Legyen hitünk! Higgyük el, hogy Isten amit ígért, meg is cselekszi. Szüntelenül imádkozzunk, legyünk éberek, munkálkodjunk és várjunk. Harcoljuk meg a hit nemes harcát. Szóljunk így magunkban: „Isten hívott meg. Meghallotta imám. Szavát adta, hogy elfogad engem és teljesíti ígéretét. Bízhatok Istenben, mivel úgy szeretett engem, hogy egyszülött Fia halt meg értem. Isten Fia az én Megváltóm. ”Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.” (Lk 11:9-10;13)

Az a fiatal, aki igaz céllal kezdi el és folytatja tanulmányait nem fog honvágytól szenvedni vagy csalódni. Nem lesz nyugtalan sem szorongó nem tudván, mit is kezdjen önmagával. Segítséget fog találni a Mindenhatóban. Egy cél lesz szeme előtt, amely az elvhű emberek célja, akik el akarják érni Isten mércéjét, az emberiség javát és Istent dicsőségét kívánják. Nem úgy fog iskolai életére tekinteni, mint önző örömkeresés, üres szórakozás, vagy ostoba bolondozás, hanem teljesen azon lesz, hogy Istentől kapott lehetőségeit és kiváltságait a legjobban használja szülei, tanárai, Isten és a mennyei lények tetszésére és örömére.

Komoly dolog meghalni, de sokkal komolyabb élni és olyan jellemet formálni, amely arra teszi alkalmassá az embert, hogy a menny iskolájába lépjen. Ellenséges földön élünk, így nehézségekre és viszályokra számíthatunk. Az ifjúságnak Jézus Krisztus jó katonáiként nehéz körülményeket kell majd elviselnie. Nem tesz jót nekik, ha ösvényüket nagyon elegyengetik, ha kapnak elég pénzt, és nem tanítják őket arra, hogy gyakorolniuk kell az önmegtagadást és takarékosságot.

Amikor egy fiatal azt fontolgatja, hogy tanulni akar, akkor alaposan gondolja át, miért kíván iskolába járni. Tegye fel magának a kérdést: hogyan használhatom legjobban az időmet, hogy a lehető legtöbbet nyerjek lehetőségeimből és kiváltságaimból? Felöltsem-e Isten teljes fegyverzetét, amelyet ajándéka, egyszülött Fia által kaptam? Megnyissam-e szívemet a Szentléleknek, hogy az Istentől kapott, rám bízott minden képességem és erőm megelevenedjen? Krisztus szolgálatában az Ő tulajdona és kegyelmének sáfára vagyok.

Bár emberi mércétek szerint egyesek, akik kereszténynek vallják magukat, nem ütik meg az általatok felállított keresztény jellem mércéjét, azért ne szomorítsátok meg Krisztust következetlen élettel, mert másokat hoztok veszélybe rossz befolyásotokkal, a helytelen döntéseitek és dolgaitok következtében. Az élet koronájáért küzdötök, ezért ne érjétek be kevéssel.

Az Úr nem fogad el fél-munkát. Ami a ti részeteket illeti, Isten szent művében nem lehet hibát-hibára halmozni. Ne bízzatok magatokban, hanem adjátok át Istennek az akaratot, az elképzeléseket és útjaitokat és egyedül az Övét kövessétek. Kedve szerinti életet éljetek, mert Ő olyan értéknek tartott benneteket, hogy Jézust , egyszülött Fiát adta értetek, hogy megváltson bűneitektől. Krisztus érdemei által fogadhat el benneteket. Iskolai életetekben tartsátok mindig szem előtt a gondolatot: ha érdemes bármit csinálni, azt érdemes csinálni jól csinálni. Istentől függjön bölcsességetek, hogy a jó cselekvésével senkiben se okozzatok csalódást. Munkálkodjatok Krisztussal, hogy lelkek térjenek Hozzá. Azonban nem tesz jót az embernek, hogy miközben mások félszívvel végzett munkáját kárhoztatja, miközben rámutat mások hibáira, ugyanazon hibákat követi el, mert nem foglal állást az igazság és hűség oldalán. Még akkor is, ha a szabályok és előírások szükségtelenül szigorúnak látszanak, legyetek azoknak engedelmesek, mivel tapasztalataitokban tévedhettek. Amibe csak belefogtok, mindent a legjobb tudásotok és erőfeszítéseitek szerint vigyetek végig. Jézus az Üdvözítőnk és napról-napra Reá támaszkodjatok, hogy ne konkolyt vessetek, hanem Isten országának jó magját szórjátok.

„A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.” Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?! (Mt 6:22-23) Diákként, tanuljatok meg látni nemcsak a testi szemeitekkel, hanem a lelkivel is. Nevelni, fejleszteni kell ítélőképességeteket is, hogy jól látó és értelmes legyen. Imádkozzatok vezetésért és kérjetek Istentől helyes választást. Ne engedjetek szívetekbe semmilyen ostobaságot és bűnt, de nyissátok meg azt minden mennyei befolyásra. Használjátok ki a legjobban időtöket és lehetőségeiteket, hogy arányos jellem alakuljon bennetek. Ne tűrjetek meg magatokban tréfálkozás, bolondozás és könnyelműség lelkületét, ha Jézus Krisztust akarjátok példaképül és napról-napra gyarapodjatok üdvösségetek gyakorlati tennivalóiban.

Ifjú diákok! Ha életeteket ösztöneitek, indulataitok irányítják, bizonyára kudarcra van ítélve. Nem lehet természetes hajlamaitokat súlyos következmények nélkül követni. Ha biztos úton akartok járni, Isten útjait kell követnetek. Értelmeteket, meglátásaitokat csiszolni, finomítani, tisztogatni kell. Isten terve szerint kell dolgoznotok, vagy nem lesznek sikereitek. Kegyelemben és ismeretben folyamatos legyen növekedésetek és előbbre jutásotok. Az iskolai életben jó szokások és rend gyakorlása nélkül semmit sem fogtok elfogadhatóan véghezvinni. Az ötletszerű, rendszertelen munka biztos kudarcot hoz.

Szükséges gondosan tanulmányozni a szórakozás témáját. Tegyétek fel magatoknak a kérdéseket: milyen hatással van ez gondolkozásomra, jellememre és arra a munkára, amiért ide jöttem? Tedd fel magadnak a kérdést: milyen kihatással van keresztény hitemre, jellememre a szórakozásom, a szabadidős kedvtelésem? Vajon azok a játékok, amelyekben részt veszek jót tesznek-e az imaéletemnek, jobban tudom általuk Istent szolgálni? Adnak annyi lelkesedést és buzgóságot az Úrért végzett munkában, mint amennyire lelkesedni tudok a szabadidőben játszott játékokért? Nem kötötték le annyira a figyelmedet ezek a játékok, hogy nem volt olyan lelkesedés benned megtanulni leckéidet, mint amennyire kellett volna? Melyiké lesz az elsőbbség? Istent vagy önmagadat szolgálni? Vizsgálja meg minden diák, hogy milyen alapokon áll!

Kedves ifjak! Ahogyan most éltek, örök sorsotokról rendelkeztek. Ha helyes jellemet akartok elérni, legyetek állhatatosak keresztény életetek erőfeszítéseiben. Örök veszteségetek lesz, ha hitbeli tapasztalataitokban kiskorúak, gyengék és gyermetegek lesztek. Szükséges, hogy „beteljesedjünk” Őbenne. (v.ö: Kol 2:10/a). „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Ő benne.” (Kol 2:6) Azt jelenti ez, hogy tanulmányozni kell Krisztus életét. Olyan lelkesedéssel történjen ez, mintha világi tudományokat tanulnátok, mivel az örök érdekek fontosabbak, mint a földi elfoglaltságok. Ha fontosnak tartjátok az örök dolgok értékét és szentségét, akkor legtisztább gondolataitokat, erőtök legjavát fordítjátok azon gondok megoldására, amelyeken örök jólétetek múlik, mivel ehhez képest minden más érdek jelentéktelenné válik.

Van példaképetek, Jézus Krisztus. Járjatok nyomdokában és képesek lesztek bármilyen és minden állást betölteni, amelyre elhívást kaptok. Benne fogtok „meggyökerezni és tovább épülni, megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.” (Kol 2:7) Nem szabad úgy éreznetek, hogy rabszolgák vagytok, hanem Isten fiai. Ő olyan nagy értéknek tartott és akkora nagy kegyelemben részesített benneteket, hogy végtelen váltságdíjat fizetett szabadságotokért. Jézus ezt mondja: „Nem mondalak többé titeket szolgáknak …. hanem barátaimnak” (v.ö: Jn 15:5) Amikor megbecsülitek csodálatos szeretetét, akkor szeretet és hála ébred szívetekben és olyan lesz, mint az öröm forrása.

Hízelgést ne fogadjatok el, még vallási életetekben sem. Olyan furfang ez, amivel Sátán áll lesben, hogy megtévessze és felfuvalkodottá tegye az embert, aki nagyra tartja önmagát. „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való. (Kol 2:8) A hízelgés olyan étek, amely sok fiatal lelkét táplálta. Akik dicsértek és hízelegtek, úgy vélték jól cselekedtek, de valójában rosszat tettek. Dicséret, hízelgés és engedékenység nagyobb sikerrel vezetett drága lelkeket hamis ösvényekre, mint bármely más, Sátán által kitalált mesterkedés.

A hízelgés világi bölcsesség, de a keresztényinek nem része. Általa, a szegény emberi lények, akik telve vannak gyarlósággal és erőtlenséggel, arra a gondolatra jutnak, hogy rátermettek és érdemeik vannak, és így testi gondolkozásukban felfuvalkodnak. Megrészegednek attól a gondolattól, hogy több képességük van, mint amivel valóban bírnak és hitben egyensúlyt vesztettek lesznek. Hacsak Isten különös döntése miatt nem fordulnak el e megtévesztésektől és nem térnek meg, és nem sajátítják el a hit alapjait Krisztus iskolájában, el fognak veszni.

Sok ifjút áltattak már el azzal, hogy képessége vele született talentum, miközben azt a képességet, amiről úgy véli, rendelkezik vele, csak szorgalmas tanulással, gyakorlással, Krisztus szelídségével és alázatával lehet megszerezni. Ha azt hiszi, hogy természetes talentumai vannak, úgy gondolja, nem szükséges figyelmét leckéinek tökéletes elsajátítására szorítani és mielőtt ráébredne, igen gyorsan Sátán csapdájában találja magát. Isten megengedi az ellenség támadását, hogy megértse saját gyengeségét. Megengedi, hogy kifejezett hibákat, botlásokat kövessen el, és így fájdalmas megaláztatásba kerüljön. Amikor azonban saját gyengeségei tudatában vergődik, nem szabad felette keményen ítélkezni. Ekkor jön el igazán annak ideje, hogy megfontolt tanácsadóra van szüksége, igaz barátra. Olyanra, akinek éles szeme van a jellemhez. Ekkor van szüksége olyan barátra, akit Isten Lelke vezet, aki türelemmel és hűséggel viseli a tévelygő gondját, felemeli megterhelt lelkét. Nem szabad a hízelgés eszközével felemelni. Senki ne érezze magát felhatalmazva, hogy Sátán e megtévesztő és részegítő italával itassa az emberi lelket. Helyette, inkább a létra legalsó fokára kell mutatni, botladozó lábát a fejlődés legalsó lépcsőjére helyezni. Péter apostol ezt mondja: „…a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.” (2Pt 1:5-8)

Bátorítsuk a tévelygőt, hogy lépésről lépésre, fokról fokra haladjon. Fáradtságos lehet neki az erőfeszítés, azonban messze a legjobb tanulság, amiből valaha is okult, mivel így fogja megismerni saját gyengeségeit és képes lesz a jövőben a múltbeli hibákat elkerülni. Bölcs tanácsosok segítségével veresége győzelem lesz. Azonban senki ne kezdje a létra tetején. Mindenki a legalsó foktól induljon és lépésről lépésre haladva, Krisztus által jusson feljebb, Hozzá ragaszkodjon és Krisztus magasságába emelkedjen. Csak ezen az úton lehet a menny felé haladni. Semmi ne fordítsa el a figyelmet attól a nagy munkától, amit el kell végezni. Gondolataitok, lelki-szellemi fogékonyságotok, szellemi erőitek legjavát fordítsátok arra, hogy Isten igéjét és akaratát tanulmányozzátok. Isten művében helye van, hogy az emberek a Tőle kapott legjobb képességeikkel szolgálják Őt. Istentől kapott minden tehetségünket olyan hűségesen és buzgón használhatjuk országának építésében, ahogyan Dániel használta Babilonban, amikor minden emberi és Isteni iránti kötelességében hűségesnek bizonyult.

Isten sokkal több tapintatot, bölcsebb stratégiai tudást kíván, mint amit eddig emberi eszközeitől kapott. Sátán ügyes terveit megakadályozandó, szükség van a tiszta, megszentelt gondolkozásra, a pontos és buzgón végzett munkára. Arra hívja fel az embert, hogy nagyobb szentségre törekedjen, eltökéltebb, nagyobb önfeláldozással járó erőfeszítéssel járuljon az Úr munkájához. Ifjúságunkat arra kell nevelni, hogy nagyobb szentségre törekedve többet várjon el magától, hogy értsék meg: most döntik el örök sorsukat. Senki részére sincs oltalom, hacsak nincs úgy az igazság a szívében, úgy amint az igazság a Jézusban (v.ö: Efez 4:21/b) A Szent Lélek képes ezt a szívbe oltani. Annak nagy része, amit manapság vallásnak neveznek nyomtalanul el fog tűnni, amikor Sátán és serege megtámadja. Semmi nem fog megállni és megmaradni az igazságon kívül, ami nem más, mint a felülről való bölcsesség, amely megszenteli az ember lelkét.

Senki ne képzelje, hogy a saját kívánságainknak élés vallásossággal érne fel. Ne járjunk önző vágyaink után. Tanulja meg az ifjúság féken tartani magát és vigyázzon, nehogy tékozlóan használja anyagi eszközeit. Tekintsen mindenki Jézusra, szemlélje jellemét és kövesse nyomdokait. „Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, És ti Ő benne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol 2:9-10) -- Youth’s Instructor, 1894 május 3,10,17, 24