A veszélyek és romlottság jelen napjaiban az ifjúság sok próbatételnek és kísértésnek van kitéve. Sokan veszélyes kikötő felé tartanak. Kormányosra van szükségük, de megvetéssel utasítják el az olyannyira fontos segítséget. Úgy érzik, eléggé alkalmasak saját kis bárkájuk irányítására és közben nem veszik észre, hogy zátonynak tart, amiből a hit és boldogság hajótörése lesz. Az udvarlás és a házasság gondolata elveszi a józan eszüket és lelkük fő terhe, hogy a saját útjukat járják. E területen, életük legfontosabb időszakában, biztos tanácsadóra, tévedhetetlen vezetőre van szükségük. Ezt, Isten igéjében találják. Hacsak nem kutatják szorgalmasan e könyvet, súlyos hibákat fognak elkövetni, amely megzavarja saját és mások boldogságát mind jelen mind jövőbeli életükre nézve.

Sokan hajlamosak a meggondolatlanságra és az akaratosságra. Nem szívlelték meg Isten igéjének bölcs tanácsait. Nem küzdöttek meg önmagukkal és nem nyertek drága győzelmet. Büszke, hajthatatlan akaratuk űzte el őket a kötelesség és engedelmesség ösvényéről. Ifjú barátaim! Tekintsetek vissza múltatokra és hűséggel vizsgáljátok meg Isten igéjének fényében, milyen utat jártatok be. A Szentírás által lelketekre kötött, szüleitek iránti kötelességet lelkiismeretes gonddal figyelembe vettétek-e? Kedvesen és szeretettel bántatok-e azzal az édesanyával, aki csecsemőkorotok óta viseli gondotokat? Figyelembe vettétek kéréseit, vagy fájdalmat és szomorúságot okoztatok szívének azzal, hogy saját vágyaitok és terveitek szerint jártok? Ha nem, akkor van bőven tennivalótok, hogy a múlt hibáit helyrehozzátok.

A Biblia tökéletes jellembeli mércét tár elénk. E szent könyv, melyet Isten ihletett és szent írók jegyeztek le, az élet minden körülményei között tökéletes vezető. Félreérthetetlenül megfogalmazza mind az ifjú, mind az idős kötelességeit. Ha az ember az élet vezérfonalává teszi, akkor lelkét „felfelé” vezeti. Gondolatait felemeli, jellemét jobbá teszi, a szívnek békét és örömet ad. Sok ifjú azonban úgy döntött, hogy saját maga tanácsadója és vezetője lesz és ügyét önmaga kezébe vette. Az ilyeneknek alaposabban kell a Biblia tanításait tanulmányoznia. Oldalain megtalálják szüleik és hittársaik iránti kötelességeiket. Az ötödik parancsolat így szól: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad néked.” Ezt is olvashatjuk: „Ti, gyermekek, szót fogadjatok a szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. (Efez 6:1). Egyik jele annak, hogy az utolsó napokban élünk az, hogy a gyermekek szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok és istentelenek. Isten igéjében bőségesen találhatunk a szülők iránti tiszteletre utasító elveket és tanácsokat. A fiatalokkal megérteteti azt a szent kötelességet, hogy szeretniük és gondját kell viselniük azoknak, akik kicsiny koruktól kezdve, gyermekkorukon és ifjúságukon át, a felnőtt férfi és asszonykorig vezetgette őket, most pedig nagymértékben tőlük függ békéjük és boldogságuk. A Biblia határozott hangon szól e témában, bár tanításait nagyon figyelmen kívül hagyták.

Az ifjúságnak sok dolgot kell megtanulnia és a legfontosabb lecke, hogy ismerje meg önmagát. Legyenek pontos fogalmaik szüleik iránti tartozásaikról és kötelességeikről, és folyamatosan tanulják Krisztus iskolájában a szelídséget és az alázatosságot. Miközben szüleiket szeretniük és tisztelniük kell, tartsák tiszteletben tapasztalt emberek ítéletét is, akikkel kapcsolatban vannak a gyülekezetben. Ha egy fiatalember úgy van egy ifjú hölgy társaságában, akinek megnyerte barátságát, hogy annak szülei nem tudnak erről, akkor iránta és a szülei iránt nem viselkedik nemes keresztény módon. Titkos kapcsolattartással és találkozókkal befolyást nyerhet a leány lelke felett, azonban ha így tesz, akkor nem tanúsít olyan nemes és becsületes lelkületet, mellyel általában Isten minden gyermeke rendelkezik. Céljaik elérése érdekében olyan szerepet játszanak, amely Bibliai mérce szerint nem őszinte és nyílt, és hűtlennek bizonyulnak azokhoz, akik szeretik őket és hűségesen szeretnének felettük őrködni. Az ilyen befolyások alatt kötött házasságok nincsenek összhangban Isten igéjével. Aki egy leánygyermeket eltávolít Isten iránti kötelességétől, aki megzavarja elképzeléseit az Istentől való, szülő iránti engedelmesség és tisztelet világos és határozott parancsolatát illetően, az nem olyan ember, aki majd hűséges lesz a házastársi kötelezettségeiben

Felhangzik a kérdés: „Mi módon őrizheti meg az ifjú az ő útját?” – és a választ is megkapjuk: „a te beszédednek megtartása által”. (Zsolt 119:9). Az a fiatalember, aki a Bibliát teszi vezetőjévé, nem kell, hogy letérjen a kötelesség és biztonság ösvényéről. Ez az áldott könyv megtanítja őt, hogyan őrizze meg jellemének feddhetetlenségét, hogyan legyen igaz, hogyan kerülje el az álnokságot. A „ne lopj” parancsolatot Isten az ujjával írta kőtáblákra, azonban milyen sok alattomos, érzelmi lopást gyakorolnak és mentegetnek az emberek. Félrevezető udvarlások folynak, titkos kapcsolatokat tartanak fenn, amíg a tapasztalatlan fél, aki nincs tisztában azzal, hová fejlődnek a dolgok, érzelmileg bizonyos fokig eltávolodik a szüleitől és ahhoz fog kötődni, aki eljárásával bizonyítja, hogy nem méltó a leány szerelmére. A Biblia kárhoztat mindenféle tisztességtelenséget és a minden körülmények közötti helyes cselekvést követeli meg. Aki ifjúságában a Bibliát teszi élete vezetőjévé, ösvényének világosságává, az minden dologban enged tanításainak. A törvényből egyetlen jottányit vagy pontocskát sem fog elhagyni, hogy bármilyen célt elérjen, még akkor sem, ha nagy áldozatokat kell ezért meghoznia. Ha hisz a Bibliában, akkor tudja, hogy Isten áldása nem nyugszik meg rajta, ha letér a szigorú becsületesség ösvényéről. Bár úgy tűnhet, hogy egy ideig jól megy sora, bizonyára le fogja aratni tettei gyümölcseit.

Isten átka nyugszik a mai kor világában formált sok, nem megfelelő időben kötött és alkalmatlan emberi kapcsolaton. Ha a Biblia határozatlan és bizonytalan megvilágításban hagyná e kérdéseket, akkor azon utak, amelyeken napjaink fiatalsága közül sokan járnak kapcsolataik kialakítása közben, jobban megbocsáthatók volnának. Azonban a Biblia követelményei nem félig megfogalmazott parancsolatok és rendelkezések. A gondolat, a szó és a tett tökéletes tisztaságát követelik meg. Hálásak vagyunk Istennek, hogy szava lábunk ösvényének szövétneke és senkinek sem kell letévedni a kötelesség útjáról. A fiatalok érezzék kötelességüknek, hogy tanácsot keressenek lapjain, majd megszívleljék azt, mivel a szomorú hibák mindig akkor születnek, amikor eltérnek tanításaitól.

Ha van olyan téma, amit nyugodt értelemmel és szenvtelen ítélettel ajánlott megfontolni, akkor az a házasság. Ha van olyan dolog, amelyben a Biblia tanácsaira nagyon nagy szükség van, akkor azon lépés megtétele ez, amely két ember életét összeköti. Az uralkodó felfogás azonban az, hogy ezen a téren az érzelmek vezessenek. Túl sok esetben a szereleméhes érzelgősség veszi át az irányítást és biztos romlásba visz. Ezt a területet mondhatjuk olyannak, amelyen az ifjúság, kevesebb megértést mutat, mint bármely más területen. Ez az, ahol nem hajlandók az értelmes érvelésre hallgatni. A házasság kérdése lelküket megigéző hatalom. Nem vetik alá magukat Istennek. Józan eszük megkötöztetik, titokban haladnak előre mintha attól félnének, hogy terveikbe valaki beavatkozik.

Az ilyen rejtett utak, amelyeken az udvarlások és házasságok haladnak, rengeteg nyomorúság okai, amelyeknek teljes mértékét csak Isten látja. Ezrek szenvedtek lelki hajótörést ezen a szirten. Hitvalló keresztények, akiknek életére jellemző a becsületesség és akik minden más területen értelmeseknek látszanak, félelmetes hibákat követnek itt el. Olyan megrögzött, határozott akaratot tanúsítanak, amelyet a józan ész nem képes megváltoztatni. Annyira lenyűgözik őket az érzelmek és ösztöneik, hogy nem kívánják a Bibliát kutatni és Istennel szoros kapcsolatba kerülni. Sátán pontosan tudja, hogy milyen tényezőkkel kell foglalkoznia és pokoli bölcsességét különféle eszközökkel játssza ki, hogy lelkeket ejtsen csapdába a romlásukra. Figyel minden megtett lépést, bőven sugall tanácsokat, és gyakran ezeket követik, mintsem Isten igéjét. Nagyon ügyesen elkészül az ilyen finoman szőtt és veszélyes háló, hogy csapdába ejtse az ifjú és gondatlan lelkeket. Gyakran világosságnak álcázzák, azonban akik áldozataivá válnak „sok fájdalommal szegezik át magukat”. (v.ö: 1Tim 6:10/b). Ennek eredményeként láthatunk mindenfelé emberi roncsokat.

Mikor akar ifjúságunk bölcsességre jutni? Meddig tart az ilyen fajta munka? Csak a saját vágyaikkal és hajlamaikkal tanácskozzanak a gyermekek nem törődve szüleik tanácsaival és ítéletével? Egyesek figyelemre sem méltatják szüleik kívánságait vagy választásait és érett ítéletekkel sem törődnek. Az önzés bezárta szerető gyermeki szívük ajtaját. A fiatalok gondolkozását ezen a téren ébresztgetni kell. Az ötödök parancsolat az egyetlen, amelyhez ígéret társul, azonban könnyen veszik, sőt határozottan semmibe veszik kedvesük kívánsága alapján. Az anyai kérést semmibe venni, az apa féltő szeretetét megcsúfolni – ezek mind olyan bűnök, amelyek ott állnak az ifjak neve mellett a mennyei könyvekben.

Az e témával kapcsolatos egyik legnagyobb tévedés az, hogy az ifjú és tapasztalatlan embernek nem szabad megzavarni az érzelmeit, hogy nem szabad beleavatkozni szerelmi tapasztalatába. Ha valaha is volt olyan témakör, amelyet minden nézőpontból meg kell vizsgálni, akkor ez az. Más emberek tapasztalatain alapuló segítség és az ügy mindkét felet érintő, nyugodt, gondos mérlegelése, kifejezetten nélkülözhetetlen. Olyan terület ez, amelyet az emberek nagytöbbsége, összességében, túl könnyedén vesz. Ifjú barátaim! Fogadjátok el tanácsosoknak Istent és istenfélő szüleiteket. Imádkozzatok ezért a dologért. Mérlegeljetek minden érzelmet és figyeljetek minden jellembeli fejleményt annál az embernél, akivel úgy gondoljátok, hogy összekötetik életsorsotokat. Amire készültök, életetek legfontosabb lépése és nem ajánlott elkapkodni. Miközben szerettek, ne legyen ez vak szerelem.

Gondosan vizsgáljátok, hogy kiderüljön, házasságotok boldog lesz-e vagy viszálykodó és nyomorúságos. Tegyetek fel ilyen kérdéseket: „A menny felé fog-e segíteni az ilyen szövetség? Növelni fogja Isten iránti szeretetemet? E földi életben hasznosságom mozgástere növekedni fog-e?” Ha ezek a gondolatok nem mutatnak árnyoldalakat, akkor Isten félelmében lépjétek tovább. Azonban ha az eljegyzést is úgy kötöttétek, hogy nem vált teljesen világossá annak jelleme, akivel szövetséget akartok kötni, ne gondoljátok úgy, hogy az eljegyzés határozott kényszerré teszi, hogy felvállaljátok a házasságot és egy egész életre ahhoz kössétek magatokat, akit nem tudtok szeretni és tisztelni. Legyetek nagyon óvatosak, hogyan fogtok feltételes eljegyzésbe, de jobb, sokkal jobb a házasság előtt ezt megszakítani és utána szétválni, ahogyan sokan ezt is teszik.

Az igaz szeretetet gondozni kell. Az a nő, aki békés, boldog egységre vágyik és el akarja kerülni a jövő szenvedéseit és fájdalmait, tegyen fel kérdéseket, mielőtt érzelmeire igent mondana. Van-e a kedvesemnek édesanyja? Milyen az ő jelleme? Elismeri a kedvesem az anyja iránti kötelezettségeit? Törődik az anyja kívánságaival és boldogságával? Ha nem becsüli és tiszteli anyját, akkor fog-e tiszteletet, szeretetet, kedvességet és figyelmességet tanúsítani a felesége iránt? Amikor a házasság újdonsága elmúlik, még mindig fog szeretni? Türelmes lesz-e a hibáimmal, vagy kritikus, fennhéjázó és parancsolgató? Az igaz gyengédség sok hibát elnéz. A szeretet nem veszi őket észre.

Az ifjúság összességében nagyon sokat hagy az ösztöneire, a megérzéséire. Nem volna szabad túl könnyen elárulnia szándékukat, sem nem könnyen elragadtatni a kedves megnyerő külseje miatt. Korunkban, ahogyan az udvarlást folytatják, álnoksággal és színleléssel párosul, amelyhez a lelkek ellenségének sokkal több köze van, mint Istenhez. Ha bárhol, akkor itt aztán szükség van a jó ítélőképességre és józan észre, azonban a valóság az, hogy az ilyen ügyekbe nem sokat visznek bele.

Ha a gyermekek jobban ismernék szüleiket, ha több bizalmas dolgukat bíznák rájuk és kiöntenék nekik örömüket és bánatukat, akkor sok jövőbeli szívfájdalomtól kímélnek meg őket. Amikor zavarba jönnek és nem tudják, melyik a helyes út, akkor vigyék ügyüket szüleik elé úgy, ahogyan ők látják és kérjék ki tanácsaikat. Kik azok, ha nem istenfélő szülők, akik alkalmasabbak volnának a veszélyekre rámutatni? Kik lehetnek olyan jól hivatottak, ha nem ők, akik rá tudnak mutatni gyermekeik veszélyes oldalaira? A keresztény gyermekek minden földi áldásnál jobban megbecsülhetik isten-félő szüleik szeretetét és jóváhagyását. A szülők együtt érezhetnek a gyermekekkel, imádkozhatnak értük és velük, hogy Isten védje és vezesse őket. Mindenek felett pedig, rámutathatnak csalhatatlan Barátjukra és Tanácsosukra, aki irgalmassággal tekint gyarlóságaikra. Ő is, aki mindenben megkísértetett, mint mi, de bűn nélkül volt, tudja hogyan kell segíteni azokon, akik kísértést szenvednek és hitben hozzá járulnak. -- Review and Herald, 1886 január 26.