Írtam már nagy vonalakban azokról a diákokról, akik ésszerűtlenül hosszú időt töltenek iskoláikkal. Remélem azonban, nem fogtok félreérteni azzal kapcsolatban, hogy melyek a nevelés legfontosabb elemei. Nem úgy értem, hogy olyan felszínes munkát kellene végezni, ahogyan egyes területet munkáltak Ausztráliában. Az eke csak pár centiméter mély barázdát vágott és a talajt nem készítették elő a magnak. Az aratás gyenge eredményt hozott, aszerint, amilyen felszínesen készítették elő a földet.

Isten kíváncsi természettel áldotta meg az ifjúságot és a gyermekeket. Logikai képességük becses, rájuk bízott talentum. A szülők kötelessége gyermekeik oktatásának ügyét, annak valódi jelentésében, őeléjük tárni, mivel ebben sok minden benne van. Ajánlott megtanítani őket, hogy minden képességüket, minden szervüket használják ki és számítsanak arra, hogy Krisztus szolgálatában fogják azokat használni az elbukott emberiség felemelésére. Iskoláink az Úr különleges eszközei a gyermekek és ifjúság missziómunkára való felkészítésére. A szülők értsék meg a saját felelősségüket és segítsék gyermekeiknek megbecsülni az Isten által részükre adott, oktatási alkalmakat illető nagyszerű kiváltságokat és áldásokat.

Családi neveltetésük azonban tartson lépést az ismeretbeli területekkel. Gyermek és ifjúkorban össze kell kapcsolni a gyakorlati és elméleti nevelést és az elmében ismereteket kell tárolni. Érezzék a szülők úgy, hogy szent munka vár rájuk és buzgón fogjanak hozzá. Gyermekeik jellemét kell nevelniük és formálniuk. Ne érjék be felszínes munkával. Minden gyermek előtt nagyon fontos érdekeltségekkel teli élet nyílik meg, mivel Krisztusban teljesednek ki azon eszközökön keresztül, amelyeket Isten biztosított. A szív talaját le kell foglalni, az igazság magjait kell oda vetni életük legkorábbi éveiben. Ha a szülők ebben a dologban gondatlanok, akkor felelősségre vonják őket, mint hűtlen sáfárokat. A gyermekekkel gyengéden és szeretettel kell foglalkozni Meg kell őket tanítani, hogy Krisztus személyes Üdvözítőjük és arra, ha egyszerűen átadják Neki szívüket és elméjüket, tanítványaivá válnak.

Tanítsuk meg őket arra is, hogy részt vállaljanak a családi feladatokban. Meg kell nekik mondani, hogyan segítsék apát és anyát a képességeiknek megfelelő kis feladatokban. Neveljük gondolkozásra őket. Használják emlékezetüket, hogy milyen feladatokat kaptak és neveljük őket arra, hogy érezzék hasznosnak magukat otthon. Ezzel nevelést kapnak a koruknak megfelelő gyakorlatias feladataikat illetően. Ha a gyermekek megfelelő családi nevelést kapnak, nem az utca fogja őket esetleges módon nevelni, ahogyan az sok gyermek esete. A gyermekeiket értelmes módon nevelő szülők nem engedik meg nekik, hogy a lustaság szokását felvegyék és tudatlanok legyenek otthoni kötelességeiket illetően. Isten nem fogadja el a tudatlanságot, mert az, a munkáját végzők részére is hátrányt jelent. A tudatlanság nem az alázatosság jele vagy olyan dolog, amiért az embereket dicsérni kellene. Isten azonban a tudatlanságuk ellenére is munkálkodik az emberekért. Akiknek nem volt lehetőségük ismeretet szerezni vagy volt, de nem sikerült azzal élni és megtértek Istenhez, hasznosak lehetnek az Úr szolgálatában Szentlelke működése által. Akiknek azonban van képzettségük és akik átadják magukat Isten szolgálatára nagyon sokféle módon tehetnek szolgálatot és sokkal kiterjedtebb munkát végezhetnek azzal, hogy lelkeket visznek az igazság ismeretére, mint azok, akik tanulatlanok. Előnyös helyzetben vannak a megszerzett gondolkozásbeli fegyelem miatt. A legkevésbé sem kívánjuk lebecsülni az oktatást és tanulást, de tanácsoljuk, hogy az idő rövidségének és Krisztus eljövetele előtt elvégzendő nagy munka teljes tudatában folyjon. Nem akarjuk, hogy diákjaink olyan elképzelést kapjanak mely szerint sok évet tölthetnek el tanulmányaikkal. Használják fel azon ismereteiket, amit ésszerűen rövid idő alatt tudnak megszerezni és ezzel vigyék előbbre Isten művét. Üdvözítőnk a Szentélyben esedezik értünk. Közbenjáró Főpapunk Ő, aki elfedező áldozatot mutat be értünk és vérének erejére hivatkozik érdekünkben. A szülők törekedjenek arra, hogy ezt az Üdvözítőt mutassák be gyermekeiknek a megváltási terv alapos megértetése céljából, és annak megvilágítására, hogyan lett Krisztus bűnhordozónk az miatt, mert az ember Isten törvényét megszegte. Legyen a gyermekek és az ifjúság szemei előtt állandóan az a tény, hogy Isten egyszülött Fia életét áldozta az ember törvényszegése miatt, hogy eleget tegyen az igazságnak és érvényesítse Isten törvénye iránti tiszteletet. E nagy áldozat célja is legyen állandóan lelki szemeik előtt, mivel Krisztus azért hozta e hatalmas áldozatot, hogy felemelje az embert a bűnbe süllyedt romlottságából. Krisztus azért szenvedett, hogy belé vetett hit által bűneink bocsánatot nyerjenek. Az ember helyettese és kezese lett. Saját magára vállalta a büntetést bár semmit sem érdemelt abból, azért, hogy mi, akik megérdemeltük szabadok legyünk vissza tudjunk térni Istennel való szövetségünkbe a megfeszített és feltámadt Üdvözítő érdemei által. Ő üdvösségünk egyetlen reménye. Áldozatán keresztül mi, akik próbaidőnket töltjük, a reménység foglyai vagyunk. Be kell mutatnunk a világegyetemnek, az elbukott világnak és el nem bukottaknak, hogy van Istennél megbocsátás és szeretetén keresztül kiengesztelődhetünk Vele. Az ember bűnbánatot tart, megtört szívű és alázatos lesz, hisz Krisztusban és elfedező áldozatában és megérti: Istennel békességre jutott.

Ápoljunk hálás lelkületet életünk minden napján, mivel az Úr leíratta a következő szavakat: „Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (Ésa 57:15) Isten emberrel és ember Istennel való megbékélése akkor biztos, amikor bizonyos feltételek teljesülnek. Az Úr mondja: „Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg! (Zsolt 51:19) Ismét Ő szól: „Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.” (Zsolt 34:19) „Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.” (Zsolt 138:6) „Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minő ház az, a melyet nékem építeni akartok, és minő az én nyugalmamnak helye? Hiszen mindezeket kezem csinálta, így álltak elő mindezek; így szól az Úr. Hanem erre tekintek én, a ki szegény és megtörött lelkű, és a ki beszédemet rettegi.” (Ésa 66:1-2) „Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást; Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót; Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!” (Ésa 61:1-3) A zsoltáros ezt írja: „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. (Zsolt 147:3) Bár Ő az elbukott emberiség helyreállítója, mégis (Ő az aki) „elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi. Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcsességének nincsen határa. Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza. Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!” (Zsolt 147:4-7). „Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, akik kegyelmében reménykednek. Dicsőítsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet! (Zsolt 147:11-12)

Milyen becsesek e zsoltárnak a tanulságai. Akár tanulmányozhatjuk is Dávid négy utolsó zsoltárát. A próféták szavai is nagyon értékesek: „Elhagyja-e a férfi a Libanon hó-forrását, amely a mezőség sziklájából jő ki? Avagy elhagyhatók-e idegen vizekért az üde, csörgedező hullámzó vizek? Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították őket az ő útaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak;” (Jer. 18:14-15). „Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön. Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.(Jer 17: 5-8) --Különleges bizonyságtételek a nevelésről, 1895 április 22