Nagyszerű dolog az önismeret. Ha ez valódi, olyan alázatra vezet, amely megengedi az Úrnak, hogy nevelje a gondolkozást, formálja és fegyelmezze a jellemet. A világtörténelem e szakaszában nagy szüksége van Krisztus munkásainak az alázatosság kegyelmére. Elfogadható munkát tanár úgy nem végezhet, ha elfeledkezik saját hiányosságairól és nem hagyja ki számításaiból mindazon terveit, amelyek gyengítik lelkiéletét. Amikor a tanárok hajlandók munkájukból minden olyat elhagyni, amely az örök élet szempontjából lényegtelen, akkor lehet valóban elmondani róluk, hogy „félelemmel és rettegéssel” munkálják üdvösségüket (v.ö: Fil 2:12/b)és bölcsen építik az üdvösséget.

Utasítást kaptam azt elmondani, hogy tanáraink közül egyesek nagyon kevéssé értik azt a fajta nevelést, amelyet a föld történelmének ezen időszaka igényel. A diákok részére nem olyan időszak ez, amikor nagy mennyiségű ismeretet kell gyűjteniük, amit a mennyei iskolába el sem tudnak vinni magukkal. Válogassuk ki gondosan tanulmányi terveinkből mindazt, ami nélkül megvagyunk, hogy legyen a diákok fejében elég hely, ahová az igazság magvait el lehet ültetni. Ez a tanítás örök életre termő gyümölcsöt hoz.

Minden tanár naponta tanuljon Krisztus iskolájában, hogy ne veszítse el ítélőképességét, hogy miből áll a fizikai, szellemi és erkölcsi kiválóság. Senki ne legyen mások tanítója, ha nem munkálja folyamatosan saját üdvösségét azzal, hogy teljes körű nevelést kap és ad másoknak. Az igazi tanár erkölcsi kiválóságra neveli magát, hogy szavakkal és példamutatással tudjon lelkeket vezetni a Nagy Tanító leckéinek megértésére. Senkit ne biztassunk tanítói munka végzésére, aki beéri alacsony színvonallal. Senki sem alkalmas az istenfélelem nagyszerű titkait tanítani, amíg Krisztus, a dicsőség reménysége ki nem formálódik benne.

Az igazságot minden tanár annak szent elveinek szeretetével kell, hogy fogadja és ekkor bizonyosan olyan befolyást tud kifejteni, amely megtisztító és felemelő hatású. Az a tanár, aki folyamatosan Krisztusra tekint, keresztényként fog szólni és cselekedni. Aki ilyen, addig nem lesz elégedett, amíg az igazság meg nem tisztítja lelkét minden mellőzhető dologtól. Csak akkor lesz elégedett, ha Isten Lelkének szent befolyása napról-napra formálja a gondolkozását. Ekkor tud Krisztus a szívéhez szólni és hangja ezt mondja: „ez az út, ezen járjatok” (Ésa 30:21). Meghallja és enged e hangnak.

Az a tanár, aki jól megérti az igazi nevelés munkáját, nem gondolja, hogy elég időnként, alkalomszerű hivatkozást tenni Krisztusra. Isten szeretetével a szívében, folyton felmagasztalja a Kálvária férfiját. Mivel lelkét átjárta Isten Lelke, a diákok figyelmét Krisztus Jézusra, a példaképre rögzíti, aki tízezer közül is a legfőbb és az Egyetlen, aki mindenestől fogva szeretetre méltó.

Iskoláinkban nagy szükség van a Szentlélek munkájára. Ezen isteni személy Krisztus képviselőjeként jött a világba. Nem csupán Isten Igéjének hűséges és igaz bizonysága, hanem a szív gondolatainak és indítékainak vizsgálója. Az a forrás, amelyet keresnünk kell, hogy eredményesen helyre tudjon állni Isten erkölcsi képmása az emberben. A prófétaiskolákban buzgón törekedtek elnyerésére. Átformáló befolyása még a gondolatokat is összhangba hozza Isten akaratával és élő kapcsolatot hoz létre föld és menny között.

Tanárok! Ha hajlandók vagytok szíveteket megnyitni Isten Lelke bennetek lakozására, ha szívesen látjátok a mennyei Vendéget, akkor Isten a munkásaivá tesz benneteket. A Vezető Tanítóval együttműködve az önzés lelkületét elűzitek és csodálatos átalakulások történnek.

Éjszaka során e szavak szóltak hozzám: „Bízd meg az iskolánkban dolgozó tanárokat azzal, hogy készítsék fel a diákokat azokra az eseményekre, amelyek a világra következnek.” Az Úr régóta vár a tanárokra, hogy az Általa küldött világosság fényében járjanak. Szükség van az én megalázására, hogy Krisztus helyreállíthassa az emberben Isten erkölcsi képmását. Jelentősen meg kell változtatni az adott oktatás jellegét, mielőtt intézményeink megfelelő arculata ki tud formálódni. Csak akkor érhető el az Isten szava szerinti színvonal, amikor szellemi és erkölcsi erők együttesen hatnak.

Tisztán és erőteljesen hallottam a következő szavakat: „Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.(Jak 5:16). Haladjatok együtt, nyomuljatok előre együtt és úgy szeressetek, mint testvérek. Imádkozzatok együtt.” Az Úr saját vérével fizetett a világ üdvösségéért. Minden sértést és megaláztatást elviselt, amit emberek képesek kigondolni és Sátán kitalálni, hogy megvalósítsa az üdvösség tervét. Ne keresse a tanár énje felmagasztalását, hanem lássa be, hogy szüksége van naponta Krisztustól tanulnia és Őt tenni mintaképül. A mi Urunk és Üdvözítő Jézus Krisztusunk legyen az egyetlen példaképe tanárnak és diáknak.

Ne feledjétek, hogy az Úr csak azokat fogadja el tanároknak, akik hajlandók evangéliumi tanárnak lenni. Nagy felelősség van azokon, akik az utolsó evangéliumi üzenetet próbálják tanítani. Istennel együtt kell munkálkodniuk emberi értelem nevelésében és formálásában. Az a tanár, aki nem teszi mindig maga elé a Biblia mércéjét, lemarad arról, hogy Isten munkása legyen emberek értelmét oly módon formálni, amely a mennyei élethez nélkülözhetetlen. -- Review and Herald, 1908 szeptember 3