A gyermekeknek és az ifjúságnak adható legjobb nevelés az, amely a legközelebb hozza a jövőbeli, halhatatlan élet vonatkozásait. Az ilyen típusú nevelést istenfélő szülőknek, odaszentelt életű tanítóknak és az egyháznak kell biztosítania abból a célból, hogy az ifjúság, a maga részéről lelkes misszionáriussá válhasson hazai vagy külföldi területeken. Határozott tanításokat kell nekik adni bibliai igazságokról, hogy hitben meggyökerezett és megalapozott emberként a gyülekezet oszlopaivá, az igazság védelmezőivé váljanak. Tudniuk kell, mire alapozzák hitüket és rendelkezzenek olyan hittapasztalatokkal, hogy soha ne válhassanak szent feladataik megtagadóivá.

Az ifjúságot úgy kell tanítással és példamutatással nevelni, hogy Isten eszközeivé, a kegyelem hírvivőivé váljanak, készen minden jó szóra és cselekedetre. Legyenek áldásul azok számára, akik az elveszés felé tartanak. Nagy szükségünk van képzett képességekre és az ifjúságunkra bízott talentumokat Isten szolgálatára kell szentelni és a Neki végzett munkában azokat felhasználni. Legyenek a gyülekezetekben munkára kiképzett férfiak és nők, akik az ifjúságot speciális munkaterületekre nevelik, hogy lelkeket hozzanak Jézushoz. Az általunk létesített iskoláknak ezt a célkitűzést szem előtt kell tartani és ne a más egyházak felekezeti iskolainak, vagy világi szemináriumok vagy főiskolák rendje szerint működjenek. Összességében magasabb rendezettségük legyen, ahonnan semmiféle hitetlenség nem származhat, sem megtűrt nem lehet. A tanulókat gyakorlatias kereszténységre kell nevelni és a Bibliát a legfőbb és legfontosabb tankönyvnek kell tartani.

A világ minden részén nagy igény van keresztény tanítókra és egészségügyi misszionáriusokra. Minden ilyen munkaterületen tárt karokkal várják azokat, akik a test és lélek javát szolgálják az igazság drága világosságával. Nem szabad belenyugodni és elfogadni a múlt ilyen irányú hanyagságát. Nagy világosság ragyogott ösvényünkre bizonyos útmutatásokban jobban, mint másokban és mégis, az ezeken való előrehaladásunk sokkal csekélyebb, mint a kapott világosság szerint lehetne. A legígéretesebb fiataljaink közül sokan bálványoltároknál ajánlják fel legjobb tehetségüket és a gonoszság hercege szolgálatába szegődtek. Iskolánk ifjai bárcsak egytől-egyig engednének Isten Lelke munkálkodásának, hogy megismernék gondviselése jeleit, várnának Istenre, hogy megtudják és cselekedjék akaratát! Ily módon megnyithatnák szívüket Jézusnak.

Istennek való önátadásunkban nagy előnyöket nyerünk, mivel ha jellembeli gyengeségünk van, mint ahogyan mindenkinek van, azzal a Valakivel egyesülünk, aki hatalmas megtartani. Tudatlanságunk a végtelen bölcsességgel egyesül, esendőségünk állhatatos erővel és Jákobhoz hasonlóan, Istennel, mindegyikünk fejedelemmé válhat. Az Úrral, Izrael Istenével szövetségben, felülről való erőnk lesz, amely képessé tesz bennünket a győzelemre. Istentől kapott szeretetet nyerve pedig emberek szívéhez tudunk hozzáférni. Remegve ragadjuk meg és kapaszkodunk a Végtelen trónjába és ezt mondjuk: „Nem engedlek el, míg meg nem áldasz.” (1Móz 32:26) Miénk az ígéret, hogy Ő megáld és áldássá tesz bennünket és ez világosságunk, örömünk és győzelmünk. Amikor az ifjúság megérti, mit jelent, ha Isten kegyelme és szeretete a szívben lakozik, akkor kezd majd rájönni a véren vásárolt kiváltságok értékére és odaszentelik képességüket Istennek és az összes tőle kapott tehetségükkel azon lesznek, hogy a Mester szolgálatában használják talentumaikat.

Ifjúságunk egyetlen biztonsága a bűn és gonoszság jelenlegi korszakában, hogy élő kapcsolatban legyenek Istennel. Meg kell tanulniuk, hogyan keressék Istent, hogy beteljenek Szentlelkével és úgy éljenek, mint akik ráébredtek: az egész menny féltő szeretettel figyel készen arra, hogy veszélyben és a szükség idején segítsen és szolgálja őket. Az ifjúságot körül kell venni figyelmeztetéssel és tanításokkal a kísértések ellen. Meg kell őket tanítani, milyen bátorításokat kínál nekik Isten igéje. Fel kellett volna vázolni előttük annak veszélyét, mit jelent az, amikor az ember egyetlen lépéssel is rátér a gonoszság mellékösvényeire. Meg kell őket tanítani, becsüljék nagyra Isten tanácsait, amit szent beszédeiben találnak. Kapjanak olyan tanítást és útbaigazítást, hogy ne lépjenek olyan ösvényre, ahová Jézus nem tudja őket elkísérni és áldása nem nyugodhat rajtuk. Gyakorlatias, minden napra való vallást tanuljanak, amely életük minden kapcsolatában, otthonaikban, dolgaikban, a gyülekezetben és a társadalomban megszenteli őket. Kapjanak olyan nevelést, hogy megértsék: veszélyes dolog kiváltságaikkal játszadozni, azonban Isten elvárja tőlük, hogy tisztelettel és buzgón keressék naponta az áldásait. Isten áldása becses ajándék és olyan értéknek kell tartani, amelyről semmilyen áron nem lehet lemondani. „Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást.” (Péld 10:22)

Mélyen felkavarodik szívem, amint arról olvasok, hogy nemes képességeket Sátán szolgálatába bocsátva rontanak meg. A gonosz megkísért embereket kormányhivatalokban, felelősségteljes beosztásokban, hivatali tisztségekben. Ennek eredménye romlottság, bűn, sikkasztások, rablások és hivatali zsarolások. A romlottság szörnyű méretekben fejti ki ártalmas hatását, amely megrontja a társadalmat. Sátán minden helyen felállította csapdáit, hogy művelt, jó képességű embereket ejtsen el, olyanokat, akik képesek Isten munkásaivá, angyalok társaivá, a menny lakosaivá válni, hogy aztán rabszolgaként magához kösse őket. Jézus megszabadította őket az ellenség rabságából, de ők szabad akarattal visszautasítják és nem akarnak Isten fiaivá, Jézus Krisztussal társörökössé válni a mennyei örökségben. Úgy élnek, mintha e föld, a pénz, az állásuk, a házaik és földjeik volnának teremtettségük fő céljai. Isten, irántuk való gyengéd szeretetében életüket meghosszabbítja, azonban nem szánalmas látvány jó adottságokkal megáldott embereket látni, hogy ilyen alacsony szinten élnek?

A váltságdíj kifizetése megtörtént és mindenki szabadon jöhet Istenhez. Engedelmes élet által elérheti az örök életet. Milyen szomorú tehát, hogy az emberek elfordulnak a mennyei örökségtől és a büszkeség, önzés és magamutogatás élvezetének élnek, és önmagukat Sátán uralmának átadva elveszítik azon áldást, amit mind ebben az életben, mind az eljövendőben élvezhetnének. Mennyei palotákba beléphetnének, szabadságuk és egyenjogúságuk alapján Krisztussal, angyalokkal és mennyei fejedelmekkel érintkezhetnének és mégis, bármennyire is hihetetlennek tűnik, elfordulnak e mennyei vonzástól. A minden világok Teremtőjének szándéka, hogy mindazokat, akik személyes Üdvözítőként hisznek egyszülött Fiában, éppen úgy szeresse, amint a Fiát szereti. Még itt és most is, jóságos kegyelme csodálatos mértékben árad ránk. Embereknek a menny Világosságát és Felségét adta oda és Ővele a menny összes kincsével ajándékozott meg bennünket. Bár sokat ígért az eljövendő mennyei életet illetően, még erre az életre is fejedelmi ajándékokat akar nekünk adni, és mint kegyelmét élvezők, azt is szeretné, hogy minden olyan dolgot élvezzünk, amely nemesít, tágítja a gondolkozást és jellemünket jobbá teszi. Terve, hogy a menny királyi társaságaira alkalmassá tegyen bennünket.

Sátán azonban versenyt folytat és küzd emberek lelkéért. Beárnyékolja és keresztezi ösvényüket, hogy ne tudják szemlélni a világosságot. Szándéka, hogy egyetlen fénysugarat se tudjanak megragadni a leendő mennyei lakosoknak tartogatott jövőbeli tisztességből, az örök dicsőségekből, vagy ne tudják megtapasztalni a menny boldogságának előízét. Azonban a reményt adó, lelki szemünk elé tárt mennyei vonzerővel, amely vágyakozást kelt, erőfeszítésre ösztönöz, hogyan is fordulhatunk el e távlatoktól és hogyan választhatjuk a bűnt és annak zsoldját, amely a halál?

Akik Krisztust választják Üdvözítőjüknek, övéké, a jelen élet és az elkövetkezendő élet ígérete. Az ember semmilyen talentumával nem köteles Sátánt szolgálni, azonban a hatalmas és örök Istent illeti meg teljes hűsége és ragaszkodása. Krisztus legkisebb tanítványa is a menny lakosává válhat, az Istentől való romolhatatlan örökségre, amely nem hervad el. Bárcsak mindenki a mennyei ajándékot választaná és olyan örökséget nyerne Istentől, amelyre való jogcímet semmi nem tudja elpusztítani, amely nem ér véget. Ne a világot válasszátok, hanem a jobb örökséget! Haladjatok, siessetek ezen az úton a Krisztus Jézusban való elhívás jutalmára. (v.ö:Fil 3:14) Krisztus szerelmére kérlek benneteket, tanulmányi célotokat egy jobb világ indítékai formálják. -- Review and Herald, 1893 nov. 21.