Pár hete történt, hogy felkérésre meglátogattam egy diákvárost, hogy a mértékletesség témájáról beszéljek. A gyülekezeti épületet kínálták fel az alkalom megtartására és igen sokan jöttek el. E hely lakói már dicséretes álláspontot tettek magukévá a mértékletességi alapelveket illetően. Tulajdonképpen e körülmény tette lehetővé, hogy egy főiskolát alapítottunk itt. Oktatási célra kapta adományként a Keresztény Egyház azt a telket, a jókora területtel, amelyen az iskola épülete áll, azzal a kikötéssel, hogy a főiskola három mérföldes körzetén belül soha nem fognak kocsmát nyitni. Úgy tűnik, hogy ezt a megállapodást hűségesen tartják. Véleményünk az, hogy az ifjúság sokkal nagyobb biztonsággal járhat iskolába ilyen városban, mint olyanban, ahol minden utcasarkon éjjel és nappal kocsmák vannak nyitva.

E főiskola szabályai a szorgalmi időszakban szigorúan őrzik az ifjú férfiak és nők társas érintkezését. Csak akkor engedik a fiatalurakat, hogy lányokat kísérjenek nyilvános összejövetelekre és onnan haza, amikor ideiglenesen felfüggesztik ezeket a szabályokat, ami olykor előfordul. Battle Creek-ben, a mi főiskolánkon, hasonló szabályok vannak, jóllehet, nem ilyen szigorúak. Nélkülözhetetlenek az ilyen szabályok, hogy őrizzék az ifjúságot az idő előtti udvarlás és a megfontolatlan házasság veszélyétől. A fiatalokat a szüleik nem azért küldik iskolába, hogy a másik nemű fiatallal flörtöljön, hanem nevelést, műveltséget szerezzen. A társadalom java, valamint a diákok legjobb érdeke azt kívánja, hogy amíg kialakulatlan jellemük, ítéletük éretlen és ugyanakkor a szülői gondoskodást és vezetést nélkülözik, ne próbáljanak élettársat választani.

Mivel otthoni neveltetésük hiányos, ezért vonakodnak alávetni magukat a megfelelő tekintélynek. Mivel anya vagyok, tudom miről beszélek, amikor azt állítom, hogy az ifjúság és a gyermekek nemcsak, hogy nagyobb biztonságban vannak, hanem boldogabbak is egészséges korlátok között, mint amikor saját hajlamaikat követik. Szülők! Nem őrzitek megfelelően fiaitokat és leányaitokat. Nem jó megengedni nekik, hogy tudomásotok és beleegyezésetek nélkül, tetszésük szerint járjanak-keljenek. Az ő életkorukban adott korlátlan szabadság sok ezernyi gyermek romlását okozta. Milyen soknak megengedik, hogy az utcán legyen éjjel és a szülők belenyugszanak abba, hogy semmit sem tudnak gyermekeik társaságáról. Túl gyakran fordul elő, hogy olyan társakat választanak, akiknek befolyása nagyon is rosszra viszi őket.

A sötétség leple alatt csapatokban jönnek össze fiúk, hogy elsajátítsák a kártya-partik, szerencsejátékok, dohányzás, bor és sörivás első leckéit. Vallásos szülők gyermekei bemerészkednek kocsmákba vacsorázni, vagy hasonló élvezetbe merülnek és így a kísértés útjára tévednek. Az ilyen szórakozóhelyeknek már a légköre is istentelenséget és romlottságot áraszt. Senki nem maradhat ilyen helyen sokáig anélkül, hogy ne válna romlottá. Ilyen társaságok tehetnek arról, hogy ígéretes ifjak elzüllenek és bűnözőkké válnak. A gonosz dolgoknak már a csírájától is óvakodni kell. Szülők! Hacsak nem tudjátok biztosan, hogy a gyermekek környezete garantáltan veszélytelen, naplemente után ne engedjétek őket az utcákra, hogy ott szórakozás céljából sportoljanak vagy más fiúkkal találkozzanak. Ha ezt a szabályt szigorúan betartatjátok, akkor a gyermek szokásává válik az ennek való engedelmesség és rövidesen nem akarják már ezt megsérteni.

Hasznos munkát mondhatnak magukénak azok, akik azon dolgoznak, hogy a fiatalokat megóvják a kísértésektől és hasznos életre készítsék őket. Örömmel látjuk, ha bármely tanulmányi intézetben elismerik, milyen fontos az ifjúságot megfelelően korlátok közé szorítani és fegyelmezni. Adja Isten, hogy az összes, ezen dolgozó tanító és nevelő sikeresen végezze ezt a feladatot. -- Signs of the Times, 1882 március 2