Amerikában a konferenciáinkra nagy és fontos elvégzendő munka vár. Oly módon kell a munkát ebben az országban végeznünk, hogy erőssége és segítsége legyünk azoknak, akik távoli országokban hirdetik az üzenetet. Minden nemzetet, nyelvet és népet fel kell ébreszteni és megismertetni velük az igazságot. Történnek dolgok, de még sok a teendő, még sokat kell tanulni e konferencián, hogy a munka Istennek tisztességet szerző és Őt dicsőítő módon folyjon.

Olyan terhet érzek a lelkemben, hogy jó ideje nincs nyugalmam. Milyen területre fordítsunk több időt és energiát, amely a legnagyobb hatással van az emberi elmére? Adva vannak az iskolák. Kapjanak olyan vezetést, hogy képezzenek misszionáriusokat, akik az igazság magvait hintik az *utakra és mellékutakra. Ezt a parancsot hagyta Krisztus a követőinek. Menjenek a fő és mellékutakra és vigyék az igazság üzenetét lelkeknek, akik majd evangéliumi hitre térnek. Mélyen megérintett, amint láttam, hogy milyen sok a teendő azokon a helyeken, melyeket az utóbbi időben látogattam meg. Isten erejével kell megállnunk, ha e munkát el akarjuk végezni.

Istenre tekintsen minden munkás, mialatt a dolgát végzi. Olyan férfiakként és nőkként kell dolgoznunk, mint akiknek élő kapcsolatuk van Istennel. Meg kell tanulnunk, hogyan érjük el az embereket ott, ahol vannak. Ne legyenek olyan körülmények, mint amelyeket egyes helyeken találtunk, amikor visszajöttünk Amerikába, ahol egyes gyülekezeti tagok, ahelyett, hogy ráébrednének felelősségükre, emberektől várták az irányítást, és olyan emberek, akikre szent feladatokat bíztak a munka továbbvitele céljából, nem értették meg a személyes felelősség értékét és magukra vállalták a testvéreik részére történő utasítás és parancsok osztogatását, hogy ők mit tegyenek és mit ne. Vannak dolgok, amelyeket Isten nem kíván átengedni a munkájában. Azokra helyezik terheit, akik az Ő teherhordozói. Minden egyes lélek Isten előtti felelősséget hordoz és önkényesen nem szabad utasítást adni neki, hogy mit tegyen, mit mondjon és hová menjen. Nem szabad emberek tanácsában bíznunk és mindent elfogadnunk, amit mondanak, hacsak nincs bizonyosságunk afelől, hogy Isten Lelke befolyása alatt állnak.

Tanulmányozzuk az Apostolok cselekedetei című bibliai könyv első és második fejezetét. Világosságot kaptam, mely szerint munkánkat magasabb szinten és szélesebb körben kell folytatnunk, mint azt valaha is tettük. A mennyei világosságot meg kell becsülni, gondját kell viselni. A munkásokhoz szól. Azokhoz, akik úgy érzik, hogy Isten üzenetet adott nekik és szent felelősséget hordoznak annak hirdetésével.

A jelenvaló igazság (v.ö: 2Pt 1:12) rendeltetése az, hogy népet készítsen az Úr eljövetelére. Ezt meg kell értenünk és akik felelős beosztásban vannak jussanak olyan egységre, hogy a munka egyetértésben haladjon. Ne engedjétek senkinek, hogy önkényes uralkodóként lépjen fel és ezt mondja: „ide és ide kell mennetek, amoda pedig nem. Ezt és ezt kell tennetek, amazt meg nem.” Nagy és fontos munkát kell végeznünk és Isten azt kívánja, hogy értelmes módon ragadjuk meg. Az, hogy emberek felelős beosztásba kerülnek különféle konferenciákon nem teszi őket istenekké. Senkinek sincs elegendő bölcsessége tanács nélkül cselekedni. Az embereknek szükségük van a testvéreikkel tanácskozni, együtt tanácskozni, együtt imádkozni és együtt tervezni a munka előbbre vitelét. Hajtsanak térdet együtt a munkások, imádkozzanak Istenhez és Őt kérjék, vezesse lépteiket. Nagy hiányosságaink vannak e területen. Túl nagy bizalommal voltunk okos emberi elképzelések iránt. Nem engedhetjük ezt meg. Veszélyes idők jönnek és el kell oda jutnunk, hogy megértsük, az Úr él és uralkodik és az emberek gyermekeinek szívében lakozik. Bíznunk kell Istenben,

bárhová is küld bennünket és meg kell őriznünk szívünkben és elménkben az iránta való tiszteletünket és szeretetünket. Járuljatok az Úr elé naponta tanácsért és útmutatásért. Támaszkodjatok reá világosság és ismeret dolgában. Imádkozzatok ezért az útbaigazításért és világosságért, amíg meg nem kapjátok. Nem lesz hasznotokra, ha kéritek, aztán pedig elfelejtitek azt, amiért imádkoztatok. Tartsatok ki az imakérésben. Amíg dolgoztok, addig is megtehetitek ezt. Így szólhattok: „Uram, hiszek neked, hiszek teljes szívemmel, kérlek, hogy Szent Lelked hatalma szálljon rám.”

Ha több ima volna köreinkben, élő hitet jobban gyakorolnánk, és kevésbé támaszkodnánk másra, hogy tapasztalatot közvetítsen nekünk, akkor a lelki értelmességben előrébb járnánk, mint ahol jelenleg vagyunk. Amire szükségünk van, az mélyen átélt, személyes szívbeli és lelki tapasztalat. Ekkor leszünk képesek megmondani, hogy Isten mit cselekszik és hogyan munkálkodik. Élő tapasztalatra van szükségünk Isten dolgait illetően és amíg ezekkel nem rendelkezünk, addig nem vagyunk biztonságban. Vannak olyanok, akik jó tapasztalatot szereztek, és ezt megosztják veletek, amikor azonban ezt mérlegelitek, látni fogjátok, hogy ez nem megbízható tapasztalat mivel nincs igei alapja. Ha volt valaha is történelmünkben olyan korszak, amikor szükségünk volt Isten előtt megaláznunk lelkünket egyen-egyenként, akkor az manapság van. Úgy kell Isten elé járulnunk, hogy hiszünk mindabban, amit ígért a szavában és ezután mindazon világosságban és erővel felruházva kell járnunk, amelyet ad nekünk.

Nagyon mélyen érintett, amikor testvéreink, akik külföldről jöttek, rövid beszámolót tartottak tapasztalataikról és arról, mit cselekszik Isten lelkek igazságra térítéséért. Ezt akarjuk mostanság. Isten nem akarja azt, hogy tudatlanságban haladjunk tovább. Azt akarja, hogy értsük meg az iránta való személyes felelősségünket. Minden léleknek, aki alázatosan járul Hozzá és teljes szívével keresi Őt, kijelenti magát.

Iskolákat kell létesítenünk külföldi országokban és a sajátunkban. Meg kell tanulnunk Istentől, hogyan vezessük ezeket az iskolákat. Nem szabad ezeket úgy irányítunk, ahogyan sokakkal történt. Intézményeinkre úgy kell tekintenünk, mint Isten eszközeire, amelyekkel földi munkáját segítjük. Útmutatásért és bölcsességért kell Reátekintünk. Esedeznünk kell azért, hogy tanítson meg bennünket, hogyan végezzük a munkát megbízhatóan. Ismerjük el az Urat, mint aki tanítónk és vezetőnk és ezután a megfelelő útmutatások szerint végezzük munkánkat. Egységes csapatként kell kiállnunk, olyanokként, akik egy véleményen vannak. Ekkor látjuk meg Isten üdvözítő munkáját itt is, ott is. Ha egyetértésben dolgozunk, akkor Istennek adunk esélyt arra, hogy értünk munkálkodjon.

Az egész iskolai munkánk során jól meg kell értenünk, mi a nevelés lényege. Az emberek sokat beszélnek a felsőoktatásról, de ki tudja meghatározni, hogy mi ez? A legmagasabb szintű nevelés és oktatás az élő Isten szavában található. Arra a műveltségre van legnagyobb szükségünk, amely megtanít bennünket teljes alázatossággal lelkünket Istennek alárendelni és az, amely képessé tesz bennünket Isten szavát úgy fogadni ahogyan az van, és pontosan úgy hinni, amit az mond. Ezzel a műveltséggel fogjuk meglátni az Istentől való üdvösséget. Ha Isten Lelke nyugszik rajtunk, akkor elvisszük az utakra és mellékutakra az igazság világosságát, hogy Isten üdvössége jól láthatóvá váljon.

Hajlandók vagyunk az Úr módszerével tovább vinni a munkát? Hajlandók vagyunk Istentől tanítottnak lenni? Hajlandók vagyunk imában küzdeni Istennel? Megkapjuk a Lélek keresztségét? Erre van szükségünk és meg is kaphatjuk erre az időszakra. Ekkor fogunk elmenni az Úr üzenetével és az igazság világossága úgy fog felragyogni, mint egy égő lámpás, amely eléri a világ minden részét. Ha hajlandók vagyunk alázatosan Istennel járni, akkor Isten is velünk lesz. Alázzuk meg magunkat előtte és meg fogjuk látni az Ő szabadítását. -- Review and Herald, 1909 október 21