Több éjszakán át rosszul aludtam. Nyomasztanak dolgok, és így nem tudok jól aludni. Olyan ügyek jönnek elém, amelyeket elétek kell hoznom.

A szanatóriumnál és a battle creek-i főiskolán tanítók legyenek állandóan éberek, nehogy terveik és vezetési stílusuk elfojtsa a diákok hitét, akiknek szívét mélyen megérintette a Szentlélek munkája. Meghallották Jézus hangját, amint ezt mondja: „Fiam, menj most és munkálkodja a szőlőmben”…Érzik, szükségük van megfelelő képesítést szerezni, hogy felkészültek legyenek a Mesterért végzendő munkára és minden meg kell tenni fejlődésük érdekében, azonban állandóan szem előtt kell tartani tanulmányaik célját. Ne tanácsoljunk és nem is engedjünk felesleges késést. A rosszul eltöltött idő és elköltött pénz miatt nagy veszteség éri azokat, akik felvállalták a diákok segítését tanulmányaik alatt. Ezek az emberek kinyilvánították segíteni akarásukat és hajlandóságukat, azonban kedvüket vesztik, amint látják, hogy a munkára való felkészítésük az eredetileg szükségesnek becsült időnél hosszabb és még további tanulmányokat kell felvállalniuk az ő költségükre. Telnek az évek és a diákoknak további tanulást szorgalmaznak. Ez a hosszúra nyúlt folyamat, amely további és még további idővel és elágazásokkal jár, Sátán csapdája a munkások munkától való visszatartására.

Maguk a tanulók, amikor a munkaterületre lépnek, nem gondolnának ilyen késlekedésre, ha azok, akiktől elvárják, hogy pásztoraik és gyámjaik legyenek, és a tanáraik és orvosaik, nem késztetnék őket erre. Ha ezer év volna előttünk, indokolatlan volna az ilyen mélységű ismeret, bár sokkal hasznosabb lehetne, azonban jelenleg az időnk behatárolt. Ezt olvashatjuk: „Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket…”(Zsid 3:7, 15)

Nem tartozunk azok közé, akik meghatározzák pontosan mennyi időnek kell eltelnie mielőtt Jézus hatalommal és dicsőséggel másodszor visszatér. Egyesek időpontot tűztek ki és amikor ez lejárt, elbizakodott lelkük nem fogadta el a feddést, hanem másik, majd ismét másik időpontot tűztek ki. Azonban a sok, egymást követő kudarc miatt hamis prófétáknak bélyegezték őket. „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden igéjét beteljesítsük.” (5Móz 29:29) Dacára annak a ténynek, hogy vannak hamis próféták, olyanok is vannak, akik a Szentírással összhangban hirdetik az igazságot. Nagy buzgalommal, őszinte hittel, a Szentlélektől indíttatva, azzal rázzák fel emberek szívét és lelkét, hogy bebizonyítják nekik: Krisztus második eljövetele közelségében élünk, azonban megjelenésének napja és órája ember számára nem ismerhető meg, mert meg van írva:”Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.” (Mt. 24:36)

Azonban van egy nap, amelyet Isten kijelölt, hogy lezárja a föld történelmét. „..az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég. (Mt. 24:14) A prófécia gyorsan teljesedik. Többet, sokkal többet kellene mondani ezekről a rettenetesen fontos témákról. Közel van a nap, amikor minden lélek sorsa örökre eldől. Az Úr napja rohamos léptekkel közeledik. Hamis őrszemek ezt kiáltják: „minden rendben van”, azonban Isten napja gyorsan közeleg. Oly csendesen jön, hogy nem kelti fel a világot abból a halálos szunnyadásból, amelybe került. Miközben az őr a „békesség és biztonság” szavait kiáltja, „hirtelen veszedelem jön rájuk” „és semmiképpen meg nem menekülnek.” (v.ö: 1 Thess 5:3), „mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, akik az egész föld színén lakoznak.” (v.ö: Lk 21:35) Úgy lepi meg az élvezetek emberét, a bűnöst, mint éjjel a tolvaj. Amikor látszólag minden biztonságos és az emberek megelégedett nyugalomba vonulnak, akkor jön a lopakodó, préda után járó, éjféli tolvaj a zsákmányára. Amikor túl késő megakadályozni a rosszat, akkor fedezik fel, hogy valamelyik ajtó vagy ablak nem volt jól bezárva. „Legyetek készen, mert az Emberfia olyan órában jő el, amikor nem gondoljátok.” (Mt. 24:44) Az emberek nyugalmat keresnek és biztonságot képzelnek maguknak a népegyházakban, azonban vigyázzanak mind, nehogy maradjon az ellenségnek egy nyitott hely, hogy be tudjon jutni. Nagy erőkkel kellene fáradozni, hogy e témát az emberek figyelme elé tárjuk. Vigyük az ünnepélyes tényt, de nemcsak a világ népe, hanem saját gyülekezeteink elé is, hogy az Úr napja hirtelen, váratlanul jön el. A prófécia félelmetes figyelmeztetése minden léleknek szól. Senki ne érezze úgy, hogy a váratlanság és meglepettség veszélye nem fenyegeti. Senki próféciaértelmezése se fosszon meg bennünket események ismeretében attól a meggyőződéstől, hogy a nagy nap ne lenne közel.

Azt a pénzt, amit Battle Creek-ben további épületekre és a meglévők bővítésére költöttek létesítmények létrehozására kellett volna használni, amelyekkel azokon a helyeken segítik a munkát, ahol még semmit sem tettünk. Isten nem elégedett azzal, ahogyan javait használjuk. Nála nincs személy vagy helyekben való válogatás.

Annak gyakorlata, hogy néhány embernek minden előnyt megadunk tanulmányaik sok területen történő tökéletesítésére, holott nem is tudják mindazt felhasználni, inkább kárt jelent, mint előnyt annak, aki ezen előnyöket élvezi. Ráadásul másokat is megfoszt azon kiváltságoktól, amelyekre annyira rászorulnak. Ha sokkal kevesebb volna ebből a régóta tartó előkészítésből, sokkal kevesebb volna a csak tanulásnak élés, akkor sokkal több lehetőség adódna a diákok Istenbe vetett hitét növelni. Aki régóta az összes energiáját csak a tanulására fordítja, azt a betű megbűvöli…, azt lekötik könyveik és szeme elől téveszti a célt, amiért elindult és iskolába jött. Megmutatták nekem, hogy egyes diákok kezdik elveszíteni lelkületüket, hitük gyengül és nincsenek folyamatos közösségben Istennel. Csaknem összes idejüket könyvek olvasásával és tanulmányozásával töltik. Úgy tűnik, szinte mást nem is ismernek. Azonban milyen előnyt fog nekik jelenteni mindezen felkészülés? Milyen hasznot fognak húzni az összes ezzel töltött idővel és erre fordított pénzzel? Megmondom: az elveszettnél is rosszabb lesz. Kevesebb ilyen fajta munka kell és több Isten hatalmába vetett hit. Isten parancsolatait megtartó népe a hitéről cselekedetekkel tegyen bizonyságot a világnak.

Amikor messziről és nagy költségen jönnek diákok Battle Creek-be és olyan tanításra számítanak, amellyel sikeres misszionáriusok lehetnek, ezen elképzelés nem veszhet szem elől a tanulmányok változatosságában. Nézzük meg Mózest: lelkének nagy terhe az volt, hogy Isten jelenléte legyen vele, hogy szemlélhesse dicsőségét. Azonban ha a diákoknak több tanulnivalót adunk, mint amennyi feltétlenül szükséges, akkor számíthatunk arra, hogy elfelejteti velük a Battle Creek-be való jövetelük célját. Most kell és nagyon fontos megérteni, hogy csak a szükséges munkát ajánlott elvégezni. Hosszú évek előkészülete nem kifejezetten szükségszerűség. A diákok felkészítése ugyanazon elvek szerint folyt, mint az épületekkel kapcsolatos műveletek. Épülethez épületet toldottak egyszerűen azért, hogy a dolgokat egy kicsit kényelmesebbé és tökéletesebbé tegyék. Isten felhívást tesz és évek óta kérlel, hogy ezeken a területeken történjenek reformok. Azt kívánja, hogy ne legyenek szükségtelen költségek és kiadások. Az Úr nem pártolja, hogy sok időt és pénzt fordítsanak néhány Battle Creek-be jött személy munkára történő jobb felkészítésére. Minden esetben nagyon alaposan meg kell fontolni a diákok tanítására fordítandó pénz kiadásának legjobb módját. Miközben sokat költünk, hogy néhányan nagyon alapos képzést kapjanak, sokan vannak, akik ismeretre éhesek, amelyet aztán pár hónap alatt kapnak meg. Nagy áldásnak számítana, ha ez egy vagy két év volna. Ha az összes anyagi eszközt arra használjuk, hogy néhányat több éves tanítással alaposan felkészítsünk, akkor sok, éppen annyira derék fiatal férfit és nőt egyáltalán nem tudunk segíteni.

Remélem, hogy a battle creek-i iskola és szanatórium vezetői imádságos lélekkel, értelmesen és részrehajlás nélkül fontolóra fogják venni ezt az ügyet. Néhány diák túltanítása helyett bővítsétek az adományok haszonélvezőinek körét. Határozzátok el, hogy azon anyagi eszközök, amelyeket a műre terveztek fordítani egyszerűen ne egyre legyenek elköltve, amellyel az többet kap, mint amire igazán szüksége van, miközben mások semmi nélkül maradnak. Adjatok a diákoknak jó kezdetet, de ne érezzétek úgy, hogy a ti kötelességetek évről-évre tovább vinni őket. Az ő kötelességük a munkaterületre eljutni, a ti dolgotok pedig másokra kiterjeszteni a jótékonyságot, akik rászorulnak a segítségre.

Krisztus nem úgy végezte munkáját, hogy elkápráztatta az embereket kiváló képességeivel. Ő a Minden bölcsesség kebeléből jött és bámulatba ejthette volna a világot a birtokában lévő hatalmas és felséges ismeretével, azonban szűkszavú és zárkózott volt. Nem szerepelt küldetésében, hogy az embereket talentumainak végtelen nagyságával elbűvölje, hanem szelídségben és alázatosságban járt, hogy a tudatlanokat az üdvösség útjára és ismeretére vezesse. A tanulás iránti túl nagy odaadás, még akkor is, ha igaz tudományról van szó, rendellenes étvágyat teremt, amely annak kielégítésével nő. Ez vágyat teremt az Úr munkájában több ismeret megszerzésére, mint amennyit elengedhetetlen megszerezni. Az ismeretszerzés, magának az ismeretnek a kedvéért, eltávolítja az elmét az Isten iránti odaadástól, megfékezi a gyakorlati szentség ösvényén történő előbbre jutást és akadályozza a lelket a szentebb és boldogabb élet felé haladás útján. Az Úr Jézus csak olyan mértékben adott tanítást, amelyet használni lehetett. Testvéreim! Az, ahogyan képviselitek az évekig tartó tanulás szükségességét nem kedves Isten előtt.

Az Úr Jézus azt kívánta, hogy az emberek kereskedjenek talentumaikkal és megígérte, kegyelmet ad kegyelemért. (v.ö: Jn 1:16/b) Ahogy másoknak juttatunk, egyre többet kapunk. Amint ily módon végezzük munkánkat, az elmét nem fogja megterhelni az a rengeteg dolog, amit abba már bezsúfoltak és amire esélye sincs, hogy amit kapott, másokkal megossza. A fejükbe tömött ismerettel, melyet nem tudnak használni, a diákok mintegy szellemi „gyomorrontást” kapnak. Sok időt vesztegettek el, növekvő hasznosságuk megállt azzal, hogy olyat tanítottak nekik, amit Isten Lelke nem tud hasznosítani.

Akik a battle creek-i iskolába jönnek, részesüljenek olyan gyors és alapos tanulmányi felkészítésben, amely gyakorlatias értéket jelent a test egészséges fejlődésében és a lélek szentségre vivő teendőiben. Az evangéliumban Isten nem pusztán azért szól, hogy az ember szellemi képességei fejlődjenek, hanem azt is tanítja, hogyan elevenedjenek meg az erkölcsi érzékek. Ezt jól szemlélteti Dániel és a három héber ifjú esete. Állandóan szemük előtt volt Isten félelme és az iránta való szeretet és ennek eredményét így olvashatjuk: „És adott az Isten ennek a négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcsességet; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz is.” (Dn 1:17)

Krisztus ezt mondta: „boldogok akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.” (Lk 11:28) Egyedül az élet kenyere képes megelégíteni az éhező lelket. Egyedül az élet vize oltja a szomjas lélek szomjúságát. A tanítványok gondolatait gyakran kíváncsiság hozta izgalomba, de Krisztus, ahelyett hogy kielégítette volna vágyukat olyan dolgok megismertetésével, amelyekre nem volt szükségük munkájuk megfelelő elvégzéséhez, más irányba terelte gondolataikat. A gyakorlati istenfélelem nagyon szükséges tanításait adta eléjük.

Nem Isten rendje szerint való az a sokféle tanulmányi terület, amelyek felvállalására a diákokat késztetetik és amelyek munkájukat éveken át visszatartják. Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, amely elveszett. Amikor ezt mondta: „Kövess”, akkor felvállalta a nevelő szerepét. Mindazt a világosságot, amelyet a mennyből az embereknek hozott arra kell használni, hogy felfedjük az embereknek a *veszedelem vermét (v.ö: Zsolt 55:23), amelybe bűneik miatt jutottak és és megmutassuk nekik az egyetlen kivezető utat, amelyen lehetséges haladni egy biztonságos hely elérése reményében. Az Igazság Napja ezt az ösvényt világítja meg fényes sugaraival és a gyalogszerrel utazó embernek, bár bolond, nem kell róla letérni. Akik Battle Creek-be jönnek, ne biztassuk őket sokéves tanulásra.

A tanulásban való mértéktelenség a megrészegedésnek bizonyos fajtája és akik ebbe belemerülnek, ahogyan a részeges az italozásba, letérnek a biztos ösvényről, botladozni fognak és sötétségbe jutnak. Az Úr azt akarja, hogy minden diák tartsa szem előtt: *tiszta látásra van szükség és Isten dicsőségének szemlélésére. Ne merítsék ki és ne pocsékolják el testi és lelki erejüket minden lehetséges tudományos ismeret megszerzésével, hanem mindegyik őrizze meg minden képességének frissességét és erejét, hogy az Úr által kijelölt munkába kezdjen, a lelkek igazság ösvényére történő terelésében. Valamennyinek meg kell őriznie életerejét, lelki energiáját és kitűzött céljait, és készüljenek fel tanulmányaik befejezése után gyakorlatiasabb tanulmányokat felvállalni olyan területeken, ahol angyalok segítik őket. A menny parancsszava így hangzik: cselekedjetek, dolgozzatok - tegyetek valamit azzal, hogy hasznára vagytok azon embertársaitoknak, akik a kárhozat útján járnak, és ezzel Istenre hoztok dicsőséget.

Nagy veszélye van annak, hogy a diákok az iskolában nem tanulják meg a mindennél fontosabb leckét, amelyre a Mester kívánja őket tanítani. Ezt a következő idézet tudatja velünk:„Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt. 11:29-30) Egyesek nemcsak, hogy nem tanulták meg Krisztus szelídségének és alázatának igáját hordozni, hanem képtelenek voltak az őket körülvevő kísértéseknek ellenállni. Tapasztalatlan ifjak, akik nagy távolságokat utaztak, hogy iskolánkban képzést kapjanak, elvesztették Jézust. E dolgoknak nem így kellene lenniük…

Az Úr nem aszerint választja ki vagy fogadja el munkásait, hogy milyen sok előnyt élveztek, vagy milyen kiváló tanítást kaptak. Az ügyét képviselő ember értéke aszerint van, hogyan ismeri és érti Istent. „Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek. Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.” (2Tim 2.1-3) „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17:3)

Ez az a titkos forrásként működő ismeret, amelyből minden erő származik. A hit használata által vagyunk képesek Isten igéjét befogadni és gyakorolni. Semmiféle mentséget, semmilyen önigazoló kifogást nem lehet elfogadni Isten akaratának megismerése és megértése elmulasztására. Az Úr a hozzá hűséges szívet megvilágosítja. Olvasni képes a szív gondolataiban és szándékában. Hasztalan arra hivatkozni, miszerint, ha így és így lett volna, akkor ezt és ezt csináltuk volna. Isten követelményeit illetően nincsen „ha”. Szava igen és ámen. A hívő szívben nem lehet kérdéses, hogy Istennek van-e hatalma végrehajtani ígéretét. A tiszta hit szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket.

Jézus ezt mondta az elcsüggedt apának, aki Krisztus gyengéd szeretetét és könyörületét kereste betegségben szenvedő fia érdekében: „Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.” (Mk 9:23) Minden lehetséges Istennel és hit által megragadhatjuk hatalmát. Azonban a hit nem látás. „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid 11:1) Hitben élni és maradni annyit tesz, mint érzelmeket és önző vágyakat félretenni, alázatosan járni az Úrral, igényt tartani ígéreteire és használni azokat minden alkalommal bízva, hogy Isten ki fogja munkálni szívünkben saját terveit és szándékát jellemünk megszentelésével. Azt is jelenti, hogy teljesen reáhagyatkozunk, fenntartás nélkül bízunk Isten hűségében. Ha ezt az utat követjük, akkor a Lélek különleges gyümölcseit fogják meglátni az ember életében és jellemében.

Mózes, mint a fáraó unokája, nagyon alapos nevelésben részesült. Semmit sem hanyagoltak el, amiről úgy vélték, hogy bölcs emberré teheti, amit az egyiptomiak bölcsességnek tartottak. Ez a nevelés sok szempontból segítséget jelentett neki, azonban az életmunkájára való felkészítésnek a legértékesebb része az volt, amit pásztorként kapott. Ahogyan nyáját vezette a hegyek között a vadonban, a völgyek zöld legelőin, a természet Istene a legmagasabb rendű és legfenségesebb bölcsességre tanította. A természet iskolájában szemlélődött, maga Krisztus tanította tanító helyett, és megtanulta az alázatosság, szelídség, hit és bizalom leckéit, a szerény életet, és mindez közelebb vitte, hozzákötötte lelkét Istenhez. A hegyek magányában megtanulta mindazt, amit a királyi palota összes tanítása nem volt képes számára nyújtani – egyszerű, rendíthetetlen hitet és az Úrba vetett állandó bizalmat.

Mózes feltételezte, Egyiptomban kapott nevelése teljesen képessé tette arra, hogy Izraelt kivezesse a fogságból. Nem tanult meg mindent, amelyre egy hadsereg tábornokának szüksége van? Nem az ország legjobb iskolái által nyújtotta előnyöket élvezhette? De igen, és úgy érezte, képes őket megszabadítani. Munkáját úgy kezdte, hogy megpróbálta saját népe jóindulatát megnyerni sérelmeik orvoslásával. Megölt egy egyiptomit, aki egyik testvérét bántalmazta. E tettével olyan lelkületet mutatott be, mintha kezdettől fogva gyilkos lett volna és alkalmatlannak bizonyult Isten irgalmának, szeretetének és gyengédségének bemutatására. Szánalmas kudarcot vallott első kísérlete. Mint sokan mások, ekkor azonnal elvesztette Istenbe vetett bizalmát és hátat fordított a számára kijelölt munkának. Elmenekült a fáraó haragja elől. Arra a következtetésre jutott, hogy hibája miatt, amikor elkövette azt a nagy bűnt, hogy egy kegyetlen egyiptominak elvette az életét, Isten nem engedi, hogy része legyen népe könyörtelen rabságból való kiszabadításában. Azonban az Úr megengedte ezeket a dolgokat, hogy taníthassa szelídségre, jóságra, hosszútűrésre, amelyeket a Mestert szolgáló minden munkásnak szükséges elsajátítani, mivel e jellemtulajdonságok teszik az embert sikeres munkássá az Úr ügyében.

Krisztus Jézus jellemvonásainak megismerését még a legmagasabb szintű tudományokat tanító iskolákban sem lehet megszerezni. Ezt a bölcsességet egyedül a nagy Tanítótól lehet megtanulni. A Krisztusi szív szelídségének, alázatának, a szent dolgok iránti tiszteletnek a leckéit sehol sem tanítják eredményesen, kivéve Krisztus iskolájában. Mózest arra tanították, hogy hízelgésre és dicséretre számítson kiváló képességei miatt, azonban most másféle leckét kellett megtanulnia. Juhok pásztoraként arra tanították, hogy viseljen gondot a nyomorultakra, gondozza a betegeket, menjen türelmesen a tévelygők után, hordozza az engedetleneket és szerető gyengédséggel töltse be a nyáj fiatal bárányainak, valamint az időseknek és gyengéknek a szükségleteit. Ahogyan jelleme ily módon fejlődött, közelebb került a Főpásztorhoz. Izrael Szentjével egyesült, lényébe elmerült. Hitt a nagy Istenben. Alázatos imái által közösséget ápolt az Atyával. Hűséges pásztorként a Legfelsőbb lényre tekintett kötelessége megismeréséhez és lelki dolgok elsajátításához. Élete annyira szorosan összekapcsolódott a mennyel, hogy Isten személyesen szólt hozzá.

Ily módon felkészülve most már alkalmas volt, hogy Isten hívását jól megértve felcserélje a pásztorbotot a tekintély kormánypálcájával, elhagyja nyáját és elfoglalja a több mint egymilliós, lázadó népe feletti vezetést. Azonban láthatatlan Vezetőjére kellett támaszkodnia. Ahogyan a kormánypálca egyszerű eszköz volt kezében, neki is ilyen engedelmes eszközzé kellett válnia Jézus Krisztus számára, aki általa munkálkodott. Mózest Isten saját népe pásztorává választotta. Szilárd hite és az Úrba vetett állandó bizalma által érte Izrael gyermekeit oly sok áldás. Az Úr Jézus olyan emberek együttműködését keresi, akiken keresztül akadálytalanul áradhat a menny gazdag áldása szeretett népére. Emberi eszközökön keresztül dolgozik választottai felemelése és üdvösségük érdekében.

Mózes arra kapott elhívást, hogy az Úr társaként munkálkodjon Vele. Jellemének egyszerűsége és gyakorlatias neveltetése tette őt Isten ügye jó képviselőjévé. Emberi dicsősége csúcsán, az Úr megengedte Mózesnek, hogy leleplezze az emberi bölcsesség ostobaságát, az emberi erő gyengeségét, hogy elvezesse annak megértésére, mennyire végtelenül gyámoltalan és eredménytelen, ha nem kap folyamatosan támaszt az Úr Jézustól.

Mózes Egyiptomban történt meggondolatlan emberölését elbizakodott lelkületének köszönhette. A hit embere Isten erejével és bölcsességével cselekszik és nem emberi utakat választ. Egyszerű hit által Mózes képes volt nehézségeken túljutni és csaknem leküzdhetetlennek látszó akadályokat legyőzni. Amikor Izrael népe Istenre támaszkodott, és nem saját erejében bízott, akkor a seregek hatalmas Vezetője hűséges volt népéhez. Sok olyan nehézségből megszabadította őket, amelyekből soha nem tudtak volna megmenekülni, ha magukra maradnak. Isten Mózesen keresztül tudta kinyilvánítani nagy hatalmát, mivel folyamatosan hitt Szabadítója hatalmában és szerető szándékában. Istenbe vetett feltétlen hite tette Mózest azzá, aki volt. Úgy tett mindent, amint az Úr parancsolta neki. A bölcsek összes tudománya sem tehette volna olyan eszközzé, akin keresztül az Úr képes volt munkálkodni. Azonban ez addig nem következett be, amíg el nem veszítette önbizalmát, amíg rá nem ébredt saját tehetetlenségére és nem Istenbe vetette bizalmát, amíg nem volt hajlandó engedelmeskedni Isten parancsainak, akár helyesnek akár helytelennek tűnt az emberi értelem számára.

Akik nem hajlandók előbbre lépni, amíg nem látnak minden lépést világosan maguk előtt, soha nem fognak sokat elérni. Azonban minden ember, aki azzal mutatja meg Istenbe vetett hitét és bizalmát, hogy készségesen alárendeli magát Neki, elviseli a reá kirótt isteni fenyítéket és tanítást, sikeres munkássá lesz a Mester szőlőskertjében. Abbéli törekvéseikben, hogy Isten munkatársaivá képezzék ki magukat, férfiak gyakran olyan beosztásba ülnek, amely teljesen elzárja tőlük Isten formáló és nevelő munkáját, amiben az Úr részesíteni szeretné őket. Így, Mózestől eltérően, nem hoznak gyümölcsöt és nem formálódnak az isteni hasonlatosság szerint. Mózes, aki átadta önmagát Isten nevelő munkájának, olyan megszentelt edény lett, akin keresztül az Úr munkálkodni tudott. Nem volt kérdéses számára saját útjait Isten útjaival felcserélni, még akkor sem, amikor idegen, járatlan ösvényekre vezette őt. Nem engedte meg magának, hogy Isten parancsolatainak ésszerűségét és teljesítésük lehetetlen voltát bizonyítsa a korábban kapott neveltetésével. Nem. Nagyon kevésre becsülte saját alkalmasságát, hogy azzal sikeresen teljesítse az Úr által neki adott hatalmas munkát. Amikor hozzáfogott megbízásához, az Isten népe rabságból való megszabadításához, ez minden emberi látszat szerint nagyon reménytelen vállalkozásnak tűnt, azonban bízott Abban, Akinek minden lehetséges.

Napjainkban sokaknak jóval jobb lehetőségeik voltak és vannak, nagyobb kiváltságokat élveznek Isten ismeretének megszerzésére, mint Mózesnek volt, azonban az ő hite megszégyeníti az előbbiek nyilvánvaló hitetlenségét. Isten parancsolt, Mózes pedig lépett, bár semmi nem volt lábai alatt, amire léphetett volna. Milliónál is nagyobb nép támaszkodott rá, de napról-napra, lépésről-lépésre vezette őket. Isten megengedte népe magányos pusztai vándorlását, hogy tapasztalatot szerezzenek a nehézségek elviselésében és azért, hogy amikor veszély fenyegeti őket, megtudják, egyedül Istenben lehet nyugalmuk és Tőle várhatnak szabadulást és így megtanulják Őt megismerni és Benne bízni. Nem Egyiptom iskoláinak tanításai tették Mózest képessé összes ellenségei feletti győzelemre, hanem megingathatatlan és rendületlen hite, olyan hit, amely a legmegpróbálóbb körülmények között sem inog meg.

Amikor Isten Mózesnak bármit parancsolt, ő úgy tette, hogy nem állt meg fontolgatni, mik lesznek a következmények. Bízott bölcsességében, hogy Ő tudja mit akar és bízott Isten szándéka szilárdságában, hogy úgy érti, ahogyan mondta és ennélfogva Mózes úgy cselekedett, mintha látta volt a Láthatatlant. Istennek nem szándéka, hogy tökéletes nevelést adjon az embernek. Munkája nem abban áll, hogy megvárja, míg szolgái olyan tökéletesen kidolgozott előkészületeket tesznek, mint amit iskoláink terveznek a diákoknak nyújtani. Azonban azt akarja, hogy az emberek értékeljék kiváltságukat, hogy az Ő munkatársai lehetnek. Olyan embereket akar, akik feltétlen engedelmességgel vannak követelményei iránt függetlenül attól, milyen elméleteket véstek korábban elméjükbe. Nincs határa azok hasznosságának, akik énjüket félreteszik, helyet engednek a Szentlélek szívükben való munkájának és teljesen Isten szolgálatának szentelt életet élve elviselik az Úr által rájuk rótt szükséges nevelést és fegyelmezést, miközben életük útján nem panaszkodnak és nem csüggednek. Ha nem veszítik bátorságukat az Úrtól kapott feddés hatására,nem keményítik meg szívüket, nem válnak makaccsá, akkor az Úr ifjút és időst óráról-órára, napról-napra tanít. Arra vágyik, hogy kinyilatkoztassa üdvösségét az emberek gyermekeinek és ha választott népe hajlandó eltávolítani a gátló tényezőket, akkor gazdagon tölti ki üdvössége forrásait emberi eszközökön keresztül.

Sokan, akik emberek iskoláiban történő tanulmányaikkal igyekeznek Isten nagyszerű művében felkészültséget szerezni, rájönnek, hogy nem tanulták meg a legfontosabb leckét, amit az Úr tanítana nekik. Azzal, hogy elhanyagolják a Szentlélek késztetései iránti engedelmességet és nem élnek Isten összes kívánalma iránti engedelmességben, lelki alkalmasságuk meggyengül. Elveszítik addig meglévő képességüket is, amellyel az Urat sikeresen szolgálhatták. Krisztus iskolájából való távolmaradásuk eredménye, hogy nem emlékeznek a Tanító hangjára és Ő nem irányíthatja őket útjaikban. Az emberek megszerezhetik az összes ismeretet, amit emberi tanító nyújthat, azonban van számukra Istentől elvárt, ennél nagyobb bölcsesség. Mózeshez hasonlóan, nekik is szelídséget, a szív alázatát és önmaguk iránti bizalmatlanságot kell tanulniuk. Üdvözítőnk maga is, viselve az emberi lét próbáját, elismerte, hogy önmagától semmit sem tehet. Meg kell tanulnunk, hogy magában az emberi természetben nincs erő. Az ember csak akkor válik hasznavehetővé, ha isteni természet részese lesz.

A diákjelöltnek, egy könyv megnyitása pillanatától fogva fel kell ismernie, hogy Isten az, aki igaz bölcsességet ad. Minden lépésénél keresnie kell Isten tanácsát. Ne tegyen semmi olyat, amelybe Istent nem vonhatja be társaként, ne kössön senkivel szövetséget, amit Ő el ne fogadhatna. A bölcsesség Szerzőjét ismerje el, mint Vezetőjét a kezdettől a végig. Ily módon, a végtelen Istenbe vetett élő hit ellenőrzést gyakorol a könyvekből nyert ismeret felett. A diák ne engedje meg önmagának, hogy hosszú időszakokat igénylő tanulás kösse le, hanem ilyen dolgokban támaszkodjon Isten Lelke vezetésére.

Az Ann Arbour-ban egyesek egy-egy tanfolyamot nélkülözhetetlennek tarthatnak, azonban ott állandóan hatnak rossz befolyások érzékeny lelkekre és így a diákok minél tovább haladnak a tanulmányaikban, annál kevésbé tartják szükségesnek Isten akaratának és útjainak megismerését. Senkinek se engedjünk olyan tanulásba fogni, amely bármilyen módon gyengíti az igazságba és az Úr hatalmába vetett hitét, vagy csökkenti a szent élet iránti tiszteletét. Figyelmeztetném a diákokat, hogy ezen az úton egyetlen lépést se tegyenek, de még az oktatóik, vagy tekintélyes tisztséget betöltő emberek tanácsa alapján se, feltéve hogy először személyesen nem keresték Istent e dologban, a Szent Lélek befolyására teljesen nyitott szívvel, és nem kapták meg az Ő tanácsát a tervezett tanulmánnyal kapcsolatban. Tegyünk félre minden kitűnni vágyást és vigyünk minden emberi javaslatot Istenhez, bízva Szentlelke vezetésében. Minden szentségtelen becsvágyat ki kell irtani, nehogy az Úr ezt mondja:” Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát. (Jób 5:3) Mindenki úgy mozduljon, hogy ezt mondhassa: „Engem pedig ismersz te, Uram! látsz engem, és megvizsgáltad irántad való érzésemet: (Jer 12:3) és „*Te vagy az, Aki látsz engem.” Az Úr minden indítékot megmér. Látja gondolatainkat, szándékainkat és a szív akaratát. Isten nélkül reménytelenek vagyunk, ezért aztán szegezzük Reá hitszemeinket. „Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!” (Zsolt 71:5)

Az élet tengerén utazó minden léleknek szüksége van, hogy hajója fedélzetén ott legyen az isteni Kormányos, amikor azonban viharok támadnak, amikor fergeteg jön, sokan letaszítják a fedélzetről ezt a Kormányost és csónakjukat véges emberi kezekre bízzák, vagy saját maguk veszik át a kormányt. Ekkor általában katasztrófa és hajótörés következik be és a Kormányost hibáztatják, mivel ilyen veszélyes vizekre vitte őket. Ne bízzátok magatokat emberek által való megtartatásra, hanem ezt mondjátok: „Az Úr az én segítségem.” Az Ő tanácsát keresem. Semmilyen megszerzett előnyötök sem válhat áldássá, a legmagasabb szintű nevelés sem tehet világossággá, ha nem működsz együtt az isteni Lélekkel. Éppen olyan lehetetlen emberektől alkalmasságot nyerni mennyei világosság nélkül, mint amilyen volt az egyiptomi isteneknek megszabadítani azokat, akik bennük bíztak. Ne gondolják a diákok, hogy tanulmányaik meghosszabbítását célzó minden javaslat, amit kaptak, összhangban van Isten tervével. Minden javaslatot Isten elé kell imában vinni, őszinte szívvel keressék vezetését, de ne csak egyszer, hanem újra és újra. Addig esedezzetek Hozzá, amíg nem győződtetek meg, hogy a tanács Istentől, vagy embertől való. Ne bízzátok magatokat emberekre. Az isteni Vezető irányítása alatt lépjetek.

Krisztus választott ki benneteket. A Bárány drága vére hozta el a megváltást. Hivatkozzatok Isten előtt Krisztus vérének erejére. Mondjátok ezt Neki:”Tiéd vagyok teremtés által. Tiéd vagyok a megváltás által. Tisztelem az emberi tekintélyt és a testvéreim tanácsát, azonban nem támaszkodhatom teljesen ezekre. Téged akarlak, Oh Isten, kérlek, taníts engem. Szövetséget kötöttem veled, hogy elfogadom isteni jellemed mércéjét és kérlek, Te légy az én tanácsosom és vezetőm – te légy társam életem minden tervében, ezért kérlek, hogy taníts engem.” Legyen az Úr dicsősége legfőbb szempontod. Fojts el minden világból való kiválóságra törekvést, minden elsőségre törő becsvágyat. Nyerj bátorságot a szív tisztaságára, a szentségre, hogy az evangélium igaz elveit tudd képviselni. Életed minden tettét hassa át a szent erőfeszítés, hogy Isten akaratát cselekedd, hogy befolyásod ne tudjon másokat tiltott utakra vezetni. Amikor Isten vezet, *igazsága előtted jár és az Úr dicsősége lesz a te jutalmad.

Az Úr ezt mondja: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” (Mt 26.41) Saját testvéreitek tanácsai arra vihetnek, hogy letérjetek az Úr által kijelölt ösvényről, mivel emberek gondolatai nincsenek mindig a Szent Lélek vezetése alatt. „Vigyázzatok”..,nehogy a tanulmányaitok akkora mennyiségben halmozódjanak fel, és annyira lekössön benneteket, hogy lelketek túlterhelt legyen és kiszorítsa a szívetekből az istenfélelem vágyát. Sok diákkal fordult már elő, hogy fokozatosan szemük elől tévesztették azon indítékot és célt, amiért iskolába jöttek és a magasabb végzettség szentségtelen becsvágya oda vezette őket, hogy az igazságot feláldozzák. Emberek közötti magasabb beosztás megszerzése erőteljesen érdekeltté tette és arra késztette őket, hogy a Mennyei Atya akaratát kihagyják számításaikból. Azonban az igaz ismeret szent életre vezet az igazság megszentelő hatalmán keresztül.

Túl gyakran adódik, ahogyan a tanulmányok halmozódnak, hogy a felülről való bölcsesség másodlagos helyet kap és minél tovább halad a diák, annál kevésbé bízik Istenben. Megfontolása alapján odajut, hogy a sok tanulásban rejlik a sikeres élet titka, azonban ha mindnyájan megfelelően meggondolnák Krisztus állítását, akkor más tervek születnének: „Nálam nélkül semmit sem tehettek.” Az igaz vallás létfontosságú alapelvei, a Megváltó szolgálatának és megdicsőítésének ismerete nélkül a műveltség inkább kárt okoz, mint hasznot hoz. Amikor az oktatás területén az emberi elgondolások olyan méreteket öltenek, hogy Isten szeretete a szívben megfogy, az imát elhanyagolják és a lelki értékek csiszolását mellőzik, akkor ez teljesen katasztrofálisnak tekinthető. Sokkal jobb volna ismeretgyűjtés és műveltség megszerzése helyett arra törekedni, hogy lelkünk a lagymatag állapotából magához térjen, mint a legjobb képzettséget megszerezni és szem elől téveszteni az örök értékeket. Sokan vannak, akik túl sok tudományt zsúfolnak össze túl rövid időtartamra. Túlerőltetik szellemi képességeiket és következésképpen sok dolgot hamis fényben látnak. Nincsenek megelégedve az előírt tanmenettel, hanem úgy érzik, hogy igazságtalanság történik velük, amikor becsvágyó állapotuk miatt nem engedik meg nekik, hogy mindazon ismeret megszerzését felvállalják, amire vágyódnak. Gondolkozásuk elvesztette egyensúlyát. Nem fontolják meg a tényt, hogy jobb képzettséget szereznének a Mester részére végzendő munkához, ha oly módon tanulnának, amely nem károsítja testi, szellemi és erkölcsi képességeiket. Elméjük túlterhelésével azonban élethosszig tartó testi betegségeket hoznak magukra, amelyek gyengítik erejüket és jövőbeli használhatóságukat lehetetlenné teszik.

Semmi esetre sem tanácsolnám az olyan dolgok tanulásában való korlátozást, amelyekre Isten nem szabott határokat. Tanulásunk nem ér véget e világ által nyújtotta előnyökkel. Isten választottai az örök élet korszakain át tanulók lesznek. Azonban korlátozást javasolnék azon oktatási módszerek követésében, amelyek veszélyt jelentenek a léleknek és meghiúsítják azt a célkitűzést, amelyre idő és pénz megy el. A tanulás nagyszerű életmunka, azonban az igaz műveltség megszerzéséhez szükség van arra a bölcsességre, amely egyedül Istentől jön. Az Úr Istent az oktatás minden szakaszában képviselni kellene, azonban hibás dolog egy bizonyos terület pusztán elméleti ismereteire éveket szánni. Miután a diákok bizonyos időt tanulással töltöttek, senki se tanácsolja nekik, hogy újra fogjanak bele egy adott területbe, hanem kezdjék el azt a munkát, amelyet tanulmányoztak. Legyen számukra tanács az, hogy ültessék gyakorlatba a megszerzett elméletet. Dániel próféta ezt cselekedte Babilonban. Gyakorlatban használta azt, amit oktatóitól tanult. Keressék a diákok sokkal jobban a mennyei útmutatást, mint eddig tették és addig ne lépjenek - még akkor sem, ha tanáraiktól kaptak tanácsokat - amíg a legalázatosabban nem kértek bölcsességet Istentől és nem kapták meg vezetését és tanácsát.

A diákoknak joguk van bizonyos időtartamig iskolába járni, hogy tudományos ismereteket szerezzenek, azonban mialatt ezt teszik, mindig gondoljanak testi szükségleteikre is és oly módon törekedjenek az ismeretszerzésre, hogy a legkevésbé se tegyenek kárt testük templomában. Győződjenek meg arról, hogy semmilyen bűnös szokást nem vesznek fel, nem terhelik túl magukat túl sok tanulással, nem lesznek annyira tanulmányaik megszállottjai, hogy emberi kigondolások által az igazságot kiszorítanák életükből, Isten ismeretét pedig eltávolítanák lelkükből. Minden tanulásra szánt perc olyan legyen, hogy a lélek legyen tudatában Istentől kapott felelősségének. Ekkor nem kell majd figyelmeztetni a diákokat, hogy legyenek igazak és igazságosak és őrizzék meg tisztán lelküket. Mennyei légkör fogja körülvenni őket és minden tettüket a Szentlélek fogja ihletni. Igazságosságról és becsületességről tesz bizonyságot életük.

Azonban ha a testet elhanyagolják, ha olyan időben töltenek órákat tanulással, amely arra nem alkalmas, ha az elmét túlerőltetik, ha a testi erőt nem használják semmire és az elgyengül, akkor a szervezet nem úgy fog működni, ahogyan kellene és az eljövendő évek testi-lelki jóléte valamint az örök élet békéje feledésbe merül. A könyvízű tudást mindennél fontosabbnak állítják be és Isten neve megcsúfoltatik. A diák elfelejti az ihletett igéket és nem követi az Úr tanítását, amikor Ő ezt mondja neki:” Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. (Rm 12:1-2) Sokak gondolkozásának meg kell újulnia és Isten terve szerint átalakulnia és formálódnia. Sokan rombolják testüket, szellemüket, erkölcseiket, mert túlzottan belemerülnek a tanulásba. Becsapják magukat a jelen időre és az örök életre is a mértéktelenség szokásának gyakorlásával, amikor képzettség megszerzésére törekednek. Elveszítik vágyukat, hogy Krisztus iskolájában tanulják meg a szív szelídségének és alázatának leckéjét. Minden múló perc eredménye kihat az örök életre. Az igazság útjának biztos eredménye a feddhetetlen jellem lesz.

Szükségszerű-e az oktatás és képzettség gondjának megoldása érdekében Istent megrabolni és megtagadni tőle a lélek, a szellem és a test képességeinek szívből jövő szolgálatát? Isten szava cselekvőinek hív bennünket, hogy alapos felkészülést nyerjünk azon elvekből, amelyek a mennyre tesznek bennünket alkalmassá. Ne kövessünk semmiféle olyan oktatási módszert, amely Isten Igéjét kirekeszti a szívből. Legyen az Ő Szava tanácsosunk. A nevelés, oktatás rendeltetése a világosság befogadása legyen, hogy mi is világosságot közölhessünk másokkal jócselekedetek által. Minden tanulás közül a legmagasabb rendű az Isten ismerete. „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr. (Jer 9:23-24) Olvassuk át mélységes érdeklődéssel a Korintusiaknak írt első levél első és második fejezetét és imádkozzunk, hogy Isten adja megérteni és gyakorlatba ültetni az ott kinyilatkoztatott igazságokat. „Mert tekintsétek csak a ti hivatásotokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsnek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek; Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.” (1Kor. 1:26-31) „Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betöltötte Siont ítélettel és igazsággal. És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.” (Ésa 33:5-6)

Az idő rövidre van szabva és kevés munkás van az Úr szőlőskertjében. Sokat küldtek a világ e helyéről Battle Creek-ben tanulni, hogy Isten munkatársaivá válhassanak. Remélték, hogy a Szentlélek fog velük munkálkodni azok üdvössége érdekében, akik a halál árnyékának völgyében élnek. Olyan férfiak és nők támogatták e diákokat, akik, biztos ismeretem szerint, pénzt kölcsönöztek a tandíj és a költségek fedezésére. Figyelmeztetni kell a világot és mégis szükségesnek gondoltátok időt és pénzt fordítani a munka feleslegesen nagy előkészítésére, amelyre e diákok felkérést kaphatnak. Ugyanazon Isten ma is él, akit Ésaiás látott a látomásában és világosságot adhat azoknak, akik részt vállalnak emberek ünnepélyes és szent munkára való elkészítése művében. Isten ezt mondja: „…én, az Úr, a jogosságot szeretem, gyűlölöm a gazsággal szerzett ragadományt; és megadom híven jutalmukat, és örök szövetséget szerzek velük. (Ésa 61:8)

Az oktatás munkáját irányítók túl sok tanulnivalót tesznek azok elé, akik Battle Creek-be jöttek, hogy a Mester munkájára alkalmassá váljanak. Feltételezték, hogy tanulmányaikba egyre mélyebben és mélyebben bele kell merülniük és miközben a különféle tantárgyaikkal foglalkoznak, drága idő telik el egyik évről a másikra és soha vissza nem térő, kitűnő alkalmak múlnak el. Halogatjuk e férfiak munkába állítását és közben a diákok elveszítik a lelkek mentése iránt érzett terhüket, tanulmányaik során egyre jobban és jobban könyvízű ismeretekre támaszkodnak mintsem a Szent Lélek erejére és azon ígéretekre, amelyeket az Úr mondott nekik, hogy megcselekszi értük.

Évek óta nyomja a lelkemet ez a teher. Olyan irányban halad a munka Battle Creek-ben, amit Isten nem fogad el. Minden dolognak a vége közel van. Éjjeli tolvajként jön el a világra a nyomorúság, a gyötrelem, a csapások, a büntetés és ítélet napja a bűnök miatt. Közel az idő, amikor hirtelen pusztulás jön világunkra és nem lesz menekülés. A figyelmeztetés szavával fordulok hozzátok. A dolgokat összességében nem igazán világosan látjátok és túlságosan emberi szemszögből nézitek. Isten nagy szőlőskertjének csak igen kis részében munkálkodtunk. Viszonylag csak kevesen kapták meg az irgalom utolsó üzenetét, amit a világnak kell átadni. A diákok arra a következtésre jutnak, hogy eredményességük a kapott ismereteken és nevelésükön múlik, azonban a munka sikere nem azon ismeret mennyiségétől függ, amit az emberek tudományos tanulmányaik során kapnak. Azt a gondolatot kell a diákok elé hozni, hogy az idő rövid és gyors előkészületeket kell tenniük a jelen időre nélkülözhetetlen munka elvégzésére. Minden embernek, az Istentől neki adott kegyelemben és az által kell munkálkodnia és ne emberi buzgóságára vagy képességére támaszkodjon, mivel Isten az ember képességét egy pillanat alatt elveheti. Minden egyes ember, az élő Üdvözítő erejével, aki jelenleg mennyei Szószólónk Isten akaratának cselekvésére törekedjen.

Azt kaptam, hogy elmondjam nektek: nem tudjátok, milyen gyorsan következhet el a válság. Fokozatosan lopakodik, mint egy tolvaj. A nap süt az égbolton és szokásos útját rója. Az egek még mindig hirdetik Isten dicsőségét (v.ö: Zsolt 19). Az emberek szokásos életüket élik. Esznek, isznak, ültetnek, építenek, nősülnek és férjhez mennek. A kereskedők egyre csak lekötik magukat adással és vásárlással. Kiadványok születnek egyik a másik után. Az emberek egymással tolonganak a legmagasabb helyekért. A világi örömök kedvelői egyre csak látogatják a színházakat, a lóversenyeket, a szerencsejátékok poklait és nagy-nagy izgalom van mindenütt. Azonban a próbaidő órája gyorsan múlik és letelik. Minden ember esete örökre eldől. Nagyon kevesen vannak, akik szívvel-lélekkel hisznek, hogy van mennyország, amit el kell nyerni, van kárhozat, amit el kell kerülni, azonban ez a kevés ember tetteivel bizonyítja hitét. Krisztus eljövetelének jelei gyorsan teljesedésbe mennek. Sátán látja, hogy csak kevés ideje van, amíg teheti dolgát és sötét erőit munkába állította a világ erőinek felforgatására, hogy rászedje, becsapja, lefoglalja és megigézze az embereket, amíg a próbaidő napja véget nem ér és az ajtó örökre be nem zárul.

E világ országai még nem váltak a mi Urunk és az Ő Krisztusának országaivá. Ne csapjuk be magunkat. Legyünk nagyon éberek és serényen cselekedjünk, mert az éjszaka jön, amikor senki emberfia nem munkálkodhat. Azokat a diákokat, akik a lélekmentés terhével mennek hozzátok, ne ösztönözzétek arra, hogy egyik tanfolyamat a másik után kezdjék el. Ne nyújtsátok meg annyira az időt, hogy a tanulásuk sok évig tartson. Ha ezt teszitek, akkor úgy vélik, van elég idő és éppen ez a terv lesz lelkük tőre. Sokak esete, hogy tanulmányaik elején jobban felkészültek, Istenről több lelki látásuk és ismeretük van, jobban ismerik követelményeit, mint amikor végeznek. Eljutnak oda, hogy eltölti őket a becsvágy kiművelt emberekké válni és arra kapnak kedvet, hogy addig tanuljanak többet és többet, amíg az szenvedéllyé nem válik. Könyveikből bálvány lesz és hajlandók egészségüket és lelkiségüket feláldozni a műveltségért. Határt szabnak az imára fordítandó időnek is, és elmulasztják kapott lehetőségeiket, hogy jót tegyenek. Nem adják tovább a világosságot és az ismereteket. Nem ültetik gyakorlatba azon ismeretet, amelyet már megszereztek és nem lépnek tovább a lélekmentés tudománya területén. A missziómunka egyre kevésbé lesz kívánatos, miközben a papírszagú tudás rendkívüli mértékben megnő. Tanulmányaik során elválnak a bölcsesség Istenétől. Egyesek gratulálnak nekik előrehaladásuk miatt és biztatják őket, hogy egyik diplomát a másik után szerezzék meg, még akkor is, ha kevésbé alkalmasak Krisztus tanítása szerint végezni Isten munkáját, mielőtt elkezdték volna az iskolát Battle Creek-ben.

Feltették a kérdést az összegyűlteknek: „Hiszel-e az igazságban? Hiszed-e a harmadik angyal üzenetét? Ha igen, akkor éld meg a hitedet és ne biztass embereket a Battle Creek-ben való folytatásra, amikor már más helyeken kellene járniuk az Úr dolgában.” Istent nem dicsőíti meg ez az időhúzás. Emberek Battle Creek-be mennek és képességeikről sokkal magasabb rendű elképzeléseket kapnak, mint kellene. Arra kapnak biztatást, hogy hosszú, elnyújtott tanulmányokba fogjanak, de ez nem Isten útja. Ez nem kap mennyei jóváhagyást. A drága próbaidő nem enged hosszú, elnyújtott, gyakorlásra fordítandó éveket. Isten hív: hallgassuk meg szavát, amint ezt mondja: „Menj és munkálkodj a szőlőskertemben.” Most, igen, pont most itt az ideje a munkálkodásnak. Hiszed-e, hogy jön az Úr és az utolsó nagy válság a küszöbön áll és a világra szakad?

Rövidesen hirtelen változások következnek be Isten eljárásait illetően. A világot, annak romlottságában, szerencsétlenségek fogják meglátogatni árvizekkel, viharokkal, tűzvészekkel, földrengésekkel, éhínségekkel, háborúkkal és vérontással. „Hosszútűrő az Úr és nagyhatalmú, és nem *hagy büntetlenül. Szélvészben és viharban van az Úrnak útja, és lábainak pora a felhő.” (Náh 1:3) Oh, bárcsak megértenék az emberek Isten türelmét és béketűrő magatartását! Saját magát fékezi meg. Mindenható erejét Mindenhatóságának uralma alá vonja. Bárcsak megértenék az emberek, hogy Isten nem hajlandó belefáradni a világ romlottságába és még a legméltatlanabbak részére is felkínálja a bűnbocsánat reményét! Béketűrése azonban nem tart örökké. Ki készült fel arra a hirtelen változásra, ami be fog következni, ahogyan Isten viszonyul a bűnös emberekhez? Ki lesz felkészülve arra, hogy megmeneküljön attól a büntetéstől, amely a törvényszegőkre bizonyosan rázúdul?

Nincs átmeneti ezer évünk, amely alatt a világ figyelmeztetésének munkáját végezhetnénk. Szükséges a lélek átformálódása. Krisztus iskolájában meg lehet szerezni a legeredményesebb értelmességet. Jól értsük mit mondok: e szavakkal semmiképpen nem akarom lebecsülni a tanulást, hanem azokat akarom figyelmeztetni, akik veszélyben vannak, mert a jogost és megengedettet a meg nem engedett végletekbe viszik és túlzásba viszik az emberek által nyújtott oktatás jelentőségét. Ragaszkodjunk inkább az értékes, keresztény tapasztalatokban való fejlődéshez, mivel enélkül a diák képzettsége semmit sem ér.

Ha látjátok, hogy a diákok oly mértékben képesek belefeledkezni tanulmányaikba, hogy elhanyagolják a Szentírás tanulmányozását, amely alapján megérthetik, hogyan biztosítsák lelkük jövőbeli jólétét, akkor ne adjátok meg a kísértést az elmélyülésre, a tanulmányaik elhúzására. Ily módon mindaz, amitől a diák tanulmányai a világ számára értékké válnak, szem elől vesznek. A Krisztus Jézus iránti szeretetnek növekedni kell, azonban egyesek a tanulás kedvéért mentek Battle Creek-be, holott ha otthon maradtak volna, sokkal jobban felkészültek volna Isten ügyében végzendő munkára. Egyszerűségben végezték volna, oly módon, ahogyan Krisztus munkálkodott. Jobban Istenre támaszkodtak volna és a Szentlélek erejére és sokkal kevésbé a tanulmányaikra. A folyamatosan végzett tanulás hosszú időszakai a testi, szellemi és erkölcsi jólétünkre veszélyt jelentenek.

Olvassátok az Ó és Újszövetséget töredelmes szívvel. Olvassátok imádságos és állhatatos lélekkel és kérjétek a Szentlelket nyissa meg értelmeteket. Dániel az Ószövetségnek azon részét olvasta, amely rendelkezésére állt és Isten igéjét legfontosabb tanítójává tette. Ugyanakkor kihasználta a kapott lehetőségeit, hogy értelmessé váljon az ismeretek minden területén. Társai ugyanezt tették, ahogyan olvashatjuk is az Írásban: „És minden bölcs és értelmes dologban, amely felől a király tőlük tudakozódott, tízszerte okosabbaknak találta őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, a kik egész országában voltak. (Dn 1:20) És adott az Isten ennek a négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcsességet; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz is.” (Dn 1:17)

Azok a diákok, akik a tudományokat a tudomány Istene fölé magasztalják tudatlanok lesznek, miközben bölcsnek hiszik magukat. Ha az ember nem tud időt szakítani az imára, ha nem tud időt szánni Istenre önvizsgálat céljából és nem becsüli meg azt a bölcsességet, amely egyedül Istentől jön, akkor minden tudománya hiányos lesz és az iskoláin, a főiskolán tanultak híjával lévőnek találtatnak. „Az Úrnak félelme a bölcsesség kezdete.” Vajon milyen hit él szívünkben? Olyan, amely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelkünket? A kapott világosság szerinti? Sátán ujjongana az örömtől, ha ő maga is tudna munkálkodni Battle Creek-ben, hogy emberek által adott tanácsok és tervek kigondolásaival gátolja Isten művét. El volna ragadtatva, ha a munkások éveken át belemerülnének a készülésbe, hogy a tanulás a fejlődésük helyett inkább gátolja őket.

Isten Szent Lelke sok diák életében küzdelmet folytat és ösztönzi őket, hogy adják át magukat művének és munkájának. Amikor a Generálkonferencián felkínálják önmagukat, akkor a Battle Creek-ben való tanulást tanácsolják nekik a munkába lépés előtt. Ez nagyon helyénvaló is akkor, ha a diákok jól kiegyensúlyozott elveket tanulmányi rendet kapnak, azonban nem tekinthető következetességnek, hogy az előkészítés munkája sokáig tartson. Azoknak az előrejutását kell a legkomolyabban segíteni, akik misszionáriusnak készülnek. Minden megtett erőfeszítésnek javukat kell munkálnia, hogy minél gyorsabban ki lehessen őket küldeni a világba. Nem engedhetik meg maguknak az addig való várakozást, hogy teljesen kiműveltnek tartsák őket. Ezt soha nem lehet elérni, mivel örök korszakokon át tartó szüntelen tanulásban lesz részünk.

Nagy munka vár ránk és az Úr szőlőskertjének munkásokra van szüksége. Misszionáriusoknak kell a munka területeire lépni, mielőtt kényszerítve lesznek a munka befejezésére. Jelenleg minden oldalon nyitott ajtók várnak ránk. Nem várhatnak évekig tartó képzésre, mivel nem sok év áll előttünk. Addig kell dolgoznunk, amíg tart a nap. Nem bölcs dolog férfiaknak és nőknek tanácsolni Ann Arbour-ban való tanulást elkezdését. Sokaknak, akik ott jártak, nem használt és a jövőben sem lesz hasznukra.

Figyeljük meg alaposan Krisztus munkáját. Ő a legnagyobb egyszerűségben végezte dolgait. Követőinek, bár halászok voltak, nem tanácsolta, hogy először járjanak a rabbik iskolájába, mielőtt elkezdenék a munkát. A háló mellől hívta el őket tanítványnak és így szólt: „Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok. (Mt. 4:19) Mátét a vámos tiszte mellől hívta el, és ezt mondta neki: „Kövess.”Csak annyi volt irántuk a kívánalom, hogy kövessék Jézust, hogy azt tegyék, amit parancsolt nekik és így az Ő iskolájába járjanak, ahol Isten lehet tanítójuk. Amíg az idő tart, iskolákra szükségünk lesz. Mindig szükség lesz oktatásra, de nagyon óvatosnak kell lennünk, nehogy az oktatás minden lelki érdeklődést lefoglaljon.

Határozott veszély rejlik diákoknak olyan tanácsot adni, hogy vágjanak bele ebbe majd abba a tanulmányi területbe is, és abban a hitben hagyni őket, hogy ezzel teljességre juthatnak. Mindenféle értelemben csakis hiányosnak mondható a megszerzett képzettség. Az Úr ezt mondja: „Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét? Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. (1Kor. 1:19-21) Ez az Isten által kigondolt terv és nemzedékről nemzedékre, évszázadok pogánysága és bálványimádása közepette e terv valósult meg nem kísérletként, hanem az evangélium terjesztésének elfogadott útjaként. E módszer segítségével ébredt az ember bűntudatra, kapott a világ világosságot Isten evangéliumát illetően. Emberi halandó által elérhető legmagasabb szintű iskolázottságot a Mennyei Tanító adja. Ez azon ismeret, amelyre különös értelemben nagy szükségünk lesz, ahogyan a föld történelme közeledik a lezáráshoz és mindenki jól teszi, hogy ilyenfajta műveltséget és képzettséget szerezzen. Az Úr megkívánja, hogy emberek Tőle kapjanak nevelést. Nagy munkát kell elvégezni azzal, hogy emberek gondolkozását a sötétségből az Isten csodálatos világosságára hozzuk. (v.ö: 1Pt. 2:9). Emberi eszközként hit által kell terveit végrehajtanunk. Olyan állapotban vagyunk, hogy hitünk nem munkálkodik Isten dicsőségére, vagy olyan edények vagyunk, amelyek a Mester használatára megfelelőek és minden jócselekedetre felkészítettek? (v.ö: 2 Tim 3:17)

Mózes tanult volt az egyiptomiak minden bölcsességében. Isten gondviselése által kapott műveltséget, de ennek nagy részét el kellett felejtenie és bolondságnak tartania. Negyven évnyi pásztorkodás és juhokkal való foglalkozással kellett ennek hatását kitörölnie lelkéből. Ha sokakat, akik az Úr munkájához kötődnek, úgy el lehetne szigetelni, ahogyan Mózessel történt és körülményeik által arra lehetne késztetni, hogy valamilyen szerény munkát végezzenek amíg nem lesz érző szívük, sokkal jobb pásztorok lehetnének, mint most, amikor Isten örökségével foglalkoznak. Nem volnának annyira hajlamosak, hogy saját képességeiket magasztalják fel, vagy azt akarják bemutatni, hogy egy magas fokon álló oktatás bölcsessége elfoglalhatja Isten biztos ismeretének helyét. Amikor Krisztus eljött e világba, az a bizonyság hangzott el, hogy „a világ nem ismerte meg bölcsesség által az Istent”, mégis, „tetszett Istennek, hogy az igehirdetés által tartsa meg a hívőket.” (v.ö: 1Kor. 1: 19-24)

A világ által vallott bölcsesség tapasztalata már teljesen kipróbált volt Krisztus földre születésekor és a büszke emberi bölcsesség híjával találtatott. Az emberek nem ismerték a minden jóság Forrásából jövő igaz bölcsességet. A világ bölcsessége megméretett és kevésnek találtatott. Gondjaitokra bízott diákjaitoknak téves elképzeléseket adtok. Ha sokkal kevesebbet kaptak volna, jobban felkészültek volna munkájuk végzésére. Nem veszitek megfelelően figyelembe a mi Urunk Jézus Krisztus tanításait és módszerét. Ő volt világunk egyetlen tökéletes Nevelője. „Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg. A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van. (1Kor 2:12-16)

Manapság Krisztus iskolájában kell tanulnotok. Az Úrnak megvan a hatalma, hogy együtt munkálkodjon eszközeivel. Szegény, véges embereket súlyos előnyökkel terheltek meg nagy munka elvégzése céljából, amikor nem lesz lehetőségük vagy nem kapnak elhívást, hogy megkezdett tanulmányaik jókora részét felhasználhassák. Remek lehetőségek vesznek el és olyan tanácsok születnek, amelyeket vissza kellett volna tartani és sokkal több és jobb munkát lehetett volna végezni, mint ami elkészült, ha a Battle Creek-ben töltött időszakot sok munkás lényegesen lerövidítette volna. Munkába kellett volna őket állítani, hogy vigyék a kapott világosságot és ismeretet azoknak, akik a sötétségben vannak. A minden kegyelem Istene kegyelmet ad kegyelemért. (v.ö: Jn 1:16) Akik az Úr szőlőskertjébe mennek dolgozni meg fogják tanulni, hogyan munkálkodjanak és eszükbe fog jutni azon tanítás, amit diákidejük alatt kaptak. Az Úrnak nincs tetszésére, hogy e munkásokat évekig tartó ismeretgyűjtésre bátorítsuk, amelyekre nem lesz lehetőségük másoknak átadni. Az értékes ifjúság, akiknek Isten ügyében kellene dolgozni, Battle Creek-be jött, hogy tanulmányi képzést kapjon és jobb ismeretekre tegyen szert a munkájához. Nagyon rövid alatt azt kellett volna nekik megtanítani, amely létfontosságú. Nem volna szabad évekig tartó oktatást elvárni, mielőtt választ adnak erre a hívásra: „Menj és munkálkodj a szőlőskertemben.” Azok után, hogy hónapokat és éveket fektettek be a főiskolai tanulásba, ahelyett, hogy munkásként elküldenénk őket, azt a tanácsot kapják, hogy további tanulmányokba kezdjenek bele és további területeken érjenek el haladást. Azt tanácsoljuk nekik, hogy olyan intézményben töltsenek hónapokat és éveket, ahol az igazságot megtagadják és kétségbe vonják, és ahol rendkívül tetszetős, megtévesztő, Bibliai alapot nélkülöző jellegű tévelygést alattomos módon vezetnek be. E tanítások tanulmányaikkal összevegyültek. A diákok úgy belemerülnek a tanulmányi területen való előbbre jutásba, hogy elveszítik Jézus iránti szeretetüket és mielőtt ráébrednének, mi a baj, már messze járnak Istentől és teljesen felkészületlenek a parancsra: „Menj és munkálkodj a szőlőskertemben.” A missziós törekvés iránti vágynak vége. Olyan megszállottsággal tanulnak, amely bezárja az ajtót Krisztus előtt. Amikor megkapják a diplomát és teljes meghatalmazást nyernek, mint megfelelően felkészült diákok, egyesek már elvesztik a munka terhe hordozásának képességét és sokkal kevésbé felkészültek Isten szolgálatába állni, mint amikor először Battle Creek-be jöttek.

A hírnök a gyülekezethez fordult és ezt mondta: „Hisztek-e a próféciákban? Ti, akik ismeritek az igazságot, értitek-e, hogy a figyelmeztetés világnak szóló utolsó üzenete átadása folyamatban van – az irgalom utolsó hívószava most hangzik? Hiszitek-e, hogy Sátán nagy hatalommal szállt alá és minden helyen munkálkodik a gonoszsága minden csalárdságával? (v.ö: 2 Thessz 2:10) Hiszitek-e, hogy a nagy Babilonról Isten megemlékezett és rövidesen bűneiért és gonoszságaiért kettővel kettőztetik meg büntetése? (v.ö: Jel 18:5-6) Sátán örül annak, hogy rábírt titeket férfiakat és nőket Battle Creek-ben tartani, akiknek Istennel kellene munkálkodniuk nagy lelki szőlőskertjében. Ha az ellenség bármilyen ürüggyel képes munkásokat távol tartani, akkor ezt meg is teszi. Ez a magas szintű előkészítés, amely értékes tehetségeket tart távol a munkától nem ad esélyt az Úrnak, hogy együtt dolgozzon munkásaival. Sokan kapnak késztetést, hogy önző módon kössék le idejüket, tehetségüket és eszközeiket magas szintű képzettség megszerzésével és ugyanakkor a világ veszendőben van azon ismeret hiánya miatt amit ők tudnának juttatni. Krisztus tanulatlan halászokat hívott el és olyan mértékű ismeretet és bölcsességet adott nekik, hogy ellenségeik nem tudtak ellenük szólni vagy ellenük állni (v.ö: Lk 21:15) Bizonyságtételük a föld legvégső határáig jutott el.

Krisztus tanítványai nem arra kaptak elhívást, hogy embereket magasztaljanak fel, hanem Istent, a minden bölcsesség forrását. Adjanak teret az oktatók a Szentlélek munkájának, hogy emberek szívén munkálkodjon. A legnagyobb Tanítót köreinkben az Ő Szent Lelke képviseli. Tanulhatunk bármennyit, törekedhetünk magasabbra és még magasabbra, és bár a próbaidő minden percét ismeretszerzéssel kötjük le, soha nem leszünk befejezettek. Amikor lejár az idő, fel kell tennünk a kérdést: „Mi jót tettem azokkal, akik éjféli sötétségben vannak? Kinek adtam át Isten ismeretét, vagy akár csak azon dolgokét, amelyekre annyi időt fordítottam és oly sok pénzt költöttem? Rövidesen elhangzik a mennyben: „Elvégeztetett.” „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. És íme hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.” (Jel 22:11-12) Amikor ez a parancs elhangzik, minden ember esete eldől. Sokkal jobban tennék, ha a munkások kevesebb munkába fognának bele, lassan, alázatosan járnák az utat, Krisztus igáját és terheit hordozva, mintsem éveket szánnának egy nagy munkára, majd pedig kudarcot vallanak lelkek Isten részére történő mentésében és nem hoznak semmi „hadizsákmányt” Jézus elé. Férfiak és nők túl sokáig lézengenek Battle Creek-ben. Isten hívogatja őket, de nem hallják a hangját. Missziós területek várnak rájuk, ami azt jelenti, hogy lelkek vannak világosság nélkül. Romlott magok kerülnek igen gyorsan ifjúságunk szívébe és nagyszerű, gyakorlati igazságokkal kell megismertetni gyermekeinket és ifjainkat, mivel az igazságnak hatalma van.

Keresztény tanítókat hívnak Isten munkájába. Az igazság kovászát be kell mutatni, mielőtt az átformálhatja a jellemet. Sokkal jobb volna ifjúságunk részére, ha tanulmányi területeiken kevésbé kiműveltek volnának, mint alázatosságban, szelídségben és töredelmes lelkületben hiányosak Oktatóink között egyesek munkája alkalmatlanná tett diákokat, hogy Isten munkatársaivá váljanak. Úgy kell tanulnunk, hogy ismerjük meg Jézus munka és igehirdetési módszerét. Önmegtagadó és önfeláldozó volt. Nem kerülte az erőfeszítéseket és a munkát. Elszenvedte a szemrehányást, a gúnyt, sértegetését, a bántalmazást. Vajon a mi diákjaink felkészültek-e arra, hogy Krisztus lábnyomában járjanak? Istent kihagytátok ebből az időhúzásból. Emberi lelkeket ragad meg az a kísértés, hogy évről-évre folytassák tanulmányaikat és közben fokozatosan elveszítik azt a lelkületet, amellyel az Úr ihlette őket a szőlőskertjében való munkára. Miért nem képesek felelős emberek felismerni, mi lesz a biztos eredménye a diákok ily módon való visszatartásának és annak, hogy úgy érzik: ráérnek az Úr munkáját végezni. Közeledünk az örökkévalóság felé és mégis, akiket Battle Creek-be küldtek felkészülni az Úr szőlőskertjében való munkára, nem kapnak bátorítást, hogy megtegyék, ami tőlük telik Isten ügye előmozdításáért. Sok kiváltságot kaptak azok, akik már ismerik az igazságot és mégsem gyakorolják azt. Azt a pénzt és erőt, amit a világ „útjai és sövényei” (v.ö: Lk 14:23) missziómunkájára kellene fordítani, azokra megy el, akik nem használják ki a már rendelkezésükre álló fényt, hogy megosszák a sötétségben ülőkkel. Amikor Filep világosságot kapott, elment és hívta Natanaelt, Van sok ifjú, akik különleges munkát végezhetnének a Mesterért, azonban addig nem hajlandók mozdulni, amíg lehetőségeik meg nem sokszorozódnak.

Jézus Krisztus lelkészeinek ki kellene jelölniük Isten szőlőskertjében egyes helyeket olyanoknak, *akik tétlenül álldogálnak a munkaerőpiacon. Ha ügyetlenkednek, akkor javítsuk ki hibáikat és állítsuk őket ismét munkába. Sokkal több embernek gátoltuk meg a munkába állását, mint ahányat bátorítottunk talentumaikkal való kereskedésre, holott képességeik használatával tanulják meg, hogyan forgassák azokat. Sokan mentek Battle Creek-be tanulni, akiket jobban lehetett volna saját országukban oktatni. Idő veszett el, pénzt költöttünk feleslegesen, munka maradt elvégezetlenül, lelkek vesztek el azok tévedései miatt, akik úgy vélték, Istent szolgálják. A mi Urunk élő Isten, Szentlelke pedig mindent lát. Ne hagyjuk uralkodni azt a benyomást, hogy Battle Creek a világ Jeruzsáleme és mindenkinek el kell oda jutnia Istent imádni. Akik tanulni vágynak és minden eszközzel azon vannak, hogy ismeretet szerezzenek, lelkiismeretesen az igazság fényében járva, azoknak nem kell Battle Creek-be utazniuk. Isten a mi Tanítónk és akik ki akarják használni talentumaikat ott, ahol élnek, áldást nyernek azoktól a tanároktól, akiket Isten küld számukra. Olyan tanítóktól, akik készülnek a Mester ügyében dolgozni. Több időt tölteni, több pénzt kiadni, rosszabb, mintha elveszítenénk, mivel akik a gyakorlati istenfélelem rovására akarnak tudást szerezni, a vesztes oldalon vannak. Amit ismeretek területén ők gyűjtenek azon idő alatt, amikor már munkába kellett volna állniuk, az nem más, mint pazarlás és veszteség. A mennyei lények emberi eszközökre várnak, akikkel – mint misszionáriusokkal - együttműködhetnek a föld sötét helyein. Isten várja, hogy saját nagyvárosainkban missziómunkát végezzünk, közben pedig Battle Creekben tartunk férfiakat és nőket, amikor kis és nagyvárosokban szét kellene oszolniuk, „utakon és sövények” mentén. Hívni és hívogatni kellene embereket, hogy jöjjenek az esküvői vacsorára, mivel minden készen áll. Lesznek olyan misszionáriusok, akik jó munkát fognak a Mester szőlőjében végezni és nem mennek Battle Creek-be.

Akik elmennek oda, olyan kísértésekkel fognak találkozni, amelyekről nem is gondolták, hogy azon a helyen lehetséges. Látni fognak elcsüggesztő dolgokat, amelyekre nem lett volna szükségük és odautazásuk nem fogja erősíteni hittapasztalataikat. Sok időt veszítenek, mivel nem tudják mitévők legyenek és senki sem tudja velük közölni. Sok idejük megy kárba olyan elfoglaltságokkal, amelyeknek semmi jelentőségük azon munkát illetően, amire nagyon szeretnék önmagukat elkészíteni. A közönséges és szent munka egymással összekeveredik és egy szinten van. Ez pedig nem árulkodik bölcs irányvonal követéséről. Isten rátekint és nem fogadja el. Sok dolgot lehetett volna tenni, amelyeknek tartós hatása lett volna, ha szerényen és alázatosan dolgoztak volna azon a helyen, ahol voltak. Telik az idő, a lelkek pedig a rossz vagy jó mellett döntenek, a háborúság pedig folytonosan növekedik. A jelenvaló igazságot ismerők közül hányan dolgoznak annak elveivel összhangban? Igaz, hogy valami munka azért folyik, de többet, sokkal többet kellett volna tenni. A munka egyre gyűlik, a munkára fordítható idő pedig egyre fogy. Mindenki számára itt az idő, hogy égjen és világító szövétnek legyen. Sokan mégsem szerzik be a kegyelem olaját, nem készítgetik lámpásaikat és nem égetik annyira, hogy fényt sugározzanak. (v.ö: Mt. 25:7/b)

Túl sokan számítanak arra, hogy a holnap sokáig fog tartani, de tévednek. Kapjon mindenki olyan tanítást, hogy értse meg a jelen időre vonatkozó különleges munka fontosságát. Mindenki munkálkodjon Istenért és lelkek érdekében. Minden egyes munkás mutassa meg a bölcsességét és egy sem találtasson tétlennek, mint aki vár valakire, aki arra jön és munkába állítja őt. Az a „valaki”, aki munkába tud bennünket állítani felelősséggel túlterhelt és csak idő megy el ha útmutatására várunk. Fog Isten bölcsességet adni a késedelem nélküli megújuláshoz, mivel még mindig így hangzik a hívás: „Fiam, munkálkodj ma a szőlőmben.” Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor.” Az Úr a kívánalmát így kezdi: „Fiam..” Milyen gyöngéd ,milyen részvéttel telt, mégis, mennyire sürgető ez a felhívás! A szőlőskertjébe való meghívás egyúttal parancsolat is. „Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi. (1Kor. 6:19-20). -- Különleges bizonyságtételek a nevelésről, 1895 március 21