Iskoláinkat illetően éjjel és nappal sokat gondolkoztunk, hogyan is legyen. Hogy igazgassuk őket? Milyen legyen az ifjúság oktatása és nevelése? Hol legyen a helye az Ausztrál Bibliaiskolának? Lelkemen nehéz teherrel ébredtem ma éjjel egykor. Az oktatás helyzete tárult elém különböző szempontok szerint, különféle szemszögből, egyes és más pontokon egyértelmű leírásokkal. Igazán úgy érzem, van bőven mit tanulnunk. Sok dolgot illetően tudatlanok vagyunk.

Amikor Keresztelő János és Krisztus életéről írtam és szóltam, megpróbáltam elmondani azt, amit elém tártak ifjúságunk nevelésére vonatkozóan. Istentől való kötelességünk e témakört őszinte szívvel tanulmányozni, mivel minden szempontból alapos és kritikai vizsgálatot érdemel. Keresztelő Jánosról Krisztus ezt állította: „Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál. (Mt. 11:11) A prófétát Isten Lelke vezette a pusztába, a város rontó befolyásától távolra, hogy olyan nevelést kapjon, amely alkalmassá teszi inkább Istentől fogadni a tanítást, mint a tanult írástudóktól. Nem léphetett kapcsolatba a zsidó rabbikkal. Minél kevésbé ismerte meg tanításaikat, mondásaikat és hagyományaikat, annál könnyebben tudott az Úr gondolataira és szívére hatni és átadni neki az igazság tiszta tanításait, amit a népnek kellett továbbítania, hogy az Úrnak utat készítsen. Az írástudók és farizeusok tanításai olyan jellegűek voltak, amelyek a Nagy Tanító nyújtotta hamisítatlan igazságtól inkább elfordítják majd a népet, amikor elkezdi missziós munkáját. A nép egyetlen reménye volt megnyitni szívüket és elméjüket a mennyből küldött fény számára, amely Krisztus prófétájától és előfutárától származott.

A tanulságok nekünk szólnak. Akik ismerik az igazságot és megértik, hogy a jelen időkre milyen nagy munkát kell elvégezni, azok lelkükben, testükben és értelmükben adják át magukat Istennek. Szívük, öltözetük, beszédstílusuk szerint és minden más tekintetben különüljenek el a világ divatjától és gyakorlatától. Kiváltképpen való és szent nép legyenek. (v.ö: 1Pt 2:9). Nem öltözetük az, amely sajátossá teszi őket, hanem azért, mivel kiváltképpen való és szent nép, nem viselhetik a világhoz való hasonlóság jegyeit.

Népként az Úrnak vagyunk útkészítői. Istentől kapott legkisebb talentumaink mindegyikét fel kell használnunk az Ő elképzelése és Lelke által történő formálás, alakítás szerinti felkészülésre, hogy népe a nagy napon megállhasson. Felmerülhet a komoly kérdés a világot szerető szívekben: „Mit jelent számomra az örökkévalóság? Hogyan fogok én és az életem dolgai, megállni a vizsgálati ítéletben? Mi lesz sorsom és hová jutok? Sokakat elvakít a világ, akik úgy vélik, hogy a menny felé tartanak. Pontatlan elképzeléseik vannak, miből áll a vallásos nevelés és fegyelmezés és csak valószínűsítésekre építenek. Soknak nincs értelmes reménye és nagy kockázatot vállalnak éppen azon dolgok gyakorlásával, amelyekről Jézus tanította, hogy ne tegyék az evés, ivás, öltözködés területén, amelyekkel a világhoz kötik magukat sokféle kötelék által. Még komoly leckéket kell elsajátítaniuk, amelyek a lélekben való növekedéshez alapvető fontosságúak, hogy el tudjanak szakadni a világtól és elkülönüljenek attól. A szív megosztott állapotban van. A testies gondolkozás oly sokféle úton-módon sóvárogja a világgal való összhangot, az ahhoz való hasonulást, hogy alig észrevehető, miben is különbözik attól. A pénzt, ami Istent illetné, azért költi, hogy a világ szokásaihoz hasonló külsőt vegyen fel. A vallás gyakorlása világiassággal szennyezett és a tanítványság bizonyítékát – a Krisztushoz hasonló önmegtagadást és kereszthordozást – a világ vagy a mennyei világ nem veszi észre.

Ebben az országban Sátán nagyon feltűnő módon trónra emelte önmagát, hogy a nemzet kormányának vezető embereit irányítsa. Rossz nevelést kaptak gyermekkoruktól kezdve. Sok olyan dolog van, amit a közvélemény alapvető fontosságúnak tart és káros hatást gyakorol az emberekre. Az ifjúság lelkére, gondolkozására káros hatást gyakorolt a sok munkaszüneti és szabadnap. Erkölcsromboló hatást tesznek az államvezetésre és Isten akaratával teljes mértékben ellentétesek. Hajlamosítják az ifjúságot, hogy bátran vegyenek részt mesterségesen keltett izgalmakban és serkentik bennük a szórakozás iránti vágyat. Az embereket arra viszi, hogy drága idejüket elpocsékolják, amit hasznos munkára kellene fordítani családjuk tisztességes eltartása céljára, hogy elkerüljék az adósságot. A szórakozás szenvedélye, a lóversenyeken való pénzköltés, kártyajátékok, fogadások és ehhez hasonlók az ország szegénységét növelik és fokozzák azt a nyomorúságot, amely az ilyen nevelés biztos következménye.

Megfelelő nevelést sohasem kaphatnak ifjú emberek sem ebben az országban, sem másikban, hacsak nem különülnek el jelentős távolságra a nagyvárosoktól. A nagyvárosok szokásai és gyakorlata az igazság befogadására alkalmatlanná teszik az ifjúság gondolkozását. A szeszes italok fogyasztása, a dohányzás, a szerencsejátékok, a lóversenyek, a színházba járás, a szabadnapok fontossága, ezek mind-mind a bálványimádás formái, bálványoltárokra helyezett áldozatok. Ha az emberek az ünnepnapokon lelkiismeretesen foglalkoznak a helyénvaló dolgaikkal, akkor úgy néznek rájuk, mint akik becstelenek és hazafiatlanok. Az Urat nem lehet így szolgálni. Akik az élvezetek és szórakozás napjait szaporítják valójában az alkoholárusoknak adnak támogatást és a szegényektől veszik el anyagi javaikat, amivel élelmet és ruhát kellene venniük gyermekeik részére, pontosan azokat a dolgokat, amelyeket takarékosan használva lakást, otthont tudnának biztosítani gyermekeiknek. E bűnökre csak nagy vonalakban térhetünk ki.

Nem helyes iskolaépületeket olyan helyekre tervezni, ahol a diákok szeme elé állandóan, egész addigi életüket formáló hibás életvezetés tárul, akár rövidebb vagy hosszabb formálta életüket. E szünnapok az összes nyomukban járó rossz dolgokkal, hússzor nagyobb bajhoz és nyomorúsághoz vezetnek, mint haszonhoz. E napokra nagymértékben igaz, hogy megtartásuk valóban kötelező. Még igazán megtért emberek is úgy találják, hogy nehéz elszakadni ezektől a szokásoktól és gyakorlatoktól. Ha netalán mégis nagyvárosokban vagy azok pár mérföldes körzetében létesülnének iskolák, akkor nagyon nehéz volna ellensúlyozni a diákok által korábban kapott nevelés hatását tekintettel ezen ünnep és szünnapokra, és a hozzájuk fűződő olyan szokásokra, mint a lóversenyzés, a pénzzel való fogadások és versenydíjak átadásának ünnepségei. E városoknak már a levegője is mérgező lelkileg. A személyes cselekvési szabadságot nem tartják tiszteletben, az ember idejét nem úgy becsülik, mintha valóban sajátja volna. Elvárják, hogy azt tegye, amit mások tesznek. Ha iskolánk esetleg mégis egyik ilyen nagyvárosban létesülne, vagy annak pár mérföldes körzetén belül, akkor mindig szükség volna tevőlegesen ellensúlyozni és legyőzni azok rossz hatásait. A szórakozás iránti szeretet és oly sok szabadnap megtartása igen sok munkát ad a bíróságoknak, hivatalnokoknak, bíróknak és növeli azt a szegénységet és erkölcstelenséget, ami így is elég nagy.

Mindez nem más, mint hamis nevelés. Rá fogunk jönni, hogy szükséges iskoláinkat a városokon kívül és azoktól távol létrehozni, de mégsem annyira távol, hogy ne lehetne kapcsolatot tartani velük a rájuk gyakorolt jó befolyás érdekében, és hogy világítsanak az erkölcsi sötétségben. Szükséges, hogy a diákok a legkedvezőbb körülmények közé jussanak a kapott nevelés nagy részének ellensúlyozása érdekében.

Egész családok szorulnak szokásaikat és elgondolásaikat illetően teljes átformálódásra mielőtt Jézus Krisztus hűséges képviselői lehetnének. Nagymértékben igaz az is, hogy az iskoláinkban nevelésre váró gyermekek sokkal jobb előrehaladást mutatnak, ha elválasztják őket a családi körtől, ahol hibás nevelést kaptak. Szükség lehet arra, hogy egyes családok olyan helyre települjenek, ahol gyermekeiknek otthont és ellátást tudnak adni és ezzel pénzt takaríthatnak meg, azonban sok esetben gyermekeiknek ez inkább hátránynak bizonyul, mintsem áldásnak. Országunk népe oly kevéssé becsüli a szorgalmas szokások fontosságát hogy a gyermekek nem kapnak igazi, lelkiismeretes munkára való nevelést. Ez az ifjúságnak adott nevelésnek része kell, hogy legyen.

Isten elfoglaltságot adott Ádámnak és Évának. Ősszüleink iskolája az Édenkert volt, Isten pedig a nevelőjük. Megtanultak talajt művelni és gondot viselni az Úr által teremtett dolgokról. Nem tartották a fáradtságos munkát lealacsonyítónak, hanem inkább igazi áldásnak. A kitartóan végzett munka örömöt jelentett Ádámnak és Évának. Ádám bűnesete megváltoztatta a dolgok menetét. A föld átkozott lett, azonban a végzést, hogy az embernek orcája verejtékével kell kenyerét keresnie, nem átok gyanánt kapta. Hit és remény által a munkának áldássá kellett válni Ádám és Éva utódai számára. Soha nem volt olyan szándéka Istennek, hogy az embernek ne legyen tennivalója. Azonban minél nagyobb és mélyebbre ható a bűn átka, az Isten által felállított rend annál jobban megváltozik. A kemény munka terhe bizonyos osztályt jobban sújt, azonban a tétlenség átka sok olyan emberen van, akik az Istent illető pénz birtokában vannak és mindez azon hamis elképzelés miatt, mely szerint a pénz növeli az ember erkölcsi értékét. A munka az ember számára az, amivé azt teszi. A folyamatos munkába merülés, pillanatnyi megkönnyebbülés keresése alkoholos italok fogyasztásával és izgalmas szórakozásokkal az embert csaknem állatias szintre süllyesztik.

Azért van szükségünk iskolákra ebben az országban, hogy a gyermekek és az ifjúság megtanulja mit jelent a munkán uralkodni, azt nagyon jól elsajátítani és nem azért, hogy annak rabjai legyenek. A tudatlanság és lustaság az emberi család egyetlen tagját sem emeli fel. A tudatlanság a keményen dolgozó ember sorsát nem könnyíti meg. Vegye észre a munkás, hogy Istentől kapott képességét milyen ügyesen használhatja még a legszerényebb munka és elfoglaltság végzésénél is. Így aztán másokat is taníthat a munka értelmes végzésére és nevelővé válhat. Megértheti, mit jelent Istent szeretni teljes szívvel, lélekkel, elmével és erővel. A testi képességeket szeretetből Isten szolgálatára kell fordítani. Az Úr azt kívánja, hogy jó testi erőben legyünk és így az Iránta érzett szeretetünket testi erőnk helyes használatával kimutathatjuk, ha pontosan úgy és azt a munkát végezzük, amelyet meg kell csinálni. Isten előtt nincs személyválogatás.

Amikor a pusztai sátortemplomot építették a szentélyszolgálat céljára, a munka Istentől kapott irányítás alatt folyt. Isten volt a tervező. A munkásokat Ő tanította be, akik szívvel-lélekkel és teljes erejükkel végezték feladatukat. Nehéz munka várt rájuk. A jó erőben lévő mesteremberek izmait és erejét alaposan igénybe vette, akik kifejezhették az Isten iránti szeretetüket a tiszteletére végzett munkájukkal.

A világban jócskán van elvégzésre váró nehéz, emberpróbáló munka, és aki Istentől kapott lelki-szellemi képességeinek felhasználása nélkül dolgozik, aki csak testi erejét használja, annak a munka fárasztó kötelesség és teher lesz. Vannak olyan gondolkozású és lelkületű emberek, akik a munkát keserves robotolásnak tartják és önhitt együgyűséggel fognak hozzá, gondolkozás nélkül vágnak bele, anélkül, hogy megerőltetnék szellemi képességeiket, hogyan is végezhetnék azt jobban.

Tudomány van a legszerényebb munka elvégzésében is. Ha mindenki így látná, akkor meglátnák a munka nemes voltát. Bármilyen munkáról legyen szó, szívvel-lélekkel kell végezni. Ha ezt tesszük, vidáman megy és jól halad. Legyen szó mezőgazdasági vagy ipari foglalkozásokról, az emberek bizonyíthatják Istennek, hogy testi erejükben és szellemi képességeikben a Tőle kapott talentumaikat becsülik. Használjuk kiművelt képességeinket jobb munkamódszerek kigondolására. Isten akarata ez. Méltóság rejlik bármilyen típusú nélkülözhetetlen és elvégzendő munkában. Váljon Isten törvénye cselekedeteink mércéjévé és ez megnemesít és megszentel minden munkát. Ha hűséggel végzünk minden kötelességet, ez a munkát megnemesíti és olyan jellemet mutat, amelyet Isten jóváhagy.

„Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. (Mk 12:30) Isten azt kívánja, hogy a szívvel, lélekkel és testi erőnkkel végzett szolgálatunkat szeretettel végezzük. Istenért végzett bármilyen szolgálatunk során fejlődnünk kell. Bármilyen talentumot is adott nekünk, az Ő szolgálatában értelmes módon kell azt használnunk. Aki használja képességeit, bizonyosan erősíti azokat, azonban törekedjen a tőle telhető legjobban használni. A mezőgazdasági, építési munkáknál és minden egyéb területen szükség van értelemre és kiművelt képességekre a legjobb módszerek kigondolásához, hogy ne hiábavalóan dolgozzon a munkás.

Nem lesz dicséretére sem férfinak sem nőnek, ha lassan és kontár kezekkel végez bármilyen munkát. A lassúságot, mint szokást le kell győzni. Aki lassú és károkat tesz munkavégzése közben, az eredménytelen munkás. Lassúsága olyan hiányosság, amelyet észre kell vennie és azt orvosolnia. Szükséges értelmét arra használni, hogy megtervezze, hogyan használja idejét a legjobb eredmények elérése érdekében. Ha valaki állandóan munkában van és mégsem készül el vele, azért van, mert nem értelemmel és szívvel végzi. Egyeseknek tíz órába is telik az, amit mások 5 óra alatt elvégeznek. Az ilyen munkások nem ütemesen és módszeresen dolgoznak. Minden nap van mit tanulnunk, hogyan dolgozzunk jobb és jobb módszerekkel, hogy legyen másra idő. Minden munkás kötelessége nem csak erejét, hanem gondolatait és értelmét is használni abban, amibe belefog. Vannak a házimunkában dolgozók között olyanok, akik mindig ténykednek, de nem a sok tennivaló miatt, hanem mivel nem úgy tervezik, hogy maradjon idejük. Szabjanak bizonyos idő-tartamot maguknak a feladat elvégzésére és minden munkamozzanat önmagáért beszél. A lanyhaság és tudatlanság nem erény. Az ember dönthet úgy is, hogy másokat utánozva rossz módszereket követ, mivel nincs benne elhatározás a saját kezébe venni és javítani a tennivalót, vagy képességeit használva a legjobb szolgálhat teheti és ezzel azt éri el, hogy bárhol és bármikor igényt tartanak rá. Az ember elnyeri az értéke szerinti megbecsülést. „Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed.” (Préd 9:12/a) „Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.” (Rm 12:11)

Ausztrália minden nagy és kisvárosába el kell jutnia a tiszta gondolkozás és megbízható józan ész kovászának. Szükség van a helyes nevelésre. Iskolákat kell alapítani nem csupán könyvízű ismeretek szerzése céljára, hanem gyakorlatias szorgalom elsajátítására. Olyan emberek kellenek különböző közösségekben, akik másoknak megmutatják, milyen értéket lehet a talajból nyerni. A föld megművelése meghozza a maga hasznát.

Az ünnep és szünnapok megtartásával azt érték el, hogy az emberek – akár világiak, akár egyházakhoz tartozók – elhiszik, az egészséghez és boldogsághoz szükség van ezekre a tétlen napokra. Ami ezekből fakad, azonban elárulja, hogy e napok tele vannak rossz dolgokkal, amelyek az országot megrontják. Általában elmondható, hogy az ifjúságot nem nevelik szorgalomra. Nagy, sőt kisebb vidéki városok is Sodoma és Gomora városához hasonlóvá válnak, a világ pedig olyanná, mint Noé napjaiban. Azokban a napokban az ifjúság nevelése ugyanolyan minta szerint folyt, amilyen tanítást és nevelést kap jelenleg napjaink ifjúsága. Ez, az izgalom szeretete, önmaguk dicsőítése és saját gonosz szívük képzeletének követése. Most, csakúgy mint akkor, ennek eredménye romlottság, kegyetlenség, erőszak és bűn.

Mindezek tanulságok számunkra. Igen kevés ember van, aki igazán szorgalmas és beosztó. Mindenütt szegénységet és nyomorúságot láthatunk. Vannak igen kevés bérért sokat dolgozó emberek. Sokkal átfogóbb ismeretekre van szükség a talaj megművelését illetően. Nincs elég nagy rálátásunk arra, hogy mit nyerhetünk a földből. Szűklátókörű és egyforma gyakorlatot követünk, amelynek eredményei elcsüggesztők. A földingatlanokkal való üzérkedés átokként nehezedik országunkra. Rendkívül magas árakat fizettek hitelre vásárolt földekért. Ezután kell a földet megtisztítani, termővé tenni, amihez további pénz kell. Házat építeni rajta ismét pénz, majd pedig a magas kamat elviszi az összes hasznot. Nő az adósság és így jön el a bankok bezárása, fizetésképtelensége, majd pedig az ingatlan elárverezése. Ezrek váltak munkanélkülivé. Családok vesztik el mindazt a keveset, ami van nekik. Egyre csak kölcsönt vesznek fel, majd fel kell adniuk birtokukat és földönfutóvá válnak. Sok-sok pénzt és kemény munkát fektettek be és fordítottak a hitelre vásárolt vagy jelzáloggal terhelt, örökségként kapott gazdaságaikba. A tulajdonosok abban a reményben éltek, hogy valóban tulajdonossá válnak. Ez így is lehetett volna, ha nem lettek volna országszerte bankcsődök.

Olyan eset azonban, amikor valaki megszabadul adósságaitól, boldog kivétel. Kereskedők buknak meg, családok szenvednek étel és ruházat nélkül. Munka nincs. Azonban ugyanannyi szünnap és ünnepnap van. Ugyanolyan lelkesen töltik azokat szórakozással. Aki csak teheti, nehezen megkeresett kis pénzét élvezetekre, szeszes italra vagy más élvezetekre költi. A lapok, amelyek emberek szegénységéről írnak, rendszeres közleményeket hoznak lóversenyekről, és a különféle izgalmas sportversenyeken átadott díjakról. A látványos műsorok, a színházak és minden ilyen erkölcsromboló szórakozás elveszi az ország pénzét és a szegénység folyamatosan növekszik. A szegény emberek utolsó centjeiket lottóba fektetik abban a reményben, hogy nyernek, majd pedig élelemért koldulnak életük fenntartására, vagy éheznek. Sokan éhen halnak, sokan pedig öngyilkosok lesznek. És ezzel még nincs vége. Elviszik az embert narancs és citrom ültetvényeikre és elmondják, hogy a termés a munka árát se fedezi. Szinte lehetetlen előteremteni a megélhetést, így a szülők úgy döntenek, hogy a gyermekek ne a földből éljenek. Nincs bátorságuk és reményük a talajt művelni, gazdálkodásra tanítani őket.

Olyan iskolákra van szükség, amelyek arra tanítják és nevelik az ifjúságot, hogyan kerekedjenek felül ilyen élethelyzeteken. A föld reményt jelent, azonban a műveléséhez értelem, szív és erő kell. Azt a pénzt, amit lóversenyekre, színházba járásra, szerencsejátékokra és lottóra áldoznak, amit kocsmákban sör és tömény italok fogyasztására költenek, fordítsák a föld termővé tételére és másként lesznek a dolgok.

Az országnak képzett gazdálkodókra van szüksége. Az Úr megadja az esőt és az áldott napsütést. Minden erőt megad az embereknek. Szánják oda szívüket, értelmüket és erejüket akarata cselekvésére, parancsolatai iránti engedelmességben. Hagyjanak el minden káros szokást. Ne költsenek egy centet sem sörre, se másmilyen alkoholra, se dohányra. Ne legyen semmi közük a lóversenyhez vagy hasonló sportokhoz, hanem kötelezzék el magukat Isten mellett és dolgozzanak természetes fizikai erejüknek megfelelően és a munkájuk nem lesz hiábavaló. Isten, Aki a világot az emberért teremtette, megadja a föld termését, hogy fenntartsa a szorgos munkást. A jól előkészített talajba vetett mag meghozza termését. Isten tud a sivatagban asztalt teríteni népe számára.

Tanulni kell a különféle szakmákat és foglalkozásokat és ezek sokféle szellemi és testi képességek használatát kívánják. Az ülő foglalkozások a legveszélyesebbek, mert elveszik az embertől a szabad levegőt, a napsütést és egyféle képességcsoportot használnak és fejlesztenek. A többi gyenge és tétlen lesz. Sokkal kedvezőbb azok állapota, akik a szabad levegőn dolgoznak, megmozgatják izmaikat, miközben szellemi képességeiket is használják. Így minden szerv végezheti a saját munkáját. Akik a nagyvárosokon kívül élnek és szabad levegőn dolgoznak, azok a nagy Alkotó műveit szemlélhetik. Újabb és újabb képek tárulnak eléjük. Ahogyan a természet könyvét tanulmányuk tárgyává teszik, szívükre lágyító és megszelídítő befolyás hat, mivel ráébrednek, hogy Isten gondoskodása mindenre kiterjed, a menny dicsőséges sugaraitól kezdve a kis szürke verébig és a legapróbb rovarig, amelyben élet van. Isten teremtésének e dolgaira a menny Felsége úgy mutatott rá, mint szeretetének bizonyítékára. Az, aki a virágokat formálta így szólt:” „Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-e titeket, ti kicsinyhitűek? (Mt 6:28-30) Az Úr a mi tanítónk és tanításaival a természetből vett legértékesebb leckéket tanulhatjuk meg.

A világ a bűn átka alatt nyög és még pusztuló állapotában is csodálatos szépségei vannak. Ha gonosz emberek, romlott cselekedetei nem fertőztetnék meg, akkor, Isten áldásával, élvezhetnénk a világot úgy, ahogyan az van. Azonban a tudatlanság, a gyönyör szeretete, a bűnös szokások, a test és lélek megrontása a világunkat erkölcsi lepra-teleppé teszik. Olyan ez, mint egy halálos járvány, amely ezreket és tízezreket pusztít el. Mit tehetünk ifjúságunk mentése, üdvösségük érdekében? Mi keveset, azonban Isten él és uralkodik, és Ő sokat tehet. Az ifjúság a missziós munkánk reménye.

Iskolákat kell ott alapítani, lehetőség szerint minél inkább a természetben, hogy szemnek és léleknek felemelő legyen és változatosságot adjon. Miközben elkerüljük a hamist és mesterkéltet, elvetjük a lóversenyeket, kártyajátékokat, lottót, profi ökölvívást, alkoholfogyasztást és dohányzást, biztosítanunk kell tiszta, nemes és felemelő örömforrásokat. A nagyvárosoktól távol kell helyszínt választanunk, ahol a szem nem állandóan emberek lakóhelyeire tekint és azokon pihen meg, hanem Isten művein. Olyan helyeket, ahol találunk látogatásra méltó, érdekes helyeket, de nem olyanokat, amelyeket a nagyvárosok kínálnak. Legyenek ott diákjaink, ahol a természet szól hozzájuk, hangjában pedig meghallják Isten hangját. Legyenek ott, ahol láthatják csodálatos műveit és a természeten keresztül annak Teremtőjét szemlélhetik.

Országunk ifjúsága komolyabb lelki fáradozást kíván, mint más országé, amelyeket mostanáig meglátogattunk. Erős és sok kísértés vesz bennünket körül. A számos szünnap és ünnepnap, a tétlenség szokása rendkívüli módon kedvezőtlen az ifjúságnak. A tétlen embert Sátán tervének részesévé és saját munkatársává teszi, az Úr Jézus pedig hit által így nem lakozik a szívben. A gyermekeket és ifjúságot nem úgy nevelik, hogy megértsék: befolyásuk jóra vagy rosszra vivő hatalom. Legyen állandóan a szemük előtt mennyi mindent képesek elérni. Bátorítani kell őket, hogy a legmagasabbra tűzzék erkölcsi céljaikat feddhetetlenségben és becsületességben. Azonban ifjúkoruktól kezdve arra a széles körben elfogadott elképzelésre nevelték őket, hogy az ünnepeknek és szünnapoknak kijelölt napokat tisztelni és megtartani kell. Istentől kapott világosság alapján mondom, hogy e napoknak nem nagyobb a jóra vivő ereje, mint pogány istenségek imádása, mert ez tényleg nem ér többet. Az ilyen napok Sátán különleges aratási napjai. A férfiaktól és nőktől elvont pénzt olyanra költik, amely nem kenyér. Az ifjúságot arra nevelik, hogy szeresse az erkölcsromboló dolgokat, azokat, amelyeket Isten igéje kárhoztat. Káros befolyást látunk és ez folytonosan csak káros.

Az ifjúság részére létfontosságú a kézzel végzett munka. A testi képességek és erőink rovására nem szabad az elmét folyamatosan terhelni. Testi működésünkkel kapcsolatos tudatlanságunk, egészségünk törvényeinek semmibevétele sok embert vitt a sírba, akik még munkával és tanulással eltöltött értelmes életet élhettek volna. Elménk és testünk megfelelő használata minden képességünket fejleszti és erősíti. Elme és test jó állapotban marad és képes lesz sokféle munka elvégzésére. Lelkészeknek és tanároknak egyaránt tanulniuk kell e dolgokat illetően, és szükséges ezeket gyakorolniuk is. Testi erejük és szellemi képességeik megfelelő használata kiegyenlíti a vérkeringést és az élő „gépezet” minden szervét jól működő állapotban tartja. Az ember gyakran visszaél szellemi képességeivel és az őrületbe hajszolja önmagát egy adott gondolkozásmód követésével. A túlzásba vitt agymunka és a test egyéb szerveinek elhanyagolása a szervezetben beteges állapotot teremt. Az elme minden képességét viszonylagos biztonsággal lehet használni ha testi erőinket egyformán terheljük és a gondolkozás tárgya változatos. Változatosságra van szükségünk a munkában és a természet élő, egészséges tanító.

Amikor tanulmányaik céljából a diákok iskolába kezdenek járni, az oktatók törekedjenek arra, hogy a diákok számára a legtöbb örömöt adó és a legmegnyerőbb jellegű témákat nyújtsák nekik, hogy gondolataik ne könyvek halott betűinek világára szűküljön le. Az iskola ne legyen nagyvárosban vagy annak közelében, ahol tékozlást találnak annak gonosz örömeivel, gonosz szokásaival és gyakorlatával, mert állandó erőfeszítést igényel a mindenütt jelenlévő gonoszság ellensúlyozása, hogy a diákokat körülvevő lelki légkört ne szennyezze be. Minden iskola olyan messze legyen, amennyire csak lehetséges, ahol a szem a természet dolgain pihen meg, nem pedig épületeken és házakon. Az állandóan változó természeti képek örömet szereznek a léleknek és irányítják a képzeletet. Élő, folytonosan munkálkodó tanítót lelhetünk itt.

Iskoláinkat illetően az utóbbi időben sok dolog nyugtalanított. Munkájuk során a fiatalemberek fiatal nőkkel kerülnek kapcsolatba és női munkát végeznek. Csaknem ez minden, amit számukra találni lehet, Ahol és ahogyan most vannak, ennél többet nem lehet most számukra találni. Azonban a kapott világosság alapján mondom: a fiatal férfiaknak nem ilyen típusú nevelésre van szükségük. Nem adja nekik azt az ismeretet, amit otthonaikba kell hazavinniük. Másféle munkát kell részükre nyitni. Olyat, amely lehetőséget ad a testi erőiket is úgy leterhelni, mint a szellemit. Legyen művelésre való földterület. Nincs messze azon idő amikor a vasárnapi munkavégzést szigorúbban fogják tiltani és erőfeszítést kell tenni földek megvételére a nagyvárosoktól távolabb, ahol gyümölcsöt és zöldséget lehet termelni. A mezőgazdaság lehetőséget teremt az önellátásra és sok egyéb szakmát is meg lehet tanulni. Ez a valódi, komoly munka az értelmet és az izmokat is igénybe veszi. Módszer és munkaütem kell még a gyümölcsök és zöldségek sikeres termesztéséhez is. A szorgalmas munka szokása pedig az ifjúságnak fontos segítség, hogy kísértéseknek ellenálljon.

Itt nyílik lehetőség felgyülemlett energiáik levezetésére, amit ha nem hasznos munkára fordítanak, akkor folyamatosan próbatétel forrása lesz önmaguknak és tanáraiknak. Sokféle munka tervezhető különféle személyeknek testre szabottan. A földművelés azonban különleges áldás a munkás számára. Nagy hiány van értelmes, földet művelni tudó, alapos emberekből. Ez az ismeret nem akadályozza azt a nevelést, amely egy-egy hivatáshoz, vagy adott területen való hasznossághoz alapvetően fontos. Gondolkozást és értelmet kíván a talaj termőképességének kialakítása. Nemcsak az izmokat fejleszti, hanem az értelmi, tanulási képességet is, mivel agy és izom egyaránt használatban van. Neveljük úgy ifjúságunkat, hogy szeresse művelni a földet és leljen örömet abban, ha jobbá, termőbbé teszi azt. Isten ügyének előbbre vitele országunkban abban van, hogy új erkölcsi érzéket kell teremteni a munka szeretete iránt, amely átformálja a gondolkozást és a jellemet.

Hamis bizonyságok születtek a föld használatának kárhoztatásával. Ha helyesen művelik, akkor gazdag hasznot hoz. A szűklátókörű tervek, a csekély erőfeszítés, a legjobb módszerek kigondolására fordított kevés tanulás jelentős reformokért kiáltanak. Az embereknek meg kell tanulniuk, hogy a türelmes munka csodákat tesz. Sokat keseregnek a terméketlen talajok miatt, holott ha az emberek olvasnák az Ószövetséget, látnák, hogy az Úr jobban tudta, mint ők, hogyan bánjanak helyesen a földdel. Miután több éven át művelték és a föld megadta kincsét, egyes részeit pihentetni kellett, majd pedig mást vetni. Sokat tanulhatunk az Ószövetségből a foglalkoztatási gondjainkat illetően is. Ha az emberek Krisztus útmutatásait követnék és megemlékeznének a szegényekről és szükségleteikről gondot viselnének, mennyire más volna világunk!

Tartsuk mindig szemünk előtt Isten dicsőségét és ha nem jó a termés, ne csüggedjünk. Próbáljuk meg újra, de ne feledjük: aratni csak akkor lehet, ha a magnak jól előkészítettük a talajt. Minden kudarcunk oka ezen múlhat.

Az Ausztráliában létesítendő iskola előtérbe hozza a szorgalom kérdését és elénk tárul az a tény, hogy a testi, fizikai munkának megvan a helye Isten tervében minden ember részére, és Isten áldása kíséri azt. Akik tanítják és gyakorolják a jelenvaló igazságot és az iskolákat létesítik úgy vezessék azokat, hogy friss és új ötleteket és ösztönzőket vigyenek bele mindenféle gyakorlati munkába. Sok minden fogja próbára tenni az oktatókat, de nagyszerű és nemes célt sikerül elérni, amikor majd érezni fogják a diákok, hogy az Isten iránti szeretet nemcsak szív és lélekbeli odaszánásban van, hanem erejük helyes és bölcs felhasználásában is. Sokkal kevesebb kísértés fogja őket érni. Világosságot fognak sugározni tanítással és példamutatással a világ hibás elmélete és divatos szokásai közepette. Befolyásuk hatására megváltozik az a vélemény, mely szerint az úriember ismertetőjegye a tudatlanság.

Istent megdicsőítené, ha más országokból való, a mezőgazdaság értelmes ismeretét elsajátított emberek eljönnének e földre és tanítással valamint példájukkal megtanítanák a népet, hogyan művelje a talajt, hogy az gazdagon adja termését. Másokat tanító, oktató férfiakra van szükség, hogyan kell szántani, hogyan kell a mezőgazdasági eszközöket használni. Kik lesznek e munka misszionáriusai, akik megfelelő módszereket tanítanak az ifjúságnak és mindenkinek, akiben elegendő hajlandóság és alázat van a tanulásra? Ha mások nem kérnek a jó tanácsainkból, akkor maradjunk csendben és mutassuk meg, mit lehet tenni ültetvények telepítésével, kukoricavetéssel. Beszéljen maga a termés és bizonyítsa a helyes munkamódszereket. Amikor alkalmas, ejtsünk el egy szót a szomszédnak, legyen szép a földünk és ez megteszi a nevelő hatást.

Egyesek szorgalmazhatják, hogy iskolánk a nagyvárosban legyen, hogy befolyást adjon munkánknak, mert ha vidéken van, akkor a nagyvárosra gyakorolt befolyása elvész. Nem szükségszerűen az a helyzet.

Az iskolánkba először járó ifjúság nincs felkészülve arra, hogy helyes befolyást fejtsen ki a nagyvárosokra, hogy fényt sugározzanak a sötétségben. A világosság visszatükrözésére addig nem lesznek felkészülve, amíg saját rossz nevelésük hatásától meg nem szabadulnak. Iskolánk a jövőben nem lesz ugyanolyan mint amilyen a múltban volt. A diákok között vannak megbízható, tapasztalt férfiak, akik kihasználták a lehetőséget további ismeretszerzésre, hogy értelmes munkát végezhessenek Isten művében. Ők nagy segítséget jelentettek és jelentenek az iskolában, mivel kiegyenlített munkát szolgáló „lendkerékként” hatottak, a jövőben azonban az iskola olyanokból kell, hogy álljon, akiknek jellembeli átformálódásra van szükségük és sok rájuk háruló türelmes munkát kell felvállalniuk. Lesznek dolgok, amiket el kell felejteniük, és olyanok, amelyeket meg kell tanulniuk. Időbe fog telni az igazi missziós lelkületet kifejleszteni és minél távolabb kerülnek a rájuk zúduló kísértésektől és a nagyvárosoktól, annál kedvezőbb lesz nekik megbízható ismeretek szerzése és arányos jellem kialakítása céljából.

A földműveseknek sokkal nagyobb értelmességre van szükségük a munkájukhoz. A legtöbb esetben saját hibájuknak tudható be, ha nem hozza meg a föld a termését. Folyamatosan tanulniuk kellene, hogyan teremje meg a föld a sokféle gazdagságot. Az embereknek minél jobban meg kellene tanulniuk azon terményekre támaszkodni és abból eltartani magukat, amit a földről nyerhetnek. Az ilyenfajta munka minden mozzanatában azon lelkek mentésére nevelhetik az elmét, akikért Krisztus meghalt. „Isten *szántóföldje, Isten épülete vagytok. (1 Kor 3:9) Vigyék iskoláink tanárai a diákjaikat magukkal a kertekbe, a mezőkre és tanítsák meg őket, hogyan kell a legjobb módszerekkel megművelni a talajt. Helyes dolog volna, ha a lelkészek, akik szavakkal és tanításokkal dolgoznak, maguk is a nap bizonyos részét a mezőn töltenék a diákokkal együtt fizikai munkával. Azt tehetnék, amit Krisztus tett, amikor a természetben tanulságokat mutatott be bibliai igazságok szemléltetésére. Mind tanároknak, mind diákoknak sokkal egészségesebb tapasztalataik volnának lelki dolgokban és sokkal határozottabb gondolkozásuk és tisztább szívük örök titkok szemléltetésére, mint amikor állandóan könyveket tanulmányoznak, a fejükkel dolgoznak, izmaikat pedig nem terhelik. Isten adott a férfiaknak és nőknek logikus gondolkozó és ítélőképességet és azt szeretné, ha az emberek értelmesen elgondolkoznának azon, hogyan használják fizikai erejüket, a testben rejlő „gépezetet”. Feltehetjük a kérdést: Hogyan nyerhet bölcsességet az, aki szánt és ökröt hajt? – keresse úgy, mint az ezüstöt és kutassa, mint elrejtett kincseket. „Így szoktatá őt rendre és tanítá Istene.”(Ésa 28:26) „Ez is a seregek Urától származott: Ő ad csodás tanácsot és nagyságos bölcsességet! (Ésa 28:29)

Aki Ádámot és Évát tanította, hogy gondozzák a kertet, napjainkban is tanítani kívánja az embereket. Van bölcsesség annak részére, aki tartja az eke szarvát, aki ültet és veti a magot. A földnek megvannak a maga elrejtett kincsei és az Úr azt szeretné, ha ezrek és tízezrek művelnék a földet, akik most nagyvárosokban zsúfolódnak és figyelik, mikor adódik esély egy kis keresetre. Sok esetben az így megkeresett csekély összeget nem kenyérre költik, hanem a kocsmáros kasszájába jut, az áru pedig az Isten képmására teremtett ember eszét pusztítja. Akik elviszik családjukat vidékre, olyan helyre juttatják őket, ahol kevesebb kísértéssel találkoznak. Azok a gyermekek, akik Istent szerető és tisztelő szülőkkel élnek, minden tekintetben sokkal jobb helyzetben vannak, hogy a Nagy Tanítótól tanuljanak, aki a bölcsesség kútforrása. Sokkal jobb a lehetőségük Isten országára való alkalmasságot szerezni. Küldjük gyermekeinket a nagyvárosba és majd meglátjuk, hogy mindenféle erkölcsromboló kísértés várja és vonja őket és jellemépítésük tízszer nehezebb lesz mind a szülőknek, mind a gyermekeknek.

A földet olyanná kell tenni, hogy hozza ki magából azt, amire képes, de Isten áldása nélkül, semmit sem tehet. Kezdetben Isten megtekintett mindent, amit teremtett és kijelentette: nagyon jó. Az átok a bűn következményeként sújtja a földet. Azt akarjuk azonban hogy a növekedő bűn miatt az átok megsokszorozódjon? A tudatlanság kifejti a maga káros befolyását. A lusta munkások lusta szokásaikkal növelik a bűnt és bajokat. Sokan nem hajlandók arcuk verejtékével megkeresni kenyerüket és inkább nem művelik a földet. Azonban a föld mélyében áldás van elrejtve azok számára, akikben van bátorság, akarat és kitartás a kincseit begyűjteni. Apák és anyák, akiknek egy darabka földterületük van és kényelmes otthonuk, királyok és királynők.

Sok földműves azért nem szerzett elegendő jövedelmet a földjéről, mert úgy fogtak a munkába, mintha valami megalázó foglalkozás volna. Nem látják, hogy áldás van benne önmaguk és családjaik részére. Mást nem érzékelnek benne, mint a szolgaság bélyegét. Gyümölcsöskertjük elhanyagolt, nem vetnek és ültetnek a megfelelő időben és amikor művelik a talajt, annak csak a felszínét mozgatják meg. Sokan elhanyagolják gazdaságukat, hogy eljárjanak az állami ünnepekre, lóversenyekre és fogadóhelyekre. Pénzüket bemutatókon költik el, vagy lottóra és tétlenségre. Ezután azzal érvelnek, hogy nem tudnak pénzt szerezni a talajt megművelni, a gazdaságot fejleszteni, de ha több pénzük volna, ugyanaz lenne a helyzet. -- Különleges bizonyságtételek a nevelésről, 1894 február