Vannak olyan keresztény munkások, akik nem részesültek főiskolai oktatásban, mivel lehetetlen volt számukra ezt biztosítani, azonban Isten bizonyságot tett arról, hogy kiválasztotta őket. Elrendelte, hogy keljenek útra és munkálkodjanak szőlőskertjében. Eredményes munkatársaivá tette őket. Tanulékonyak, átérzik Istentől való függésüket és a Szentlélek segít nekik erőtlenségeikben. Megeleveníti és erősíti az ember elméjét, irányítja gondolatait és segít az igazság bemutatásában. Amikor a munkás emberek elé áll, hogy az élet igéit eléjük tartsa, hangjában Krisztus hangja fedezhető fel.

Szemmel látható, hogy Istennel jár, hogy Jézussal volt és Tőle tanult. Az igazságot a lélek szentélyébe vitte. Számára élő valóssággá vált. Lélek és erő bemutatásával tárja fel az igazságot. (v.ö: 1 Kor. 2:4) Az emberek meghallják ezt az örömteli hangot. Szívükhöz szól azon keresztül, aki Isten szolgálatára szentelte életét. Ahogyan a munkás a Szentlélek által Jézust felmagasztalja, valóban meggyőzővé válik. Lelkes és őszinte. Szeretik azok, akikért munkálkodik.

Milyen bűn volna bárkinek, aki azért hallgat ilyen embert, hogy pusztán kritizálja, a nyelvtani hibáit, a pontatlan kiejtését figyelni, és e hibákat nevetség tárgyává tenni. A farizeusok gúnyolódtak Jézussal, megbírálták egyszerű kifejezésmódját, amely annyira közérthető volt, hogy szívesen hallgatták gyermekek, idősek, hétköznapi emberek és elbűvölték őket szavai. A sadduceusok is kicsúfolták, mivel beszédei annyira mások voltak, mint amit a papi fejedelmektől vagy az írástudóktól hallottak. A zsidó tanítók monoton hangon beszéltek. A legnyilvánvalóbb és legbecsesebb íráshelyeket unalmassá és érthetetlenné tették olyan hagyomány-tömeg és „bölcs tan” alá temetve, ami a rabbiktól származott és az emberek így kevésbé értettek az Írások jelentését, mielőtt e tanítók beszédeit meghallgatták volna. Sok lélek éhezte az Élet Kenyerét és Jézus tiszta, egyszerű igazsággal táplálta őket. Tanításaiban a természetből és a hétköznapi élet dolgaiból vett képeket, amelyek hallgatóinak ismerős dolgok voltak. Az igazság élő valósággá vált így számukra. A természet jeleneteit, a napi élet ügyes-bajos dolgait újra és újra elismételték nekik az Üdvözítő drága tanításait. Krisztus tanításának módszere pontosan az, amit megkíván, hogy szolgái is kövessenek.

Aki embereket előtt szól és nincs alapos műveltsége, néha nyelvtani vagy kiejtésbeli hibákat követhet el. Lehet, hogy nem a legjobb kifejezéseket használja, vagy nem a legszebb szóképeket, azonban ha ő maga evett már az Élet Kenyeréből, ha ivott az Élet Forrásából, akkor képes éhes lelkeket táplálni, adhat az Élet Vizéből annak, aki azt szomjazza. Hiányosságait megbocsátják és elfelejtik. Hallgatói nem unják meg, ellenszenvesnek sem találják, hanem hálát adnak Istennek a szolgája által küldött kegyelmi üzenetért.

Ha a munkás teljes mértékben odaszentelte magát Istennek, kitartóan kéri imájában az erőt és a mennyei bölcsességet, akkor Krisztus kegyelme lesz tanítója, nagy hiányosságokat fog legyőzni és Isten dolgaiban egyre értelmesebbé válik. Azonban senki ne engedje meg magának, hogy ez alapján tétlen legyen, eltékozolja az időt és a lehetőségeket és elhanyagolja azt a nélkülözhetetlen képzést, amellyel eredményessé válhat. Az Úr semmiképpen nem elégedett azokkal, akiknek van lehetőségük ismeretet szerezni, azonban mentegetik hanyagságukat és nem használják ki az összes, számukra elérhető kiváltságot, hogy értelmes és jól képzett munkásokká váljanak, akik miatt nem kell szégyenkeznie.

Az, akinek Isten igéje megnyílt értelme számára és világosságot nyert, mindenkinél jobban fogja érezni, hogy nagyobb szorgalommal kell gondosan tanulmányoznia Isten igéjét, szorgalmasnak kell lennie a természettudományok tanulásában, mivel reménye és elhívása nagyobb, mint másoké. Minél közelebbi kapcsolatban van az ember a minden ismeret és minden bölcsesség Forrásával, annál többet tud értelmében és lelkében nyerni Istennel való kapcsolatában. Isten ismerete jelenti a nélkülözhetetlen műveltséget és ezt az ismeretet minden igaz munkás állandó tanulás tárgyává teszi. -- Keresztény nevelés, 1893