Az emberi elme a legnemesebb befolyások befogadására alkalmas. Az Istennek átadott élet nem lehet tudatlanságban eltöltött élet. Sokan szólnak a műveltség ellen mivel Krisztus műveletlen halászokat választott az evangélium hirdetésére. Azt bizonygatják, hogy műveletlen embereket részesítette előnyben. Sok tanult és tiszteletreméltó ember hitt tanításának. Ha ezek az emberek bátran engedtek volna lelkiismereti meggyőződésüknek, akkor követték volna. Ha felajánlották volna, Isten elfogadta volna talentumaikat és Krisztus szolgálatára használták volna. Azonban nem volt erkölcsi bátorságuk, hogy az őket rossz szemmel néző papokkal és irigy uralkodókkal szemben megvallják Krisztust és hírnevüket kockára tegyék az alázatos galileai miatt.

A minden szívek ismerője jól értette ezt. Ha a műveltek és nemesek nem hajlandók azt a munkát végezni, amire képességeket kaptak, akkor Krisztus olyan embereket választ, akik engedelmesek és hűségesen cselekszik akaratát. Alázatos férfiakat választott, magához vonzotta, hogy taníthassa őket műve földi továbbfolytatása céljából, amikor majd eltávozik tőlük.

Krisztus a világ világossága és minden ismeret forrása volt. A tanulatlan halászokat képessé tudta tenni a magasztos megbízatás befogadására, amit később adott nekik. A világot kellett nekik megmozgatni. Jézus számára egyszerű dolognak tűnt kapcsolatot teremteni ezekkel az alázatos lelkekkel, azonban olyan esemény volt ez, amely óriási eredményeket ért el. Szavaiknak és tetteiknek fel kellett forgatni a világot.

Jézus nem vetette meg a műveltséget. Ha Isten iránti szeretet és félelem hatja át, akkor az elme legmagasabb szintű művelése az ő maximális jóváhagyását élvezi. A Krisztus által választott alázatos emberek három évet töltöttek vele a Mennyei Felség tisztító-nevelő befolyása alatt. Krisztus a világ legnagyobb nevelője volt.

Isten elfogadja a ifjakat a maguk képességeivel és gazdag érzelemvilágukkal ha hajlandók átadni magukat neki. Eljuthatnak a legnagyobb bölcsességre és ha hitelvek által kiegyensúlyozott életet élnek, tovább vihetik a munkát, amit a mennyből jött Krisztus akar bevégezni és így a Mester munkatársaivá válhatnak.

Főiskolánk diákjainak drága kiváltságokban van részük. Nem pusztán abban, hogy tudományos ismereteket szerezzenek, hanem megtanulják, hogyan műveljenek és gyakoroljanak olyan erényeket, amelyek arányos jellemet adnak nekik. Istentől az emberre bízott vagyon, társadalmi rang és értelem talentumai arra valók, hogy azokat bölcsen, megjobbítása céljából használja. Ezeket a különféle letétbe helyezett értékeket arányosan osztotta szét szolgái ismert képességei között, mindegyiknek a saját munkája szerint.

Az Adományozó hasznot vár az ajándékokat illetően. A legszerényebb ajándékot sem szabad megvetni, vagy hasznosítás nélkül hagyni. A kis patak nem mondja: nem vagyok hajlandó ilyen keskeny helyen folydogálni, mert nem vagyok nagy folyó. A fűszálak nem utasítják el a növekedést, mert nem erdei fák. Egy lámpa akkor is fényt ad, ha nem égi csillag. A hold és a csillagok hajlandók világosságukat kiadni, még ha nem is olyan tündöklő a fényük, mint a napnak. Mindenkinek megvan a saját élettere és elhivatása. Akik a legjobban hasznosítják Istentől kapott lehetőségeiket, a rájuk bízott tőkével arányos kamatot adják vissza az Adományozónak.

Isten nem jutalmazza meg a nagy mennyiségű munkát. Nem annyira a munka nagyságát tekinti, mint inkább azt, hogy milyen hűséggel végezték. A jó és hű szolga kap jutalmat. Amint Istentől kapott képességeinket műveljük, gyarapodni fogunk ismeretben és lelki látásmódban és képességet nyerünk az örök élet és annak értékének megértésére. Akik Istentől kapott kiváltságaikat rosszul használták ebben az életben és megelégedtek tudatlanságukkal, gondolataikat számukra vagy mások számára jelentéktelen dolgokkal kötötték le, azok nem értik meg személyes felelősségüket, nem vesznek erőt gonosz hajlamokon és nem erősödnek meg tisztább, nemesebb és szentebb életet elérő elhatározásokban.

Az ifjúságnak tanulnia kell az eljövendő világ dolgairól. Azt Isten félelme és szeretete által vezérelt ismeretszerzésben való kitartás ebben az életben, a jóra való fokozott képességet ad nekik és azoknak, akik a legjobban kihasználták a legmagasabb teljesítmények evilági elérését, és amit itt megszereztek, tovább fogják vinni a jövő világba. Keresték és megszerezték azt, ami romolhatatlan. Azon képesség, hogy az ember megbecsülje, amit „szem nem látott, fül nem hallott, emberi elme meg sem gondolt” arányos a földi élet talentumainak forgatásával elért teljesítményekkel.

Akik hajlandók megüresíteni szívüket a hiábavaló és értéktelen dolgoktól, azok Isten kegyelme által megtisztíthatják lelkük zugait és megtölthetik ismerettel, tisztasággal és igazsággal. A világi gondolkozás sekélyes határain túl folyamatosan betekintést kapnak a Végtelen roppant térségeibe. Erkölcsi érzékeik előtt kitárul Isten igazságossága és kegyelme. Felfogják a bűn és következményeinek szörnyűségét. Isten jelleme, e világ iránti szeretete, amelyet Fia áldozatában mutatott meg, és a szentség szépsége, gondolataink méltó és fenséges témái. Ezek erősítik az értelmet és az embert szoros közösségbe hozzák a Végtelen Lénnyel. -- Review and Herald, 1877 június 21.