Nemzedékek óta tart, hogy a nevelés uralkodó rendszere az egészségre, de még magára az életre is káros hatással van. Sok szülő és tanító nem fogja fel, hogy a gyermek korai éveiben az egészséges szervezet kialakításának kell a legnagyobb figyelmet szentelni, hogy biztosítva legyen a test és az elme egészséges állapota. Szokás a gyermeket piciny korától fogva iskolába küldeni, amikor még anyai törődést igényel. E kicsinyeket sok esetben rosszul szellőztetett helyiségekbe zsúfolják, ahol rossz testtartással ülnek rosszul kialakított padokon és ennek következtében fiatal és gyenge gerincük gyakran hibásan növekszik. Gyenge izomzatú kezű és lábú kisgyermekeket, akiknek még az agyuk sem elég fejlett, ilyen tantermekben tartunk bent – a kárukra. Közülük sokban, amúgy is alig pislákol az élet. A mindennapos iskolai bezártság idegessé és betegessé teszi őket. Testileg fejletlenek, mivel idegrendszerük kimerült állapotban van. Amikor aztán életük kialszik, a szülők és tanítóik nem gondolják meg, hogy közvetlenül nekik is közük volt az élet kis szikrája kioltásához. Amikor a gyermekek sírjánál állnak, a bánatos szülők gyászukat úgy tekintik, mintha az eset a sors különös intézkedése volna, holott menthetetlen tudatlanságukkal tették tönkre gyermekeik életét. Ilyen körülmények között ezt mondani, istenkáromlásra emlékeztet, ha a gyermekek halálát Istentől való „rendelkezés”-nek tulajdonítják. Isten akarata az volt, hogy e gyermekek éljenek, kapjanak fegyelmezést, hogy nagyszerű jellemmel Őt dicsőítsék a világban és majd egy jobb világban is Őt magasztalják.

A szülők és tanítók felvállalják e gyermekek nevelésének felelősségét, mégis milyen kevesen jönnek rá Isten előtti kötelességükre, hogy meg kell ismerniük az emberi test és szervezet működését, hogy megtudják, hogyan őrizzék meg a rájuk bízott életet és egészséget. Gyermekek ezrei halnak meg azok tudatlansága miatt, akik gondjukat viselik.

Sok gyermek egész életére károsodott, egyesek meg is haltak annak eredményeképpen, hogy meggondolatlan szüleik és iskolai tanítóik tanulásra kényszeríttették e fiatal lelkeket, miközben elhanyagolták természetükből fakadó mozgásigényüket. E gyermekek még túl fiatalok voltak, hogy iskolába járjanak. Az iskolai órák értelmüket túlterhelte, amikor még nem lett volna szabad, amíg elég erős testalkatúvá nem válnak a szellemi terhelés elviseléséhez. A kicsiny gyermekeket engedni kell, hogy szabad levegőn olyan szabadon futkározzanak, mint a kisbárányok. Meg kell kapniuk a legkedvezőbb lehetőségeket, hogy erős testalkatúvá válhassanak.

Az olyan fiataloknak, akiket iskolában tartanak könyvekhez kötve, nem lehet egészséges a szervezetük. Ha a szervezet nem kap a tanulással arányos, megfelelő testmozgást, akkor inkább az agy vérellátására összpontosít és a vérkeringés felborul. Az agyba túl sok, a végtagokhoz túl kevés vér jut el. Gondosan szabályozni kell a tanulásra és a pihenésre fordítandó órákat és az idő egy részét fizikai munkával kell tölteni. Amikor a diákok evési, ivási, öltözködési és alvási szokásai az egészség törvényeivel összhangban vannak, akkor testi-lelki egészségük feláldozása nélkül nyerhetnek megfelelő oktatást. E tanulságokat újra és újra el kell ismételni, nagyon alaposan megértetni és a lelkiismeretbe vésni, hogy az oktatás nem sokat ér, ha nincs testi erő, amivel a tanultakat az elsajátítás után használni lehetne.

A diákoknak nem szabad engedni oly sok tantárgyat és tanulmányt felvállalni, hogy ne maradjon idejük testmozgásra. Nem lehet az egészséget megőrizni, hacsak minden egyes napnak egy adott szakaszát szabad levegőn való izomerősítésre nem szánják. Feltüntetett óraszámot kell valamilyen fizikai munkára fordítani, legyen az bármi, ami a test összes tagját mozgásra készteti. Hozzuk egyensúlyba a szellemi és a testi képességek leterhelését és a diák gondolkozása is felfrissül. Ha beteges, akkor a testmozgás gyakran segít a szervezetnek a rendes állapotába helyreállni. A diákok a főiskolát, jobb egészségi állapotban és az élet egészségi törvényeinek jobb megértésével fejezzék be, mint amikor azt elkezdték. Az egészséget olyan szent módon kell őrizni, mint a jellemet.

Sok diák szánalmas módon tudatlan azon tény felől, hogy az étrend milyen erőteljes hatást gyakorol az egészségre. Egyesek még soha nem tettek határozott erőfeszítést étvágyuk uralására vagy azért, hogy az étrendet illetően megfelelő szabályokat tartsanak be. Ha a magukat keresztényeknek vallók a számukra nyugtalanító kérdéseket meg akarják oldani, miért olyan tompa a gondolkozásuk, miért olyan gyengék a hitbeli vágyódásaik? Sok esetben nem kell messzebb menniük az asztalnál, mivel elég ok található itt, ha nem is volna más egyéb.

Sokan azzal választják el magukat Istentől, hogy engedékenyek étvágyukkal szemben. Aki észreveszi, hogy egy verebecske is lehull a fáról, aki nyilvántartja a fejünk hajszálát, azok bűnét is meglátja, akik gyengülő testi erejük, értelmük és erkölcsi érzékenységük tompulása árán engednek megromlott étvágyuknak.

Maguk a tanárok fordítsanak megfelelő figyelmet az egészség törvényeire, hogy saját képességeiket minél jobb állapotban megőrizhessék. Példamutatással és tanítással jó befolyást fejthetnek ki diákjaikra. Különleges figyelmet fordítsanak az egészségügyi törvényekre azok a tanárok, akiknek a fizikai ereje betegség vagy túlmunka miatt meggyengült. Adjanak maguknak pihenésre időt. Az iskolai munkán kívül ne vállaljanak fel egyéb olyan feladatot, amely testileg-lelkileg annyira megterheli őket, hogy idegállapotuk egyensúly felborul, mivel ilyen esetekben alkalmatlanná válnak lelkekkel való törődésre és helytelen lesz az önmagukkal vagy a diákjaikkal szembeni ítéletük és igazságlátásuk.

Tanulmányi intézményeinket a tanításhoz való minden létesítménnyel el kell látni, amely az ember szervezete szempontjából szükséges. A diákjainkat meg kell tanítani, hogy lélegezzenek helyesen, hogyan olvassanak és beszéljenek, hogy az ne a torkot és a tüdőt erőltesse meg, hanem a hasi izmokat. A tanárok e területen maguk is oktatásra szorulnak. Diákjaink kapjanak alapos képzést, hogy a gyakorlati életbe az Istentől kapott lakóhely értelmes ismeretével lépjenek be. Tanítsuk meg őket arra, hogy élethossziglan tanulóknak kell lenniük. Miközben tanítjuk őket, ne feledjük, hogy ők is tanítani fognak másokat. A tanulságok, amelyeket napról-napra átadunk, sokkal több embernek lesznek hasznára, mint pusztán azoknak, akik előttünk ülnek. -- Keresztény Mértékletesség és Bibliai higiénia, 81-84 oldalak, 1890