„Ti nem azt mondjátok-e, hogy még négy hónap és eljön az aratás? Íme, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. És aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. (Jn 4:35-36)

Nagy hiány van igazi missziós lelkülettel megáldott munkásokban, akik útra kelnek, akik készségesek az igazság világosságát felragyogtatni a világ erkölcsi sötétjében. Isten ellenségei naponta tervezik az igazság elfojtását, emberek lelkeinek rabságba hajtását. A hamis szombat felmagasztalására törekednek és az emberek tévelygésben tartásával elmélyítik a földet takaró sötétséget és az embereket befedő sűrű sötétséget. Amikor ilyen időket élünk, akik ismerik az igazságot, tétlenek legyenek és engedjék, hogy a sötétség hatalmai uralkodjanak? Ne legyenek teljesen éberek az igazságban hívők, és ne dolgozzanak a hitvallásuknak megfelelő energiával? Az Isten igazságát értők ne hozzanak meg minden áldozatot, hogy Krisztusnak lelkeket nyerjenek, hogy ők hűséggel engedjenek Isten törvényének? A nap nagy része elmúlt, közeleg az éjjel és elengedhetetlen addig dolgozni, amíg nappal van, mert amikor eljön az éjjel, senki sem dolgozhat. Amikor ilyen időkben élünk, akkor csak ez a cél lehet szemünk előtt: minden Isten által biztosított eszközt felhasználni, amellyel az igazságot emberek szívébe el lehet ültetni. Pontosan e célért küldte Isten szavát a világba, hogy irányítsa az életet és átformálja a jellemet. Minden keresztény kötelessége, hogy képessége legjavával küzdjön és terjessze az igazság ismeretét. Krisztus megparancsolta tanítványainak, hogy menjenek széles e világra és hirdessék az örömhírt minden népnek.

Amíg a evangéliumhirdetés egész világra kiterjedő nagy munkája előttünk áll, nekünk, az igazságban hívőknek, éreznünk kell annak szükségét, hogy alapos tanításra van szükségünk az ismeret minden ágában és különösen az Írások igazságaiban való nevelésre. Mostanság mindenféle tévelygést felmagasztalnak és kötelességünk kutatni a szent igét, hogy megismerjük, mi az igazság és értelmesen tudjuk azt mások elé tárni. Eljön majd az idő, amikor számot kell adnunk hitünk alapjairól, *a bennünk lévő reménységről. Hatalmasságok elé kell majd állnunk, hogy megválaszoljuk, miért ragaszkodunk a törvényhez. Isten kihívott bennünket a világból, hogy igazsága bizonyságai legyünk és sorainkban mindenki, fiatal férfiak és nők, kapjanak képzést hasznos és befolyásos állásokhoz. Kiváltságot kapnak arra, hogy Isten misszionáriusai legyenek, de műveltségben és Isten igéje ismeretében nem lehetnek egyszerű kezdők, mert így nem tudják elvégezni azt a szent munkát, amelyre kinevezést kapnak. Munkásaink között minden földön fájdalmasan látható a tanultság hiánya. Világos előttünk, hogy a tanultság, az oktatás nem csak a családi kötelességek megfelelő teljesítése céljából alapvető fontosságú, hanem minden hasznos terület sikere érdekében is szükséges.

Isten művében, az oktatás szükségessége és az élet különféle feladatainak sikeres betöltése szempontjából, milyen hálásnak kell lennünk, hogy egy iskolát készülünk megnyitni Melbourne-ben, a jelenvaló igazságban hívő, buzgó hívők irányítása alatt. Ezen új vállalkozás sikere érdekében és azért az előnyért és haszonért, melyet nektek és gyermekeiteknek fog hozni, összes testvérünk örömmel működjön együtt azokkal, akik a munka terhét felvállalták és viselték. Tanárok érkeztek hozzátok Amerikából Isten félelmében, nem kis áldozatokkal, hogy segítsenek nektek az igazság mércéjét felemelni a nép között. Vágyuk az ifjúságot Isten igéjének megértésére nevelni, hogy gyermekeitek meg tudják másoknak nyitni az Írásokat. Az amerikai testvérek törekvéseivel való együttműködés munkája most azokra marad, akik már világosságot nyertek az igazság által e kolóniákban, tudva, hogy Krisztusban, minden faji előítélet, minden, nemzetek közötti megkülönböztetés semmivé válik és mindannyian testvérek vagyunk az Üdvözítő országa előmozdításának munkájában. Mindannyian egyek vagyunk Krisztusban és azon fáradozásban kell lelkesen eggyé válnunk, hogy képezzünk és neveljünk egy hadseregre való fiatal férfit és nőt oly módon, hogy következetes, kiegyensúlyozott keresztényekké váljanak, olyanokká, akik értik és magyarázni képesek az Írásokat. Akik az Úr munkájáért útra kelnek, a jellemtisztaságnak, hitnek és a lelkesedésnek oly nyilvánvalóvá kell bennük válni, hogy mások megláthassák a jócselekedeteiket és indítást kapjanak arra, hogy dicsőítsék a Mennyei Atyát. Ha hitvallásunk őszinte istenfélelemből táplálkozik, akkor jóra vivő eszköz lesz, mivel ezáltal kapnak indíttatást lelkek, hogy összhangba kerüljenek az üdvösség feltételeivel. Isten terve, hogy kegyelme a hívőben láthatóvá váljon, hogy minden egyes gyülekezeti tag krisztusi jellemén keresztül az egyház a világ világosságává válhasson.

A szülők tegyenek meg minden lehetséges erőfeszítést, hogy gyermekeiket a rövidesen megnyíló melbourn-i iskolába küldjék, mivel ezeken az eszközökön keresztül lehetséges lesz, hogy családjaitok tagjai képesítést szerezzenek és az Úr munkásaivá válhassanak. Bőven nyílik alkalom misszionáriussá válni és elmenni Ausztráliába, Új-Zélandra, és a tengeri szigetekre. Nem lesz lehetőség Amerikából munkásokat küldeni az összes állás betöltésére. Munkásokat kell nevelni, képezni e területekre, akik felvállalják a munkát és fényt hordozóként kelnek útra ezen országok sötététségben élő területei felé. Nem sokan tudnak eljutni Amerikába, hogy ott képesítést szerezzenek, és ha el is tudnának oda menni, lehet, hogy nem is ez volna nekik vagy a munka előbbre viteléhez a legjobb. Az Úr inkább azt szeretné, hogy iskolák jöjjenek létre ebben az országban munkások képzésére, hogy jelleget adjunk a jelenvaló igazság e területeken végzendő munkájának és érdeklődést keltsünk a hitetlenekben. Azt szeretné, hogy készítsetek oktatási központot a saját országotokban, ahol ígéretes diákokat lehet tanítani gyakorlatias tárgyakra és területekre, és a Biblia igazságaira, hogy készüljenek fel ezen országokban dolgozni és Sátán rabságából lelkeket menteni. Jöhetnek tanítók Amerikából amíg a munka elég jól ki nem alakult és ily módon Ausztrália Új-Zéland, a tengeri szigetek és Amerika között új szövetség formálódhat.

Ezekben az országokban vannak olyan ifjak, akiket Isten kegyelmesen felruházott szellemi képességekkel, azonban hogy a legjobb munkájukat végezzék, képességeiket megfelelően kell irányítani. Használják Istentől kapott tehetségüket magas tudományos felkészültség megszerzésére és így olyan munkásokká válhatnak, akiknek nem kell szégyenkezni, akik helyesen hasogatják az igazság igéjét mások üdvösségére. Ezt a képességet fejleszteni kell, és mivel iskolát készülünk itt alapítani, ezért bizonyára nem bölcs dolog oly nagy költségen tanulókat küldeni Amerikába. A munkát itt kell elvégezni. Ez missziós terület, és minden egyén, akit az amerikai iskoláink által nyújtott tanításra méltónak tartanak, itt szerezzen képesítést a jövőbeli erőfeszítéseinek területén. Akiknek van képességük, kaphassanak itteni képzést, hogy a legkorábbi lehetőséget kihasználva gyakorlatba tudják ültetni ismeretüket és az Úr kezében jó eszközzé váljanak a világosság és igazság terjesztésére.

Azonban ha semmiféle ilyen felelősséget nem kapnátok, ha nem volnának behatolásra váró missziós területek, akkor is szükség volna, hogy gyermekeitek tanításban részesüljenek. Legyen bármilyen azon foglalkozási terület, amit a szülők alkalmasnak gondolhatnak a gyermekeik részére, akár iparosoknak, mezőgazdászoknak, gépszerelőknek akarják őket kitaníttatni, vagy szellemi pályán való elhívásra gondoltak, nagy előnyöket nyerhetnek egy oktatási rendszer kínálta fegyelemből. Gyermekeiteknek legyen lehetőségük az iskolában tanulmányozni a Bibliát. Alapos tanításra van szükségük hitünk alapjait illetően, hogy ők maguk értsék az Írásokat. A Biblia igazságainak megértésével jobb képesítést szereznek bizalmi állások betöltésére. Megerősödnek olyan kísértések ellen, amelyek minden oldalról körülveszik majd őket. Azonban ha alapos útmutatást kapnak és elkötelezik magukat, akkor fontos és felelősségteljes beosztásokra kaphatnak elhívást, mint ahogyan Dániel esetében is történt. Dániel hűséges államférfi volt a babiloni udvarban, mivel Istent félte, szerette és bízott benne. A kísértés és veszedelem idején Isten hatalma megőrizte. Azt olvassuk, hogy Isten Dánielnek bölcsességet adott és értelemmel ruházta fel.

Akik Isten akaratának ismeretét nyerik el és gyakorolják igéjének tanításait, bármilyen beosztásba is kerülnek, hűségesnek fognak találtatni. Szülők, vegyétek ezt fontolóra, és írassátok gyermekeiteket olyan helyre, ahol megtanítják őket az igazság alapelveire, ahol minden erőfeszítést megtesznek, hogy a gyermekek megtartsák átadottságukat, ha már megtértek, ha pedig nem, akkor befolyással lesznek rájuk, hogy Isten gyermekeivé váljanak és így felkészítsék őket, hogy másokat nyerjenek meg az igazsághoz.

Akiknek szívükben van az igazság szeretete, becsüljék fel a Kálváriáról sugárzó világosság fényében akár egy léleknek az értékét, akiért Krisztus meghalt. Sokakra hatással van Isten Lelke, hogy menjenek az Úr szőlőskertjébe munkálkodni. Vágyódnak megkeresni és megtartani az elveszetteket. Azonban ismeret és fegyelem hiánya miatt nem alkalmasak, hogy belefogjanak embertársaik felemelő és jobbá tevő munkájának végzésébe. Akik másokat tanítanak, először nekik kell tanulniuk. Meg kell tanulniuk, hogyan foglalkozzanak emberek lelkével és gondolataival. Krisztus munkatársaivá kell válniuk, és ki kell használniuk minden lehetőséget, hogy Isten ismeretét átadhassák embereknek. A munkásoknak oktatást és nevelést kell kapniuk, hogy Isten eszközei lehessenek emberek gondolatainak földi és érzéki területekről lelki és mennyei felé történő emelésében. Azzal, hogy maguk is tanulókká válnak, jobban meg fogják érteni, hogyan tanítsanak másokat. Isten-adta képességük gyakorlatba ültetésével szellemi fegyelmet kell elérniük, és a teljes szívüket, elméjüket az ismeret megszerzésének feladatára összpontosítsák. Ha Isten dicsőségét tartják szemük előtt, akkor minden erejüket fordítsák munkára és képességük szerinti tanulásra, és így válhatnak értelmessé, hogy másoknak ismeretet tudjanak közvetíteni.

Jókora elvégzendő munka vár ezekben az országokban. Krisztus szerelme és azon lelkek iránti szeretet, akikért meghalt, késztessen bennünket, hogy minden hatalmunkban álló erőnkkel keressük és mentsük az elveszetteket. Mindenki Krisztus hűséges katonájaként álljon készen munkára és testvéreivel való együttműködésre, hogy az sikerrel járjon. Mindenki, aki csatlakozik e rendkívül szükséges vállalkozáshoz, emlékezzen meg arról, hogy az iskola nem csupán önmagunkért és gyermekeinkért jön létre, hanem azért is, hogy az igazság ismeretét átadhassuk és veszendő lelkeket tudjunk vinni Isten örök országába. Mindenki ragadja meg e munkát és határozza el magát, hogy „nem pislog és nem reped meg…” (lásd: 200 oldal lábjegyzetét), az Úr pedig csodákat fog cselekedni közöttünk. Ha ebben az időben nem teszünk határozott erőfeszítéseket, hogy a munka bővüljön és nagyobb erővel folyjon, hanem visszahúzódunk, mivel a dolgok nem a saját elképzeléseink szerint történnek, az Úr bizonyosan elhalad mellettünk és olyan eszközöket választ, akik majd az Ő útjai szerint ragadják meg és Lelkének vezetését követik. Bárcsak mindenki megtenné kötelességét, hogy befolyásunk egyesülve vigye előbbre Isten ügyét!

Isten szeme ezen országokra tekint, mivel itt fogja felállítani a mintát és kibontani zászlóját. E missziós területen szeretne Krisztusnak megnyert lelkeket látni. Azt kívánja, hogy minden hitvalló keresztény igaz misszionárius legyen, álljon a rajthoz, végezze el saját munkáját ott, ahol van, és mindenki csatlakozzon a csapat fáradozásaihoz. Isten azt kívánja, hogy az emberek felejtsék el saját elgondolásaikat és előítéleteiket, amelyek csak sötétséget és kételyt hoznak lelkükre és fogjanak hozzá azokért dolgozni, akik az elveszés felé tartanak. Rá akarja ébreszteni őket arra, hogy senki sem él önmagának. A másokért tett önzetlen erőfeszítés hiánya miatt van az, hogy hittapasztalataikat illetően sokan kiskorúakká és bénultakká váltak. Egyesek, akik a háttérben vannak, sokkal előrébb járhatnának Isten ismeretében, ha nem különültek volna el testvéreiktől ha nem húzódtak volna vissza azon hívőkkel való közösségtől, akik nem az ő korlátozott elképzeléseik szerint dolgoztak. Bárcsak ne önmagukra és saját érdekeikre tekintenének e kerékkötők, hanem lelkek üdvössége érdekelné őket. Ekkor a kicsinyes különbségeket el lehetne felejteni, és nem létezne a testvéreiktől való elidegenedés. Ha és amikor összejönnek, nem azokról a dolgokról beszélnének, amelyek ellen kifogásaik vannak, „závárt tennének a szájukra”. Az Urat keresnék buzgó imában, hogy Szentlelke megnyugodhasson rajtuk, hogy terhet érezzenek azokért a lelkekért, akikért Krisztus meghalt. Ekkor úgy találnák magukat, hogy sötétségük eltávozik, világosság és remény költözik lelkükbe. Önérzetük eltűnne és olyan taníthatóvá válnának, mint a gyermekek. Makacsságuk Isten szeretete szemlélésében elolvadna, szívük izzana, mintha a mennyei oltárról való eleven szén érintette volna őket. Rossz hangulat nem nyomná lelküket, hanem vidámság foglalná el helyét, mivel Isten végtelen szeretete és jósága volna beszédük és bizonyságtételük témája.

Akik győztesek akarnak lenni, el kell szakadniuk önmaguktól és az egyetlen dolog, amely ezt a nagy munkát elvégezheti, az a mások üdvössége iránti erőteljes érdeklődés. Ez nem azt jelenti, hogy önmagatok útjára kell embereket téríteni, vagy arra kényszeríteni őket, hogy ugyanolyan fényben lássanak dolgokat, hanem úgy tárjátok eléjük az igazságot, ahogyan az Jézusban van, és úgy fáradozzatok, hogy mások áldására legyetek, és akkor bőséges áldást nyertek Istentől. Az, hogy tettetek és tesztek valamit Isten országa határainak tágításáért, szegény lelkek Sátán által tőrként használt babonaságból és tévelygésből való szabadításában, megörvendezteti szíveteket, tágítja elgondolásaitokat és terveiteket. Ahogyan érdekeiteket illetően eggyé váltok Krisztussal, mint talentumokat Istennek szentelitek képességeiteket, befolyásotokat és eszközeiteket. Egyesek köztetek kiváltságnak fogják tekinteni otthonaik elhagyását, hogy tengeri szigeteken dolgozzanak és lelkeket mentsenek a bűn és tévelygés rabságából. Ahogyan új és mélyebb tapasztalatokat szereztek, meg fogjátok tanulni, milyen a Szent Lélek által imádkozni és visszanyertek olyanokat, akik elhagyták Istent és további vágyakat kaptok, hogy tanuljátok Jézustól a szelídséget és alázatosságot, ahelyett, hogy testvéreitek hibáira és tévelygéseire mutatnátok, mivel hit által elfogadjátok Krisztust személyes üdvözítőnek. Akkor nem azért fogtok a találkozóra eljönni, hogy kételyeitekről és félelmeitekről beszéljetek. Valami jobb beszédtémátok lesz, mivel szívetek kitágul, mert Krisztus békéje tölti be, amely minden értelmet felülhalad. Ilyen tapasztalatot szeretne Isten veletek megértetni ebben az országban.

Azonban azért, hogy ezt elérhessétek, határozott lépéseket kell tenni. Isten rendje és nem a ti egyéni elképzeléseitek szerinti módszerekkel és tervekkel kell e munkát végezni és az eredmények bőségesen kárpótolni fogják a ráfordításokat. A missziós fáradozás általánosabbá válik és a helyes irány szerint dolgozó egyetlen lelkes munkás példája másokra is hatással lesz és ők is elmennek az evangélium hirdetésére. A missziós lelkület házról-házra fog így terjedni és a testvéreknek érdekesebb beszédtémájuk lesz, mint saját sérelmeik. Érdekelni fogja őket, hogyan tegyék közkinccsé a Bibliai igazságok gyöngyszemeit, gyülekezetek jönnek létre, imaházakat építenek és sokan sietnek az Úr segítségére. A testvéreket a szeretet fogja összekötni és ráébrednek, hogy egységben vannak a világ minden részén a tapasztalt keresztényekkel, mivel terveikben és céljaikban egyek. A munka élén állók által tett nagyobb lépést látni fogják ebben az országban és az összes országban, és az idegen országokban élők sem hagyják figyelmen kívül a munka központjában tett fáradozást és követni fogják nagy Vezetőnket. Így, lelkek igazsághoz való megtérése által sok-sok dicséret fog felszállni Mennyei Urunk trónja elé.

Az Ausztráliában és Új-Zélandon végzendő missziómunka még csak az elején tart, azonban ugyanilyen munkát kell végeznünk Ausztráliában és Új-Zélandon, Afrikában, Indiában, Kínában és a tengeri szigeteken is, mint amit az otthoni területeken végeztünk el. Az ég közepén repülő angyal megfelelően jelképezi Isten népe munkáját. E munkában mennyei lények működnek együtt földi eszközökkel, hogy szétvigyék a világ lakói részére az utolsó üzenetet. Az emberek tervei azonban nem tartanak lépést Isten előrelátásával, mivel ezen országokban vannak olyanok, akik állításuk szerint hisznek az igazságban, de magatartásukkal kijelentik: „Nem akarjuk a Te utadat, Oh, Isten, hanem a miénket”, és sokan vannak, akik esedeznek Istenhez, hogy megérthessék, mi az igazság. Titkos helyeken sírnak és imádkoznak, hogy világosságot lássanak az Írásokban és a menny Ura angyalokat rendel, hogy együtt dolgozzanak emberi eszközökkel hatalmas terve megvalósításában, hogy mindaz, aki világosságra vágyik, szemlélhesse Isten dicsőségét. Arra kell haladnunk, amerre Isten gondviselése utat nyit, és ahogyan előbbre jutunk, úgy találjuk, hogy a Menny járt előttünk és a munkaterületet eszközeinket és készleteinket jóval meghaladó mértékben bővítette. Az előttünk álló terület nagy ínsége arra hívjon fel mindenkit, akire Isten eszközöket vagy képességeket bízott, hogy adja át önmagát és mindenét Neki. Hűséges sáfárnak kell lennünk, nem csak saját eszközeinket tekintve, hanem a részünkre adott kegyelmet illetően is, hogy sok lélek jöhessen Emmánuel herceg véráztatta zászlaja alá. Nagyon átfogóak a munkának szentelt misszionáriusok tervei és célkitűzései. A missziós műveletek területét nem korlátozza sem társadalmi rétegbeli, sem nemzetbeli különbség. Az egész világ a munka területe és az igazság világosságának a föld minden sötét helyére el kell jutnia sokkal rövidebb időn belül, mint azt sokan lehetségesnek gondolnák.

Isten terve, hogy a ti országotokban is cselekvő eszközöket állítson munkába a világ megvilágosításának nagy munkája elvégzésére. Szándéka, hogy téged és gyermekeidet is katonaként használhasson, hogy kivegyétek részeteket a sötétség hatalmai ellen vívott hatalmas háborúban és bizonyára észre fogjátok venni Isten áldását és nem fogjátok könnyelműen venni azt a kiváltságot, amit ti is megkaptatok! Azt szeretné, ha részt vennétek ebben a küzdelemben, az Ő dicsőségét és nem a sajátokét keresve és nem törekednétek önmagatokat mások lebecsülésével felmagasztalni. Olyan igaz misszionáriusi lelkülettel ruház fel benneteket, amely felemel, megtisztít és nemesít bármit, amit érint, tisztává, jóvá és nemessé tesz mindenkit, aki saját akaratából befolyása alá kerül, mivel minden eszközt, aki mennyei lényekkel együtt dolgozik, felülről való erő jár át, és Krisztus jellemét mutatja be. A missziós lelkület képessé tesz arra, hogy teljesebb mértékben értékeljük az Úr imájában azt, amikor erre szólít fel bennünket: „Jöjjön el a Te országod, miként a mennyben, azonképpen a földön is.” A missziós lelkület tágítja elgondolásainkat és egységet teremt közöttünk és mindazok között, akik megértik a Szentlélek bővülő befolyását.

Isten szét kívánja oszlatni az e kolóniákban élő lelkek felett összegyűlt fellegeket és összes testvérünket, Krisztus Jézusban, egységbe szerkeszteni. Azt akarja, hogy keresztény testvériség kötelékével csapatokban egyesüljünk, teljünk meg azon lelkek iránti szeretettel, akikért Krisztus meghalt. Krisztus ezt mondta: „Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.” (Jn 15:12). Azt akarja, hogy szívünkben és terveinkben egyesüljünk a ránk bízott nagy munka elvégzésére. A testvérek vállvetve segítsék egymást, egyesüljenek imában a kegyelem trónjánál, hogy a Mindható karját meg tudják mozdítani. A menny és föld ekkor szorosan egyesülni fog a munkában. Isten angyalainak jelenlétében öröm és boldogság lesz részünk, amikor az elveszett bárányok megtaláltatnak és helyükre kerülnek.

A Szentlélek, aki lágyítja és fékezi az emberi szívet, embereket fog arra késztetni, hogy Krisztus munkáját végezzék. Meghallják és megszívlelik a felhívást: „Adjátok el amitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban”. Krisztus önmagát adta értünk és követőitől elvárja, hogy önmagukat adják, talentumaikkal, eszközeikkel és képességeikkel. Tehetne-e többet az Úr az emberért, mint amit megtett? Mi pedig ne adjuk neki mindazt, ami a miénk és amik vagyunk, önfeláldozást és önmegtagadást gyakorolva? Ha Krisztus tanítványai vagyunk, akkor ezt a világ nyilvánvalóan észre fogja venni azok iránt tanúsított szeretetünkből, akikért Ő meghalt.

Hozzánk is a szeretet lelkületén keresztül érkezett az örömhír és mindenkihez, aki rendelkezik Isten ismeretével. Azt várják el tőlünk, hogy ne pusztán csodáljuk azokat az embereket, akiket Isten használt és ne csak arra vágyódjunk, bárcsak lennének most ilyenek közöttünk, hanem engedjük át magunkat Istennek, hogy emberi eszközként használjon bennünket. Az Ő Lelke ihlette ezen emberek fáradozásait és Ő bőséggel tud adni munkásainak ma is ugyanilyen bátorságot, lelkesedést, buzgalmat és önfeláldozást. Jézus volt az, aki ezeknek az embereknek kegyelmet, erőt, határozottságot és kitartást adott és Ő hajlandó ugyanezt megtenni mindenkiért, aki igaz misszionárius akar lenni.

Isten elkezdte ebben az országban a munkát és az egyháznak egyesülnie kell a mennyei lényekkel, és képességeik gyakorlásával hatékonyabbá kell válniuk lelkek mentésében és Isten megdicsőítésében. Mi, akik láttuk az igazság világosságát, felhívást kaptunk, hogy segítsünk előbbre vitelében, a határainkon belül végzendő missziómunka iránti nagy felelősség felébresztésében. Minden lélek kötelessége együttműködni azokkal, akik segíteni akarnak e munka előmozdításában. Törekedjen mindenki Krisztussal kiegyensúlyozott, szoros kapcsolatban lenni. Rejtsük el útjainkat Isten útjaiba, hogy minden különbözőség megszűnhessen, hogy Krisztus jelleme megjelenjen kedvességben, béketűrésben, önmegtagadásban, szelídségben, alázatosságban és szeretetben. Mindnyájan egyesüljünk szívünkben, hogy legjobb képességeink szerint támogassuk a most létesítendő iskolát, mivel Isten kezében eszköz lehet munkások tanítására, hogy az igazság világossága a népre ráragyoghasson. Ki áll az Úr oldalára? Ki akarja meglátni és elvégezni a ránk váró munkát? -- The Bible Echo Supplement, 1892 szept. 1.