Iskoláinkban voltak olyan rakoncátlan diákok, akik hajlamosak voltak semmibe venni az Isten Igéjéből kapott utasításokat és viselkedésükkel hűtlenné váltak szent megbízatásukhoz. Az Úr a mennyből rájuk tekintett, meglátta álnok szokásaikat és tetteik hamisságát. Hűséggel küzdöttek értük, de túl közel voltak a városhoz és a kísértések folyamatosan jöttek. Elfelejtették az Isten szent törvénye iránti igaz életet és hűséget. Áthágták parancsolatait. Eszüket vesztették és bizonyságuk azt mutatta, diákként nincs bennük erkölcsi tisztaság. Úgy tűnt, Sátáni eszközök működtek a tanárok elcsüggesztésében és az iskola erkölcseinek megrontásában. Egyes tanárok nem gyakoroltak helyes befolyást. Amikor a legkisebb befolyással is a tanfegyelemre és rendre kellett volna hatni, ezek a tanárok, bár tudtak minden megpróbáltatásról, amit a rendbontó diákok hoztak az igazgatóra és kollegáira, akiknek szívét megterhelte, kedélyüket lesújtotta az ügy és akik buzgón keresték Istent, együttérzést tanúsítottak azok iránt, akik a legbuzgóbban az ellenséget szolgálták. A diákok – a bajszerzők – tudták ezt. Néhányuk felbátorodott és tovább követte a rossz utat, amíg erőteljesen a tudtukra nem adták, hogy aztán elismerték: megszegték az iskolai szabályokat, majd pedig megpróbáltak hamisság mögé rejtőzni.

A tanári kar zártkörű megbeszélést tartott, hogy milyen eljárás volna a legokosabb. E tanácskozásnál volt olyan hang, amely megpróbálta keresztezni a tanfegyelem és rend bevezetésére tett terveket. Erre az együtt érző hangra meggondolatlanul szóltak a diákoknak a tanácskozáson elhangzott ügyekkel kapcsolatban. A diákok e szavakba meghallották és belekapaszkodtak. Azt gondolták, az ilyen tanárnak igaza van és okos asszony. Részvéttel lesz majd a bajkeverő iránt. Így, a nehéz terheket vivő kezeit nem erősítették meg, hanem ellenkezőleg. A rossz elfojtására tett erőfeszítéseket kíméletlennek és szívtelennek tekintették. Újra elhangzott a következő kijelentés - „Kell vidámság is az ifjúságnak…” és hasonló ihletett szólásokat is lehetett hallani. Itt-ott egy-egy elejtett szó megtette a maga káros hatását és a bajkeverők tudták: vannak olyanok az iskolában, akik úgy gondolták, tévedéseik és hamisságuk nem olyan nagy bűn. Azonban folyamatosan pártfogolni a gonoszságot elkövető ügyét és közben nem foglalkozni azzal, hogy elhagyta az igaz életet, az igazságot és a becsületesség útját, Isten elleni súlyos bűn.

Voltak olyanok, akiket a tanulmányi időszakokban sok segítséggel vittek végig, mivel ők, maguk nem lettek volna erre képesek. Nekik minden erőfeszítést meg kellett volna tenni, hogy az összes lehetséges segítséget megszerezzék és így ki kellett volna mutatniuk Isten és barátaik kedvessége iránti hálájukat a kapott segítségért.

Amikor fiatal férfiak és nők tetteikkel és igazságban megtérnek, akkor határozott változást látnak azok, akik bármilyen kapcsolatban vannak velük. Elmúlik életükből a léhaság és nem lesz többé érezhető a folytonos szórakozásvágy és önző kívánságok keresése, a változatosság kutatása és az, hogy társaságokba és kirándulásukra járjanak.

Hallgassuk a nagy Tanító szavait: „Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ad a világnak.” (Jn 6:33) Nem szükséges tunya és nemtörődöm módon élni az életet, csak közönséges, földi izgalmakért. Minden hívő kap életet, valamint kényelmet és józanságot is. Mindenkinek lehet öröme azon megelégedés miatt, hogy Krisztus maradandóan a szív vendége lehet.

Amikor Jézus ezt mondta a tömegnek: „Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ad a világnak (Jn 6:33), akkor valaki a tömegből ezt mondta: „Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!” (34) Közöttük volt az élet kenyere, de nem az élet kenyereként ismerték fel. Jézus ekkor nyíltan megmondta: „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.”(35 vers)

János evangéliuma hatodik fejezete a legértékesebb és legfontosabb tanulságokat tartogatja mindazok számára, akik iskoláinkban tanulnak. Ha időtálló és az örök életre is megmaradó dolgokat akarnak tanulni, akkor e fejezet csodálatos igazságait váltsák aprópénzre gyakorlati életükben. Az egész fejezet nagyon tanulságos, de alig értik. Arra buzdítjuk a diákokat, fogadják be Krisztus itt elhangzó szavait, hogy megértsék kiváltságaikat. Az Úr Jézus arra tanít bennünket, mit jelent Ő számunkra és milyen előnyökkel jár, ha személyesen táplálkozunk szavaival, azzal a felismeréssel, hogy Ő maga az élet nagy központja. „A beszédek, amelyeket én szólok néktek”, - mondja Krisztus - „lélek és élet.” (63/b)

Ha Krisztus a szívben van, akkor *tiszta lelki látással szemléljük Isten dicsőségét. Törekedjünk megérteni mit jelent teljes egységben, összhangban lenni Krisztussal, aki bűneinkért és a világ bűneiért hozott engesztelő áldozat, valamint a menny Ura és Istene előtt helyettesünk és kezesünk. Életünk olvadjon össze Krisztus életével. Folyamatosan az Övéből merítsünk, legyünk életének részesei, annak az élő kenyérnek, amely a mennyből szállt alá és igyunk az örökké friss forrásból, amely bőségesen ontja kincseit. Amikor ez valóságosan a keresztény tapasztalatává lesz, akkor életében üdeséget, egyszerűséget, alázatot, béketűrést és a szív szelídségét lehet meglátni, amit mindazok észrevesznek, akikkel kapcsolatban van és meglátják, hogy az illető Jézussal volt és Tőle tanult. (v.ö: ApCsel 4:13)

E tapasztalat minden tanárt pontosan arra teszi alkalmassá, hogy Krisztus Jézus képviselője legyen. Krisztus tanítási módszerei, ha követik azokat, tekintélyt és egyenességet közvetítenek mondanivalójának és imáinak. Krisztusról tett bizonyságai nem beszűkült, színtelen és élettelen szavak lesznek, hanem olyan, mint a mélyszántás, a lelkiismeret életre keltése, a szív megnyitása az igazság magvának vetéséhez és a jó talaj előkészítése.

Ne legyen senki az ifjúsággal foglalkozók között, aki kőszívű, hanem ápoljon szerető, gyengéd, könyörületes, udvarias, megnyerő és barátságos lelkületet, de azért legyen tisztában azzal, hogy feddésre is szükség van és még dorgálni is szükséges lehet a gonosz dolgok megakadályozása céljából. Bátorítsuk az ifjúságot, hogy Isten dicsőítésével fejezzék ki az Úr iránti hálájukat minden irgalmáért. Fejezzék ki gyakran hálájukat a szívükben és hangosan is, és mutassák be önmegtagadásukat és önzetlenségüket. Ha azok, akik Krisztus tanítványainak vallják magukat eszik az Ő testét és isszák az Ő vérét, amely az Ő szava, akkor örök életük lesz. „És én feltámasztom azt, az utolsó napon. (6:40/b) – mondta Krisztus. „Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.” (Jn 6:55-56)

„Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam.” (6:57) Hányan tapasztalták ezt már meg? Hányan fogják fel e szavak igazi értelmét? Hajlandók vagyunk személyesen arra törekedni, hogy értsük Isten szavát és gyakoroljuk azt? Ez, ha elhiszik, minden igaz, megtért léleknek, ingyen kegyelmi ajándék. Pénzért nem lehet megvásárolni. Folyamatosan tudatában kell lennünk annak, hogy saját jóságunk által kegyelmet nem érdemelünk, mivel minden, ami a miénk, az Isten ajándéka. Ezt mondja nekünk: „Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” (Mt 10:8/b)

Terhes és nyomasztó a hitetlenség légköre. A bolondozás, mókázás, tréfálkozás rossz érzést kelt abban, aki Krisztussal táplálja lelkét. Közönséges, bolond beszédet fájdalmas Krisztusnak hallgatni. Alázatos szívvel olvassuk el Péter első levele 1: 13-18-as részét. Akik élvezik a társalgást, vegyék észre, hogy e szakasz szavai mennyire válogatottak és találók. Legyen gondunk arra, hogyan beszélünk. Legyünk óvatosak, hogyan képviseljük azt a hitet, amit elfogadtunk.

Milyen bizonyságot tesz Péter apostol? „Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést, és minden rágalmazást. Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy *jóságos az Úr.” (1Pt 2:1-3) E szakaszban ugyanazon alapelvet látjuk jól érthető módon. Senki sem érti félre. Ha újszülött csecsemőként az ige hamisítatlan teje után vágyódunk, amely által növekedhetünk, akkor nem fogjuk megkívánni a gonosz beszéd ételét, hanem minden ilyen ételt azonnal elutasítunk, mivel akik ízlelték, hogy jó (irgalmas) az Úr, azok nem vehetik ki részüket az oktalan, ostoba beszédből és intrikából. Határozottan ezt fogják mondani. „Vigyétek el ezt az ételt. Nem kívánok ilyenből enni. Ez nem mennyei kenyér. Ez Sátáni lelkület evése és ivása, mivel ő az atyafiak vádolója.”

A legjobban teszi minden ember, ha alaposan megvizsgálja, milyen lelki táplálékot, tesznek elé. Amikor olyanok jönnek hozzánk, akik azért élnek, hogy mondják a magukét és ezzel a beszéddel vannak felfegyverkezve: „Ugyan, mondd már el, és mi is mesélni fogunk..”,akkor álljatok meg és gondolkozzatok el, vajon ez a beszélgetés ad-e lelki segítséget és hasznot hoz-e, vagyis, olyan lelki társalgás lesz-e, hogy Isten Fia testét fogjátok-e fogyasztani és vérét inni? „Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz..”(1Pt 2) E szavak sokatmondóak. Ne legyünk locsogók, pletykások vagy híreket hordozók. Ne tegyünk hamis bizonyságot. Isten tiltja a léha, haszontalan társalgást, bolond beszélgetést, gúnyolódást, mókázást és a hiábavaló szavakat. Számot kell adnunk beszédünkről Istennek. Meg fogunk ítéltetni elhamarkodott szavaink miatt, amelyek nem tesznek jót, sem a beszélőnek, sem a hallgatónak. Így tehát olyan szavakat szóljunk, amelyek épülésre valók. Ne feledjük, hogy Isten értéket lát bennünk. Ne engedjünk közönséges, ostoba beszédet vagy helytelen elveket keresztény életünkbe.

„Istentől választott és becses”. Vegye fontolóra mindenki, aki Krisztus nevét szájára veszi: ízleltétek, hogy jó (irgalmas) az Úr? Ténylegesen megtapasztaltad, testvérem, és úgy képviseled, mint aki a János evangéliuma hatodik fejezete szerint eszi Isten Fia testét és issza az Ő vérét? Mint most született csecsemők, A tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozol, hogy az által növekedj? Életedben volt már olyan, hogy őszintén megtértél? Vajon újjászülettél már? Ha nem, akkor ideje megszerezni azt a tapasztalatot, amit Krisztus mondott egyik vezetőnek, hogy neki szüksége van erre: „Újonnan kell születned” (Jn 3: 7) Ezt mondta neki: „ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” (Jn 3:3) Azaz: nem ismerheti fel azon kívánalmakat, amelyek elengedhetetlenek, hogy részt kapjon Isten országában. „Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.” (Jn 3:7) Ha megnyitod szívedet Isten igéjére olyan eltökéltséggel, hogy azt gyakorolni is akarod, akkor világosságot fogsz kapni, mivel az „Úr bizonyságtétele bölccsé teszi az együgyűt”. (Zsolt 19:8)

Pontosan erre a nevelésre van szüksége minden diáknak. Amikor ezt megszerezték, és ha megtértek, akkor az eddig élt könnyelmű élet meg fog változni. A mennyei világ tekint azokra az emberekre, akik jellemükben átalakultak. Elhagyják közönséges, komolytalan gondolkozásukat. Fellépnek Jákob létrája első fokára, amely Krisztus Jézus. Lépésről-lépésre haladnak felfelé, a menny irányába. Krisztust fogják lelkületükkel visszatükrözni szavaikkal és tetteikkel.

„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.” (1Pt 2:5)

Amikor Nikodémus Jézushoz ment, Krisztus felvázolta előtte az Istennel való közösség és élet feltételeit és megtanította őt a megtérés legelemibb ismereteire. Nikodémus ezt kérdezte: „Mi módon lehetnek ezek?” (Jn 3:9/b) „Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket?” – hangzott Krisztus válasza. Ezt a kérdést fel lehetne tenni sokaknak, akiknek tanítói-tanári felelőssége és beosztása van, de ők elhanyagolták a számukra létfontosságú munka elvégzését mielőtt megszerezték a képesítést. Ha Krisztus szavait a lelkükbe fogadnák, akkor sokkal mélyebb lelki ismeretet szereznének, hogy mit jelent tanítványnak és Krisztus őszinte követőjének lenni. Amikor próbák és megpróbáltatások érik az embert, ahogyan ezek mindenkinek kijutnak, lesznek hitehagyások. Lesznek hitszegők, konok, büszke és önelégült emberek, akik elfordulnak az igazságtól és hajótörést szenvednek. Miért? – Mert nem ástak le mélyre és nem vetettek biztos alapot. Nem kötik magukat az örök Sziklához. Amikor az Úr szava választott hírnökein keresztül eljut hozzájuk, csak morgolódnak és úgy vélik, hogy a felvázolt út túl szűk. Úgy, mint azok, akikről azt hitték, hogy Krisztus tanítványai, de megbántódtak szavain és már nem jártak többé vele, ezek az emberek is elfordulnak Krisztustól.

„Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.” – Mi ez a vonzás? - „Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.” (Jn 6:44-45) Vannak olyanok, akik hallják, de nem akarnak szorgalmas diákként tanulni. Megvan náluk a „kegyesség látszata”, de nem hívők. Nem ismerik az igazságot gyakorlás által. Nem fogadják a beléjük oltandó igét. (v.ö: Jak 1:21) „Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.” (Jak 1:21-24) Nem fogadta be a lelkére tett benyomást, amikor összevetette útjait és eljárásait a kiváló erkölcsi tükörben látottakkal. Nem látta meg jellemhibáit. Nem tért jó útra és elfelejtett mindent a reátett benyomásokról. Nem Isten útjára térve folyt tovább élete, hanem a sajátján és változatlanul megtéretlen.

Hallgassuk, mi az egyetlen helyes út minden emberi lény számára, ha biztonságos, átfogó tapasztalatra akar szert tenni. „De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, [Ellen White megjegyzése: ’mert hogy van tennivaló, melynek elhanyagolása a lélek üdvösségének veszélyeztetése] az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”(Jak 1:25-27) Cselekedjétek ezt úgy, mint „tiszta és szeplő nélkül való istentiszteletet” és Isten bizonyosan megáld benneteket.

„Azért van meg az Írásban: Íme szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül.” (1Pt 2:6) Figyeljük meg az ötödik (az előző) igeversben bemutatott illusztrációt: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.” (1Pt 2:5) Ekkor, ezek az élő kövek érezhető, gyakorlati befolyást fejtenek ki az Úr lelki házában. Szent papságot képeznek, és tiszta, szent szolgálatot végeznek. Lelki áldozatokkal szolgálnak, amely Isten előtt kedves.

Az Úr nem fogad el lélek és szív nélküli szolgálatot, a ceremóniák olyan körforgását, amely valójában Krisztus nélküli. Gyermekeinek élő kövekké kell válniuk Isten házában. Ha mindnyájan fenntartás nélkül hajlandók volnának magukat Istennek átadni, ha nem a szórakozáson, a kiránduláson és a szórakozni vágyó társaságon törnék a fejüket és ezeket tervezgetnék, hanem a következő szavakat tanulnák meg: „nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.” (1Kor.6:19-20), akkor sohasem éheznék és szomjaznák az izgalmat vagy a változatosságot. Ha igazán érdekünkben áll lelki embernek lenni és ha népünk üdvössége azon múlik, hogy szilárdan az Örök Sziklába kapaszkodik, akkor nem tennénk-e jobban, ha azt keresnénk, ami az egész épületet a sarokkőhöz rögzíti, hogy ne zavarodjunk össze és hitünk ne valljon szégyent?

„Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az igében, amire rendeltettek is.” (1Pt 2:7-8) Minden férfinak, nőnek és ifjúnak megvan a maga kijelölt munkája. Egyesek azonban megbotlanak az igazság igéjében. Nem egyezik hajlamaikkal és így megtagadják azt, hogy az ige cselekvői legyenek. Nem hajlandók Krisztus igáját hordani, az Isten törvénye iránti tökéletes engedelmesség Krisztusi igáját. Úgy tekintenek erre az igára, mint teherre. Sátán azt mondja nekik, ha elszakadnak ettől, olyanok lesznek, mint az *Isten. (v.ö: 1Móz 3:5) Senki sem fogja őket uralni, sem parancsokat osztogatni. Képesek lesznek azt tenni, ami kedvük szerint való és minden szabadságuk meglesz, amit csak kívánnak. Igaz, mert hogy vallásos életükben minden tekintetben elnyomottak és korlátok közé szorítottak voltak, azonban ez a vallásos élet csak merő komédia volt. Arra nevezték ki őket, hogy Jézus Krisztus munkatársai legyenek és Krisztussal együtt viselni az igát, ez volt az egyetlen esélyük a tökéletes nyugalomra és szabadságra. Ha ezt tették volna, soha sem zavarodtak volna össze.

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek [saját alkalmatos voltotokat, és felhívjátok magatokra a figyelmet és a saját dicsőségeteket keressétek? –Nem és nem!] Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;” (1Pt 2:9)

Legyetek szívesek elgondolkozni azon a nagyszerű hivatáson, amelyre kinevezést kaptatok. Akik Krisztus nevéről neveztetnek, szíveskedjenek elhagyni minden rossz dolgot. Melyikünk, te vagy én, fog Krisztus igája alatt gyötrődni? Amikor szívedben békétlenség él és szereted a szórakozást és hivalkodással mozgalmas időket teremtesz magadnak, élvezed és tetszésedre van a természetes akaratod követése Isten akarata helyett, van-e ilyenkor békességed? Épül-e Isten temploma az életedben azzal a komolytalan nézettel, aminek a kereszténységet tartod? „Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.” (1Pt 2:12) Ne Isten Szava legyen útmutatónk és vezetőnk? Legyen bárki is késedelmes e Szó tanulmányozásában? Legyen olyan bárki is, aki kereszténynek vallja magát és élete tetteivel szégyent hozzon a hitre, csak azért, mert a saját természetes vágyainak tetsző módon kíván élni? Bár az igazságba vetett hitet vallják, olyan életet éljenek, hogy szégyent hozzanak arra és a mennyből való igazságot megcsúfolják? Ki becsülte meg a próbaidő alatt neki adott drága lehetőségeket, hogy Isten által elfogadható jellemet formáljon, mert viseli az engedelmesség igáját, amit Krisztus viselt? Mit mond Ő ezzel kapcsolatban? „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt 11:28-30)

Sokan vallják, hogy hisznek Krisztusban, de nem hordják igáját. Úgy vélik, hogy igen, azonban ha Sátán nem csalná meg és nem csapná be őket, akkor hitükkel és az általuk vallott nagy igazságokkal összhangban álló gondolataik volnának. Akkor rájönnének, hogy Krisztus szavai jelentenek valamit nekik. „Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” (Mt. 16:24)

Fel kell ismernünk a helyzetet és döntenünk kell a szándékunkat illetően. Nagyon érdekelnek azok a fiatal férfiak és nők, akik beálltak az Úr seregébe. Jézus Krisztus iránti szeretetem átjárja a szívemet azon lelkek miatti aggódással és szeretettel, akikért Ő meghalt. A szavak: „Isten munkatársai vagytok, (1Kor 3:9) jelentőségteljesek. Senki sem szabhat feltételeket Istennek. Az élő Isten szolgái vagyunk, és mindazokat, akik iskolánkban tanulnak és nyernek műveltséget, nevelni kell, hogy munkások legyenek. Azért munkálkodnak, hogy helyes elveket sajátítsanak el. Krisztussal kell hitben összekapcsolódniuk. Nagy örömére lehetnek így a mennyei lényeknek. Ha az Úr seregében minden önkéntes hajlandó minden tőle telhetőt megtenni, akkor Isten megteszi a magáét. Ne tulajdonítsanak semmit maguknak. Amikor győzelemért küzdenek, akkor az *szabályszerű küzdelem legyen. (v.ö: 2Tim 2:5) Az Ige legyen a tanítójuk. Szentségtelen vágyakat nem támogathatnak, mivel egyedül Isten adhat nekik igaz bölcsességet és értelmet, azonban Ő nem fog Sátánnal együttműködni. Ha irigységet és szentségtelen vágyakat dédelgetnek a lelkükben, ha azért küzdenek, hogy emberi dicsőséget szerezzenek, akkor a gondolkozás zavaros lesz. Ami tőletek telik, mindent tegyetek meg! Jussatok lehetőség szerint minél előbbre, hogy magas szintű lelkiséget tudjatok elérni. Jézus Krisztusba merüljön el az én és mindig az Ő nevének megdicsőítése legyen a cél. Legyen előttetek, hogy talentum tanultság, pozíció, jólét és befolyás Istentől kapott adományok, ennélfogva Neki kell azokat szentelni. Törekedjetek olyan műveltségre, amely Krisztus Jézus sokféle kegyelmének hűséges sáfárává tehet benneteket, hogy az Ő parancsait tudjátok teljesíteni.

Minden diák törekedjen arra, hogy minél jobb rálátása legyen Isten iránti kötelezettségeire. Ne várják azt az időszakot, amikor a tanulmányi időszaknak vége lesz, amikor majd valamilyen nagyszabású és kiváló munkát végezhetnek, hanem tanuljanak buzgón, hogyan kezdhetnek el gyakorlatias munkát diákéletükben azzal, hogy Krisztus igáját magukra veszik. Minden indíték Krisztus szerint való legyen. Ne gyengítsétek meg tanáraitokat és ne vegyétek el kedvüket. Ne terheljétek lelküket komolytalan, léha lelkülettel és a szabályok nemtörődöm semmibevételével.

Diákok! Ezt az iskolát sikereiben első osztályúvá tehetitek azzal, hogy együtt dolgoztok tanáraitokkal más diákok megsegítésében és azzal, hogy lelkesen felemelkedhettek egy közönséges, átlagos, alacsony szintről. Vizsgálja meg mindegyiketek, mit tudna a Biblia szabályaival összhangban javítani a viselkedésén. Akik arra törekednek, hogy szebb beszéddel, nagyobb önuralommal, a Szentlélek vezetése által kiválóbbak és nemesebbek legyenek, azokat állandóan Krisztus segíti. Ők azok, akik Krisztus igáját felvették. Ők nem fognak ide-oda csapongani és nem lesznek zabolátlan, önmagukkal foglalkozó, saját önző örömük és vágyaikért tanuló emberek. Minden erejüket összeszedve, Jézus Krisztussal, mint irgalma és szeretete hírnökei, másokat fognak szolgálni az Ő kegyelme által. Szívük egységben fog Krisztus szívével dobogni. Krisztussal egyek lesznek lélekben és tettben. Arra fognak törekedni, hogy szívükbe rejtsék és raktározzák Isten igéjét, hogy mindegyik az Isten által reábízott munkát végezze és a világosság sugarait gyűjtse össze az Igazság Napjától, hogy másoknak juttatni tudjon azokból.

Ha hajlandók vagytok „vigyázni és imádkozni” és a megfelelő irányban buzgó erőfeszítéseket tenni, akkor teljesen átjár benneteket Jézus Krisztus Lelke. „Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.” (Rm 13:14) Legyen eltökélt szándékotok, hogy sikeresen tanultok ebben az iskolában és ha Isten Igéje tanítását megszívlelitek, akkor olyan lelki, erkölcsi gyarapodást fogtok megtapasztalni, hogy még Isten angyalai is örvendezni fognak és Isten is elégedetten tekint dicsérő éneketekre. Ha Isten fegyelme alá vetitek magatokat, akkor biztosítjátok magatoknak a testi, lelki és erkölcsi képességek összhangját és együttműködését és Istentől kapott képességeitek legteljesebb fejlődését. Ne engedjétek, hogy ifjúságotok frissessége és vágyai, a sokféle kísértés közepette lehetőségeiteket és kiváltságaitokat meghiúsítsa. Öltözzétek fel Krisztus napról-napra és az elkövetkező próbák és megpróbáltatások rövid időszakát méltósággal hordozzátok Isten erejével, mint akik a mennyei lények munkatársai iskolai életük során.

Mondjátok mindnyájan: menni fog! Befolyásom által nem fogok senkit elárulni vagy társaimat az ellenség kezére adni. Megszívlelem az Úr szavait. „Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” (Ésa 27:5) Mindig ott legyen előttetek, hogy olyan Valaki áll mellettetek, aki ezt mondja nektek: „bízzatok: én meggyőztem a világot.” (Jn 16:33/b) Mindig jusson eszetekbe, hogy Krisztus úgy jött közénk, mint a menny Hercege, szakadatlan háborút vívott mindazzal, ami bűn. Mindazok, akik Krisztussal egyesülnek, Isten munkatársai lesznek e háborúban.

„Én őérettük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.” (Jn 17) Az Úr Jézus az út, az igazság és az élet, és akik Vele egyesülnek, felöltik Őt, munkatársai lesznek az igazság elveinek megvalósításában. Szemlélés által az igazság átjárja őket és Krisztussal egyesülnek a bálványoknak átadott élő templom átalakítása munkájában, hogy az emberi lény a Szentlélek megtisztult, kifinomult és megszentelt templomának lakóhelye lehessen.

„És megismertettem ővelük a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél, és én is őbennük legyek. (Jn 17:26) Az Úr bőségesen gondot viselt arról, hogy szeretetét bőséges, ingyenes kegyelemként kapjuk, mint jelen életünk örökrészét, hogy Krisztussal együtt hordozva az Ő igáját ugyanezt a kegyelmet másokra tudjuk árasztani. Jézus, emberi természetünk minden részén keresztül a tiszta és megszentelt Krisztusi szeretet átható erejét közvetíti. Amikor ez a szeretet nyilvánul a meg a jellemben, akkor mindenki számára láthatóvá teszi, hogy kivel vagyunk kapcsolatban és hogy lehetséges Istennek, a „dicsőség ama reménységének” (v.ö: Kol 1:27) kiformálódni a belső emberben. Látni fogják, hogy Isten úgy szerette az engedelmeseket, ahogyan Jézust Krisztust szereti és ennél kevesebb nem elégíti ki Isten értünk való vágyakozását. Amint az ember szívében, elméjében és lelkében Krisztussal eggyé válik, az Atya úgy fogja szeretni a lelket, mint aki Krisztus része, aki Krisztus testének tagja akinek Ő maga a dicső feje. --MS, 1897 június 21