Nem bölcs dolog ifjainkat egyetemre küldeni, ahol arra szentelik idejüket, hogy görög és latin nyelv ismeretére tegyenek szert, miközben pogány szerzők nézeteit szívják lelkükbe, akiknek írásait tanulmányozzák, hogy e nyelveket tökéletesen megtanulják. Olyan ismeretet szereznek, amely egyáltalán nem szükséges, vagy nincs összhangban a nagy Tanító által nyújtott tanításokkal. Általában elmondható, hogy akik ilyen oktatást nyernek, nagy önérzetre tesznek szert. Úgy gondolják, hogy elérték a legmagasabb szintű műveltséget és úgy viszik ezt magukkal, mintha már nem kellene semmit megtanulniuk. Romlottá váltak ahhoz, hogy Isten szolgálják. Az időt, az anyagi eszközöket és a tanulást, melyek egy viszonylag haszontalan műveltség megszerzésére mentek el, olyanra kellett volna fordítani, amely gyakorlati életre való és sokoldalúan képzett férfiakká és nőkké teszi őket. Számukra, az ilyen műveltség volna a legmagasabb értékű.

Milyen értékekkel fejezik be a diákok az iskolát? Hová tartanak? Mihez fognak? Rendelkeznek-e azzal az ismerettel, amely képessé teszi őket, hogy másokat tanítsanak? Megtanulták-e, hogyan legyenek bölcs apák és anyák? Képesek lesznek-e családjuk élére állni mint bölcs nevelők? Családi életükben tudják-e úgy tanítani gyermekeiket, hogy Isten örömmel szemléli, mivel a mennyei család jelképét látja? Megkapták-e azon egyetlen műveltséget, amelyet valóban magasabb műveltségnek lehet nevezni.

Mi az a magasabb műveltség? Semmilyen műveltséget nem lehet ilyennek nevezni, ha nem hasonlít a mennyeihez és ha nem vezet ifjú férfiakat és nőket Krisztusivá váláshoz és nem teszi őket alkalmassá arra, hogy családjuk élére, Isten által kinevezett helyükre álljanak. Ha egy fiatalembernek az iskolai élete alatt nem sikerült görög vagy latin tudást szerezni és a pogány szerzők műveinek nézeteit elsajátítani, nem veszített vele sokat. Ha Jézus Krisztus az ilyen műveltséget alapvető fontosságúnak tartotta volna, nem adta volna-e át ezt tanítványainak, akiket a legnagyszerűbb munkára készített, amelyet valaha is emberi halandókra bíztak, hogy Őt képviseljék a világon? Ehelyett azonban szent igazságokat bízott rájuk, hogy azokat a maguk egyszerűségében adják át a világ részére.

Előfordul olyan, hogy görög vagy latin tudósokra van szükség. Egyeseknek meg kell tanulniuk ezeket a nyelveket. Ez így van rendjén. Azonban nem mindenkinek és nem soknak. Akik úgy vélik, hogy a görög és latin ismerete elengedhetetlen a magasabb műveltséghez nem tekintenek messzire. Olyan titkok ismerete sem jelent bemenetelt Isten országába, amelyeket világi emberek tudománynak neveznek. Sátán az, aki az ember gondolatait világi bölcsességgel és hagyományokkal itatja át, amelyek aztán a valódi magasabb műveltséget kiszorítják a szívből és a pusztulásba viszik a tanulóját.

Akik hamis műveltséget szereztek nem néznek a menny felé. Nem látják azt, Aki az igazi Világosság, „amely megvilágosít minden embert. (Jn 1:9). Úgy tekintik az örök valóságokat, mint ábrándképeket és így a parányi részt egy egész világnak, a világot pedig parányi résznek nevezik. Sokakról, akik az úgynevezett magasabb műveltséget szerezték meg, Isten kijelenti: „Megmérettél és híjával találtattál,”– híjával gyakorlati dolgok ismeretének, híjával olyan ismeretnek, hogyan használd idődet a legjobban, híjával, hogyan munkálkodj Jézus ügyében.

Aki életét adta, hogy megmentse az embert, gyakorlatiasan tanított, amely bizonyíték arra, milyen értéknek tekinti. Egyedül azt lehet magasabb műveltségnek tekinteni amit Ő adott. Nem küldte el tanítványait, mivel nem nyertek pogány és hitetlen tanítóktól való műveltséget. Nekik olyan igazságot kellett hirdetni, amely felrázza a világot, azonban mielőtt ezt tehették volna, mielőtt a föld sójává válhattak volna, új szokásokat kellett kialakítaniuk, sok dolgot el kellett felejteniük, amelyeket a papoktól és a rabbiktól tanultak. Napjainkban is, akik Krisztust szeretnék képviselni, új szokásokat kell felvenniük. Fel kell adniuk olyan elméleteket, amelyek a világból valók. Szavaik és tetteik az isteni minta szerint valók legyenek. Nem szabad idegen istenek tiszteletéhez tartozó lealacsonyító elméletekkel és nézetekkel kapcsolatba kerülniük. Nem biztonságos, ha olyanoktól nyernek műveltséget, akik nem ismerik Istent és nem úgy ismerik Őt el, mint aki az emberek élete és világossága. Ezek az emberek egy másik ország polgárai. Egy hűtlen herceg uralkodik rajtuk és ők a valóságokat árnyképeknek tartják.

Iskoláink nem olyanok, mint amilyennek kellene lenniük. Azon idő, amit Krisztusért való munkálkodásra kellene szánni értéktelen dolgokra és saját vágyak kielégítésére megy el. Egy percen belül vita támad, ha az egyszer elhangzott véleménnyel ellentétes hangzik el. Ugyanez történt a zsidók esetén. Személyes véleményük és kicsinyes érdekeik fenntartása, világi becsvágyuk kielégítése érdekében elvetették Isten Fiát. Telik az idő. Földünk történelmének nagy válságához közeledünk. Ha a tanítók továbbra is semmibe veszik azon idők sürgető voltát, amelyekben élünk, akkor elszakadnak munkájuktól.

Iskoláinkban napjaink sok oktatója tévelyeg és eltévelyít azzal, hogy diákjait viszonylag haszontalan tanulmányi területekre vezeti, olyanokra, amelyekkel idő telik, munka és anyagi források mennek el, amelyeket olyan magasabb műveltségre kellene használni, amiért Krisztus jött, hogy nekünk adja. Emberi alakot öltött, hogy az emberek által alapvető fontosságúnak ítélt tanításokról olyanok felé irányítsa a figyelmet, amelyek örök érdekekkel járnak. Látta, hogy a világot milyen sátáni megtévesztés homálya borítja. Látta, hogy emberek milyen lelkesen követik saját képzeletüket és úgy vélik mindent megszereztek, ha rájönnek arra, hogyan lehetnek nagyok a világ szemében. Azonban semmit nem nyertek, csak a halált. Krisztus kiállt földünk *fő és mellék-útjaira, nézte a tömeget, amint buzgón keresi a boldogságot és úgy gondolja, hogy minden új ötlettel felfedezték, hogyan lehetnek e világ istenei. Krisztus az emberek tekintetét felfelé irányítja és azt mondja nekik, hogy az egyetlen igaz ismeret Isten és Krisztus ismerete. Ezen ismeret békét és boldogságot hoz nekik a jelen életben és Isten ingyenes ajándékát, az örök életet biztosítja. Hallgatóit úgy buzdította, mint értelmes, gondolkozó képességgel megáldott emberek, hogy ne veszítsék szem elől és legyen számításaikban az öröklét gondolata. „keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. (Mt 6:33) Ekkor vagytok Isten munkatársai. Mivel ezt szenvedésemmel, megaláztatásommal és halálommal vettem meg nektek.

Az ifjúság részére, mint Isten imádóinak adandó nagy tanulság, hogy kössék szívükre a Biblia alapelveit és a világot ennek rendeljék alá. Isten mindenkit szeretne arra tanítani, hogyan élje Krisztus tetteit és hogyan lépjen be a mennyei város kapuin. Nem szabad engedünk, hogy a világ térítsen bennünket magához, hanem a legőszintébb szívvel azért kell küzdenünk, hogy a világ térjen meg. Krisztus kiváltságunkká és kötelességünkké tette, hogy minden körülmények között kiálljunk érte. Könyörgöm a szülőknek, hogy ne írassák gyermekeiket olyan helyre, ahol a hamis műveltség elbolondítja őket. Egyedüli biztonságuk Krisztustól tanulni. Világunk nagy központi világossága Ő. Minden más világosság, minden más bölcsesség bolondság.

Az ember Isten egyszülött Fia vérén vétetett meg. Krisztus tulajdona, így tanítását és nevelését nem e rövid és bizonytalan élet vonatkozásában kell, hogy kapja, hanem az örök életre nézve, amely Isten életével ér fel. Nincs Isten tervében az, hogy akiknek megvette a szolgálatát, a Mammon szolgálatára tanító képzést kapjanak, olyat, amely emberi dicséretet, emberi magasztalást kíván nyerni, vagy amely a világnak veti magát alá.

Monda azért nékik Jézus: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. A ki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.” (Jn 6:53-56) Ezek az élet feltételei, amelyek a világ Üdvözítője szájából hangzottak el a föld alapjainak lerakása előtt. Iskolánk tanárai az élet kenyerét adják a diákok elé? Sokuk ugyanolyan utakon vezeti őket, amelyeken maguk is jártak. Úgy gondolják, ez az egyetlen helyes út. Olyan eledelt adnak nekik, amely nem lelki táplálék, hanem akik ezt fogyasztják, a halálba viszi őket. Olyan dolgok ejtik őket rabul, amelyekről Isten nem várja el, hogy legyen ismeretük.

Azok a tanítók, akik ugyanolyan eltökélten akarják diákjaikat a régi ösvényeken vezetni, ahogyan a papok és papi fejedelmek annak idején, olyan utakon, amelyen a világ folytonosan halad, még nagyobb sötétségre jutnak. Akik Krisztus munkatársai lehettek volna, de durván elutasították a küldötteket és üzeneteiket, el fogják veszíteni világosságukat. Sötétben fognak járni nem tudva, miben botlanak meg. (v.ö: 1Pt 2:8) Az ilyeneket az utolsó napok megtévesztései meg fogják csalni. Gondolataikat kisebb jelentőségű dolgok kötik le és elveszítik az áldott lehetőséget, hogy Krisztussal hordozzanak igát és Isten munkatársai legyenek.

Az állítólagos tudás fája a halál eszközévé vált. Sátán mesteri módon beleszőtte hittételeit, hamis elméleteit az adott tanításokba. A tudás fájáról a legjobban hangzó hízelgést szólja a magasabb műveltséggel kapcsolatban. Ezrek fogyasztanak e fa gyümölcséből, de számukra halált hoz. Krisztus ezt mondja nekik:”Pénzt adtok azért, ami nem kenyér..(v.ö:Ésa 55:2) Istentől kapott talentumaitokat olyan műveltségre használjátok, amiről Isten azt állítja, hogy bolondság.”

Sátán azon van, hogy minden előnyt megszerezzen. Vágya, hogy nemcsak a diákokat, hanem a tanárokat is megszerezze. Elkészítette terveit. Világosság angyalaként körbekerüli a földet és csodákat tesz. Gyönyörűen szól és magasztos nézeteket ad elő. Jól szól és jótetteket cselekszik. Krisztust meg fogja személyesíteni, de egy ponton határozott különbség lesz köztük. Sátán el fogja fordítani az embereket Istentől. Mindazonáltal annyira jól fogja az igazságot meghamisítani, hogy ha lehetséges, a választottakat is elhitesse. (v.ö: Mt. 24:24) Előkelő helyeken koronás fők, elnökök, uralkodók fognak fejet hajtani hamis elméleteinek. Kritika, megoszlás miatti viszály és irigység helyett, akik iskoláinkban vannak, legyenek Krisztusban egyek. Csakis így tudnak ellene állni az őscsalónak.

Telik az idő és Isten minden őrszemet felszólít, hogy foglalja el helyét. Nagyobb válságba vezet bennünket, mint az Üdvözítő első adventja óta. Mit cselekedjünk? Isten Szent Lelke már közölte velünk, de ahogyan Krisztus napjaiban a zsidók elvetették a világosságot és a sötétséget választották, ugyanúgy fogja a vallásos világ elutasítani a mának szóló üzenetet. Magukat vallásosnak tartó emberek Krisztus személyét vetették meg hírvivői személyében. A zsidókhoz hasonlóan Isten üzenetét vetették el. A zsidók ezt kérdezték Krisztussal kapcsolatban: „Kicsoda ez? Nem Józsefnek a fia?” Nem az a Krisztus volt, akit a zsidók vártak. Így napjainkban is, akiket Isten küld, nem azok, akiket az emberek várnak. Azonban az Úr nem kérdezi meg senkitől, ki által üzenjen. Azzal üzen, akivel Ő akar. Az emberek lehet, hogy nem képesek megérteni, miért küldi Isten ezt vagy amazt. Isten munkája lehet kíváncsiság tárgya. Ő nem fogja kielégíteni ezt a kíváncsiságot és Szava nem fog üresen visszatérni Hozzá. (v.ö: Ésa 55:11)

Akik hisznek az Igében, kezdjék el mindnyájan az Isten nagy napján megálló nép elkészítésének munkáját. Az elmúlt néhány évben komoly munkavégzést folyt. Komoly kérdések rázták fel azok lelkét, akik hiszik a jelenvaló igazságot. Az Igazság Napjának világossága mindenütt felragyogott és egyesek magukba fogadták és kitartóan őrzik. A munka Krisztus útmutatásai szerint haladt tovább.

Minden lélek, aki Krisztus nevéről neveztetik legyen szolgálatban. Így szóljon mindenki: „Itt vagyok, engem küldj.” A szólni hajlandó ajkakat, bár tisztátalanok, eleven szén fogja érinteni. (.v.ö: Ésa 6:5-8) Ettől képesek lesznek úgy szólni, hogy az elhat a szívbe. El fog jönni azon idő, amikor embereknek számot kell adni olyanokról, akikkel világosságot kellett közölniük, de nem kapták azt meg. Akik így elmulasztották kötelességüket, holott világosságot kaptak és nem becsülték, hogy bárkinek is továbbadták volna, olyan feljegyzést kapnak a mennyei könyvekben, mint akik ellenségeskedésben vannak Istennel, nem akarata vagy vezetése szerint élnek.

Keresztény befolyásnak kellene áthatnia iskoláinkat, szanatóriumainkat és kiadóinkat. Sátán irányítása alatt szövetségek vannak alakulóban és fognak formálódni, hogy emberi befolyásokkal az igazságot elhomályosítsák. Akik csatlakoznak e szövetségekhez, soha nem hallhatják meg a szívélyes szavakat: „Jól vagyon jó és hű szolgám…. menj be a te uradnak örömébe. (Mt. 25:21) Az Isten által létrehozott eszközök és segítség tovább viszi a munkát és egyezség nem jöhet létre a sötétség hatalmaival. Sokkal többet kell tenni Krisztus útmutatása szerint, mint amit eddig tettünk.

Minden diák tartsa szívügyének az abszolút becsületességet. Minden lélek forduljon tiszteletteljes figyelemmel az Isten által kinyilatkoztatott Igéhez. Világosságot és kegyelmet fognak azok kapni, akik így lesznek engedelmesek Isten iránt. Csodálatos dolgokat fognak törvényéből megérteni. Nagyszerű, eddig semmibe vett igazságok várnak benne láthatatlanul pünkösd napja óta és természetes tisztaságukban kell napvilágra jönniük. Akik igazán szeretik Istent, a Szentlélek elfelejtett igazságokat fog eszükbe juttatni és olyanokat, amelyek teljesen újak. Akik eszik Isten Fia testét és isszák az Ő vérét, Dániel és a Jelenések könyvéből a Lélek által ihletett igazságokat fognak előhozni. Olyan erőket fognak mozgásba hozni, amelyeket nem lehet elnyomni. Gyermekek ajkai fognak megnyílni olyan hittitkok hirdetésére, amelyek felnőttek előtt ismeretlenek voltak. Az Úr e világ bolondjait választotta, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ erőtleneit, hogy megszégyenítse az erőseket; (v.ö: 1 Kor 1:27)

A Biblia ne kerüljön úgy iskoláinkba, hogy pogányságokkal van elegyítve. Váljon az oktatás alapjává és tárgyává. Igaz, hogy sokkal többet tudunk az élő Isten igéjéből, mint a múltban, de még sokkal több megismernivalónk van. Úgy kell használnunk, mint az élő Isten szavát és úgy kell becsülnünk, mint ami az első, az utolsó és mindenben a legjobb. Ekkor fogunk valódi lelki növekedést tapasztalni. Ekkor fognak a diákok egészséges hívő jellemet kialakítani, mivel eszik Isten Fia testét és isszák vérét. A lélek azonban, ha nem kísérik szemmel, ha nem táplálják, akkor meggyengül és egészsége romlani fog. Tartsuk meggyújtott állapotban a világosság lámpását. Tanulmányozzuk a Bibliát. Akik hűséggel szolgálják Istent áldást nyernek. Akinél lehetetlen, hogy a lelkiismeretes munkás ne nyerje el jutalmát, minden hűséges és becsületes tettet szeretetének és elismerésének különleges megnyilvánulásával fog megkoronázni. -- Review and Herald, 1897 augusztus 17