Daniells presbiter közelmúltbeli tapasztalatáról hallott beszámolót nagy érdeklődéssel hallgattam. Úton Melbourne-ből Adelaiede-be megállt egy Nhill nevű városkában, hogy fiatalembereket látogasson meg, akik lapjainkra és a könyveinkre az Echo irodájába küldtek megrendeléseket. Itt talált egy Hansen nevű dán fiatalembert, aki véletlenül bukkant egy közkönyvtárban az Echo-ra és a lap érdeklődő olvasója lett. A lap igazságai megérintették szívét és beszélni kezdett azokról a hotelben szolgáló egyik barátjának. Ez a férfi is, bizonyos Mr. Williams, szintén érdeklődött e dolgok iránt és megrendeléseket adott fel más kiadványok iránt és így a lap rendszeres előfizetőjévé vált. Daniells presbiter úgy találta, hogy az igazság alaposabb ismeretére akarnak eljutni. Mr. Williams asztalán találta a „Gondolatok Dániel és a Jelenések könyvéről” c. kiadványt és számos egyéb, általunk kiadott könyvet. Korábban csak egy embert ismertek meg, aki a mi hitünkön volt. Daniells testvértől megvettek három példányt a „Krisztushoz vezető lépések” c. könyvből, hogy mindegyiküknek legyen egy-egy példánya és vettek még egyet, hogy azt odaadják egy lelkésznek. Daniells testvér elégedett volt látogatásával és beszélgetésével bátorította ezeket az igazságkereső embereket.

Ezek az emberek korábban szórólapokból és a Bibliából tanulmányozták az igazságot, és elfogadták a tanítások összes pontját, amennyire személyes igehirdető segítsége nélkül képesek voltak megérteni. Kiadványaink szétosztása által nagy munka folyik csendesen, azonban milyen hatalmas munkát lehetne végezni, ha néhány testvérünk eljönne Amerikából ezekekbe a kolóniákba gyümölcstermelőként, gazdálkodóként vagy kereskedőként dolgozni, és Isten félelmében, iránta való szeretetből, megpróbálna az igazsághoz lelkeket nyerni. Ha volnának ilyen, szolgálatra elszánt családok, akkor Isten, eszközeiként tudná őket használni. A lelkészeknek megvan a helyük és munkájuk, azonban sokan vannak olyanok, akiket a lelkész nem tud elérni, de olyan családok igen, akiket ezekkel az emberekkel meg lehet látogatni és az utolsó napok igazságait a szívükbe lehet vésni. Családi és üzleti kapcsolataikban érintkezésbe léphetnek olyan emberekkel, akiket lelkészek nem tudnak megközelíteni és az igazság kincsestárát meg tudják nekik nyitni és átadhatják az üdvösség ismeretét. A missziós munka ezen ágában, összességében még túl keveset tettünk, mivel a terület túl nagy és sok munkás tudna fáradozni e szorgalmat igénylő evangelizációs területen. Ha azok, akik az igazság ismeretét elnyerték, rájöttek volna, hogy maguknak kell tanulmányozniuk az Írásokat, ha átérezték volna, mint Isten kegyelme hűséges szolgái, az őket terhelő felelősség, akkor sok sötétben ülő embernek hoztak volna világosságot és milyen sok lelket gyűjtöttek volna a Mester részére!Ha Ha ezek közül mindegyik felfogná, hogy személyes befolyásáért Isten előtti elszámolási kötelezettsége van, akkor semmiképpen nem volna tétlen szolga, hanem mindenki fejlesztené képességét és minden talentumával azon volna, hogy Őt szolgálja, aki a saját vérével vásárolta meg.

Az ifjúságnak különösen éreznie kell, hogy szükségük van szellemi képzésre és minden lehetőséget meg kell ragadniuk, hogy értelmesekké váljanak azt szolgálva, aki drága életét adta értük. Senki pedig ne kövesse el azt a hibát, hogy úgy érezné, ne kellene még további könyveket vagy a természetet tanulmányoznia, mivel önmagát annyira műveltnek tartja. Mindenki ragadjon meg minden olyan lehetőséget, amelyet Isten gondviselése nyújtott neki, hogy megszerezze a kinyilatkoztatásból vagy a tudományból lehetőleg mindazt, amit csak tud. Ajánlott megfelelően felbecsülnünk Istentől kapott talentumainkat. Ha egy ifjúnak a létra legalacsonyabb fokán kell kezdenie, akkor ne csüggedjen, hanem határozza el magában, hogy fokra-fokra halad, amíg meg nem hallja Krisztus hangját, amint így szól: „Gyermekem! Gyere feljebb. Jól van, jó és hű szolgám. Kevésen voltál hű, sokra bízlak: menj be a te Atyád örömébe.”

Össze kell vetnünk jellemünket Isten törvénye tévedhetetlen mércéjével. Kutatnunk kell e célból az Írásokat és Isten Igéje megmutatja mit értünk el eddig. Krisztus kegyelmével a legmagasabb jellembeli teljesítményt is el lehet érni, mivel minden ember, aki Isten Lelke jellemformáló befolyása alá kerül, gondolkozásában és szívében átalakulhat. Az apostol ezt mondja: „*Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-e? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-e magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha **méltatlanok vagytok.” (2 Kor 13:5). Akik tudatlanok, ne maradjanak tudatlanságban. Akik Isten gondolkozását megismerik, nem maradhatnak tudatlanságban. Tekintsenek a Kálvária keresztjére és mérjék fel a lélek értékét az ott hozott áldozat értéke alapján. Jézus ezt mondja minden hívőnek: „Tanúim vagytok.” „Isten munkatársai vagytok.” Lévén, hogy ez igaz, milyen buzgón kell mindegyikünknek törekednünk, hogy minden talentumunkat felhasználva, minden lehetőséget megragadjunk, hogy „az igyekezetben ne legyünk restek; lélekben buzgók legyünk”; az Úrnak szolgáljunk.” (Rm 12:11)

Minden adottságot, amelyet emberek kaptak, úgy kell gyakorolni, hogy értékében növekedjen és mindazt, ami jobbá vált, vissza kell adni Istennek. Ha modorunk, hangunk, műveltségünk tökéletlen, nem szükséges, hogy ilyen állapotban maradjon. Az ember folyamatosan arra törekedjen, hogy magasabb szintet érjen el mind műveltségben, mind hitbeli megismerést illetően, hogy jó dolgok tanítójává válhasson. Mint a nagy Király szolgái, egyen-egyenként, ébredjünk rá, hogy kötelességünk önmagunkon javítani megfigyelés, tanulás és Istennel való közösség által. Isten igéje képes bölccsé tenni, vezetni és Krisztusban tökéletessé tenni. Az áldott Üdvözítő minden tanítványa részére tökéletes és követendő példát nyújtott. Isten gyermekeinek kiváltsága megérteni a lelki dolgokat, hogy bölcsen tudjanak bánni azokkal, amelyeket reájuk bízott. Isten nem biztosít olyan utakat, melyek által mentségünk lehet hanyag munka végzésére, és mégis sokan akarnak ilyen munkát adni neki, akik művében dolgoznak, azonban ezt nem fogadhatja el.

Fiatal férfiak és nők! Ti, akiket drága áron vettek meg, egyen-egyenként próbáltátok-e már megtudni, hogyan legyetek Isten előtt olyan kedves munkásai, mint akiknek nem kell szégyenkezniük? Isten elé hoztátok-e már hangotokat, mint drága adottságot és lelkiismeretes erőfeszítést tettetek-e, hogy tisztán, jól tagoltan és gördülékenyen beszéljetek? Bármennyire tökéletlen lehet az, ahogyan a szavakat kiejtitek, ki tudjátok javítani hibáitokat és el tudjátok kerülni, hogy orrhangon szóljatok vagy mély, tompa, bizonytalanul érthető stílusban beszéljétek. Ha beszédetek tiszta és jól érthető, sokkal nagyobb hasznára lesztek hallgatóitoknak. Nos, akkor ne hagyjatok egyetlen hibás beszédszokást sem kijavítatlanul. Imádkozzatok ezért és dolgozzatok együtt a Szent Lélekkel, aki a tökéletesítésért munkálkodik. Az Úr, aki kezdetben tökéletesre teremtette az embert, segíteni fog a testi-szellemi képességeitek kifejlesztésében és alkalmassá tesz benneteket, hogy Isten ügyében hordjatok terheket és felelősségeket.

Napjainkban ezrek vannak, akik nem alkalmasak a szolgálat munkájára, akik nem foglalhatnak el szent megbízatással járó beosztásokat és a mű számára elvesztek, mert Istentől kapott talentumaikat nem becsülték meg. Nem csiszolták szellemi és testi képességeiket annyira, hogy a Mester munkájában bizalmi állásokat töltsenek be. Próbaidőnket töltjük itt és az Úr Hozzá való hűségünket próbára teszi és megvizsgálja.

Eszközeiként kíván bennünket alkalmazni, hogy szavának világosságát közölhessük a világgal. Ha az Istentől kapott világosságot megnövelnénk azzal, hogy másokra sugározzuk, akkor nagyobb világosság volna a részünk, mivel meg van írva: „Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik; de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van.” (Mt 13:12, v.ö: Mt. 25:29). Saját választásunkon múlik, hogy mit tegyünk az Istentől kapott világossággal. Járhatunk abban, vagy elutasíthatjuk Krisztus nyomdokának követését és így kiolthatjuk világosságunkat.

Figyelembe véve az Istentől kapott világosságot, bámulatos, hogy nincsenek tucatjával fiatal férfiak és nők, akik feltennék e kérdést: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Veszélyes hiba azt képzelni, ha egy fiatal férfi még nem határozta el magában, hogy a szolgálatnak szenteli magát, nincs szüksége különleges erőfeszítésre alkalmassá válnia Isten művében való munkára. Bármilyen elhívást kapjon is az ember, alapvető fontosságú, hogy szorgalmas tanulással javítsa képességeit. A fiatal férfiakat és nőket ösztönözni kell, hogy becsüljék meg a menny által küldött lehetőségeket és áldásokat, hogy fegyelmezett és értelmes emberekké váljanak. Használják ki azokat az iskolákat, amelyek a legjobb ismeretek átadására létesültek. Bűnös dolog tétlenül és nemtörődöm módon élni a műveltség megszerzését illetően. Az idő rövid, és mivel az Úr rövidesen eljön lezárni a földi történelem jeleneteit, annál jobban szükséges a jelen lehetőségeket és kiváltságokat kihasználni.

Iratkozzanak be ifjú férfiak és nők iskoláinkba és így hozzáférésük lesz olyan utakhoz, amely által ismeretet és fegyelmet szerezhetnek. Szánják oda Istennek képességeiket, váljanak szorgalmas, Bibliát tanulmányozó diákká, hogy téves elméletek ellen megerősödhessenek és a gonoszok ne tudják őket félrevezetni, mivel a Biblia szorgos kutatásával nyerhetjük el az igazság ismeretét. A már megismert igazság gyakorlásával azonban nagyobb világosságot nyerünk a szent Írásokból. Ahogyan átadjuk akaratunkat Istennek, ahogyan megalázzuk előtte szívünket, buzgón fogunk arra vágyódni, hogy munkatársai legyünk és útra kelve veszendő lelkeket mentsünk. Akik igazán Istennek szentelték magukat, nem azért lépnek be a munkába, ami az embereket világi dolgaik végzésére viszi: pusztán a megélhetés kedvéért, hanem úgy fognak e munkába, hogy nem engednek meg maguknak világi megfontolásokat, mivel tudják, hogy Isten ügye szent.

A világot figyelmeztetni kell és egyetlen lélek sem maradhat elégedett az igazság felszínes ismeretével. Nem tudjátok, micsoda felelősségre hívattatok el. Nem tudjátok, hol kaphattok elhívást arra, hogy bizonyságot tegyetek az igazságról. Soknak kell majd törvényhozói testületek előtt állni, egyeseknek királyok és a világ tanult emberei előtt, hogy megfeleljen hitbeli kérdésekre. Akik csak felszínesen értik az igazságot, nem lesznek képesek világosan értelmezni az Írásokat és határozott választ adni hitükre. Össze fognak zavarodni. Nem olyan munkások lesznek, akiknek nem kell szégyenkezniük. Senki se gondolja, hogy nincs szüksége tanulásra, mivel nem hirdeti az igét a szószékről. Tudjátok, hogy Isten mit kívánhat tőletek. Sajnálatos az a tény, hogy Isten ügyének előbbre vitele olyan művelt munkások hiánya miatt szenved késést, akik nem tették magukat alkalmassá bizalmi állások betöltésére. Az Úr ezreket elfogad a nagy aratáshoz, azonban sokan nem tették magukat alkalmassá a munkára. Azonban mindenki, aki Krisztus ügyét magáévá tette, aki az Úr seregében katonaként kínálta fel magát, keresse meg magának azt a helyet, ahol hűségesen „gyakorlatozhat”. Összességében a vallás túl keveset jelentett Krisztus hitvalló követőinek, mivel nem Isten akarata az, hogy bárki is tudatlan maradjon, amikor a bölcsesség és ismeret karnyújtásnyira van.

Milyen kevesen készítették fel magukat a léleknyerés tudományára! Milyen kevesen értik azt a munkát, amit egy gyülekezet felépítéséhez kell végezni, amikor a sötétben ülőknek világosságot próbálnak átadni. Isten mégis minden embernek munkát adott. Félelemmel és rettegéssel kell munkálnunk üdvösségünket, mivel Isten az, aki munkálja bennünk mind az akarást, mind a véghezvitelt a jókedvéből. (v.ö: Fil 2:12/b-13). Az üdvösség munkájában együttműködnek az emberi és a mennyei eszközök. Sok beszéd hangzott el az emberi erőfeszítések eredménytelenségéről és mégis elmondhatjuk, hogy Isten semmit sem cselekszik a lelkek mentéséért az ember együttműködése nélkül. Isten igéje ezen a ponton világos és egyértelmű és mégis, amikor oly sok múlik a mennyel való együttműködésen, az emberek úgy viselkednek, mintha megengedhetnék maguknak Isten kijelentéseinek félre tételét és az örök fontossággal bíró dolgok hadd várjanak az emberek kényelme szerint. Úgy cselekszenek, mintha lelki dolgokat önmagukhoz tudnának igazítani és örök érdekeket földi és múlandó dolgok alá rendelni. Azonban micsoda önhittségre vall így foglalkozni azzal, ami rendkívül fontos és nagyon könnyen elvész.

Hol vannak azok, akik Isten bölcs munkásai kívánnak lenni? Az apostol ezt mondja: „Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (1 Kor. 3:9) Azonban bízni fognak-e emberek abban, hogy a körülmények szorítása alatt képesek lesznek fontos beosztásba lépni, amikor elhanyagolták munkára való kiképzésüket és a fegyelem elsajátítását? Azt fogják képzelni, hogy Isten kezében, Krisztus vérén megváltott lelkek üdvösségre vezetésében jól képzett eszközökké lehetnek, amikor elhanyagolták a rájuk bízott lehetőségeket, amelyeket azért kaptak, hogy képesítse őket a munkára? „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.” (Efez 6:12-13) Mindenki rászorul arra, hogy jobbá tegye és kihasználja Istentől kapott képességeit és lehetőségeit, hogy egyen-egyenként Isten munkatársaivá válhassunk.

Isten folyamatosan munkálkodik értünk, hogy használjuk talentumainkat. Kaptunk testi, szellemi és erkölcsi képességeket és ha úgy fejlődünk, ahogyan kell, akkor képesek leszünk a természetfeletti hatalmakkal szembe szállni és őket legyőzni. Jézus megmutatta az életre vezető utat, kinyilvánította az igazság világosságát. Adta a Szent Lelket és gazdagon felruházott bennünket mindennel, amely tökéletesítésünk céljára alapvetően fontos. Azonban nem méltányoljuk ezeket az előnyöket, kiváltságainkat és lehetőségeinket figyelmen kívül hagyjuk, elmulasztjuk a mennyei lényekkel való együttmunkálkodást és így nem válunk Isten nemes és értelmes munkásaivá. Akiknek saját útjaik vonzóbbnak látszanak, mint Isten útja, nem használhatók a szolgálatára, mivel hamis színben tüntetik fel Krisztus jellemét és lelkeket terelnek el az Isten előtt kedves szolgálattól.

Jól nevelt, fegyelmezett embereknek kell lenniük, akik a Mesternek dolgoznak, hogy hűséges őrszemekként megállhassanak. Olyan férfiaknak és nőknek kell lenniük, akik a befolyásuk alá került emberek gondolkozását Isten bölcs tervei szerint akarják formálni és jobbítani. Szövetkezniük kell lépniük minden olyan eszközzel és erővel, amelyek azon vannak, hogy Isten akaratát teljesítik az elveszett világ megmentésében. Krisztus odaadta Önmagát, az igaz az igaztalanokért. Meghalt a Kálvária keresztjén és emberekre bízta az üdvözítő szeretet óriási munkájának befejezését, mivel az ember Istennel működik együtt a veszendők megmentésében. Az egyház elhanyagolt kötelességei között olvashatjuk Isten szándéka teljesítésének késleltetését. Azonban ha az emberek elmulasztják munkájuk elvégzését, jobb lenne, ha meg soha meg sem születtek volna. Hatalmas rossz származik abból, ha elhanyagoljuk az Istennel való együttműködést, mivel az örök élet veszik el. Mennyei jelöltségünk sikere azon múlik, mennyire buzgón teljesítjük azokat a feltételeket, amelyek alapján örök élet adatik. Be kell fogadnunk és engednünk kell Isten szavának. Nem lehetünk tétlenek és nem sodródhatunk az áramlatokkal. Isten igéje szorgalmas tanulóivá kell lennünk. Képeznünk és művelnünk kell magunkat, mint Krisztus jó katonái. Előbbre kell vinnünk a munkát és Isten munkatársaivá kell válnunk. -- 1893 febr. 14, Review and Herald