A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket -- (Zsolt 119:130) - azokat, akik nem önelégültek, hanem hajlandók tanulni. Mi volt az Istentől küldött hírnök világért végzendő munkája? Isten egyszülött Fia istenségére emberi testet vett fel és a világunkba tanítóként, oktatóként jött, hogy a tévelygéssel szemben napvilágra hozza az igazságot. Az igazság, a megmentő igazság soha nem hangzott erőtlenül ajkáról, tettei sem tanúskodtak másról, hanem a világunkban uralkodó erkölcsi sötétség közepette nyilvánvalók és egyértelműek voltak. Ezért a munkáért hagyta el a mennyei udvart. Ezt mondta Önmagáról: „Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.” (Jn 18:37) Elevenséggel és erővel hangzott ajkáról az igazság, úgy, mint új kinyilatkoztatás. Ő volt az út, az igazság és az élet. Élete, amit e bűnös világért adott, tele volt határozottsággal, komolysággal és jelentős következményekkel, mivel lelkek mentésének munkáját végezte. Az Igazi Világosságként jött a babonaság és tévelygés erkölcsi sötétjében világítva, és egy mennyei hang így szólt Róla: „Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.” (Mt 3:17) Színeváltozásakor ismét elhangzott a mennyei szózat: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.” (Mt. 17:5)

„Mert Mózes ezt mondta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátok fiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, amit csak szól néktek. Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgat arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül.” (ApCsel 3:22-23) Krisztus a világba biztos Isten-ismeretet hozott és mindaz, aki befogadta szavát és engedett annak, hatalmat adott neki, hogy Isten fia legyen. Aki Istentől jött a világunkba, tanítást adott minden olyan kérdést illetően, hogy melyek az ember számára a legfontosabb megismernivaló dolgok, hogy megtalálja a menny felé vezető utat. Számára az igazság egy állandóan jelenlévő, magától értetődő valóság volt. Nem adott hangot javaslatoknak, nem fejtett ki nézeteket, eszméket vagy véleményeket, hanem csak a szilárd, megmentő igazságot adta elő.

Minden, amit nem foglal magában az igazság, emberi feltevés. Isten szemében a magukat nagyra tartó és tanult emberek ostobák lehetnek, és ha ez így van, akkor tantételeik állításainak nagysága és bölcsessége bármennyire is tetszésére legyen és gyönyörködtesse az érzékeket, még akkor is, ha egyik korszak a másikra hagyományozza azokat és a népszerű hit bölcsőjében ringassa, megtévesztés, csalás és valótlanság, ha nem található Krisztus ihletett tanításaiban. Krisztus minden bölcsesség forrása, mivel egy szintre helyezte magát az örök Istennel. Emberi mivoltában mennyei világosság dicsősége sugárzott közvetlenül Reá, Róla pedig a világra, hogy mindazok visszatükrözzék, akik befogadják Őt és hisznek Benne és így az Ő jelleme tökéletessége és fényessége elegyedik az emberivel. Miközben Krisztus emberi személyiségében kiemelkedő volt, feltűnő, de egyszerű nyelven szólította meg az embereket. Olyan tökéletes egységben volt Istennel, hogy hangja tekintélyt parancsolt, mintha a dicsőség középpontjából jövő Isten hangját hallották volna.

A feljegyzés szerint János, akit a Szentlélek ihletett, hogy mutassa be, ezt mondta Krisztusról: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Istennél volt. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” (Jn 1:1-3) Ez a pontosan megfogalmazott igazság legbecsesebb kifejtése, ami mennyei sugarával és dicsőségével mindazokra rávilágít, akik be akarják azt fogadni. Lehet-e fontosabb ismeretet befogadni, mint abban a Könyvben találhatót, amely tanít az ember bűnbeeséséről és azon bűn következményeiről, amely világunkba engedte áradatként a bajt és nyomorúságot, amely Krisztus első eljöveteléről is szól, Aki tehetetlen kisdedként egy istállóbeli jászolban született. Krisztus történetét kutatni és vizsgálni kell, egyik íráshelyet a másikkal összevetve, hogy megtanuljuk a legfontosabb leckét: melyek az üdvösség feltételei? Mint értelmes lények, akiknek személyes jellemvonásai és feladatai vannak, lehet ismeretünk jövőnket, örök sorsunkat illetően, mivel az Írások feljegyzésében, amit János adott a Szentlélek sugallatára, nincsenek olyan dolgok, amelyeket ne lehetne könnyen megértenünk és nincs olyan sem, amely ne bírná ki a legalaposabb oknyomozást és kritikai vizsgálatot.

Krisztus Istentől küldött tanító volt. Szavaiban nem volt semmi „pelyva”, vagy valami lényegtelen dolog hasonmása. Azonban sok emberi tanítás tekintélye inkább kijelentést takar és nem igazságot. Napjaink tanítói csak korábban élt tanítók kiművelt tehetségét képesek használni és még a legnagyobb szerzők kijelentéseinek összes teljes súlya mellett is van egy ismert tehetetlenség, hogy visszakeressük az első nagy alapelvet, a tévedhetetlen bölcsesség Forrását, amelytől a tanítók tekintélyüket származtatják. Adva van egy fájdalmas bizonytalanság, egy bizonyosságok utáni folyamatos kutatás, elérési törekvés, amely bizonyosságokat csak Istenben lehet meglelni. Szólhat az emberi nagyságot hirdető harsona, azonban bizonytalan a hangja. Nem megbízható és erre építve emberek üdvössége nem tehető kockára.

Az oktatásba jókora adag hagyomány kerül folyamatosan, amely az igazságra csupán hasonlít. Soha nem teszi a tanulót alkalmassá olyan evilági életre, hogy elnyerhesse a magasabb rendű örök életet. Az iskoláinkba jutott irodalomban, amit hitetlenek és úgynevezett bölcs emberek írtak nem találni olyan tanításokat, amit a diákoknak el kellene sajátítani. Nem nélkülözhetetlenek tanulmányaikhoz, diplomájuk megszerzéséhez, hogy abba az iskolába jussanak majd el, amely a mennyben van. A megtanított hagyománytömeg össze sem hasonlítható annak tanításával, Aki a mennybe vezető utat kívánja nekünk megmutatni és ezért jött közénk. Krisztus tekintéllyel tanított. A Hegyi beszéd csodálatos mű és mégis annyira egyszerű, hogy egy gyermek is képes megtanulni anélkül, hogy rossz útra vinné. A boldogmondások azt a magasztosságot jelképezik, amely szinten Krisztus élt. Hatalommal szólt, amely kizárólag a sajátja volt. Minden mondata Istentől volt. Ő volt az Ige, Isten Bölcsessége és mindig Isten tekintélyével adta elő az igazságot. „A beszédek, a melyeket én szólok néktek,” – mondta Ő - „lélek és élet.” (Jn 6:63)

A végtelen igazság öröktől fogva elhatározta azt, amit a mennyei tanácskozás - az Atya és Fiú - elsődlegesnek ítélt az ember üdvössége érdekében és amelyeket véges lények nem érthetnek. Kinyilatkoztatások születtek az ember igazságban való tanítására, hogy az Isten embere saját életét és embertársai életét dicsőíthesse, nem csupán az igazság birtoklásával, hanem annak továbbításával is. „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.” (2Tim 3:16-4:4)

Jézus nem vitt semmit az emberi tudományokból a tanításaiba. Tanítása tele van nagyszerű, felemelő és megmentő igazsággal, amelyek nem állják ki az összevetés próbáját az ember legnemesebb törekvéseivel és legnagyobb büszkeségre okot adó kigondolásaival sem. Mégis, az a helyzet, hogy csekély jelentőségű dolgok foglalkoztatják az emberek gondolatait. Az elbukott faj szabadításának nagy terve Krisztus emberi testben élt életében vált valóra. Krisztus életét és jellemét minden területen átjárta az a terv, hogy Isten erkölcsi képmását helyreállítsa a lealjasodott emberben. Magasztos lénye ismeretébe nem úgy emberi tudományt elegyíteni, amely rövid idő alatt ne szakítaná el a minden bölcsesség nagy forrásától. Emberi tudomány soha nem hagyta el szent ajkát. Isten szavába vetett hittel és annak megélésével az emberi család Sátántól való szabadítását végezte. Jól ismerte és nyomasztólag hatott rá az emberi faj feje felett lebegő szörnyű pusztulás és azért jött, hogy saját igaz életével lelkeket mentsen és elhozza a világnak a reménység és teljes szabadítás határozott bizonyságát. A világban elfogadott igazságot el lehet sajátítani, mivel minden ember Isten tulajdona és Isten munkálja életüket, hogy bizonyos területeken töltsék be akaratát, még akkor is, ha elutasítják Krisztust, mint Üdvözítőjüket. Nem mindig lehet felismerni, ahogyan Isten használ embereket, de igenis felhasználja őket. Isten képességeket és leleményes elmét ad embereknek, hogy világunkban megvalósulhasson nagyszerű műve. Amit az emberi elme kigondol és feltalál, úgy vélik embertől való, de az egész mögött Isten van. Az Ő műve, hogy az ember feltalálta a gyors hírközlés eszközeit, hogy Isten ama nagy napjára elkészülhessen.

Fejetlenséget hozott a világba az, ahogyan az emberek Istentől kapott képességeiket használják, ahogyan azokkal visszaélnek és rossz célokra fordítják. Elhagyták Krisztus oltalmát és a nagy lázadó, a sötétség hercege gyámsága alá helyezték magukat. Egyedül az ember tehető felelőssé azért, hogy „idegen tűzzel” elegyítette a szent tüzet. Sok olyan dolgot gyűjtött össze, amelyek kívánságok és becsvágy megfoganásához vezettek és ezek Isten ítéletét hozták a világra. A föld filozófusai és nagyjai, amikor nehézségben vannak, úgy keresik kérdéseikre a megoldást, hogy nem fordulnak Istenhez. A mennyre és földre vonatkozó bölcsességüket a nagy nyilvánosság elé viszik és az ő feltételezett tudományuk által keresnek magyarázatot a katasztrófákra, veszedelmes betegségekre, járványokra, földrengésekre és éhínségekre. A teremtéssel és emberi sorssal kapcsolatos sok-sok kérdést ezzel a mondással igyekeznek megoldani: „Ez a természet törvénye.”

Vannak természeti törvények, de ezek egymással és Isten munkájával összhangban vannak. Azonban amikor a sok úr és „isten” nekifog Isten saját elveit és gondviselését magyarázni, abból zűrzavar támad. A föld és menny működéséhez sok „orcára” van szükség minden „kerék” felől, hogy észre lehessen venni a kerekek alatti Kezet, amely rendet teremt a zűrzavarból (vö: Ez 11. fejezet). Az élő, igaz Istennek szükségszerűen mindenütt ott kell lennie.

Egy nagyon érdekes és fontos történetet találunk Dániel könyve 2-ik fejezetében. Babilon királya, Nabukodonozor, álmot látott, amelyre ébredése után nem tudott visszaemlékezni.„És mondotta a király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, bűbájosokat és Káldeusokat,” – azokat, akiket a király igen nagyra tartott, reájuk támaszkodott és amint előadta a tényeket, azt követelte tőlük, hogy mondják el neki az álmot. A bölcsek megrettenve a király elé álltak , mivel nem volt bennük világosság az álmot illetően. Csak ennyit tudtak mondani: „Király, örökké élj! mondd meg az álmot a te szolgáidnak, és megjelentjük az értelmét.” (Dn 2:4) „Felelt a király, és monda a Káldeusoknak: *Az én szavam áll! Ha tehát meg nem mondjátok nékem az álmot és annak értelmét, darabokra tépettek, és a ti házaitok szemétdombokká tétetnek. Ha pedig az álmot és annak értelmét megjelentitek: ajándékokat, jutalmat és nagy tisztességet vesztek tőlem; ezért az álmot és annak értelmét jelentsétek meg nékem.” (Dn 2:5-6) A bölcsek még mindig ugyanazzal a válasszal feleltek a királynak: „A király mondja meg az álmot az ő szolgáinak: és az értelmét megjelentjük. (Dn 2:7)

Nabukodonozor kezdte megérteni, hogy akikben bízott, híres bölcsességükben cserbenhagyták őt nagy tanácstalanságában, és így szólt: „Bizonnyal tudom én, hogy csak időt akartok ti nyerni, mert látjátok, hogy *áll az én szavam. Hogyha az álmot meg nem mondjátok nékem, csak egy ítélet lehet felőletek: hogy hamis és tétovázó beszédet koholtok, hogy azzal tartsatok engem, míg az idő múlik. Mondjátok meg azért nékem az álmot, akkor tudom, hogy az értelmét is megjelenthetitek nékem. Feleltek a Káldeusok a királynak, és mondották: Nincs ember a földön, aki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól és Káldeustól sem ilyen dolgot. Mert a dolog, amit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, aki azt megjelenthesse a király előtt, hanemha az istenek, akik nem lakoznak együtt az emberekkel. Emiatt a király megharagudott és igen felgerjedt, és meghagyta, hogy a babiloni bölcsek mind veszíttessenek el.

E parancsot hallva „..bement Dániel, és kérte a királyt, hogy adjon néki időt, hogy megjelenthesse az értelmet a királynak. Ekkor Dániel haza ment, és elmondta e dolgot Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az ő társainak: Hogy kérjenek az egek Istenétől irgalmasságot e titok végett, hogy el ne vesszenek Dániel és az ő társai a többi babiloni bölcsekkel együtt.” Isten Lelke nyugodott Dánielen és társain és a titok megjelentetett neki éjszakai látásban. Amint elmondta a tényeket, az álom megelevenedett a király elméjében, az értelmezést megkapta, amelynek a profetikus történelembe be kellett kerülni a jövendölés nevezetes eseményeivel.

Az Úr a babiloni királyságban munkálkodva világosságot adott a négy héber fogolynak, hogy népe előtt bemutassa tetteit. Ki akarta jelenteni, hogy van hatalma a világ országai felett királyokat támasztani és azokat megdönteni. A mindenek felett álló Király nagyszerű igazságot kívánt közölni Babilon királyának és elméjében Isten iránti felelősséget ébresztett. Megláthatta Isten és országa legtanultabb emberei bölcsessége közötti különbséget.

Az Úr a mennyből hűséges képviselőinek tanulságokat adott és Dániel kijelentette Babilon királya nagy emberei előtt: „Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség és az erő. És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek. Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a sötétségben; és világosság lakozik vele! (20-22 versek) „De van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti; és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lesz az utolsó napokban.”(28) Nem kaptak dicsőséget azok a férfiak, akiket nagy bölcsként tartottak számon az országban, hanem azok, akik teljes bizalmukat Istenbe vetették, kegyelmet, erőt és Istentől jövő világosságot keresve, és Isten országának választott képviselői voltak a gonosz és bálványimádó Babilonban.

A király álmában elbeszélt sorsdöntő események reá nézve is jelentősek voltak, azonban az álom elvétetett tőle, hogy a bölcsek, akik állításuk szerint értették a rejtélyeket, ne fűzzenek semmilyen hamis értelmezést hozzá. Isten ebben tanulságot rejtett el azoknak, akik napjainkban élnek. Az, hogy a bölcsek nem voltak képesek elmondani az álmot, napjaink bölcseit jeleníti meg, akiknek nincs a Magasságos Istentől nyert tisztánlátásuk, tanultságuk és ismeretük, ennélfogva pedig képtelenek próféciákat érteni. A világi tanításokban legjártasabbak, akik nem figyelnek oda, mit mond Isten az Igéjében, nem nyitják meg szívüket annak befogadására és másoknak való továbbításra, nem az Ő képviselői. Nem a világ nagy és tanult emberei kapják az örök életre való igazságokat, bár eléjük is eljut.

Isten által a Dániel részére adott álomértelmezés eredménye az volt, hogy dicsőséget és tisztességet nyert. „Akkor Nabukodonozor király arcra borult és imádta Dánielt, és meghagyta, hogy ételáldozattal és jó illattal áldozzanak néki. Szólt a király Dánielnek, és monda: Bizonnyal a ti Istenetek, ő az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentője, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot! Akkor a király fölmagasztalta Dánielt, és sok nagy ajándékot adott néki, és hatalmat adott néki Babilonnak egész tartománya felett, és a babiloni összes bölcseknek elöljárójává tette őt. És Dániel kérte a királyt, hogy Sidrákot, Misákot és Abednégót rendelje a babiloni tartomány gondviselésére; Dániel pedig a *király kapujában ült vala.” (46-49 ige-versek)—vagyis olyan helyen, ahol ítéletet szolgáltattak és három társa pedig azon föld népe között tanácsadókká, bírákká és uralkodókká lettek. Ezeket az embereket nem tette felfuvalkodottá a hiúság, hanem látták és örvendeztek, hogy Isten minden földi hatalmasság, országa pedig minden földi királyság fölé fölmagasztaltatott.

Láthatjuk tehát, hogy bár megszerezhető a legmagasabb szintű földi műveltség, mégis, akik ezt birtokolják, tudatlanok lehetnek azon legfontosabb elveket illetően, amely Isten országa alattvalóivá teszi őket. Emberi műveltség nem tehet senkit alkalmassá arra az országra. Krisztus országának polgárai tehát nem külsőségek, szertartások és sok-sok könyv tanulmányozásával formálódnak. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17:3) Krisztus országának tagjai az Ő testének tagjai, amelynek Ő maga a feje. Ők az Isten választott fiai, a „királyi papság, szent nemzet, *megtartásra való nép”, hogy hirdessék Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívta el őket. (v.ö: 1Pt 2:9)

„Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén. Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az egyiptomi Fáraó királynak kezéből. És hogy megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hűséges Isten, aki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezer-íziglen azok iránt, akik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják. De megfizet azoknak személy szerint, akik őt gyűlölik, elvesztvén őket; nem késlekedik az ellen, aki gyűlöli őt, megfizet annak személy szerint. Tartsd meg azért a parancsolatot, a rendeléseket és végzéseket, amelyeket én e mai napon parancsolok néked, hogy azokat cselekedjed. (5Móz 7:6-11) Ha Isten parancsolatai ezer nemzetségre nézve kötelező érvényűek, akkor Isten országába, az Ő és angyalai jelenlétébe viszi őket. Ez olyan érv, amelyet nem lehet elvitatni. Isten parancsolatai örök időkön és az örökkévalóságon át meg fognak maradni. Akkor teherként kaptuk őket? –Nem. „És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon. (5Móz 6:24) Az Úr azért adott népének parancsolatokat, hogy az azok iránt való engedelmesség által megőrizhessék testi, szellemi és erkölcsi egészségüket. Engedelmesség által nyertek életet, azonban az Isten törvénye iránti engedetlenség biztos eredménye halál.

Az Ó és Újszövetséget naponta kell tanulmányozni. Isten ismeretét és Isten bölcsességét megkapja az a diák, aki hűségesen tanulmányozza az Úr útjait és tetteit. A Bibliának kell világosságunkká és tanítónkká lenni. Amikor hajlandók vagyunk Istent minden útjainkban megismerni” (v.ö: Péld 3:6), amikor úgy nevelik az ifjúságot, hogy elhigyjék, Isten küldi az esőt és a napsütést az égből, Ő idézi elő a növények fejlődését, amikor arra tanítják őket, hogy minden áldás Tőle jön és Neki jár a hálaadás és dicséret, amikor hűségesen elismerik Őt és napról-napra teszik kötelességeiket, akkor Isten lesz minden gondolatukban. Akkor képesek lesznek benne bízni a holnapjukat illetően és el fogják kerülni azon szorongató aggodalmat, amely oly sok élet számára hoz boldogtalanságot. „Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. (Mt. 6:33)

Minden tanításnál az első nagy lecke megismerni és megérteni Isten akaratát. Vigyétek magatokkal Isten ismeretét az élet minden napján. Kösse le figyelmeteket, gondolataitokat, egész lényeteket. Isten adott bölcsességet Salamonnak, de ezt megrontotta, amikor elfordult Tőle, hogy más forrásokból nyerjen bölcsességet. Salamoni bölcsességre van szükségünk, miután Attól nyertünk bölcsességet, Aki Salamonnál nagyobb. Igaz bölcsesség keresése céljából ne kutassunk át emberi bölcsességeket, amelyeket bolondságnak neveznek. Ha emberek emberi értelmezés által akarnak tudományt tanulni, akkor hamis műveltséget nyernek, de Istentől és Jézus Krisztustól tanulni, annyi mint a Biblia tudományát tanulni. Az oktatásban meglévő fejetlenség azért következett be, mert a vallásos világ nem tisztelte és nem magasztalta fel Isten bölcsességét és ismeretét. A tisztaszívűek meglátják Istent gondviselése minden tettében, az igaz oktatás és nevelés minden mozzanatában. Isten trónjától jövő világosság első közeledésére megremegnek. Mennyei üzeneteket azok kapnak, akik a lelki dolgok első sugarát megragadják.

Iskolánk diákjai tekintsék Isten ismeretét mindennél fontosabbnak. Az Írások kutatása önmagában is az igaz Isten, és akit küldött, Jézus Krisztus ismeretét juttatja számukra. „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem.” (1Kor 1:18-19) „Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél.”(1Kor 1:25) „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.” (30-31) -- Különleges bizonyságtételek a nevelésről, 1896 március 26