A következő bizonyságtételt 1875 januárjában írtam. Gyümölcsözőségét el is ismerte C. testvér, kijelentve, hogy világosságot és reményt nyújtott neki.

C. testvér, eltávolodtál Istentől. Isten követelményeiről alkotott nézeteid sosem voltak elég körülhatároltak, sem elég szigorúak. Nem szolgálhat kifogásul kötelességed elhanyagolására és lanyha éberségedre, hogy sok-sok hitvalló keresztény helytelen úton jár. Nem szenteled magadat Istennek. Nem érzed át, hogy tőle függsz, hogy megtartson, ezért legyőzött és szolgájává tett a kételkedés; a hitetlenség rabságba láncolta lelkedet. Nem dicsőíted meg Istent az életedben. Olykor a hitünk kérdésesnek tűnik előtted. Ennek oka benned rejlik. Künn a világban annyira összeelegyített az igazság és a hamisság, hogy nem mindig ismerjük föl, melyik a melyik. De miért van olyan csekélyke ereje annak, aki az igazságot vallja? Azért mert nem látja be tudatlanságát és gyöngeségét. Ha tudna róla, ha kételkedne magában, akkor fölismerné az isteni segítség fontosságát, hogy megóvja őt az ellenség fondorlataitól. Tevékenynek kell lennünk, munkálkodó kereszténynek, önzetlen szívűnek és életűnek, egyedül Isten dicsőségével törődőnek. Jaj, mily roncsokkal is találkozunk mindenfelé! Mily néma ajkakkal és gyümölcstelen életekkel! „Ez – mondta az angyal – azért van, mert elesnek a kísértés alatt. Semmi annyira tönkre nem pocsékolja a lélek békességét, mint a bűnös kételkedés.”

Ne add föl a harcot kétségbeesve, azt képzelve, hogy elkerülhetetlenül a kételkedés és hitetlenség szolgaságában kell élned és meghalnod. Az Úr igaz életünk, életszentségünk, megszentelődésünk és erőnk lehet. Támaszkodj rá; s az ő ereje által kiolthatod az ellenség tüzes nyilait, s hatalmasabb lehetsz, mint a hódítók. Még módodban áll megszentelődnöd az igazság által. Vagy ha azt választod, a hitetlenség sötétjében botorkálhatsz, elveszítheted a mennyet, amivel mindent elveszítesz. De ha a világosságban jársz, ha megvalósítod Isten akaratát, akkor fölülkerekedhetsz önző természeteden.

Mindig készségesen adakozol, magadat viszont magadnak tartogatod. Nem érzed hívatottnak magad, hogy oly áldozatokat hozzál, melyek gonddal bajjal, törődéssel járnak; nem él benned készség, hogy bármilyen munkát elvállalj Krisztusért, még ha mégannyira szerény legyen is az. Isten újra meg újra megjáratja veled ezt az utat, míg alázatos szívvel és lecsillapodott gondolkodással el nem viseled a próbát, mellyel sújt, míg teljesen az ő szolgálatára és munkájára nem szenteled magadat. Akkor majd halhatatlan életet nyerhetsz. Teljesen felnőtt ember lehetsz a Krisztus Jézusban s vagy pedig lelkileg olyan törpe, aki sosem vív ki győzelmeket. Fivérem, melyiket választod? Hajlandó vagy-e a magad megtagadásának és önfeláldozásának életét élni, jókedvvel és örömmel végezve föladatodat, tökéletesítve keresztény jellemedet, s előre törve a hervadhatatlan örökségért? Vagy magadért akarsz élni; s el¬veszíteni a mennyet? Isten nem hagy gúnyt űzni magából; Krisztus nem fogad el megosztott szolgálatot. Az Úr mindenedet kéri. Ha bármit visszatartasz, nem ütöd meg a mértéket. Hiszen ő végtelen áron vett meg, s elvárja, hogy amid van, mindent ajánlj föl szíves-készséges áldozatul. Ha életedet és szívedet teljesen neki szenteled, akkor majd hit foglalja el a kétségek helyét; a bizalmatlanság és hitetlenség helyét pedig bizalom.

Fivérem, kifejezetten veszély fenyeget, mert hanyag vagy, nem valósítod meg szigorúbban családodban, de a te életedben sem az egészség megújulását. Szennyezett a véred, s amikor kielégíted ínyencségedet, még mindig rontod, s lázassá teszed azt. Ne hagyd arra csábítani magadat, hogy serkentő étellel-itallal élj. Mert ennek nemcsak visszahatás és testi erő elvesztése a következménye, de a ködös agy is. Szigorúan mértékletes szokások evésben, ivásban, ha Istenbe vetett szilárd hittel párosul, javítani fog testi, szellemi és erkölcsi egészségeden, Nagyon lobbanékony a természeted. Kevés az önuralmad, s ha dühbe gurulsz, gyakran olyat mondasz, vagy teszel, amit később megbánsz, Hívj segítségül hajthatatlan akaraterőt hajlamaid s tulajdon¬ságaid ellen. Tartsd nyitva lelked útjait a fény és igazság befogadása előtt. De ha olyasmi adja elő magát, ami vizsgára és próbára tesz, akkor az előítélet tolakszik az előtérbe, s te azon nyomban kardot rántasz az ellen, amit szabadságod korlátozásának vagy jogaid megsértésének vélsz.

Isten szava világosan elénk teregeti az igazságot, hogy földi természetünk összeütközésbe kerül lelki természetünkkel. Az apostol int, hogy tartózkodjunk a testi kívánságoktól, melyek a lélek ellen küzdenek, Minden természetéből kifordult étvágy lélek ellen hadat viselő testi kívánsággá változik. A testi erőt romboló étvágy kielégítése lelki betegséget okoz. Az a testi kívánság, melyet az apostol említ, nem korlátozódik a hetedik parancs megsértésére, hanem az ínyencség bármi legyezgetésére is, ami csökkenti a testi erőnket, a lélek ellen küzd. Az apostol kijelenti, hogy ha valaki külön győzelmeket szeretne aratni, és az igaz életben előre szeretne haladni, az legyen mindenben megtartóztató. Megtartóztatás evésben-ivásban az asztalnál, valamint a mértékletesség gyakorlása minden más tekintetben is elengedhetetlen, ha győzni akarunk, amint Krisztus is győzött. Isten nem azért nyújtott világosságot, hogy félvállról vegyük, hanem, hogy irányítónk és segítőnk legyen.

Ápold magadban az önuralmat. Amit ifjú korodban kellett volna elsajátítanod, most sajátítsd el. Fegyelmezd magadat, hogy meghalj a magad számára, hogy akaratodat a Krisztus akarata alá vessed. Mélyreható, alapos változásra van szükség, vagy ha nem, kedves fivérem, eljátszod örök életedet. Isten művében végzett szolgálatod legyen szívből fakadóbb, teljesebb, alaposabb. Nem tudod úgy tökéletesíteni krisztusi jellemedet, ha akkor szolgálod istent, amikor épp kedved támad, s ha nincs hozzá kedved, akkor elhanyagolod. Határozott változásnak kell beállni életedben, más lelki életre kell szert tenned, mint eddig jutottál, másképp szolgálatod nem lesz Istennek tetsző.

Mennyei Atyánk eddig nagyon kegyelmes volt hozzád. Gyöngéden bánt veled. Akkor tört rád betegség és kár, amikor nem álltál készen a halálra, mert még nem tökéletesítetted krisztusi jellemedet. Nem voltál erkölcsileg sem alkalmas a mennyre. Az ördög állt oldaladon, hogy lesújtson, s elpusztítson, hogy a törvényszegők közé számíts. Csak az érted mondott buzgó és eredményes ima óvott meg, Az Úr angyalokat küldött, hogy őrködjenek körülötted, hogy megvédjenek Sátán hatalmától, – hogy megtartsák életedet. Isten páratlan szeretete további alkalmat adott neked. Nem mintha bármi jósággal vagy erénnyel érdemelted volna ki, hanem könyörületből meghallgatta a hittel elre-begett imákat. Meghosszabbította próbaidődet, hogy alkalmad nyíljék jóvá tenni a múltat, hogy le tudd győzni jellemhibáidat, s olyan odaadást tanúsíthass Isten iránt életedben, mint amilyet elvár tőled. Bár a hála érzelmei át-át csapnak rajtad, még sincs meg benned a szívből fakadó köszönet és illő alázat, melyet Isten fölülmúlhatatlan szeretetének kellene támasztani benned.

Nem eléggé érzed lekötelezve magad, amiért megtartotta életedet. Jelentéktelen kis semmi okok miatt újra meg újra kimentetted magad a vallásos kötelezettségek alól, melyek mindenkor és minden körülmények között ránk hárulnak. A hervatag érzés még nem kifogás az Isten előtt akár egyetlen kötelesség elhanyagolására sem. Nem vagy a magadé, Krisztus a várén vett meg. Mindazt elvárja tőled, amire képes vagy; időd, erőd sem a tied.

Isten jelezte, hogy nem arra kellene fölkészülnöd, hogy szerepet vállalj művében; hanem előbb arra szoktatnod és fegyelmezned értelmedet, hogy Isten tervével összhangban működjék. Ha akarnál, szert tehetnél a kellő tapasztalatra. Az Úr eléd tárta ez előjogot, hogy tagadd meg hajlandóságaidat, amint arra Üdvözítőnk példát nyújtott életével. Te mégsem helyezkedtél oly álláspontra, ahol mindent megtanulnál, amire képes vagy, s aminek a megtanulása fontos volt számodra, hogy megfelelő munkás lehess az Úr ügyében. Volt néhány dolog benned, amelynek meg kellett változnia, mielőtt az Úr eredmé¬nyesen tudna eszközeként használni.

C. testvér, áldozatot jelentett számodra otthagyni gazdaságodat; mert hiszen nagyon kedvedre való volt az élet. Nem a magad választása szerint jöttél …-re. Nem ismerted a könyvkiadást. Mégis eltökélted akkor, hogy megte¬szed, mire képes vagy, s jónéhány szempontból jól is dolgoztál. Mégis sok minden a botlás kövének bizonyult utadon. Bár F. testvér eljárása számos tekintetben helytelen volt, de te sem őrizted meg Isten iránti odaszentelődésedet; az ő lelkületét vetted át nem maradtál érintetlen tőle. Sok mindenben Isten tetszése ellen tettél, és elkülönítetted tőle lelkedet. Az ördög nyert egyre kiterjedtebb hatalmat fölötted; csaknem elsiklott már a lépted, csaknem elvesztél a hitetlenségben, mikor a betegség megtorpantott utadon. Nagy kegyelem volt, hogy Isten megóvta életedet, s új erőt adott. Te mégsem adtad át magadat teljesen; nem csillapítottad és lágyítottad meg makacs akaratodat újra meg kell hát térned. Könnyen fölidegesítenek. Szembe akarsz szállni mindennel, amiről azt képzeled, hogy árnyékot vet rád; villámgyorsan föllobogsz, ha bármi sérti büszkeségedet. Látod, kedves fivérem, ez így nem jól van. Föltétlenül le kell ezt küzdened, máskülönben téged győz le az ellenség.

Rosszul érezted magadat, mert nem szeretted …-en a munkádat. Vágyódva tekintgettél vissza -ra, hiszen ott van a szíved, s neked is ott kellene lenned, ahová szíved húz. Isten tett próbára, ő vizsgál – hogyan viseled el vizsgáját? Faragni és csiszolni kellett téged, hogy eltávolítsa jellemed durva, faragatlan pontjait, hogy így a mennyei ország számára kifinomult lehess, Mily nehéz az emberi természetnek megtagadni hajlandóságát; mily nehezére esik maga mögött hagyni a hízelgő, világias csalétket-biztatást, s a Megváltójuk es em¬bertársaik iránti szeretetből lemondani arról, ami kellemes nekik, hogy így közvetlenebbül Isten szolgálatába kapcsolódhassanak.

C. testvér, nem szívvel-lélekkel végzed a munkát. Sosem tetted közvetlenül személyes érdekeddé s nem a te szájad íze szerint való az. Ha az lett volna a célod, megfegyelmezted volna értelmedet, hogy jobban megértsd a munkád. De te kissé mindig távol tartottad magadat attól; nem kapcsolódtál szorosan bele, nem igyekeztél közelről jártassá válni ágazataiban.

Nem vagy elég barátságos s előzékeny, mint lenned kellene. E hűvös, megközelíthetetlen modorod nem Istennek tetsző. Eltűröd, hogy könnyen elragadjanak az indulataid. Senki sem töltheti be helyesen tisztjét Isten művében, akit indulatai vezetnek, aki ösztönösen cselekszik. Értelmednek szorosabb egységre kell lépnie Istennel. Érdeklődésed és szereteted csüggjön szorosabban azokon, akik e munkát végzik, máskülönben alkalmatlan vagy arra, hogy fejleszthessed …-en a művet. Nagyon önfejű és fellengzős vagy. Viselkedésedet, hozzáállásodat meg kell lágyítanod, egybe kell olvasztanod mások gondolkodásával és eszméivel. Mint ügyvezető, mint keresztény, értékes szolgálatot tudnál végezni Isten ügyének, de, csak ha lemondasz akaratodról, csak ha az Úrnak adod át utadat. Meg kell szentelődnöd az igazság által – emeld gondolkodásodat mindennemű személyes szempont és önző érdek fölé.

Fölhívom figyelmedet Jézus életére, mint tökéletes példára. Az ő életét önzetlen jóindulat jellemezte. Drága Megváltónk! Micsoda áldozatokat hozott értünk, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen! A menny akkor is elég olcsó lesz számunkra, ha minden önző érdekről lemondunk, hogy elnyerhessük. Megengedhetjük-e magunknak, hogy a magunk útját járjuk, hogy kitépjük magunkat Isten kezéből, mert ez tetszik jobban önző szívünknek? Isten tökéletes alávetettséget, tökéletes engedelmességet vár el. Az örök élet mindent megér számunkra. Közeli kapcsolatra kerülhetsz Istennel, ha gyötrődni fogsz, ha töröd magad, hogy bejuss a szoros kapun.

Sose döbbennél hiányosságaidra, ha az Úr olyan helyzetbe nem hozna, hogy a körülmények a fölszínre dobják e fogyatékosságokat. Nem érzed magad úgy, mint érezned kellene, mióta …-re jöttél. Nem kapcsolódtál bele magad feledten teljes szívvel a munkába, nem tetted legfőbb gondoddá Oly függetlenséget melengetsz, melyet nem tudnál fönntartani, ha rájönnél valódi helyzetedre, – hogy tanuló vagy csupán. Azt sajátítsd most el, miként fáradozzál a legmegfelelőbben isten ügyének fölvirágzásáért; hogy inas vagy csupán, aki meg akarja szerezni a képesítést azok felől, amely dogokhoz nem értesz. Sokkal hatalmasabb lépésekkel fejlődhettél volna, ha lelkiismeretesen, eredményes munkásként igyekeztél volna Istennek szolgálni.

Nagyon tartózkodó vagy. Nem léptél szoros barátságra a mű osztályain dolgozókkal; nem beszélted meg velük részletesen a dolgokat, hogy azután otthonos legyél az ügyekben. Holott ha ezt tetted volna, eredményesebb segítség lettél volna. Belátásod szerint cselekedtél, ötleteidet és terveidet valósítottad meg. Az ott dolgozók köréből hiányzott a baráti egyetértés. Akik segíteni tudtak volna, a barátságosság hiánya miatt nem osztották meg veled tapasztalataikat. S azért sem, mert oly ösztönösen, annyira a magad feje szerint cselekedtél, hogy nem mertek közelíteni hozzád.

A világ Megváltóját angyalok imádták, ő volt a mennyei udvarok fejedelme; mégis félretette dicsőségét, s emberi természettel fedte el istenségét. Szelíd és alázatos szívű Jézus lett belőle. Otthagyta mennyei gazdagságát és dicsőségét, szegény lett értünk, hogy szegénysége által gazdagok lehessünk. Három éven át járt helyről-helyre, hajléktalan zarándokként. Az önző emberek mégis elégedetlenkednek és morognak, ha arra szólítják őket, hogy Krisztus kedvéért hagyják el potomka földi kincsüket, vagy a lélekmentés terén fáradozzanak, amely lelkekért Krisztus értékes életét adta oda. Jaj, mily hálátlanság! Senki sem tudja értékelni a megváltás áldásait, hacsak azt nem tartja, hogy a Krisztus szeretetéért örömmel meghoz bármi áldozatot. A Krisztusért hozott minden áldozat az adakozót gazdagítja – s a Krisztus szeretetéért eltűrt minden szenvedés és nélkülözés csak növeli a győző végső örvendezését a mennyek országában.

Testvérem, alig tudod mi az igaz áldozathozatal, a valódi magad megtagadása. Alig kóstoltál bele a nehézségekbe és képességeid teljes igénybevételébe. Mindeddig könnyű volt a terhed, noha másokat súlyos felelősségek terheinek. Jézus így felelt az ifjúnak, aki azt kérdezte tőle, mit cselekedjék, hogy üdvözüljön: „Tartsd meg a parancsolatokat.” Az ifjú magabiztosan, büszkén válaszolt: „Ezt mind megtartottam fiatal korom óta. Mit kell még tennem?” Jézus szánakozva tekintett az ifjúra, s tudta, hogy amit mondani fog, örökre elválasztja tőle a gyerekembert. Ennek ellenére is rátapintott az ifjú gyöngéjére. Ezt mondta: „Menj, add el minden vagyonodat, oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, kövess engem.” Az ifjú vágyakozott ugyan a menny után, vágya mégsem volt elég erős, hogy visszavonja szeretetét világi kincseiről. Vágyott engedelmeskedni Isten föltételeinek, hogy eljusson az életre. Nagyon elszomorodott, mert nagy vagyona volt, melyet túl becsesnek tartott, hogy odaadja az örök jutalomért. Megkérdezte ugyan, mit kellene tennie, hogy üdvözüljön, s meg is kapta a választ; világias szíve mégsem bírta meghozni az áldozatot vagyona föladását, hogy Krisztus tanítványa lehessen. Úgy döntött, hogy a mennyről mond le, földi kincsét pedig megtartja. Hányan jutnak el ma is erre az elhatározásra, mely a gazdag ifjú sorsát megpecsételte.

Ha valamelyikünknek alkalma nyílik, hogy tegyünk valamit Krisztusért, ragadjuk meg két kézzel, s a legnagyobb buzgalommal kövessünk el mindent, hogy a Krisztus munkatársai lehessünk. Épp azon próbáknak, melyek a legsúlyosabb vizsga elé állítják hitünket, s melyek olybá tüntetik a dolgokat, hogy Isten elhagyott minket, az a rendeltetése, hogy közelebbi közösségre vezessenek minket Krisztussal, hogy lába elé helyezzük minden terhünket, és megtapasztaljuk a békét, melyet ő nyújt viszonzásul. Újonnan meg kell térned; meg kell szentelődnöd az igazság által, s oly lelkületre tenned szert, mint a kisgyermeké. Szelídre, alázatosra. S teljesen Krisztusra, Megváltódra kell támaszkodnod. Büszkeséged és önfejűséged elzárja szívedet Isten Lelkének áldott hatásaitól. Annyira alkalmatlanná teszi a benyomásra, mint a keményre hengerelt országút. Neked még ezután kell megtanulnod a hit fontos leckéjét. Mikor teljesen Istennek adod át magad, mikor összetörve zuhantál Jézusra, olyan győzelem lesz a jutalmad, melynek örömét még sosem tapasztaltad. Amikor tisztánlátással vizsgálod fölül a múltat, fölismered, hogy épp amikor egész életed bizonytalanság és teher volt, Jézus akkor volt közel hozzád, akkor törekedett a világosságra vezetni téged. Mennyei Atyád melletted állt, kimondhatatlan szeretettel hajolt föléd, javadra vitt gyötrelembe, amint az aranyfinomító egyre tisztogatja a becses ércet. Mikor azt képzelted, hogy elhagyatott vagy, akkor is közel állt hozzád, hogy vigasztaljon, s támogasson. Ritkán látjuk úgy Jézust, amint van, és sosem fogadjuk olyan készségesen a segítségét, mint amilyen készségesen ő akar segíteni rajtunk.

Mily győzelmet aratsz majd, mikor megtanulod hálás szívvel követni útnyitó gondviselését, s eltökéled, hogy egyedül az ő dicsőségével törődve fogsz élni, akár betegen, akár egészségesen, bőségben vagy ínségben. Önzésed nagyon él, visszaborzad minden érintéstől. Mégis meg kell feszíteni magadat, mielőtt Jézus nevében győzni tudnál, mielőtt elnyernéd a hűek jutalmát.