Az olyan nagyméretű és fontos intézmény vezetése) mint a kórház) szük¬ségszerűen súlyos felelősséggel jár mind a világi, mind a lelki dolgokban. Legfontosabb, hogy a testben, lélekben betegek menedéke olyan legyen, hogy Jézus, a hatalmas gyógyító, köztük elnökölhessen, s ami történik, Lelkének uralma alatt állhasson. Az intézményben dolgozó mind képesítse magát, hogy hűen eleget tudjon tenni Isten-adta kötelességeinek. Az apró kötelességet ugyanolyan hűséggel végezzék, mint a legfontosabbakat. Kutassák imádkozó szívvel, hogyan válhatnának leghasznosabbá, s tehetnék a betegek e menedékhelyét ragyogó sikerré.

El sem képzeljük, milyen aggódva jönnek a betegek bajaikkal a kórházba, segítségre vágyva. Egyesek kételkedve, bizalmatlanul érkeznek, míg mások biztosabbak benne, hogy enyhülésre találhatnak nálunk. Az első ízben jöttek mély érdeklődéssel figyelik azon elvek minden megnyilvánulását, melyeket az igazgatók ápolnak.

Aki Isten gyermekének vallja magát egyre inkább tartsa szem előtt, hogy ő Isten küldötte, aki munkássága folyamán mindenféle gondolkodású emberrel érintkezik. Lesz köztük kifinomult és nyers, szerény és kevély, művelt és tanulatlan, gazdag és szegény, vallásos és hitetlen, megbízó és gyanakvó, bőkezű és garasoskodó, tiszta es romlott; a jellem és társadalmi helyzet minden fokozata megtalálható lesz a kórház betegei közt. Akik eljönnek e menedékbe, azért jönnek, mert segítségre van szükségük; ezért bármi legyen a tisztségük vagy helyzetük, elismerik, hogy képtelenek segíteni magukon. A sokféle gondolkodású emberrel nem lehet egyformán bánni; mégis valamennyien, akár gazdagok, akár szegények, akár magas tisztségű, akár szerényebb körülményekből jöttek, akár függők, akár függetlenek, szeretetre, nyájasságra, szánalomra szorulnak. Az érintkezés által gondolkodásuknak csiszolódni és finomulnia kellene. Egymásra vagyunk utalva, szorosan összefog minket az emberi testvériség köteléke.

A menny, mely úgy intézi, hogy egymásra legyünk utalva, legyen úr, szolga vagy barát valaki, fölszólít, hogy segítsük egymást, míg egy-egy ember gyöngesége valamennyiünk erejévé nem növekedik.

A keresztény a társas érintkezésen át kerül kapcsolatba a világgal. Isten elvárja minden férfitől vagy nőtől, aki megízlelte Krisztus szeretetét, s szívébe fogadta az isteni megvilágosodást, hogy fényt vessen a jobbik utat nem ismerők sötét ösvényére. Kórházunk alkalmazottjai váljanak Jézus tanújává Használjuk ki az érintkezést, hogy embereket nyerjünk meg Megváltónknak.

Akinek ennyire különböző természetű, hajlamú, vérmérsékletű emberrel kell bánnia, annak próbái, aggodalmai, összeütközései lesznek, még ha a legjobban igyekszik is. Talán megundorodik a tudatlanságtól, büszkeségtől és csökönyösségtől, mellyel találkozni fog; mégse csüggedjen. Olyan helyet foglaljon el, ahol inkább ő hajlít, minthogy őt ingassák meg. Legyen sziklaszilárd az elv területén, s értelmes hittel éljen, meg nem rontottan a környező hatá¬soktól. Isten népét ne alakítsák a hatások, melyeknek ki vannak téve, hanem foglaljanak állást Jézus mellett, s Lelkének segélyével gyakoroljanak átalakító erőt olyanokra, akiket rossz szokások torzítottak el, s bűn szennyezett be.

Ne rejtsük el Krisztust szívünkbe, ne zárjuk el, mint édes és szent, féltett kincset, melynek csakis bit1okosa örvendezhet. Hanem legyen ő szívünkben örök életre buzgó forrás vize, mely mindenkit fölüdít, akivel érintkezünk. Valljuk meg nyíltan és bátran Krisztust, nyilvánítsuk jellemünkben szelídségét, alázatát és szeretetét, míg az embereket el nem bűvöli Krisztus szentségének szépsége. Nem az a legjobb út, ha úgy őrizzük vallásunkat, mint az illatszereket bedugaszoljuk, nehogy elillanjon az illatuk.

A viszályoknak, visszautasításoknak, kellemetlenségeknek, melyekbe ütközünk, erősebbé kell tenniük minket, szilárddá tenni hitünket. Ne hagyjuk, hogy minden múló hatás megingasson minket, mint nádszálat a szél. Lelkünk, melyet az örömhír igazságai melegítenek és éltetnek, s melyet az isteni kegyelem üdít föl, legyen kinyílott és kiterjesztett, árassza illatát másokra. Az igaz élet teljes fegyverzetébe öltözötten, bármily légkörbe ütközünk, tisztaságunk mégis szeplőtlen maradhat.

Mindenki gondolja meg, hogy Isten elvárása, igénye minden másnál fontosabb. Isten mindenkinek adott képességeket fölhasználásra, hogy az adományozó dicsőségét tükrözhessék. Minden nap fejlődniük kell valamelyest. Ha a munkások úgy hagyják maguk mögött a kórházat, ahogy odaérkeztek, anélkül, hogy észrevehető javulás állt volna be náluk, hogy növekedtek volna az ismeretben és a lelki erőben, akkor veszteség érte őket. Isten terve, hogy a keresztények folyton növekedjenek, míg meglett emberré nem válnak a Jézus Krisztusban. Aki nem erősödik, nem gyökeresedik, nem alapozódik meg az igazságban, az egyre visszafejlődik.

Tegyünk erőfeszítéseket, hogy biztosítsuk a kórház számára lelkiismeretes, keresztény munkások szolgálatát. Isten szándéka, hogy az egészségügyi intézményt csakis hetediknapi adventisták szervezzék és irányítsák; mikor hitetleneket fogadnak föl vezető állásokba, olyan légkör uralkodik, mely súlyosan a kórház ellen esik latba. Nem Isten szándéka, hogy ez az intézmény az ország bármelyik egészségügyi intézményéhez hasonlóan működjék, hanem hogy az egyik legeredményesebb eszköz legyen a kezében, mellyel világosságot áraszt a világnak. Legyen kiemelkedő a tudományos fölkészültségben, erkölcsi és lelki erőben; minden vonásban legyen a megújulás hűséges őre. S aki részt vesz benne, legyen újító, tartsa tiszteletben a kórház szabályait, s engedelmeskedjék az egészség megújulás népünkre tündöklő fényének.

Valamennyien áldás lesznek másoknak, ha oda állnak, ahol helyesen képviselik a fölkent szabadító, Jézus Krisztus vallását. Most többet aggódnak, hogy a külső megjelenést elfogadhatóvá tegyék, hogy megfeleljenek a világi betegek ízlésének, minthogy élő kapcsolatot tartsanak fönn a mennyei, hogy virrasszanak és imádkozzanak, hogy Istennek ez az eszköze teljesen sikeres legyen, hogy javára váljék az emberek testének, de lelkének is.

Mit lehetne mondani, mit lehetne tenni, hogy meggyőződést élesszünk azok szívében, akik kapcsolatban állnak e fontos intézménnyel? Hogyan lehetne rávezetni őket, hogy fölismerjék és érezzék a veszélyt, ha helytelenül cselekszenek, hacsak mindennapos élményre nem tesznek szert az Isten dolgaiban? Az orvosok helyzete olyan, hogy ha hitükkel megegyező hatást gyakorolnak, mindenkire átalakító erővel hathatnának, aki kapcsolatba kerül a kórházzal. Ez a világ egyik legkitűnőbb hittérítő területe, s a felelős tisztségeket betöltők mind ismerjék meg Istent, és mindenkor nyerjenek fényt a mennyből. A kórház történelmében soha nem volt oly fontos időszak, mint most, soha, amikor annyi minden fordult a kockán. Az utolsó napok veszedelmei környékeznek mindenkit. Sátán leszállt nagy hatalommal, mindenféle föltűnő tett, szemfényvesztő jel, és hamis csoda kíséretében, meg mindenféle gonosz csábítással is azok vesztére, akik elkárhoznak, mert tudja, hogy kevés ideje van, A világosságnak most egyre tündöklőbben kell előragyognia szavainkból és viselkedésünkből a sötétben levők ösvényére.

Egyesek nem olyanok, amilyennek Isten szeretné őket látni. Udvariatlanok, nyersek, és Isten Lelkének lágyító, csillapító hatására szorulnak. Az embernek sosem kényelmes fölvenni a keresztet, sosem kényelmes követni a lemondás ösvényét, mégis ezt kell tennie. Isten azt akarja, hogy mindenki rendelkezzék kegyelmével, s hogy Lelke tegye életüket jó illatúvá. Némelyek túl függetlenek, önhittek, nem beszélik meg dolgaikat másokkal, mint kellene.

Testvéreim, komoly időket élünk. Fontos munkát kell elvégeznünk lelkünkért, s a mások üdvösségéért, máskülönben kimondhatatlan veszteség ér. Isten kegyelmének kell átalakítani bennünket, másképp nem jutunk el a mennybe, s mi miattunk mások sem jutnak el. Tudjátok meg, hogy a bajokat s aggodalmakat, melyeket kötelességetek végzése közben vagytok kénytelenek elviselni, a magunk megtagadásait és áldozatokat, melyeket hoznunk kell, ha hűségesek akarunk maradni Krisztushoz, nem Isten teremti. Nem zsarnoki és szükségtelen parancs kényszeríti ránk; nem a szigorú életből származnak, melyet ő vár el, hogy vezessenek szolgálatában, Erősebb és szilárdabb megpróbáltatás törne ránk, ha nem Krisztusnak engedelmeskednénk, hanem a Sátán szolgái, a bűn rabszolgái lennénk.

Jézus hív, hogy menjünk hozzá, leveszi fáradt vállunkról a súlyos terheket, s e helyett az ő igáját helyezi ránk, mely könnyű, az ő terhét, mely édes. Az ösvény, melyre hív, hogy azon járjunk, sosem okozna gyötrelmet, ha mindig azon jártunk volna. De mikor eltérünk a kötelesség ösvényéről, akkor válik utunk nehézzé, tövisessé. Azok az áldozatok, melyeket a Krisztus követésénél meg kell hoznunk, csupán megannyi lépés, hogy visszatérjünk a világosság, béke, boldogság ösvényére. A kétségek, félelmek megnövekednek, ha melengetjük. Minél inkább beléjük merülünk, annál nehezebb legyőzni őket. Az biztonságos, ha elengedünk minden földi támaszt, s annak kezét ragadjuk meg, aki fölemelte, és megmentette a tengeren a süllyedő tanítványt.

Isten fölszólít, hogy elegyítsétek a gyermeki, bízó egyszerűséget a férfi erejével és érettségével. Azt akarja, hogy fejlesszétek a jellem aranyát, s Krisztus érdemei által képesek vagytok erre. Nehéz a lelkem azok miatt, akik nem tartják szükségesnek, hogy szüntelen kapcsolatot tartsanak fönn a mennyei, hogy mint Isten hű őrszemei tudják végezni föladataikat.

Itt vallásra van szükség. Ennünk kell az élet kenyerét, innunk az üdvösség vizét. Ápolnunk kell a szeretetet, nem, amit hamisan neveznek annak, mely arra vezetne minket, hogy szeressük a bűnt és buzdítgassuk a bűnösöket, hanem a Biblia szeretetét, és a Biblia bölcsességét, mely elsősorban ártatlan, aztán békeszerető, engedékeny, irgalommal és jótékonysággal teljes.

A kórház tekintélyesei tartsák magukat Isten akaratához, alázkodjanak meg, s nyissák meg szívüket Krisztus Lelkének áldott hatása előtt. A tűzben próbált arany szeretetet és hitet jelent. Sokakból csaknem teljesen hiányzik a szeretet. Önelégültség vakítja el őket égető, súlyos hiányosságaik felöl. Határozottan arra van szükség, hogy naponta megtérjünk Istenhez. Új, mély és mindennapos tapasztalatra kell eljutnunk a vallásos életben.

Különösen az orvosok szívében kell fölébredni a legőszintébb vágynak, hogy elnyerjék a bölcsességet, melyet egyedül Isten tud nyújtani; mert mihelyt önelégültek lesznek, az Úr máris magukra hagyja őket, hogy megszenteletlen szívük ösztönzéseit kövessék. Mikor láttam, hogy az orvosok, Krisztussal összefogva, mivé válhatnak, s mivé nem lesznek, ha nem állnak naponta kapcsolatban vele, akkor nyugtalanság tölt el, hogy megelégednek a világi színvonal megütésével, hogy nincs bennük égő, emésztő vágyakozás, éhezés és szomjazás a szentség szépsége után, az után a zavartalan szelídség és lelki nyugalom után, mely Isten előtt értékes. Krisztus békéje.

Krisztus békéje – pénzen nem lehet megvásárolni, ragyogó tehetség nem tudja megragadni, szellemi képesség nem biztosíthatja, Isten ajándéka ez. Hogyan is értessem meg mindenkivel a súlyos veszteséget, ha elmulasztják, hogy a mindennapi életükbe ültessék át Krisztus vallásának elveit? A keresztény erő – a Krisztus szelídsége és alázatos szívűsége. Valóban értékesebb, mint amit lángész teremthet, vagy gazdagság megvásárolhat. Mindazon dolgok közül, melyeket keresnek, ápolnak, melengetnek, semmi sincs oly értékes Isten szemében, mint a tiszta, ártatlan szív, a hálaadással, békével átitatott jellem.

Ha ott él a szívben az igazság és a szeretet isteni visszhangja, az szavakban és tettekben fog előtündökölni. Az élet külső illendőségeinek, helyes viselkedésének, tulajdonságainak és előzékenységeinek leggondosabb ápolása nem rejt magában elég erőt, hogy kirekesszék az ingerlékeny háborgást, rideg gáncsolást és csúnya beszédet. A jóindulat szellemének a szívben kell lakoznia. A szeretet megadja tulajdonosának a kegyességet, a helyes viselkedést, a nyájas magatartást. A szeretet beragyogja az arcot lecsillapítja a hangot; az egész embert megfinomítja és emelkedetté teszi. Összhangba hozza őket Istennel, hiszen a szeretet mennyei vonás.

Sokakat az a nézet fenyeget, hogy a munka gondjai, az írás és orvosi gyakorlat, vagy a különféle osztályok kötelességeinek végzése közben elnézhető, ha abbahagyják az imát, elhanyagolják a szombatot, és az istentiszteleteket. Ezzel kényelmük szintjére rántják le a szent dolgokat, miközben érintetlenül hagyják a kötelességeket, a maguk megtagadását, a kereszteket. Az orvosok és ápolók ne próbálják úgy végezni munkájukat, hogy előbb időt ne szakítanának az imára. Isten mindazok segítője lenne, akik vallják, hogy szeretik őt, ha hittel hozzá fordulnának, s gyöngeségük tudatában az ő erejére vágyódnának. Mikor elkülönülnek Istentől, bölcsességük bolondságnak bizonyul. Mikor kicsinyek a maguk szemében, mikor erősen Istenre támaszkodnak, akkor ő lesz erejük támasza, és siker fogja koronázni igyekezetüket. De ha hagyják, hogy gondolataik eltávolodjanak Istentől, akkor Sátán lép be, akkor ő uralkodik az értelmen, ő rontja meg az ítélőképességet.

Senki sem forog súlyosabb veszedelemben, mint aki azt állítja, hogy biztosan áll a lábán. Ekkor kezd el csúszni a lába. Kísértések törnek be, egyik a másik után, s olyan észrevétlen lesz az életre és jellemre tett hatásuk, hogy hacsak isteni hatalom nem tartja meg őt, akkor megrontja a világ szelleme, akkor nem valósítja meg Isten szándékát. Amivel az ember rendelkezik. mindent Isten adta neki, s aki az Isten dicsőségére fordítja képességeit, az eszközül szolgál, hogy jót tegyen. Ámde nem tudunk hitéletet élni ima és vallásos kötelességek teljesítése nélkül, amint testi erőnket sem tudjuk fönntartani testi táplálék nélkül. Ha táplálkozni akarunk, az élő szőlőtőből kell erőt nyernünk.

Némelyek világi meggondolással igyekeznek elérni céljukat, de ez nem egyezik Isten akaratával. Látják, hogy helytelenségeket kellene kiküszöbölni, de nem akarnak gyalázatot hozni fejükre, s ahelyett, hogy bátran szembeszegülnének e dolgokkal, másra hárítják a terhet, had nézzen más szembe a nehézségekkel, mely alól ők kibújtak. S igen gyakran azt kiáltják ki bűnösnek, aki világosan beszél.

Testvéreim! Kérlek, fáradozzatok egyedül Isten dicsőségével törődve. Támaszkodjatok az Úr erejére, kegyelmére, hatalmára. A Szentírás kutatásával és komoly imával igyekezzetek megérteni, majd hűsegesen teljesíteni is kötelességeteket. Elengedhetetlen, hogy hűséget gyakoroljatok az apró dolgokban, hiszen ezzel tesztek szert megbízhatóságra a komolyabb felelősségeknél. A mindennapi élet apró eseményei észrevétlenül mennek el mellettünk, mégis ezek alakítják jellemünket. Az élet minden eseménye súlyosan esik latba a jóra vagy a rosszra. Gondolkodásunkat mindennapos próbával kell nevelnünk, hogy erőt nyerjen helytállni bármi nehéz helyzetben. A próba és veszély napján megerősítettnek kell lennünk, hogy szilárdan álljunk a helyes oldalán, minden ellenséges áramlattól mentesen.

Isten sokat szeretne tenni értetek, ha tudatában éltek rászorultságotoknak. Isten szeret benneteket. Mindig törekedjetek Isten bölcsességének világánál járni, s az élet változó körülményei közepette se nyugodjatok meg, csak ha tudjátok, hogy akaratotok egyezik Alkotótok akaratával. A bele vetetett hit által erőt nyerhettek, hogy ellene álljatok Sátán összes kísértésének, s így minden Istentől jött próbával egyre növekedjetek erkölcsi erőben.

Felelős és jó hatású emberré válhattok, ha isteni hatalommal egyesített akaraterőtökkel, komolyan hozzáláttok a munkához. Vegyétek igénybe szellemi erőiteket, és semmi esetre se hanyagoljátok el a testi erőkifejtést. Ne zárja el szellemi lustaság ösvényeteket a nagyszerűbb tudás előtt. Tanuljatok meg gondolkozni csakúgy, mint kutatni, hogy szellemi képességetek növekedjék, erősödjék, fejlődjék. Sose képzeljétek, hogy már eleget tudtok, s most már megpihenhettek. A kiművelt értelem az ember mértéke. Művelődésetek¬nek folytatódnia kell életetek folyamán; minden nap tanuljatok, majd használ¬játok föl a gyakorlatban, amit megtanultatok.

Úgy emelkedtek az igazi tekintélyben és erkölcsi értékben, amint gyakoroljátok is az erényt, egyenességet ápolva szívetekben és életetekben. Ne hasson ki jellemetekre az önzés bélpoklosságának szennyfoltja. A nemes lélek, kiművelt szellemi képességekkel párosulva – olyanná tesz titeket akiket Isten föl fog használni a szent megbízatás tisztségeire.

Legyen a legelső kötelessége az ebben az intézetben dolgozóknak, hogy tiszták legyenek Isten előtt, majd a Krisztus erejével helytálljanak, érintetlenül a helytelen légkörtől, melynek ki lesznek téve. Ha Isten szavának széles hatókörű elveit teszik meg jellemük alapjává. akkor helyt tudnak állni, bárhova szólítja is őket az Úr gondviselése. Bármi romboló hatás veszi is körül, mégsem lehet eltéríteni őket a helyes ösvényről.

Sokan elbuknak, holott eredményesek lehetnének, mert nem veszik eszükbe, milyen nagy is szavaik és tetteik befolyása. A körülmények hatása alá kerülnek, mintha azt gondolnák, hogy ők rendelkeznek életükkel, s azt tehetik, ami legkellemesebbnek tűnik előttük, másokra való tekintet nélkül. Az ilyeneket önhittnek és megbízhatatlannak fogják találni. Nem gondolják meg imádkozó szívvel helyzetüket és felelősségeiket, s nem veszik eszükbe, hogy csupán kötelességeiknek a jelen életükben való hű teljesítésével remélhetik el-nyerni az eljövendő, halhatatlan életet.

Ha ezek Isten szavát tennék tanulmányuk tárgyává és irányítójukká, akkor észbe vennék, hogy „senki sem él magának.” Az ihletett följegyzésből megtanulnák, hogy Isten komoly értéket tulajdonít az emberiségnek. Teremtett műveinek minden egymást követő napján Isten azt állapította meg, hogy jó. Hanem az emberről, akit teremtője mására alkotott, azt mondta, hogy nagyon jó. Semmi más teremtmény, akit Isten alkotott, nem váltotta ki az Úr szeretetének ekkora megnyilvánulását. S mikor a bűn miatt minden elveszett, akkor Isten szeretett Fiát adta oda a bukott emberiségért. Az ő akarata volt, hogy az emberek ne pusztuljanak el bűneikben, hanem éljenek, hogy a világ áldására és teremtőjük becsületére fordítsák képességeiket. Az olyan hitvalló keresztények, akik nem élnek mások javára, azok Isten akarata helyett inkább a maguk romlott akaratát követik. Mester majd elszámolásra vonja őket, amiért visszaéltek az áldásokkal, melyeket árasztott rájuk.

Jézus, a menny nagyhatalmú parancsnoka, elhagyta a királyi udvarokat, s eljött az átoktól kiégett, elcsúfult világba. Magára vette természetünket, hogy míg isteni karjával megragadja a Mindenhatót, emberi karjával át tudjon ölelni bennünket, így a véges embert a végtelen Istenhez kapcsolja. Üdvözítőnk eljött a világba megmutatni, hogyan éljen az ember, hogy biztosítsa magának a halhatatlan életet. Mennyei Atyánk szóval ki nem fejezhető áldozatot hozott értünk, mikor odaadta Fiát meghalni a bukott emberért. A megváltásunkért fizetett árnak magasztos nézetet kellene nyújtania nekünk arról, hogy Krisztus által mivé válhatunk.

Amint János az Atyának a pusztuló emberek iránti szeretetének magasát, mélyét és széltét szemlélte, csodálattal és tisztelettel telt meg. Nem talált megfelelő szavakat, hogy kifejezze e szeretetet, hanem fölszólította a világot, hogy szemléljék: n Látjátok, milyen szeretettel szeret minket az Atya, hogy Isten fiainak hívnak.” Mily értékessé is teszi ez az embert! A bűnbeeséssel az emberek fiai Sátán alattvalói lettek. Krisztus kimondhatatlan áldozatán át, s az ő nevébe vetett hit által Ádám fiai Isten fiaivá lehetnek. Krisztus azzal, hogy emberi természetet öltött magára, magas polera emeli az emberiséget. A bukott embernek második lehetőséget, alkalmat nyújt, s olyan helyzetet teremt neki, ahol a Krisztussal való kapcsolat által nevelni, javítani, emelni tudják magukat, hogy valóban méltók lehessenek az Isten fiai névre.

Ez páratlan szeretet. Jézus elvárja, hogy akiket élete árán megvásárolt, a lehető legjobban használják ki a nekik adott tehetségeket. Egyre növekedjenek az isteni akarat ismeretében, s javuljanak szellemileg és erkölcsileg, míg el nem jutnak a jellem tökéletességére, mely alig áll az angyaloké alatt.

Ha akik vallják, hogy hisznek a jelen igazságban, valóban az igazság képviselői lennének, az ösvényükre ragyogó fény szerint élve, úgy mindenkor jó hatással lennének másokra, így a menny felé vezető, tündöklő nyomot hagynának környezetük számára. Ám Isten ügyének hitvalló barátai közt a hűség és becsületesség hiánya erősen hátráltatja az ügy jólétét Az ősellenfél az ellenőrzése alatt állókon át ügyködik. A battle creeki kórháznak gyülekezetnek és más intézményeknek kevésbé kell tartani a hitetlentől s a nyíltan istenkáromlótól, mint Krisztus közvetlen megvallóitól. E táboron belüli Ákánok szégyent és vereséget hoznak. Ezek visszatartják Isten áldásait, s Krisztus ügyében elcsüggesztik a lelkes, magukat megtagadó munkásokat.

A beteg iránti viselkedésnél mindenkit indítsanak az önzésnél különb, magasztosabb indítékok. Mindenki érezze át, hogy ez az intézmény Isten egyik eszköze, hogy csökkentse a test betegségét s ahhoz irányítsa a bűntől beteg lelkeket aki mind a lelket mind a testet meg tudja gyógyítani. A rájuk bízott szak-kötelességek teljesítésén kívül viseljék szívükön mások jólétét. Az önzés ellenkezik a kereszténység lelkületével. Az önzésnek teljesen sátáni a természete és a kifejlődése.

Megváltónk a tanítványainak nyújtott tanításában a következő szavakkal ecsetelte Isten teremtményeiről való gondoskodását: „Két verebet, ugye egy fillérért adnak? De Atyátok tudta nélkül egy sem esik a földre. Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva.” Aki lehajol, hogy még a kicsiny madarat is észrevegye, külön gondoskodik munkájának valahány ágáról. Az intézményeinkben dolgozók a végtelen Isten szeme előtt vannak. Az Úr látja, vajon a legszigorúbb becsületességgel teljesitik-e kötelességeiket, vagy hanyag, becstelen módon. Angyalok járnak láthatatlanul az intézmény valamennyi termén át Angyalok le s föl szállnak a mennybe, örömmel vagy szomorúan hordva a híreket. Lejegyzik a hűség minden tehát, de a megbizgatatlanság cselekedeteit is, s végül mindenki a cselekedetei szerint nyer jutalmat.