Kedves G. testvér:

Szeretném, ha elfogadnád a világosságot, s kijönnél a sötétből. Sátán súlyosan megkísértett téged; eszközül használt Isten munkájának megakadályozására. Eddig sikerrel tette ezt; ebből mégsem következik, hogy tovább kellene haladnod a tévelygés ösvényén. Nagyon féltelek, mikor magam előtt látom utadat. Tudom, hogy Isten nagy világosságot nyújtott neked. Az elmúlt ősszel is betegségeden keresztül Isten gondviselésének keze érintett, hogy gyümölcsöt teremjél az ő dicsőségére.

Hitetlenség vert tanyát lelkedben, s az Úr bocsátott rád szenvedést, hogy kellő tapasztalatra tegyél szert. Megáldott bennünket érted elrebegett imáinkért, s téged is megáldott imáinkra feleletül. Az Úr azt akarta-akarja, hogy szívünk szeretetben és bizalommal forrjon össze szíveddel. A Szentlélek tett tanúságot a lelkednek, imára feleletül Isten hatalma szállt rád; de Sátán is eljött kísértéseivel, s te nem zártad be előtte az ajtót. Belépett hát, és erőteljesen mesterkedik benned. A gonosznak terve, hogy előbb az egyik ember gondolkodását gyúrja át, majd rajta keresztül másokét is. Így erőlködött, hogy elzárja előttünk az utat, s akadályozza működésünket, éppen ott, ahol az ügy jóléte érdekében a legégetőbb szükség volt jó föllépésünkre.

Az Úr bölcs céllal kapcsolt össze téged …-i munkájával. Azt akarta, hogy észrevedd. s le is küzdjed jellemhibáidat. Tudtad, milyen gyorsan fölfortyansz, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnéd. Bárcsak megértenéd, hogy le kell győznöd türelmetlenségedet, ingerlékenységedet, máskülönben életed teljes csődnek fog bizonyulni. Így elveszted a mennyet, máskülönben sokkal jobb lett volna, ha meg sem születtél volna.

Esetünk napjainkban kerül a mennyei bíróság elé. Napról-napra elszámolást kell ott tartanunk. Mindenki cselekedetei szerint kap jutalmat. Az ősi időkben Isten nem fogadta el az égő és más áldozatokat, csak ha a kellő szellemben ajánlották föl. Sámuel mondta: „Vajon éppúgy tetszését leli az Úr az égőáldozatban, mint az Úr parancsa iránti engedelmességben? Igen, az engedelmesség többet ér, mint az áldozat, a szófogadás értékesebb a kosok kövérénél.” A föld összes pénze sem vásárolhatja meg Isten áldását, és egyetlen győzelmet sem tud biztosítani számodra.

Sokan meghoznának bármilyen áldozatot, kivéve azt az egyet, melyet meg kellene hozniuk, – magukat adni át, akaratukat vetni Isten akarata alá Krisztus mondta tanítványainak: „Ha meg nem tértek, s olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába.” E tanításban az alázatosság leckéje rejlik. Alázatossá kell válnunk, mint a kisgyermekek ahhoz, hogy örökölhessük a mennyek országát.

Mennyei Atyánk belát az ember szívébe, jobban ismeri jellemünket, mint mi magunk. Látja, hogy némelyeknek olyan hajlamaik, fogékonyságaik és képességeik vannak, melyeket, ha a helyes irányokba terelik, az ő dicsőségére tudnák fölhasználni, ügye fejlesztésénél. Próbára teszi őket, bölcs gondviselése más-más helyzetbe vezeti őket, különböző körülmények közé. Egyre vizsgálja őket, hogy kiderüljön, mi rejlik szívükben. Előtűnnek jellemük gyönge pontjai, melyek mindeddig rejtve voltak előttük. Alkalmakat nyújt, hogy kiküszöböljék gyöngeségeiket, hogy lecsiszolják természetük durva vonásait, s alkalmassá tegyék magukat az Úr szolgálatára. Hogy amikor a tettek mezejére szólítja őket, készen álljanak, hogy a mennyei angyalok egyesíthessék tevékenységüket az ember igyekezetével ama munkában, amelyet el kell végezni a földön. Azok előtt, akiket az Úr felelős tisztségekre szemelt ki, könyörületesen kinyilatkoztatja hibáikat, hogy magukba szálljanak, bíráló szemmel vizsgálják meg szívük bonyolult érzelmeit és működéseit, s fölismerjék benne, ami helytelen. Ezúton módosítsák beállítottságukat, és finomítsák modorukat. Az Úr gondviselése oda vezet embereket, ahol próbára tudja tenni erkölcsi erejüket, fölszínre tudja hozni tetteik indítékát, hogy fejleszteni tudják, ami jó bennük, – ami meg helytelen, kiküszöbölni. Isten azt szeretné, ha szolgái megismernék szívük erkölcsi gépezetét. Hogy ezt elérje, megengedi, hogy a szenvedés, a nyomorúság tüze támadja őket, hogy így megtisztuljanak. „De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki állhat helyt, mikor megjelenik? Mert olyan, mint az ötvösnek tüze és a ruhamosók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.”

Isten népének tisztulása nem érhető el, valósítható meg szenvedés nélkül. Isten engedi, hogy a szenvedés, a nyomorúság tüze megeméssze a salakot, hogy elválassza az értéktelent az értékestől, hogy előragyoghasson a tisztult nemesfém. Egyik tűz után a másikon visz át bennünket, egyre vizsgálva valódi értékünket. Ha most nem bírjuk elviselni e próbákat, mi lesz velünk a nyomorúság idején? Ha a jólét vagy a balszerencse hamisságot, büszkeséget vagy önzést leplez le szívünkben, mi lesz velünk, mikor Isten mintegy tűz által próbálja meg mindenki cselekedeteit, teszi nyilvánvalóvá minden szív titkait?

Az igaz kegyesség nem vonakodik a vizsgálattól. Ha vonakodunk, hogy az Úr megmotozzon, akkor valóban aggasztó az állapotunk. Isten a lelkek finomítója és tisztogatója. A kemence hevében örökre elválasztja a salakot a keresztény jellem valódi ezüstjétől, aranyától. Jézus figyelemmel követi a próbát. Tudja, mire van szükség, hogy megtisztítsa a fémet, hogy így az ő isteni szeretetének ragyogását tükrözze.

Isten súlyos, nehéz próbák által vonja közel magához népét – azzal, hogy föltárja előttük gyöngeségüket és alkalmatlanságukat, s megtanítja őket őrá, egyedüli segítőjükre és biztonságukra támaszkodni; így éri el a célját. Eztán már készen állnak, hogy bármilyen szorult helyzetben fölhasználja őket a bizalom fontos tisztségeinek betöltésére, nagyszerű célok megvalósításához, melyekért képességeiket kapták. Isten próbára teszi az embereket. Vizsgálja őket jobbról is, balról is, így neveli, szoktatja, fegyelmezi őket. Jézus, a Megváltónk, az emberiség képviselője és feje, maga is elviselte a próba-idejét. Többet szenvedett, mint amennyi szenvedés elviselésére minket szólít. Hordozta gyöngeségeinket, s hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett. Nem magáért szenvedett, hanem a bűneinkért. S most győzelmének ér¬demeire támaszkodva, az ő nevében mi is diadalt arathatunk.

Isten e finomító és tisztogató munkásságának föltétlenül folytatódnia kell, míg szolgái meg nem alázkodnak, míg csak annyira meg nem halnak az énnek, hogy amikor tevékeny szolgálatra szólítja őket, egyedül az ö dicsőségével fognak törődni. Akkor majd el fogja fogadni az igyekezetüket. Akkor már nem meggondolatlanul, ösztönösen cselekszenek, nem fognak előrerohanni, hogy veszélybe sodorják az Úr ügyét, mivel még mindig a kísértések és szenvedélyek rabszolgái, mivel a pokol tüze által lángra lobbantott érzéki gondolkodásukat követik. Jaj, mily félelmetesen elcsúfítja Isten ügyét az ember romlott gondolkodása és féktelen természete! Mennyi szenvedést zúdít magára az ember, mivel csökönyösen a szenvedélyeit követi! Isten újra meg újra átvezeti az embert a területén, fokozza a nyomást, míg csak a tökéletes alázat és a jellem átalakulása összhangba nem hozza őket Krisztussal és a menny szellemével-míg csak győzök, nem lesznek maguk fölött.

Isten embereket hívott el különböző államokból, és azóta is vizsgálja és próbálja őket, hogy lássa, milyen jellemet fejlesztenek ki; lássa, megbízhat-e bennük, hogy megvédjék az erődöt …-on. S hogy lássa, vajon kiegészítik-e, vagy sem, a már ott levő emberek hibáit, hiányosságait, és, látva ezek hibáit, melyeket elkövettek, elkerülik-e azok példájának követését, akik alkalmatlanok, hogy részt vegyenek Isten legszentebb munkájában. Az Úr egyre figyelmeztetésekkel, intésekkel s tanácsokkal követte az embereket …-on. Nagy világosságot árasztott azok körül, akik itt tisztségeket töltenek be ügyében, hogy megvilágított legyen előttük az út. Ha viszont szívesebben követik a maguk bölcsességét, ha úgy megvetik a világosságot, mint régen Saul, akkor kétségkívül letérnek az útról, és csüggesztő helyzetekbe sodorják az ügyet. Az Úr eléjük tárta a fényt és a sötétet, ők mégis gyakran a sötétet választották.

A laodiceai üzenet Isten népére vonatkozik, akik vallják, hogy hisznek a jelen igazságban. A túlnyomó részük langymeleg hitvalló: van nevük, mégis hiányzik belőlük a lelkesedés. Isten jelezte, hogy embereket kíván a munka élvonalába, hogy helyrehozzák a dolgok állapotát, és megbízható őrként álljanak helyt kötelességük területén. Minden ponton világosságot gyújtott nekik, hogy tanítsa, bátorítsa és megerősítse őket, amint a helyzet megkövetelte. Mégis mindennek ellenére azokat, akiknek bár megbízható és igaz embereknek kellene lenniük, buzgóknak a keresztény lelkesedésben, kegyes jelleműeknek, Jézust ismerőknek és őszintén szeretőknek, azon kapták rajta, hogy az ellenséget segítik, hogy gyöngítsék és elcsüggesszék azokat, akiket Isten a mű fölépítésére használ. A langymeleg kifejezés ezekre vonatkozik. Vallják ugyan, hogy szeretik az igazságot, mégis hiányosak a keresztény buzgalom és odaadás területén. Nem mernek teljesen lemondani, nem merik vállalni a hitetlen ember kockázatát, de nem hajlandók meghalni az énnek – nem akarják pontosan követni hitünk elveit.

A laodiceaiak egyedüli reménye, ha világosan fölismerik, hogyan állnak az Isten előtt, – ha fölismerik betegségük természetét. Mert hiszen sem hidegek, sem melegek. Semleges álláspontot foglalnak el, mégis azzal áltatják magukat, hogy semmire sincs szükségük. Az igaz tanú gyűlöli langymelegséget. Undorodik az ilyenek közönyétől: Ezt mondja: „Bárcsak hideg lennél, vagy meleg.” Akár a langyos víz, hányingert vált ki belőle, ha megkóstolja. Az ilyenek sem egészen nemtörődömök, sem csökönyösen önzők. Mégsem merülnek ki teljes szívükkel Isten munkájába, nem azonosítják magukat a mű érdekeivel; hanem távol tartják magukat, s készek odahagyni helyüket, mikor azt világi, személyes érdekeik megkövetelik. Hiányzik szívükből a kegyelem belső munkálása. Az ilyenekről olvassuk: „Azt mondod: gazdag vagyok, dúsgazdag, semmire sincs szükségem. Hát nem tudod, hogy nyomorult vagy és nyavalyás, szegény, vak és mezítelen!”

A hit és a szeretet az igazi gazdagság, ez a színarany, amely felől az igaz tanú tanácsolja, hogy vegyenek. Bármilyen gazdagok vagyunk világi kincsekben, minden gazdagságunk sem képesít, hogy meg tudnánk vásárolni az értékes gyógyszereket, melyek meggyógyítják lelkünk betegségét, amit langymelegségnek nevez az Úr. A szellemi képesség és a világi gazdagság tehetetlen eltávolítani a laodiceai gyülekezet hiányosságait, vagy kigyógyítsák őket siralmas állapotukból. Vakok ugyan, mégis azt képzelik, hogy jómódban vannak. Isten Lelke nem világította be gondolkodásukat, így nem ismerik föl bűnösségüket; ezért nem tartják szükségesnek a segélyt.

Valóban szomorú híjával lenni Isten Lelke kegyességeinek; de még ennél is borzalmasabb, ha bár a lelkiség és Krisztus hiányában élünk, mégis igazolni próbáljuk magunkat azok előtt, akik féltenek minket, hogy nem kell aggódniuk és sajnálkozniuk rajtunk. Félelmetes az önámítás hatalma az ember értelmén. Micsoda vakság, ha világosságnak tesszük meg a sötétet, a sötétet meg világosságnak! Az igaz tanú azt javasolja, hogy vegyünk tőle tűzben megpróbált színaranyat, fehér ruhát és szemgyógyító írt. Az itt javasolt arany, melyet tűzben próbáltak ki – a hit és szeretet. Gazdaggá teszi a szívet; mert addig tisztították, míg salakmentes nem lett. S minél inkább próbára teszik, annál ragyogóbb a csillogása. A fehér ruha a jellem tisztasága, Krisztus igaz élete, életszentsége, melyet a bűnösre ruház. Ez valóban mennyei szövésű öltözék, melyet csak Krisztustól vásárolhatunk, a készséges engedelmesség. A szemkenőcs a bölcsesség és kegyelem, mely képesít különbséget tennünk a gonosz és a jó közt, hogy bármily álcázásban fölismerjük a bűnt. Isten szemet adott gyülekezetének, mely felől elvárja, hogy kenjük meg bölcsességgel, hogy éleslátású legyen. Sokan mégis, ha tudnák, megtévesztenék a gyülekezetet; mert nem szeretnék, ha tetteik napvilágra jönnének, nehogy megrovás érje őket. Az Istentől nyert szemkenőcs éleslátást ad. Krisztus a letéteményese minden kegyességnek. Ö mondja: „Végy tőlem.”

Némelyek azt mondják, hogy érdemeink magasztalása, ha kedvezést várunk el jócselekedeteinkért. Mégsem lehetünk győzök jótettek nélkül. A vásárlás, melyet Krisztus javasol, csupán eleget tennünk az általa megszabott föltételeknek. Az igazi kegyességet, mely kimondhatatlanul értékes, s mely kiállja a próba és csapás vizsgáját, csakis hit és alázatos, imádkozó szívvel végzett engedelmesség árán nyerhetjük el. Azok a kegyességek, amelyek elviselik a nyomorúságok és zaklatások próbáit; melyek bebizonyítják megbízhatóságukat és őszinteségüket, ez az arany, melyet tűzben tettek próbára és valódinak találtak. Krisztus fölajánlja, hogy elad az értékes kincsből az embernek: „Vegyél tőlem tűzben próbált színaranyat.” A kötelesség élet és szív nélkül való végzése nem tesz minket kereszténnyé. Ki kell verekednünk magunkat langymeleg állapotunkból, meg kell tapasztalnunk a valódi megtérést, máskülönben elveszítjük a mennyet.

Fölhívták figyelmemet Isten gondviselésére népe körében, és közölték azt is, hogy a finomító, tisztító folyamat minden egyes próbája, mely a hitvalló keresztényeket éri, némelyeket salaknak bizonyít. Nem mindig kerül elő színarany. Minden vallásos válság idején némelyek elesnek a kísértések alatt. Isten rázása sokaságokat fúj el, mint száraz faleveleket. A jólét megsokszorozza a hitvallók tömegét. A balsors pedig kitisztítja őket a gyülekezetből. Az ilyenek lelkisége nem áll rendíthetetlenül Isten mellett. Azért távoznak közülünk, mert nem közülünk valók; mert mikor sanyargatás vagy zaklatás támad az ige miatt, sokan eltántorodnak hitüktől.

Az ilyenek tekintsenek vissza néhány hónapot arra az időre, amikor ők ültek ítéletet mások fölött, akik akkor hasonló helyzetben voltak, mint amilyenben ők vannak. Idézzék föl, milyen véleménnyel voltak a megkísértettek felől. Ha megmondta volna nekik akkor valaki, hogy abbeli buzgalmuk és törekvésük ellenére, hogy másokat a helyes útra tereljenek, idővel ők is a sötétség hasonló helyzetében lesznek, azt felelték volna, amit Hazáél felelt a prófétának: „Mi a te szolgád, kutya, hogy ilyen szörnyűséget vihetne végbe?”

Önámítás kerítette hatalmába őket. Kedvező körülmények közt micsoda szilárdságot tanúsítanak! Milyen bátor hajósok! Hanem mikor föltámad a próba és kísértés bőszült vihara, akkor hajótörést szenved a lelkük. Lehetnek valakinek kiváló ajándékai: jó képességei, ragyogó minősítései; mégis egyetlen hiba, egyetlen titokban művelt bűn annak bizonyul majd a lélek számára, ami a szúette palánk a hajónak – teljes szerencsétlenségnek, teljes romlásnak!

Kedves fivérem, Isten gondviselése vezetett el téged gazdaságodból – arra, hogy kiálld a próbákat, melyek nem érhettek ott, ahol voltál. Az Úr küldött számodra néhány intést, melyeket vallomásod szerint elfogadtál; lelkületed mégis egyre felháborodott az intések alatt. Hasonlítasz azokhoz a tanítványokhoz, akik, miután szigorú, gyakorlati igazságokat hárított rájuk, nem jártak többé Krisztussal. Nem láttál hozzá hittel, hogy kiküszöböld jellemedből az így megnevezett hibákat. Nem aláztad meg büszke lelkedet Isten előtt. Harcba bocsátkoztál az Isten Lelkével, amint az intésekben megnyilatkozott. Érzéki, le nem csendesített szíved nem veti alá magát korlátozásnak. Nem fegyelmezted meg magad. Féktelen természeted, lázongó szellemed időről-időre teljesen eluralkodott rajtad. Hogyan élhetne ilyen ösztönember, ilyen le nem csillapodott valaki az angyalok között? Nem lehet beengedni oda az ilyet, mint magad is tudod. Ha tehát így áll a helyzet, akkor máris hozzá kell fognod, hogy helyesbítsd természeted helytelen vonásait. Térj meg, és légy olyan, mint a kisgyermek.

Fivérem, kevélység él benned, kitűnő véleményed van magadról. Mindezt félre kell tenned. Hozzátartozóid már előre rettegnek dühkitöréseidtől. Gyöngéd lelkű, istenfélő anyád megtett mindent, hogy csillapítson, és elnéző legyen irántad. Megkísérelt eltávolítani minden okot mely kiváltja belőled ezt a beleolvadt, féktelen természetedet. A csitítás, kérlelés és békességre törekvése azonban azt a gondolatot támasztotta benned, hogy ez a tűzhányó természeted gyógyíthatatlan, hogy a barátaidnak kötelessége elnézni neked. Mindez a békítgetés és mentegetés mit sem javított bajodon, hanem inkább szabad folyást engedett annak.

Nem szegültél szembe e gonosz lelkülettel, s nem győzted le azt. Ha azt képzelted, hogy valaki keresztezi utadat, eléggé komolyan vetted a súrlódást, hogy elfeledkezz férfi voltodról arról, hogy Isten a maga hasonlatosságára teremtett. Hanem sajnálatos módon eltörölted, elcsúfítottad a hasonlatosságot. Nincs önuralmad, és az akaratodon sem tudsz erőt venni. Önfejű vagy s az ellenfél kezére játszod magad. Valahányszor átadod magad a dühkitörésnek, valahányszor a sértődékenység irányít, valahányszor eltűröd, hogy ingerlékenységed fojtsa el az ésszerűséget, annyiszor erősödik e megrögzött, féktelen akaratod. Az Úr látta, hogy nem ismered magad, s hogy, hacsak a kellő megvilágításban nem látod magadat s viselkedésed bűnös voltát, hacsak föl nem ismered, hogy mennyire súlyosak Isten szemében e dühkitöréseid, melyek egyre erősödnek is, ahányszor megismétlődnek, – akkor elmulasztod. hogy helyet szerezz magadnak a Kálvária szenvedő embere mellett.

Isten fölszólít, G. testvér, hogy tarts bűnbánatot, változz meg, légy olyan, mint a kisgyermek. Hacsak az igazság megszentelő hatást nem gyakorol életedre, hacsak át nem alakítja jellemedet, el fogod veszíteni Isten országában a mennyei örökséget. Az Úr gondviselése kiválasztott téged, hogy közvetlenebb kapcsolatban állj ügyével és munkájával. Bevett a seregbe, mint fegyelmezetlen újoncot, szabályok, korlátozások és kötelességek alá vetett, alá az alaki kiképzésnek. Eleinte nemesen viselkedtél, és hűen helyt próbáltál állni őrhelyeden. Jobban elviseled a próbát, mint bármikor azelőtt életedben. Hanem később betört az ellenség tetszetős, megtévesztő kísértéseivel, s te áldozatul estél neki. Az Úr szánt téged és rád tette kezét, hogy megmentsen. Gazdag tapasztalattal áldott meg, melyet mégsem fordítottál javadra, mint kellett volna. Akár Izráel gyermekei, te is hamar elfeledted az Úr bánásmódját, végtelen könyörületet. G. testvér, imára feleletül az Úr meggyógyított, meghosszabbította életedet. Te mégis féltékenységet, irigységet engedtél lelkedbe, amivel igen megbántottad őt. Az Úr olyan helyzetbe akart vinni, ahol jellemed fejlődni tudna, ahol föl tudod ismerni, ki tudnád küszöbölni hibáidat.

Gyermek és ifjúkorodban súlyos hiányosságot szenvedett nevelésed, fegyelmezésed. Most kell hát elsajátítanod az önuralom fontos leckéit, melyeket már korábban meg kellett volna tanulnod. Isten oda vezetett, ahol megváltozott a környezeted, s ahol Szentlelke fegyelmezhetett volna, hogy erkölcsi erőre és önuralomra tegyél szert, ami győzővé tett volna. A legerőteljesebb igyekezetet követeli ez meg, a legkitartóbb, tántoríthatatlan eltökéltséget, s teljes erődet, hogy uralkodj magadon. Lelkületed már régóta nehezen viseli el a korlátozásokat. Indulataid kirobbanva dühöngtek, mint a ketrecbe zárt oroszlán, ha valaki keresztezni merte akaratodat. A nevelést, melyre szüleid segítségével kellett volna szert tenned, most magadra hagyottan kell megszerezned. Mikor a hajtás zsenge és kicsiny, akkor könnyen hajlítható is. De most, miután görcsösre, görbére erősödött, mily nehéz is e föladat! Szüleid engedték meg, hogy ilyen torzzá növekedj. Ma már csak Isten kegyelme által, a magad lankadatlan igyekezetével egyesülve – csakis így tudod legyőzni csökönyösségedet. Krisztus érdemei által megszabadulhatsz attól, ami elcsúfítja, s eltorzítja lelkedet, s ami elrútult jellemet fejleszt. Le kell vetkőznöd tévelygéseivel a régi embert, és az új embert, Krisztus Jézust öltsd magadra. Az ő életét fogadd el irányítódnak, akkor majd Isten szolgálatára virulnak ki tehetségeid, szellemi képességed.

Jaj, bárcsak az anyák bölcsen, tántoríthatatlanul, folyamatosan fáradoznának, hogy megneveljék és lecsillapítsák gyermekeik rossz vonásait – a bűn mekkora tömegét is csípnék el csirájában, s a gyülekezeti gondok mekkora sokaságát takarítanák meg! Hány boldogtalan családban tanyázna ma boldogság! Sokan örökre elvesznek szüleik hanyagsága miatt, mivel a szülők nem fegyelmezték meg kellőképp gyermekeiket, mivel nem tanították meg őket, hogy ifjúkorukban engedelmeskedjenek. A hibák babusgatása, a dühkitörések csitítgatása nem azonos azzal, ha a baj gyökerére fektetnénk a fejszét, hanem ezrek elkárhozásának bizonyul majd. Jaj, hogyan is számolnak el Istennel kötelességük félelmetes elhanyagolásáért

G. testvér, szívesen az élre állsz, szívesen parancsolgatsz; magad mégsem vagy hajlandó parancsot elfogadni. Büszkeséged szempillantás alatt föllobog a kérelemre. Az önszeretet és a kevély lelkület féktelen vonások jellemedben, megakadályozzák lelki fejlődésedet. Akikben ily vérmérséklet nyugtalankodik, azoknak két kézre kell markolniuk a kardot, meg kell halniuk az énnek, máskülönben elvesztik az örök életet. Isten nem tesz engedményeket az ilyeneknek, mint a kényeztető, balga szülők tesznek.

Az Úr a legutóbbi látomásban közölte, hogy ha visszautasítod az intést és a megrovást, ha a magad útját választod, ha nem fogadod el a figyelmeztetést, Isten nem veheti hasznodat többé szent művében. Ha hozzáláttál volna, hogy rendezd lelki életedet az Úrral, olyan komoly feladatnak találtad volna azt, hogy nem töltöttél volna annyi időt H. testvér állítólagos helytelen tetteivel, nem rágódtál volna azokon a testvér háta mögött. Az elmúlt harminc év munkásságának bizalmat kellett volna támasztania benned H. testvér becsületessége iránt. Akiknek tisztelet jár, azoknak adjátok meg a tiszteletet.

A felelős tisztséget betöltők folyvást növekedjenek a tökéletességben. Ne horgonyozzák magukat valamely régi lelki élményre, ne képzeljék, hogy nem kell továbbra is képezni magukat. Az ember, bár a legtehetetlenebb Isten teremtményei közül, mikor a világra jön, s a legromlottabb a természete, mégis megtorpanás nélküli fejlődésre képes. Megvilágosodhat a tudástól, megnemesedhet az erénytől, fejlődhet a szellemi s erkölcsi méltóságban, míg az értelem és jellem tisztaságának oly tökéletességére nem jut, mely alig áll alatta az angyalok tökéletességének és tisztaságának. Mivel az igazság fénye ragyog gondolkodásukra, mivel Isten szeretete árad szívükbe, föl sem tudjuk fogni, mivé fejlődhetnek, sem azt, hogy milyen nagyszerű munkára képesek.

Tudom, hogy az ember szíve vak a maga állapota felöl; mégsem hagyhatlak magadra anélkül, hogy ne próbáljak segíteni. Szeretünk, ezért szeretnénk látni azt, hogy előre törsz a győzelemre. Jézus szeret, életét adta érted, s azt akarja, hogy megmenekülj. Nem szándékunk marasztalni; hanem azt szeretnénk, ha alapos lelki megújuláson mennél át, ha helyrehoznál odabenn minden helytelent, ha igyekeznél uralkodni magadon, nehogy elveszítsd a mennyet. Ezt a veszteséget nem en-gedheted meg magadnak. Krisztus szerelmére kérlek, állj ellene az ördögnek, akkor majd elfut tőled.