Sok Battle Creekre költözött testvér nem terheket hordozni jöttek. Nem azért, mert különösebben szívükön viselnék az itteni mű jólétét, hanem a maguk érdekében, mivel előnyhöz szeretnének jutni. Biztosítani remélik az intézményekből származó előnyöket de anélkül, hogy bármi felelősséget vállalnának.

Némelyik Battle Creeken élő testvérünk, hogy magukat segítsék előnyhöz, önzésben, sőt, csalásban vétkeztek, mikor a távolról érkezett testvéreinkkel bánnak. Ha előnyre lehet szert tenni, az intézményeinket illetné, s nem akik ujjal sem mozdították az intézmények fölépítéséért, s csak önző szemszögből érdeklődnek irántuk. Sokan nem jelentenek erőtöbbletet a gyülekezet számára. Olyan a szívük, mint Kóré, Dátán és Abirárné: s ha kedvezőbb alkalom kínálkozna, a három gonosz férfi példáját követnék. Igaz, hogy csaló ügyletelésük talán rejtve lehet legtöbb testvérünk előtt; Isten mégis megjegyzi eljárásukat s végül cselekedeteik szerint jutalmazza meg őket.

Némely régóta Battle Creeken élő testvér, akiknek felelős férfiaknak kellene már lenniük, csupán névleg töltenek be bizalmi állásokat. Bár őket tették meg intézményeink gondnokaivá, viselkedésük bizonyítja, hogy nem viselik szívükön föladatukat és terhét sem hordozzák. Magukra összpontosulnak gondolataik. Ha munkájukról ítélnénk meg őket, arra a következtetésre jutnánk, hogy túl becsesnek tartják képességeiket, hogy Isten eszközeire pazarolják, hacsak világi előnyökhöz nem jutnak ezzel. Elmulasztják az erőd őrzését, nem mert képtelenek rá, hanem mert magukkal gondolók, mert elégedetten ringatják álomba magukat az érzéki biztonság bölcsőjében.

Akik a maguknak élést, maguknak kedvezést teszik életük céljává, ne maradjanak e fontos őrhelyen. Nincs joguk ott lenni; hiszen elállják Isten munkájának útját. Akik elhanyagolják az Úr szegényeit, s nem tartják felelősnek magukat az özvegyért és apátlan árváért, nem téve szívügyükké ezek ügyét, s nem fáradoznak, hogy igazság s egyenlőség uralkodjék ember s ember közt azok abban bűnösök, hogy szentjei személyében Krisztust hanyagoljak el, mert amiről nem tudnak, nem kutatják ki. Nem éreznek felelősséget, es nem törekednek fönntartani, ami helyes. Ha nem tanúsítjuk a leglelkiismeretesebb éberséget ci munka nagy szívénél, hogy megóvjuk a mű érdekeit, akkor a gyülekezet olyan romlott lesz, mint a többi felekezet.

A Battle Creeken élőknek félelmetes elszámolást kell majd tartaniuk Istennel, ha gyűlöletet táplálnak testvérük iránt. Riasztó tény, hogy közöny, álmosság és fásultság jellemez felelős tisztségeket betöltőket, s egyre növekszik a kevélység és Isten Lelke figyelmeztetéseinek ijesztő semmibevevése. Sorra letörik a korlátokat, melyeket Isten helyezett köré. Akik vallják, hogy Isten milyen úton vezette népét a múltban, ahelyett, hogy a régi ösvények után kérdezősködnének és megvédelmeznék álláspontunkat, mint különleges népét, a világgal öltenek kart. A legriasztóbb ez ügyben, hogy nem hallatszanak figyelmeztető hangok tiltakozón, kérlelőn és intőn. Isten népe mintha megvakult volna, míg a gyülekezet gyorsan csúszik le a világiasság ösvényein.

Isten nem kívánja, hogy esetlen, nehéz fölfogású emberek őrködjenek intézményei és gyülekezetének jóléte fölött: hanem élettel teli, tevékenyembereket kíván – akikben van rátermettség, gyors észjárás, akiknek van szeme, s nyitva is tartják, hogy lássanak, és olyan szíve, mely fogékonya Szentlélek benyomásai iránt. Az Úr szigorúan felelősnek tartja őket, hogy őrködjenek ügyének érdekei fölött Battle Creeken.

Battle Creeken némelyek sosem vetették teljesen alá magukat az intésnek, hanem a maguk választotta fényt követik. Ezek mindig többé-kevésbé azok ellen foglaltak állást, akik kiálltak védeni, ami helyes, és inteni a helytelent. Befolyásuk nagyon rossz az ideköltözöttekre, akik náluk albérlők, vagy náluk étkeznek. Az újonnan jöttek fejét gyanakvással, kétségekkel töltik meg Isten Lelkének bizonyságtételei felöl. A bizonyságtételeket félremagyarázzák; s ahelyett, hogy arra vezetnének embereket, hogy szenteljék magukat Istennek, és hallgassanak a gyülekezet szavára, önfejűségre tanítják őket, hogy mit se törődjenek mások nézeteivel és véleményével. Ezek hatása titokban működik. Némelyek nem értik meg, hogy mennyire ártanak; de mert maguk is megszenteletlenek, kevélyek és lázadók, így másokat is a rossz útra terelnek. Eme megszenteletlenektől mások is mérgezett légkört szívnak. Lelkek vére tapad ruhájukra, s Krisztus így fog szólni hozzájuk a végső elszámolás napján: „Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” Meg fognak lepődni, az bizonyos, noha állítólag keresztény életük félrevezetés és csalás volt.

Ha Battle Creeken mindenki igazán kiállna az Isten küldte fény mellett, ha hűségesen a gyülekezet javát tartanák szem előtt, ha átéreznék a lelkek értékét, akikért Krisztus meghalt, akkor más légkört terjesztenének. De itt látjuk újra végbemenni Izráel gyermekeinek élményét. Mikor a nép a Sínai hegye előtt állt, Isten hangjára hallgatva, Isten szent jelenléte annyira megreszkettette a hegyet, hogy rémülten futottak el, és ezt kiáltották Mózesnak: „Te beszélj hozzánk, és meghallgatunk. Isten ne szóljon hozzánk, nehogy meghaljunk.” Majd ott a hegy előtt ünnepélyesen szövetséget fogadtak Istennel, de alig szűnt meg a mennydörgés, a harsonaszó és az Úr szava, máris bálvány előtt hajtottak térdet. Az Úr elhívta vezetőjüket, Mózest a látókörükből, sűrű felhő vette őt körül, és úgy beszélt Istennel.

Mózes munkatársa, akit távollétében a nép vezetésével bízott meg, hallotta, hogy panaszkodnak, amiért Mózes magukra hagyta őket, s annak az óhajnak adtak kifejezést, hogy visszatérjenek Egyiptomba; Mózes munkatársa, attól tartva, hogy megharagítja a népet, hallgatott. Nem szállt bátran síkra Istenért, hanem, hogy a nép kedvében járjon, aranyborjút önttetett. Ami a gonoszság lábra kapását illette, olyan volt Áron, mintha meggárgyult volna. Mi kor az első lázadó szó elhangzott. Áron elhallgattathatta volna; de annyira féli megharagítani a népet, hogy csatlakozott hozzájuk, és végül arra is rávették, hogy arany borjút öntsön nekik, hogy imádják.

Az igehirdetők legyenek meg bízható őrök. Ismerjék föl a rosszat, s figyelmeztessék a népet Folyvást népünk elé kell tárni) és szájukba rágni veszedelmeiket. A Timóteushoz intézett fölszólítás ez volt: „Ints, kérj, buzdíts, nagy türelemmel és hozzáértéssel”

Battle Creeken olyan házasságok jöttek létre, melyekhez Istennek semmi köze. Egyes esetekben rosszul illő párok házasodtak össze, másokban pedig éretlenek. Krisztus figyelmeztetett, hogy ilyen állapotok uralkodnak majd második eljövetele előtt. Az utolsó idők egyik jelét alkotta ez. Hasonló állapotok uralkodtak az özönvíz előtt. Az emberek gondolkodását elbűvölte a házasodás tárgya. Mikor ekkora a bizonytalanság, s ekkora a veszély, nincs okunk ünneplést rendeznünk, pompát kifejtenünk, még ha a felek jól össze is illenek; de ezt majd csak az idő deríti ki.

Akik hitújítónak vallják magukat, s hogy szerény életet folytatnak, ha a világi gazdagok szokásait és divatjait majmolják. ez szégyent hoz hitünkre. Isten néhánynak figyelmeztetést küldött, de megállította-e ez őket? Dehogy állította; nem félték Istent, mert Sátán elbűvölő hatalma volt rajtuk. S némelyek Batlle Creeken rávették e szegény megháborodottakat, hogy a maguk belátását kövessék, holott ezzel hasznavehetőségüket nyomorították meg, másrészt Isten nemtetszését váltották ki.

Isten azt akarja, hogy az emberek ápolják az erős jellemet. A minden rendszerrel megalkuvó helyezkedők nem nyernek idővel gazdag jutalmat. Az Úr azt akarja, hogy a művében fáradozók legyenek éles eszű, gyors felfogású emberek. Legyenek mértékletesek a táplálkozásban. Asztalukon ne találjanak helyet nehéz és fényűző ételek; s mikor szüntelen igénybevétel terheli agyukat és alig végeznek testmozgást, egyszerű ételekből is keveset fogyasszanak. Dániel világos gondolkodása, szándéka szilárdsága, tanuláshoz szükséges szellemi képessége javarészt imaélettel egybekötött egyszerű táplálkozásának volt köszönhető.

Éli jó, tiszta erkölcsű ember volt; de nagyon elnéző, nagyon engedékeny. Isten nemtetszését váltotta ki, mert nem erősítette meg jellemének gyönge pontjait. Senkit sem akart megbántani, nem volt benne erkölcsi bátorság, hogy megrója és megintse a bűnt. Két fia alávaló ember volt; ő mégsem távolította el őket tisztségükből. Fiai megszentségtelenítették Isten házát. Éli tudott róla, bánkódott is nagyon miatta, mert a tisztaságot és szent életet szerette; de nem volt benne erkölcsi erő elnyomni a gonoszságot. Szerette a békét, az egyetértést, így egyre érzéktelenebb lett a tisztátalansággal és bűnnel szemben. Ezért a nagy Isten a maga kezébe veszi az ügyeket. Mikor él gyermek közvetítésével utoléri a megrovás, akkor elfogadja, hiszen tudta, hogy ezt érdemli. Nem neheztel Samuelre, Isten hírnökére, szereti a gyermeket, mint azelőtt, hanem magát kárhoztatja.

Éli két gonosz fia elesett a harcon. Éli el tudta visel ni a hírt, hogy két fiát levágták, de annak hírét nem, hogy Isten szekrényét zsákmányul ejtették., Tudta, hogy bűne végül is megfosztotta Izráelt erejétől és dicsőségétől, mivel nem állt ki az mellett, ami helyes, s mert nem fékezte meg a helytelent Halálos sápadtság lepte el arcát, hányat vágódott, és meghalt.

Mily csodás tanítás rejlik ebben a szülők, gyámok, s az Isten szolgálatában fáradozók számára. Mikor nem állítják meg, nem szállnak szembe a létező rosszal, mert az embernek túl kevés a bátorsága, hogy megdorgálja a helytelenséget, vagy, mert nem viseli szívén eléggé a dolgokat, vagy túl lusták latba vetni erejüket, hogy megtisztítsak a családot, vagy Isten gyülekezetét, akkor ők felelősek a kötelességük elhanyagolásából fakadó rosszért Olyan felelősek vagyunk a gonoszért, amit másokban megakadályozhattunk volna, intéssel, figyelmeztetéssel, a szülő vagy a lelkipásztor tekintélyének latba vetésével, mintha mi magunk követtük volna el azokat.

Élinek először enyhe eszközökkel kellett volna megkísérelni, hogy féken tartsa a gonoszságot; de ha így nem ért célt, szigorúbb lépésekkel kellett volna megállítani a helytelenséget. Isten becsületét szentnek kell megőriznünk, még ha legközelebbi családtagunktól foszt is meg, A máskülönben tehetséges emberben egyetlen hiba meg tudja semmisíteni mai hasznavehetőségét, s odahathat, hogy az Isten napján e nemszeretem szavakat kelljen hallania: „Takarodj tőlem, te gonosztevő,”

Éli gyöngéd, szeretettel teljes és nyájas volt, s igazán szívén viselte Isten szolgálatát és ügyének jólétét. Hatalmasan tudott imádkozni. Ö maga sosem lázadt föl Isten ellen. Mégis hiányosság élt benne; nem lakott benne jellemerő, hogy megintse a gonoszságot, és igazságot szolgáltasson a bűnös ellen, úgy, hogy Isten megbízhatott volna benne, hogy tisztán tartsa meg Izráelt. Nem adta hitéhez a bátorságot és erőt, hogy kellő időben és helyen nemet mondjon. A bűn bűn; az igaz tett pedig igaz tett Hallassuk hát harsonánkkal a figyelmeztetést. Félelmetesen gonosz korban élünk, Isten tisztelete romlottá válik, ha nincsenek igen éberek a kötelesség összes őrhelyén. Nem annak ideje most, hogy bárki belemerüljön az önző, könnyű életbe, Egyetlen Isten által kiejtett szót sem szabad a földre esni hagynunk.

Bár Battle Creeken némelyek állítólag hittek a bizonyságtételeknek, mégis lábuk alá taposták azokat. Nagyon kevesen olvassák figyelmesen; igen kevesen engedelmeskednek neki. Önzésbe, kevélységbe, divatba, fitogtatásba merülés elegyedik az Isten tiszteletéhez. Az Úr bátor férfiakat kíván a tettek mezején, akik nem nézik tétlenül a bálványok fölállítását, utálatosságok betörését anélkül, hogy föl ne emelnék hangjukat, mint harsonát, hogy hirdessék népem hűtlenségét, Jákob házának bűneit.

Mikor Sámuel kezdett bíráskodni Izráelen, már ifjú korában böjtre és imára, Isten előtti mély megalázkodásra szólította föl a gyülekezetet. Isten szájától hordozta komoly bizonyságtételét. A nép kezdte megtanulni, honnan származik erejük. Kérlelték Sámuelt, hogy ne szűnjön meg Istenhez kiáltani értük. Ellenségeik ugyan fölkészültek a harcra ellenük, de Isten hallotta az értük mondott imát, síkra szállt hát s a győzelem az izraeliták oldalára fordult.

Rengeteg munka vár elvégzésre Battle Creeken. Kötelességeket hanyagoltak, fontos megbízatásokat árultak el. Olyanok áramlottak ide, akik mit sem erősítik az ügyet, hanem azon vannak, hogy a maguk kezébe gyűjtsék mások kicsiny javait, így meglopják Isten kincstárát. S ha kedvező alkalom kínálkozik mások kárára magukat juttatni előnyhöz, szívűk féktelen önzése tör felszínre. Addig művelik ezt, míg meg nem ütik a világiak mértékét. s alig látni különbséget az ő üzletelésük, és a világé közt.

Battle Creeken súlyosabb felelősség hárul népünkre, mint másutt. Aki ide telepszik, ne a maga előnyére tegye, hanem kizárólag az Isten dicsőségére. Álljanak készen emelni a terheken ott, és amikor szükség mutatkozik. S önfeláldozó odaadással támogassák az Isten által közéjük helyezett intézményeket. Akik nem hajlandók követni ezt az utat, menjenek oldat ahol nincsenek viselésre váró, súlyos terhek. Ezen a fontos őrhelyen, ahol annyi minden függ a személyes igyekezettől, mindenki rendíthetetlenül tegye meg a ráeső részt; legyenek teljesen ébren, hogy Mesterük ügye egy lélek elvesztését se szenvedje. Sokan nem ütik meg az örömhír mértékét; önző érdekeikkel törődnek s hanyagul nem veszik észre, hogy mit tehetnének, hogy áldás legyenek felebarátaik számára. Krisztus nem szólít tétleneket a szőlőjébe. Hanem elválja, hogy mindenki fáradozzék az ideiglenesért, s az örökkévalóságnak is.