Mikor nemrégiben Maine államban utazgattunk, megismerkedtünk A. testvérnővel, aki kórházunkban tartózkodásakor fogadta el az igazságot. Férje gyáros volt, de balszerencse érte, – elszegényedtek. A. testvérnő megbetegedett, s kórházunkba ment kezelésre. Ott elfogadta a jelen igazságot, melyet következetes keresztény élettel ékesít. Négy szép, értelmes gyermeke van, akik hű egészség újítók; s meg tudják mondani, hogy miért. Az ilyen család jót tud tenni a közösségben. Erős hatást gyakorolnak a helyes irányban.

Sok korházba kezelésre jövő eljut az igazság ismeretére, így nem csupán testükben gyógyulnak meg, hanem az értelem elsötétült kamráit is bevilágítja drága üdvözítőnk szeretetének fénye. De mennyivel több jót érhetnénk el, ha kórházunk összes alkalmazottja a bölcsesség Istenével állna kapcsolatban, így a világosság közvetítőjévé válna. A világi szokások, a külső megjelenés kevélysége, önzés, öndicséret fölfuvalkodottság igen gyakran betolakodik, s hitvalló követőinek e vétkei annyira visszataszítók Isten előtt, hogy nem tud hatalommal munkálkodni értük vagy általuk.

A világi dolgokban megbízhatatlanok a lelkiekben is azok lesznek. Másfelől az Isten igényeivel szembeni hanyagság az emberek igényeivel szemben is hanyaggá tesz. Hűtlenség, megbízhatatlanság uralkodik e romlott korban; behatolva gyülekezeteinkbe és intézményeinkbe is. Sikamlós nyoma ott található mindenfelé. Ez karunk egyik kárhoztató vétke, s ezreket, tízezreket fog kárhozatba vinni. Ha a batlle creeki intézményeinkben igazságot vallók Krisztus élő képviselői volnának, olyan erő származna belőlük, melyet mindenfelé érezni lehetne. A Sátán jól tudja ezt, azért mindenféle gonosz csábítással ügyködik azok vesztére, akik elkárhoznak, hogy Krisztus ne dicsőüljön meg azokban, akik követőinek vallják magukat. Fáj látnom, hogy azok méltatlan élete és hibás jelleme, akik pedig díszei és becsülete lehetnének az Úr ügyének, gyalázatot hoz Jézusra.

A Krisztust a pusztában körülvevő kísértések, az étvágy, a világ szeretete, elbizakodás – ez a három főbb súlyos csábítás győzi le leggyakrabban az embereket. A kórház igazgatóit gyakran megkísérti, hogy eltérjenek az elvektől, melyeknek az ilyen intézményt kormányozniuk kell. De a kísértések ellenére sem szabad letérni a helyes útról, hogy eleget tegyenek a hajlamoknak, vagy a gazdag betegek vagy barátok romlott étvágyát kielégítsék, Az ilyen eljárás hatása mindig csak rossz. Az azoktól a tanításoktól való ilyen eltérések, mely tanításokat előadásokon vagy a sajtóban hangoztatunk, a legkedvezőtlenebb hatással vannak az intézmény tekintélyére, jó hatására és szellemére. S nagymértékben ellensúlyozná igyekezetünket, hogy tanítsuk, és jobb útra térítsük a romlott étvágyak és szenvedélyek áldozatait, sőt, elvezessük őket Krisztushoz, egyedüli biztonságos menedékvárosunkhoz.

A rossz hatás ezzel nem ér véget. Nem csupán a betegekre hat ki, hanem a munkásokra is. Ha már ledöntötték a korlátokat, akkor lépést lépés után tesznek meg a helytelen irányban. Az ellenfél hízelgő világi kilátásokkal kecsegteti az elvtől eltérőket, s akik föláldozzák a becsületességet és keresztény tisztességet, hogy kivívják az istentelenek helyeslését. Ügyeskedései gyakran eredménnyel is járnak. Ott vív ki győzelmet, ahol visszautasítást és vereséget kellene szenvednie.

Krisztus értünk állt ellene az ellenfélnek. Előttünk Üdvözítőnk példája, hogy megerősítse gyönge szándékunkat és elhatározásunkat, mégis, ennek ellenére is, elesnek a Sátán kísértéseitől, s nem egyedül esnek el. Aki elmulasztja kivívni a győzelmet, másokat is le fog rántani. Akik elmulasztják közösségre lépni Istennel, s így bölcsességet és kegyelmet, erőt nyerni megfinomítani s emelkedetté tenni életüket, a szerint a jó szerint ítélik, melyet megtehettek volna, de e!mulasztottak, mert megelégedtek a földies gondolkodással és az istentelenek barátságával.

Az egész menny szívén viseli az ember megmentését, s kész kitölteni rá áldásos ajándékait, ha eleget tesz Krisztus fölteteiének: „Távozzatok közülük, s váljatok el tőlük, mondja az Úr, s tisztátalant ne illessetek.”

A kórházban felelősséget viselők legyenek rendkívül őrizkedők, hogy az időtöltések ne szállítsák le a kereszténység mértékét, ezt az intézményt is a világiak színvonalára rántsa le, egyúttal gyöngítve az igazi istenfélelem erejét az ott dolgozók értelmében. Sem az intézmény jólétéhez, sem a betegek egészségéhez nem szükséges a világi vagy színházi szórakozás. Minél többet részesülnek ilyen szórakozásokban, annál kevésbé lesznek elégedettek, hacsak ez a szórakoztatás megszakítás nélkül nem folytatódik, Az agy így a nyugtalanság lázában él valami új, valami izgalmas után, épp az után, amiben nem lenne szabad részesülnie. S ha egyszer megengednek ilyen szórakozásokat, akkor a betegek újra ezt várják, elvesztve annak szeretetét, hogy egyszerű foglalkozással töltsék idejüket. Pedig a betegek közül soknak pihenésre, s nem izgalomra lenne szüksége.

Amint bevezetik a szórakoztató műsorokat, sokakból kiirtja a színházba járás elleni érveket, s az a kifogás dönti le az utolsó korlátot, hogy erkölcsös és; magasröptű jeleneteket játszanak a színházban. Akik megengednék az ilyen szórakozásokat a kórházban, jobban tennék, ha Istentől kérnének bölcsességet, hogy e szegény éhező, szomjazó lelkeket az öröm, béke és boldogság forrásához vezessék.

Mikor egyszer már letérnek a helyes útról nehéz visszatérni rá. Hiszen ledöntötték a gátakat. A helytelen irányban tett egyetlen lépés további lépésekhez készíti elő az utat, melyek a részegeskedés szokásaihoz vezetnek. Egyetlen bosszúvágyó, gyűlölködő érzés oly érzelmek sora előtt nyithatja meg a kaput, mely gyilkossághoz vezet. A helyestől és az elvtől való legkisebb eltérés Istentől való elkülönüléshez vezet, és hitehagyással végződhet. Amit egyszer megtettünk, készségesen és magától értetődőbben tesszük meg újra. Könnyebb előre haladnunk valamely ösvényen, legyen az helyes, vagy helytelen, mint elindulni rajta. Kevesebb időt és fáradtságot igényel meg¬rontanunk útjainkat Isten előtt, mint jellemünkbe oltani az igaz élet és igazság szokásait. Amihez hozzászokunk, legyen jóra vagy rosszra hatás, nehéz elhagynunk azt.

A kórház igazgatói egyszer s mindenkorra eldönthetik, hogy sosem bírják kielégíteni az olyan embert, aki csak az újban és izgalmasban talál boldogságát. Sokaknak egész életükben ez a szellemi táplálék. Ezek nemcsak testileg, de szellemileg is gyomorbajosok. Sokan sokkal inkább a lélek bajaitól, mint a test betegségében szenvednek, s nem találnak enyhülést, míg Krisztushoz, az élet kútfejéhez nem jönnek. Akkor majd elcsitulnak a fáradtság, a magányosság és elégedetlenség panaszai. A kielégítő örömök kölcsönöznek rugalmasságot az értelem, egészséget és életerőt a test számara.

Ha orvosok és kisegítők azzal áltatják magukat, hogy úgy találnak csodaszert betegeik bajaira, ha a szórakozások oly kőrforgásáról gondoskodnak számukra, mely eddigi életük átka volt, akkor csalódni fognak. Ne léptessük oda e szórakozásokat, ahol az élő forrásnak kell lennie. Hiszen így az éhező, szomjazó lélek éhen és szomjan marad, amíg e ki nem elégítő szórakozásokban részesül. De aki az élet vizéből oltja szomját, nem fog szomjazni többé a léha, felületes, érzéki, izgalmas szórakozásokra. A vallás nemesítő elvei megerősítik szellemi képességeit, s kiöli k az ily kielégülések utáni vágyukat.

A bűn terhe, annak nyugtalanságával és megszenteletlen kívánságaival, ez nyugszik azon bajok javarészének gyökerénél, amelyektől a bűnös szenved. Krisztus a bűntől beteg lélek nagyhatalmú gyógyítója. E szegény lesújtottaknak annak ismeretére van szüksége, akit helyesen ismerni örök életet jelent. Arra van szükségük, hogy türelmesen és szeretettel, mégis komolyan arra tanítsák őket, hogy nyissák meg lelkük ablakait, s hogyan eresszék be Isten szeretetének verőfényét, hogy bevilágítsa az értelem elsötétült kamráit. A természet dolgaiból a legmagasztosabb lelki igazságokat érthetjük meg. A lég madarai, a mezők színpompás virágai, a zsendülő gabona, a szőlő dúsan termő vesszői, a fák gyöngéd rügyei, a dicső napszállta, a jó időjárást jósló bíbor felhők, a visszatérő évszakok mind a bizalom és hit értékes leckéire taníthatnak, A képzelet gyümölcsöző mezőt talál, melyen elkóborolhat Az értelmes a legmélyebb megelégedéssel merülhet el az isteni igazság e tanításaiba, melyekkel a világ Megváltója a természet dolgait összekapcsolta.

Krisztus megdorgálta kortársait, amiért nem tanulták meg a természettől a lelki tanításokat, melyeket megtanulhattak volna. Minden dolgok, élők és élettelenek, isten ismeretét jelentik ki az embernek. Ugyanaz a természet dolgain munkálkodó isteni elme szól az ember értelméhez és szívéhez, teremt kimondhatatlan vágyat valami után, amivel nem rendelkeznek. A világi dolgok nem tudják, nem is alkalmasak kielégíteni vágyakozásukat. „A Lélek és a menyasszony hív: Jöjj el! Aki hallja, hívjon: Jöjj el! Aki szomjazik, jöjjön, s aki kívánja az élet vizét, igyék ingyen.”

Isten Lelke mindenkor benyomásokat tesz emberek értelmére, hogy. azok után kutassanak, melyek egyedül nyújtanak békét és nyugalmat – a menny magasabb, szentebb örömei után. Krisztus, az élet és dicsőség Ura, életét adta, hogy kiváltsa az embert az ellenfél hatalmából. Megváltónk folyton azon fáradozik látható és láthatatlan hatásokkal. hogy elvonja a gondolatokat a világi élet ki nem elégítő élvezeteitől; hogy azokra a fölbecsülhetetlen kincsekre terelje, melyeket a halhatatlan jövőben nyerhetnek el.

Isten azt akarja, hogy népe szavakkal és viselkedésével hirdesse, hogy semmi földi birtoklás vagy vonzalmak nem elég becsesek. kárpótolásul a mennyei örökség elvesztéséért. Aki igazán a világosság és a nappal gyermeke, az nem lesz hiú, hiábavaló, léha a viselkedése, beszéde, ruhája, hanem józan, elgondolkoztató, folyton oda hatva, hogy lelkeket vonzzon az Üdvözítőhöz. A Krisztusnak a keresztről tükröződő szeretete a bűnös érdekében könyörög, a végtelen szeretet szálaival vonzva őt a békéhez és boldogsághoz, melyet Megváltónkban lelhetünk. Isten megparancsolja követőinek” hogy viselkedésük, ruházkodásuk és beszédjük félreérthetetlen nyelvével tegyenek bizonyságot, hogy az igaz istenfélelem hatalma mindenki számára áldást hol ebben, s az eljövendő életben is; hogy csakis ez tudja kielégíteni annak lelkét, aki befogadja azt.

Isten dicsősége szemmel látható kezének alkotásán. Itt találhatunk olyan titkokat, melyek kutatásánál megerősödik a gondolkodás. Olyan értelmek. melyeket eddig a kitalált történeteket olvasása szórakoztatott és rontott meg, a természetben nyitott könyvre találhatnak, s igazságot olvashatnak ki Isten körülöttük levő alkotásaiból. Mindenki találhat tanulmánytárgyakat az erdei fa egyszerű levelén, a hegyes fűszálakon és virágokon, az erdők égbenyúló fáin, a magasba nyúló hegyekben, a gránitsziklákban, a nyugtalan tengerben, az ékkövekben, melyek fénnyel hintik tele a mennyet, hogy széppé tegyék az éjjelt a napfény kimeríthetetlen gazdagságában, a hold komor dicsőségében, a tél zimankójában, a nyár hevében, az egymást váltó, majd újra visszatérő évszakokban, abban a tökéletes rendben és összhangban, melyet a végtelen hatalom ellenőriz; ezek a tárgykörök, melyek mély elmélyedést kívánnak, s a képzelet igénybevételét követelik meg.

Ha a léha és szórakozást kereső ember megengedi, hogy gondolatai azon időzzenek, ami valóságos, ami igaz, akkor szíve önkéntelenül is tisztelettel telik meg, akkor a természet Istenét fogja csodálni. Az Isten jelleméről elmélkedés, annak tanulmányozása, amit alkotásaiban kijelentett, a gondolatok olyan mezejét nyitja meg, mely el fogja vonni az értelmet az alantas, elaljasító, izgató szórakozásoktól. Csakis e földön kezdhetjük el Isten alkotásainak és útjainak megismerését; majd az örökkévalóságon át fogjuk folytatni. Isten olyan dolgokról gondoskodott az ember számára, hogy elgondolkozzék rajtuk, mely igénybe veszi az értelem egész képességét. A teremtő Isten jellemét olvashatjuk ki a magas mennyekből, s alant a földről, hálával töltve meg szívünket. Minden ideg és érzék felelni fog Isten szeretetének csodás alkotásaiban megnyilvánuló szeretetére. Az üdvösség ellensége földi csábításokat agyai ki, hogy a világi gondolkodást olyan dolgokkal kösse le, amelyek nem tudnak emelni, finomítani, nemesíteni; az agy képességei így elsorvadnak, s nyomorékká silányulnak; s férfiak és nők, noha tökéletes jellemre tehetnének szert, szűklátókörűvé, gyöngévé, fogyatékossá válnak.

Isten azt tervezte, hogy a kórház, melyet életre hívott, a világosság, az intés, a dorgálás lángcsóvájaként ragyogjon elő. így bebizonyítaná a világnak, hogy a vallásos elvekkel irányított intézményt a nélkül is fönn lehet tartani a betegek menedékeként, hogy föladnák különleges, szent jellegét; hogy mentesnek lehet megtartani a hasonló intézményeket jellemző, kifogásolható vonásoktól. Az Úr eszközül akarta fölhasználni, hogy komoly javulásokat vezessen be. Helytelen szokásokat akart elhagyatni, az erkölcsöket emelkedetté akarta tenni, az ízléseket megváltoztatni, a ruházkodáson javítva módosítani.

Az egészségtelen, divatos öltözködés mindenfajta testi betegség okozója, ezért szembetűnővé kell tennünk, hogy ezen a téren is javulást kel! elérni, mielőtt a kezelés gyógyulást eredményezhetne. Hiszen határozott javulás nélkül lehetetlen erőssé és eredményessé tenni a megnyomorított, eltörpült testi képességeket és szerveket. S ha a kórház alkalmazottai nem képviselik minden tekintetben helyesen az egészség-megújulás igazságait, akkor most határozott változás tegye őket azzá, aminek lenniük kellene, vagy azonnal bocsássák el őket az intézménytől.

Sokak gondolkodása annyira alacsony szintre száll, hogy Isten nem tud fáradozni értük, sem velük. Ezeknek meg kell változtatniuk a gondolkodás menetét, föl kell rázniuk az erkölcsi érzékenységet, hogy rádöbbenjenek, hogy Isten igényeket támaszt velük szemben, Az igaz vallás összege és lényege az, hogy fönntartsuk Istennel való kapcsolatunkat, s ezt szavainkkal, ruházkodásunkkal és viselkedésünkkel is mindenkor elismerjük. Vegye át alázat a büszkeség helyét, józanság a komolytalanság helyét, és odaadás a vallástalanság és a hanyag közöny helyét

Az Isten ügyében hosszú tapasztalattal rendelkezők mindenek törött fordítsák a legmagasztosabb szolgálatra a Mesterük által rájuk bízott tehetségeket. Mégis némelyek példája túl világhoz alkalmazkodó, Isten különleges népének megkülönböztethető és különálló jellegének fönntartása helyett. Példájuk inkább az étvágy bűnös kielégítése, mint megtagadása, s arra való hajlam mellett kardoskodik, hogy öltözködjünk a világ mértéke szerint. Ez ütközik a fáradozással, melyet Isten és az angyalok akarnak végezni népünkért, hogy kivezessenek bennünket a világból, hogy elkülönítsenek, és mássá tegyenek minket, mint a világ. Népünk szentelje meg magát, es Istentől kérjenek erőt eleget tenniük az idők követelésének. Mikor gonoszság uralkodik el a világon, Isten népe törekedjék csak még közelebbi kapcsolatban állni a mennyel. Az erkölcsi gonoszság árja olyan erővel támad ránk, hogy hacsak szilárdan a sziklára, Jézus Krisztusra, a fölkent szabadítóra nem helyezzük lábunkat, egyensúlyunkat fogjuk veszíteni, s elsodor minket az ár.

A kórház jóléte nem csupán az orvosok szellemi képességétől és tudásától függ, hanem Isten kedvezésétől. Ha úgy vezetik a kórházat, hogy Isten megáldhassa, akkor sikeres lesz, akkor fölötte és előtte fog állni minden hasonló intézménynek a világon. Nagy világosságot, kitűnő tudást és elsőrendű előnyöket kaptunk. S a világossággal arányban, amit kaptunk, de nem használtunk, ezért nem tündöklik másokra is – a kárhoztatás is azzal arányos lesz.

Némelyek gondolkodása a hitetlenség kerékvágásába siklik. Azt gondolják, hogy csak, mert egyes keresztények útja kérdésesnek tűnik előttük, okuk van kételkedni Isten szavában és művében. De hát megrendíti-e ez az alapokat? Ne tegyük a mások útját hitünk alapjává. Hanem Krisztust, a tökéletes mintát kövessük. Ha valaki hagyja, hogy meggyöngüljön a kapcsolata Krisztussal, csak, mert mások tévednek, csak, mert hibákat fedeznek föl az igazságot vallók jellemében, akkor mindig futóhomokon állnak, Rögzítsék tekintetüket hitük szerzőjére és bevégzőjére; erősítsék lelküket a kiváló apostol megnyugtatásával: „Isten erős építménye szilárdan áll, s ez van ráírva: Az Úr ismeri az övéit.” Istent nem lehet lóvá tenni. Hiszen ő helyesen olvas a jellemben. Ő az indítékot mérlegeli. Semmi el nem kerüli látó tekintetét; a gondolatokat, a szív céljait és szándékait – mindent ismer az Úr.

Nincs ürügy, hogy kételkedjünk, hogy hitetlenkedjünk, Isten kellőképpen gondoskodott, hogy megalapozza mindenki hitét, hogyha a bizonyíték súlya szerint készek dönteni. De ha azt várják, hogy az Úr minden látszólagos kifogást eltávolítson, mielőtt hinnének, akkor sosem fognak megállapodni, gyökeresedni és alapozódni az igazságban. Isten sosem távolit el ösvényünkről minden látszólagos nehézséget. Aki kételkedni akar, találhat rá alkalmat; de aki hinni akar, az is bőven talál bizonyítékot, melyre hitét alapozhatja, Némelyek állásfoglalása előttük is érthetetlen. Egyre sodródnak horgony nélkül, bizonytalanul a ködben. Az ellenfél azután hamar megragadja a kormánykereket, s arra vezeti törékeny sajkájukat, amerre akarja. Ezek az ő akaratának alattvalói, tárgyai lesznek. Ha nem hallgattak volna az ördögre, nem vezette volna félre őket álokoskodása; ha Isten oldalára billentek volna, nem lennének zavarodottak, tanácstalanok.

Isten és angyalai élénk érdeklődéssel figyelik a jellem fejlődését, mérik le az erkölcsi értéket. Akik ellene bírnak állni Sátán csapdáinak, azok mint tűzben próbált arany kerülnek ki. Akiket elsodornak a kísértés hullámai, azt képzelik, amit Éva, hogy csodálatosan bölcsek lettek, kinőttek tudatlanságukból , szűkös lelkiismeretességükből; de akár Éva, szomorúan megcsaltnak találják magukat. Árnyékokat kergettek, a mennyei bölcsességet törékeny emberi belátással cserélték föl. A kicsike tudás önhitté tette őket. Mélyebb és alaposabb önismeretük és istenismeretük józan eszű, értelmes emberré tenné őket, az igazság oldalára, az angyalok és Isten oldalára billentené őket.

Isten szava meg fog ítélni minden egyesünket az utolsó napon. Ifjak fecsegnek tudományról; bölcsek azon fölül, ami írva van; úgy törekednek megmagyarázni Isten útjait és alkotásait, hogy megfeleljen véges fölfogásuknak; ámde mindez nyomorúságos csőd csupán. Az igazi tudomány és ihletés tökéletes összhangban állnak egymással. A hamis tudomány független Istentől. Nem más, mint elbizakodott, nagyhangú tudatlanság. Ez a csalfa hatalom sokak gondolkodását ejtette már rabul, döntött szolgaságba. Ezek inkább választották a sötétet, mint a világosságot. A kételkedés oldalán foglaltak állást, mintha a kételkedés az erény és a nagy ész jele lenne. Noha olyan gondolkodás jele ez, mely túl gyönge és szűklátókörű, hogy alkotásaiban Istent ismerje föl. Pedig ezek nem tudnák lemérni Isten gondviselésének titkát, ha minden erejükből élethosszig tanulnának. S mivel Isten dolgait lehetetlen véges elmével megmagyarázni, az ellenfél behozza álokoskodásait, hogy lehengerelje, és a hitetlenség hálójába kuszálja őket. Ha e kételkedők szoros kapcsolatra lépnének Istennel, ő majd érhetővé tenné előttük a szándékait.

A lelkieket lelkileg kell megítélni. Az érzéki gondolkodás nem tudja megérteni e titkokat. Ha a kérdésessé tevők továbbra is a nagy csalót követik Isten Lelkének benyomásai és meggyőzései egyre fogynak életükben, az ördög indításai pedig gyakoribbak lesznek, míg a gondolkodás teljesen alá nem veti magát uralmának. Akkor az ily megzavart elméknek bolondság lesz Isten hatalma, s amit Isten bolondságnak tart az lesz számukra a bölcsesség ereje.

Az egyik borzasztó rossz, ami a tudás utáni kutatást, a tudomány vizsgálódásait követi az, hogy a kutatók gyakran szem elöl, tévesztik a tiszta és romlatlan vallás isteni jellegét. A világi bölcs tudományos alapon próbálja megmagyarázni Isten Lelkének ember szívére gyakorolt hatását. Az ez irányban tett legkisebb eltávolodás a kételkedés útvesztőjébe viszi a lelket. A Biblia vallása egyszerűen az istenfélelem titka; emberi értelem föl nem tudja fogni, a meg nem újult szív előtt pedig teljességgel érthetetlen.

Isten Fia a szélhez hasonlította a Szentlélek működését, mely „ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását. de nem tudod, honnan jön, és hova megy.” S újra azt olvassuk a szent följegyzésben, hogy a világ Megváltója örvendezett lelkében, és így szólt: „Áldalak téged Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki.”

Az üdvözítő azért örvendezett, mert olyan a megváltás terve, hogy akik a maguk szemében bölcsek, akik a hamis bölcselettől fölfuvalkodottak, azok nem ismerik föl az örömhír szépségét, hatalmát és rejtett titkát. Hanem akiknek szerény a szíve, akikben tanítható, becsületes, gyermeki kívánság él megismerni és cselekedni is mennyei Atyjuk akaratát, azoknak Isten igéje Isten üdvözítő hatalmaként nyilatkozik meg. A Szentlélek működése balgaság a meg nem újult embernek. Pál apostol mondja: „Ha örömüzenetünk mégis el van takarva, azok elöl van eltakarva, akik elvesznek. E hitetleneknek a világ istene elvakította értelmét, hogy ne ragyogjon számukra a Krisztusnak, Isten képmásának dicsőségéről szóló evangélium világossága.”

A kórház sikere azon múlik, hogy fönntartsuk az istenfélelem egyszerűségét, őszinte odaadását, hogy evésben, ivásban, ruházkodásban és időtöltésben elkerüljük a világ balgaságát. Legyen a kórház újító-javító minden egyes elvében. Ne találjunk ki semmit, hogy kielégítse a lélek szükségleteit, s elvegye a helyet és időt, melyet Krisztus szolgálata megkövetel, mert ez elpusztítja az intézménynek, mint Isten eszközének erejét, képességet, hogy megtérítse a szegény, bűntől beteg lelkeket, akik mivel tudatlanok az élet és a békesség útjai felöl, kevélységben s hiábavalóságokban kerestek boldogságot.

Az igaz szándék mellett kiállni – ez legyen a kórház alkalmazottainak állásfoglalása. Bár senki se erőszakolja hitünket a betegekre, vagy szálljon vallásos vitába velük, irataink és kiadványaink – gondosan megválogatva csak nem mindenütt láthatók legyenek. A vallásos elemnek föltétlenül uralkodnia kell. Ez volt, és ez is lesz mindig ez intézmény ereje, Ne züllesszük le a betegek menedékét a világiasság és divat szolgálatára. Van elég egészség intézmény országunkban, melyek inkább hasonlítanak kényelmes szállodákra, mint ahol a beteg és szenvedő enyhülést lelhet testi bajaira, a bűntől beteg lélek pedig oly békét és nyugalmat találjon Jézusban, mely sehol máshol föl nem lelhető. Tegyük a vallásos elveket föltűnővé, és tartsuk is meg annak; a büszkeséget meg vessük el; legyen őszinte egyszerűség, nyájasság és megbízhatóság szembeszökő mindenfelé; akkor a kórház az lesz, aminek Isten szánta; akkor az Úr kedvezni fog neki.