Három évvel ezelőtt az Úr látomásban részesített a múlt, jelen, és jövő dolgokról. Olyan ifjakat láttam, amint hirdetik az igazságot, akik közül egyesek még maguk se fogadták azt el. Azóta megragadták az igazságot, s másokat is az igazsághoz igyekeznek vezetni. Elém tárták a te esetedet is, I. testvér. Elmúlt életed nem volt olyan, hogy elvezetett volna magadtól magad fölé. Természettől önző, öntelt vagy, teljesen megbízol a magad erejében. Ez meg fog akadályozni, hogy olyan tapasztalatokat szerezz, melyek szükségesek, hogy a Krisztus szerény, eredményes szolgája lehess.

A munkamezőn sokan hasonló helyzetben leledzenek. Bár fejtegetni tudják az igazság elméletét, mégsem él bennük igaz istenfélelem. Ha az örömhír mezején tevékenykedő lelkészek, téged is ideszámítva, szükségét éreznék, hogy naponta megvizsgálják magukat, és minden nap kapcsolatban éljenek Istennel, akkor át tudnák venni Istentől a népnek szánt igéket. Szavaid és mindennapi életed vagy életre éltető illat, vagy halált jelentő halotti szag lesz.

Lehet hogy értelmesen hiszel az igazságban, mégis előtted áll a kötelesség, hogy életed minden cselekedetét, szíved minden érzelmét összhangba hozzad hiteddel. Ez volt Krisztusnak közvetlen keresztre feszítése előtt tanítványaiért elmondott imája: „Szenteld meg őket a te igazságoddal. A te igéd igazság.” Az igazság hatásának meg kell érintenie nemcsak értelmünket, hanem a szívünket és életünket is. A valódi, gyakorlati vallás mindig hajlandóságai fölötti uralomra vezeti befogadóját. Meg kell szentelnie külső kapcsolatait az igazság által. Isten előtt biztosítalak, hogy a gyakorlati istenfélelem hiányában szenvedsz. A lelkészek ne vegyék magukra a nép tanítójának felelősségét Krisztus, a nagyszerű minta követésével, hacsak ama nagyszerű munkának nem szentelték magukat, hogy Isten nyájának példaképei lehessenek. A meg nem szentelt igehirdető kiszámíthatatlan kárt tud okozni. Míg vallja, hogy a Krisztus követe, példáját mások is követni fogják; s ha hiányoznak belőle a keresztény igaz jellemzői, akkor a hibái és hiányosságai követőiben is megsokszorozódnak.

Lehet, hogy egyesek folyékonyan elismétlik a csodás igazságokat, melyeket oly jól megalapozottan s tökéllyel közölnek kiadványaink; talán lángolón és értelmesen szólnak a vallás hanyatlásáról az egyházakban; lehet, hogy igen értelmesen a nép elé tárják az örömhír mértékét – közben mégis úgy tekintik a keresztény élet kötelességeit, mely cselekedeteket, nemcsak érzelmeket követei, mint amik nem szerepelnek a fontos dolgok között. Ez a te veszedelmed is. A gyakorlati vallás egyaránt kiterjeszti igényeit a szívre, a gondolkodásra, s a mindennapi életre is. Szent hitünk nem áll csak érzésekből vagy csak cselekedetekből, hanem a kettőnek egyesülnie kell a keresztény életben. A gyakorlati vallás nem a Szentlélek működésétől függetlenül létezik. Fivérem, szükséged van a Lélek munkálkodására, de mindenkinek is, akik igehirdetésbe fognak, hogy meggyőzzék a törvénytaposót elveszett állapotukról. Isten Lelkének e működése nem távolítja el tőlünk annak szükségét, hogy képességeinket és tehetségeinket is igénybe vegyük, hanem arra tanít, hogyan használjuk minden erőnket Isten dicsőségére. Az emberi képességet, mikor Isten kegyelmének irányítása alatt áll, föl lehet használni a legkitűnőbb célra itt a földön, s használni fogjuk az eljövendő, halhatatlan életben is.

Testvérem, közölték velem, hogy eredményes tanító lehetnél, ha teljesen a munkának szentelnéd magad, ám igen gyatra munkás lennél, ha nem szentelődnél meg ilyen módon. Nem akarod, mint a világ Megváltója tette, vállalni a szolga szerepét, az örömhír hirdetője kötelességének fárasztó részét. S e területen sokan olyan hiányosak, mint te. Úgy fogadják el fizetésüket, hogy alig gondolnak rá, hogy a maguk szolgálatára vagy az ügyért tettek-e a legtöbbet; vajon idejüket és tehetségüket teljesen Isten munkájának szentelték-e, vagy csak a szószékről szóltak, idejük többi részét pedig a maguk érdekeire, haj-landóságaira vagy szórakozására fordították?

Krisztus, a menny fönségese, félretette királyi palástját, s eljött e világra, melyet kiégetett és elcsúfított az átok, hogy megtanítsa az embereket, hogyan éljenek magukat megtagadó, önfeláldozó életet, hogyan valósítsák meg a gyakorlati vallást mindennapos életükben. Azért is jött, hogy helyes példát nyújtson az örömüzenet szolgájának. Krisztus egyetlen célért fáradozott szüntelen; az emberek megmentésére fordította minden erejét, s életének minden cselekedete ezt a célt szolgálta. Gyalogszerrel utazott, úgy tanította követőit jártában-keltében. Ruházata poros volt az utazás szennyétől; Urunk megjelenése nem volt megnyerő. De az ajkáról pergő, őszinte, egyszerű, kézzelfogható igazságok, feledtették hallgatóival megjelenését, hamar elbájolta hallgatóit, nem a személyével, hanem azzal, amit tanított. Miután egész nap tanított, gyakran az egész éjszakát imára szentelte. Erős kiáltásokkal és könnyhullatással könyörgött Atyjához. Akkor sem magáért esedezett, hanem azokért, akiket megváltani jött.

Kevés ige szolgája könyörög egész éjjel, mint üdvözítőnk, vagy szentel órákat az imádkozásnak nappal, hogy az örömhír rátermett szolgái lehessenek, hogy eredményesen ismertetethessék föl az emberekkel az igazság szépségeit, és rávezessék őket, hogy meneküljenek a Krisztus érdemei által. Dániel napjában háromszor imádkozott mégis sokan, akik a legmagasztosabb hitvallást teszik, napjában egyszer sem alázzák meg imában lelküket Isten előtt. Jézus, drága Megváltónk, jeles tanításokat nyújtott az alázatra mindeneknek, de különösen az örömhír szolgáinak. Alázatában, mikor földi munkássága már-már véget ért, s Atyja trónjához készült visszatérni, ahonnét jött, minden hatalommal a kezében és minden dicsőséggel a fején, akkor is a tanítványainak nyújtott egyik utolsó leckéje az alázat fontosságát illette. Miközben tanítványai vetélkedtek, hogy ki lesz a legnagyobb a megígért országban, ő körülkötötte magát, mint szolga, és megmosta azok lábát, akik őt Uruknak és Mesterüknek neveztek.

Szolgálata ekkor már csaknem teljes volt alig néhány tanítást kellett még közölnie. S hogy soha el ne feledjék Isten tiszta és szeplőtlen Báránya alázatát, az emberért hozandó nagyszerű és hathatós áldozatot, megalázta magát, hogy megmossa tanítványai lábát. Jót tenne neked, de az igehirdetőknek általában, ha gyakran átgondolnák Üdvözítőnk életének utolsó eseményeit. Itt, kísértésektől körülvéve, mint ő is volt, mind megtanulhatjuk a lehető legfontosabb leckéket. Igen javunkra válna, ha naponta elmélyedt órát töltenénk azon, hogy a jászoltól a Kálváriáig áttekintsük Krisztus életét. Vegyük át életét pontról pontra, hadd ragadja meg élénken képzeletünket, mind a jeleneteket, különösen földi életének utolsó részén. Ha így elmélyedünk tanításaiban, szenvedéseiben, s a végtelen áldozatban, melyet az ember megváltásáért hozott, akkor meg tudjuk erősíteni hitünket, meg tudjuk eleveníteni szeretetünket, jobban át tudunk itatódni a lelkülettel, mely Megváltónkat fönntartotta. Ha szeretnénk megmenekülni, a kereszt lábánál kell megtanulnunk a bűnbánat és hit leckéit. Krisztus megaláztatást szenvedett, hogy megmentsen minket az örök szégyentől, kegyvesztettségtől. Vállalta a gúnyt, bántalmazást, hogy bennünket megvédjen. Vétkeink sűrítették a sötétség fátylát isteni lelke köré, ezek préselték ki a kiáltást belőle, mintha Isten sújtotta, elhagyta volna őt. Ő viselte bánatunkat, őt törte össze bűneinkért a szenvedés. Áldozattá tette magát, hogy általa bűntelennek számíthassunk Isten előtt. Minden nemes és jóakaratú emberből visszhangot vált ki, ha Krisztust a kereszten szemléli.

Szeretném, ha többet látnám elmélkedni igehirdetőinket Krisztus keresztjéről, szívűk így meglágyulna és lecsillapodna a Megváltó páratlan szeretetétől, mely erre a kimondhatatlan áldozatra késztette. Ha igehirdetőink az igazság elméletével összekapcsolva többet szólnának a gyakorlati istenfélelemről, az igazság lelkétől átitatott szívvel, sokkal több lelket látnánk az igazság lobogója alá gyülekezni; szívüket megérintené Krisztus keresztjének esdeklése, Jézus emberért eltűrt szenvedésének kifejezhetetlen nagylelkűsége és könyörülete. E fontos tárgykörök, hitünk tanításának pontjaival karöltve, sok jót érnének el az emberek között. Ám a tanító szívének föltétlenül telve kell lennie a Krisztus szeretetének gyakorlati ismeretével.

A kereszt vitathatatlan érve meg fogja győzni az embereket a bűnről. Istennek a bűnösök iránti csodálatos szeretete, amit nyilvánvalóvá tesz Fiának odaadása, hogy szégyent és halált szenvedjen el, hogy a bűnösök megnemesedhessenek, és örök életet nyerhessenek – ez egész élethossz tanulmányozásához, kutatásához elegendő. Kérlek, tanulmányozd át újra a Krisztus keresztjét. Ha minden kevély és rátarti ember, kinek szíve az emberek tapsa után liheg, s hogy társaik fölé emelkedhessenek, ha mind helyesen tudnák fölbecsülni a legnagyobb földi dicsőség értékét, az Isten Fiának értékével ellentétben, akit pontosan azok utasítottak el, vetettek meg, köptek le, akiket megváltani jött, milyen jelentéktelennek is tűnne mind az a megtiszteltetés, amit a véges ember rá tud ruházni valakire.

Kedves testvérem, tökéletlen mérlegelésed szerint azt tartod, hogy csaknem bármi tisztségre alkalmas vagy. Pedig még arra sem találtattál elég erősnek, hogy uralkodjál magadon. Elég érettnek tartod magad, hogy tapasztalt embereknek parancsolj, holott neked kellene készségesnek lenni, hogy vezessenek, neked kellene a tanuló helyzetébe állítanod magadat. Minél kevesebbet elmélkedsz a Krisztusról és páratlan szeretetéről, minél kevésbé alakultál át az ő mására, annál jobbnak tűnsz majd a magad szemében, annál terebélyesebb lesz az önbizalmad és önhittséged. Krisztus helyes ismerete, a hitünk szerzőjére és bevégzőjére való szüntelen tekintés olyan fogalmat nyújt majd az igaz keresztény jelleméről, mely helyesen fogja mérlegelni életedet, jellemedet, csodálatos példaképünkkel ellentétben. Akkor majd fölismered gyöngeségedet, tudatlanságodat, meglátod magadban a könnyű élet szeretetét, s vonakodásodat, hogy megtagadd magadat.

Te még csak elkezdted kutatni Isten szent szavát. Fölszedtél ugyan néhány ékkövet az igazságból, melyeket sok fáradozással és sok imával mások ástak föl számodra; de a Biblia tele van ilyenekkel. Tedd a Szentírást komoly, elmélyült kutatásod tárgyává, s életed szabályává Mindig rád leselkedő veszély lesz megvetned a tanácsot, s többre értékeld magadat, mint Isten értékel. Sokan mindig készek magasztalni és tömjénezni az aranyos szájú igehirdetőt. A fiatal igehirdető mindig veszélyben forog, hogy – kárára – tömjénezzék, tapsolják, noha talán hiányoznak belőle az elengedhetetlen vonások, melyeket Isten elvár attól, aki szócsövének vallja magát Te még csak beiratkoztál a Krisztus iskolájába. A munkára fölkészülés élethosszig tartó folyamat, mindennapos, fárasztó közelharc a megcsontosodott szokásokkal, hajlamokkal, öröklött vonásokkal. Megköveteli a folytonos, komoly, éber erőfeszítést, hogy őrizkedjünk, és uralkodjunk magunkon, hogy Jézust tartsuk az előtérben, magunkat meg szem elöl tüntessük.

Jellemed gyönge pontjai fölötti őrködésre van szükséged. Fékezd meg a rossz hajlamokat, erősítsd, fejleszd ki nemes képességeidet melyeket eddig nem használtál eléggé. A világ sosem nyer bepillantást, hogy mi folyik a lélek és Isten közt, sem a belső lelki keserűségbe, az önutálatba, s a folytonos erőlködésbe, hogy uralkodjunk magunkon; mégis a világból sokan értékelni tudják e küzdelmeink eredményeit. Föl fogják ismerni Krisztust mindennapi életedben. Élő levél leszel, melyet ismer és olvas minden ember. Nemesen fejlődött, kiegyensúlyozott jellemed lesz.

„Tanuljatok tőlem – mondja Krisztus – mert én szelíd vagyok; s alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek.” Ő fogja tanítani a tudásért hozzá fordulókat. A világban rengeteg hamis tanítóval találkozhatunk. Az apostol kijelenti, hogy az utolsó napokban az emberek niz1ésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, és csiklandoztatják fülüket”, mert sima beszédet akarnak hallani. Ezek ellen figyelmeztetett Krisztus: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól. Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek föl őket.” Az itt leírt vallásos tanítók kereszténynek vallják magukat. Rendelkeznek ugyan az istenfélelem játszatával, s külsőleg az emberek javáért fáradoznak, szívűk mégis irigy, önző, kényelemszerető, megszenteletlen szívük ösztönzéseit követik. Szemben állnak Krisztussal és tanításaival, hiányzik belőlük a szelíd és alázatos lelkület.

Az ezen utolsó napokban szent igazságokat hordozó igehirdetői föltétlenül legyen mindennek ellenkezője. A gyakorlatban, istenfélő életével félreérthetetlenül mutassa meg a különbséget a hamis és igaz pásztor közt. A jó pásztor azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet. Cselekedeteivel bizonyította, hogy szeretettel viseltetik juhai iránt. A főpásztor, Krisztus keze alatt dolgozó pásztorok az ő jellemvonásaival rendelkeznek; szelídek lesznek és alázatos szívűek. A gyermeki hit nyugalmat hoz a léleknek, ez a hit szeretetből fáradozik, s mindig szívén viseli az embereket. Ha Krisztus szelleme él bennük, akkor Krisztushoz hasonlók lesznek, s Krisztus cselekedeteit cselekszik. Sok, magukat Krisztus szolgáinak valló, eltéveszti mesterét. Állítják ugyan, hogy a Krisztust szolgálják, de nem veszik észre, hogy a Sátán lobogója alá tömörülnek. Bennük élhet a világi bölcsesség, kedvelhetik a szócsatákat, a dicsekvést, nagy hűhót rendezhetnek; de Istennek semmi szüksége rájuk. A cselekvésre késztető indítékok határozzák meg munkájuk jellegét. Bár ember talán nem veszi észre a hiányosságot, Isten mégis fölfigyel rá.

Az igazság betűje meggyőzhet némelyeket, akik szilárdan megragadják a hitet, s végül megmenekülnek; de az önző igehirdetőnek mégsem írják javára Istennél a megtérésüket. Az igehirdetőt el fogják ítélni hűtlenségéért, bárha Sión fala őrállójának vallja magát. Félelmetes jellemvonás a szív kevélysége. „Összeomlás előtt kevélység a hírnök.” Igaz ez a családban, a gyülekezetben, igaz a nemzetben is. Mint amikor a világ Megváltója a földön járt, most is egyszerű, műveletlen embereket választ, megtanítja őket igazságának hirdetésére, mely szépséges az egyszerűségében a világ, de különösen a szegények előtt. A főpásztor magához köti a juhászbojtárokat. Nem terve, hogy a tanulatlanok munkájuk közben is tudatlanok maradjanak, hanem hogy tőle, a minden ismeretek, világosság és hatalom forrásától nyerjenek tudást.

Az örömhír szolgálatát a Szentlélek és Isten kegyelmének hiánya teszi annyira erőtlenné, hogy meggyőzzön és megtérítsen. Jézus mennybemenetele után tanítók, törvénytudók, papok, fejedelmek, írástudók és hittudósok hallgatták megdöbbenten a bölcsesség és erő szavait a tanulatlan, egyszerű emberektől. A bölcsek álmélkodtak az egyszerű tanítványok sikerén, s végül azzal magyarázták, hogy Jézussal voltak, tőle tanultak. Jellemük és tanításuk keresetlen közvetlensége hasonlított Jézus jellemére és tanításaira. Az apostol e szavakkal írja le: „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt közönséges és megvetett, azt választotta ki, a semminek látszókat, hogy akik valaminek látszanak, megsemmisítse, így senki sem dicsekedhetik Isten előtt.”

A ma népszerűtlen igazságokat tanítóknak is föltétlenül fölülről jövő hatalommal kell rendelkezniük. A lelkészkarból és a gyülekezetből is szomorú módon hiányzik az alázat becses kegyessége. Az igazságot hirdetőknek túl jó véleményük van képességeikről. A valódi alázat arra vezeti az embert, hogy Krisztust és az igazságot magasztalja, s hogy megértse, hogy ő maga is mennyire teljesen Istentől és az igazságtól függ. Bár fájdalmas lehet megtanulni az alázat leckéit, mégis semmi sem válik annyira javunkra. Azért jár fájdalommal az alázat elsajátítása, mert fejünkbe szállt a magunk hamis értékelése, így képtelenek vagyunk fölismerni mély szükségletünket. Hiúság és kevélység tölti meg a szíveket. Egyedül Isten kegyelme tud változtatni ezen.

A mi kötelességünk, fivérem, megalázni magunkat, s nem Istenre várni, hogy ő alázzon meg minket. Isten keze olykor súlyosan nehezedik emberekre, hogy megalázza őket – hogy helyes helyzetbe helyezze-hozza őket maga előtt. De mennyivel kívánatosabb naponta megalázva tartanunk szívünket Isten előtt. Meghunyászkodhatunk, vagy magasra építhetjük a kevélységet, Istenre várva, hogy szerénységre tanítson. Az örömhír szolgái ma kevesebbet szenvednek az igazságért. Ha üldözve lennének, mint Krisztus apostolait s a későbbi szenteket üldözték, akkor közelebb húzódnának Krisztus oldalához, s az Üdvözítővel való közelebbi kapcsolat hatalommá tenné szavunkat a földön. Krisztus a fájdalom férfija volt, aki tudta, mi a szenvedés. Urunk elviselte a bűnösök zaklatását és szembeszegülést. Szegény volt, éhségtől, fáradtságtól szenvedett. Megkísértette az ördög, cselekedetei és tanításai a legkeserűbb gyűlöletet váltották ki. Mi mit is tagadunk meg magunktól a Krisztus kedvéért? Hol a mi igazság iránti odaadásunk? Egyszerűen kibújunk olyan dolgok alól, melyek nem kedvünkre valók, kitérünk a gondok és felelősségek alól. Elvárhatjuk-e mégis, hogy Isten hatalma járuljon igyekezetünkhöz, mikor olyan kevéssé szenteljük magunkat a munkának?

Fivérem, az Úr közölte, hogy alacsony az istenfélelmed színvonala. Mélyebben át kell érezned felelősségedet az Isten, és felelősségedet a társadalom iránt. Akkor majd nem leszel megelégedve magadat akkor a mások hibáira mutogatással sem próbálod mentegetni magadat. Nem ismered oly alaposan az igazságot, hogy lazíthass igyekezeteden arra minősíteni magad, hogy tanítani tudj. Újra meg kell térned, hogy az örömhír rátermett, odaadó szolgája, istenfélő és szent légy. Ha teljes erődet Isten ügyének szentelnéd, akkor sem adnál túl sokat. Legjobb esetben sánta áldozat melyet bármelyikünk hozni tud. Ha szüntelenül Isten után törekedsz, s ha mélyebb odaszentelődést keresel, akkor új gondolatokat fogsz gyűjteni a Szentírás magad végezte kutatásából.

Az igazság megértéséhez fegyelmezd meg, neveld értelmedet, s igyekezz folyton birtokában lenni a valódi istenfélelem képességeinek. Mikor Krisztus él benned, akkor az igazság puszta elméleténél többel rendelkezel. Nemcsak el szavalod a leckéket. melyeket Krisztus nyújtott, mikor a földön járt, hanem lemondó és Isten ügye iránt odaadta életeddel fogod nevelni az embereket. Életerős igehirdetés lesz az életed, mely hatalmasabb erővel rendelkezik, mint bármi szószékről elhangzó beszéd.

Ápold magadban az önzetlen szellemet, s a magadat megtagadó kegyességet és kristálytiszta odaadást, melyet mások életében akarsz megvalósítva látni. A lelki dolgok ismeretében fönnakadás nélküli növekedéshez, s hogy egyre eredményesebb légy munkádban, műved magadban a hasznavehetőség szokásait az ösvényeden fekvő apróbb kötelességek iránt. Nem szabad, hogy nagyvonalú kötelesség alkalmára várakozz, hanem ragadd meg az első kínálkozó alkalmat, hogy hűnek bizonyulj csekélyben, s így a bizalom egyik állásából a másikba küzdve föl magad. Azt gondolod, hogy nem hiányos a tudásod, és hajlani fogsz a titkos ima, az őrködés és a Szentírás gondos kuta¬tásának elhanyagolására, ezért az ellenség föléd fog kerekedni. Útjaid tökéle-tesnek tűnhetnek szemedben, a valóságban mégis hibásak lehetnek. Nincs időd az üdvösség ellenségével elegyedni beszédbe. Most az ideje állást foglalnod, így csalódást okoznod az ellenségnek. Pontosan és féltékenyen vizsgáld meg magadat. Hajlasz majd rá, hogy a véleményedet tedd meg mértéknek, tekintet nélkül a tapasztaltabbak nézetére, noha őket Isten használja föl műve fejlesztésére. Az ifjú lelkészek alig tudnak a nehézségekről, és sokan nem válnak oly hasznossá, mint válhatnának, épp azért, mert a dolgokat túl könnyűvé teszik számukra.

Felelősségek hárulnak rád családodban, melyeket bár érteni vélsz, mégis alig van fogalmad arról, amit tudnod kellene. Sok mindent még ezután kell megtanulnod, noha büszke vagy rá, hogy tudod. Az Úr közölte, hogy olyan eszméket szedtél föl, melyeket bár valóságnak és igazságnak tartasz, de melyek homlokegyenest ellenkeznek a Bibliával. Pálnak is szembe kellett szállnia ilyenekkel és vitázni a fiatallelkészekkel. Nagyon könnyen világosságnak fogadod el emberek mondását és vélekedését, de vigyázz, hogyan hirdeted eszméidet a Biblia igazságaként, Ügyelj lépteidre. Reménykedtem, hogy oly javulás köszönt életedbe, hogy sosem kell megírnom e sorokat.

Kötelesség vár rád odahaza, mely alól nem bújhatsz ki úgy, hogy Istenhez, és Isten-adta megbízatásodhoz is hű maradj. Amire most célzok, azt esetedben nem közölték pontosan velem, hanem hasonló esetek százaiban igen. Ezért mikor látom, hogy ugyanabba a tévedésbe esel, melybe sok szülő esik manapság korszakában, akkor nem találok mentséget hanyagságodra. Egy gyermeked van, egyetlen rád bízott lélek. De mikor oly nyilvánvaló gyöngeséget tanúsítasz, s a bölcsesség hiányát, egyetlen gyermeked nevelésénél, Biblia szabálya helyett a magad feje után menve, hogyan lehet megbízni benned, hogy taníts, s oly ügyeket igazgass, melyek sokak örök életét érinti?

Mind hozzád, mind feleségedhez szólok. Isten ügyében elfoglalt helyzetem megköveteli, hogy véleményt nyilvánítsak a fegyelmezés kérdéseiben. Családi ügyeidben nyújtott példád súlyos kárt fog okozni Isten ügyének. Az örömhír mezeje széles e világ. Be szeretnéd vetni a mezőt az örömhír igazságával, Istentől várva az elvetett mag öntözéssel, hogy gyümölcsöt teremjen. Kis kertet bíztál magadra; pedig amíg te a mások kertjét gyomlálod, a te házad tája kórót és bogáncsot terem. Ez nem jelentéktelen kötelesség, hanem igen fontos. Másoknak hirdeted az örömhírt; gyakorold hát azt odahaza. Kényezteted romlott gyermeked szeszélyeit s indulatait, s Isten által gyűlölt, s gyermekedet is boldogtalanná tevő vonásokat ápolsz. Sátán kihasználja hanyagságodat, ő uralkodik gyermeked értelmén. Föladat vár rád, bebizonyítanod, hogy megértetted a keresztény apára háruló kötelességet: hogy az isteni mintára, Krisztusra szabja gyermekét. Ha babakorától kezdve eleget tettél volna e kötelességnek, most könnyű dolgod lenne, s gyermeked is sokkal boldogabb lenne. De a nevelésed alatt akarata és romlottsága csak folyton erősödött. Ma már nagyobb szigorúságot, s folyamatosabb erőfeszítést követel meg jóvá tenned mulasztásodat. Ha nem tudsz bánni az egy szem kicsinyeddel, külön kötelességeddel, hogy kordában tartsd, akkor ott sem lesz elég bölcsességed, hogy Krisztus gyülekezetének lelki jólétét igazgasd.

Tévedések húzódnak meg lelki életed legmélyebb alapjain áll melyeket ki kell gyomlálnod, s tanulóvá kell válnod Krisztus iskolájában. Nyisd ki szemedet, hogy fölismerd, hol a nehézség, majd sürgősen kijavítva ezeket, helyes álláspontról fogj munkához. Ne éneddel munkálkodjál, hanem Istenben. Tedd félre a büszkeséget, önmagasztalást, hiúságot, s Krisztustól tanuld a kereszt édes leckéit. Fönntartás nélkül add át magad a munkának. Légy élő áldozat Isten oltárán.

Ha Isten szolgájának gyermeke féktelen természetet tanúsít, s csaknem mindent megadnak neki, amit követel, ez mindazzal ellenkezik, amit Isten bizonyságtételekben adott a szülők számára gyermekeik helyes fegyelmezéséről. Homlokegyenest ellenkező irányban haladsz az Isten nyújtotta fénnyel, helyébe fölszedett elméletet teszel. Az Isten szavának utasításaival annyira ellenkező próbálkozást, nem szabad véghezvinnetek épp azok ártalmára, kiket Isten általunk akar tanítani gyermekeik nevelésére.

Ne csupán családodat viseld szíveden úgy, hogy másokat kizárj. Ha igénybe veszed testvéreid vendégszeretetét, méltán elvárnak valamit viszonzásul. Azonosítsd érdekeidet a szülőkkel, a gyermekekkel, igyekezz tanítani őket, s áldásukra lenni. Szenteld magadat Isten munkájának, légy áldás vendéglátóidnak, elbeszélgetve a szülőkkel, de semmiképp sem hanyagolva el a gyermekeket. Ne képzeld, hogy gyermeked becsesebb lenne Isten szemében, mint más gyermekek. Hajlamos vagy a mások elhanyagolására, míg a te gyermekedet kényezteted, elnéző vagy vele, bár épp a gyermeked bizonyítja, hogy helytelenül igazgatsz. lányod annyiszor bűnös a mindennapos engedet-lenségben és toporzékolásban, ahányszor keresztezik az akaratát. Milyen benyomást teszel ezzel a családokra, akiket Isten tanítani és megtéríteni akar a fegyelmet illető lanyha elgondolásokból.

Vak és esztelen szeretetekben mindketten behódoltatok lányotoknak. Eltűrtétek, hogy ő tartsa a gyeplőt picinyke kezében. Mindkettőtökön ő uralkodott, még mielőtt megtanult volna járni. Mit vártok a jövőtől, ha számításba vesszük a múltat? Ne nyújtson elkényeztetett gyermeketek példája oly leckéket, melyek majd ellenetek fognak tanúskodni, s az ítélet kimutatása szerint, gyermekek tucatjainak elvesztéséhez vezetlek. Ha férfiak és nők Istentől jött tanítónak fogadnak el téged, akkor ugye hajlani fognak rá, hogy a gyermekeik kényeztetésénél kövessék ártalmas, veszedelmes, bomlasztó példátokat, így tietek lésznek az ő vétkeik. S az őt ért büntetés titeket is utol fog érni. Gyermeketek – jelen szokásaival és hajlamaival – sosem látja meg Isten országát. S ti, a szülei zártátok be előtte a menny kapuját. Hogyan hat ki majd üdvősségetekre? Ne feledjétek, hogy amit vettek, azt is kell learatnotok.