1872. december 12-én föltárták előttem K. testvér családja állapotát. A testvér igaz hívő, szereti az igazságot, mégis a világ lelkületét issza be. Krisztus mondta: „Ahol a kincsed, ott lesz a szíved is.” K. testvér, világi kincsed köti le szívedet és figyelmedet annyira, hogy nem szakítasz időt Isten szolgálatára. Feleséged mégis elégedetlen, hogy az Úrnak adod a kis semmiséget, amit adsz. Világi őrület vette birtokába feleséged szívét. Egyikőtök sem szakít elég időt az elmélyedésre és imára. Meglopjátok Istent a napi szolgálattól, így titeket ér súlyosabb veszteség, mint amivel bármi földi kincs fölérne.

K. testvérnő, te még mindig távolabb állsz Istentől, mint a férjed. Világhoz alkalmazkodásod kiűzte szívedből Megváltódat. Nincs hajlandóságod az imára és szívvizsgálatra. Átengeded magad, hogy a sötétség hatalmasságainak engedelmeskedjél. Annak szolgálatában vagytok, s annak kell engedelmeskednetek, akinek, mint szolgák alárendelitek magatokat: „Vagy a bűnnek, ami halálra vezet; vagy az engedelmességnek, ami megigazulásra vezet.”

K. testvérnő, magad sem tudod, mit művelsz. Nem veszed eszedbe, hogy mikor igyekszel elvonni férjedet az igazságtól, teremtő Istened ellen harcolsz. Az előnyökön csügg a tekinteted, miket a világ nyújt. Nem ápolod az áhítat szeretetét, ehelyett jobban kedveled a vagyonszerzéssel járó tülekedést. Az a kívánság foglal le, hogy olyan légy, mint a világ, hogy a világ nyújtotta boldogságot nyerd el. Világi vágyaid és érdekeid nyomósabbak, mint az igaz élet és az Isten országának örökrésze utáni epekedésed.

Próbaidőd értékes napjait világi jólét megszerzésével töltöd; hogy a világot követve öltözködj, étkezz, igyál. Pedig mily nyomorúságos, mennyire ki nem elégítő az így szerzett jutalom! Világi vágyaiddal és törekvéseiddel súlyosabb terhek alatt görnyedsz, mint Megváltód valaha is rád szándékozott hárítani. Üdvözítőd hív most „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: Én fölüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, – és nyugalmat találtok lelketeknek. Az én igám édes, az én terhem könnyű.” Nővérem, Krisztus arra vágyik, hogy tedd súlyos terhedet lába elé, és az ő könnyű igájának engedd át csökönyös nyakadat.

Mi lenne, ha most érne véget próbaidőd? Hogyan viselnéd el a Mester kivizsgálását? Mire fordítottad a vagyon és tekintély talentumait, melyeket Isten kölcsönzött neked, hogy az ő dicsőségére fordítsd? Isten adta neked az életet, s az élet áldásait, nem azért, hogy a magad gyönyörűségére és önző kielégüléseire használd csupán, hanem, hogy mások javára fordítsd, hogy jót cselekedjél. A Mester tehetségeket bízott rád, hogy kiadd azokat a pénzváltóknak, hogy amikor számon kéri tőled, kamatostól kapja vissza, ami az övé.

Arra kaptad tekintélyedet és anyagi tehetségedet, hogy próbára tegyen, napfényre hozza, ami a szívedben lakik. Arra kell fölhasználnod ezeket, hogy lelkeket nyerj meg Krisztushoz, így lendíts Megváltód ügyén. Ha elmulasztod ezeket, borzalmas hibát követsz el. Minden magad szolgálatára s arra szentelt nappal, hogy azzal kedveskedjél barátaidnak, hogy az ő hatásuknak engedj a világ szeretete és annak területén, hogy azt a legjobb barátodat hanyagold el, aki életét adta érted – borzasztó sokat veszítesz.

K. testvérnő, arra a meggyőződésre jutottál, hogy nem neked való másnak lenned, mint a körülötted élő emberek. Olyan közösségben élsz, melyet próbára tett az igazság, s mely elvetette azt. Te meg az övékkel azonosítottad szíved vágyait és szeretetét, míg csak azonossá nem váltál velük. Kedveled a társaságukat, mégsem vagy boldog, bár azzal áltatod magad, hogy boldog vagy. Ezt mondod szívedben: „Értelmetlen dolog az Urat szolgálni, és mi haszna annak, hogy megtartottuk parancsait, és bűnbánatban jártunk a seregek Urának színe előtt?”

Nem jelentéktelen a család számára, ha Krisztus képviselőiként foglalunk állást. Ha Isten törvényéhez tartjuk magukat a hitetlen közösségben. Az Úr azt várja el tőlünk, hogy élő levelek legyünk, melyeket ismer és olvas minden ember. Ez az állásfoglalás félelmetes felelősségekkel jár. Hogy a világosságban élj, oda kell telepedned, ahol a fény ragyog. K. testvérnek bármi áldozat árán, ünnepélyes, komoly kötelezettség alatt kell éreznie magát, hogy legalább az évi összejöveteleken részt vegyen azokkal, akik szeretik az igazságot. Ez őt is, s az igazságot szeretőket is megerősítené, fölkészítené a próbára és kötelességre. Nagyon hátrányukra van, ha mellőzik az előjogot, hogy a hasonló hitűekkel barátkozzanak, mert az igazság elveszti fontosságát gondolkodásukban, szívük elveszti világosságát, s az életerejét melyet az igazság megszentelő ereje kölcsönöz, – elveszítik lelkiségüket. Nem erősítik meg őket az élő igehirdető szóval. Világi gondolatok és ügyek foglalkoztatják folyvást a gondolataikat a lelki jellegű tárgyak kizárásával.

A legtöbb keresztény hite ingadozni fog, ha nem gyűlnek össze igehirdetésre és imára. Ha lehetetlen lenne számukra ilyen előjognak örvendezni, akkor Isten közvetlen fényt küldene.

Isten elvárja tőlünk, hogy egybegyűljünk, s bizonyságot tegyünk az igazságról. Isten angyala mondta: „Így beszéltek egymás között azok, akik az Urat félik. De az Úr figyelt rájuk és meghallotta őket. Színe előtt könyvet írtak emlékezetül azokról, akik félik őt, és az ő nevében keresnek menedéket. Azon a napon, amelyet készítek, mondja a seregek Ura, tulajdonommá lesznek. Megszánom őket, mint ahogy az ember megszánja fiát, aki szolgálja őt.”

Megéri tehát, hogy kapva-kapjunk a rendelkezésünkre álló előjogokon, hogy áldozat árán is egybegyűljünk azokkal, akik félik az Istent, s akik az ő szószólói. Mert így ecseteli őt idézetünk, mint aki fölfigyel az ilyen bizonyságtételekre. S az angyalok följegyzik az elhangzottakat. Isten emlékezni fog az összegyűltekre, s az ő nevére gondolókra – megőrzi őket a nagy tűzvésztől.

Jobb lett volna lelki jólétetekre nézve, ha évekkel ezelőtt máshová költöztetek volna. Hiszen az igazság fénye egyszer már próbára tette a közösséget, melyben éltek. Kevesen elfogadták ugyan a kegyelem és figyelmeztetés üzenetét, sokan azonban elutasították. További csoport azért nem fogadta el, mert keresztviseléssel jár. Ezek semleges álláspontra helyezkedtek, s azt gondolták, hogyha nem küzdenek az igazság ellen, akkor elég jól viselkednek; a fény azonban, melyet nem voltak készek elfogadni és megbecsülni. kialudt a sötétben. Azzal igyekeztek elcsitítani lelkiismeretüket, hogy így szóltak Isten Lelkéhez: „Most csak menj, alkalmas időben majd hívatni foglak.” Hanem az alkalmas idő sosem érkezett el. Elmulasztották a ragyogó alkalmat, mely soha többé vissza nem tért hozzájuk; mert hiszen a világ kizárta tőlük a visszautasított fényt. A világi élet érdekei, és az izgalmas örömök varázslata leköti gondolataikat, szívüket, közben leghűbb barátjuk, az áldott Üdvözítő elutasítva és elfeledve áll.

K. testvérnő, bár születésétől kitűnő vonásokkal rendelkezik, hitetlen barátai és ismerősei mégis elvonják öt Istentől, mert nem kedvelik az igazságot, s nem szívlelik az áldozathozatalt, a lemondást, noha az igazság kedvéért föltétlenül vállalni kell ezeket. K. testvérnő nem látta be, milyen fontos elkülönülnie a világtól, amint Isten megparancsolta. Amit szemével látott, amit fülével hallott, megrontotta a szívét.

Keresztelő János olyan ember volt, akit születéstől fogva Szentlélek töltött el, s ha volt valaki, aki érintetlenül bírt maradni a kor züllesztő hatásaitól, melyben élt, az kétségkívül ő volt. Mégsem merészkedett megbízni a maga erejében. Elkülönült barátaitól és rokonaitól, nehogy az irántuk táplált szeretete csapdának bizonyuljon. Nem helyezte magát a kísértés útjába, sem ahol az élet fényűzése, de még kényelme is arra vezetné, hogy belemerüljön a könnyű életbe vagy ínyencségbe, s ezzel csökkentse testi és szellemi erejét. Mert úgy a fontos küldetés, melyért jött, nem valósulhatott volna meg.támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál.”

János nélkülözésnek és magánynak tette ki magát a pusztában, ahol a természet hatalmas könyvének tanulmányozásával is meg tudta őrizni Isten szentségének és fönségének tudatát. Ott ismerte meg Isten jellemét, amint azt csodálatos művei kijelentették. Olyan légkör volt ez, mely kifejezetten tökéletesítette erkölcsi művelődését, – mely szüntelenül szeme előtt tartotta az Úrnak félelmét. János, Krisztus előfutára, nem tette ki magát a világ gonosz viselkedésének és megrontó hatásainak. Félt a lelkiismeretére tett hatástól, félt, hogy a bűn így nem látszik fölöttébb gonosznak. Ezért inkább a pusztát választotta otthonául, ahol a környezetnek nem állt módjában megrontani érzékeit. Tanuljunk hát annak példájából, akit Krisztus nagyra becsült, s akiről így nyilatkozott: „Asszonyok szülöttei között nem

Krisztus életének harminc éve visszavonult körülmények közt telt el. Szolgáló angyalok kísérték az élet Urát, mikor parasztok és munkások közt járt a názáreti halmokon, ismeretlenül, s megtiszteltetés nélkül. E két nemes példának arra kellene tanítaniuk minket, hogy kerüljük a gonosz áramlatokat, térjünk ki a nem helyesen élők társasága elől. Ne áltassuk magunkat, hogy elég erősek vagyunk, hogy az ilyen légkör meg tudna ingatni minket, hanem alázatosan őrizzük meg magunkat a veszélytől.

Isten külön utasította ősi Izráelt, hogy maradjon elkülönült a többi nemzettől. Ne tegyék ki magukat, hogy a körülöttük élők bálványimádásának tanúi legyenek, nehogy megromoljon a szívük, nehogy az istentelen cselekedetek megszokott látványa kevésbé gonosznak tüntesse föl azokat előttük. Kevesen ismerik gyöngeségeiket, kevesen tudják, hogy a szív veleszületett bűnössége gyakorta a legnemesebb törekvéseiket is megbénítja.

A bűn ártalmas légköre megmérgezi a lélek életét. Egyedüli biztonságunk, ha távol tartjuk magunkat a lélek sötétségében élőktől. Az Úr ránk parancsolt, hogy távozzunk közülük, váljunk el tőlük, tisztátalant ne érintsünk. Akkor magáénak fogad el minket, atyánk lesz, mi pedig fiai és lányai leszünk. Ha azt akarjuk, hogy befogadjanak Isten családjába, hogy a mennyei király gyermekeivé válhassunk, akkor eleget kell tennünk föltételeinek. Ki kell vonulnunk a világból és elkülönülnünk, mint különleges nép az Úr előtt, engedelmeskedve utasításainak, őt szolgálva.

Lót Szodomát választotta lakhelyül, mert látta, hogy világi előnyökhöz juthat. Hanem miután letelepedett és gazdaggá vált földi kincsekben, rádöbbent, hogy hibát követett el, amikor nem vette figyelembe annak a közösségnek erkölcsi állapotát, amelyet hazájául választott.

Szodoma lakosai romlottak voltak. Undorító beszédek sértették naponta a fülét. Igaz lelkét nyugtalanította az erőszak és bűnözés, amit nem állt módjában megakadályozni. Gyermekei olyanná kezdtek válni, mint e gonosz népek; mert a velük való érintkezés megrontotta erkölcseiket. Az elnyert világi gazdagság így jelentéktelennek tűnt. Nem érte meg az értük fizetett árat. Mivel gyermekei a szodomiták közül házasodtak, rokonsága is terebélyes lett.

Végül az Úr haragja föltámadt a város gonosz lakosai ellen, s Isten angyalai eljöttek, hogy kivigyék Lótot, nehogy ő is együtt vesszen el a pusztuló várossal. A két angyal fölszólította Lótot, hogy vegye családját, feleségét, fiait és lányait, akik gonosz sodomitákkal házasodtak össze, s meneküljön a városból. „Mi ugyanis – mondta a két angyal – elpusztítjuk ezt a helyet, mivel igen súlyos a panasz ellenük Isten előtt, és Isten azért küldött bennünket, hogy pusztítsuk el őket.”

Lót ment, és unszolta gyermekeit. Elismételte az angyal szavait: „Rajta, költözzetek el erről a helyről, mert Isten elpusztítja a várost.” De vejei azt hitték, hogy tréfálkozik; mivel annyi ideje éltek már Sodomában, hogy ők is részesei lettek a nép bűneinek, Lányai pedig meggyőzték férjüket, hogy apjuknak elment az esze. Elégedettek voltak itt, ahol éltek. Gazdagok voltak, jelentékeny vagyonnal rendelkeztek. Lehetetlennek tartották, hogy a szépséges Szodoma, a gazdag s termékeny föld el fog pusztulni a bűnt megtorló Isten haragjától.

Lót szomorúan tért vissza a két angyalhoz, és elmondta, hogy nem járt sikerrel. Akkor a két angyal megparancsolta neki, hogy vegye feleségét, a még otthon élő két lányát, és hagyja el a várost. Lótnak, azonban a szíve szakadt meg; az a gondolat, hogy maga mögött hagyja feleségét és két lányát, mivel ezek nem voltak hajlandók vele menni, csaknem összetörte a szívét. El is pusztultak volna Szodoma rettenetes pusztulásakor, ha az Úr nagy könyörületével megmentésükre nem küldte volna két angyalát.

Lótot megbénította a küszöbön álló szerencsétlenség; elbutította a bánat, mikor megértette, hogy ott kell hagynia mindent, amit a földön becsesnek tartott. De amint tétovázott, Isten angyalai kézen ragadták öt, feleségét meg két lányát, és kivezették őket a városból. Ott lelkükre kötötték, hogy meneküljenek, ha kedves az életük; vissza ne nézzenek, ne maradjanak a síkságon, hanem fussanak a hegyekbe.

Mennyire húzódozott attól Lót, hogy engedelmeskedjék az angyalnak, és a lehető legtávolabbra menjen a romlott Szodomától, melyre teljes pusztulás várt! Nem bízott Istenben, azért kérlelte az angyalokat, hogy ott maradhasson a közelben. A gonosz városban eltöltött évek meggyöngítették Isten igaz voltába vetett hitét, bizalmát. Azt felelte az angyaloknak, engedjék meg, hogy mást tegyen, nehogy valami baj érje utol, és meg kelljen halnia. Isten külön angyalokat küldött, hogy mentsék meg Lótot és családját. Lótot azonban már annyi ideje a megrontó légkör vette körül, hogy lelki érzékenysége eltompult, képtelen volt fölismerni Isten munkáját és céljait. Nem bírta az Úr kezére hagyni magát és azt tenni, amit az Úr üzent neki. Egyre csak alkudozott, s e hitetlensége feleségének életébe került. Felesége visszapillantott Szodomára, s Isten döntése ellen zúgolódva sóbálvánnyá változott, hogy ott álljon figyelmeztetőül azok számára, akik semmibe veszik a menny különös kegyelmeit. S gondviseléseit. Ez után a borzalmas ítélet után Lót nem mert többé az úton vesztegelni, hanem a két angyal utasítása szerint a hegyekbe futott. Két lányának bűnös viselkedése Szodoma elhagyása után az ottani romlott környezett következménye volt. Gondolkodásukban összezavarodott a helyes és a helytelen fogalma, így a bűn nem tűnt többé véteknek előttük.

Lót esete legyen figyelmeztetés azok számára, akik istenes életet kívánnak élni. – Szakadjanak el a ráhatásoktól, amelyek elvezették őket Istentől. Lót annyi ideig élt a gonoszok között, hogy csak magát és két lányát tudta megmenteni, de még ezeknek is romlott volt az erkölcsük a Sodomában eltöltött évek következtében.

Isten komolyan gondolja, amit mond, és nem hagy magából gúnyt űzni. Jaj, hány rövidlátó, bűnös halandó alkudozik Istennel, hogy rávegyék, hogy Isten szálljon le föltételeikhez. Pedig ha fönntartás nélkül átadnák magukat az Úr kezébe, akkor az Úr kitervelné megmentésüket, s értékes, becses győzelmeket juttatna nekik.

K. testvérnő, olyan döntések küszöbén állsz, melyek nagyon ártani fognak neked. Isten oly föladatot bízott rád, melyet senki el nem végezhet helyetted, s melyek elvégzése nélkül semmiképpen sem üdvözülhetsz. Isten szeret téged, így nem akarja, hogy az általános pusztulásban te is elvessz. Fölszólít most, hogy hagyd el a dolgokat, melyek akadályoznak a lelki növekedésben, hogy benne találd meg az erőt és vigaszt, melyre szükséged van. Gondokat és terheket kell viselned a családban, s ezek gyakran nyugtalanítanak téged. De ha csak azokat végzed el, amelyek szükségesek a földi kényelmedhez és boldogságodhoz, akkor majd találsz időt, hogy imádkozó szívvel olvasd Bibliádat, és egyre tökéletesítsd keresztény jellemedet.

K. testvér, sok csüggedés ért téged; mégis buzgónak, szilárdnak és határozottnak kell lenned, hogy eleget tegyél családi kötelességednek, s ha tudod, magaddal ragadd őket. Ne kíméld a fáradtságot, hogy rábírd családod tagjait, hogy veled haladjanak mennybe vezető utadon. De ha feleséged és gyermekeid nem azt választják, hogy veled tartsanak, hanem hogy elvonjanak kötelességedtől, akkor is előre kell törnöd, bárha magadban is. Élj igazul az Isten félelmében. Használd ki lehetőségeidet, hogy részt vegyél az összejöveteleken, és elnyerd mindazt a lelki erőt, amit csak elnyerhetsz, mert szükséged lesz rá az előtted álló napokban. Lót vagyonát mind megemésztette a tűz. Ha veszteség ér, ne csüggedezz; s ha csak családod egyik részét tudod megmenteni, az sokkal jobb, mintha az egészet elvesztenéd.

Kedves fivérem és nővérem, ti, szülők nagymértékben felelősek vagytok gyermekeitek üdvösségéért. Ti hoztátok őket világra, azért nektek kellene tanítással s példamutatással az Úrhoz s a mennyei udvarokba vezetnetek őket. Véssétek gondolataitokba, hogy a földi dolgok nem lényegesek, ha örök jólétükkel vetik, mérik, hasonlítják össze.

Drága gyermekeitek világiak között élnek, így beléjük nevelődik az élet hiábavalóságainak szeretete, L. fiatok őszinte, nemes lelkű gyermek, de olyan anya gondoskodó őrzésére van szüksége, akinek a keresztény életben szerzett tapasztalata alkalmassá teszi őt, hogy tanítsa, tanácsolja fiát. Épp abban a korban van, amikor a gyöngéd, okos anya alakítani tudná őt a jó hatásával; mégis attól tartok, K. testvérnő, hogy te inkább a világ mására törekszel alakítani gyermekeidet, és nem tanítod őket, hogy az élet fő célja az olyan jellemet alakítása, amelyik biztosítja örök életüket.

Ha L. nem igyekszik jártassá válni a vallásos dolgokban, s a gyakorlati kereszténységben, akkor hiábavaló lesz az élete. Lássa be, hogy lelki ügyekben van szüksége nevelésre, hogy így teljesen az Isten szolgálatára használhassa képességeit. Az Úr ifjakat hív, hogy dolgozzanak szőlőjében. Az ifjaknak nem szabadna elhanyagolni a nevelés kellő ágait. De ha teljes figyelmüket a világi tanulmányokra fordítják, ha elhanyagolják a vallás csodálatos tárgyköreinek megismerését, ha nem tesznek szert keresztény tapasztalatra, nem lesznek alkalmasak Isten munkájára. Bármennyire kedvező is a nevelés előnye, a könyvek ismeretén kívül szükségünk van valamire, hogy lelkeket tudjunk menteni, hogy el tudjuk vezetni az embereket a megtérésre. Ha éveket szentelünk a pusztán tudományos ismeretekre, azzal még nem válunk alkalmassá, hogy az Isten szolgálatában eredményes munkások legyünk.

Az ifjak szenteljenek sok időt a tanulásra; de kapcsoljanak kétkezi munkát is a szellemi erőfeszítéshez, s ültessék át a gyakorlatba, amit tanultak, hogy a hasznos testedzéssel az agy összes képessége, és a test ereje egyaránt kifejlődjenek, Nem szabad elhanyagolniuk az üdvösséghez szükséges dolgokat, sem másodlagosnak tekinteni az élet bármi dolgával szemben.

Kedves fivérem és nővérem, Isten szereti családotokat, és rátok szeretné árasztani áldásait, hogy az igaz élet eszközeivé váljatok – másokat vezessetek a menny felé. Ha K. testvér teljesen Istennek szentelné magát, sok jót elérhetne olyan közösségben, ahol szívesebben fogadnák, és jobban megbecsülik a tanácsát s a lelki légkörét. Erősen reménykedünk, hogy mindketten kiküszöbölitek, ami hiba akad életetekben, és megújítjátok hiteteket. s Isten iránti engedelmességeteket, attól nyerve új erőt, aki segítőkezet ígért azoknak, akik az ő nevét hívják segítségül.

Ifjú L. testvérem, hibát követtél el az életedben. Mivel túlzásba vitted a tanulást, nem fejlesztetted ki összes képességedet Sosem szabad elnyomorítani az erkölcsi növekedést a művelődés utáni törekvés közben, hanem sokkal nagyobb mértékben kell az erkölcsi fejlődést művelni, mint általában szükségesnek tartják. Kedves ifjú fivérem, nagyravágyó vagy, hogy magas művelődésre tegyél szert; de nagyravágyásod kielégítéséért az örök dolgokat hanyagoltad el, tetted másodlagossá tanulmányaid mögött. Isten és a menny alávetett szerepet játszik szeretetedben. Nem tartottad meg szigorúan Isten szent törvényének követelményeit. Megrontottad a szombatot, mivel a tanulásodat a szent órákra hoztad, holott az nem a tied, hogy a magad céljaira használd. Isten mondja: „Nem szabad végezned semmiféle munkát.”

„Ha óvakodsz attól, hogy szombaton ide-oda menj, és a hasznot hajhászd szent napomon; ha a szombatot gyönyörűnek nevezed, és az Úrnak szentelt napot dicsőségesnek; ha megtiszteled azzal, hogy tartózkodsz a jövésmenéstől, a haszonleséstől és a mihaszna beszédtől, akkor boldog leszel az Úrban; fölvezetlek győztesként a föld magaslataira, és élvezni fogod atyádnak Jákobnak örökrészét. Igen, az Úr szája mondja ezt így.” A hajlamoknak engedtél inkább, mint a kötelességnek, a Magasságos kifejezett parancsa helyett a tanulmányaidat tetted legfőbbé.

Súlyos költség odaáldozásával szervezzük, és tartjuk meg tábori összejöveteleinket. Isten népszerűtlen igazságokat hirdető szolgái erejűkön fölül fáradoznak, hogy e népes összejöveteleken szegény, elveszett bűnösöknek hirdessék a könyörület üzenetét a megfeszített Megváltóról. Ha elhanyagoljuk, vagy közömbösen vesszük ez üzeneteket, a könyörület Istenét, az ő figyelmeztető, kérlelő hangját vetjük meg. Távol maradtál ez összejövetelektől, ami kerékkötője volt lelki életednek. Nem tettél szert az erőre, melyet nyerhettél volna, ha meghallgatod Isten hirdetett szavát, s ha az igazságban hívők közé elegyedtél volna. Gondolataid végzetes közönybe ringatóztak lelki életed jóléte felől. Világi nevelésedet emelted a Krisztus iskolájában elnyert tudás fölé. A valódi vallásos élet tapasztalata szükséges hogy Istennek tetsző jellemet alakíts, s biztosítsd magadnak azokat az ártatlan erényeket, melyek el bírják viselni majd a menny tündöklését.

Mennyi igyekezettel fegyelmezted gondolkodásodat, hogy tanulni tudj, hogy eléggé megismerd iskolás könyveidet, és kellőképp vizsgázhassál tanítóid, barátaid és az érdeklődő nagyközönség előtt! Mily nagyra törő voltál, bebizonyítani, hogy szorgalmas tanuló vagy, és hűen kihasználod idődet, hogy hasznos tudnivalókat tárolj agyadban. Olyan őszintén törekedtél haladni tanulmányaidban, ahogy ki akarod vívni barátaid és tanítóid jó véleményét. Méltán nyerted el kitüntetéseidet a jó tanulásért. De hogyan nevelted gondolataidat a vallás területén? Meggondolatlanul a tudományokban való előmeneteled alá vetetted az Isten országát és az ő igazságát! Igaz, emberi képességek egy részét kifejezettebben a világi dolgokkal való foglalkozásokhoz nyertük, agyunk magasztosabb erőit azonban teljesen Istennek kell szentelnünk. Ezek uralkodnak az emberen, ezek alakítják életét és jellemét. S bár nem szabad elhanyagolnod világi tanulmányaidat, még sincs jogod azoknak szentelni teljes figyelmedet, hanem főképp mennyei Atyád erkölcsi és lelki kívánalmára kellene szentelned magadat.

Mily kevéssé törekedtél igénybe venni az elérhető vallásos előnyöket, hogy így alaposabban megismerd Isten törvényeit, s eltökéltebbé válj engedelmeskedni azoknak! Alig törődtél azzal, hogy hű és értelmes keresztény légy. Hogyan akarsz hát fölkészülni a sorsdöntő vizsgára, ahol szavaid és cselekedeteid, lelked legbenső gondolatai is nyíltan a szőnyegre kerülnek a mindenható bíró, az egybegyűjtött szentek és angyalok előtt? Kevés vágy él benned elnyerni a lelki alkatot, amely képesítene elviselni a részletes fölülvizsgálatot az említett magasztos sokaság előtt. Mi lesz akkor a végső határozat az erkölcsi és lelki haladásodról, mi lesz a végső döntés, ami ellen nincs föllebbezés? Milyen megtisztelő minősítéseket kapsz a hűségedről, hogy megőrizted a kellő összhangot a vallás és világi ismeretek elnyerésére való törekvés közt? Úgy állsz-e majd ott, mint akiben megvan a tántoríthatatlan erkölcsi bátorság, akiben meglátszik a kitűnő emberi ismeret, egybekapcsolódva az Isten iránti odaadással és törvényének tiszteletével?

Fivérem, tartsd a legfontosabbnak Isten bölcsességét. A vallásnak kéz a kézben kell haladnia a tudománnyal, hogy a műveltséget a vallás megszentelt eszközévé tegye, hogy jót cselekedjél, s másokat is az igazsághoz fordíts. Minél többet tanulunk Krisztus iskolájában, annál inkább tüzel majd minket a vágy, hogy fejlődjünk az ilyen tudásban. Minden elért eredményünk alig ér valamit, ha a vallás nem nemesíti meg jellemünket. Isten külön kötelességeket szabott minden egyénnek, s a szerint döntenek felőle, hogy mennyiben volt hű, mennyiben volt megbízható, az ilyen kötelességek elvégzése terén.

Az Úr gyakran hoz minket nehéz helyzetbe, hogy ezzel komolyabb igyekezetre serkentsen. Gondviselése folytán olykor rendkívül bosszantó esetek esnek meg velünk, hogy próbára tegye türelmünket és hitünket. Az Úr próbára teszi bizalmunkat is. Meg szeretne tanítani, hogy hol keressünk segítséget és erőt a szükség idején. így nyerünk gyakorlati ismereteket Isten szándéka felöl; melyekre oly igen szükségünk van életünkben. A hit a kétséggel és félelemmel vívott kemény tusában növekedik erőssé. Testvérem, győztessé válhatsz, ha gondosan ügyelsz utadra. Szenteld Isten ügyének ifjú életedet, s esedezz a sikerért. Ne hunyd be szemedet a veszélyek előtt, hanem eltökélten készülj föl minden nehézségre keresztény fejlődésedben. Szakíts időt az elmélyedésre és alázatos, buzgó imára. Jelentős tehetséggel rendelkezel, és reményeid is vannak jövő sikered felől. De ha eszedbe nem veszed bűnös szíved gyönge voltát, akkor csalódni fogsz.

Te még csak most kezded életet; most lépsz olyan korba, amikor felelősséget vállalhatsz magadért. Ez életed válságos időszaka. Most, fiatalon veted be életed mezejét. Amit vetsz, azt is kell majd learatnod; amilyen a mag, olyan lesz az aratás. Ha hanyag és közönyös vagy az örökkévaló dolgok iránt, súlyos veszteség fog érni, s másokat is akadályozni fogsz, hogy eleget tegyenek Isten iránti kötelességeiknek.

Előtted, terül mindkét világ. Melyiket választod? Légy bölcs, ragadd meg az örök életet. El ne tántorodj becsületességedtől, bármilyen kellemetlennek tűnnek is kötelességeid jelen kényszerhelyzetedben. Úgy tűnhet előtted, hogy súlyos áldozatokba kerül megőrizned lelked tisztaságát, mégse habozz; törj előre az Isten félelmében, ő majd megáldja igyekezetedet, és ezerszeresen megjutalmaz téged. Ne add föl vallásos igényeidet, sem előjogaidat, csak hogy eleget tégy megszenteletlen barátaid és rokonaid óhajainak. Isten fölszólít, foglalj állást az igazság mellett, még ha szöges ellentétben is áll azokkal, akik legközelebb vannak hozzád. Isten őrizzen, hogy ez az utolsó próba valaha is utolérjen, hogy próbára tegye, és vizsga elé állítsa a helyes melletti tántoríthatatlanságodat.

Építsd keresztény jellemed alapjait az üdvösség örök sziklájára, s legyen az épület szilárd és jó.

Reméljük, anyád segíteni fog neked, fivéreidnek és nővéreidnek is az igyekezetetekben, hogy a Krisztus példája szerint tökéletesítsetek igaz jellemet, hogy elérhessétek az erkölcsi alkalmasságot a mennyei angyalok társaságára a dicsőség országában.