G. testvér,

utolsó látomásomban elém tárták esetedet. Láttam, hogy szereted ugyan az igazságot, melyet vallasz, mégsem szentelődtél meg általa. Szereteted megoszlik Isten szolgálata és a pénzisten szolgálata között. Ez a megoszlás korlát előtted, hogy Isten küldötte lehess. Míg állítólag Isten ügyét szolgálod, önérdek csúfítja munkádat, és csökkenti nagyon hatásodat. Isten nem tudott veled munkálkodni, mert nem rendezettek vele a dolgaid.

Ami a szavakat illeti, mélyen érdekel az igazság. De mikor arra kerül a sor, hogy cselekedetekkel bizonyítsd hitedet, akkor már komoly hiányosság mutatkozik. Nem képviseled helyesen hitünket. Erős haszonszereteteddel kárt okoztál Isten ügyének. A kereskedés és versengés szeretete nem tett jót neked, de azok lelki egészségének sem, akikkel érintkezel. Nagyon kialkuszod a dolgokat, s gyakran rá is szedsz embereket. Külön tehetséged, hogy az üzletkötést magadra nézve a legelőnyösebben végezd, érdekeidre vigyázva, de mások érdekeinek mellőzésével. Ha valaki áron alul, ügyetlenül ad el valamit, s neked hasznod származna belőle, nem akadályoztad meg. Ezzel nem köve¬ted az arany szabályt, hogy azt tegyük másokkal, amit szeretnénk, hogy ve¬lünk cselekedjenek.

Miközben hittérítést végzel, egyúttal üzletelő vonásaidat is kimutatod, veszel és eladsz. Ez kétféle munka rossz összetétele. Vagy az egyiket végezzed, vagy a másikat. „Ha az Úr az Isten, kövessétek öt, ha pedig a Baál, kövessétek azt.” „Válasszatok még ma, hogy kit akartok szolgáiul.” Isten nem fogadja el munkádat a hittérítés és iratterjesztés területén, míg azon ügyeskedsz, hogy előnyhöz segítsd magadat. Az a veszélyed, hogy az anyagi nyereséget tekintsd istenfélelemnek. A kísért csábos csalétket varázsol eléd, hogy elbájoljon, s elcsalogasson; hogy belemerülj a mesterkedő lelkületbe, noha ez meg fog ölni lelkileg.

A világ, – az angyalok és emberek, mind szélhámosnak tartanak. Olyannak, aki a maga érdekével törődik, aki a nélkül segíti magát előnyhöz, hogy gondosan, lelkiismeretesen azok érdekeit is szívén viselné, akikkel üzletel, üzleti ügyeidben a becstelenség rétege rejlik, mely beszennyezi a lelket, eltörpíti a vallásos életet és a kegyelemben növekedést. Éles szatócsszemmel figyeled a legjobb alkalmat, hogy olcsón juss valamihez. Ez a számítgató vonás második természeteddé vált, s nem veszed eszedbe, föl sem figyelsz e vonás melengetésének gonosz voltára.

Az olyan üzletkötés, mely igazságos és egyenes, másnak is előnyös, nem csupán neked, helyénvaló lenne, ami a becsületes kereskedést illeti; de ha megszentelődtél volna az igazság által, akkor az Úr elfogadta volna szolgálatod, és a lelkek üdvösségének biztosítá¬sára használta volna föl képességeidet, gyors fölfogóképességed. A szem kí-vánsága a nyereség szeretetével a lélek ellen harcolt. Évek szokása és melengetése rajta hagyta torz lenyomatát jellemeden, s alkalmatlanná tett Isten munkájára. Folytonos vágyódás lobog benned a tevés-vevés után. Ha ezt Isten szolgálatára szentelnéd, lelkiismeretes, kitartó munkássá tenne a Mester számára; de ennek hiányában, mint máig tetted, veszedelembe sodorta lelkedet, s másokat is veszély fenyeget, hogy elvesznek rossz hatásod miatt.

Időnként ugyan az ésszerűség s lelkiismeret fölemelte tiltakozó szavát; s megróva érzed magad viselkedésed miatt; lelked vágyva vágyik a szentség és a menny biztonsága után; ilyenkor a világ zsivaja visszataszítóak tűnik előtted, ezért félreteszed a világi zajt, és az Isten Lelkének örvendezel. De aztán újra világi vonásaid tolakodnak az előtérbe, mindent lehengerelve. Bizonyos, hogy szembe kell még szállnod a Sátán támadásaival. Ezért úgy készülj föl, hogy tántoríthatatlanul ellene szegülj hajlamodnak.

Mikor Pál apostolt nyirkos penésztől bűzlő börtönfalak vették körül, s betegségekben szenvedett, nagyon szerette volna látni Timóteust, az örömhírben gyermekét, hogy rábízza üzenetét, mielőtt meghalna. Pálnak semmi reménye sem volt a fogságból szabadulásra, míg életét föl nem áldozza. A gonosz Néró szíve mindenestől ördögi volt, s egyetlen szavára vagy intésére az apostol életét időnap előtt megszakíthatta. Pál ugyan szorgalmazta Timóteus azonnali jelenlétét, mégis attól félt, hogy nem jön meg időben, hogy ajkáról vegye át utolsó bizonyságtételét. Ezért Timótheusnak szánt szavait egyik munkatársának mondta tollba, akinek megengedték, hogy a fogságban társa legyen. A hű ápoló leírta utolsó üzenetből most itt keveset idézünk:

„Aki meg akar gazdagodni, kísértésbe esik, az ördög kelepcéjébe, és sok oktalan meg káros kívánságba, melyek romlásba és kárhozatba döntik az embert. Minden baj gyökere ugyanis a pénz vágya. Néhányan törik magukat utána, ezért a hittől elpártoltak, és sok bajba keveredtek. De te, Isten embere, menekülj ezekből! Törekedjél inkább igaz lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre. Vívd meg a hit jó harcát! Szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hívatást, erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást.” „E világ gazdagjainak hagyd meg, hogy ne kevélykedjenek, és ne bizakodjanak a bizonytalan vagyonban, hanem az élő Istenben, aki bőven megad nekünk mindent megélhetésünkre. Legyenek jótékonyak, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak. így biztos alapot gyűjtenek a jövőre, és elnyerik az örök életet.” „Amit tőlem számos tanú jelenlétében hallottál, közöld megbízható emberekkel, akik mások oktatására is alkal¬masak. Viseld el a szenvedéseket velem együtt, mint Krisztus Jézus hű katonája. Katona nem vesződik világi dolgokkal, különben nem jár kedvében annak, akinek zsoldjába szegődött. A versenyző is csak akkor nyer babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd.” Valaki kapzsi lehet, de mentegetheti magát, hogy Isten ügyéért fáradozik; mégsem kap jutalmat, mert Isten nem kíván rászedéssel, vagy bármi becstelenséggel szerzett pénzt.

Pál tovább unszolja Timóteust: „Siess, jöjj mielőbb! Démás ugyanis a világ kedvéért elhagyott, és Thessalonikába ment.” E szavakat, melyeket Pál közvetlen halála előtt mondott tollba, Lukács jegyezte le épülésünkre, és figyelmeztetésül.

Krisztus tanítványainak mondta: „Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, mely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, a gyümölcshozót pedig megtisztítja (visszametszi), hogy még többet teremjen.” Akik Krisztussal egyesülnek, a szőlőtő nedvéből és táplálékából szívva, a Krisztus cselekedeteit cselekszik. A Krisztus szeretetének kell benne élni, másképp nem tud megmaradni a tőkében. Istent szeretni mindenekfölött, s felebarátunkat úgy szeretni, mint magunkat, ez az igazi vallás alapja.

Krisztus mindenkit megkérdez, aki az ő nevét vallja. „Szeretsz-e engem?” Ha szereted Jézust, szeretni fogod az embereket is, kikért életét adta. Lehet, hogy nem a legvonzóbb a külseje, és sok szempontból hiányos lehet; de ha tiszta, becsületes embernek ismerik, meg fogja nyerni az emberek bizalmát. Az igazság szeretete, megbízhatósága és hűsége eltávolítja és eltakarja jellemének kifogásolható vonásait. A megbízhatóság a te helyedben és hivatásodnál, a készség, hogy megtagadd önzésedet, hogy a mások javára légy, belső békét terem, és kivívja Isten tetszését.

Akik szorosan önfeláldozó, magát megtagadó Megváltójuk lába nyomába akarnak lépni, azoknak Krisztus gondolatai fognak tükröződni értelmükben. A tisztaság és Krisztus szeretete fog előtündökölni életükből és jellemükből, s szelídség és igazság fogja irányítani lépteiket. Minden gyümölcsöző vesszőt megmetszenek, hogy így több gyümölcsöt teremjen. A gyümölcstermő vesszőkön is túl sok levél lehet, s másnak látszhatnak, mint amik, mégsem a Krisztus követői. Bár végezhetnek valamilyen munkát a Mesterért, mégis talán felét sem végzik annak, amit végezni tudnának. Akkor az Úr megmetszi őket, mert világiasság, bűnös önkényeztetés és kevélység lopódzhat életükbe. A szőlőműves lemetszi a fölös kocsányokat, melyek a föld szemetjére fonódnak, így téve őket gyümölcsözőbbé. El kell távolítani e fékező okokat, s a beteg daganatot megmetszeni, hogy az igazságosság napja gyógyító sugarainak legyen kitéve.

Isten célja, hogy Krisztuson át a bukott embernek alkalma nyíljék a menekülésre. Sokan félreértik, hogy Isten miért teremtette meg őket. Azzal a céllal tette, hogy az emberiség áldására, Isten dicsőségére éljenek inkább, mintsem a maguk gyönyörűségére és énjük dicsőségére. Isten egyre nyesi, nyesi vissza népét, eltávolítja a túlnövekedett, szerteágazó vesszőket, hogy ne csak leveleket teremjenek, hanem gyümölcsöt is az Ő dicsőségére. Isten bánattal, csalódással metsz vissza minket, hogy az erőszakos, romlott vonások kilombosodása megcsappanjon, s hogy a jobb vonásoknak lehetőségük nyíljék ki¬fejlődni. Le kell mondanunk a bálványokról, lelkiismeretünknek érzékenyebbé, szívünk gondolatának lelkibbé, s egész jellemünknek arányossá kell válnia. Akik tényleg Isten dicsőségére törekednek, hálásak lesznek minden bálvány, minden bűn leleplezéséért, hogy fölismerjék e gonoszságokat, s megszabaduljanak tőlük. De a felemás szív inkább kívánja a bűnös kielégülést, mint a lemondást.

A szemre száraz vessző az élő tőkével összeforrva, annak élő részévé válik. Rostról-rostra, évről-évre odatapad a tökére, mígcsak életét, táplálékát a tökétől nem nyeri. Az így beoltott vessző rügyet hajt, kivirágzik, majd gyümölcsöt terem. Lelkünknek, mely a bűnökben holt, hasonló folyamaton kell” átesni, hogy Istenhez béküljön, s Krisztus életének és örömének részese legyen. Amint az oltvány életet nyer, mikor a tökébe oltják, így a bűnös is az isteni természet részese lesz, mikor Krisztussal forrt össze. így a véges ember a végtelen Istenhez kapcsolódik. Mikor így egyesültek, akkor a Krisztus szavai bennük élnek, nem kihagyó s vissza-visszatérő érzések működtetik, hanem élő, bennlakó elv. Elmélkedni kell felőlük, becsülni, s szívünk oltárára helyezni Krisztus szavait. Ne szajkó módra ismételgessük, ne úgy, hogy ne találna helyet az elménkben – hogy ne hasson folyvást szívünkre, életünkre.

Amint a szőlővesszőnek is meg kell maradnia a szőlőben, hogy elnyerje az éltető életet, mely fölvirágoztatja, úgy, akik. Istent szeretik és megtartják minden utasítását, azoknak az ő szeretetében kell lakozniuk. Krisztus nélkül képtelenek vagyunk legyőzni akár egyetlen bűnt is, ellenállni akár egyetlen kísértésnek. Soknak olyan szüksége van Krisztus lelkére és erejével, hogy bevilágítsa értelmüket, mint a vak Bartimeusnak szüksége volt a szemére. „Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt teremni magától, ha nem marad a szőlőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.” Aki valóban Krisztusban van, az mind tapasztalni fogja ez egység áldását. Az Atya elfogadja őket szeretett Fiában, ők pedig az Atya törődésének, gyöngéd, szerető, gondoskodásának tárgyai lesznek. A Krisztussal való ilyen kapcsolat eredménye a szív megtisztulása, a tisztességes élet, a hibátlan jellem. A keresztény fán termő gyümölcsök a „szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, gyöngédség, jóság, hűség, szelídség, önuralom.”

Fivérem, Istennel való közeli kapcsolatra van szükséged. Jellemvonásaidért te vagy felelős. Rosszra használod a képességeidet. Isten nem hagyhatja jóvá most utadat. Hiszen mértéked a világi mértéke, s nem, amit Krisztus nyújtott nekünk életével. A világ szemén át nézel, az ő meg nem szentelt nézetük szerint ítélsz. Meg kell hát tisztítani lelkedet a világ szennyező légkörétől. Mert újra meg újra eltántorodtál a szigorúan vett becsületességtől, amiért, mint áltattad magad – nyereség ért, bár valójában veszteséget szenvedtél. A más megrövidítésének az ügyes-bajos dolgokban való bármilyen cselekedete levon mennyei jutalmadból, ha egyáltalán eléred ezt a hont. Minden ember a cselekedetei szerint fog jutalmat kapni.

Nincs vesztegetni való időd, szorgalmasan törekedj hát legyőzni jellemed kirívó vonásait, melyek, ha megtűröd őket, bezárják előtted a dicsőség kapuját. Nem engedheted meg, hogy elveszítsd a mennyet. Határozott változást kell elérned szavaidban, cselekedeteidben, hogy legyőzd kapzsi lelkületedet, s e helyett a megszentelt igazság kerékvágásába fordítsd gondolataidat. Röviden, át kell alakulnod.” Akkor Isten elfogadja munkásságodat művében. Az egyértelmű igazmondás, igazságszeretet olyan emberévé kell lenned, hogy a nyereség szeretete ne tudjon elcsábítani, hogy semmi kísértés se tudjon legyőzni. Az Úr elvárja attól, aki az ő nevét vallja, hogy szigorúan ragaszkodjék az igazmondáshoz. Olyan lesz ez, mint az izét nem vesztett só, mint világosság a világ erkölcsi sötétsége és csalása közepette.

„Ti vagytok a világ világossága,” – mondja. Krisztus. Akik valóban kapcsolatban élnek Istennel, azok a mennyei fény tükrözése által megmentő hatalommal rendelkeznek a gyülekezetben és a világban. Mert a jó tettek és igaz: élet illata jó hírnevet szerez nekik azok közt is, akik nem a mi hitünkön vannak. S akik Istent félik, tisztelni, becsülni fogják az ilyen jellemet. S még hitünk ellenségei is, Krisztus életét és szellemét látva megjelenni életükben, magasztalni fogják Istent, az istenfélők erejének és becsületességének forrását.

Neked, fivérem, valóban meg kellett volna térned az igazsághoz, évekkel ezelőtt teljesen át kellett volna adnod magadat. Értékes évek vesztek el, melynek gazdagnak kellett volna lenni Isten dolgaiban szerzett tapasztalatoknak, s az Úr ügyében végzett gyakorlati munka számára. Bár alkalmasnak kellene lenned, hogy másokat tanítsál, de elmulasztottad, hogy eljuss az igazság teljes ismeretére. EI kell hát jutnod az igazság tapasztalati ismeretére, s minősítette, alkalmassá kell válnod, hogy hirdesd a világnak a figyelmeztetés üzenetét. Szolgálatod csaknem elveszett Isten ügye számára, mivel kétfelé sántikáltál; terveztél, ügyeskedtél, adtál-vettél, asztaloknál szolgáltál ki.

A világ penésze beködösítette fölfogásodat, megrontotta értelmedet. így lanyha erőfeszítéseid nem voltak kedves áldozatok Isten előtt. Ha elszakadtál volna a nyereséget szövögető vonásaidtól, ha az ellenkező irányba törekedtél volna, akkor most isteni tudással gazdag lennél, egyre gyarapodnál a lelki dolgokban, holott jelenleg egyre csak veszítesz lelki erődből, egyre kisebbre zsugorítod lelki életedet.

Az Atyával és Fiával, Jézus Krisztussal való közösség azt jelenti, hogy megnemesedjünk, emelkedettek s a kimondhatatlan öröm részesei legyünk, és dicsőséggel is megteljünk. Az élelemnek, a ruházatnak, állásoknak és gazdagságnak meglehet ugyan a maguk értéke, de Istennel élni kapcsolatban, s az isteni természet részeseivé emelkedni – ez az igazán kimondhatatlan érték. Életünk legyen Krisztus által az Istenben elrejtve. S bár még nem tudjuk, mivé leszünk, mikor Krisztus, a mi életünk, megjelenik, mégis olyanok leszünk, mint Ő, mert úgy látjuk majd őt amint van, A keresztény jellem fejedelmi méltósága előragyog, mint a nap, s a Krisztus arcáról tündöklő sugarak visszatükröződnek azokról, akik megtisztították magukat, amint ő is tiszta. Az előjogot, hogy Isten fiai legyünk, akkor is olcsón nyerjük, ha mindenünket, ha életünket is föláldozzuk érte.

Kedves fivérem, tökéld el magadat, hogy Isten szíve szerint való férfi leszel. Ne legyen ürügy számodra, ha más olyat mer tenni, vagy mondani, ami nem egyezik a keresztény jellemmel. Neked kell megállanod az egész föld bírája előtt, nem hogy másokért felelj, hanem hogy magadért. Egyéni felelősség nyugszik rajtunk, és senki jellemhibája sem szolgál kifogásul vétkünkért; hi¬szen Krisztus tökéletes mintát, szeplőtlen életet mutatott számunkra.

Az üdvösség ellenségének legszívósabb támadásai az igazságra irányulnak, melyet vallunk, s bármi eltérés a helyestől szégyent hoz az igazságra. Legfőbb veszedelmünk, hogy valami eltereli gondolkodásunkat Krisztusról. Jézus nevében hatalom rejlik visszavenni az ellenfél kísértéseit, és zászlót bontani értünk ellene. Amíg a lélek tántoríthatatlan bizalommal csügg az elfedezés erején és hatalmán, addig, mint szikla fog állni az elv mellett, addig az ördögnek és angyalainak minden hatalma sem képes eltántorítani őt a becsületességétől. Az igazság, amint az Jézusban él, tüzes fal az olyan lélek körül, aki Jézusba kapaszkodik, Jézushoz ragaszkodik. A kísértések záporozni fognak ugyan ránk, mert azok által kerülünk vizsgára földi próbaidőnkön. Ez Is-ten vizsgája, szívünk fölfedése. A kísértés még nem bűn; bűn csak akkor furakodik be, mikor engedünk a kísértéseknek.

Ha képességedet és rátermettségedet annyira latba vetetted volna a léleknyerésnél s az igazságnak a sötétben élők javára terjesztésénél, mint a haszonszerzésnél s világi tulajdonod növelésénél tetted, akkor már számos csillag ragyogna örömöd koronáján a dicsőség országában. Alig akad, aki olyan megbízható Isten szolgálatában, mint mikor világi érdekeiket szolgálják. Az eltökélt szándék eléri a kívánt célt. Sokan nem tartják fontosnak, olyan éleslátónak és képzettnek lenni Isten ügyében, mint világi dolgaikban. Legyen emelkedett, kifinomult, megnemesedett és lelkies azok gondolkodása és szíve, akik vallják, hogy hisznek az igazságban. Félelmetesen elhanyagolják a kötelességet, hogy e nagyszerű, fontos ügyre neveljék gondolkodásukat. Hanyagul, lustán és legkétbalkezesebben végzik Isten ügyét, mert gyakran az érzések szeszélyére hagyják, nem a megszentelt elvre, a szent szándékra.

Legégetőbb szükség van rá, hogy akik ismerik Isten akaratát, megtanulják, hogyan váljanak eredményes munkássá az Isten ügyében. Legyenek csiszolt, értelmes emberek, akik nem megejtő külső mázzal, nem világi, mesterkélt modorral rendelkeznek, hanem kifinomultsággal és valódi előzékenységgel, melyen rajta a menny illata, s minden kereszténynek megvan, ha az isteni természet részese lett. A valódi méltóság és keresztény kifinomultság hiánya a szombattartók soraiban népünk ellen szól, és visszataszítóvá teszi az igazságot, melyet vallunk. Egészen a tökéletesség így fejleszteni lehet a fáradozást, hogy megneveljük értelmünket és modorunkat. Ha az igazságot vallók nem használják ki előjogaikat és lehetőségeiket, hogy a fölnőtt férfiak és nők mértékére nőjenek föl a Jézus Krisztusban, akkor nem fognak tisztességet hozni az igazság ügyére, sem megtiszteltetést a Krisztus számára.

Ha te, kedves testvérem, úgy kutattad volna a Szentírást, amilyen figyelmesen nyitva tartottad szemedet, hogy nyereségre tegyél szert, ma már képesített lennél az Isten szavában, s képzett, hogy másokat is taníts. Eddig nem használtad föl képességeidnek azt a részét, mely értelmes, eredményes, lelkies munkássá tenne a Mester számára. Olyan jellemvonásokat, mint a szerzési hajlam, a világi üzletelésben ravaszkodás, annyira gyakoroltad, hogy a gondolkodásod nagyrészt ebben az irányban, az adásvételre s a legnagyobb haszon szerzésére fejlődött ki. Testvérek bizalmában való megalapozódás helyett, mint aki igazán nemes jellemmel rendelkezik, mely fölülemel a kicsinyességen és másé kívánásán, ehelyett elijeszted őket magadtól. Vallásos hitedet használtad megnyerni testvéreid bizalmát, hogy aztán rászedd őket, és pénzt takaríts meg magadnak. Annyit művelted ezt, hogy második természeteddé vált, s nem tudod, milyennek látszik mások előtt a viselkedésed. Föltétlenül igaz istenfélelemnek kell rányomni pecsétjét az egész jövő életedre és viselkedésedre, ha ellensúlyozni akarod e benyomást, hogy szétszórsz Krisztustól, az igazságtól.

Istennel és emberekkel való kapcsolatod változást követel életedben. A hegyi beszédben ez volt a világ Megváltójának utasítása: „Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azt tegyétek, mert ez a törvény és a próféták.” E szavak a lehető legbecsesebbek számunkra. Arany mérték, mellyel le tudjuk mérni minden kapcsolatunkat. Ez a becsületesség igazi szerepe. Nagyon sok rejlik e néhány szóban. Isten elvárja, hogy úgy bánjunk embertársainkkal, ahogy mi szeretnénk, ha hasonló körülmények között velünk bánnának.

(Plana. Texas.

1878. november 24.)