1875. január 3-án az Úr közölte, hogy fontos belső lelki munkát kell elvégezni azokért, akik Kaliforniában vallják, hogy hisznek az igazságban, mielőtt Isten fölkarolhatná őket. Sokan áltatják magukat, hogy rendezett az ügyük Isten előtt, holott az igazság elvei nem élnek szívükben. Csak úgy lehet rendbe hozni őket, ha szorgalmas, kitartó buzgalommal törekednek engedelmeskedni az igaz tanú tanácsának. Mert hideg, külsőséges, bűnös állapotban leleddzenek. Nekik szól az igaz tanú szava: „Ismerem tetteidet. Nem vagy se hideg, se meleg. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, és se hideg, se meleg, kivetlek számból. Azt mondod: gazdag vagyok, dúsgazdag, semmire sincs szükségem. Hát nem tudod, hogy nyomorult vagy és szánalomra méltó, szegény, vak és meztelen! Tanácsolom neked, végy tőlem tűzben tisztult színaranyat, hogy meggazdagodjál; fehér ruhát, hogy fölöltözködjél, és ne lássák szégyenletes meztelenséged; és kenetet, hogy megkend szemedet és láss. Mindazt, akit szeretek, korholom és megfenyítem. Buzdulj hát föl és tarts bűnbánatot!”

G. testvér. Isten olyan követelményekkel áll eléd, melyeknek nem felelsz meg. Lelki erőd és a kegyességben növekedésed jókedvvel Megváltódért végzett szeretetmunkáddal és jótetteiddel lesz arányban; aki nem tartott vissza semmit, még életét sem, hogy meg tudjon menteni. Előtted az apostol utasítása: „Hordozzátok egymás terhét, s úgy töltsétek be Krisztus törvényét.” Nem elég vallani csupán, hogy hiszünk Isten parancsaiban – végeznünk is kell azokat. Törvénytaposó vagy. Nem szereted Istent teljes szívedből, elmédből és erődből, de az utolsó hat parancsnak sem engedelmeskedsz tetteiddel; nem szereted felebarátodat, mint magadat. Jobban szereted magadat, mint Istent vagy embertársadat. isten parancsainak megtartása többet vár el, mint amennyit hajlandó vagy megtenni. Isten elvárja a jótetteket, a magad megtagadását, önfeláldozásodat, a mások java iránti odaadásodat, hogy köz-reműködéseddel embereket vezess az igazsághoz.

Cselekedetek magukban nem tudnak megmenteni minket, mégsem üdvözülhetünk jótettek nélkül. S miután Jézus nevében és erejével megtettünk minden tőlük telhetőt, még mindig mondjuk ezt: Haszontalan szolgák vagyunk. Ne képzeljük, hogy súlyos áldozatokat hozunk, s nagy jutalomban részesülünk gyöngécske szolgálatunkért.

Az önigazultság és érzéki biztonság vaspánttal kötöttek meg. Buzdulj föl hát, s tarts bűnbánatot. Szerencsétlen ügy, hogy oly elhidegülteket veszel pártfogásba, akik szembeszegülnek az Úr munkájával, melyet szolgáin át e partvidéken végezni akar. Mivel nem rendezted szívedben dolgaidat Istennel, azért nem fogadtad el a neked küldött világosságot. Szembeszegezted makacsságodat a dorgálással, noha az Úr küldte, szeretetéből. Tudtad, hogy való volt a dorgálás, mégis be akartad zárni szemedet való állapotod felől. Akár engedelmeskedsz, akár nem, az intés és figyelmeztetés Úr küldte hangjának; akár megújulsz lelkileg, akár ragaszkodsz jellemhibáidhoz, egyszer rá fogsz jönni, mit veszítettél, amikor dacoló álláspontra helyezkedtél, Isten szolgái ellen harcolva. Megdöbbentő H. vén elleni keserűséged. H. vén súlyos nehézségeket viselt el, áldozatokat hozott, és fárasztó munkát vállalt a partvidéken, hogy végezze az Isten munkáját. De te elvakultságodban, megszenteletlen szívvel és élettel arra merészkedtél, hogy J-vel és J-vel kapcsolatban kegyetlenül bánj Isten szolgájával. „Ne bántsátok fölkentemet – mondja Isten – prófétáimat ne zaklassátok.” Nagyon súlyos, hogy azok ellen álltál csatasorba, akiket. Isten küld fénnyel és igazsággal népünk számára. Vigyázz, hogyan fordítasz el embereket az igazságtól, amelynek hirdetésére Isten küldte el szolgáit; mert súlyos veszedelem függ fölötted.

Az ellenség eszközül használ föl, hogy kételyeket sugalmazzon, s egyre oly célzásokat és hazug beállításokat hajtogassanak, melyek megszenteletlen szívben születtek, de melyet Isten meg akart tisztítani a szennyeződéstől. Te mégis visszautasítottad a tanítást, elvetetted az intést, dorgálást, és akaratod, utad szerint jártál. Lelkeket szennyez be a keserűség eme gyökere, s a kétkedő zúgolódók által oly helyzetbe kerülnek, ahol az Istentől küldött intő bizonyságtétel nem tudja elérni őket. Ezek vérét tőled kérik majd számon, s a gonosz angyaloktól, melyekkel egy húron pendülsz.

Isten bízta ránk, mint szolgáira! a föladatunkat. Üzenetet közöl velünk, hogy adjuk át népének. Harminc éve már, hogy egyre kapjuk Isten szózatait, s azóta hirdetjük azokat népének. Reszkettünk a felelősségtől, melyet sok imával és elmélyüléssel fogadtunk el. Isten követeiként állunk, Krisztus helyében, hogy kérleljük az embereket, béküljenek meg Istennel. Úgy vertük félre a vészharangot, amint Isten elénk tárta népe veszedelmeit. Isten bízta ránk e föladatot. Milyen lesz tehát azok állapota, akik nem készek megfogadni a szavakat, melyeket Isten küld nekik, csak, mert keresztezi útjukat, vagy helyteleníti, amit rosszul tesznek? Ha teljesen meg vagy győződve róla, hogy nem Isten szól általunk, akkor miért nem teszel a véleményed szerint, miért nem szakítasz e néppel, mely ily szertelen csalódás alatt él, mint a mienk? Ha eddig a Szentlélek parancsai szerint éltél, akkor neked van igazad, mi pedig tévedtünk. Vagy tanítja Isten a népét, megintve helytelenségeiket és erősítve hitüket, vagy sem. Az elmúlt harminc évben végzett munkásságom vagy Isten pecsétjét viseli, vagy az ellenségét. Nem lehet félút ez ügyben. A bizonyságtételek vagy Isten Lelkétől származnak, vagy az ördögtől. Mikor Isten szolgái ellen robogsz csatába, vagy Isten munkáját végzed, vagy az ördögét. „Gyümölcseikről ismeritek föl őket. Kinek a pecsétjét viseli a munkád? Nagyon jól tennéd, ha bíráló szemmel vennéd szemügyre eljárásod következményeit.

Nem új dolog, ha valakit félrevezet a főcsaló, s ezért az Isten ellen vonul viadalra. Fontold meg utadat vizsgáló szemmel, mielőbb tovább merészkednél az ösvényen, melyen haladsz. A zsidók magukat áltatták. Elvetették a Krisztus tanításait mivel bevilágított szívük titkaiba, mivel helytelenítette bűneiket. Nem voltak készek a világosságra jönni, féltek, hogy cselekedeteik megrovás alá esnek. Inkább választották a sötétet, mint a világosságot. „Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszak voltak tetteik” – mondta Krisztus. A zsidók mindaddig visszautasították Krisztust, míg önámító, megcsalatott állapotukban azt nem képzelték, hogy megfeszítésével Istennek tesznek szolgálatot. Ez volt a világosság-visszautasítás következménye. Téged is hasonló tévedés fenyeget. G. testvér, lelked javára fog válni, ha megfontolod, hol végződik az ösvény, melyet taposol. Isten meglesz nélküled is, de te nem lehetsz meg Isten nélkül. Az Úr senkit sem kényszerít, hogy higgyen. Az emberek elé tárja világosságát, az ördög pedig a maga sötétségét. Miközben a csaló egyre ordítja: „Itt a világosság, itt az igazság,” Jézus azt mondja: „Én vagyok az igazság; nálam vannak az örök élet igéi. Aki engem követ, nem jár sötétben.” Isten elég bizonyítékot nyújt az igazság oldalára billenteni hitünket. Ha átadjuk magunkat Istennek, a világosságot választjuk, a sötétséget meg elvetjük. De ha fönn akarjuk tartani gonosz szívünk függetlenségét, ha visszautasítjuk Isten helyesbítéseit, akkor mi is, akár az ősi zsidók, csökönyösen, a legfélreérthetetlenebb bizonyíték ellenére is a magunk terveit, elgondolásainkat valósítjuk meg, s egyazon mérhetetlen csalás fenyeget minket is, mint ami őket érte. S elvakult buzgalmunkban ugyanolyan messzire mehetünk mi is, mint ők; azzal áltatva magunkat, hogy Isten szolgálatát végezzük.

G. testvér, nem sokáig vesztegelsz ott, ahol állsz. Az ösvény, melyen elindultál, eltér az igaz ösvénytől, el fog választani a néptől, melyet Isten most tesz próbára, hogy megtisztítsa őket a végső győzelem számára. Vagy egységre lépsz e testülettel, s akkor lelkiismeretesen fáradozni fogsz eleget tenni Krisztus imájának, vagy egyre inkább hitetlenebbé válsz. Kérdőre veszel pontot pont után a testület megalapozott hitéből, egyre megrögzöttebb leszel véleményedben, egyre sötétebb és sötétebb az Isten mai időkre szóló munkája felől, míg fénynek nem teszed meg a sötétet, a sötétet meg világosságnak.

Az ördögnek messzemenő hatalma van azzal hálózni be az embereket, hogy megzavarja azok fejét, akik nem becsülik meg a fényt és előjogokat. melyeket a gondviselés küld. Az ördög az uralma alá engedett elméket egyre távolabb vezeti az igazság fényétől – tévelygésbe és a sötétségbe. Ha akár a legkisebb előnyt is az ördög kezére játszod, még többet fog követelni, szemmel fogja tartani a végeket, hogy a lehető legjobban a maga előnyére és lelked romlására aknázzon ki bármily körülményt.

G. testvér és testvérnő, egyikőtök sincs biztonságos állásponton. Mindketten megvetitek az intést. Ha az intő szavak helyett sima szavakat szóltak volna hozzátok, ha dicsértek és hízelegtek volna nektek, most egészen más állapotban lennétek, mint amit most foglaltok el a bizonyságtételekbe vetett hitetek terén. Az utolsó időkben akadnak, akik azt kiállják: Ne jövendöljetek nekünk igazat. Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, prófétáljatok csalárdságot! Nekem mégse ez a kötelességem. Isten arra rendelt, hogy ostorozzam népünket. S oly bizonyosan, mint ahogy rám hárította e súlyos terhet, felelőssé teszi őket is, hogyan fogadják az üzenetet. Isten nem hagy magából gúnyt űzni, s akik megvetik fáradozását, azok tetteik szerint kapják majd jutalmukat. Nem magam választottam e kellemetlen kötelességet. Nem olyan ez, ami kedvezést vagy dicséretet aratna az embereknél. Hisz alig akad, aki megbecsüli. De akik rosszhiszeműséggel, sanda gyanakodással, kétségbe-vonással teszik kétszeresen terhessé munkámat, akik így előítéletet szitának Istentől származó bizonyságtételeim ellen, s akik szűk keretek közé szorítják munkámat, azoknak Istennel kell elszámolniuk. Én haladok előre, amint a gondviselés és testvéreim utat nyitnak előttem. Megváltóm nevében és erejével megteszem, amit birok. Figyelmeztetni fogok, és tanácsolni, inteni és bátorítani, amint Isten Lelke parancsolja, akár hallgatnak rá az emberek, akár nem. Nem az a kötelességem, hogy azt tegyem, ami tetszik, hanem hogy mennyei Atyám akaratát cselekedjem, aki rám rótta e kötelességet.

Krisztus figyelmeztette tanítványait: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek föl őket. Szednek-e tövisekről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak, és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem. Tehát gyümölcseikről ismeritek föl őket! Itt a próba lehetősége, G. testvér, alkalmazhatod a munkámra, ha akarod. Nem kell bizonytalanság és kétely közt hánykolódnod. Az ördög készen áll a kételkedés változatait sugallni; de ha hittel nyitod meg szemedet, elég bizonyítékot találsz, hogy hinni tudj. Isten mégsem távolítja el senkitől sem a kétely összes lehetőségét. Akik a kételkedés légkörében sze¬retnek tanyázni, akik a hitetlenségüket kérdezik meg előbb, azok előtt nyitva áll ez az irigylésre nem méltó előjog. Isten elég bizonyítékot nyújt, hogy az őszinte ember hinni tudjon. De ha hátat fordít a bizonyíték súlyának, mivel akad néhány ügy, melyet nem bír fölfogni véges értelmével, az a hitetlenség s kérdésessé tevő kételyek hideg légkörében marad, s hajótörést szenved a hite. Úgy látszik, erénynek tartod, ha a hit oldala helyett a kételkedés oldalára helyezkedsz. Jézus sosem dicsérte meg a hitetlenséget; nem volt jó szava a kételkedésre. Az elkövetett csodákkal nemzetének fölkent voltának bizonyítékát nyújtotta, mégis akadtak, akik el, a levegőbe magyarázták a bizonyítékokat, s minden jótettben találtak valamit, amit gáncsolni tudtak.

A százados, aki azt kívánta, hogy Jézus gyógyítsa meg szolgáját, méltatlannak tartotta magát, hogy Jézus a hajlékába lépjen. Olyan erős volt a Krisztus hatalmába vetett hite, hogy kérlelte őt, hogy csak szóljon, és meglesz, amit kér. „Mikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, s így szólt kísértéhez: Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izráelben! Ezért mondom nektek: Sokan jönnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. A századoshoz pedig így szólt: Menj, legyen úgy, amint hitted. A szolga még abban az órában meggyógyult.”

Jézus itt a kételkedés ellenében a hitet magasztalta. Rámutatott, hogy Izráel gyermekei elbuknak hitetlenségük miatt, hiszen arra veszi rá őket, hogy elvessék a nagy világosságot, s ami következménye elítélés és legyőzés lesz. Tamás kijelentette, hogy addig nem hisz, míg bele nem mélyeszti ujját a szögek helyére, s kezét az oldalába. Krisztus megadta neki a kívánt bizonyítékot, majd megrótta kételkedéséért: „Azért hiszel, mert látsz engem? Boldog, aki nem lát, és mégis hisz.”

A sötétség s tévelygés korában magukat Krisztus követőinek vallották azt képzelik, hogy jogukban áll elfogadni vagy elvetni az Úr szolgáit, ahogy éppen tetszik, s hogy ha ezt teszik, nem vonják őket felelősségre. Hitetlenség és sötétség vitte őket erre. Kételkedésük eltompította érzékenységüket. Erőszakot követnek el lelkiismeretükön, hűtlenné válnak meggyőződéseikhez, s az erkölcsi erő vonalán egyre gyöngítik magukat. Másokat is hasonló megvilágításban vesznek szemügyre, mint magukat.

Mikor Jézus kiküldte a tizenkettőt, megparancsolta nekik: „Ha városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, ki ott a méltó ember, és maradjatok nála, amíg tovább nem utaztok. Mikor pedig házába léptek, köszöntsétek: Békesség e háznak. Ha valóban méltó rá a ház, szálljon rá békességetek, de ha nem, békességetek szálljon vissza rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, és szavatokra sem hallgat menjetek ki a házból, még a városból is, és rázzátok le a port lábatokról. Bizony mondom nektek: Sodoma és Gomora földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.” Figyelmeztette őket, legyenek óvatosak, mert bíróságok elé állítják, és zsinagógákban megostorozzák majd őket.

Az emberek szíve ma sem lágyabb, mint mikor Krisztus a földön járt. Elkövetnek majd mindent, hogy segítsék az ellenséget; annyira megnehezítik Krisztus szolgáinak életét, amennyire csak lehet épp úgy, mint Krisztussal tettek, mikor a földön járt. A rágalmazás és hazugság nyelvével fognak ostorozni. Gáncsoskodni fognak, s épp azokat az erőfeszítéseket fordítják Isten szolgái ellen, melyek megtevésére az Úr vezeti őket. Aljas gyanúsításokkal csalást és becstelenséget látnak ott, ahol minden rendjén van, s ahol tökéletes becsületesség uralkodik. Önző indítékokkal vádolják meg Isten szolgáit, holott az Úr vezeti őket, s mikor életüket is odaadnák, ha Isten kérné tőlük, s ha ezzel föl tudnák lendíteni az Úr művét. Akik a legkevesebbet tettek, s a legkisebb összegeket ruházták be az igazság ügyébe, azok a legszemtelenebbek hangot adni Isten szolgái becsületessége felőli kételyeiknek, kiket pénzügyi felelősségekkel bíztak meg a nagyszerű műben. Akik bíznak Isten munkájában, szívesen kockáztatnak az ügy előremeneteiéért; s lelki jólétük arányban fog állni hit által végzett cselekedeteikkel, Isten szava a mértékünk, mégis milyen kevesen követik azt! Vallásunk alig ér valamit embertársainknak, ha csak elmélet, és nem valóság, Sokan a világ és önzés légkörét hordják magukkal, noha állítják, hogy a Bibliát követik. Olyanok, mint a felhő, lehűtik mások számára a légkört.

G. testvér, nehéz természeted elleni küzdelem lesz számodra, hogy ápold magadban a tiszta, önzetlen szeretetet és jótékonyságot. G testvér és testvérnő, kevesebbre van szükségetek énetekből, és többre az Isten kegyelméből. El kell sajátítanotok az önuralom szokásait, hogy Krisztus Lelkének vessétek alá értelmeteket. Krisztus kegyelmére van szükségetek, hogy gondolataitokat a helyes vágányokra fegyelmezzétek, hogy a helyes szavakat tudjátok kiejteni, hogy szenvedélyeitek, indulataitok, étvágyatok az ésszerűség uralma alatt álljanak, s nyelvetek zabolázva legyen a léha sikamlósság, a megszenteletlen gáncsoskodás és akadékoskodás ellen. „Aki szavában nem vét, az tökéletes férfi, az féken tudja tartani egész testét.” Krisztus vallása ama legfontosabb győzelmet nyújtja, hogy uralkodni tudunk magunkon. Hiszen uralkodnunk kell velünk született gonosz vonásainkon, máskülönben sosem tudjuk kivívni a győzelmet, amint Krisztus győzedelmeskedett.

Krisztus hitvalló követői között akadnak lelkileg emésztési zavarokkal küzdők. Maguk okozta betegek ők, s lelki leromlottságuk hibáiknak közvetlen következménye. Nem tartják magukat Isten törvényeihez, s parancsainak elveit sem valósítják meg. Tétlenek az Úr művében, maguk semmit el nem végeznek; hanem ha azt képzelik, hogyha olyat látnak, amibe beleköthetnek, akkor aztán tevékenyek, buzgók. A keresztény, aki nem munkálkodik, nem is lehet egészséges. A lelki betegség az elhanyagolt kötelesség következménye. Hogy valakinek erős hite legyen, sok időt kell Istennel töltenie titkos imában, Hogyan lehet jótékonysága áldás az ember számára, ha sosem gyakorolja? Hogyan kérhetjük Istent, hogy segítsen a lélekmentésben, ha nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy az igazság ismeretére vezessük őket. Ti ketten olyan gyöngeséget hoztatok magatokra, mely haszontalanná tett mind a magatok, mind a gyülekezet számára. S ennek gyógyszere a bűnbánat, a bűnvallomás és megújulás. Erkölcsi erőre van szükségetek, s Isten kegyelmének valódi táplálékára. Semmi sem fejleszt csontot és izmot istenfélelmeteknek oly mértékben, mintha azon mű fejlődéséért fáradoztok, melyről valljátok, hogy szeretitek, ahelyett hogy megkötnétek a kerekét. Egyetlen igaz gyógymód van csak a lelki lustaságra – ha azokért fáradoztok, akik segítségetekre szorulnak. Ti viszont ahelyett, hogy erősítenétek embereket, csak csüggesztitek, gyöngítitek azok szívét és kezét, akik fejlődni szeretnék látni Isten ügyét.

Isten olyan képességeket adott mindkettőtöknek, melyeket jól föl tudnátok használni, vagy visszaélhettek vele magatok és a mások kárára. Nem veszitek eszetekbe, hogy Isten követelményeket támaszt veletek szemben. Sose feledjük, hogy azért élünk, hogy az eljövendő világ számára alakítsunk jellemet. Halandó társainkkal való minden kapcsolatunk legyen olyan, hogy mind az övék, mind a magunk örök szempontjait tartsuk fontosnak. De ha csak a szórakozásoknak, önző kielégülésünknek szenteljük kapcsolatainkat, ha könnyelműek vagyunk, ha semmiségek kötnek le, ha helytelen tettekbe merülünk, akkor nem vagyunk Isten munkatársai, hanem kifejezetlen ellene ügyködünk. Az értékes életet, melyet Isten adott, ne alakítsák hitetlen rokonaink, csak hogy megfeleljen érzéki gondolkodásuknak, hanem töltsük úgy, hogy ki-vívja Isten tetszését.

Ha J. testvér Isten szeretetének örvendezne, akkor a világosság közvetítője lehetne. Jelenleg elenyésző az erkölcsi ereje, s erősen hajlik a hitetlenségre. Mennyei angyalok szánakoznak rajta, mivel sötétség veszi őt körül. Csaknem mindig a hitetlenség és sötétség szavaihoz hajlítja a fülét. E kettő egyre hánytorgatja előtte a kételyeket. A nyelv a gonoszság világa. „A nyelvet senki meg nem szelídítheti, mert nyughatatlanul gonosz, s tele van halálos méreggel.” Ha J. testvér szilárdabban ragaszkodna Istenhez, ha meggyőződése lenne, hogy fönn kell tartania becsületességét Isten előtt, még ha életébe kerülne is, akkor fölülről származó erőt nyerne. De ha eltűri, hogy a körülötte levő sötétség és hitetlenség hasson rá – a kételkedés, belekötés, a sok beszéd – akkor maga is rövidesen teljes sötétség, kételkedés, hitetlenség lesz, akkor nem lesz világossága, sem ereje az igazságban.

Ne képzelje, hogy ha barátaival való megalkuvásra törekszik, akiket keserűség tölt el az igazság ellen, akkor könnyebbé tudja tenni az életét. De ha az lesz a fő célja, hogy Istennek engedelmeskedjék, kerüljön, amibe kerül, akkor segítséget és erőt fog nyerni. Isten szereti és szánja J. testvért. Ismeri minden tanácstalanságát, kedveszegettségét, minden keserű szavát. Az Úr mindent tud. Ha a testvér félreteszi hitetlenkedését, ha tántoríthatatlanul Isten mellett foglal állást, akkor hite a gyakorlás által megerősödik. „Az igaz ember hitből él. De ha elpártol, nem telik benne kedvem.”

Láttam, hogy J. és G. testvéréket rendkívüli veszély fenyegeti, hogy elveszítik örök életüket. Nem vették észre, hogy …en közvetlenül az Isten munkájának útjában állnak. Mikor a tábori összejöveteleket tartották ott, mikor első ízben jártunk a partvidéken, százak győződtek meg az igazságról; de Isten tudta, hogy milyen emberanyagból áll a gyülekezet. Ha emberek jöttek az igazságba, senki sem volt, aki táplálja, ápolja, s a magasztos élet útján vezesse őket. I. testvér irigy, gáncsoskodó, féltékeny lelkületű ember volt. Ha ö nem lehet az első, akkor mit sem hajlandó tenni. Sokkal többre becsülte magát, mint Isten becsülte őt Az ilyen természetű senkivel sem ért egyet huzamosabb ideig, mert a vetélkedés az éltető eleme, s az, ha harcba száll bármivel, ami nem egyezik elképzeléseivel. Az Úr hagyta, hadd kövesse a maga útját, hadd derüljön ki, miféle lelkület él benne. Ugyanazt a szellemet hozta magával a gyülekezetbe, azt akarta tettekre váltani ott is, mint amilyennel családjában él. Az Isten szolgái elleni keserűsége és kíméletlen beszédei, mind följegyezve áll a könyvben. A testvér újra találkozni fog velük. Azért távozott közülünk, mert nem közénk való volt. S a gyülekezetnek semmi esetre sem szabad arra buzdítani őt, hogy újra csatlakozzék hozzánk; hiszen azzal a lelkülettel, mely most él benne, Isten angyalaiba is belekötne. Az angyalok fölött is uralkodni akarna, az ő tevékenységüket is elő szeretné írni. Az ilyen lelkület nem teheti be lábát a mennybe. I. és J, akikre Isten helytelenítőn tekint, szembe merészeltek szegülni Isten szolgáival, becsmérelték őket, s aljas indítékokat tulajdonítottak nekik. Meg igyekezték semmisíteni testvéreik Isten szolgáiba s a bizonyságtételekbe vetett bizalmát. Holott ha ez Istentől származik, akkor nem bírják megdönteni. Hiábavaló lesz az erőlködésük. G. testvér, olyan sötétség vett körül, hogy azt képzelted, e kettőnek igaza van, Elismételed szavaikat, egyetlen ember ha¬talmáról fecsegtél. Jaj, mily kevéssé tudtad, hogy miről beszélsz!

Némelyek készen álltak bármit mondani, szívesebben látnak bármily vádat az Isten szolgái ellen, készek a féltékenységre, gáncsoskodásra. S ha olyan esetre akadnak, ahol Isten ügye iránti lelkesedésükben azt hiszik, hogy az igehirdetők határozottan, talán szigorúan szóltak, akkor a lehető legjobban fölfújták az igehirdetők szavait, s helyénvalónak vélték, hogy a legkeserűbb, leggonoszabb lelkületet melengessék, s hogy alávaló indítékkal vádolják meg az Úr szolgáit. E gáncsoskodók vessék föl maguknak a kérdést, mit tettek volna ők hasonló helyzetben, hasonló terheket hordozva. Vegyék szemügyre, vizsgálják meg, és ítéljék el gonosz lehengerlő viselkedésüket, türelmetlenségüket, és ingerlékeny háborgásukat. S mikor maguk bűn nélkül valók, vessék a gáncs első kövét azokra a testvérekre, akik csupán rendbe szeretnék rázogatni őket. A szent Isten nem vezet el embereket az igazságra, hogy olyan lelkület hatása alá kerüljenek, milyen most uralkodik a gyülekezetben. Mennyei Atyánk sokkal bölcsebb, mintsem embereket vezessen az igazsághoz, hogy ott azok hatása alakítsa őket, akiknek megszenteletlen a szíve, az élete. Ezek nem élnek összhangban az igazsággal. Nem egyek-egységesek a testülettel, hanem elhúzódnak a gyülekezettől. Ellenkező irányba törekednek azokkal, akiket Isten használ föl, hogy lelkeket vezessen az igazsághoz.

Ki is táplálná azokat, akik állást foglalnak, hogy engedelmeskedjenek Isten összes parancsának? Ki lenne azok istápoló atyja és anyja, akik segítségre és támogatásra szorulnak? E testvérek eszükbe veszik-e, hogy mit művelnek? Mert hiszen jelenleg elállják a bűnösök útját. Helytelen viselkedésükkel eltorlaszolják az utat. Emberek vére fog tapadni ruhájukhoz, hacsak bűnbána¬tot nem tartanak, hacsak meg nem változtatják ösvényüket. Azt képzelik ezen el-hidegültek, hogy nekik van igazuk, a szombat-tartók testülete pedig tévelyeg? „Gyümölcseikről ismeritek föl őket.” Kiken nyugszik meg Isten áldása? Kiket vezet az Úr? Ki fáradozik az Úrért? Ki cselekszik jót, mikor eljuttatja az igazságot mások elé? Azt képzelik, hogy a testület fog hozzájuk csatlakozni, a testület adja föl lelki tapasztalatát és nézeteit, csak hogy a megszenteletleneket kövesse? Vagy pedig ők fognak egyetértésre hangolódni a testülettel?

G. testvér független gondolkodásával és nézeteivel dicsekszik, de közben megszenteletlen életével elzárja az utat a bűnösök előtt. Azzal, hogy szembeszegül a munkával, az Úr szolgái személyében vakon harcol Krisztus ellen; hanem az igazi függetlenség felől téves nézetei vannak. A függetlenség nem csökönyösség, bár gyakran összecserélik azzal. Amikor G. testvér valamilyen véleményt alakít ki, miután meglehetős önbizalommal és hírveréssel adott hangot annak családjában, vagy a gyülekezetben, akkor hajlamos úgy tüntetni föl, mintha neki lenne igaza azáltal, hogy minden elképzelhető érvet fölhoz mellette. Ezzel a csökönyösségével veszélyben forog, súlyos veszedelemben, behunyja szemét és erőszakot követ el lelkiismeretén; mert az ellenség kísértése erősen támadja. Nehezére esik föladni büszke vélekedését, a világosság, s annak ellenére is, hogy elég bizonyíték áll rendelkezésére, meg¬győződni, ha kész erre. Úgy véli, hogy ha elismerné, hogy nem volt igaza, szégyent hozna okosságára és éleslátására.

G. testvér! Súlyos veszély fenyeget, hogy elveszítsd üdvösségedet. Egyre csak te akarsz az első lenni. Mélyen megaláz, ha azt gondolod, hogy mellőzés ért. Boldogtalan ember vagy. Akkor sem leszel boldog, ha elhagyod Isten népét, ha megbotránkozol az egyenes szavaktól és tettektől, mint sokan régen a Krisztus követői közül is megbotránkoztak, mert a kijelentett igazság nagyon az elevenjükbe vágott. Ott sem leszel boldog, mert oda is magaddal viszed magadat. Nincs rendben a lelked; magad okozol bajt magadnak. A ter¬mészeted az ellenséged. S bárhová mész, te is ott leszel a boldogtalanságod terhével. Holott tiszteletreméltó bevallani a helytelenséget azon melegében, amint fölismerjük.

Sok olyan ügy van az Isten munkájával kapcsolatban, amiben hibát fedezel föl, mert ez adódik a természetedből. S mivel ellene fordultál a világosságnak, amit Isten kijelentett felőled, ezért gyors ütemben elveszíted megkülönböztető képességedet, s készségesebben találsz hibát, mint valaha tetted. A kényúr magabiztosságával hangoztatod nézeteidet. S ha valaki kérdőre vonja véleményedet, azt személyes támadásnak tekinted. Az igazi, emelkedett függetlenség sosem tartja megalázónak, hogy kikérje a tapasztaltak és bölcsek ta¬nácsát, majd tisztelettel bánik a mások tanácsával.

G. testvér, meg kell változnod, máskülönben elveszíted az örök életet. Nem lehetsz boldog, amíg szert nem teszel a bölcs szelídségre. Feleségeddel már régóta ellenkező irányba törekedtek. Félre kell tennetek a gáncsoskodást, féltékenységeket és boldogtalan szóváltásokat. A családban kifejlesztett szellemet átviszitek vallásos életetekbe. Vigyázzatok, ne hánytorgassátok egymás hibáit gyermekeitek előtt, s vigyázzatok, hogyan tűritek meg, hogy ez a lelkület uralkodjék rajtatok. Csak a rosszat látod legidősebb fiadban, nem ismered el jó vonásait melyek felől, ha most hirtelen meghalna, hirtelen meggyőződnél, hogy rendelkezik velük. Egyikőtök sem bánik következetesen a fiatokkal. Mások előtt hánytorgatjátok a hibáit, azt is bizonygatva, hogy jó jellemvonásaiban sem bíztok.

Mindketten nagyon hajlotok arra, hogy a hibát vegyétek észre másokban, s egymásban is: másrészt mindketten vakok vagytok tulajdon hibáitok, és sok-sok tévedésetek iránt. Mindketten idegeskedők, könnyen dühbegurulók, könnyen fölbosszanthatók vagytok. A bölcsesség szelídségére van szükségetek. Körömszakadtáig ragaszkodtok gyöngeségeitekhez, szenvedélyeitekhez, előítéleteitekhez. Mintha azt gondolnátok, hogy ha kicsúszik a kezetekből, nem lesztek többet boldogok – noha tövisek ezek, szúrós, mélyen sértő tövisek. Jézus most fölszólít, tegyétek le az eddig viselt igát, amely fölsebzi nyakatokat. Vegyétek magatokra az ő igáját, mert édes, az ő terhét, hiszen könnyű. Mily fárasztó is az önszeretet, a másé kívánása, a büszkeség, a szenvedély, irigység s aljas gyanúsítás terhe! Az emberek mégis mennyire ragaszkodnak ez átkokhoz, s vonakodnak lemondani róluk. Krisztus tudja, mennyire ártalmasak e magunk vállalta terhek, azért is szólít, hogy tegyük le azokat. Hívja a megterhelteket, hogy jöjjenek hozzá; s a magatokra kötött súlyos teher helyett, vegyék föl inkább az ő terhét, mert az könnyű. így szól: „Nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, az én terhem könnyű.” Megváltónk követelményei mind következetesek, mind összhangban állnak, s ha jókedvvel viseljük, békét és nyugalmat nyújtanak lelkünknek.

Mikor G. testvér a rossz oldalán áll ki, nehezére esik bevallani tévedését, de ha el tud feledkezni helytelenségéről; ha mások is el tudják felejteni, s ha úgy tud javítani a dolgokon, hogy nem kell nyíltan bevallania tévedését, akkor ezt teszi. De a tévedések, és be nem vallott bűnök följegyzetten állnak a mennyben, s nem törlik el azokat, míg a testvér eleget nem tesz az Isten igéjében előírt utasításoknak: „Valljátok meg egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” Ha G. testvér más megoldást talált erre, mint amit Urunk adott, az nem biztonságos, s végül romlásnak fog bizo¬nyulni. Ez a másik út romlásba vezet a gyülekezet számára, de rombolja a családja jólétét és boldogságát is. Meg kell lágyítani hát a szívét, be kell engednie lelkébe a gyöngédséget, emberségességet és szeretetet. Ápolnia kell az önzetlen vonásokat. G. testvér, testvérnő, műveljétek magatokban azt a szellemi beállítottságot mely tisztává, magatokról megfeledkezővé, s máso¬kat szíveteken viselőkké tesznek titeket. Önszeretet, magatokkal törődés él bennetek, s ez nem növeli boldogságotokat, hanem csak szomorúságot és bánatot terem. Oly háborúság dúl bennetek, melyben csak ti vehettek részt. Uralkodjatok nyelveteken. Nyeljetek le sok mindent, amit jelenleg kimondotok. Az első rossz lépés, ha rosszat gondolunk; ezt követik a gonosz szavak. Azt viszont nem művelitek, ami a szeretetet, tiszteletet s egymás megbecsülését segítené elő. Szeretettel kíméljétek meg egymás érzéseit, s törekedjetek szentül őrködni egymás boldogsága fölött. Csak Jézus nevében s erejével tudjátok ezt elérni.

G. testvérnő komoly erőfeszítéseket tett, hogy győzelmekre jusson, de férje nem nagyon támogatta. Ahelyett, hogy buzgó imában erőt kértek volna Istentől, hogy legyőzzék jellemük hibáit, egymást tartották szemmel, s azzal gyöngítették magukat, hogy mások viselkedésében fedeztek föl hibákat. A szívük kertje nem kapott gondozást.

Ha G. testvér elfogadta volna a világosságot, melyet Isten hónapokkal azelőtt küldött neki. Ha őszintén beszélt volna feleségével, ha megtört szívvel járultak volna az Úr elé, mennyire más lenne jelen állapotuk. Megvetették az intés szavait, és Isten Lelkének kérleléseit, s így nem alakították újjá az életüket. Az viszont, hogy bezárták szemüket az Istentől küldött világosság előtt korántsem tette enyhébbé hibáikat Isten szemében, s .felelősségüket sem csökkentette. Gyűlölettel fogadták a megrovást, melyben az Úr szánakozó gyöngédséggel részesítette őket. G, testvérnek természettől nyájas és gyöngéd a szíve, de megkeményítette az önszeretet a hiúság, a rosszindulatú gyanúsítás. Nem kérges ugyan a szíve, mégis hiányzik belőle az erkölcsi erő. Ha a lemondás és önfeláldozás szükséges voltát tárják elé, azonnal gyávaság szállja meg, mivel szereti magát. Oly kereszt számára az önuralom, sza¬vai fölötti őrködés, és elismerni, hogy helytelenül tett vagy szólt, melyet túl megalázónak tart vállára emelni; noha, ha valaha is meg akar menekülni, akkor vállalnia kell a keresztet.

G. testvér és testvérnő, mindketten őrködjetek szavaitok fölött; mert olyan bizonyosan, mint ahogy nem álltok őrt gondolataitok és cselekedeteitek fölött csüggeszteni fogjátok egymást, így egészen bizonyossá teszitek, hogy egyikőtöket sem lehet megmenteni. Őrizkedjetek meggondolatlan szavakra és tettekre késztető, izgága lelkülettő!. A neheztelés, a harag, melybe merültök, mivel azt képzelitek, hogy rosszul bántak veletek, ez az ördög lelkülete és sú¬lyos erkölcsi rosszra vezet. Amikor elhamarkodott lelkület ural, pillanatnyilag megfoszt a józan gondolkodástól, az erőtől őrt állni szavaitok s viselkedésetek fölött, s közben magatokat téve felelőssé a rossz következményekért. Menthetetlen, amit elhamarkodottan és dühösen követtek el. Gonosz cselekedetekre vezet. Egyetlen meggondolatlan, haragos szó olyan tövist hagyhat barátaitok szívében, melyet talán sosem felejtenek, Hacsak önuralmat nem gyakoroltak, mindig boldogtalanok lesztek. Boldogtalan életeteket mindketten a másik hibájának tudjátok be; ezen túl már ne tegyétek. Határozzátok el, hogy sosem szóltok egymáshoz gáncsoló szót; hanem csak elismerő és dicsérő szavakat, amikor csak alkalom kínálkozik.

Némelyek azt képzelik, hogy erény a zabolátlanság. Azzal dicsekednek, hogy magyarán megmondják a szívükön fekvő, kellemetlen dolgokat. Eltűrik, hogy a szemrehányás és gáncsoskodás özönében haragos lelkület dühöngje ki magát. Minél tovább beszélnek, annál jobban dühbe gurulnak, s az ördög ott áll, hogy tovább bujtogassa őket, hiszen neki ez tetszik, A szavak azután beleeszik magukat azokba, akihez szóltátok, ők is még keményebben vágnak vissza, míg a jelentéktelen ügy lobogó lánggá nem nő, Azt képzelitek, hogy annyi a próbátok, amennyit el birtok viselni, s a lehető legboldogtalanabb az életetek. Erős elhatározás kell, megelőzze az igyekezetet, hogy uralkodjatok értelmeteken, szavaitokon és tetteiteken. Ha egyikőtök észreveszi, hogy bosszúság támad benne, tegye szabállyá, hogy félrevonul, alázatosan esedezik Istenhez, mert mindig meghallgatja a tiszta ajakról fölszálló imát.

Minden indulatot vessünk a megvilágosodott lelkiismeret uralma alá. „Mint Isten szent és kedves választottai, öltsetek magatokra szívbeli irgalmat, jóságot, alázatosságot, szelídséget és türelmet. Viseljétek el egymást, s bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Amint az Úr megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek! Mindezen fölül pedig szeressétek egymást, mert az a tökéletesség köteléke. És Krisztus békéje uralkodjék szívetekben, hiszen erre vagytok hivatva egy testben. Legyetek hálásak.”

Ha úgy éltek, hogy eléritek a hozzáadás elgondolását kegyességhez kegyességet adva, akkor Isten megsokszorozza bennetek a kegyelmét. Míg ti hozzáadtok, addig Isten sokszoroz. Ha ápoljátok magatokban, ha szabályotokká teszitek a benyomást, hogy Isten mindent lát, mindent hall, amit tesztek, amit mondotok, s hogy az Úr följegyzéseket vezet minden szavatokról és tettekről, s hogy ezekkel majd szembe kell néznetek, akkor mindenben, amit tesztek,.amit mondotok, követni fogjátok megvilágosodott s éber lelkiismeret parancsait. Akkor Isten dicsőségére használjátok nyelveteket, s áldás forrásává válik mind a magatok, mind a mások számára. De ha elkülönültök Istentől, mint eddig, vigyázzatok, nehogy a nyelvetek a gonoszság világának bizonyuljon, nehogy félelmetes kockáztatást hozzon rátok, amiért emberek vesznek el miattatok.

Állati természetünk követeléseit szigorúan alávetetten kell tartatnunk. E követeléseket fontos célokra kaptuk, jóra, nem pedig, hogy azzal szolgálják a halált, s az értelem törvénye ellen küzdő testi kívánságokká silányuljanak. A dohány kívánása, melyet te, G. testvér, azzal táplálsz, hogy kielégíted az értelem törvénye s lelked ellen harcoló testi kívánságot. Aki mértéktelen, nem lehet türelmes is. Az ínyencség alig észrevehető kielégítése erősebb élénkítőket követelő étvágyat teremt. Ha kellő alávetettség alatt tartjuk értelmünket, indulatainkat és étvágyainkat, a nyelv is megfékezhető. Hívj segítségül erkölcsi erőt s örökre hagyd el a dohányzást. Rejtegetni igyekszel, hogy dohányzol; Isten elöl, mégsem rejtheted el. „Mossátok le kezeteket, ti bűnösök, s tisztítsátok meg szíveteket, ti, ingadozó lelkűek! Érezzétek nyomorúságotokat, szomorkodjatok és sírjatok! Nevetésetek forduljon gyászra, örömötök pedig búsulásra! Alázkodjatok meg az Úr előtt, ő majd fölmagasztal titeket.” Jézus nevében ajánlom figyelmedbe e szavakat, hiszen ő bízott meg. Nehogy elutasítsd a szavait.

A bizonyságtételeket sem vetetted volna el, mint elvetetted, ha nem korholt volna helytelenségeidért. Úgy vélted, hogy könnyebb lesz föláldozni a bizonyságtételeket, s behunyni szemedet az Isten által nyújtott világosság előtt, mint leszokni a dohányzásról, s változtatni a hitetlenekkel való sikamlós és tréfabeszéd életről. A tisztító folyamat magában foglalja a lemondást és korlátozást, melyekhez nincs erkölcs; erőd; azért azt képzeled, azzal mentegetheted bűneidet hogy kételkedsz az Isten küldte világosságban. Ne feledd, hogy ezekkel még találkoznod kell; mert följegyezték az intésekkel és figyelmeztetésekkel együtt, amelyeket Isten rám bízott, hogy közöljek veled.

J. testvért sajnálni kell, mert születésétől hibás a jelleme. Neki kevés reménysége van. Kételyei és hitetlensége uralkodnak belátásán. Benne van természetében, hogy a kételkedés oldalára helyezkedjék. E súlyos baj csak az ellenkező vonások ápolásával győzhető le. A testvér melengetés helyett nyomja el magában a hitetlenséget. Nem szabad hangot adnia kételyeinek. Nincs joga mások elé teregetni jellemhibáit, szomorúságot és csüggedést okozva. Ha nem bír megszabadulni e súlyos rossztól, ne keserítse vele mások boldogságát. Egyre hánytorgatva hitetlenségét, testvérei hitét hűtögeti. EI szeretne siklani minden igehirdetés és intés fölött, amelyből békét és bátorítást meríthetne, abba kapaszkodik, ami, szerinte, ürügyül szolgál, hogy kételkedjék, s gáncsoljon. Szélesre tárja, s őrizetlenül hagyja lelke útjait, hogy az ördög betehesse a lábát, s a maga céljaira alakítja gondolkodását.

Az Úr közölte, hogy összejöveteleid azért lanyhultak el, mert Isten Lelke nem vesz részt bennük. Testvéreink teljes rabságban vannak e két férfi miatt. Nem mernek élni szabadságukkal, nem mernek hangot adni hitüknek lelkük őszintesége szerint. Mert ott áll J. testvér hideg, rideg, gáncsoló szemével, fülét hegyezve, kész elkapni bármi szót, mely ürügyet ad hitetlen gondolatai szellőztetésére. E kettő miatt Isten Lelke elszomorodva távozik összejöveteleikről. Mikor a testvérek a sárkány lelkületét tanúsítják, hogy hadat viseljenek azok ellen, akik hiszik, hogy Isten fényt s megnyugtatást közölt velük a bizonyságtételekben, akkor eljött az ideje, hogy a testvérek érvényt szerezzenek joguknak, s a teljes lelkiismereti szabadságnak. Isten fényt nyújtott nekik, s előjoguk értékelni a fényt, s beszélni róla, hogy erősítsék, s bátorítsák egymást. J. testvér azzal szereti megzavarni az emberek gondolkodását, hogy úgy tünteti föl a dolgokat mintha az Isten által a bizonyságtételeken át nyúj-tott fény hozzáadás lenne az Isten szavához; ám ezzel hamis megvilágításba helyezi a dolgot. Isten jónak látta így hívni föl népe figyelmét Igéjére, hogy félreérthetetlenebbé tegye azt előttük.

Az -i gyülekezet egyre gyöngül, az oly nyomás miatt, melyet gyakoroltak rájuk, nem azt, mely segítene fejlődésükben, hanem ami megkötözi a kereket. J. testvér előjoga félrevetni a hitetlenséget, s előre haladni a fénnyel, ha azt választja. Ha nem kész erre, Isten ügye akkor segítsége nélkül is fejlődni, haladni fog előre, segítsége nélkül. Isten terve mégis változást érni el az …-i gyülekezetben. Testvéreink vagy fejlődni fognak, vagy sorvadni. Isten többet tud elérni hat egy akaraton levő, egyformán gondolkodó emberrel, mint akár olya¬nok tucatjaival, akik azt teszik, amit J. és G. testvérék művelnek. Nem a világosság, hanem a sötétség angyalait hozták magukkal az összejövetelekre, azért ezek gyümölcstelenek voltak, sőt sok esetben kárt okoztak. Isten fölszólítja kettőjüket, hogy álljanak át az Úr oldalára, legyenek egyek a testülettel, s ne akadályozzák többé azokat, akik teljesen az Úr oldalán akarnak lenni.

Az a fő oka, hogy annyi hitvalló Krisztus tanítványa súlyos kísértésbe esik, s annyi megbánnivalót halmoz föl, hogy nem eléggé ismerik magukat. Az ellenség ezen a ponton rostálta meg oly súlyosan Pétert, s itt viszik ezrek zátonyra hitüket. Nem veszitek komolyan helytelenségeiteket, tévedéseiteket, s nem bánkódtok miattuk szívetek mélyéből. Kérve kérlek, tisztítsátok most meg magatokat az igazság iránti engedelmesség által. Lépjetek összekötetésbe a mennyel. S bárcsak az Úr megmentene titeket az öncsalástól.