A következő bizonyságtételt, melyet legutóbbi, 1875. január ötödikén nyert látomásban kaptam, a vermonti tábori összejövetelen, 1875 augusztusában, sátramban írtam le, az istentiszteletek szüneteiben. A következő nyár fejleményei teljesen igazolták a bizonyságtétel látszólagos szigorát. Szeptemberben részleteket olvastam föl a gyülekezet előtt, s nagyszerű munka kezdődött tevékenységünk nyomán; s most a gyülekezetnek javára és mások javára is, e szerény írásban közlöm bizonyságtételemet.”

Sötétség veszi át a hatalmat ott, ahol kizárólag Isten Lelkének kellene uralkodnia. Mégis a munkába állók közül csak kevesen látják be a személyes erőfeszítés és egyéni felelősség szükségét, bármilyen ágazatban foglaltak is helyet. Kevesen érzik át a végzett munka szent voltát. Köznapi vállalkozásokkal tartják ezt egy szinten levőnek.

Önzés uralkodik sokakon, noha tudniuk kellene, hogy az önfeláldozó szeretet élete a béke és szabadság élete. Akik azzal keresik a boldogságot. hogy kielégítik önző étvágyaikat, s főképp érdekeikre ügyelnek, azok rossz nyomon járnak, hogy boldogságra leljenek, akár e földön is. Aki a legkisebb kötelességeiben hűtlen, az hűtlen a jelentősebbekben is. Ha hanyagul végzi a rá háruló apróbb föladatokat, megbízhatóság helyett, alkalmatlannak minősíti magát; azt jelzi ezzel, hogy nincs teljes szíve a munkában, s nem kizárólag Isten dicsősége lebeg a szeme előtt.

Némelyek készek előírni mások kötelességeit, és megérteni mások felelősségének teljes fontosságát, a maguk kötelességeit mégsem készek fölismerni. Személyes hűségre és egyéni felelősségérzetre van szükség, különösen kórházunkban, a kiadóban, a gyülekezetben és iskolánkban. Ha a négy helyen dolgozók figyelmesen meghallanák, hogy Jézus mire utasította őket, ahelyett, hogy azt kérdeznék, mi ennek vagy annak a kötelessége, a mű minden ágában jelentős javulás köszöntene be. Ha mindegyikük szíve ezt mondaná: „Nekem kell figyelnem Krisztus tanításaira, nekem kell engedelmeskednem szavának; senki el nem végezheti helyettem a munkámat; a mások figyelmessége nem teheti jóvá hanyagságomat, akkor fejlődni látnánk Isten művét, mint ahogy még sosem fejlődött.

Ez a húzódozás, ez a másokra várás, hogy azok végezzék el az elvégzendőket, ez lelki gyöngeséget terem, Ha megkíméljük erőnket – ez biztos útja annak, hogy csökkentsük azt. Jézus pontos engedelmességet vár el összes szolgájától. Semmiképpen sem szabad megtorpannotok, vagy kímélnetek magatokat Krisztus szolgálatában. Nincs egyetértés Krisztus és Béliál között, Az Isten munkája iránti odaadás. a gondos figyelem mily hiánya is él ott.

A. szíve nem odaadó Isten iránt, noha képességekkel és tehetségekkel rendelkezik, amelyekről majd számot kell adnia a mindenek adományozójának. Megszenteletlen a szíve, s élete sem méltó hitvallásához; bár több, mint húsz éve Isten szent művének szívében dolgozik. Milyen világosságban, milyen előjogokban részesült pedig! A legritkább lehetőségnek örvendezett, hogy jelentős keresztény jellemet fejlesszen. Krisztus szavai alkalmazhatók rá: mikor Jeruzsálemet siratta: „Bárcsak fölismernéd te is legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! De sajnos. el van rejtve szemed elöl.” Az Isten megtorlása lebeg fejed fölött „mert nem ismered meglátogatásod idejét.”

B.-nek is olyan mintára forog a gondolkodása, mégsem kizárólagosan önző. Mindketten inkább a gyönyört keresik, mint Istent. Viselkedésük homlokegyenest ellenkezik a krisztusi élettel. Nincs bennük szilárdság, józanság, sem Isten iránti odaadás. B.-nél a kegyelem munkája mindenestől felületes. Szeretne ugyan keresztény lenni, mégsem törekszik fönntartani a győzelmet rossz természete s önzése fölött, és hogy a helyesről és helytelenről alkotott meggyőződése szerint cselekedjék. A tettek, nem pedig üres szavak és szándékok kedvesek az Isten előtt.

Az Isten hangját hallottad az intésekben, tanácsokban, figyelmeztetésekben, és a szeretet kérleléseiben. Mégsem elég csupán meghallgatni. „Legyetek megvalósítói az igének, és ne csak hallgatói, különben magatokat csaljátok meg.” Könnyű vitetni magunkat az árral, és hozsannát kiáltanunk a sokasággal; de a mindennapi élet szürkeségében, mikor nem adódik különösebb izgalom vagy rajongás, akkor érkezik el az igazi kereszténység. Ekkor fordul elő, hogy a szíved hideggé válik, buzgalmad alábbhagy, s a vallásos gyakorlatok ízetlenné laposodnak számodra.

Kifejezetten elhanyagolod „Isten akaratának cselekvését. „Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek.” Ez a föltétel; ez az a próba, mely megállapítja, milyen az ember jelleme. Az érzelmek gyakran megbízhatatlanok, bizonytalan védelemnek bizonyulnak, mivel változékonyak, s a külső körülményektől függnek. Sokan ámítják magukat, mert fölajzó benyomásokra támaszkodnak. A vizsga ez: Mit teszel Krisztusért? Milyen áldozatokat hozol? Milyen győzelmeket vívsz ki? Az önző lelkület leküzdése, a hanyag kötelességteljesítés kísértésének való ellenszegülés, egy-egy szenvedély megfékezése, Krisztus akarata iránti készséges, jókedvű engedelmesség sokkal nyomósabb bizonyíték, hogy Isten gyermeke vagy, mint a föl-föllobogó, majd ismét hamvába hanyatló ájtatosság, s az érzelmek vallása.

Mindketten ágaskodtok az intések ellen; sőt elhidegülést és zúgolódást támasztott bennetek legjobb Barátotok ellen, noha ő mindig a javatokat igyekszik elősegíteni, s akit tisztelni minden okotok megvan. Amikor föllázadtatok a szavak ellen, holott ő adta szolgái szájába, hogy viselkedésetek felől hozzátok szólják, akkor elkülönítettétek magatokat tőle, s Isten Lelkét is megszomo¬rítottátok. Nem hallgattatok az intésekre, s ezzel Isten Lelkét utasítottátok el. Elfordítottátok őt szívetektől, hanyaggá s közönyössé váltatok.

A. testvér, neked már értékes lelki tapasztalatokra kellett volna szert tenned a sok év alatt, mióta Isten sok világossággal áldott meg, hogy ösvényedre ragyogjon. Hangot hallottam szólni rólad: „Terméketlen ez a fa. Minek árnyékolják meddő ágai a helyet, amit gyümölcsöző fa foglalhatna el? Vágd ki! Minek is foglalja el a földet.” Majd a kegyelem édes, kérlelő hangját hallottam. Ezt mondta: „Hagyd meg még az idén. Körülásom, megmetszem. Próbáld meg még az egyszer, ha akkor sem terem gyümölcsöt, akkor kivághatod.” A terméketlen fa tehát további rövid próbaidőt kap; kevés haladékot, hogy meddő élete virágba boruljon és gyümölcsöt teremjen. Kihasználod-e a most nyert lehetőséget? Engedelmeskedni fogsz-e Isten Lelke figyelmeztetéseinek? Jézus Jeruzsálemről mondott szavai szólnak most hozzád is, mikor az semmibe vette a Megváltó kegyelmesen fölajánlott üdvösségét: „Jeruzsálem, Jeruzsálem ... hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk gyűjti szárnya alá csibéit, de te nem akartad.” Krisztus kérlelte őket, Krisztus hívogatta őket; szeretetét mégsem viszonozta a nép, melyet megmenteni jött. Te sem viselkedtél jobban a te idődben, mint a szegény, öncsaló, elvakult zsidók az övékben. Kiaknázhattad volna előjogaidat s lehetőségeidet, keresztény jellemet tökéletesíthettél volna; de lázadó a szíved, te nem akartad” megalázni magad, hogy megtérj, és az Isten kívánalmai iránti engedelmesség életét éljed.

A kiengesztelhetetlen érzések és zúgolódások, amit egyesek kimutattak, a te lelkedben is ott gennyesednek: még ha nem is mertél oly nyíltan szólni. Jobb lett volna a kiadónak, s akiket érint, ha már évekkel ezelőtt eltávolítottak volna téged onnan. Minél több fényt nyertél, minél több előjognak örvendeztél, annál kevesebb őszinteséget és igaz életet tanúsítottál. Érzéki és világias a szíved, és elhanyagolod Isten kifejezett szavát. Bár figyelmeztetésekkel és tanácsokkal sáncolt körül, bár a legelvitathatatlanabb bizonyíték állt rendelkezésedre, hogy Isten van e műben, s hogy az ő hangja szól hozzád, mégis megvetetted és visszautasítottad a komoly intéseket, s a helyett a magad önző, csökönyös útját jártad.

Olykor félelem fogott ugyan el mégsem értetted meg soha, mily nyomorult is a lelki állapotod, mennyire kerülget a végveszedelem. Ismételten a közönynek és önzésnek ugyanabba az állapotába estél vissza. Bűnbánatod sosem hatolt elég mélyre, hogy teljes megújulás legyen a gyümölcse. Felületes lelki munkát végeztél csupán, nem azt a teljes átalakulást, mely ahhoz szükséges, hogy Isten előtt elfogadhatóvá tegyen. „Aki engem követ, mondja Krisztus nem jár a sötétben!” Te mégis hitvalló keresztény életed túlnyomó részén sötétben jártál. mert elmulasztottál kapcsolatra lépni a mennyel és elnyerni Isten Lelkének tiszta világosságát.

Ha napról-napra közösségben élnél az Úrral, ha ápolnád magadban az emberszeretetet, akkor kinőnél önzésedből, akkor az Úr szőlőjének buzgó munkása lehetnél! Fölismernéd, hogy a mindennapi élet kötelességeinek hűséges teljesítése hogyan őriz meg az önszeretettől, s a magad kényeztetésétől. Mindez ideig nem voltál szorgalmas, nem törekedtél, hogy napról-napra képzettebb legyél. Hiszen mára már megbízható emberré kellett volna válnod bármily felelős állásra, de önzés nyomta rá pecsétjét bárminek végzésére, amibe fogtál. Okosnak tartottad magad ugyan, mégsem tudtál bölcsességet szűrni le a sok év tapasztalatából.

B. hiú volt, s még ma is az. Pedig szépen haladhatott volna előre, növekedve a kegyességben, de a külső látszat fontosabbnak tűnt előtte, mint a belső lelki ékesség, a rejtett belső ember a maga zavartalan szelídségében s lelki nyugalmában – ez értékes az Isten előtt. Kiadóban dolgozó olyan hitetlenek, akik nem nyerték el a jelen igazság világosságát, mint te, mégis sokkal, de sokkal megbízhatóbbak és lelkiismeretesek, mint ti ketten. Ha megbízható emberek módjára szorgalmasan Krisztussal gyűjtöttetek volna, a nem hívő alkalmazottak közül némelyek már velünk tartanának az igazságban. De a kettőtök élete a botlás köve volt számukra. Isten mélyebb szánakozással és jóakarattal tekint e hitetlenekre, mint akik, noha hisznek az igazságban, cselekedeteikkel mégis megtagadják őt. A hit, melyet, ha kényelmetlen, félre löknek, melyet magukra öltenek, meg újra levetnek, az nem Krisztus vallása, hanem hamisítvány, mely még e világon sem bírja elviselni a fölülvizsgálatot.

Az igaz vallás mindig tagadhatatlanul kitűnik szavainkból, viselkedésünkből, s életünk minden tettéből. Krisztus követőinél a vallásnak sosem szabad elszigetelten állnia az üzleti dogoktól, anyagi ügyektől. Hanem kéz a kézben kell haladnia ezekkel. Szigorúan tartani kell magunkat Isten parancsaihoz a világi dolgok akár legapróbb részleteinél is. A tudatnak, hogy az Isten gyermekei vagyunk, az élet mindennapi kötelességeinek is magasztos jelleget kell kölcsönöznie – ne legyetek hanyagok dolgaitokban, hanem buzgó lelkűek. Az ily vallás a becsület teljes tudatával elviseli a gáncsoskodó világ szemét.

A könyvkiadó alkalmazottai tekintsék magukat Isten intézőinek, végezzék kötelességüket pontosan és hű éberséggel. Mindig lebegjen előttük a kérdés: Isten akaratával egyezve fáradozom-e? A Biblia vallása emelkedetté teszi a gondolkodást, míg valamennyi gondolatunkba Krisztus nem vegyül. Minden tettünk, minden szavunk, életünk minden perce viselje magán szent hitünk pecsétjét. Elközelgett mindenek vége, nincs hát időnk a tétlenségre, vagy hogy Isten szándékai rovására szórakozó életet éljünk.

Az Úr nem hagy gúnyt űzni magából. Akik a kínálkozó alkalmaknak ez időszakában elhanyagolják kegyelmességeit s áldásait, azok áthatolhatatlan sötétséget hoznak magukra, és kiváltják Isten haragját. A Mindenható átka sújtott le Sodomára és Gomorára bűneik és gonoszságaik miatt. Ma is vannak, akik visszaélnek Isten könyörületeivel, s megvetik figyelmeztetéseit. Az ítélet napján elviselhetőbb sorsa lesz Sodomának és Gomorának, mint akik, bár Krisztus nevét viselik, megszenteletlen életükkel mégis szégyent hoznak rá. Az ilyenek félelmes megtorlást gyűjtenek fejükre, arra az időre, bármikor Isten haragja látogatja majd meg büntetéseivel a földet.

Azok a bűnösök, akiknek nem jutott osztályrészül a világosság, és az előjogok, melyeknek a szombatünneplő adventisták örvendeznek, tudatlanságuk miatt Isten szemében kedvezőbb helyzetben, lesznek, mint akik a műn belül dolgozva megbízhatatlannak bizonyulnak, s mégis azt állították, hogy szeretik és szolgálják az Urat. Krisztus könnyei – ott a hegyen – gyötrődő, megszakadó szívéből fakadtak, visszautasított szeretete és választott népének hálátlansága miatt. Hiszen mindvégig fáradhatatlanul fáradozott értük, hogy megmentse őket a sorstól, amelyet a jelek szerint mindenáron magukra akartak zúdítani; ők mégis elutasították kegyelmét, nem ismerték föl meglátogatásuk óráját. Kiváltságuk napja végéhez érkezett, mégis annyira elvakította őket a bűn, hogy nem ismerték föl a véget.

Jézus előre tekintett a századokon, egészen az idők végéig, s mindazok esetét véve, akik önzéssel és hanyagsággal fizették vissza szeretetét és intéseit, s akik a jövőben így fizetik vissza neki – ezekhez intézte komoly szavait, kijelentve, hogy nem ismerik föl meglátogatásuk óráját. A zsidók egyre gyűjtötték maguk köré a megtorlás sötét fellegeit. Hasonlóképpen ma is sokan magukra idézik Isten haragját, mivel nem használják ki lehetőségeiket, mivel megvetik Jézus tanácsait és szeretetét, szolgáit pedig utálják és gyűlölik, amiért az igazságot szólják.

Az egész világon nincs hely, ahova olyan tündöklő fényt adományozott volna az Úr, mint nálunk, ősi Jeruzsálem sem részesült nagyobb kedvezésben, amint a menny sugarai ragyogtak az ösvényre, melyen Jeruzsálem népének járnia kellett. Mégsem jártak hű engedelmességgel a világosság déli verőfényében, sem Istent szolgálva éjjel és nappal. A beteges, eltörpült vallás annak következménye, ha nem követjük az Úr Lelkének kijelentett fényét. Mikor gyakoroljuk az igét, akkor erőnk és szeretetünk egyre növekszik, s a keresztény erényeket is csak gondos műveléssel lehet kifejleszteni.

– …ban némelyek állapota valóban riasztó. Különösen az ifjúság túlnyomó részének esetében. Családok költöznek ide a megállapodással, hogy nem válnak kolonccá a gyülekezet nyakán, hanem segítség legyenek. Jelentős há¬nyaduk esetében mégis az ellenkezője lett a következmény. A szülők ha¬nyagsága, hogy helyesen fegyelmezzék gyermekeiket, sok családban a gonoszság burjánzó forrása lett. Nem fékezik meg a fiatalokat, amint kellene. A szülők nem követik Isten szavának idevágó utasításait, így a gyermekek a maguk kezébe vették a gyeplőt. A következmény az lett hogy legtöbbször ők uralkodnak szüleiken, ahelyett, hogy alávetnék magukat a szülők tekintélyének.

A szülők vakok gyermekeik tényleges állapota felöl, mivel a gyermekeknek sikerült félrevezetni őket. Bár maguk elvesztették a gyermekeik fölött az uralmat, mégsem szeretik, ha más igyekszik megfékezni őket, vagy a helyesbítés szándékával rámutatni hibáikra. A szülők, akik fegyelmezetlen és neveletlen gyermekeket hoztak a népes gyülekezetbe –…on, megkötötték Isten ügyének kerekét. Sokan elhanyagolják kötelességüket, hogy az Úr intelmei szerint és az Úr félelmében neveljék gyermekeiket; s mégis ők beszélnek a legtöbbet az …-i fiatalok gonoszságáról, noha az ő gyermekeik rossz példája és gonosz légköre rontotta meg a többi fiatalt.

Ezek a családok rótták e gyülekezetre a legsúlyosabb terheket mivel helytelen elképzelésekkel jöttek ide. Tökéletesnek képzelték a gyülekezetet, s elvárták, hogy a gyülekezet vállalja a felelősséget, hogy keresztényeket faragjon a gyermekekből, akiket ők, a szülők, képtelenek megfegyelmezni s kordában tartani. Ez megsemmisítő súllyal veti magát a gyülekezetre. Pedig segítség lehetnének, ha föladnák önzésüket, ha Isten tiszteletére törekednének, s ha javítanák, jóvátennék az életükben elkövetettnek hibákat. Ez azonban eszük ágában sincs. Távol tartják magukat, készen gáncsolni él lelkiség hiányát a gyülekezetben, melynek legsúlyosabb szerencsétlensége épp az, hogy sok olyan akad köztük, mint ők – koloncok, 'megszenteletlen szívű és életű személyek, akik viselkedése mindenestől csapnivaló. Az …-i intézményünk túl sok betegségekkel teli, élettelen testet visel magán, hogy jóléte és lelki életre-valósága meg ne sínylené.

A gyülekezet szenved az önzetlen keresztény munkások hiánya miatt. Ha akik a legtöbb esetben képtelenek ellenállni a kísértésnek, s túl erőtlenek, hogy megálljanak a maguk lábán – ha ezek távol maradnának erről, akkor sokkal tisztább lenne a lelki légkör e városkában. Akik a mások hibáinak és gyöngeségeinek szemetjén élnek, s akik embertársaik hanyagságainak, mu1asztásainak beteges, ártalmas kigőzölgését szívják magukba, akik a gyülekezet dögevőivé teszik magukat. nincsenek előnyére a közösségnek, melyben élnek, sőt, tényleges nehézségeket jelentenek azok számára, akiknek a nyakába varrták magukat.”

A gyülekezetnek nem koloncokra, hanem buzgó, lelkiismeretes munkásokra van szüksége; nem gáncsoskodókra, hanem a Sion építőire. Valójában hittérítőkre van szükség a mű népes szívében, olyanokra, akik nem adják föl az erődöt, hanem igazak lesznek, mint az acél, hogy megóvják azok becsületét, akiket Isten az ö művének élére állított, s akik megtesznek mindent, hogy támogassák az ügy mindmegannyi ágát, még a maguk érdekeinek, sőt, ha kell, életüknek föláldozásával is. Velem mégis azt közölte az Úr, hogy alig néhány akad, akinek teljesen lelkébe kovácsolódott volna az igazság, aki el bírná viselni Isten elevenig ható vizsgálatát. Sokan megragadták az igazságot, de csak kevesen, akiket át és átjárt volna, hogy átalakítsa szívüket, megtisztítva őket az önzéstől. Ott vannak, akik a munkában segíteni jöttek, valamint sok régi tag is, akiknek félelmetes elszámolást kell még tartaniuk Istennel, amiért a maguk szeretetével és megszenteletlen életükkel akadályozzák munkáját.

A vallásnak nincs megmentő hatalma, ha a hitvallók jelleme nem egyezik hitvallásukkal. Isten kegyelmesen nagy világosságot adott népének; de az ellenfélnek is megvan a terve, melyet nyélbe akar ütni. Ezért a mű népes szívében dolgozókra gyakorolja a legnagyobb nyomást. Önző, megszenteletlen férfiakat és nőket ejt foglyul, s kémekké neveli őket, hogy sasszemmel figyeljék Isten hű szolgáit, hogy folyvást belekössenek szavaikba, tetteikbe, és indítékaikba, hogy gáncsoskodjanak, s lázadozzanak is az intések és figyelmeztetések miatt. Az ördög ezek által szítja a gyanút és irigységet, s igyekszik gyöngíteni a hűek bátorságát, a megszenteletlenek szája íze szerint szólni, semmissé téve Isten szolgáinak fáradozásait.

Az ellenfél óriási hatást gyakorol a szülőkre neveletlen, fegyelmezetlen gyermekeiken át. A szülői hanyagság bűne áll bejegyezve sok szombattartó szülő ellen. A pletykálkodás szelleme az ördög egyik igen hathatós eszköze, fegyvere, hogy elégedetlenséget és civakodást szítson, hogy elidegenítse egymástól a jó barátokat, hogy aláássa sokak álláspontunk igazába vetett hitét. Egyesek készségesen hánytorgatják a hibákat és tévedéseket, melyek, szerintük, másokban találhatók, különösen azokét, akik rendíthetetlenül hirdetik az intő és figyelmeztető üzeneteket, amelyeket Isten közölt velük.

A panaszkodók gyermekei hallják ezt, s a kiábrándulás mérgét szívják magukba. A szülők így vakon bezárják az utakat, ahol el lehetne érni gyermekeik szívét. Hány család fűszerezi naponta étkezéseit pletykákkal. Egyre zsigerelik barátaik jellemét – ezt szolgálják föl naponta csemegének. A rágalmazás ízes darabkáját adják körül az asztalnál, hogy mindenki hozzászólhasson, a gyerekek is, noha ezzel Istenre hoznak gyalázatot. Jézus mondja: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Ezért akik Krisztus szolgáit rágalmazzák, azok Krisztust vetik meg, őt bántják.

Olyanok, akiknek pedig kötelességük lenne erkölcsileg támogatni Krisztus szolgáit, tiszteletlenül, sőt, a legmélyebb megvetéssel szólnak róluk. A gyermekek hallják szüleik tiszteletlen megjegyzéseit Isten szolgáinak komoly figyelmeztetéseiről és intéseiről. Megértik a gúnyos tréfákat és becsmérlő szavakat, melyek időről-időre megütik fülüket, s ez hajlamossá teszi őket, hogy gondolkodásukban egy szintre hozza a szent és örökkévaló dolgokat a közönséges világi ügyekkel. Mily szörnyű rombolást végeznek e szülők, hogy már kicsi korukban hitetlenné teszik gyermekeiket, így nevelik őket tiszteletlenségre, lázongásra, ha a menny megfeddi a bűnt. A lelki tisztátalanság csakis győzni tud, ahol ily gonoszság létezik. S épp ezek az apák és anyák, akiket az ellenség megvakított csodálkoznak, hogy miért hajlanak gyermekeik hitetlenségre s a Biblia igazságai iránti kételkedésre. Ámuldoznak, hogy miért olyan nehéz elérni őket erkölcsi s vallásos hatásokkal. Ha lenne lelki látásuk, akkor mint családi légkörük következményét ismernék föl ezeket – féltékenykedésük és bizalmatlanságuk szülöttét. Így nevelnek föl sok hitetlen embert hitvalló keresztények családjában…

Sokaknak különös örömet okoz, ha azok képzelt vagy valódi hibáit hánytorgatják és boncolgatják, akik Isten ügyének intézményeibe hordoznak súlyos felelősségeket. Elfeledkeznek az elért jó eredményekről, a jó hatásokról, a fáradhatatlan munka, s a mű iránti rendíthetetlen odaadás gyümölcseiről. S látszólagos melléfogásra, jelentéktelen ügyre rögzítik figyelmüket, mélyet, szerintük, jobb eredményekkel lehetett volna elvégezni. Holott az igazság az, hogyha rájuk bízták volna e föladatokat, vagy nem lettek volna hajlandók megmozdulni az üggyel járó csüggesztő körülmények miatt, vagy még tapintatlanabbul intézték volna a dolgokat, mint akik Isten gondviselésének útmutatása nyomán végezték a munkát.

E fesztelen fecsegők belemélyítik fogukat a munka valamelyik kevésbé kellemes vonásába, ahogy a zuzmó a szikla durvább felületébe kapaszkodik. Ezek azért törpék Lelkileg, mert a mások hibáin és gyöngeségein csámcsognak. Erkölcsileg képtelenek fölismerni a jó és nemes cselekedeteket, az önzetlen törekvéseket, a valódi hősiességet s önfeláldozást. Nem válnak egyre nemesebbé és magasröptűbbé az életükben és reményeikben, sem, elgondolásaik és terveik bőkezűbbé és nagylelkűbbé. Nem ápolják magukban a szeretetet, melynek a keresztény életét kellene jellemeznie. Egyre csak züllenek minden múló nappal, egyre szűklátókőrűbbé lesz az előítéletük, a nézeteik. Kicsinyesség az elemük, s a légkör, amely körülveszi őket, méreg a béke, és méreg a boldogság számára.

….helység súlyos bűne, hogy nem becsüli meg azt a világosságot, melyet Isten szolgáin át nyújt nekik. Krisztus mondta apostolainak: „Aki befogadja, akit küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.” Ebből félreérthetetlenül kiviláglik, hogy akik elvetik Isten szolgáinak üzeneteit, azok nemcsak a Fiút, hanem az Atyát is elutasítják.

Ismét így szól: „Ha betértek egy városba, és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, s mondjátok: Még a port is lerázzuk rátok, mely várostokban ránk tapadt, de tudjátok meg: Közel van isten országa. Mondom nektek, Sodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak. Jaj neked Korazim! Jaj neked Betsaida! Ha Tirusban és Sidonban történtek volna ezek a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusnak és Sidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek. És te, Kapernaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”

Mennyire félelmetesen komolyak is ezek a szavak! Milyen fontos, hogy ne vessük el a figyelmeztetéseket s intéseket, melyeket az Úr szerény eszközein át közöl; mert ha megvetjük a hírnökei által hozott üzenetet, a világ Megváltóját, a dicsőség királyát vetjük meg. Sokan vállalják e rémítő kockázatot, s ezzel magukra hárítják Isten rosszallását. A Mindenható nem hagy gúnyt űzni magából, sem, hogy következmények nélkül semmibe vegyék a szavát.

C. és D. testvéreink nem hozták meg a könnyebbséget az ügy számára …on, melyet hozniuk kellett volna. Ha mindketten alázatosan, Isten félelmében hozzáfogtak volna, és kitartottak volna a jócselekedetekben, mind a gyülekezetben, mind a kiadóban, nagy áldás lehettek volna az Isten művére. Ha átérezték volna Isten iránti felelősségüket, hogy neveljék, s fegyelmezzék gyermekeiket méltó példakép lehetnének mások előtt. E gyermekeknek nemcsak iskola-műveltségre van szükségük, hanem családi nevelésre is, hogy szellemi és erkölcsi erejük kellő arányban „fejlődjék, hogy mindkettő el-nyerje a kívánt foglalkoztatást. Azért kell kifejlesztenünk a gyermekek testi, szellemi és lelki képességeit, hogy helyesen kiegyensúlyozott jellemet alakítsanak.

A gyermekekre felügyelni kell, őrködni fölöttük, s fegyelmezni őket, hogy ezt helyesen elérhessük. Hozzáértést és türelmes igyekezetet követel helyesen alakítani a fiatalokat. A rossz hajlamokat gondosan meg kell fékeznünk, gyöngéden korholnunk; helyes irányában kell serkentenünk a gondolkodást. Bátorítsuk a gyermeket, hogy uralkodjanak magukon, s mindezt bölcsen kell végeznünk, máskülönben csak hátráltatjuk a kívánt eredményt.

A szülők méltán megkérdezhetik: Kicsoda alkalmas erre? Csakis Isten, s ha kihagyják őt a számításból, ha nem keresik segítségét és tanácsát, akkor valóban reménytelen a föladatuk. Mégis imával, a Biblia kutatásával és buzgó lelkesedéssel nemesen sikert érhetnek el e fontos kötelesség terén, ami százszorosan megfizeti nekik az idejüket és gondoskodásukat. De mi legtöbbször pletykázással és a külső megjelenés felőli aggodalmakkal töltjük el az értékes időt, melyet Istentől származó erőért s bölcsességért elrebegett imával kellett volna eltöltenünk, hogy eleget tehessünk e lehető legszentebb megbízatásnak. A hit által az üdvösségre értelmes szülők úgy rendezik majd környezetüket, hogy kedvező legyen arra, hogy gyermekeikben helyes jellemet alakítson ki. Ez csaknem mindig módjukban áll. Hiszen kezükben a bölcsesség forrása, melyből ki tudják meríteni az összes idevágó, kellő ismeretet.

Legyen a Biblia a tankönyvük, hiszen gazdag a tanításokban. Ha a Szentírás elvei szerint szoktatják gyermekeiket, nemcsak ifjú lábukat helyezik a helyes ösvényre, hanem maguk is fölismerik, miként tegyenek eleget legszentebb kötelességüknek. Nehéz kitörölni a fiatalok értelmére tett benyomásokat. Mily fontos tehát, hogy a helyes benyomások érjék őket, a helyes irányba hajlítva a fiatalok hajlékony képességeit

Egyes szülők gyermekeikkel együtt …-re költöztek, s a gyülekezet ölébe ejtették gyermekeiket, mintha csak elhárítottak volna magukról mindennemű felelősséget a gyermekek erkölcsi és vallásos nevelése felől. C. testvér és testvérnő, D. testvér és testvérnő a leghatározottabban csődöt mondott gyermekeik fegyelmezése, de a maguk helyes igazgatása terén is. Gyermekeik kérkednek szabadságukkal, azzal, hogy azt tesznek, ami nekik tetszik. Fölmentették őket a házi kötelességek alól, a korlátozásokat pedig megvetik. A hasznos élet a gyötrelem életének tűnik előttük. A laza családi kormányzás alkalmatlanná tette őket bármily foglalkozásra, s ami ennek magától értetődő következménye, az iskolai fegyelem ellen is lázadoznak. Szüleik elhiszik a gyermekek panaszait, s amikor egyetértenek velük képzelt sérelmeikben, helytelenségekre bátorítják gyermekeiket. A szülök sokszor kimondott hazugságoknak adnak hitelt, melyekkel csalárd gyermekeik vezetik félre őket Néhány ilyen féktelen és színlelő gyermek oda tud hatni, hogy ledöntsenek minden tekintélyt az iskolában, s a gyülekezetben is romlásba vezetik a fiatalokat.

A mennyben tökéletes rend, tökéletes egyetértés és tökéletes összhang uralkodik. Ha a szülők annyira hanyagok, hogy megfelelő kormányzat alatt neveljék föl gyermekeiket a földi életben, hogyan remélhetik, hogy alkalmas társaknak minősítik őket a szent angyaloknak béke és egyetértés világában? A gyermekeik gonoszságait fehérre festő, elnéző szülők, olyan elemet hoznak létre, amely viszályt vezet be a társadalomba, s aláássa a tekintélyt mind az iskolában, mind a gyülekezetben.

A gyermekeknek figyelmesebb gondozásra és irányításra van szükségük, mint valaha. Mert az ellenség mindenáron uralkodni akar gondolkodásukon és szívükön, ki akarja űzni onnan az Isten Lelkét. Korunk ifjúságának félelmetes állapota az egyik legerősebb jelt képezi arra, hogy az utolsó időkben élünk; de sokak romlását közvetlenül vissza lehet vezetni a szülők helytelen kormányzására. Gyökeret vert a megrovás elleni zúgolódás szelleme, ami a tekintély megvetésében termi meg gyümölcsét. Bár a szülők nem örülnek, hogy gyermekeik ilyen jellemet fejlesztenek, mégsem ismerik föl a tévedéseket amelyek azzá tették gyermekeiket, amik.

Éli fölháborodott fiai viselkedésén, mégsem tett sürgősen lépéseket, hogy megfékezze őket. A semmiből gondot nem csináló, engedékeny apát Isten figyelmeztette, hogy megtorlás követi hanyagságát. De az még akkor sem tartotta elég fontosnak, hogy kiirtsa Izráelből az undorító gonoszságot. Neki magának kellett volna tüstént lépéseket tennie, de e helyett nagy beletörődéssel mondta: „Ő az Úr, tegyen, amit jónak lát!” Ha akkor rádöbbent volna hanyagsága teljes bűntudatára, talán még megmenthette volna Izráelt a megalázó vereségtől, s az Isten ládája sem jutott volna az ellenség kezére.

Isten elítélte a hanyagságot, mely félvállról veszi a bűnt és gonoszságot, s az érthetetlen közönyt, amely nem akarja észrevenni a bűn megrontó jelenlétét a hitvalló keresztény családokban. Az Úr nagymértékben felelősnek tartja a szülőket csemetéik hibáiért és oktalan viselkedéséért. Isten nem csak Éli fiait, hanem magát Élit is átkával látogatta meg, s az elrettentő példa legyen figyelmeztetés a mai szülőknek.

Mikor ifjúságunk vészterhes állapotát láttam, mikor elém tárták, hogy a szülők mennyire semmibe veszik gyermekeik jólétét, akkor keserűség és csüggedés szorította el szívemet; angyalok szomorodtak el és sírtak bánatukban. Fiataljaink a világba, az ördög kezébe sodródnak. Egyre kevésbé fogékonyak Isten kegyelmének édes hatásai iránt, egyre merészebbek és kihívóbbak, s egyre inkább semmibe veszik az örökkévaló dolgokat. Láttam, hogy Sátán kitűzi lobogóját olyanok családi fészkére, akik Isten választottainak vallják magukat; ám a tényleg világosságban járóknak föl kellene ismerniük a különbséget az ellenfél fekete zászlaja és a Krisztus véráztatta lobogója között;

Tanítsuk gyermekeinket elvekre, és neveljük őket példamutatásunkkal. A szülők félelemmel és rettegéssel tegyenek eleget súlyos felelősségüknek. Szálljanak buzgó imák az égre Istentől származó erőért és irányításért, hogy eleget tudjanak tenni e kötelességnek. Sok családban csaknem a babakortól egyre vetik a hiúság és az önzés magját a gyermekek szívébe. Alattomos kis számító mondásaikat és cselekedeteiket emlegetik, dicsérik a fülük hallatára, sőt eltúlozva mesélik másoknak is. A kicsinyek megjegyzik ezt és hízik az önhittségük; szemtelenül belevágnak mások szavába, neveletlenek, arcátlanok. A bókok és elnézés növeli hiúságukat és akaratosságukat, míg csak sok esetben a legfiatalabb uralkodik az egész családon, beleértve az apát és anyát is.

Mikor a gyermek érettebb belátásra jut, akkor sem tud szabadulni az ilyen neveléssel kialakított hajlamoktól. Ez a hajlam vele együtt növekszik, s ami csupán jaj de cukinak látszott a karonülő babánál, aljassá, gonosszá válik a férfiben, nőben. Az ilyenek mindenáron uralkodni akarnak társaikon; s ha a többiek nem tesznek eleget óhajaiknak, sértődötten magukba zárkóznak. Ez azért van, mert gyermekkorukban, ahelyett hogy megtanították volna őket az – élet nehézségeinek elviseléséhez szükséges maguk megtagadására, a helyett elkényeztették őket.

A szülők gyakran kényeztetik és dédelgetik fiatal gyermekeiket, mert így „könnyebbnek” tűnik bánni velük. Zökkenésmentesebbnek tűnik, ha rájuk hagynak mindent, mintha korlátot szabnak féktelen hajlamaiknak, melyek oly igen erősen támadnak föl a kicsikben. Pedig ez csupán gyávaság. Gonosz dolog így kibújni a kötelesség alól. Mert eljön az idő, mikor e gyermekek, akiknek vissza nem nyírt hajlamaik teljes méretű gonoszságokká növekedtek, gyalázatot és szégyent hoznak majd magukra, s családjukra is. Úgy lépnek ki a munkás életbe, hogy nincsenek fölkészülve, hogy ellenálljanak a kísértésnek; nem elég erősek, hogy elviseljék a viszontagságokat. Féktelenek, zsarnok hajlamúak, fegyelmezetlenek, inkább másokat igyekeznek akaratuk alá hajlítani, s ha nem sikerül, a világtól mellőzöttnek érzik magukat, s ellene fordulnak.

A gyermekek nem hiába tanulják a gyermekkor leckéit, akár jók, akár rosszak legyenek azok. Fiatalon alakul ki a jellem; vagy jól, vagy rosszul. Otthon talán dicsérik, és hamis hízelgéssel veszik körül őket; hanem kinn a világban mindenki érdemei szerint áll vagy bukik. Akiket otthon halálra kényeztettek, akik előtt minden tekintély fejet hajtott, odakünn naponta mély megaláztatásnak vannak kitéve, mikor kénytelenek másoknak engedni. Sokan még ilyenkor is megtanulják, hol a helyük az élet gyakorlati leckéiből. Fölsülések, csalódások által, fölötteseik szókimondó szavától gyakran megtalálják tényleges szintjüket, s megalázkodva megértik, elfogadják helyzetüket. Ez azonban kegyetlen és szükségtelen kínszenvedés, amin nem kellene átesniük: ha fiatalkorukban helyesen nevelték volna őket.

A legtöbb ilyen félrenevelt úgy éli le életét, hogy sehol sem érzi otthon magát, ott is elbukik, ahol sikeresnek kellett volna lennie. Lassan az a meggyőződés alakul ki bennük, hogy a világ ellenük van, mert nem hízeleg nekik, nem kényezteti őket, s ők azzal állnak bosszút, hogy a világ ellen fordulnak és dacolnak vele. A körülmények néha arra kényszerítik őket, hogy tettessék, de ne érezzék az alázatot; a szerénység azonban erőltetett, s előbb vagy utóbb valódi jellemük bújik elő.

Ha családjuk lesz, zsarnokká válnak, a családban tanúsítanak önző s méltánytalan hajlamot, amit a világban kénytelenek legalább részben rejtegetni. Családjaik érzik meg bőrükön gyerekkori nevelésük csaknem valamennyi hibáját. A szülők miért nevelik úgy gyermekeiket, hogy majd örökké harcban fognak állni mindenkivel, akivel érintkeznek?

Vallásos életüket is a gyermekkori nevelés alakítja. A szomorú próbák, melyek oly veszélyesnek bizonyulnak a gyülekezet jólétére, s melyek miatt a hitetlenek megbotlanak és kételkedve, kiábrándultan fordulnak el, rendszerint a féktelen és lázadó szellemből fakadnak, a korai fiatalságban elkövetett szülői kényeztetés gyümölcse. Hány élet törik így össze, hány bűntényt követnek el a gyorsan föllobogó harag hatására, melyet meg lehetett volna fékezni gyermekkorban, mikor még benyomásokra kész az eszük, amikor még könnyen jóra lehetett fordítani a szívet, s szerető apa keze alatt éltek. Az erkölcsi nyomor mérhetetlen mennyiségének helytelen gyereknevelés az alapja.

Boldogtalanok a gyermekek, akinek megengedik, hogy azt tegyék, amit akarnak. A le nem csillapított szívből hiányoznak a megnyugvás és megelégedés elemei. Hogy jellemünk összecsendüljön a lényünket kormányzó bölcs törvényekkel, ahhoz fegyelmezni és helyesen korlátozni kell az értelmet és szívet. A nyugtalanság és elégedetlenség a kényeztetés s önzés következménye. A szív talaja, mint a kertté, gyomot, bojtorjánt terem, hacsak nem vetnek bele nemes virágmagot, ha nem gondozzák és művelik azt. Amint a természetben, úgy van ez az ember lelkével is.

Az ….-i ifjúság megdöbbentő állapotban van. Míg néhányan a gyülekezetben is belekötnek a felelős vezetőkbe, míg hibát találnak és zúgolódnak az intés ellen, kételyeikre célozgatva, s mások dolgairól pletykálva, lelkük sötétségbe borult, s gyermekeiket is olyan lelkület erjeszti kovásszá, mely szüleiket rágja. Ez a hajlam arra jó, hogy aláássa a fegyelmet és a tekintélyt. Isten a szülőket tartja felelősnek a rájuk bízott fiatalok rosszindulatáért és lázadásáért.

Az ördögnek gyönyörűen sikerült nyélbe ütni terveit. Tapasztalt férfiak, családfők, akik makacs konokságot tanúsítanak, ha valaki ellenükre tesz, világosan bebizonyítják, hogy nem bírnak vagy nem is akarnak uralkodni magukon. Hogyan lehetnének hát eredményesek, mikor gyermekeiken kellene uralkodniuk, akik nyomdokaikat követve, föllázadnak apjuk tekintélye és minden más korlátozás ellen, épp ahogy a szülők lázadoznak a gyülekezet, és az alkalmazóik ellen? Némely hitvalló keresztény Sátán kezére engedte át magát, az ő eszköze lett. Azzal befolyásolnak embereket az igazság ellen, hogy meg tagadják fölötteseiknek az engedelmességet, s nyugtalan elégedetlenséget tanúsítsanak. Bár vallják az életszentséget, mégis a Mindenható ellen törnek. S mielőtt rádöbbennének bűnük szörnyűségére, addigra már meg is valósították az ellenfél célkitűzését. Megtették a rossz benyomást. sötétséget árasztottak; Sátán nyilai céljukba találtak. Bizony, a morzsányi kovász megkelesztette az egész tésztát. Hitetlenség lopakodik be, s beletapad azok gondolatai közé, akik máskülönben teljesen elfogadták volna az igazságot.

Közben Sátán ezen alkalmi munkásai ártatlan képpel nézik a kételkedésbe tévelyedetteket, akikre nem hat az intés vagy kérlelés. S amíg mélyebben belemerülnek a hitetlenségbe, mint amennyire ezek el mertek kalandozni, áltatják magukat, hogy ezekhez képest ők erényesek, igazak. Sehogy sem értik, hogy e szomorú esetek az ő féktelen nyelvük és gonosz lázongásuk áldozatai – hogy a megkísértettek az ő rossz hatásuk alatt buktak el. Ők indították útjukra a nehézségeket; ők vetették el a rendbontás és hitetlenség magvait.

Senkinek sem nézhető el olyan gyermekeket hozni -re, akik nem állnak szüleik fölügyelete alatt. Ha szüleik semmibe vették Isten szavát gyermekeik tanítása és nevelése dolgában, akkor semmi helyük -en. Az ilyen gyerekek csak eszközül szolgálnak az ottaniak elzüllesztéséhez, de egyenetlenséget is hoznak oda, ahol békének és derűnek kellene uralkodni. Az ilyen szülők lássanak gyermekeik megfékezéséhez és fegyelmezéséhez, mielőtt az ….-i gyülekezet nyakába varrnák őket.

Sokan olyan bűnösek gyermekeik elhanyagolása terén, mint Éli volt, s Isten büntetése oly bizonyosan megnyugszik rajtuk, mint Élin. E. testvér esete szembeötlő példa erre. Isten nemcsak gyermekeire nyújtotta ki megtorló haragjának kezét, hanem őrá magára is. Isten szava, bár félreérthetetlen volt, a testvér mégis láb alá taposta intéseit; figyelmeztetéseket kapott, intések érték, de mindet eleresztette a füle mellett, ezért átok sújtott rá. Borzalmas, ha elha¬nyagoljuk a gyermekek nevelését. Nemcsak, hogy elvesznek emiatt, hanem maguk a szülők is annyira eltávolodtak Istentől, hogy teljesen elvesztették szent felelősségük tudatát, -ők is rémítően veszedelmes helyzetben vannak, ami az örök életet illeti.

Kényeztető és elnéző szülők! Hadd mondjam el tanításul a Biblia utasítását, hogy mint kell bánnunk a lázadó fiúval: „Ha valaki rossz útra tévedt, önfejű fia van, aki nem hallgat apja és anyja szavára, s még akkor sem hajlik szavukra, mikor megbüntetik, apja és anyja fogja és vezesse a város vénei elé a város kapujához. Jelentsék a város vénjeinek. Ez a mi fiúnk rossz útra tévedt és önfejű, nem hallgat szavunkra, iszik és tékozol. Erre a város férfijai kövezzék agyon. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! S tudja meg e dolgot egész Izráel, és féljen!"

A könyvkiadóban gondosan ügyeljünk mind a fiatalokra, mind az öregekre, nehogy olyan legyen a légkörük, mely homlokegyenest a kiadó kitűzött célja az ellen hat. Ha Istentől és az igazságtól elvezető légkörű alkalmazottat találunk, pillanatig se habozzunk felőlük. Azonnal hagyják ott a kiadót; mert csak tékozolják a Krisztusét, ahelyett hogy vele gyűjtenének. Valójában az ördög szolgái.

Ha olyan fiatalok vannak a kiadóban, akik nem tartják tiszteletben szüleik szavát, akik fegyelmezetlenek odahaza, megvetve a tanácsot és féken tartást, ezeket Isten átka fogja sújtani. De nemcsak rajtuk nyugszik meg az átok, ha továbbra is alkalmazzuk őket, hanem a kiadón is, és alkalmuk nyílik, hogy a többi – fiatalt is megrontsák. A kiadóban a vezetők felelősek az ott uralkodó légkörért. S ha közönyösek az alkalmazásukban levő engedetlenek, s konokok viselkedése iránt, akkor ők is részesek bűnükben.

Egy ideje bűnpártolás folyik ….-on. Isten más rendszert követel. Válogassuk meg a kiadóba fölvett fiatalokat – azokat vegyük be, akik az Isten ügyéhez fűződő kapcsolatuk által javulni, finomulni, nemesedni készek. Hű, megbízható katonákra van szükség a kötelesség őrhelyén, de különösen a mű népes szívében. Az igazság hitvalló; mint éber örök őrködjenek a kiadóban az ügy érdekei fölött. Szentül óvják magukat és egymást a lelki szennyeződéstől.

Akik tele szívták magukat az önállóskodás szellemével, majd ide jöttek -re tanulni az iskolánkba, azt képzelve, hogy azt tehetik, ami tetszik, azokat gyorsan ábrándítsuk ki és helyezzük kellő fegyelem alá. De különösen az -on lakó fiatalokat kell a legszigorúbb szabályok alá fognunk, megőrizni becsületességüket és jó erkölcsüket. Ha nem hajlandók alávetni magukat a fegyelemnek, zárjuk ki őket az iskolából, – különítsük el azoktól, akiket példájuk megront.

A távol elő szülők – ha távoli iskolába küldik gyermekeiket, számítanak rá, hogy ott helyes erkölcsi nevelésben részesülnek, és káros hatásoknak sem lesznek kitéve. Tartozunk annyival iskolánk pártfogóinak, hogy megtisztítsuk iskolánkban az erkölcsi légkört. A helyes erkölcsi magatartás hiánya és az igazi erény semmibevevése üti most föl a fejét egyes ifjak és lányok között …on. Ezek közül némelyek alacsony erkölcsi szinten állnak, s a távolról ide kül¬dött tanulókra is kihatnak, akik itt híjával vannak a szülői tanács és védelem előnyeinek. Azonnal lépéseket kell tennünk, mert nagyon komoly s fontos ez.

…-n néhány fiatalnak erkölcsromboló a légköre, Dicséretre méltónak tartják, ha függetlenségükkel tüntetnek, ha tiszteletlenek szüleik szava iránt. Pál pontosan leírja az ilyen ifjakat: „Tudd meg, hogy a végső napokban veszedelmes idők következnek, Az emberek önzők lesznek, kapzsik, kérkedők, kevélyek, szitkozódok, szüleiknek engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők, fölfuvalkodottak. Inkább a gyönyört keresik majd, mint Istent.”

Az ilyenek rossz légköre súlyos károkat okoz az …-j ifjúságban. Beszédjük, magaviseletük és példájuk megvetésre méltóan alantas. A szilárd erkölcsű, s magasröptű gondolkodású fiatalok nem lelnek örömet társaságukban, ezért nem hat rájuk a légkörük. De olyan ifjak és lányok is vannak ott, akik éppen az ilyenek társaságát szeretik. Az ellenfél komoly sikert ér el így, mivel eltompítja azok lelki érzékenységét, akik addig hittek az igazságban, és mert hamis elképzelésekkel ködösíti be az agyukat, míg csak nem tudják többé megkülönböztetni a helyeset a gonosztól. Majd olyat sugall, ami aláássa Isten választott szolgáiba vetett bizalmat, s a leghatározottabb hitetlenségre vezeti őket.

Ha a fiatalok azok társaságát választanák, akik becsületére is válnak hitvallásuknak, sok fenyegető veszélytől megmenekülnének. Az ördög arra tör, hogy tönkretegye azokat, akik bár nem ismerik a cseleit, mégsem tartják fontosnak, hogy imaéletet éljenek és meghallgassák tapasztalt, istenfélő barátaik tanácsát. Sok fiatal olyan elhatározással jött -re, hogy jóravaló keresztény életet él majd, olyanok társaságába esik, akik a barátság álarca alatt az ellenfél csapdájába vezetik őket. Az ellenség nem mindig közelit ordító oroszlánként. Gyakorta a világosság angyalaként jelenik meg, barátságot színlel, kísértéseket tereget elénk, melyeket nehéz visszautasítani a tapasztalatlannak. Olykor azzal éri el félrevezető célját, hogy a gyanútlanokból sajnálkozást vált ki, s ok nélkül üldözött igaz emberként jelenik meg előttük.

Az ellenfél készséges eszközöket talál aknamunkája végzésére. Hosszú évezredek szerzett tapasztalata van ez irányban, melyet itt latba vet, hogy nyélbe üsse ártó terveit. A járatlan fiatalok Sátán kezére játsszák magukat, hogy eszközül használja őket lelkek romlásba vezetéséhez. Akik engednek hatalmának, nem lesznek boldogok tőle. Sosem elégedettek, sosincs lelki békéjük. Elégedetlenek, civakodók, lobbanékonyak, hálátlanok, konokok. Ilyen az egyik ifjú, akiről most szólok. De ha őszintén megtér és megváltozik, Isten megkönyörül rajta. Jézus elfedező vére még most is tisztára moshatja bűneit.

A világ Megváltója az örökélet ajándékát kínálja a tévelygőnek. Gyöngédebb szánakozással várja, hogy elfogadják szeretete és megbocsátása ajánlatát, mint a földi szülő vágyakozik, hogy megbocsásson csökönyös, megtérő, szenvedő fiának. Utána kiált a tévelygőknek: „Térjetek vissza hozzám, s én is visszatérek hozzátok.” Ha a bűnös akkor sem akar hallgatni a kegyelem szavára, mely gyöngéd, szánakozó szeretettel hívja, akkor sötétben marad a lelke. Ha semmibe veszi az ajánlott alkalmat, és folytatja gonosz útját Isten haragja fog váratlan percben rátörni: „Akit sokszor intenek, mégis önfejű marad, az rögtön összetörik, és nincs menekvése.” Ez az ifjú semmibe vette apja te-kintélyét s megveti a korlátozást. Az Úr félelme a bölcsesség kezdete. Ez az alapja a helyes nevelésnek. Akik kedvező lehetőségük dacára sem tanulták meg e fontos leckét, azok nemcsak alkalmatlanná teszik magukat, hogy Isten ügyében szolgáljanak, hanem ártalmasak a közösségre nézve is, ahol élnek.

Salamon inti az ifjúságot: „Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását! Hisz díszes koszorú ez a fejedre, ékes aranylánc a nyakadba. Fiam, ha bűnösök rosszra csábítanak, ne egyezz bele. Hangosan kiált az utcán a bölcsesség, és a tereken is fölemeli hangját. Kiabál a lármás utcák elején, a kapuk nyílásánál a városban. Meddig kedvelitek, Ó, ti éretlenek, az éretlenséget, ó ti szemtelenek, a pimasz fecsegést? Meddig gyűlölik az észt az esztelenek? Hallgassatok korholó szavamra! Kiöntöm előttetek egész lelkemet, és a szavaimat elétek tárom:

Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam, semmibe vettétek minden tanácsomat és a feddésemmel mit sem törődtetek. Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés, ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlástok, ha utolér az ínség és a szorongattatás. Akkor hívnak, de nem felelek, akkor keresnek, de nem találnak. Mivel gyűlöletes volt előttük a belátás, és az Úr félelmét kevésre 'becsülték, mivel elvetették tanácsomat, és a korholásomat megvetették, azért most csak egyék tetteik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek. A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk, jómódjuk tönkre teszi a bolondokat. De aki rám hallgat, biztonságban élhet, nyugodt lehet, nem kell rettegnie a bajtól.”

Rendet kell tartanunk …-en, különböző intézményeinkben. Nem szabad megtűrnünk az engedelmesség megtagadását, a fegyelem megsértését. Senkit sem szabad megtartanunk a kiadóban, akiket bár szombattartó szülők neveltek) akiknek noha előjoguk, hogy ismerik az igazságot mégis föllázadnak tanításai ellen. Senkit sem tűrjünk meg az Isten művében, aki lenézőn szól szent hitünkről, vagy tiszteletlenül bánik vele. Akik már régen ott dolgoznak, s elég alkalmuk nyílt megismerni hitünket, mégis szembeszegülnek vele, ne tartsuk meg alkalmazásban. Rossz hatásuk az igazság ellen érvényesül, ha továbbra is hanyagul bánnak a világossággal, és ha megvetik az üdvösséget. Ez a közöny lehűti mások hitét, elvonja őket Istentől. Ezek megátalkodott bű¬nüket nem bánó emberek, akikre lehetetlen mély benyomást tenni; ne foglal¬janak el olyan állásokat, melyeket másokkal tölthetnénk be, akik tisztelik az igazságot, s engedelmeskednek Isten Lelke hatásának, mivel ily közeli kapcsolatban állnak szent ügyével.

A kiadóban levő fiatalok légköre nem kielégítő. A. és B. lényegében az ügy ellen dolgozott. Beszédjüknek és viselkedésük hatása megundorította a hitetleneket, elfordította őket hitünktől s Krisztustól. A fiatalok, akik nem engedelmeskednek Isten szava figyelmeztetéseinek, és semmibe veszik Lelkének bizonyságtételét, csak élő átok lehetnek a kiadóban; el kell távolítanunk őket.

Erkölcsromboló légkörű fiataloknak nincs helyük főiskolánkban. Akiket megszállt a szerelemvágyó érzelgősség, s a főiskolába járást csak jó alkalomnak tartják az udvarolgatásra, és nem helyénvaló figyelem tanúsítására egymás iránt, azokat a legszigorúbb korlátozások alá kell helyeznünk. Föltétlenül fönn kell tartanunk a tekintélytiszteletet. Az igazság és a könyörület édestestvérek, egymás mellett állnak.

Ha nem teszünk határozott lépéseket. helyrehozni az …-i dolgok állapotát, akkor gyors léptekkel erkölcstelenséget és züllést elősegítő hellyé válik. Hát aludni fognak a szülők és az iskola igazgatói, miközben az ördög birtokba veszi a gyerekek értelmét? Isten undorodik a bűnöktől, melyeket a gyülekezet melenget és leplezi melyeket a kiadó elnéz) s melyeknek az atyai ház ad menedéket. A szülők és a vezetők fogják két kézre e kötelességüket, s űzzék ki maguk közül a gonoszt.

Az utolsó időkben élünk. János így kiált: „Jaj, a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal! Tudja, hogy kevés ideje van.” Az ilyen veszélyes időben Krisztus az egyedüli menedék. Az ördög titkon, a sötétben ügyködik. Krisztus követőit csalárdan elvonja a kereszttől, s önző maguk kényeztetésébe és gonoszságba tereli őket.

Legfőbb ügyeink ….-en összpontosulnak, ezért az ellenfél szembeszegül mindennel, ami megerősítené Krisztus ügyét, vagy gyöngítené az ő hatalmát. Szorgosan kovácsolja a terveket, hogy aláássa az Isten művét. Percre sem nyughat mikor látja, hogy a helyénvaló ragadja meg a vezetést. A gonosz angyalok ezredei állnak rendelkezésére, s vezényel ki minden pontra, ahol a menny fénye tündöklik az emberekre. Ide állítja ki őrszemeit, hogy minden elővigyázatlan férfit, nőt, gyermeket elragadjanak, s az ö szolgálatába szervezzenek.

A mű nagy szíve …..-en dobban. S amint az ember szíve éltető áramlatot áraszt a test mindahány részébe, úgy e hely vezetése is, egyházunk főhadiszállása lévén, a hívők egész testületére kihat. Ha az ember szíve egészséges, a szervezetben szétáramló vér is egészséges lesz. S ha már a forrás is szennyezett, akkor az egész szervezet beteges lesz az éltető nedvbe került méregtől. Így van ez mivelünk is. Ha a mű szíve romlottá züllik, akkor az egész gyülekezet, s a föld színén elszórtan levő ágazatai és érdekeltségei, megsínyli a következményeket.

Az ördög legfőbb célkitűzése tehát hitünk főhadiszállásán található. Nem kímél meg semmi fáradtságot, hogy megrontsa a felelős tisztségeket viselőket, s rávegye őket, legyenek hűtlenek ki-ki a megbízatásához. Burkolt célzásokkal csöpögteti gyanúit és féltékenységeit azokba, akiknek pedig kötelessége hűségesen végezni Isten munkáját. Miközben Isten vizsgáztatja, és próbálja e segítőket s alkalmassá teszi őket munkájukra, az ördög megmozgat minden követ, hogy félrevezesse, elámítsa őket, hogy így ne csak magukat pusztítsák el, hanem másokat is serkentsenek, hogy helytelenségeket kövessenek el, és ártsanak a nagyszerű műnek. Füvet-fát megmozgat, hogy megingassa Isten népének bizalmát a figyelmeztetés és az intés hangja ellen, mellyel isten meg akarja tisztítani gyülekezetét, és fölvirágoztatni ügyét.

Az ellenfél terve, hogy gyöngítse Isten népe bizonyságtételekbe vetett hitét. Ezt követi hitünk legfőbb pontjai, álláspontunk oszlopai iránti hitetlenség, majd kételkedés a Szentírásban, s lefelé menetelés a kárhozatba. Amikor kétségbe vonják és föladják a bizonyságtételeket, melyekben azelőtt hittek, az ördög tudja, hogy a magukat megcsalók nem állapodnak meg ennél, ezért megkettőzi erőlködését, míg csak nyílt lázadásra nem szítja őket, ami azután már gyógyíthatatlanná válik, s a vége pusztulás.

Az ellenfél jelentős eredményre tett szert ….-en, mert Isten népe nem őrizte a végeket. Épp azok, akinek munkája felől Isten kijelentette, hogy neki tetsző lenne, ha teljesen neki szentelnék magukat, ezeket vezette félre, hogy ne teljesítsék kötelességüket, s hogy borzalmas s csüggesztő tehernek bizonyuljanak, ahelyett hogy segítők és áldás lennének, mint lenniük kellett volna. E férfiak, kikre az erőd védelmet bízták, jóformán az ellenség kezére árulták el azt. Szélesre tárták a kapukat a fortélyos ellenfél előtt, aki igyekezett elpusztítani őket.

E régi hanyagságuk tette szükségessé, hogy másokat bízzunk meg a felelős tisztségek betöltésével, melyekkel visszaéltek, melyeket elhanyagoltak. Az új tisztséget viselőkben a virrasztásnak e hiánya mintha mentette volna az előbbiek megbízhatatlanságát, azt bizonyítva, hogy mások is épp olyan hanyagok a kötelességek iránt. Sehogy sem értik meg, hogy Isten őket tartja felelősnek minden ellenség nyerte előnyért – mikor beengedik az ellenfelet az erődbe. Az ennek nyomában járó pusztulást és romlást azon hűtlen őrök rovására írják, akik hanyagságukkal az ellenfél ügynökei lettek, hogy az nyerjen meg embereket a pusztulásra. A felelős tisztségeket betöltők Istennél keressenek bölcsességet és irányítást, ne támaszkodjanak a maguk okosságára és belátására. Akár Salamon, buzgón, őszintén esedezzenek hitért és világosságért, s Isten szívesen ad nekik kimeríthetetlen tartalékából.

Isten azt akarja, hogy értelmesen végezzük munkáját, nem pedig csak úgy találom módra. Azt akarja, hogy hittel és gondosan, hogy rá tudja ütni jóváhagyó pecsétjét. Akik szeretik őt, akik félve és alázatosan járnak előtte, azokat megáldja, azoknak meggyógyítja törvénytelenségeit, hogy tökéletesen tudják végezni az Úr munkáját.

Magunkra kell öltenünk a fegyverzetet, és készen állnunk, hogy sikeresen ellenálljunk az ördög mindennemű támadásainak. Nem ismerjük eléggé az ördög rosszindulatát és könyörtelen hatalmát. Mikor az egyik ponton meghiúsítják a terveit, máris új területekre száll, friss módszerekkel, s újra próbálkozik. Csodákat tesz, hogy félrevezesse és elpusztítsa az embereket. Gondosan figyelmeztessük az ifjúságot a gonosz hatalmára. Türelmesen és imád¬kozva irányítsuk őket, hogy ragaszkodjanak Isten szavához, figyelmezzenek az igében levő tanácsra és utasításokra.

A megfeszített üdvözítő érdemeibe vetett életerős hit átsegíti őket a nyomorúság és próba tüzes kemencéjén. A negyedik férfi velük lesz a kemence tüzes hőségében, ami így a tűz szagát sem hagyja ruháikon. Bátorítsuk a gyermekeket, hogy kutassák a Bibliát, s oly szilárd vallásos elvekre tegyenek szert, melyek el bírják viselni a veszedelmeket, amiken kétségkívül át kell esni az utolsó napokban, a világ történelmének lezárása idején élőknek.