A. testvér,

közölték velem, hogy nem készültél föl eredményesen munkálkodni az igeszolgálatban. Egy időben bizonyos siker kísérte ugyan erőfeszítéseidet, de bár ennek nagyobb buzgalomra és lelkesedésre kellett volna ihletnie téged, az ellenkező hatást érte el. Az Isten jóságának rá kellett volna vezetnie, hogy alázatosan folytasd munkásságodat, s bizalmatlan légy éneddel szemben. Te azonban, különösen fölszentelésed után arra kezdtél gondolni, hogy teljes értékű igehirdető vagy, aki nagy helységekben is hirdetni tudja az igazságot. Hanyag lettél, nem éreztél felelősséget a lelkek iránt, s attól kezdve munkásságod alig ért valamit Isten ügye számára. Testi erővel ren¬delkezel, s nem gondolsz rá, hogy olyan felelős vagy fölhasználásáért, mint a gazdag ember a pénze hovafordításáért. Nem kedveled a kétkezi munkát, bár olyan szervezeted van, mely megköveteli az erős izom-igénybevételt az egészség megőrzésére, és szellemi élénkségedért. Ami az egészséget illeti, az izommunka valamennyi lelkészünk számára a lehető legáldásosabb lenne; s bármikor, mikor föl lehet menteni őket az igeszolgálat alól, tartsák kötelességüknek, hogy fogdmeg munkát végezzenek családjuk eltartásáért

A. testvér, alvásra pazaroltál időt, ami egészséged szolgálata helyett, ártott neked. Az elvesztett értékes órákat, melyek semmi jót sem végeztek magadnak vagy másnak, ellened jegyezték a menny följegyzéseibe. „Hanyag szolgák” címszó alatt mutatták meg nevedet. Munkásságod nem fogja elviselni az ítélet kivizsgálását. Annyi értékes időt töltöttél olvasással, hogy képességeid mintegy megbénultak. Helyes szokással teszünk szert egészségre, így kamatoztatjuk, s kamatos kamatoztathatjuk egészségünket. De e minden bankbetétnél értékesebb tökét el lehet pazarolni mértéktelen evéssel-ivással, vagy tétlenül hagyva rozsdálló szerveinket. Föl kell adnunk kedvenc vétkes kielégüléseinket; le kell küzdenünk a lustaságot.

Sok igehirdetőnk azért panaszkodik betegségről, mert nem végeznek elég testmozgást, és túl sokat esznek. Nem értik, hogy e kettő a legerősebb szervezetet is veszélynek teszi ki. Akik akár jómagad, lassú mozgásúak, egyenek nagyon keveset, s ne húzódozzanak a kétkezi munkától. Sok igehirdetőnk fogával ássa-ássa a sírját. Szervezetük, mikor földolgozza a túl sok ételt, csak szenved és súlyosan megterheli az agyat. Mert az egészség elleni minden kihágásért testében kell megfizetnie a büntetést a bűnösnek.

Pál apostol, mikor nem kötötte le igehirdetés, sátorkészítéssel foglalkozott. Azért volt kénytelen ezzel, mert népszerűtlen igazságot fogadott el. Mielőtt elfogadta volna a kereszténységet, magas tisztsége volt, nem függött hát munkájától megélhetéséért. A zsidók közt szokás volt valamilyen szakmára képezni fiatalokat, bármilyen magas állásnak voltak várományosai, hogy kedvezőtlen körülmények közt is megkeressék mindennapíjukat. E szokás szerint Pál sátorkésztő volt, S mikor javait Krisztus ügyére és magára elköltötte, visszatért szakmájához, hogy megélhetése legyen.

Nem volt más, aki buzgóbb, erőteljesebb, önfeláldozóbb tanítványa lett volna Krisztusnak, mint Pál. Ő volt a világ egyik legkiválóbb tanítója. Átvitorlázta a tengereket bejárta a földet közel és távol, így a világ jelentős része az ő ajkáról hallotta Krisztus keresztjének történetét. Az volt olthatatlan vágya, hogy a pusztuló embert az üdvözítő szeretete által eljuttassa az igazság ismeretére. Lelkét teljesen lefoglalta az igeszolgálat, s fájt neki, hogy kivonja magát ebből, hogy szükségleteiért fáradozzék. Mégis fáradtságos munkájához telepedett le, nehogy teher legyen a szegénység alatt görnyedő gyülekezeteknek. Bár számos gyülekezetet alapított, mégsem fogadta el a gyülekezetek pénzét, attól tartva, hogy hasznossága és sikere sínyli meg, ha gyanú éri indíté-kait. Eltávolította az összes olyan alkalmat, melyet ellenségei félremagyarázhattak volna, így csökkenthették volna üzenetének erejét.

Pál fölhívta korinthusi testvéreit, értsék meg, hogy mint az örömhír munkása igényt tarthatna ugyan a támogatásukra, mégis készségesen lemond e jogáról, attól tartva, hogy ha elfogadná az anyagi támogatást, az esetleg hasznavehetőségének útjában állna. Bár gyönge egészsége volt, mégis nappal a Krisztus ügyének szolgálatában fáradozott, majd az éj javarészét, és néha az egész éjt fárasztó munkával töltötte, hogy gondoskodni tudjon a maga es mások eltartásáról. Apostol testvéreinek is példát akart nyújtani, így tette tiszteletreméltóvá a szorgalmat. Mikor igehirdetőink azt tartják, hogy nélkülözéseket szenvednek a Krisztus ügyében, képzeletben látogassák meg Pál műhelyét, nem feledve, hogy amíg Istennek e választott embere a ponyvát szabja, olyan kenyérért fáradozik, melyet már előbb méltán megkeresett igeszolgálatával, mint Jézus Krisztus küldöttje. Mikor a kötelesség szólította, félretette munkáját, hogy akár a legerősebb ellenfelekkel is szembeszálljon, hogy elhallgatassa kérkedésüket majd folytatta szakmáját. Vallásos szorgalma szemrehányás némely igehirdetőnk lustasága ellen, Mikor alkalmuk nyílik munkával szerezni meg kenyerüket, örömmel tegyék is meg.

Isten sosem tervezte, hogy az ember tétlenül éljen. Mikor Ádám Édenkertjében élt, az Úr foglalkozást szabott ki rá. Habár nem mindig a gyors nyeri fő1eg a versenyt, és nem mindig az erős győz a harcon, éppígy, aki rest kézzel dolgozik, el fog szegényedni. A szorgalmas nem mindig gazdagszik meg; de az álmosság s tétlenség elszomorítja Isten Lelkét, s megsemmisíti az igaz istenfélelmet. A megrekedt víz bűzössé poshad, de a tiszta folyó, a tiszta patak egészséget és örömet terjeszt a földön. A kitartó, szorgalmas ember bárhol áldás lesz. Az ember testi és szellemi képességeinek használata szükséges, hogy teljesen és helyesen fejlődjenek ki e képességek.

Az ifjú lelkészek legyenek figyelmesek bárhol tartózkodnak, tegyék hasznossá magukat. Ha meghívják őket valahova, ne ücsörögjenek tétlenül, nem segítve azokat, akiknek a vendéglátását élvezik. A kötelességek kölcsönösek. Ha az igehirdető igénybe veszi a baráti vendégszeretetet, kötelessége, hogy figyelmes és előzékeny legyen hozzájuk viszonzásul. A vendéglátó talán gondokkal s nehéz munkával terhelt. Ha a lelkész hajlik rá, hogy nem csak magát szolgálja ki, hanem amikor kell, segítőkezet nyújtson, akkor gyakran utat talál a szívekhez, és megnyitja az ösvényt az igazság befogadása előtt.

Istennek semmi szüksége lusta emberekre a művében. Figyelmes, szeretetteljes, nyájas, buzgó munkásokat kíván. A fogdmeg munka a lelkész javára válik. A lustaság a romlott elfajulás bizonyítéka. Gondolkodásunk minden képessége, testünk minden csontja, tagjaink minden izma bizonyítja, hogy Isten használatra, s nem tétlenségre tervezte képességeinket. A. testvér lusta munkába fogni képességeit, s szorgos foglalkozással köti le magát. Akik ok nélkül alvással töltik a nappal értékes óráit, nincs fogalmuk a drága, aranyat érő percek értékéről. Az ilyenek átoknak bizonyulnak csupán Isten ügye számára. A. testvér nagyra tartja magát. Nem kutatta szorgalmasan a Bibliát. Nem az, aminek lennie kellene, vagy amivé komoly igyekezettel válhatna. Olykor neki is fog, de a lustaság, a könnyű éle szeretete visszarántja őt a régi renyhe kerékvágásba. Akik nem nevelték magukat erős szorgalomra és az idővel való takarékosságra, azoknak szabályokat kell állítani maguk elé, hogy az serkentse őket rendszerességre és gyorsaságra.

Washington, a nemzet nagy embere, azért tudott rengeteg munkát elvégezni, mert alaposan kidolgozott rendhez s rendszeretethez tartotta magát. Minden iratnak megvolt a maga keltezése és helye, s így nem töltött soha azzal időt, hogy keresgélje, ami elkeveredett. Isten emberei legyenek szorgalmasak a tanulásban, lelkiismeretesek a tudás elsajátításában, egyetlen órát sem pazarolva el, Szívós igyekezettel a kitűnőség csaknem bármi fokára föl tudnak emelkedni, mint keresztények, és mint erős, s tekintélyes emberek. Sokan mégsem érik el a felsőbb fokot a szószéken vagy szakkörükben, mivel nincs kitűzött céljuk, és hanyagok a szokásaik. Ezt sajátították el ifjúkorukban. Hanyag figyelmetlenség sír le mindenről, amibe fognak. A néha-néha hirtelen nekirugaszkodás nem elég, hogy javulást eredményezzen az ilyen könnyű életet kedvelő, tunya embereknél. Oly föladat lenne ez, mely megköveteli a jótettekben a türelmes állandóságot. A világi életben az emberek csakis akkor tudnak igazán sikeresek lenni, ha rendszeres időben kelnek föl, imádkoznak, étkeznek és fekszenek le. Ha a világi dolgokban rendre és rendszerességre van szükség, mennyivel inkább az Istennek végzett szolgálatnál.

Sokan ágyban pazarolják el a ragyogó reggeli órákat. Az értékes órák, ha egyszer elvesztek, soha vissza nem térnek; elvesztek a földi élet, s az örökkévalóság számára. Ha csak egy órát vesztünk is naponta, mily időpazarlás ez az év folyamán! A szunnyadó gondoljon erre. Torpanjon meg, s fontolja meg, hogyan fog elszámolni Istennel az elmulasztott lehetőségekért.

A lelkészek szenteljenek időt olvasásra, tanulásra, elmélyedésre és imára. Töltsék meg fejüket helyes ismeretekkel. Tanulják meg kívülről a Szentírás egy-egy szakaszát, kövessék nyomon a jövendölések beteljesedését, s tanulják meg a leckéket, melyeket Krisztus adott tanítványainak. Ha vonatra ülsz, vagy ha állomáson várakozol, vigyél magaddal könyvet. Minden tétlen percet használj ki valamire, így hathatósan bezárod az ajtót ezernyi kísértés előtt. Ha Dávid valami hasznos dologgal foglalkozott volna, nem vált volna vétkessé Uriás meggyilkolásában. Az ellenfél mindig készen áll foglalkoztatni, aki nem talál elfoglaltságot. Amely értelem szakadatlanul arra tör, hogy a szellemi kiválóság magasságot érjen el, nem lesz ideje közönséges, balga gondolatokra, melyek a gonosz tettek szülői. Vannak jó képességű embereink, akik helyes művelődéssel igen-igen hasznavehetők lennének, de nem szeretik a fárasztó munkát. Mivel nem látják be, hogy bűn, ha nem használják főleg előnyösebben a Teremtőtől nyert képességeket, könnyű életre rendezkednek be, s elméjük műveletlen marad. Igen kevesen felelnek meg Isten elgondolásának. E hanyag szolgáktól kérdi meg Isten: „mit tettél a rád bízott talentumokkal?” Sokan lesznek ama napon, akinek bár volt talentuma, kendőbe csavarta, és földbe ásta azt. E haszontalan szolgákat ki fogják vetni a külső sötétségbe; míg, akik kiadták talentumaikat a pénzváltóknak, így megkettőzték azokat, elnyerik a tetszésnyilvánítást: „Jól van, te derék, hűséges szolga! Mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be Urad örömébe,”

Mikor felelősségeket bízunk valakire, ne azt kérdezzük, hogy jó szónok, vagy gazdag-e, hanem becsületes, megbízható, szorgalmas ember-e; mert bármi más legyen is képessége, e minősítések nélkül alkalmatlan bármi bizalmi tisztségre. Sokan, noha sokat ígérő kilátásokkal indulnak, csődöt mondanak, mert nem szorgalmasak. Kávéházakban vagy az utcán csoportosuló ifjak, akik tereferével töltik idejüket, soha föl nem nőnek az értelmes ember szintjére. Az egyre iparkodó szorgalom eléri az embernek azt, amit semmi más nem tud elérni. Akiket zavar, ha nem bizonyosak benne, hogy minden nap növekednek, azok valóban sikerre viszik életüket.

Sokan nyomorultul elbuktak, ahol sikeresek lehettek volna. Nem érezték át a ma felelősségét; oly kényelmesen végezték a dolgokat, mintha földi évezred állna rendelkezésünkre, melyen fáradozhatunk az emberek üdvösségért. A buzgóság es lelkesedés e hiánya miatt kevesen teszik azt a benyomást, hogy komolyan gondolnák, amit mondanak. Isten ügyének nem annyira igehirdetőkre van szüksége, mint a Mesterért fáradozó lelkiismeretes, kitartó munkásokra. Egyedül Isten tudja fölmérni az emberi ész képességeit. Az Úr terve nem az, hogy az ember megelégedjék lenn, a tudatlanság talaján vesztegléssel, hanem, hogy megszerezze a kiművelt szellemi képesség minden előnyét. Mindenki tartsa kötelességének, hogy elérje a szellemi nagyság legfölső fokát. Senki se fuvalkodjék föl, amiért tudásra tett szert, mindenki előjoga elégedettségnek örvendezni, hogy minden előre tett lépéssel alkalmasabbá válnak tisztességet és dicsőséget szerezni Istennek. Kifogyhatatlan forrásból – a minden bölcsesség és tudás forrásából, Istentől meríthetnek.

Krisztus iskolájába belépve, a tanuló készen áll anélkül kutatni ismeretek után, hogy megszédítené a magasság, amelyre fölfelé kapaszkodik. Amint igazságról-igazságra halad előre, amint egyre tisztábban és ragyogóbban látja a tudomány és természet csodás törvényeit, elragadják őt az Isten ember iránti szeretetének lélegzet elállító megnyilvánulásai. Értelmes szemmel, a végtelenségbe nyúlva látja Isten tökéletességét, tudását, bölcsességét. Amint növekszik az értelme, lelkében a világosság tiszta patakjai áramlanak. Minél többet iszik a tudás forrásából, annál tisztábban és boldogabban elmélkedik Isten végtelenségéről, s annál sóvárabb a vágyakozása elegendő bölcsesség után, hogy meg tudja érteni Isten mély dolgait.

Népünknek szellemi művelődésre van szüksége, s erre kell szert tennünk, hogy megfeleljünk az idők követelményeinek. Szegénységnek, alacsony származásnak s kedvezőtlen környezetnek nem kell megakadályozni az értelem művelését. A szellemi képességeket az akarat uralma alatt kell tartanunk, s nem hagynunk, hogy gondolataink elkószáljanak, vagy egyidőben több tárgy foglalja el őket, anélkül, hogy egyikben is elmélyednének. Nehézségek merülnek föl minden tanulásnál; mégse hagyjuk abba csüggedés miatt. Kutass, tanulj, imádkozzál; szállj szembe férfiasan, erőteljesen minden nehézséggel; hívd segítségül akaratod erejét és a türelem kegyességét, s áss még szorgalmasabban, míg előtted nem fekszik az igazság drágaköve, csiszoltan és szépségesen, csak még becsesebben, amiért nehézségekkel kellett megbirkóznod, hogy megleld. De ne maradj meg örökre egy tárgy mellett, erre összpontosítva elméd minden erejét, s mások figyelmét is erre terelve, hanem végy elő másik tárgykört, s azt vedd gondosan vizsgálat alá, így titok titok után fog föltárulni előtted, így két értékes győzelmet vívsz ki. Nemcsak hasznos ismeretekre teszel szert, hanem értelmed igénybe vétele szellemi erődet és képességeidet növeli. Az egyik titok megfejtésekor talált kulcs a tudás más értékes drágaköveihez vezethet, melyeket nem fedeztek föl odáig.

Sok igehirdetőnk alig néhány hittételt tud a hallgatói előtt kifejteni. Az a kutatás és fárasztó munka, mely e pontokon jártassá tette őket, más pontok megértésére is képesíteni fogja őket. Valamennyien alaposan értsék meg a jövendöléseket, és a hittudomány más tárgyait. Mégis némelyek, akik noha hosszú évek óta hirdetik az igét, alig néhány tárgyra korlátozzák magukat, mert lusták szorgalmasan s imádkozva kutatni az írásokat, hogy óriások legyenek a Biblia tanításainak megértésében, s Krisztus gyakorlati tanításai terén. Fejükben kellene tárolni Isten szava igazságainak ismeretét, hogy bármely percben készen álljanak, ha az alkalom megköveteli új, és régi dolgokat hozni elő a kincsesházból. Értelmeket nyomorított és törpített le a lelkesedés, s komoly, fárasztó igénybevételnek hiánya. Eljött az idő, amikor Isten így szól: „Menjetek előre, műveljétek a képességeket, melyeket adtam nektek.”

A világ telve tévedésekkel és mesékkel. Az érdeklődést lekötő színjátékok formájában szüntelenül újdonságok ragadják meg az embereket, és képtelen, tarthatatlan elméletek burjánoznak, melyek pusztítják az erkölcsi és szellemi előrehaladást. Isten ügyének értelmes, gondolkodó, Szentírásban jártas emberekre van szüksége, hogy szembeszálljanak az ellenkezés beáramló árjával. Ne szentesítsük a nyegleséget, gőgöt, szűklátókörűséget és következetlenséget, még ha a vallott istenfélelem köntösét is vetik rá takaróul. Akiknek a szívét megérinti az igazság megszentelő ereje, azok meggyőző jó hatással rendelkeznek. Mivel tudják, hogy a tévelygés védelmezői képtelenek akár teremteni, akár megsemmisíteni az igazságot, ezért módjukban áll higgadtnak és tapintatosnak, udvariasnak maradni.

Nem elég, ha igehirdetőink fölületessen ismerik az igazságot. Oly tárgyak kerülnek folyvást boncolás alá, melyeket olyanok vetnek föl, akik megrontották istenadta képességeiket, hogy lerombolják, megdöntsék az igazságot. Félre kell tennünk a szenteskedést. A kor sátáni megtévesztései ellen világosan, értelmesen a Lélek kardjával kell szembeszállanunk, ami az Isten szava. A láthatatlan kéz, mely a bolygókat igazgatja pályájukon, s hatalmával, fönntartja a világokat gondoskodott a maga mására alkotott emberről, hogy kevéssel legyen kisebb Isten angyalainál, míg kötelességét végzi a földön. Nem felelnek meg Isten szándékainak azok, akikre a valaha is adott legkomolyabb igazságokat bízták. Isten célja egyre magasabbra emelkednünk a tökéletesség felé, fölismerve és keresztül víve minden lépésnél Isten hatalmát és akaratát. Az ember nem ismeri magát. Felelősségünk egyenesen aránylik világosságunkkal, lehetőségeinkkel, alkalmainkkal. Felelősek vagyunk a jóért, melyet végezhettünk volna, de elmulasztottuk, mert hanyagok voltunk igénybe venni az elérhetővé tett eszközöket.

Isten drága, mindenféle hivatású embernek szóló könyve magában foglalja az élet szabályait. Oly példákat látunk benne, melyeket jó lenne tanulmányoznunk és követnünk. „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon…” Krisztus szolgájának megtiszteltetése és dicsősége nem az elmondott igehirdetések számában, nem a megírt cikkek mennyiségében, hanem abban rejlik, ha hűen pótolja szolgálatával a nép hiányosságait. Ha elhanyagolja ezt, nincs joga az Ige szolgájának nevéhez.

Olyan férfiakra van szükség most, akik fölismerik a nép szükségleteit, és szolgálatukkal pótolják e hiányosságokat. Krisztus hű szolgája minden előőrsnél figyel, hogy figyelmeztessen, intsen, tanácsoljon, kérleljen, s bátorítsa embertársait. Isten Lelke által fáradozik, oktat, hogy Krisztusban tökéletessé tegyen minden embert. Az ilyent Isten szolgájának ismerik el a mennyben, mint aki isteni példaképének nyomdokain jár.

Igehirdetőink nem eléggé ügyelnek arra, hogy mit esznek. Túl sokat fogyasztanak, s túl sokfélét egyazon étkezésnél. Némelyik csak névleg egészségújító. Nincsenek szabályaik, melyekkel rendezzék étrendjüket, hanem elnézik maguknak, hogy gyümölcsöt, mogyoróféléket fogyasszanak étkezések közt, s így súlyos terhet hárítsanak emésztőszerveikre. Néhányan háromszor étkeznek napjában, mikor a két étkezés jobban szolgálná testi s lelki egészségüket. Ha megsértik Isten szervezetük igazgatására adott törvényeit, a büntetés elkerülhetetlenül bekövetkezik.

Némelyek érzékei, mivel meggondolatlanul táplálkoznak, bénultnak látszanak. Ezek azután lanyhák, álmosak. Az ilyen sápadt lelkészek, akik az étvágy önző kielégítése következményét sínylik meg, nem jó cégérei az egészségügyi megújulásnak. Mikor túlmunkától szenvednek, sokkal jobb lenne, ha egy-egy étkezést kihagynának, s ezzel alkalmat adnának szervezetüknek, hogy összeszedje magát. Munkatársaink többet tehetnének az egészség-megújulás terjesztéséért példamutatással, mintha erről tartanának előadást. Mikor jó szándékú barátaik választékos előké¬születeket tesznek fogadásukra, erős a kísértés, hogy félrelökjék az elveket. De ha visszautasítják az ínycsiklandozó édességeket, gyomrot megülő nyalánkságokat, teát, kávét, akkor gyakorlati egészség újítóknak bizonyulnak Némelyek most sínylik meg az élet törvényei megszegésének következményeit, így szégyenfoltot ejtenek az egészség megújulásának ügyén.

Bűn a túl sok evés, ivás, vendégeskedés. A test és értelem erőinek egybecsendülő, egészséges működése boldogságot hoz; s minél magasztosabbak és kifinomultabbak e képességek, annál tisztább és zavartalanabb a boldogság. A céltalan élet nem más, mint élő halál. Az agy képességeit örök életünket érintő tárgyakon kell igénybe vennünk, erősítenünk. Ez elősegíti testünk és értelmünk egészségét. Sokan, még az igehirdetők közt is, erőfeszítés nélkül akarnak fölemelkedni az életben. Nagyravágyók, arra vágynak, hogy valami nagyszerűen hasznos munkát végezzenek el, közben figyelembe sem veszik az apró, mindennapos kötelességeket melyek hasznossá, és Krisztus rendje szerinti szolgákká tenné őket. Azt szeretnék végezni, amit más végez, az viszont, hogy kellő fegyelemnek vessék alá magukat, nincsen ínyükre, holott ez tenné alkalmassá őket az áhított munkára. Ez a vágyva vágyódás, hogy jelen képességeiket messze meghaladó munkát végezzenek, a kezdet kezdetétől teljes csődre Ítéli őket. Méltatlankodva utasítják vissza a létra megmászását. Kevésbé fárasztó módszerrel óhajtanának fölemelkedni.