Utolsó látomásomban elém tárták a jelen igazság ügyének keletkezését és haladását. Mikor kiadót alapítottunk Battle Creeken, kevesen voltak az ügy pártfogói, s népünk jórészt szegényekből állt. De mikor fölhívásokat intéztünk segítségért, sokan nemesen előléptek, és részvény-vásárlással segítették a könyvkiadást. Az Úr elégedett volt az áldozatok szellemével.

Huszonhét év múlt el, s Isten gondviselése folytán az igazság fénye ragyog mindenfelé. Kicsiny volt a kezdet, és súlyos áldozatokat követelt meg az ügy kora támogatóitól, Minden lépésnél roppant akadályokkal kellett szembeszállni, s leküzdeni. Testvéreink, akik a Szemle kiadóba ruházták javaikat, azt végezték, amit az Úr akart, hogy végezzenek. Azért adott nekik javakat, hogy ügyének fejlesztésére fordítsák.

Az idő múlása jelentős változásokat hozott. A világosság megnövekedett, el is terjedt. Az igazságra vágyók megkérdezték: „Őr, meddig tart még az éj?” a felelet értelmesen hangzott: „Eljön a reggel, s aztán az éjszaka,” A jövendölések alapos kutatásával megértettük, hogy hol állunk a történelemben; s azt is bizonyosan tudjuk, hogy közel van Krisztus második eljövetele. E kutatások eredményét a világ elé kell tárnunk a sajtón keresztül. A munka növekedésével évről-évre több berendezésre lett szükségünk; ezek egyre fejlettebbek lettek. A világ bámult, hogy ilyen népszerűtlen igazság virágzásnak örvendezik. De a megnövekedett világosság, a megbizonyosodott igazság, s a mű fejlődéséhez szükséges nagyobb előnyök dacára is cselekedeteink nem állnak összhangban hitünkkel.

Ha helyes volt, hogy testvéreink részvényeket vegyenek kiadónknál, mikor a munka kicsiny volt, hatásköre pedig szűk, nem fontosabb-e ma részvényeket vásárolnunk, mikor sokkal nagyobb munka halad előre, ezért megfelelő növekedésre van szükség a javakban is? Álláspontunk bizonyítékai minden évvel szaporodtak. Újabb bizonyítékokat nyertünk, hogy nálunk az igazság, amint azt Isten szava is kijelenti, hogy a harmadik angyal üzenetének elfogadásával nem mendemondákra hallgattunk, hanem a biztos látnoki szóra. S most a Biblia igazsága világosságának teljes verőfényében élünk.

Az Úr fölszólítja népét, hogy cselekedeteivel bizonyítsa hitét. Mikor kevesen voltunk, akiknek módjában állt, kötelességüknek tartották részvényeket vásárolni a kiadóban. Imájuk és alamizsnájuk, szorgalmas, lemondó igyekezetük gyümölcse édes illatként szállt Isten elé. Azok a testvéreink, akik kiadványokon át jutottak az élet drága kenyeréhez, készségesebben adják javaikat az ügy támogatására, mint az igazság régebbi hívei.

Testvéreim, Isten meg akar áldani benneteket, ha bebizonyítsátok, hogy szíveteken viselitek két kiadónkat, magatokhoz váltva őket. Akinek nincs részvénye intézményeinkben, az az előjog jut most osztályrészül, hogy e kitűnő igyekezetbe ruházhatják be javaikat. Most van szükségünk imáitokra, szeretetekre és javaitokra, Reméljük hogy, akik szívét az Úr készségessé teszi, intézményeinkbe ruházzák javaikat,. Igaz-e, hogy nálunk a világnak szóló utolsó kegyelmi üzenet? Igaz az, hogy munkánk rövidesen véget ér? Isten igéje állítja ezt. Minden dolgok vége elközelített. EI kell hát juttatnunk a figyelmeztetést a föld minden részébe.

Kiadóink jelentős erővé növekedtek a világon. Komoly változás állt be. Megnövekedett berendezéseinkkel, hogy tiszta világosságot ragyogjunk elő a sötétben élők számára, most már nem oly nehéz, mint volt, hogy fölismerjék és elfogadják az igazságot. Az első időkben a mű élén állók gonosz emberek és gonosz angyalok egyesült támadásainak célpontja voltak. Sátán ellenségeskedése, embereket használva eszközül, rendkívüli erővel kibontakozott akkoriban. Más felöl a hívők, bár kevesen voltak. komolyan és buzgón igazolni akarták Isten becsületét törvénye tiszteletben tartásával, melyeket azelőtt érvénytelenítettek; s vissza törekedtek szorítani Sátán mesterkedéseit, mely a pusztító tévelygések minden formájában megnyilvánultak.

A gonosz kezdet kezdetétől szembeszegült e tevékenységgel. Eltökélten fölsorakoztatta hatalmát, hogy elhallgattassa és elsöpörje a világosság s igazság fejlődésén fáradozókat. Bizonyos mértékig eredményes is volt. Rágalmazással és a legtüzetesebb ellenkezéssel sújtott le, hogy kiirtsa a drága igazságot, az igazság védelmezőinek kedvét szegve. Az ellenfél különféle utakon vetette be pokoli csalásait, s minden erőfeszítésével sikerült is egy vagy több embert a maga oldalára állítani Krisztus hitvalló követői közül. Az érzéki szívűek jobban egyetértenek a főcsalóval, mint Krisztussal, s idő multával kifejlesztették jellemüket, és átálltak a maguk csoportjába.

Az ősellenség sokakat uralma alatt tart, akik az igazság barátjának tűnnek, de akiken át az igazság ellen ügyködik. Arra használja őket, hogy konkolyt vessenek Isten népe közé. Így, mikor nem is sejtették a veszélyt, mégis nagy sok bűn, baj, gonoszság élt köztük, De amíg az ördög mindenféle gonosz csábítással működött azok vesztére, akik elkárhoznak, az igazság rendíthetetlen hívei gátat vetettek az ellenkezésnek, s a hamis tanítások árja közepette is romlatlanul tartották az igét. Bár a gyülekezetet időnként meggyöngítette a sokrétű ellenzés és a lázadó elem, mellyel szembe kellett szállnia, az igazság mégis minden csata után még tündöklőbben ragyogott. Isten népének erői nem merültek ki. Az Úr kegyelmének hatalma éltette, élesztette újjá és nemesítette meg az állhatatosakat és igazakat.

Ősi Izráelt sokszor próbára tették a zúgolódók. E lázadók nem mindig voltak jelentéktelen emberek. Sok esetben közismert férfiak, Izráel fejedelmei fordultak szembe Isten gondviselő vezetésével, s akarták lerombolni azt, amit valamikor ők építettek nagy lelkesedéssel. Mi is sokszor láttunk ilyet megismétlődni. Egy gyülekezetnek sem biztonságos kedvenc igehirdetőre támaszkodni, emberben bízni. Egyedül Isten képes fönntartani a rá támaszkodókat.

Míg Krisztus meg nem jelenik az ég felhőiben hatalommal és nagy dicsőséggel, mindenkor lesznek, akik lelkükben megromlanak, és az igazságtól mendemondákhoz fordulnak. Az egyház előtt nyugtalan idők állnak. Lesz még kor, amikor zsákba öltözve fog jövendölni. De bár eretnekségekkel és zaklatásokkal kell szembe szállnia, bár hitetlenekkel és hitehagyókkal kell megküzdenie, Isten segítségével mégis Sátán fejére fog taposni. Istennek lesz népe, amelyik igaz lesz, és szilárd hitű, akár a gránit-szikla. Ezek a tanúi a világban, eszközei, hogy dicső munkát végezzenek el az Úr elközelítésének napján.

Az örömhír üzenete egy lelket sem nyer meg Krisztusnak, egy szívhez sem talál utat anélkül, hogy Sátán fejére ne taposna. Amikor kicsavarnak az ördög kezéből egy-egy áldozatot, akkor a zsarnok vereséget szenved. A kiadók, a nyomdák, eszközök Isten kezében eljuttatni az igazság drága fényét minden nyelvnek és népnek. Ez a fény eljut a pogány országokba is, s egyre csak elfoglalja a területeket a babonaságtól és tévelygéstől.

Az igazságot sokáig lelkesen és buzgón hirdető lelkészek hitehagyottá válhatnak, ellenségeink soraiba pártolhatnak, de hazugsággá változtathatja-e ez az igazság Istenét? „Ám – mondja az apostol – Isten erős építménye szilárdan áll,” Emberek hite és gondolkodása megváltozhat, de az Isten igazsága sosem változik. A harmadik angyal üzenete egyre hallatszik; csalhatatlan az.

Senki sem szolgálhatja Istent anélkül, hogy gonosz embereket és gonosz angyalokat ne tömörítene egységbe maga ellen. Minden lélek nyomába gonosz lelkeket rendelnek, aki Krisztus soraihoz akar csatlakozni, hiszen a gonosz vissza akarja szerezni a kiszabadított áldozatot. Gonoszok adják át magukat, hogy súlyos tévedéseknek higgyenek, hogy ítéletben legyen részük. Ezek az őszinteséget tettetik, s félrevezetik, ha lehet, még a választottakat is.

Olyan bizonyos, hogy nálunk az igazság, mint hogy Isten él; Sátán pedig minden mesterkedésével és pokoli hatalmával sem tudja hazugságra változtatni Isten igazságát. Bár a hatalmas ellenfél mindent elkövet hatástalanná tenni Isten szavát, az igazságnak mégis égő lámpásként kell előretörnie.

Az Úr kiválasztott, és csodálatos kegyelmének tárgyaivá tett minket. Ennek ellenére is elbűvöljön talán minket a hitehagyott fecsegése? Álljunk át talán Sátán seregének oldalára? Isten törvényeinek áthágóival fogjunk talán össze? Inkább ez legyen imánk: „Uram, szerezz ellenségeskedést köztem és a kígyó közt.” Ha nem állunk ellenségeskedésben a sötétség cselekedeteivel, akkor a kígyó hatalmas gyűrűi körülfognak minket, s fullánkja készen áll, hogy szívünkbe eressze. Tekintsük őt halálos, életveszélyes ellenségnek. Krisztus nevében szálljunk szembe vele. Kötelességünk még mindig előre mutat. Minden talpalatnyi földért meg kell küzdenünk. Aki Krisztus nevéről nevezi magát, öltse magára az igaz élet, a megszentelődés fegyverzetét.

Testvéreim, kiadóink nevében fölszólítunk benneteket, vegyetek részvényeket a két intézményből. Semmitől sem kell félnetek. Oda ruházzátok be javaitokat, ahol jót fog tenni – szerte fogja árasztani a világosság sugarait a világ legsötétebb részeibe, E törekvésben olyan nincs, hogy csőd. Előjogotok és kötelességetek úgy tennetek, mint régebbi testvéreitek, mikor az igazság ügyének még alig néhány barátja volt Vegyetek részvényeket kiadónktól, hogy úgy érezzétek, hogy kötelék fűz hozzájuk. Sokan kockázatos világi vállalkozásokba ruházzák pénzüket, s minden dollárt ellopnak tőlük. Arra kérünk, azzal bizonyítsátok bőkezűségeteket, hogy kiadóinkba ruháztok be. Ez nektek is jót fog tenni. Pénzetek nem vész el, hanem kamatozni fog, hogy növelje tőkéteket a mennyben. Hiszen Krisztus mindenét odaadja értetek; ti mit adtok érte? Szíveteket kéri, hogy adjátok neki, hiszen az ő tulajdona, Szellemi képességeteket kéri, hogy adjátok neki, hiszen az övé. Pénzeteket kéri, hogy adjátok oda; a magáét kéri vissza. „Nem vagytok a magatokéi; áron vettek meg.” Isten magának kér titeket is, meg ami a tietek. Hadd fejezze ki a zsoltáros király szívetek gondolatát: „Minden tőled jön, s azt is a te kezedből kaptuk, amit fölajánlottunk neked.”

Eljött az idő, amikor tudnunk kell, miért hiszünk, amiben hiszünk. Isten, az igazság mellett kell kiállnunk a nyughatatlan és hitetlen nemzedék ellen. Aki valaha ismerte az élet útját, mégis elfordult szíve meggyőződésétől az ördög álokoskodásához, elérhetetlenebb lesz, mint aki sosem kóstolta még Krisztus szeretetét. Az ilyen a gonoszság cselekvésére lesz bölcs; Sátánhoz láncolta magát, a világosság és ismeretek ellenére, Azt mondom testvéreimnek – Isten az egyedüli reményetek. Okvetlenül Krisztus igaz életébe, szentségébe kell öltöznünk, ha helyt akarunk állni az uralkodó istentelenség közepette. Cselekedeteinkkel kell bizonyítanunk hitünket. Gyűjtsünk biztos alapot a jövőre, hogy elnyerhessük az örök életet. Fáradozzunk, nem a magunk, hanem a föltámadott Urunk erejével. Mit teszünk, mit merünk most Jézusért?

Kiadóink népünk tulajdona, ezért is valamennyien törekedjünk fölülemelni kiadóinkat anyagi zavaraikon. Hogy terjeszteni tudjuk iratainkat, alacsony áron adják el őket, hogy alig térül meg a beléjük fektetett pénz, hogy újranyomtassák őket. Bár a legjobb szándékkal tették, mégsem tapasztalt és előrelátó ítélettel.

A kiadványok alacsony ára mellett a kiadó nem tudott tőkét tartalékolni, mellyel tovább dolgozhatna. Ezt nem látták előre, nem számították ki. Az alacsony árak lebecsültették műveinket, s az ügyintézők nem vették észre, hogy ha egyszer alacsony szintre rögzítették az árakat, nehéz lesz visszaemelni tényleges értékükre.

Nem bátorították kellőképp igehirdetőinket. Nekik is pénzre van szükségük, hogy meg tudjanak élni. Szomorú módon hiányzott az előrelátás, mikor alacsony árat szabtak kiadványainknak, s további hiány támadt, mikor a haszon oroszlánrészét a vallásos röpirat és hittérítő társulatokba fektették be. Túlzásba vitték e dolgokat, ezért be fog állani a visszahatás. A röpirat és hittérítő társulatok virágzásához a könyvkiadás és nyomtatás-eszközeinek is virágozniuk kell. Nyomorítsuk csak meg ez utóbbiakat s terheljük le adóságokkal a két kiadót, akkor a röpirat és hittérítő-társulatok sem lesznek sikeresek.

Rosszul gazdálkodhattok, nem szándékosan, hanem lelkesedésből, buzgalomból, hogy elősegítsétek a hittérítést. A folyóiratok, röplapok és rövid vitairataink terjesztésénél e kiadványokat termelő eszközöket megnyomorították, és pénzügyi zavarba döntötték, Fönnáll a veszély, hogy bármi jó munkát szél¬sőségbe visznek. Felelős férfiakat fenyeget a veszély, hogy egyetlen gondolat uralkodik rajtuk, hogy a mű egy területére összpontosítsák gondolataikat, a széles mező más részei rovására.

Népünk mindenben legyen elővigyázatos. Senki sincs biztonságban, hacsak naponta Isten bölcsességét nem keressük, hacsak nem félünk a magunk erejével tenni lépéseket. Mindig is veszély vesz minket körül, ezért legyünk óvatosak, hogy a mű egyetlen ágát se tegyük meg külön kegyeltnek, míg a többi érdekeltséget szenvedni hagyjuk,

Tévedéseket követtek el, hogy leszállították a kiadványok árát bizonyos nehézségek leküzdésére. Az ilyesmit be kell szüntetni. Akik e lépéseket tették, őszinték voltak. Azt gondolták, hogy a nagylelkűség serkenteni fogja az igehirdetőket és népünket, hogy megnöveljék kiadványaink keresettségét.

Igehirdetőink és népünk cselekedjék nemesen és bőkezűen, mikor kiadóinkkal érintkezik. Azon igyekezet helyett, hogy a legalacsonyabb áron kapjanak folyóiratokat. röplapokat és könyveket, törekedjenek inkább fölismertetni népünkkel a kiadványok valódi értékét. Ezek a fillérek, melyeket a kiadványok ezreiről levonjak, sok ezer dolláros veszteséget jelentettek kiadóinknak, bár ha mindenki néhány fillérrel többet fizetett volna, meg se érezték volna.

A Szemle és Hírnök, és az Idők jelei olcsó folyóiratok még teljes árukon is. A Szemle igen értékes lap; fontos dolgokat tartalmaz a gyülekezet számára, azért minden hívő családnak meg kellene azt venni. Ha valaki túl szegény, hogy megvegye, a gyülekezet rendelje meg, s fizesse ki a teljes árat majd adja az ínséges családnak. Mennyivel jobb lenne ez, minthogy a kiadók kegyére hárítsák át a szegényeket, vagy a röpirat és hittérítő társulatokéra.

Ezt kellene követni az Idők jeleivel is. Megalapítása óta ez a lap egyre növekedett az érdemleges és erkölcsileg értékes cikkekben, mint úttörő kiadvány, A két folyóirat egyazon céllal jelenik meg. A széles mezőben kétféle eszköz e kettő, hogy elvégezzék kitűzött föladatukat világosságot terjesszenek Isten előkészületének napján. Mindenki törekedjék oly lelkiismeretesen támogatni az egyiket mint a másikat.

„Az Úr szeme az igazakon és füle könyörgő szavukon.” Krisztus támogatni fogja a bölcsességért és erőért hozzá menekülőket. Ha alázatos lélekkel végzik kötelességüket, s Jézusra támaszkodva viselik a próbákat akkor Isten hatalmas angyala mellettük lesz, s akibe bizalmukat vetették, mindenre elégséges segítőnek fog bizonyulni bármi kényszerhelyzetben. A felelős helyeket betöltők naponta ismerjék meg egyre meghittebben a Krisztus kitűnőségét, hűségét és szeretetét. Teljes bizonyossággal kell tudniuk kijelenteni: „Tudom, kinek hittem.” Dolgozzanak testvérekként a viszály egyetlen érzülete nélkül.” Tegyenek eleget kötelességüknek, tudva, hogy Isten szeme vizsgálja az indítékokat, olvassa a lélek belső érzületeit. A munka egy. S ha a vezetők nem engedik, hogy érzéseik és elképzeléseik uralkodjanak, s változtassák meg az Úr célját, akkor a legtökéletesebb egyetértés lesz munka e két ága között.

Népünk iparkodjék jobban növelni a Szemle olvasottságát. Ha testvéreink buzgóbban és kitartóbban igyekeznének ezt elérni, el is érnék a célt. Minden családban legyen ott ez a folyóirat. S ha lemondanának kedvenc fényűzéseikről, teáról, kávéról, akkor sokan fizetni tudnának a világosság hírnökéért. Csaknem minden család járat egy-két világi lapot, s ezek gyakran szerelmes történeteket, a gonoszság, gyilkosság izgalmas, ártalmas leírásait hozzák. Sokat veszítenek, akik megelégednek, hogy meglegyenek a Szemle és Hírnök nélkül. E folyóirat oldalairól Krisztus szólhat hozzájuk oly intésekben, figyelmeztetésekben és tanácsokban, melyek megváltoztatnák gondolkodásukat, s olyan lenne számukra, mint az élet kenyere.

Ne töltsük meg folyóiratainkat vitás fejtegetésekkel vagy bőbeszédű hittudományos vitákkal, melyek csak fárasztják az olvasót. Hanem tartalmazzanak rövid és érdekes elméleti és gyakorlati cikkeket. Folyóirataink ára ne legyen annyira alacsony, hogy ne hagyjon forgótökét. Ugyanazt a lelkesedést, mely az Idők jelei terjesztésénél nyilvánul meg, tanúsítsuk a Szemle terjesztésénél is. Ha ezt tesszük, akkor siker fogja kísérni igyekezetünket.

Elvarázsolt területen vagyunk, s Sátán azon erőlködik, hogy álomba ringassa népünket az érzéki biztonságban. Közöny bénítja összes erőfeszítésünket. Jézus buzgón fáradozott; s mikor a követői rá támaszkodnak, s úgy fáradoznak, mint ő, akkor igyekezetükkel egyező eredményeket érnek el. Törekedjünk helyesen értékelni kiadványainkat, s a díjszabást helyezzük megfelelő alapokra. Ne ijedjünk meg a pénzszerzés vádjától, hanem haladjunk határozottan előre, gáncsolástól nem érintve, tapstól meg nem rontva. Nehezebb lesz visszaküzdeni magunkat a helyes alapra, mint sokan föltételezik, mégis meg kell tennünk, hogy megóvjuk intézményeinket a pénzügyi zavartól.

Fivéreink őrizkedjenek. nehogy belemerevedjenek terveikbe és föladatukba. Időt és pénzt költhetnek a pontos mód kidolgozására, hogy a munkát az szerint kell folytatni, máskülönben nem helyesen végezzük. Holott veszély rejlik a részletezésben. Jobban kerüljük el a kiadásokat az utazgatásoknál és a könyvek szállításánál.” Ez rosszul hat ki Isten ügyére. Testvéreim. fáradozzatok körültekintően, takarékosan, okosan. Nagy munka vár ránk, s kiadóink anyagi zavarokkal küzdenek. Vannak a battle creeki kiadóban, akik hűsége¬sen fáradoznak, mégse fizetik őket rendesen. Bánjatok velük igazságosan. Máshol kétszer annyit kereshetnének, ők mégis hűen megmaradnak munkájukban, mert azt tartják, hogy Isten ügyének segítségükre van szüksége.

Nagy munkát kell elvégeznünk Isten előkészületének napján, hogy megtervezzük, majd végre is hajtsuk az Úr művének fejlesztését. Kiadványainknak széles területre kell eljutniuk, mert nagyszerű eredményeket érnek el. Rengeteg hittérítő munka vár ránk. Ám velem közölték, hogy veszély fenyeget, hogy nagyon gépiessé s bonyolulttá tesszük a munkát, kevesebbet érve el, mintha egyszerű, közvetlen. világos és határozott lenne, Se időnk] se pénzünk, hogy e gépezet minden részét összhangban működtessük.

A munka e része előbbre vitelének terveiért felelős testvéreink semmi esetre se feledjék, hogy bár szükség van bizonyos művelődésre és nevelésre, hogy értelmesen dolgozzunk, mégis az a veszély fenyeget, hogy túl nagy hangsúlyt helyezünk erre. Ha az összes részletek terén a legalaposabb művelődésre teszünk szert, de kihagyjuk a létfontosságú elveket, akkor száraz, merev munkássá válunk. Azok a szívek állnak készen a munkára, melyeket Isten tett készségessé kegyelmének munkálása által.

Isten a szív megújulását várja el. Önzetlen szándékot, tiszta, emelkedett elvet, magasztos és szent indítékot, ezeket fogadja el. Kegyelme és hatalma fog az ilyen igyekezethez járulni. Aki megérti, hogy a mű hivatása népet készíteni elő az Ur eljövetelére, alkalmakat fognak találni önzetlen erőfeszítéseik során, ahol iratterjesztést és hittérítést tudnak végezni. Ám sok pénzt lehet elkölteni, ha olyan pontossá és részletessé szabjuk a munkát, hogy a szív megújulása elmarad, ehelyett a száraz külsőség foglalja el a helyét.

Megmondom őszintén, hogy Jézust és kegyelmének erejét kihagyjátok a kérdésből. Az eredmények fogják bizonyítani, hogy a gépies fáradozás foglalta el az istenfélelem, alázat, a szív és az életszentség helyét. A legkisebb, legodaadóbb és legalázatosabb munkások nem találnak helyet, ahol elkezdhetnék, ezért háttérben maradnak. A fiatal és tapasztalatlan megtanulja a képletet, és gépiesen végzi munkáját; de nem érzik szívükben az igaz szeretetet, az emberek üdvösségéért való felelősséget. Kevesebbet foglalkozzatok az előírt alakzattal, kevesebbet. ami gépies, de többet az istenfélelem erejével-ez elengedhetetlen a felelősségnek e komoly, félelmetes napján.

A mennyben rend uralkodik, így rendnek és rendszerességnek kellene lennie a földön is, hogy a munka fejetlenség és vakbuzgóság nélkül haladjon előre. Testvéreink fáradozzanak e célért; de, bár némely igehirdetőnk mindenkor felelősnek tartja magát az emberek üdvösségéért, bár mindig arra törekszik, hogy eredményekben magasabb szintre emelje a népet, a kevésbé lelkiismeretesek, s akik nem viselik Krisztus keresztjét, sem az emberek értékét át nem érzik, amint ez az érték a Kálváriáról tükröződik, ezek, mivel arra tanítanak és nevelnek másokat, hogy gépiesen fáradozzanak, maguk is merevvé és erőtlenné válnak, így nem hozzák a Megváltót az emberekhez.

Sátán örökké azon ügyködik, hogy Isten szolgálata merev formasággá zülljék, s így erőtlen legyen a lélekmentésre. Míg a munkások ereje, buzgalma és eredményessége egyre csökken az erőlködéstől, hogy mindent annyira rendszeressé tegyenek előttük, a fárasztó munka, melyet lelkészeink kénytelenek elvégezni, hogy működésben tartsák e bonyolult gépezetet. annyira leköti idejüket, hogy elhanyagolják a lelki fáradozást. S mivel annyi mindent végezniük kell, ez sok pénzt követel meg, hogy a mű más ágai elszáradnak és elhalnak a kellő figyelem hiánya miatt.

Bár úgy kell szétszórnunk az igazság hangtalan hírnökeit, mint az őszi leveleket, igehirdetőink mégse ezt tegyék munkamódszerre, mégse hagyják ki a kérdésből az odaadást és az igaz istenfélelmet. Tíz valóban megtért, készséges gondolkodású önzetlen munkás többet tud elérni a hittérítés terén, mint száz pontos előírás szerint dolgozó, a gépies szabályokat tartva bár fönn, de mélységes szeretet nélkül fáradozva.

Semmi esetre se hanyagoljuk el az éber hittérítést. Hiszen sokat tett ez az emberek üdvösségéért. Isten művének eredményessége nagyon ettől függ; de az ezt végzők legyenek lelkiek, akiknek levelei Jézus világosságát és szeretetét lehelik, s akik átérzik a munka felelősségét. Legyenek olyanok, akik tudnak imádkozni, és szoros kapcsolatban állnak Istennel. Találékony értelmekre, megszentelt akaratra s megbízható ítélőképességre van szükség. Akik megtanulták a mennyei tanítótól annak legeredményesebb módját, hogy miként vonzzák az embereket. Akik a Krisztus iskolájában tanulták meg leckéiket. Akik egyedül Isten dicsőségével törődve fogják végezni munkájukat.

Ezen nevelés nélkül, bármi formákra és szabályokra vonatkozó tanítás, bármily alapos legyen is, mégis kezdőknek hagynak meg titeket a munkában. Föltétlenül Krisztustól tanuljatok. Tagadjátok meg magatokat Krisztusért Hajtsátok nyakatokat Krisztus igájába. Hordozzátok, hordozzátok a Krisztus terhét. Vegyétek tudomásul, érezzétek át, hogy nem a magatokéi vagytok, hanem Krisztus szolgái, hogy azt a munkát végzitek, amit ő parancsolt rátok, nem magasztalásért, megtiszteltetésért vagy dicsőségért, amit így elérhettek, hanem drága szerelméért. Munkátokba szőjétek be az Úr kegyelmét, szeretetét, odaadását, lelkesedését, fáradhatatlan kitartását, fékezhetetlen erejét, ami hathatós lesz ideiglenesen, és hathatós az örökkévalóság számára.

Áldásos munka a vallásos röpiratok terjesztése. Hiszen Isten munkája ez. Semmiképpen se nézzük le e tevékenységet. Mégis folyton az a veszély fenyegeti, hogy eltérítik igaz céljuktól. Könyvevangélistákra van szükség, hogy a hittérítés mezején fáradozzanak. Rossz modorúak nem alkalmasak e munkára. Azok lehetnek ebben eredményesek, akik ismerik a viselkedés művészetét, kellemes beszédűek, éleslátással megáldottak, értelmesek, s akik tudatában vannak az emberek értékének.

A könyvterjesztő tevékenység akkor emelkedett, ha az illető becsületes, lelkiismeretes; ha kitartón végzi a vállalt kötelességet, akkor eredményesnek is fog bizonyulni. Szíve nagyon legyen a munkájában. Keljen korán, fáradozzék szorgalmasan, helyesen használva föl Istentől nyert képességeit. Nehézségekkel kell majd szembenézniük. Ha lankadatlan kitartással szállnak szembe a nehézségekkel, akkor majd le is küzdik azokat. Sok előnyre tehetnek szert előzékenységgel. Egyre inkább elnyerhetik a kiegyensúlyozott jellemet. A nagy jellemeket apró tettekkel és erőfeszítésekkel alakítják.

Az a veszély fenyeget, hogy nem bátorítjuk eléggé lelkészeinket. Közölték velem, hogy olyanok lépnek a könyvterjesztés mezejére, akiket Isten a lelkipásztori hivatásra szólít. Kitűnő előkészület ez, ha a fény terjesztése a céljuk, az, hogy közvetlenül az emberek családi körébe vigyék az Isten igéjében kijelentett igazságot. Beszélgetések során gyakran alkalom kínálkozik a Biblia vallásáról szólniuk. Ha helyesen fognak hozzá, családokat fognak meglátogatni; s gyöngéd szívet és az üdvösség szeretetét fogják magukkal vinni, szavukkal és viselkedésükkel Krisztus kegyelmének illatát hordozzák, és sok jó lesz az eredménye. Kitűnő tapasztalat lesz ez annak, aki az igeszolgálatra készül.

Ám sokat azért vonzanak a könyvterjesztésbe, hogy oly könyveket és képeket árusítsanak, melyek nem fejezik ki hitünket, s nem nyújtanak világosságot a vásárlónak. Az igehirdető engedélynél kecsegtetőbb anyagi kilátások vonzzák őket ide. Az ilyenek nem érnek el különösebb alkalmasságot az örömhír igeszolgálatára. Nem nyernek oly tapasztalatot, mely előkészítené őket e föladatra. Az ilyen munkával csak időt és alkalmat veszítenek. Nem ta¬nulnak meg felelősséget hordozni a lelkekért, s tudásra sem tesznek szert naponta, hogy miként lehet a legeredményesebben nyerni meg embereket az igazság számára. Ezek gyakran elfordulnak Isten Lelkének meggyőzéseitől, s világi jellemet alakítanak, feledve, hogy mennyivel tartoznak az Úrnak, aki életét adta értük. Képességeiket önző céljaira aknázzák ki, s nem készek fáradozni az Úr szőlőjében.

Megriadtam, mikor láttam Sátán hálói azok köré szőtt, akiket Isten akart használni, elterelve őket az igeszolgálattól. Bizonyos, hogy munkáshiány lesz, ha többé nem bátorítják embereket azzal a céllal használni képességeiket, hogy Krisztus szolgáivá váljanak. Az ellenfél szakadatlanul és szívósan anyagi nyereségekkel és világi előnyökkel kecsegtet, hogy lekösse az emberek gondolkodását és képességeit, s visszatartsa őket olyan kötelességektől, melyek elengedhetetlenek tapasztalatszerzéshez az Isten dolgában, S mikor látja, hogy előre mozdulnának, átadnák magukat annak a föladatnak, hogy az igazságot tanítsák a sötétben levőknek, akkor mindent elkövet, hogy szélsőségbe taszítsa őket, csökkentve jó hatásukat, elveszíttetve velük az előnyt, melyre szert tehettek volna, ha Isten Lelke egyensúlyozta volna őket.

Az Úr közölte, hogy igehirdetőnk súlyos kárt tesznek magukban, mert hanyagul bánnak beszélő szerveikkel. Rátereltük figyelmüket e fontos kérdésre, Isten Lelke óvásokat és tanításokat nyújtott nekik. Kötelességük volt megtanulni szerveik legbölcsebb használatát. A hang, a menny ajándéka, hatalmas képesség a jóra, s ha nem rontják meg, akkor Istent fogja magasztalni. Csupán emlékezetükbe kellett volna vésniük, lelkiismeretesen követniük par egyszerű szabályt. De ahelyett, hogy erre szoktatták volna magukat, amint kevés józan ész igénybevételével megtehették volna, beszédtanítót alkalmazta k.

Emiatt sokan, akik úgy érezték, hogy Isten munkát tartogat számukra, mint az igazság tanítóira, a beszédmód mikéntjébe szerelmesedtek. Egyeseknek csak annyira volt szükség, hogy jól föltálalják nekik ezt a kísértést. Ez az újdonság kötötte le érdeklődésüket, s az ifjakat, de néhány lelkészt is ez az izgalom ragadott magával. Elhagyták munkamezőiket mindent elhanyagoltak az Úr szőlőjében odaadták pénzüket, s arra pazarolták drága idejüket, hogy a szépbeszéd-tanfolyamra járjanak, Mire kikerültek e kiképzésből, az odaadás, a vallás elhagyta őket, s az emberekért érzett felelősséget is úgy félretették, mintha ruhát vetettek volna le. Elfogadták Sátán sugallatait, aki aztán oda vezette őket, ahová ő akarta.

Olyanok rendezkedtek be a helyes kiejtés tanítóinak, akiknek sem észbeli képességük, sem tehetségük nincs, ezért visszatetszővé tették magukat a nagyközönség előtt, mert nem alkalmazták helyesen elnyert tudásukat. Előadásaikból hiányzik a méltóság és az ésszerűség; s ezek a kalandjaik bezárták előttük az ajtót, ameddig csak a hírnevük terjed, bármi befolyás előtt, amivel rendelkezhetnének a jövőben, mint olyanok előtt, akik az igazságot tudnák hirdetni. Ez a Sátán kelepcéje volt. Nem is lett volna hiba, ha javult volna a beszédmódjuk; de pénzt és időt költeni erre az egyetlen ágra, s azzal tömni tele a fejüket, ez a túlzásba esés és súlyos gyöngeség kimutatása volt.

Olyan ifjak, akik szombattartóknak nevezik magukat, tanár címet tettek a nevük mellé, s azzal csalják meg a közönséget, amihez nem értenek. Sokan így rontják meg a fényt, melyet Isten jónak látott közölni velük. Nem kiegyensúlyozott a gondolkodásuk. A jó kiejtés már szálló-igévé vált. Olyan embereket fogott a hálójába, hogy azt űzzék, amit nem tudnak okosan végezni. De arra is tönkretette őket, hogy azt végezzék, aminek végzésére, ha szerényen és szelíden, és Isten félelmében törekedtek volna, akkor dicsőségesen gyümölcstermővé tehettek volna. Ezek az ifjak alkalmassá válhattak volna a hittérítésre, mint könyvterjesztők vagy könyvevangélisták. Vagy mint igehirdetők készülhetlek volna lelkipásztorságra, ideig valóért és örökkévalóságért fáradozva. De megbontotta eszüket az ötlet, hogy beszéd-tanárok legyenek. Sátán meg jót derül, hogy hálóba fogta őket.

Isten szolgái mindig legyenek egyek. Nyomják el, fékezzék meg túltengő jellemvonásaikat. Naponta gondosan figyeljék, milyen jellegűre emelik életük építményét. Nemes lelkű keresztények-e napi viselkedésükben? Emelkedett és igaz cselekedetek tűnnek-e elő életükben, melyek Isten szépséges templomaként kiemelkedővé teszik-e életüket? Amint egy korhadt fa (rozsdaette lemez) elsüllyeszti a haját, amint egyetlen hibás láncszem értéktelenné teszi a láncot, így egyetlen, szóból vagy tettből előtűnő, romboló jellemvonás elvégzi pusztító hatását, s ha nem győzik le, minden erényt alá fog ásni.

Az ember képességei olyan mesterember, mely ideiglenesen, de örökkévalóságra is épít. Az épület napról-napra emelkedik, még ha a hitvalló nincs is tudatában ennek. Olyan épület ez, melynek mindenképpen, vagy elriasztó világítótoronyként kell állnia torz volta miatt, vagy amelyben Isten és angyalok gyönyörködnek, mert annyira egyezik isteni mintájával. Az Isten ránk ruházta szellemi és erkölcsi képességek, magukban, nem jelentenek, nem alkotnak jellemet. Ezeket igénybe kell vennünk, s helyesen kiaknázva, helyes jellemet fognak alkotni. Valakinek értékes mag lehet a kezében, de a mag még nem gyümölcs. Előbb el kell ültetni a földbe, mielőtt fa lenne belőle. A gondolkodás a kert, a jellem pedig a gyümölcs. Isten adottságokat bízott ránk, hogy ápoljuk, fejlesszük. Viselkedésünk határozza meg a jellemünket. E képességek irányításával, hogy összhangban legyenek és értékes jellemet alkossanak, olyan föladat var ránk, melyet csakis mi tudunk elvégezni.

Az éles, durva jellemvonásúak bűnösök Isten szemében, ha szoktatással-neveléssel nem nyomják el, nem irtják ki természetük minden keserűségét. Aki szabad folyást enged türelmetlenségének, az Sátánt szolgálja. „Annak szolgálatában vagytok, és annak kell engedelmeskednetek, akinek, mint szolgák, alárendelitek magatokat.” A kiváló jellem értékesebb Isten szemében, mint Ofir aranya. Az Úr azt akarja, hogy az ember a jelen és az örök életre is fáradozzék. Jót rosszat örökségül kapunk, s az ápolással a rosszat gonoszabbá, a jót jobbá tehetjük. A rossz kerekedjék felülre, mint Júdás esetében, vagy űzzük ki a gonoszt lelkünkből, hadd uralkodjék a jó?

A helyes elvet, a becsületet mindig ápolnunk kell. A becsület nem marad meg, ahol megtűrik a helyezkedést, a fortélyt. Ez a kettő soha egyet nem fog érteni; hiszen az egyik a Baáltól, a másik Istentől való. A Mester elvárja szolgáitól, hogy legyenek becsületesek az indítékok, s becsületesek a cselekvés terén is. Le kell győznünk mindennemű kapzsiságot, irigységet. Akik a becsületet választják társuknak, azok minden tettükkel azt fogják megtestesíteni. Sokak számára kellemetlenek az ilyenek, Isten előtt mégis ők szépségesek.

Sátán azon erőlködik, hogy mindenüvé befurakodjék. A legszívélyesebb barátok közé is beerőszakolja magát. Vannak, akik örökké fecsegnek, pletykálnak, hamis tanúságot tesznek, akik a viszály magját vetik, civakodást idéznek elő. A menny úgy tekinti őket, mint Sátán legeredményesebb szolgáit. De akit megsebeznek, sokkal veszélytelenebb helyzetben van, mintha hízelegnének neki, mintha pár sikeresnek tűnő erőfeszítésért tömjénezik. Az álbarátok dicsérete veszedelmesebb, mint a gyalázkodás.

Aki magasztalja magát, az akár a legkiválóbb erőfeszítéseiről is letörli a ragyogást. Az igazán nemes jellem nem alacsonyodik le, hogy rossz néven vegye ellenségei hamis vádjait. Minden kiejtett szó ártalmatlanul pereg le róla, mert a rossz szó megerősíti, amit nem tud ledönteni. Az Úr azt akarja, hogy népe szorosan egyesüljön vele, a türelem és szeretet Istenével. Valamennyien testesítsük meg életünkben Krisztus szeretetét Senki se merészelje lekicsinyelni másnak a hírnevét vagy helyzetét; mert ez nem más, mint önteltség. Ezzel ezt mondják: „Annyival jobb és ügyesebb vagyok, mint te, hogy Isten engem kedvel jobban. Te alig számítasz valamit.”

Felelős helyeken levő lelkészeink Isten által elfogadott emberek. nem számit, mi az eredetük, nem számit, mi volt régen az álláspontjuk, vajon az eke szarvát fogták, ács volt-e a szakmájuk, vagy főiskolai nevelésben részesültek. Ha Isten elfogadta őket, óvakodjunk akár árnyékot is vetni rájuk. Sose szóljatok becsmérlőn senkiről, mert Isten szemében nagy lehet az illetőt, míg a magukat nagynak érzőket Isten kevésre tarthatja szívük romlottsága miatt. Egyedüli biztonságunk meghúzni magunkat a kereszt lábánál, jelentéktelennek lennünk a magunk szemében, Istenbe vetnünk bizalmunkat; mert egyedül neki van hatalma naggyá tenni minket.

Veszély fenyegeti lelkészeinket, hogy maguknak tudják be a munkájuk során elért eredményeket. Azt hiszik, Isten kedvez nekik; ezért túl tesztelnek és önhittek lesznek. Ezért az Úr átengedi őket Sátán zaklatásainak. Ahhoz, hogy az Úrnak tetszőn végezzük Isten munkáját, elengedhetetlen, hogy a szelídség, az alázatos szívűség lelke éljen bennünk, mind különbnek tekintve magánál a másikat. Sok fordul itt a kockán. Szükség van mindenki józan eszére és képességére. Mindenki munkája elég fontos, hogy megkövetelje a gondos és hű végzést Egy ember képtelen elvégezni mindenki munkáját. Mindnek megvan a maga helye s külön föladata. Mind értse meg, hogy ahogyan munkáját végzi el kell bírnia az ítélet fölülvizsgálatát.

Fontos és széleskörű föladat áll előttünk. Isten napja gyorsan közeledik, ezért az Úr tágas mezején minden munkás legyen tökéletességre törekvő, semmi kegyességben nem szűkölködő, csak Jézus Krisztus megjelenését várja az ég felhőiben. Percet se pazaroljanak arra, hogy másokat elképzeléseikhez és véleményeikhez igazodásra vegyenek rá. Isten most arra akarja nevelni a munkatársaiként nagy művében fáradozókat, hogy a legnagyobb mértékben gyakorolják a hitüket, s alakítsanak kiegyensúlyozott jellemet.

Az emberek különböző ajándékokkal bírnak, egyesek jobban megfelelnek az egyik munkaágra, mint a másikra. Amit az egyik elmulasztana, ahhoz lelkésztestvére erős lehet, hogy elvégezze. Mindegyik munkája fontos a maga helyzetében. Egyik se uralkodjék a másik gondolkodásán. Ha valaki azt hiszi, hogy senki sem taníthatja, hogy elég értelmes és rátermett megérteni a munka valamennyi ágát, az nem nyeri el Isten kegyelmét.

Férjem értékes tapasztalattal s tulajdonságokkal rendelkezik, ha ezeket meg tudja szentelni Krisztus kegyelme, Isten teljesen tetszővé fogja tenni munkásságát ha a példaképet, Krisztust fogja követni.

Isten azt akarja, hogy Haskell, Butler, Whitney és White vén húzódjék közel az Úrhoz. Értékes képességeik vannak, de hacsak Krisztus nem nyilvánul meg jellemükben, képességeik sem lesznek Istennek tetszőbbek, mint a Kain áldozata. Az áldozat magában véve jó volt, de hiányzott belőle a Megváltó.