Mélyen tisztelt K.

Testvér! 1875 januárjában az Úr közölte, hogy akadályok állnak a gyülekezet jólétének útján. Isten Lelke bánkódik, amiért sokan nem rendezik szívüket és életüket; s vallott hitük nincs összhangban a cselekedeteikkel. Nem tartják meg, mint kellene, az Úr szent nyugalomnapját. Hétről-hétre meglopják Istent. Vagy így, vagy másképp, de lefaragnak megszentelt idejének határairól; s világi foglalatossággal töltik el az órákat, melyeket imára és elmélyedésre kellene szentelniük.

Isten nemcsak azért adta parancsait, hogy higgyünk bennük, hanem engedelmeskedjünk is azoknak. Mindenható Urunk, mikor lefektette a föld alapjait, az egész világot a szépség palástjába öltöztette, s az ember számára hasznos dolgokkal látta el – mikor megteremtette a föld és a tenger megannyi csodáját – bevezette a szombatnapot is és megszentelte azt. Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott meg a teremtés csodálatos munkájától. A szombat az emberért lett, ezért Isten elvárja, hogy az ember is félretegye munkáját e napon, amint ő is megnyugodott a teremtés hat napja után.

Akik tiszteletben tartják az Úr parancsait, azok, miután világosságot nyertek a tíz parancs negyedik utasítását illetően, engedelmeskednek, anélkül, hogy az engedelmesség megvalósíthatóságát vagy kényelmességét feszegetnék. Isten a maga mására teremtette az embert, majd példát nyújtott neki, hogy ünnepelje meg a hetedik napot, melyet megszentelt és elkülönített Az volt a célja, hogy e napon az ember őt imádja, s ne világi ügyekkel foglalkozzék. Ha valaki megismerte a szombat követelményeit, attól kezdve nem veheti semmibe a negyedik parancsot anélkül, hogy Isten szemében bűnös ne lenne.

K. testvér, bár elismered, hogy Isten elvárja a szombat megtartását, cselekedeteid mégsem állnak összhangban vallott hiteddel. A hitetlenek oldalán veted latba tekintélyedet, amennyiben megrontod Isten törvényét. Mikor világi dolgaid akarnak az előtérbe nyomulni, lelkiismeret furdalás nélkül megszeged a negyedik parancsot. Az alkalomtól, kényelemtől teszed függővé Isten törvényének megtartását engedelmeskedve vagy engedetlenné válva, amint ügyeid, vagy hajlamaid előírják. Ez nem a szombat, mint szent intézmény tisztelete. Mikor ily veszélyes ösvényt taposol, megszomorítod Isten Lelkét.

A szombattörvény részleges megtartása elfogadhatatlan az Úr szemében, s rosszabb benyomást tesz a bűnösökre, mintha nem vallanád, hogy szombatünneplő vagy. Észreveszik, hogy életed ellentmond hitednek, így elveszítik a kereszténységbe vetett bizalmukat, hitüket. Az Úr komolyan gondolja, amit mond, ezért az ember nem lökheti félre büntetlenül Isten parancsait. Ádám és Éva példája legyen elég figyelmeztetés számunkra, hogy ne legyünk engedetlenek Isten törvénye iránt. Ősszüleink vétke, hogy meghallgatták az ellenség megtévesztő kísértéseit, bűnt és gyászt hozott a világra. Arra késztette az Isten Fiát, hogy maga mögött hagyja a menny királyi udvarait és szerény, alázatos helyet foglaljon el a világon. Urunk épp azoktól volt kitéve a sértéseknek, visszautasításnak és keresztre feszítésnek, akiket áldani jött. Milyen végtelen árat követelt meg az édeni engedetlenség! A menny fönségese lett föláldozva, hogy megmentsék az embert bűne büntetésétől.

Isten ma sem siklik át könnyebben törvényének bármely megrontásán, mint amikor ítéletet mondott Ádám ellen. A világ Megváltója fölemeli tiltakozó szavát, az Isten parancsait hanyagul és félvállról vevők ellen, Ezt mondja: „Aki tehát csak egyet is megront legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, az igen kicsi lesz a mennyek országában. Aki viszont megtartja, és tanítja azokat, az nagy lesz a mennyek országában.” Amit életünk tanít, az teljesen az igazság mellett, vagy ellene szól. Ha tetteid a törvényszegőt látszanak igazolni bűnében, ha viselkedésed jelentéktelennek minősíti Isten parancsainak megrontását, akkor nemcsak magad vagy bűnös, hanem bizonyos fokig felelős vagy mások ebből eredő tévedéseiért is.

A negyedik parancs legelején Isten így szól: Megemlékezzél, tudva, hogy az ember gondjai sokasága közepette kísértésbe esik, hogy kimentse magát a törvény teljes követelményei alól. Vagy a világi ügyek nyomása alatt megfeledkezzék a törvény szent fontosságáról. „Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat” az élet szokásos ügyeit, világi haszonra és megélhetésre. E szavak igen szabatosak; lehetetlen félreérteni őket. K. testvér, hogyan merészeled megszegni az ily komoly és fontos parancsot? Kivételt tett veled talán az Úr, mely fölmentene téged a világnak adott törvény alól? Kifelejti talán törvényszegéseidet a följegyzésekből? Hozzájárult talán, mikor a nemzetek eléje járulnak ítéletre, elnézni engedetlenséget? Azzal álltatod magadat, akár pillanatra is, hogy bűnöd nem nyeri el méltó büntetését. Holott bottal látogatja meg törvényszegésedet, mert bár elnyerted a világosságot, mégis a fénnyel ellentétben jársz el. „Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, és mégsem áll készen, és nem tesz akarata szerint, sok verést kap.”

Isten hat napot adott az embernek, mikor végezze a dolgát, az élet ügyeit; azt viszont amelyiket elkülönített és megszentelt, magának követeli. Olyan napként adja az embernek, melyen megpihenhet fáradozásától, s istentiszteletre és lelkisége javítására szentelhet. Mélyen kirívó tehát, ha az ember ellopja az egy Úrnak szentelt napot, ha önzőcéljaira sajátítja ki!

A halandó ember részéről szemenszedett szemtelenség arra merészkedni, azért alkudozni a Mindenhatóval, hogy magának biztosítsa a jelentéktelen, ideiglenes érdekeit. Oly durva megsértése a törvénynek, ha alkalomadtán hétköznapi dolgokra fordítjuk a szombatot, mintha teljesen elvetnénk azt; hiszen így kényelmi szempontnak vetjük alá az Úr parancsait. „Én, az Úr; a te Istened féltőn szerető Isten vagyok,” mennydörög a Sinairól. Nem fogad el részleges engedelmességet, félszívet az, aki kijelenti, hogy meglátogatja az atyák bűneit a fiakban harmadik és negyedik nemzedékig azokon, akik gyűlölik őt, s irgalmasságot tanúsít ezer ízig azok iránt, akik szeretik őt, s megtartják parancsait. Súlyos bűn meglopnunk embertársunkat, súlyos a bélyeg" mely arra ragad, akit ilyen tettben találtak vétkesnek. Mégis, akinek eszébe sem jutna, hogy megcsalja felebarátját, arcpirulás nélkül meglopja mennyei Atyját attól az időtől, amelyet pedig ő áldott meg, és ő különített el rendkívüli célokra.

Kedves fivérem, cselekedeteid meghazudtolják vallott hitedet, s egyedüli mentséged a kényelem tarthatatlan kifogása. A múltban Isten szolgáitól életük föláldozását várták el, hogy azzal bizonyítsák hitüket. Eljárásod sehogy sem egyeztethető össze a keresztény vértanúk viselkedésével, kik éhséget, szomjúságot kínzást és halált szenvedtek el inkább, mintsem hitvallásuk ellen forduljanak, vagy föladják hitük elveit. írva van: „Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy van hite, cselekedetei azonban nincsenek? Vajon üdvözítheti őt a hit?" Valahányszor szombatnapon munkát veszel kezedbe, lényegében hitedet tagadod meg.

A Szentírás azt tanítja, hogy a hit cselekedetek nélkül halott, s hogy életünk bizonyságtevése hirdeti a világnak, hűek va-gyunk-e vallott hitünkhöz, vagy sem? Világi barátaid előtt viselkedésed lekicsinyli az Isten törvényét. Azt hirdeti, hogy ha úgy tetszik, engedelmeskedsz Isten törvényének, ha meg nem akarózik, akkor nem. Hiszen az Isten törvénye bizonyos fokig kötelező az emberre, de hát elvégre az Úr nem annyira szigorú a törvény parancsainak pontos megtartását illetően, s akkor sem látogat meg szigorúan, ha olykor megszegjük azokat.

Sokan példádra hivatkozva mentegetik szombatrontásukat. Azt mondják, hogy ha ilyen jó ember, aki hisz a szombatünneplésben, világi foglalkozást űzhet, ha a körülmények mintegy megkövetelik, akkor ők igazán kárhoztatás nélkül ugyanazt tehetik. Sokan vádolnak majd téged az ítéleten, téged téve felelőssé, hogy példádra hágták át Isten törvényét. Bár ez nem menti vétküket, tanúságtételük mégis félelmetesen latba fog esni ellened.

Az Úr szólít, s komolyan gondolja, hogy az embernek engedelmeskednie kell. Nem kérdezi, hogy nehezünkre esik-e vagy sem. Az élet és dicsőség Ura nem vette figyelembe, mi kényelmes vagy kellemes neki, mikor maga mögött hagyta magas tisztjét, hogy a fájdalmak férfijává váljék, aki tudja mi a szenvedés. Elfogadta a szégyent és halált, hogy mentse az embert engedetlensége következményeitől. Jézus azért halt meg, hogy bűneitől, nem pedig bűneiben, mentse meg az embert. Az ember hagyja el tévelygését, hogy Krisztus példájához tartsa magát, fölvegye keresztjét, magát megtagadva kövesse őt, s engedelmeskedjék Istennek, bármibe kerüljön is.

Jézus mondta: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, s szereti a másikat, vagy egyikhez ragaszkodik, s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Ha Isten igaz szolgái vagyunk, ne támadjon kérdés bennünk, vajon engedelmeskedjünk-e parancsainak, vagy világi érdekeinkkel törődjünk. Ha az igazság híveit nem tartja meg a hitük a ma, aránylag békés napokon, mi fogja megtartani, mikor súlyos próba tör rájuk mikor megjelenik a rendelet azok ellen, akik nem hajlandók imádni a vadállat mását, nem veszik föl jelét sem homlokukra, sem a kezükre? Ez a komoly idő nincs messze tőlünk. Ahelyett, hogy gyöngévé és tétovázóvá silányulnának, Isten népének erőt és bátorságot kell gyűjtenie a nyomorúság idejére.

Jézus, tökéletes példaképünk, életével, s halálával a legszigorúbb engedelmességre tanított. Ö, az igaz, meghalt a gazért, Ő, az ártatlan, a bűnösért, hogy meg lehessen őrizni Isten törvényének becsületét, s hogy az embernek ne kelljen teljesen megsemmisülnie. A bűn a törvény megrontása. Ha Ádám bűne ily kimondhatatlan nyomorúságot hozott, mely megkövetelte Isten szeretett Fiának föláldozását, mi lesz azok büntetése, akik bár látják az igazság fényét, mégis hatályon kívül helyezik az Úr negyedik parancsát?

A körülmények nem mentenek ki senkit, aki világi haszonért szombaton dolgozik. Ha Isten egy embert fölment, akkor mindenkit fölmenthet. Miért nem dolgozhat L. testvér, noha szegény ember, szombatonként, hogy megélhetéshez jusson, mikor, ha ezt tenné, jobban elláthatná családját? Miért nem más testvéreink, vagy valamennyien, miért nem csak akkor tartjuk meg a szombatot, mikor kényelmesen megtehetjük? A Sinairól menydörgő hang adja meg a választ: „Hat napig dolgozzál, és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja.”

Az igazságban hívők által elkövetett helytelenségek súlyos gyöngeséget hoznak a gyülekezetre. Botlás kövei ezek a bűnösök útján, akadályozza őket, hogy a világosságra jöjjenek. Fivérem, ma az Úr fölszólít, állj teljesen az ő oldalára. Tetteid bizonyítsák, hogy tiszteletben tartod az Úr utasításait, nem sérted meg a szombatot. Fölszólít, hogy ébredj kötelességedre, s légy hű a rád háruló felelősségek iránt. Ezek az ünnepélyes szavak neked szólnak: „Ha óvakodsz attól, hogy szombaton ide-oda menj, és a hasznot hajhászd szent napomon; ha a szombatot gyönyörűnek nevezed, és az Úrnak szentelt napot dicsőségesnek, ha megtiszteled azzal, hogy tartózkodsz a jövés-menéstől, a haszonleséstől és a mihaszna beszédtől: akkor boldog leszel az Úrban; fölvezetlek győztesként a föld magaslataira, és élvezni fogod atyádnak, Jákobnak örök részét. Igen, az Úr szája mondta ezt így.”

Mint annyi más testvérünk, te is összeelegyedsz Isten törvénye megrontóival, az ő szemükkel nézed a dolgokat, s az ő hibáikba esel. Isten büntetéseivel fogja meglátogatni azokat, akik bár állítólag őt szolgálják, valójában mégis a pénzisten szolgái. Akik személyes nyereségük elősegítéséért semmibe veszik az Úr kifejezett parancsát, azok jövő bajokat halmoznak magukra. Az …-i gyülekezet vesse föl a kérdést, vajon ők is, akár régen a zsidók, vásárcsarnokká züllesztették-e az Isten templomát. Krisztus mondta: „Meg van írva: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek.”

Népünk között sokan, abba a bűnbe esve, hogy világi nyereségért föláldozzák vallásukat; megőrzik ugyan az istenfélelem látszatát, mégis teljes elméjüket földi célokra használják. Tartsuk Isten törvényét a legfőbbnek, engedelmeskedjünk mind szellemének, mind betűjének. Ha félvállról vesszük Isten Igéjét, melyet ö maga harsogott el félelmet keltő ünnepélyességgel a szent hegyről, hogyan fogadjuk akkor Lelkének bizonyságtételeit? Ha annyira elsötétült az értelmünk, hogy nem ismerjük el az Úr parancsainak tekintélyét, alig valami jót tudunk befogadni a népe oktatására választott gyönge eszköztől.

Korod nem ment föl az alól, hogy engedelmeskedj Isten parancsainak, Ábrahámot vénségében érte súlyos próba. Az Úr szava borzalmasnak és indokolatlannak tűnt a lesújtott aggastyán előtt; mégsem vonta kétségbe igazságos voltát, mégsem habozott engedelmeskedni. Hivatkozhatott volna rá, élemedett korára, gyöngeségére, hogy nincs ereje föláldozni fiát, aki szemefénye, öröme volt. Emlékeztethette volna az Urat, hogy parancsa ellenkezik az ígéretekkel, melyeket fiáról adott. Ábrahám mégis zúgolódás és szemrehányás nélküli volt. Tökéletesen megbízott Istenben.

Legyen Ábrahám hite példa számunkra is; mégis kevesen készek elviselni az egyszerű próbát: azokért a bűnökért való intéseket, melyek örök jólétüket sodorják veszélybe. Milyen kevesen fogadják alázatosan az intést, milyen kevésnek válik hasznára! Istennek hitünkkel, szolgálatunkkal és szeretetünkkel kapcsolatos igényeit vidáman kellene fogadnunk. Végtelenül adósai vagyunk az Úrnak, ezért habozás nélkül eleget kellene tennünk akár a legkisebb dolognak, amit elvár tőlünk. Ahhoz, hogy parancsrontók legyünk, nem szükséges az egész erkölcsi előírást lábbal taposnunk. Ha akár egyetlen parancsot semmibe vesszük, akkor is a szent törvény megrontói vagyunk. De ha tényleg parancsolattartók akarunk lenni, szigorúan meg kell tartanunk minden egyes követelményt, melyet Isten ránk parancsolt.

Isten megengedte, hogy tulajdon Fiát adják halálra, hogy eleget tegyen a törvény megszegéséért járó büntetésnek. Hogyan fog bánni azokkal, akik az ily bizonyítékok ellenére, miután elfogadták az igazság fényét, az engedetlenség ösvényére merészelnek lépni? Az embernek nincs joga kényeimét vagy szükségleteit emlegetni. Isten gondoskodni fog rólunk; aki a pataknál táplálta Illést, nem tűri meg, hogy hűségesei táplálék hiánya miatt szenvedjenek.

Az Üdvözítő megkérdezte tanítványait pedig a nincstelenség szorongatta őket, miért aggódnak efelől, hogy mit egyenek, s mivel ruházkodjanak. Ezt mondta: „Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, s csűrbe sem gyűjtenek: mennyei Atyátok táplálja őket Nem többet értek ti azoknál?” Rámutatott a bájos virágokra, melyeket isteni kéz alakított, színezett, s így szólt. A ruha miatt mért nyughatatlankodtok? Nézzétek a mezei liliomokat, mint növekednek. Nem fáradoznak, és nem fonnak. Mondom nektek: Még Salamon sem volt minden dicsőségében így fölöltözködve, mint ezek közül egy. Ha pedig Isten így öltözteti a mezei virágot, amely ma virít, de holnap a kemencébe kerül, nem sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek?”

Hova tűnt Isten népének hite? Miért oly kételkedők és bizalmatlanok az iránt, aki gondoskodik szükségleteikről, s hatalmával fönntartja őket? Az Úr próbára fogja tenni népe hitét: megrovásokat fog küldeni, melyeket szenvedések, szerencsétlenségek követnek, ha nem hallgatnak a figyelmeztetésekre. Bármi áron, de meg fogja törni a bűn végzetes kábultságát azoknál, akik eltávolodtak a szövetségüktől; rá fogja ébreszteni őket a kötelességtudatra.

Fivérem, lelkednek életre kell kelnie, hitednek pedig növekednie. Már annyi ideje mentegeted magad az engedelmesség alól, hol ezzel, hol más kifogással, hogy álomba ringattad lelkiismeretedet. Ezért nem emlékeztet többé a tévedéseidre. A szombattartásban annyi ideje követted kényelmedet, hogy az engedetlenség útján járással benyomásra érzéketlenné rontottad értelmedet; mégis felelős vagy mindenért, hiszen magad hoztad magadra ez állapotot. Kezdj hát most nyomban engedelmeskedni Isten törvényének, s bízzál az Úrban. Ne váltsd ki haragját, nehogy borzalmas büntetéssel látogasson meg. Térj vissza hozzá, mielőtt túl késő lenne, s találj bűnbocsánatot a törvényszegésedre. Az Úr gazdag a kegyelemben; majd békéjét nyújtja neked, s jóváhagyását, ha alázatos hittel jössz hozzá.