Kedves N. testvér!

Utolsó látomásomban elém tárták esetedet. Közölték, hogy olyan hibák vannak keresztény jellemedben, amelyeket föltétlenül le kell küzdened, mielőtt az Úr félelmében tökéletesíteni tudnád jellemedet. Szereted ugyan az igazságot, ám meg is kell szentelődnöd általa. Nem vagy önző, sem filléreskető, ami a vendégszeretetet illeti, sem az igazság ügyének támogatása terén; mégis ott tanyázik szívedben egy fajta önzés. Összenőttél a véleményeddel; mindenki más nézete fölé, egekig emeled nézetedet. Veszély fenyeget, hogy testvéreid fölé magasztalod magadat. Követelőző vagy s hajlasz rá, hogy elgondolásaidat erőszakold keresztül, testvéreidtől függetlenül, mert fölöttük állónak tartod mind szellemi képességedet, mind lelki életedet. így az apostol utasítása ellen vétesz: „Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak.” Megvannak az elképzeléseid, céljaid és terveid, s azt képzeled, hogy képtelen lennél tévedni.

Családodban túl sok igazgatást vállalsz magadra. Ha keresztezik a véleményeidet vagy, nem a terveidet valósítják meg, ahelyett, hogy vagy kiegyeznél velük, azt tartva, hogy mint neked, nekik is joguk van a véleményükhöz te csak bosszankodsz, megsértődsz. Nem bírod elviselni, hogy családod kérdésessé tegye elgondolásaidat vagy a tiedtől eltérő véleménnyel álljon elő. A dolgok ilyen kellemetlen állapota miatt családod legtöbbnyire aláveti magát óhajaidnak, s hagyja, hogy a béke megóvása végett, tied legyen a döntő szó. így azután sok a családodban a hosszútűrés, kívánságaid türelmes elviselése. A te szemedben ez törvényes tekintélyed helyes elismerésének tűnik – ezt tartod te a jó és helyénvaló vezetésnek.

Mikor az eltökéltséged, hogy – törik-szakad – a nézetedet hajtassad végre, ez ellenkező végletbe sodorta barátaidat, s arra, hogy megvessék erőszakos lelkületedet, akkor azt gondoltad, de sejttetted is velük, hogy minden ellen szegülést Sátán kísértései váltanak ki. Ettől még konokabbul ragaszkodtál terveid megvalósításához, tekintet nélkül a többiek óhajaira.

Veszély fenyeget, hogy bajok támadjanak körülötted, mert nem vagy kész megadni a körülötted élőknek a vélekedés szabadságát. Jó lenne nem feledkezned meg arról, hogy nekik is oly becsesek lehetnek elgondolásaik, mint neked a magadéi. Az ember hajlamos szem elöl veszíteni ezt, amikor azért gáncsol másokat, hogy nem értenek egyet vele. Te, testvérem, túl mereven kormányoztad családod tagjait. Nagyon semmiségekhez ragaszkodó vagy, mikor mindent részletesen szájukba rágsz. S ha különbözni merészkednek tőled, annál hajthatatlanabbá válsz, hogy a magad feje után menj, hogy megmutasd, ki az úr a házban, s hogy nem tűröd el a beavatkozást.

Azt képzeled, hogy elég, ha megmondod, hogy valamit meg kell tenniük, hogy meg is tegyék, mégpedig pontosan az előírásod szerint. Ezzel a basáskodó eljárásoddal sokszor beékeled a véleményedet családod és az ő jó belátásuk közé afelől, hogy mi a helyes az adott körülmények között. Sajnálatos hibát követtél el, mikor megtörted feleséged akaratát s belátását, mikor elvártad tőle, hogy egy szó ellenvetés nélkül engedjen fölsőbb rendű bölcsességednek, vagy ha nem, akkor háborúságot hozzon a házra.

Ne törj uralomra feleséged tettei fölött, vagy hogy szolgai függőségbe taszítsd őt. Sose emeld magadat feleséged fölé, sose mentegesd magad azzal, hogy ő tapasztalatlanabb és alacsonyabbrendű, mint te. Sose törj arra, hogy akaratod alá hajtsd az akaratát, mert külön egyéniség ő is, így soha beléd nem olvadhat. Sok családot láttam zátonyra futni a családfő túlzásba vitt parancsolgatásától, holott minden jól és egyetértve mehetett volna, ha megbeszélték volna, ha megállapodtak volna a dolgok felöl.

Fivérem, öntelt és önhitt vagy. Túlléped a méltányos határokat, hogy a magad tekintélyét éreztesd. Azt képzeled, hogy te tudod legjobban, mint folyjon a munka a konyhádon. Megvannak a fura elképzeléseid, hogy miként kellene történnie mindennek a munkaterületen, s elvárad mindenkitől, hogy gondolkodás nélkül alkalmazkodjék elképzeléseidhez, s a neked tetsző rendhez tartsák magukat.

E törekvéseid, hogy olyan helyzetbe kényszerítsd barátaidat, ahol engedékenyen akaratod alávessék minden kívánságukat – hiábavalók s kárba veszettek. Nem mindenki gondolkozik egyformán. Jó is, hogy így van, mert ha mind pontosan egyformák lennénk, akkor kevesebb lenne az összhang, kevesebb a természetes, egymáshoz való alkalmazkodás. Hiszen mindnyájan egyetlen test tagjai vagyunk, mind egyek a Krisztusban. A tagok különbözők, s egyikük sem tudja elvégezni pontosan azt a föladatot, amit a másik. A szemnek a látás a hivatása, és semmiképpen sem tudná betölteni a fül hivatását, ami a hallás. A fül nem foglalhatja el a száj helyét, sem az orr feladatkörét. Mégis az összes szervre szükség van a teljes egészhez, sőt gyönyörű összhangban működnek egymással. Egyik se szóljon így a másikhoz: különb vagyok nálad; a kéz ne mondja a lábnak: Nincs rád szükségem; mert ezért vannak együtt a testben, hogy mind eleget tegyenek a maguk külön hivatásának. Ezért tartsuk őket egyformán tiszteletben, mivel mind hozzájárulnak a tökéletes egész kényelméhez és hasznosságához.

Nem lehet mindegyikünknek egyforma a gondolkodása, sem egyformák az elképzelései. Hanem legyen az egyik a másik javára és áldására, hogy ami az egyikből hiányzik, a másik pótolni tudja. Jellemhibáid és örökölt egyoldalúságaid vannak, ezért jó, ha más gondolkodású emberekkel érintkezel, hogy kellőképp kiegyensúlyozzanak. Ahelyett, hogy mindent előírnál, beszéld meg a dolgokat feleségeddel, és jussatok közös döntésekre. Nem támogatod a független erőfeszítésre irányuló törekvést a családodban, hanem ha nem hajtják végre kínos pontossággal aprólékos utasításaidat, akkor legtöbbnyire gáncsolni fogod azt, aki így vétett.

Ha a feleséged és családod többi tagja híjával lennének a tapintatnak és rátermettségnek, akkor menthetőbb lenne, hogy teljesen a magad markába gyűjtöd a gyeplőszárakat. De mivel nem így van, ezért indokolatlan a viselkedésed. Miután nyájasan közlöd velük a főzést és házvezetést érintő nézeteidet, s jelzed, hogy mik az óhajaid e téren, ne menj tovább, hanem hadd valósítsák meg javaslataidat, amint jónak látják. Sokkal valószínűbb, hogy igyekezni fognak kedvedre tenni, mintha zsarnokoskodó lépésekhez folyamodnál. S ha nem is alkalmazkodnak, ne ragaszkodj ahhoz, hogy te parancsolgass, hogy minden úgy legyen, ahogy te akarod. Ne feledd, hogy tiszteletben kell tartanod mások jogos függetlenségét. Ha feleséged úgy végzi dolgát, hogy kényelmes legyen neki, nincs jogod beleavatkozni, nincs jogod idegeskedni és ezernyi javaslatoddal és házvezetés nézeteiddel terhelned őt.

Sok jó és nemes jellemvonással rendelkezel. Előzékeny, megnyerő modorú férfi vagy, legtöbbnyire családodon kívül esőkhöz. Talán bizonyos mértékig ez annak tulajdonítható, hogy nem mered kimutatni hajlamaidat, kivéve azok előtt, akiket rangon alattinak tartasz. Ha környezeted nem ismeri el fensőbbségedet, eltökélted, hogy legalább otthon elismerjék, mert azt gondolod, hogy ott majd senki sem meri kérdésessé tenni követeléseidet.

Arra van szükséged, hogy gyors változást érj el életedben. Ha hajlandó vagy föladni önzésedet, követelőző beállítottságodat, kedvenc elképzeléseidet és ötleteidet, akkor békés, boldog családi köröd lehet, melyre örömmel tekintenek az angyalok. Boldogítóbb-e, ha kierőszakolod, amit akarsz, mintha a cselekvés és szellem szabadságát vennéd észre családodban? Mert jelenleg nem mindig olyan az otthonod, mint lennie kellene, és te vagy az egyenetlenség fő okozója. Ha Krisztus képviselőjeként állsz, kérlek, ne képviseld rosszul áldott Megváltódat, aki szelíd volt és nyájas, gyöngéd és elnéző.

Jó lenne meggondolnod, hogy nehéz a jóeszűeknek mindenkor a más által előirt kerékvágásban haladniuk. Ezért tehát nincs erkölcsi jogod bogarasságaiddal és zsémbelődő elképzeléseiddel gyötörnöd és beleavatkoznod feleséged és családod feladatköreibe. Nehéz lesz egyszerre változtatnod a házi renden; mégis tökéld el, hogy nem teszed be lábadat a konyhába, hacsak azért nem, hogy jót mondj igyekezetükről s megdicsérd az ott foglalatoskodók házirendjét. Vegye át elismerő szó az akadékoskodás helyét.

Ápold magadban az itt megrótt jellemvonások ellentétét. Iparkodj kifejleszteni a jóságot türelmet, szeretetet s mindazon kegyességeket, amelyek átalakítón hatnának családi körödre, melyek vidítanák családod és barátaid életét. Valld be, hogy eddig rosszul viselkedtél, fordulj az ellenkező irányba, törekedj szentül és helyesen viselkedni, Ne akard akaratod rabszolgájává zülleszteni feleségedet, hanem nyájasan s önzetlen vággyal próbáld előmozdítani kényeimét és boldogságát – vond közeli egyetértésre magaddal. Nyújts lehetőséget, hogy gyakorolja képességeit. Ne akard elnyomorítani értelmét, ne alakítsd a belátását, míg csak el nem veszti egyéniségét.

Feleséged az Isten gyermeke, jó képességekkel és jó ízléssel rendelkezik, s legjobb esetben is szerényen vélekedik magáról. S te már annyi ideje parancsuralom alatt tartottad, ástad alá független gondolkodását, hogy emiatt magába zárkózott, s nem fejleszti ki nemes nőiségét, amihez pedig joga lenne. Mikor olyan ügyekről beszélsz vele, melyek az ö jólétét is ugyanúgy érintik, mint a tiédet, tudod, hogy ha ellenző véleménnyel áll elő, akkor sértett érzület támad benned, s kizárja a tiszteletet, amelyet magától értetődőn kellene táplálnod élettársad iránt.

Épp ilyen lelkület nyilvánul majd meg benned a gyülekezet tagjai iránt is, mint amit otthon tanúsítasz. Csökönyös akaratodat, merev nézeteidet próbálod ott is másokra erőltetni; amennyire csak bírod, uralkodó hatalommá tenni. Pedig ennek nem szabad megtörténnie, Tartsd szükségesnek, hogy olykor mások nézetei alá vesd nézeteidet, és ne ragaszkodj csökönyösségig a magad útjához. Ha szeretnéd, hogy Isten naponta megáldjon, változtass zsarnok beállítottságodon, s tedd a tiédet isteni mintánkhoz-hasonlóvá.

Gyakran úgy bántod meg feleségedet, hogy nem is tudsz róla, csak, mert nem vigyázol kellő gyöngédséggel szavaidra, tetteidre. így magad csökkented feleséged irántad táplált szeretetét, sőt, hidegséget termesz, mely észrevétlenül lopakodik be családodba.

Ha majd kevesebbre tartod magadat, s többet gondolsz kincseidre családi körben, majd kellő figyelmet szentelsz családod tagjainak, ha hagyod, hogy helyesen használják egyéni belátásukat, akkor majd áldást árasztasz magadra, de rájuk is, akkor majd növekedni fog irántad táplált tiszteletük.

Hajlamos vagy megvetéssel tekinteni hibás jellemű testvéreidre, akik velük született hajlamaik miatt nehéznek találják legyőzni magukban a kerékkötő gonoszságot. Pedig Jézus szánakozik rajtuk; szereti őket, s gyöngeségeiket is elviseli, csakúgy, mint a tiédet. Helytelenül cselekszel, ha azok fölé magasztalod magadat, akik nem olyan erősek, mint te. Helytelenül teszel, mikor önigazult lelkületbe gombolkozol, mikor hálákat adsz Istennek, hogy nem vagy olyan, mint a többi, hanem hited, buzgalmad meghaladja a szegényeknek és gyöngéknek hitét meg erejét, akik csüggesztő körülmények és sötétség közepette törekednek az életszentségre.

Angyalok jönnek a tiszta és szent mennyekből e szennyes világra, hogy szánják a leggyöngébbet, a legtehetetlenebbet, azt, akinek leginkább segítségre van szüksége. Krisztus is lelép trónjáról, hogy épp ezeknek nyújtson segítő kezet. Nincs hát jogod elhúzódni e bukdácsolóktól, sem különbnek nyilvánítani magadat. Lépj szorosabb egységre Krisztussal szánd a tévelygőt. Támogasd a lankadt kezet, erősítsd a gyönge térdet, bátorítsd a csüggedezőt. Szánd, segítsd őket, amint Krisztus szán téged.

Munkálkodni szeretnél a Mesterért. Ez az a rád váró föladat, amely Istennek tetsző lesz, pontosan az, amit az angyalok végeznek. Az ő munkatársuk lehetsz. De az Úr soha el nem hív, hogy az igét hirdesd a népnek. Lehet, hogy elég pontosan ismered hitünket, még sincsenek meg benned a tanító minősítései. .Nincs képességed mások szükségléteihez s útjaihoz alkalmazkodni. Nem elég erős a hangod. A bizottsági üléseken is olyan halkan beszélsz, hogy a többiek nem hallják, amit mondasz, Az is igaz, kedves fivérem, hogy gyakran fenyeget a veszély, hogy unalmassá válj. A rövid összejöveteleken sem találsz mondanivalód végére. Lehet, hogy minden szavad igaz, de hogy megtalálja útját a lélekhez, ahhoz a lelki hatalom izzó buzgalmának kell elkísérnie. Amit mondunk, világítson egyenesen a tárgyra, és ne legyen hosszára nyújtott mondanivalód, mert kifárasztja a hallgatót. Máskülönben a szóban forgó tárgy nem nyer befogadást a szívébe.

Mindenkinek bőven jut munka. Te, kedves fivérem, teljes biztonságban szolgálhatsz az Úrnak, ha segíted a leginkább támogatásra szorulókat. Lehet hogy azt gondolod, hogy ez irányú igyekezeted nem becsülik meg eléggé; de ne feledd, hogy Megváltónk munkáját is félvállról vették azok, akiknek a javára volt. Az elveszett mentéséért jött; de épp, akiket megmenteni igyekezett, visszautasították a segítségét, s végül azok jutatták halálra.

Ha száz közül kilencvenkilencszer sikertelen vagy, de a századikat sikerül megmentened, nemes cselekedetet végeztél a Mester ügyéért. De ha Jézus munkatársa akarsz lenni, legyen tengernyi türelmed azok iránt, akikért fáradozol, nem vetve meg a cél szerénységét, hanem az áldott eredményre tekintve. Ha akikért fáradsz, nem felelnek meg elgondolásodnak, gyakran így szólsz szívedben: „Csak hadd menjenek, úgysem érdemes menteni őket.” Mi lett volna, ha Krisztus is így bánt volna a szegény kivetettekkel? Hiszen azért halt meg, hogy nyomorult bűnösöket mentsen meg. Ha te is e lelkülettel fáradozol, s úgy, amint annak példája jelzi, akit követsz, akkor soha az életben le nem tudod mérni annak a jónak a sokaságát, amit elvégeztél.

Magasabb föladat-kör után szeretsz nyúlni, mint ami eléd kínálkozik. Csak azokra igyekszel hatni, akik műveltebbek és tiszteletreméltóbbak. De ez a réteg biztosan csalódást fog okozni. Ha már régóta törvényszegők, csak ritkán érzik át elveszett, reménytelen állapotukat. Fáradozz, mint Krisztus, teljes alázattal, akkor nem veszíted el jutalmadat. Ugyanolyan tiszteletreméltó a szerény és egyszerű emberek közt fáradoznod, őket vezetned Üdvözítőjükhöz, mint a gazdag és jó nevű embereket. Legfőképp, ne vállalj olyan felelősséget, melynek nem tudsz eleget tenni.

El kell követnünk mindent, hogy vonzóvá tegyük összejöveteleinket. Ebben komoly segítség lehetsz, ha a megfelelő utat választod. Különösen a tapasztalati órákat kell helyesen vezetnünk. Néhány kifejező szó a lelki életben elért fejlődésedről, ha tisztán és hallhatóan, komoly modorban mondod el, szónokolni igyekezés nélkül, fölemelő lenne másnak, s áldás a te lelkednek is.

Isten Lelkének lágyító, csillapító hatására van szükség szívedben. Senki, se képzelje, hogy az igazság kellő ismerete magában eleget tesz Isten követelményeinek. Az a szeretet és jóakarat, mely csak akkor létezik, mikor barátaink helyeslik útjainkat, nem igazi érték, mert ez a meg nem újult szív vonása. Akik Isten gyermekeinek vallják magukat, és a világosságban járnak, ne. légyenek ingerültek, s ne pukkadozzanak, ha valaki keresztezi útjukat.

Szereted az igazságot, és szíveden viseled előrehaladását. Most különféle körülmények közé kerülsz, hogy vizsgát és próbát tégy. Igaz keresztény jellemet tudnál fejleszteni, ha aláveted magad a fegyelmezésnek. Létfontosságú javad forog kockán. A valódi megszentelődésre, s az önfeláldozás szellemére van legégetőbb szükséged. Eljuthatunk az igazság ismeretére, fölismerhetjük legrejtettebb titkait s akár tűzre is adhatjuk testünket e titkokért; de ha nincs bennünk szeretet, olyanok vagyunk, mint a zengő érc s pengő cimbalom.

Ápold magadban a hajlamot, hogy többre becsülj magadnál másokat. Légy kevésbé önhitt, kevésbé magadban bízó; ápold a türelmet, hosszútűrést és a testvéri szeretetet. Állj készen segíteni a tévelygőt, szánakozz a gyöngéken és légy gyöngéd irántuk. Nem kell elhagynod foglalkozásodat, hogy dicsősé¬get szerezz az Úrnak, hanem napról napra, minden tetteddel, szavaddal, foglalkozásod űzése közben is megtiszteltetést szerezhetsz annak, akinek szolgálsz, így jó irányban hathatsz környezetedre.

Légy előzékeny, gyöngéd szívű, megbocsátó mások iránt. Éned hadd tűnjön el Jézus szeretetében, hogy Megváltódnak szerezz tisztességet, így eleget tégy arád bízott föladatnak. Mily keveset tudsz azon szegény lelkek sú1yos próbáiról, akiket a sötétség láncaiba vertek, s akikből hiányzik az eltökéltség s erkölcsi erő. Törekedj bepillantást nyerni mások gyöngeségébe. Segítsd az ínségeseket, feszítsd meg magadat, s hadd, hogy Jézus uralkodjék rajtad, hogy így meg tudd valósítani életedben az igazság elveit. Akkor majd áldás leszel, mint soha azelőtt, a gyülekezetek, de környezeted számára is.