Az Úr közölte, hogy a Battle Creeken kívül élő népünk nem érti meg, hogy milyen gondok és terhek hárulnak a mű szívében élőkre. Hagyják, hogy olyan gyülekezeti tagok költözzenek Battle Creekre, akik nem tudják eltartani magukat, azt gondolva, hogy majd intézményeinkben találnak munkát. Ezek nem írnak és győződnek meg először, vajon lehetőség nyílna-e számukra; hanem a gyülekezet nyakára varrják magukat, s mikor itt helyben megkérdezik, akkor látják csak, hogy máris a kelletnél több alkalmazottunk van, akik közül jó néhányan csakolyan ínségesek. Azokat is sajnálatból vették föl, s tartják meg. Nem mintha a legkitűnőbb szolgálatot végeznék az intézménynek, hanem mert oly igen nagyon szegények.

Olyan családok élnek Battle Creeken, akik szemtanúi voltak az intézmények fölnövekedésének, s rászorulnak, de méltók is, hogy ott állásuk legyen, de akik mégsem bírnak foglalkozást találni, mivel annyian jönnek távolról, akik megszenvednék, ha nem vennék föl őket. Ez gondot, aggodalmat okoz az in¬tézményeknek, nem tudják, mint bánjanak bölcsen az ilyen esetekkel, senkit meg nem bántva, s mindenkivel könyörületesen bánva, Veszteségek érték intézményeinket, mert segíteni igyekeztek rajtuk, mert a kérvényező gyakran gyöngélkedő is egyúttal, ezért nem lehet rájuk számítani. Ha rátermett, jó tel¬jesítményű munkásokkal helyettesítenénk őket, tetemes összeget takaríthatnánk meg Isten ügye számára.

Minden gyülekezetnek kötelessége, hogy szívén viselje szegényeit. Mégis sok önző örült, hogy nyomorgó gyülekezeti tagjai Battle Creekre költöznek; mert így nem várhatják el tőlük, hogy támogassák őket. A battle creeki gyülekezet évente jelentős összegeket költ szegények és betegek támogatására, akiknek a családja megszenvedné, ha nem támogatnák őket. Isten nem örülne neki, ha a gyülekezet megengedné, hogy a köztük élő szegények nyomorognának; bár állandó kiadást jelentenek a mű szívében élők számára.

Testvéreink tartsák otthon szegényeiket, sőt a már Battle Creeken lévőket is vegyék vissza a battle creeki gyülekezet kezéről. Gyülekezeteink sokkal többet tehetnének a szegényekért, ha munkát adnának nekik, hogy maguk segítsenek magukon. Sokkal jobb lenne, ha világi vállalkozásaitokban foglalkoztatnátok őket, minthogy a mű szívébe küldenétek őket, hogy Isten ügyét terhelje ez a nem nagyon termékeny munkássereg. Battle Creeken csakis művelt, szellemileg és testileg is erős férfiakra és nőkre van szükség; gondos figyelmes emberekre, akik hozzászoktak, hogy használják az eszüket, nem pedig a másét. Azt tartjátok tanácsosnak, testvéreim, hogy olyanokat zsúfoljunk felelős állásokba itt akik nem elég talpraesettek, hogy közönséges fog¬lalkozást, állást szerezzenek maguknak?

Vannak fiatalok, de férfiak és nők is, akiket meg kell tanítani, hogyan használják képességeiket, ahol vannak. Nem kellemes kötelesség ez; mégis minden gyülekezet felelős egyéni tagjaiért; s nem lenne szabad megengedniük, hogy azok költözzenek Battle Creekre, akik szerte a vidéken nem találnak megélhetést. Vidéki testvéreinknek gazdaságaik vannak, ahol meg1ermelik szükségleteiket. Ezért sokkal olcsóbb, ha vidéken gondoskodnak a szegényekről, ahol olcsó a megélhetés, mint hogy Battle Creekre költöznek, ahol ahelyett, hogy segítenek a közösséget és intézményeinket, egyre a kincstárból költekezünk rájuk. A városi csaknem minden élelmet a piacon vásárol, ezért itt meglehetősen sokba kerül a szegényekről gondoskodás.

Kisebb gyülekezeteink testvérei! Ha Isten kötelességet hárított rátok, hogy gondoskodjatok szegényeiről, vigasztaljátok a csüggedőket, látogassátok a betegeket, alamizsnát osszatok a szegényeknek, akkor ne legyetek bőkezűek, hogy a batlle creeki gyülekezetnek akarjátok áthárítani az ezzel a kötelességgel járó összes áldást. Méltán igényt tarthattok a magatok számára az áldásokból, melyeket Isten azoknak ígért, aki gondoskodnak a szegényekről és gyámolítják a szenvedőket.

Jóléti alapot kell létrehoznunk, hogy ellássuk a szegényeket, akiket Battle Creekre hagynak költözni. Kórházunk évente ezreket áldoz ingyenes szegény betegekre, de ki gondol e súlyos tehertétellel, mely intézményünkre hárul? Senkit sem szabad engedni, akinek neve a gyülekezet névsorán szerepel, hogy év év után betegségben szenvedjen, mikor a kórházunknál eltöltött pár hónap enyhülést hozna nekik, s megtanítaná őket hogyan gondoskodjanak magukról, de más betegekről is, Minden gyülekezet tartsa rájuk háruló bibliás kötelességnek, hogy gondoskodjanak méltó szegényeikről és betegeikről.

Mikor Isten valamelyik gyermeke kórházi ápolásra szorul, s csak költségeinek kicsiny részét tudja fizetni, vállalja a gyülekezet a nemes szerepet pótolja ki a hiányt. Van, aki semmit sem tud fizetni magáért, mégse hagyjátok önzésetek miatt szenvedni. Küldjétek őket a lábadozó-kórházba s küldjétek vele ígéreteiteket és pénzeteket, hogy kifizetitek költségeiket Ezzel értékes áldásokat fogtok nyerni. Az ilyen intézmény fönntartása sokba kerül, ezért ne várjuk el, hogy ingyenesen kezeljék a szegényeket. Ha visszakapnák az ingyenes betegekért járó összegeket, messzemenően segítene enyhíteni a kórház jelen pénzügyi nehézségein.

Testvéreim! Ne hárítsátok szegényeitek terhét a battle creeki gyülekezetre és intézményeinkre, hanem nemesen vállaljátok, s teljesítsétek is kötelességeteket. Tagadjatok meg magatoktól valamit házatokban, vagy ruházkodásnál, s biztos helyre tegyetek félre összegeket az ínséges szegényeknek. Azért a tizedetek és hálaáldozatotok se legyen kevesebb. Legyen ez többletáldozat. Istennek nincs szándéka javakat hullatni a mennyből, mellyel eltarthatnánk a szegényeket, hanem megbízottai kezébe helyezte javait. Nekik kell fölismerniük Krisztust szentjei személyében. S amit szenvedő gyermekeiért tesznek, érte teszik, hiszen ő azonosítja magát a szenvedő emberiséggel.

Istentől szólítja a fiatalokat. tagadják meg maguktól a fölösleges cicomákat s ruházati cikkeket, ha kevésbe kerülnének is, s helyezzék az összeget a jótékonyság-perselybe. Az érett korúakat is fölszólítja, hogy torpanjanak meg, mikor aranyórát vagy láncot vizsgálgatnak, vagy költséges bútordarabot, es vessék föl a kérdést: Helyes lenne-e ekkora összeget arra költeni, ami nélkül meglennének, vagy olcsóbb árú is megfelelne a célnak? A maguk megtagadásával és Jézus keresztjének fölvételével, aki értünk lett szegény, sokat tehettek enyhíteni a köztünk élő szegények szenvedésen. S mikor így követitek Uratok és Mesteretek példáját, akkor elnyeritek jóváhagyását és áldását.