Mialatt igyekszünk lelkünket felfrissíteni és testünket megerősíteni, Isten azt kívánja tőlünk, hogy összes erőinket minden időben a legjobban használjuk fel. Pihenésünk olyan lehet és kell, hogy legyen, hogy alkalmassá váljunk a ránk háruló kötelességek még eredményesebb teljesítésére. Befolyásunk is áldásosabb lesz azokra, akikkel érintkezünk. Testben és lélekben felfrissülve térhetünk vissza otthonunkba, felkészülve arra, hogy munkánkat szebb reményekkel és bátrabban végezzük.

Azért vagyunk itt, hogy hasznára és áldására legyünk az emberiségnek és a társadalomnak. De ha megengedjük, hogy elménk alacsonyrendű dolgoknál időzzön, ahogyan azok teszik, akik csak a hiúságot és a könnyelműséget szeretik, hogyan válhatunk nemzedékünk hasznára? Hogyan lehetünk a társadalom áldására?

Éles ellentét van a Krisztust hívő keresztény pihenése, összejövetelei, és a világias társaság között, amely csupán a szórakozást és az élvezeteket keresi. A világ fiainak ajkáról buta nevetgélés és haszontalan beszédek hallatszanak, az ima és „a Krisztus felől való elegyítetlen beszéd” helyett. Csak arra gondolnak, hogy jól mulassanak. Szórakozásuk könnyelműséggel és hiábavalóságokkal kezdődik, és bűnnel végződik. A mi összejöveteleinket úgy kell vezetni és úgy kell azokon viselkednünk, hogy otthonunkba visszatérve ne vádolhasson a lelkiismeretünk azzal, hogy Istent vagy embertársainkat megbántottuk. Nem szabad megsértenünk senkit, és ne legyünk ártalmára azoknak, akikkel érintkeztünk, ne gyakoroljunk káros befolyást rájuk!

Az érzéki ember természete az „én” kielégítése és a gyönyörök felé hajlik. Sátán politikája pedig az, hogy ezek a gyönyörök nagy mennyiségben álljanak rendelkezésre. Az emberek lelkét világias szórakozások iránti vággyal akarja megtölteni, hogy ne legyen idejük feltenni a kérdést önmaguknak: „Milyen a lelkivilágom?” Az élvezetek szeretete ragályos. Ha a lélek egyszer átadta magát ennek, az elme ide-oda csapong, mindig valamilyen szórakozást keresve. Az Isten törvényei iránti engedelmesség az ilyen hajlamokat ellensúlyozza, és korlátokat állít az istentelenség ellen.

A fiatalok tartsák emlékezetükben, hogy felelősek minden kiváltságért, idejük és képességeik helyes felhasználásáért. Lehet, hogy azt kérdezik: „Hát ne legyen semmilyen kikapcsolódásunk? Csak dolgozzunk és tanuljunk, minden változatosság nélkül?”

Az az örömforrás, amelyre Isten áldását kérheted, veszélytelen. De minden olyan szórakozás veszélybe sodor, amely képtelenné tesz arra, hogy titkon imádkozz, áhítatot tarts vagy részt vegyél egy ima-összejövetelen.