Fogalmunk sincs arról, hogy milyen erősek lehetnénk, ha összeköttetésben volnánk az erő forrásával. Újból és újból bűnöket követünk el, s azt hisszük, hogy ennek mindig így kell lennie. Annyira ragaszkodunk gyengeségeinkhez, mintha büszkélkedhetnénk velük. Krisztus azt mondja, hogy arcunkat ércfallá kell tennünk, ha győzni akarunk. Ő a saját testével vitte fel bűneinket a keresztre, s a Tőle nyert erővel ellenállhatunk a világ, a test és az ördög kívánságainak. Ezért hát ne beszéljünk gyengeségeinkről és alkalmatlanságunkról, hanem Krisztusról s az Ő erejéről. Ha Sátán erejéről beszélünk, az ellenség annál nagyobb erővel tör ránk. Ha az egyedül Hatalmasról és erejéről szólunk, az ellenség kénytelen visszavonulni. Ha közeledünk Istenhez, Ő is közeledik hozzánk…

Közülünk sokan nem használják fel kiváltságaikat. Néhány gyenge erőfeszítéssel igyekszünk jót cselekedni, de azután visszaesünk régi, bűnös életmódunkba. Ha valaha be akarunk jutni Isten országába, akkor azt csakis tökéletes jellemmel tehetjük, amelyen nincsen szeplő, ránc, vagy efféle. Minél inkább közeledik a vég, Sátán annál jobban fokozza tevékenységét. Észrevétlenül veti ki hálóit, hogy lelkünket elrabolja. Mindenképpen megkísérli, hogy eltakarja szemünk elől Isten dicsőségét. Egészen rajtunk áll, döntésünktől függ, hogy Sátán uralja-e szívünket, elménket, vagy lesz-e helyünk az új Földön, igényt tarthatunk-e Ábrahám örökségére?

Isten hatalma, emberi igyekezettel párosulva, dicső győzelmet vívott ki számunkra. Vajon ne értékeljük ezt? Az Úr a menny minden gazdagságát nekünk adta Jézusban. Isten nem tűrheti el, hogy a gonoszok azt mondhassák róla, többet tehetett volna értünk. Az általa teremtett világok, a menny angyalai mind-mind azt igazolják, hogy Isten mindent megtett, többet már nem adhatott volna az emberért. Istennek olyan erőforrásai vannak, amelyekről mi mit sem tudunk, s ezekből fog bennünket a szükség idején ellátni. De igyekezetünket mindig egyesítenünk kell az övével. Értelmi és felfogóképességünket, lényünk minden erejét munkába kell állítanunk. Ha a szükségesnek megfelelően akarunk felfegyverkezni, mint akik Urukat várják, ha igyekszünk, hogy jellemünk minden fogyatékosságát legyőzzük, akkor Isten mind több világosságot, erőt és segítséget nyújt.

A hit nem érzelem. „A hit pedig a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” Van olyan vallásosság is, amely nem egyéb önzésnél. Örvend a világi szórakozásoknak, megelégszik, ha elmélkedik Krisztus hitén, de semmit sem tud annak megmentő erejéről. Akiknek csak ilyen a vallásuk, azok könnyen veszik a bűnt, mert nem ismerik Jézust. Ebben a lelkiállapotban csak halvány fogalmuk van a kötelességekről. Azonban Isten jellemének helyes megértése együtt jár a kötelességek hűséges teljesítésével.