Sokan lépnek házasságra, akiknek nincs semmilyen szerzeményük, sem keresetük. Nem volt sem megfelelő testi erejük, sem értelmi képességeik, hogy anyagi alapot teremtsenek életükhöz. S éppen ezek az emberek sürgősen megházasodnak, és olyan felelősségeket vesznek magukra, amelyekről fogalmuk sincs. Nincsenek nemes, emelkedett érzéseik, és nincsenek tisztában a férj és apa kötelességeivel, valamint azzal sem, hogy mibe kerül a család szükségleteinek betöltése. Nem is viselkednek tisztességesebben a családtagok számának szaporítása tekintetében, mint üzleti ügyleteik lebonyolításakor.

A menny a házasság intézményét az ember áldására rendelte, de általában annyira visszaélnek vele, hogy félelmetes átokká lett. A legtöbb férfi és nő úgy lépett házasságra, mintha az egyetlen kérdés, amelyet tisztázniuk kellett, az lett volna, hogy szeretik-e egymást? Holott tisztában lehettek volna azzal, hogy a házassági kapcsolatban ennél nagyobb felelősség is hárul rájuk. Számolniuk kell azzal, vajon utódaik egészséges testtel, értelmi és erkölcsi erővel jönnek-e a világra? De kevesen cselekednek igaz indítékoktól késztetve és emelkedettebb meggondolás alapján. Nem törődnek azzal, hogy a társadalomnak is van jogos igénye velük szemben, és hogy családjuk kedvező vagy kedvezőtlen hatást gyakorol-e a társadalom állapotára.