Isten népe túl kevéssé műveli a keresztényi szellemű társas érintkezést. Iskoláink ne feledkezzenek el a nevelésnek erről a területéről!

Meg kell tanítani a fiatalokat arra, hogy nem függetlenek a társadalomtól, hanem mindegyikük egy-egy szál fonal az emberiség szövetében. A leghatásosabban alkalmazható ez a tanítás az iskolában, a kollégiumban. Itt naponta adódnak alkalmak a tanulók számára, hogy jellemüket és társas kapcsolataikat fejlesszék. Saját elhatározásaiktól függ, felhasználják-e idejüket és lehetőségeiket úgy, hogy olyan jellemet fejlesszenek, amely boldoggá és hasznossá teszi őket. Azok, akik önmagukba zárkóznak, akik nem szívélyesek, nem készségesek a barátkozás által mások áldására lenni, sok áldástól fosztják meg magukat, mert a kölcsönös érintkezésben a lélek finomodik és csiszolódik. A társas érintkezés hozza létre a barátságokat, s ezzel a szívek összhangja és a szeretet olyan légköre teremthető meg, amely tetszik a mennynek.

Krisztus követőinek arra kell felhasználniuk befolyásukat, hogy a világot megjobbítsák. Különösen azok, akik megízlelték Krisztus szeretetét, növeljék befolyásukat, mert így lelkeket nyerhetnek meg az Üdvözítőnek. Nem szabad Krisztust elrejteniük szívükben és kapzsin ott őrizni, hogy csak az övéké legyen ez az édes és szent kincs. Nem szabad az Ő szeretetét csak olyanokkal szemben gyakorolniuk, akikhez vonzódnak. A fiatalokat meg kell tanítani, hogy az a krisztusi magaviselet, ha jóságosan érdeklődnek és közlékenyek a szükséget szenvedők iránt, még akkor is, ha azok nem tartoznak a társaságukhoz. Jézus mindenkor, mindenütt szerető érdeklődést nyilvánított az emberi család iránt, és örömteli kegyesség fényét sugározta maga körül. A fiatalok tanulják meg, hogy kövessék Krisztus nyomdokait, mutassanak keresztény részvétet, érdeklődést és szeretetet ifjú társaik iránt, és törekedjenek arra, hogy megnyerjék őket Jézusnak. Úgy éljen Krisztus a szívükben, mint az élő víz forrása az örök életre, mindazokat felfrissítve, akikkel együtt vannak.

A szükség idején másokért végzett szeretetteljes, készséges szolgálat az, amely becses Isten előtt. Így még az iskolások is Isten élő misszionáriusai lehetnek, ha hűségesek Megváltójukhoz. Mindez azonban időbe kerül, de az ekként eltöltött idő hasznos, mert így tanulják meg, hogyan kell képviselni a kereszténységet a világban.

Krisztus nem vonakodott másokkal barátságosan érintkezni. Akár farizeus, akár vámszedő hívta Őt otthonába, elfogadta a meghívást. Minden szó, amelyet az ilyen alkalmakkor kiejtett, hallgatói számára az igaz élet üzenete volt. Az étkezés alkalmával sok értékes dologra tanította őket, szükségleteikhez mérten. Így mutatta meg tanítványainak, hogyan viselkedjenek a vallásos és a nem vallásos emberek társaságában.