Akik részesültek a keresztség ünnepélyes szertartásában, megfogadták, hogy az „odafelvalókkal törődnek”, ahol Krisztus ül az Atya jobbján. Megfogadták, hogy komolyan munkálkodnak a bűnösök megtérítésén. Isten megkérdi azoktól, akik az Ő nevét vették fel, hogyan használják fel azokat az erőket, amelyeket az Ő Fiának halála váltott vissza? Vajon megteszel-e minden tőled telhetőt, hogy a lelkiség, a megtérés magasabb fokára emelkedj? Vajon minden érdekedet és tevékenységedet összhangba hozod-e az örökkévalóság követelményével?

Isten népe körében megújhodás, ébredés szükséges. „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek!” Azok, akikre Isten az Ő munkájának végzését bízta, küzdjenek, hogy terjesszék az üzenetet és óva intsék a lelkeket, akik még a tudatlanságban vesztegelnek. Tehetsz-e te is valamit, hogy önmegtagadás által elősegítsd munkájukat? Kelj fel és menj, mutasd meg önzetlen igyekezeteddel és komolyságoddal, hogy megtértél!

Minden kis összegre szükség van a lélekmentés munkájában. Sok kis ér, ha egyesül, folyammá lesz. Elsikkasztjuk Urunk javait, ha önző szórakozásra költjük azt a pénzt, amelyet az utolsó intő üzenet hirdetésére kellene felhasználni.

Az igazságot, amelyet Isten adott nekünk, hirdetnünk kell a világnak. Nekünk adatott az a kiváltság, hogy ezt a munkát elvégezzük. Nekünk kell elhinteni minden vizek mellett az igazság magvát. Az Úr önmegtagadásra és önfeláldozásra hív. Az evangélium hirdetése tökéletes odaszentelődést kíván, s a munkavégzés szükségleteire mindazt oda kell adnunk, amit adhatunk.