Sátán éber ellenfél, minden törekvése arra irányul, hogy az ifjúságot olyan irányba, olyan cselekedetekre vezesse, amelyek teljesen ellentétben állnak azzal, amit Isten jóváhagyhat. Nagyon jól tudja, hogy ezen a földön nincs még egy réteg vagy csoport, amely annyi jót tehetne, mint az Istennek szentelt életű fiatalok. Az ifjúság, ha a helyes úton halad, hatalmas befolyást gyakorol. Prédikátorok és idősebb önkéntes evangélisták feleannyi hatással sem tudnak lenni a világ fiataljaira, mint azok az ifjak, akik Istennek szentelt életet élnek. Ezért a hívő fiataloknak érezniük kellene a felelősség súlyát, és tőlük telhetőleg mindent meg kellene tenniük, hogy megmentsék embertársaikat, még akkor is, ha ezáltal a maguk élvezeteit és természetes vágyaikat kell feláldozniuk. Idejüket szenteljék oda Istennek, és – ha szükséges – anyagi eszközeiket is.

Azoknak, akik az istenfélelmet vallják, érezniük kellene a Krisztustól távol maradókat fenyegető veszélyt. Kegyelmi idejük hamarosan lezárul. Akik jó befolyást árasztva részt vehettek volna a lelkek megmentésében, ha Isten tanácsa szerint járnak, de elmulasztották kötelességüket – önzésük, közömbösségük miatt, vagy pedig azért, mert szégyellték Krisztus keresztjét –, azok elveszítik a saját üdvösségüket, és még a szegény bűnösök vére is ruhájukhoz tapad. Számot kell majd adniuk az elmulasztott jó cselekedetekről, amelyeket végezhettek volna, ha életüket Istennek szentelik, de amelyeket hűtlenségük folytán elhanyagoltak.

Akik valóban megízlelték a megváltó szeretet édességét, nem fognak és nem is tudnak megnyugodni addig, amíg társaikat, s akikkel érintkeznek, meg nem ismertetik a megváltási tervvel. A fiatalok tegyék fel a kérdést: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Hogyan dicsőíthetem a Te nevedet a földön?” Körülöttünk lelkek vesznek el – mit tesz ezért az ifjúság, hogy megnyerje őket Krisztusnak?

Akik iskolába járnak, befolyást áraszthatnak az Üdvözítő követei gyanánt – de ki az, aki segítségül hívja Krisztus nevét? És ki az, aki gyengéden, kedves szavakkal, de komolyan kéri társait, hogy hagyják el a bűn útját és válasszák az üdvösség ösvényeit?

Ezt az utat kellene követnie a hívő ifjúságnak, de nem követi, egyéniségüknek jobban megfelel, ha bűnös társaikkal együtt vesznek részt a sportban és az élvezetekben. A hasznos munka végzésének nagyon tág tere áll nyitva az ifjúság számára, de nem látja meg. Bárcsak megfeszítenék erejüket, értelmesen gondolkoznának, és utakat-módokat keresnének, hogy a vesztükbe rohanó bűnösökhöz férkőzzenek, s megismertessék velük az életszentség útját, és könyörgéssel, esedezéssel, akár csak egyetlen lelket is megnyerjenek Krisztusnak!

Milyen nemes vállalkozás! Egy lélek, aki örökké dicsérné Istent! Egy lélek, aki a boldogságnak és az örök életnek örvendene! Segítője koronájában egy gyémánt ragyogna csillagként örökkön-örökké! És nemcsak egyet, hanem többeket is át lehetne vezetni a tévelygésből az igazságra, a bűnből a szentségre. Így szólt az Úr prófétái által: „Akik sokakat az igazságra visznek, fénylenek, mint a csillagok…” (Dániel 12:3) Mert azok, akik Krisztussal és az angyalokkal együtt munkálkodnak a veszendő lelkek megmentéséért, gazdag jutalmat nyernek Isten országában.

Láttam, hogy sok lelket lehetne megmenteni, ha az ifjúság olyan volna, amilyennek lennie kellene: hű Istenhez és az igazsághoz. De sajnos, általában ki kell szabni rájuk a munkát, mert egyébként maguk is elvilágiasodnának. Állandó aggodalom és szívfájdalom forrásai. Könnyek hullanak miattuk, gyötrődve tusakodnak értük a szülők. Mégis, ezek az fiatalok mennek tovább a maguk útján, s nem törődnek azokkal a kínokkal és fájdalmakkal, amelyeket tetteikkel okoznak. Töviseket ütnek azok szívébe, akik készek volnának meghalni, hogy őket megmentsék, hogy olyanokká legyenek, amilyenné Isten rendelkezése szerint lenniük kellett volna, Krisztus vérének érdemei által.

Fiatalok, láttam, hogy Istennél van feladat számotokra, vegyétek fel a keresztet és kövessétek Krisztust, mert máskülönben méltatlanok vagytok Hozzá! Mialatt közömbösségben, érdektelenségben vesztegeltek, hogyan tudnátok megmondani, hogy mi Isten akarata veletek kapcsolatban? Hogyan várhatjátok megmentéseteket anélkül, hogy hű szolgákként Uratok akaratát cselekednétek? Azok, akik részesülnek az örök életben, mindent jól végeztek el. A dicsőség Királya jobb keze felől állítja őket, s így szól majd hozzájuk: „Jól van, jó és hű szolgám!” (Máté 25:23) Hány lelket menthettél volna meg a romlástól, ha az élvezetek hajszolása helyett azt kutattad volna, milyen munkát végezhetnél az Úr szőlőskertjében? Hány lelket mentettetek meg a társalgási és zeneórák alatt? Ha nem tudsz felmutatni akár csak egyetlen lelket is, akkor változtass, keress újabb irányt! Kezdj imádkozni lelkekért, közeledj Krisztushoz, közeledj vérző oldalához. Szelíd és csendes lelkület ékesítse életedet, és szálljon fel Hozzá alázatos, komoly kérelmed, hogy adjon neked bölcsességet, nemcsak a magad, hanem a mások lelkének megmentéséhez is.

Többet imádkozz, mint énekelj! Vagy talán nincs nagyobb szükséged az imára, mint az énekre? Fiatalok, Isten munkára szólít benneteket, hogy Őérte dolgozzatok. Változtassátok meg életmódotokat, hiszen olyan munkát végezhetnétek, amelyet az ige és hitéletetek tanítói nem képesek elvégezni. Ti hozzáférhettek olyan lelkekhez, akikhez az igehirdető és a prédikátor nem juthat el.

Azok a fiatalok, akik elhatározták, hogy munkálkodnak Isten ügyéért, kezdjék ezt a munkát a saját otthonukban, háztartásukban és környezetükben, jó barátaik között, ahol kedvező miszszióterületet fognak találni. Az otthoni munka próba lesz számukra, amelynek során kiderül, hogy van-e képességük szélesebb körben tevékenykedni.

A személyes munkának nagyobb eredménye lesz, mint ahogy azt fel tudnák becsülni. Éppen ennek hiánya miatt pusztulnak közöttünk a lelkek. Minden egyes lélek határtalanul értékes – a Golgota beszél a lelkek értékéről. Egy Krisztus számára megnyert lélek máris eszközzé válik más lelkek megmentésére. E munka eredménye: áldás és üdvösség.