Sok fiatalnak van otthon feladata és felelőssége, amit nem vesz tudomásul. Nem tanulták meg, hogy kötelességeket vállaljanak családjukban, és annak felelősségeit hordozzák. Anyjuk hűséges, gyakorlatias, aki sok terhet viselt, amelyektől gyermekei megkímélhették volna. Nem osztoztak atyjuk gondjaiban sem, és nem tisztelték őt úgy, ahogyan Isten kívánja. Inkább hajlamaiknak hódoltak, ahelyett, hogy a kötelességeiknek tettek volna eleget.

Önző életmódot folytattak, kitértek a munka és a terhek elől, s így nem szerezhettek értékes tapasztalatokat. Pedig ezek feltétlenül szükségesek, ha az életet eredményessé akarjuk tenni. Nem érezték annak fontosságát, hogy hűségesek legyenek a kis dolgokban. Nem érezték magukat lekötelezve szüleik iránt, hogy a mindennapi kötelességeket megbízhatóan és jól teljesítsék. Nem foglalkoznak a tudományokkal sem, ismeretlenek előttük, pedig ezek nélkülözhetetlenek a gyakorlati életben.

Ha valahol áldásul akarnak szolgálni a fiatalok, ezt otthonukban kellene tenniük. Nem válhatnak a társadalom vagy családjuk hasznára – s kilátásaik ebben és az eljövendő világban nem éppen kedvezőek –, ha hajlamaiknak engedik át magukat, ahelyett, hogy a józan ész, az egészséges belátás és az éber lelkiismeret vigyázó határozatai vezetnék őket.

Sok fiatal azt hiszi, hogy életének korai szakasza nem a gondos munkára van szánva, hanem hiú sportokban, tréfákban, élcelődésekben és bolondos hóbortokban kell szétforgácsolódnia. Vannak, akik dőre mulatozásoknak és érzékeik kielégítésének élnek. Semmi másra nem gondolnak, csak arra, amit a pillanatnyi élvezet nyújt. Minél jobban hódolnak azonban a szórakozásoknak, a társas összejöveteleknek, a fecsegésnek és a nevetgélésnek, annál jobban kívánják azt. Nincs már ínyükre a józan élet valósága, az otthoni kötelezettségek pedig unalmasak számukra. Nem tudnak elég változatosságot találni, hogy lelkük megelégedjen. Így aztán nyugtalanok, összeférhetetlenek, idegesek és ingerlékenyek lesznek. Gondolkozzatok el, s érezzétek kötelességeteknek, hogy otthonotokat boldoggá és vidámmá tegyétek.

Nem szabad értékes pillanatokat elfecsérelnünk még akkor sem, ha kifáradtunk valamilyen munkában.