Közösségünk Krisztussal csak úgy lehet tartós és állandó, ha élő hittel párosul, s minden más kapcsolatot megszüntetünk. Krisztus előbb választott minket, végtelen árat fizetett megváltásunkért, az őszinte hívő pedig Krisztust választja, mint minden dolgában elsőt, utolsót és legjobbat. De ennek a kapcsolatnak ára is van. A büszke embernek ebben a helyzetben teljesen el kell ismernie függő helyzetét. Mindazoknak, akik ebbe a közösségbe lépnek, érezniük kell, hogy szükségük van Krisztus engesztelő vérére. Szívüknek meg kell változni. Saját akaratukat Isten akaratának kell alárendelniük. Belső és külső akadályokkal kell megküzdeniük. Küzdelmes munkának kell végbemennie, mind az elkülönülés, mind a ragaszkodás, beépülés terén. Önzést, büszkeséget, hiúságot, világiasságot – a bűnt, minden formájában – le kell győznünk, ha közösségben akarunk élni Krisztussal. Sokan azért tartják a keresztény életet annyira nehéznek, azért olyan gyengék és változékony lelkiállapotúak, mert Krisztushoz próbálnak csatlakozni anélkül, hogy előzőleg minden kapcsolatot megszakítanának melengetett bálványaikkal.

Ha megkötöttük a szövetséget Krisztussal, akkor meg is őrizhetjük, de csak komoly imaélet és fáradhatatlan igyekezet által. Ellenálljunk az önző „én”-nek, tagadjuk meg, győzzük le! Krisztus kegyelme, bátorság, hit és éberség által kivívhatjuk a győzelmet.