A fiatalokat biztos elveknek kell kormányozniuk, hogy helyesen fejlesszék tovább Istentől kapott erőiket. De az ifjúság oly vakon követi pillanatnyi ösztöneit, vágyait, alapelveire való tekintet nélkül, hogy állandóan veszélyben forog. Mivel nem állhatnak mindig szüleik védelme és őrizete alatt, önfegyelmezésre és önállóságra kell szoktatni őket. Meg kell tanítani nekik, hogy a jó lelkiismereti alapelvek szerint gondolkodjanak és cselekedjenek.

Mindazoknak, akiket lekötnek a tanulmányaik, pihenésre és felüdülésre van szükségük. Elméjüket ne erőltessék állandóan a tanulással, mert az agy érzékeny szerkezete kimerül. A testnek mozgásra van szüksége, hogy az elme is felfrissülhessen. De nagy szükség van arra is, hogy szórakozásainkban mérsékeljük magunkat, éppúgy, mint minden egyéb területen. A szórakozások jellegét gondosan, előre fontoljuk meg! Minden fiatal ember kérdezze meg magától, milyen hatással lesz a szórakozás testi, lelki és erkölcsi egészségére, életére? Vajon lelke nem lesz-e olyan kábult, hogy elfelejtse Istent'? Vajon ne szemléljem-e állandóan Isten dicsőségét?

A kártyajáték nem elfogadható a keresztény számára. A vele járó hajlamok és gondolattársítások veszélyesek. Nincs semmi az ilyen szórakozásban, ami a testnek vagy a léleknek jót tenne. Semmi sincs benne, ami erősítené az értelmet, ami értékes gondolatokat adna a jövőre nézve. A kártyázás közbeni társalgás sokszor alantas dolgokról folyik.

A szerencsejátékokban való részvétel indítéka sokszor az, hogy hasznot húzzanak belőle. Egy kis összeget kockáztatnak, aztán egy nagyobbat, míg végül a játékszenvedély oly erőssé válik, hogy biztos romlásba vezet. Hány embert vitt a veszedelmes játékszenvedély szegénységbe, súlyos bűnökbe, gyilkosságba, s végül a teljes romlásba! És mégis, milyen sok szülő nem veszi észre a bűn e rettenetes szakadékát, amely elnyeléssel fenyegeti ifjúságunkat!

A szórakozások egyik legveszedelmesebb fajtája a színház. Nem az erkölcsiség és erény iskolája ez, ahogyan sokszor hangoztatják, hanem az erkölcstelenség igazi melegágya. Bűnös szokásokat és szenvedélyeket erősít és támogat. Közönséges dalok és mozdulatok, kifejezések és magatartás rontják meg a képzeletet és alacsonyítják le az erkölcsi színvonalat. Az fiatalnak, aki ezekben talál örömet, életelvei alapjában romlanak meg. A színház hatása erősen mérgezi a képzeletet, eltörli a vallásos benyomásokat. Tompítja a nyugodt örömök és az élet józan valóságai utáni vágyat.

Minden egyes alkalommal fokozódik az ilyen darabok utáni vágy, éppúgy, mint a részegítő ital iránti sóvárgás erősödik a megszokással. Az egyedüli biztonság abban rejlik, hogy kerüljük ezeket a szórakozásokat és a mulatozás minden kétes helyét.

Vannak a felüdülésnek a testre és a lélekre áldásos módjai. A felvilágosult ember számtalan, nemcsak ártalmatlan, hanem tanulságos forrásból is sok értékes szórakozást és felfrissülést meríthet. A pihenés a szabad levegőn, Isten alkotásainak szemlélése a szabadban: az ember számára ez jár a legjobb, legáldásosabb eredményekkel.

A fiatalság ideje nem lehet olyan lehiggadt és komoly, mint az öregkor. A gyermek nem lehet olyan józan, mint atyja. Bár teljes mértékben elítéljük a bűnös szórakozásokat, a szülők és az ifjúság vezetői nyújtsanak hasznos, ártatlan örömöket a fiataloknak, amelyek az erkölcsöt nem rontják, nem fertőzik meg. Ne kötözzék meg kemény szabályokkal és korlátokkal a fiatalokat, amelyek miatt elnyomottnak éreznék magukat, kitörnének, és a balgaságok és romlás útjára térnének. Az irányítás, kormányzás gyeplőit biztosan, de jóságosan és megfontoltan tartsák kezükben. Lelküket és szándékaikat oly bölcsen, szeretettel és finoman formálják, hogy tudják: szüleik és tanítóik csakis az ő javukat akarják.

Azokat az órákat, amelyeket sem a testet, sem a lelket nem felfrissítő szórakozással töltenénk, szenteljük inkább a szegények, betegek, szenvedők látogatására és a rászorulók megsegítésére!