Sok fiatal azt mondja: „Nincs időm, hogy tanulmányozzam az Írásokat.” De mit csinálnak? Sokan minden percet kihasználnak, hogy néhány fillérrel többet keressenek. De ha azt az időt, amit túlórázva töltöttek, a Biblia tanulmányozására szentelnék és annak parancsait megfogadnák, többet nyernének, mint amennyit a túlmunkával sikerül kapniuk. Sokat megtakaríthatnának, amit fölösleges holmikra adnak ki. A lélek ereje jobban megnyilvánulna életükben, és képesek lennének megérteni a kegyesség titkát. „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.”

Az ifjúság, amely kereszténynek vallja magát, az érzéki szív kívánságait elégíti ki, amikor saját hajlamainak hódol. Az Istentől kapott kegyelmi időt, amely a Biblia értékes tanulmányozására adatott, koholt történetek olvasására fordítja. Ha egyszer felvették ezt a szokást, nehezen győzhető le, de lehetséges, ha a mennyei világot tekintik elsőrendűnek életükben.

Az elme, amelynek ereje „izgalmas” történetek olvasásában merül ki, tönkremegy. A gondolatvilág megbetegszik, érzelgősség lesz úrrá a lelken. Egyfajta bizonytalan nyugtalanság, különös sóvárgás lép fel az egészségtelen lelki táplálék után, ami a fiatalok lelkét folytonosan kizökkenti egyensúlyából. A légvárépítés, szerelemsóvár érzelgősség lesz úrrá rajtuk.