Az ifjúság komolyan gondolja meg, hogy életének mi a célja és feladata. Életét úgy alapozza meg, hogy szokásai romlottságtól mentesek legyenek. Ha a fiatalok azt akarják, hogy másokra jó hatást gyakoroljanak, önmaguk igaz elveire kell támaszkodniuk, önbecsüléssel kell bírniuk, nem engedve a rossz befolyásnak. A tó lilioma gyökereit mélyen a piszok és iszap alá ereszti, mélyről veszi magához azokat az anyagokat, amelyek elősegítik fejlődését, s virágját tisztaságban hozza a felszínre. Mindazt, ami elhomályosítaná és elrontaná makulátlan szépségét, visszautasítja.

Legyenek bár körülöttünk erkölcsromboló befolyások, amelyek tönkre akarják tenni a lelkeket, mindezt visszautasíthatjuk és kikerülhetjük, hogy a rossz társaság meg ne rontsa szívünket. Mindenki keresse minden azoknak a társaságát, aki határozott léptekkel fölfelé törekszenek. Kerüljék azokat, akik engednek minden rossz befolyásnak, akik tétlenek és nem kívánják komolyan magasabb színvonalra emelni jellemüket, akikben nem lehet megbízni, s elveikhez nem ragaszkodnak. Legyenek a fiatalok azok társaságában, akik félik és szeretik Istent. Utasítsanak vissza minden olyan befolyást, amely erkölcsi süllyedést okozna, és csak azt fogadják el, ami a tiszta és nemes jellem kialakulását elősegíti, ha a menny mintájára kívánnak átalakulni.

Túl keveset szólnak a keresztények élettapasztalataik becses fejezeteiről. Isten munkáját bénítjuk és Istenre vetünk árnyat, ha nem élünk az áldott beszélgetés lehetőségével. A szívben féltékenységet, rosszindulatot és önzést ápolnak, és szavaik a belső romlást visszhangozzák, gonoszak a gondolataik és gonoszul beszélnek azok, akik egyébként Krisztus nevét vallják. Ritkán említik Isten jóságát, kegyelmét és szeretetét, amely megnyilvánult abban, hogy a világnak egyszülött Fiát adta. Ezt tette Ő értünk, és nem jogos-e, hogy szeretetünket és hálánkat szavakkal is kifejezzük? Vajon ne törekedjünk arra, hogy beszédünk egymás megsegítésének és bátorításának forrása legyen keresztényi életünkben? Ha igazán szeretjük Krisztust, szavainkkal dicsőíteni fogjuk Őt. Gyakran megtérnek a hitetlenek, ha Isten dicséretét és az iránta érzett hála szavait hallják.

A keresztény ember magaviselete, példája és beszéde olyan legyen, hogy a bűnösökben kívánságot ébresszen az élet Forrása után.