A rendszeresen végzett, hasznos munka az evangéliumi terv része. A nagy Tanítómester a felhőoszlopból adott utasítást Izraelnek, hogy minden ifjú sajátítson el valamilyen hasznos munkát. Ezért volt szokás a zsidóknál – mind a gazdagoknál, mind a szegényeknél –, hogy fiaikat és leányaikat valamely mesterségre taníttassák ki, hogy szükség esetén ne legyenek másokra utalva, hanem képesek legyenek fenntartani magukat. Elméleti képzést is kaptak, de mesterséget is kellett tanulniuk. Ezt nevelési rendszerük elengedhetetlen részének tartották.

Ma is, miként Izraelben tették, minden ifjút a gyakorlati élet kötelességeire kellene nevelni. Mindenkinek el kellene sajátítani valamilyen kézműipart, amellyel biztosíthatja megélhetését. Ez nemcsak azért fontos, mert szükség esetén segítséget nyújt az élet fenntartásához, hanem főként azon hatása miatt, amelyet a testi, lelki és erkölcsi fejlődésre gyakorol. Még ha biztos volna is benne valaki, hogy sohasem kell a létfenntartás érdekében keze munkájára szorulnia, mégis meg kell tanulnia és gyakorolnia kell a munkavégzést. A testi munka nélkül senkinek sem lehet egészséges testalkata és jó egészsége, s a helyesen szabályozott fizikai munka fegyelmező ereje szintén igen lényeges az értelmi képességek fejlődése és a nemes jellem kialakulása szempontjából.

Azok a fiatalok, akik tudásukat csak könyvekből merítették, de a gyakorlati munkát elhanyagolták, semmiképp sem állíthatják, hogy megfelelő, mindenre kiterjedő nevelésben részesültek. Energiájuk, amelyet munkára kellett volna fordítaniuk, kihasználatlanul hevert. A nevelés nem kizárólag az elme csiszolásából áll. Az ifjúság nevelésének a testi munka is lényeges része. A nevelés igen fontos mozzanatát hanyagoljuk el, ha gyermekeinket nem tanítjuk meg a hasznos munkák végzésére. Ennek nem volna szabad kimaradnia az ifjúság neveléséből.

Alapos és átfogó nevelést az ember egész lényének összmunkája nyújthat. Fordítsa minden tanuló a nap bizonyos részét valamely hasznos, tevékeny munkára. Így megszokja a szorgalmat és növeli önbecsülését. Egyúttal megvédi a semmittevés, restség hatásaként mutatkozó rossz szokásoktól. Ez mindenben megegyezik a nevelés eredeti céljával, mert ha szorgalmas tevékenységre és tisztaságra buzdítják a fiatalokat, akkor ők ezáltal összhangba jutnak Teremtőjükkel.

Az egészség szempontjából legnagyobb áldást nem az olyan mozgásból nyerjük, amelyet szórakozás céljából vagy csupán a testedzés kedvéért végzünk. A szabad levegőn tartózkodásnak és az izmok foglalkoztatásának megvan ugyan a haszna, de ha ezt az energiamennyiséget hasznos munka végzésére fordítjuk, akkor ennek áldása is nagyobb. Az elégedettség érzése hat át bennünket, s az ilyen tevékenység velejárója, hogy érezzük hasznosságunkat, és a kötelességteljesítés jóleső érzése megnyugtatja lelkiismeretünket.

Tanulóinknak sokoldalú képzettséggel kell kilépniük az életbe, hogy ha saját erejükből kell megélniük, felhasználhassák tudásukat, olyan tudást, amelyet megkövetel az élet. A szorgalmas tanulás igen fontos, de ugyanilyen lényeges a szorgalmas, kemény munka is. Azonban nem fontos a szórakozás, a játék. A testi erők szórakozásra való felhasználása nem kedvező az értelem, a szellemi egyensúly fenntartása szempontjából. Isten áldása kísérné a fiatalokat, ha Krisztus szolgálatára szentelnék azt az időt, amelyet olyan testgyakorlatokra fordítanak, melyeket fokról fokra végül is túlzásba visznek.

A gyakorlati élet fegyelmét, amely testi és szellemi munkából tevődik össze, megszépíti az a tudat, hogy mind a test, mind a lélek képes lesz egyre jobban végezni a munkát, amelyet Isten jelölt ki az ember számára. Minél tökéletesebben érti meg az ifjúság, miképpen kell a gyakorlati élet kötelességeinek eleget tennie, annál nagyobb lesz az örömük, ha embertársaik hasznára lehetnek. Az értelmes munkára nevelt elme mind szélesebb látókörűvé lesz, s a gyakorlat és a fegyelem egyre alkalmasabbá teszi az embert a hasznos munka végzésére, mert megszerezte azt a lényeges tudást, amely által mások áldására lehet.

Krisztus életében nem találok egyetlen példát sem, amely azt mutatná, hogy valaha is szórakozással és mulatozással töltötte volna idejét. Ő volt a jelenlegi és az eljövendő élet legnagyobb tanítója, s nem látok egyetlen esetet sem az életében, amikor tanítványait arra vezette volna, hogy puszta szórakozásból végezzenek testgyakorlatokat.

A fiatal férfiak éppúgy, mint a nők, tanuljanak meg gazdaságosan főzni, éspedig húsételek nélkül is. Ne biztassák őket olyan ételek elkészítésére, amelyek bármilyen kis mértékben is húsféléket tartalmaznak, mert ez inkább az egyiptomi sötétségre és tudatlanságra utal, mint az egészségügyi reformok hűséges végrehajtására, tisztaságának megőrzésére.

Különösen a nőknek kell megtanulniuk jól főzni. Avagy a lányok nevelésének melyik területe fontosabb ennél? Bármilyen körülmények közé kerüljön is az életben, a főzés az a tudomány, amelyet mindig felhasználhat.

A gyakorlati élet tudományának és kötelességeinek elsajátítása teszi alkalmassá a fiatalokat arra, hogy az iskolából kikerülve idegen országokba mehessenek. Ezek a fiatalok megtarthatják teljes függetlenségüket a bennszülöttekkel szemben, mert érteni fognak a főzéshez, mosáshoz és házépítéshez. Példájuk által jó befolyást gyakorolhatnak, s megmutathatják, hogy képesek a tudatlanokat nevelni, s jobb munkamódszerekkel jobb eredményeket elérni. Ezek az ifjak bizonyítják, hogy a misszionáriusok kitűnő nevelők, tanítómesterei a hasznos munkának. És bárhová menjenek is, mindaz a tudás, amelyet elsajátítottak, teret nyit előttük és megfelelő körülményeket biztosít majd számukra.