A romlottság e napjaiban a fiatalok sok megpróbáltatásnak és kísértésnek vannak kitéve. Sokan veszélyes vizeken vitorláznak. Szükségük van kormányosra, de megvetéssel utasítják el a segítséget, és azt hiszik, hogy alkalmasak saját hajójuk vezetésére. Nem veszik észre, hogy az minden percben rejtett sziklára, zátonyra futhat, s hitük és boldogságuk hajótörést szenvedhet. Az udvarlás és a házasság gondolata szinte elvarázsolja őket, és legfőbb gondjuk az, hogy saját útjaikon haladjanak. Életüknek ebben a legfontosabb szakaszában biztos tanácsadóra és csalhatatlan vezetőre van szükségük. Ezt megtalálhatják Isten igéjében. Ha nem lesznek szorgalmas tanulói Isten szavának, súlyos hibákat fognak elkövetni, amelyek következtében saját boldogságukat és másokét is tönkreteszik.
Sokan hevesek és önfejűek. Nem követik Isten bölcs tanácsát, nem harcolnak önmagukkal, nem aratnak értékes győzelmeket. Büszke, hajthatatlan akaratuk eltéríti őket a kötelességteljesítés és az engedelmesség ösvényéről. Tekintsetek vissza, lássátok meg eddigi életeteket, vizsgáljátok meg hűségesen, Isten szavának fényében eddigi pályafutásotokat! Vajon tekintettel voltatok-e lelkiismeretesen szüleitek iránti kötelességeitek teljesítésére, ahogyan azt a Biblia megkívánja? Jósággal és szeretettel bántatok-e édesanyátokkal, aki gyermekkorotok óta gondozott benneteket? Tekintettel voltatok-e kívánságaira, vagy pedig fájdalmat és szomorúságot okoztatok-e szívének, saját vágyaitokat és terveiteket követve? Vajon az igazság, amit vallotok, megszentelte-e szíveteket, meglágyította és megfékezte-e akaratotokat? Ha nem, akkor nagy munkát kell végeznetek, hogy jóvátegyétek a múlt hibáit!
A Biblia bemutatja a tökéletes jellemet. Ez a szent könyv, amelyet Isten sugallt az embereknek, tökéletes vezető az élet minden körülményei között. Határozottan állapítja meg fiatalok és idősek kötelességét. Ha elfogadjuk az élet vezérfonalául, tanításai a lelket fölfelé vezetik. Lélekemelő, jellemnevelő, és örömöt ad a szívnek. Sokan azonban a fiatalok közül saját maguk vezetői és tanácsadói kívánnak lenni, és saját kezükbe vették ügyeik irányítását. Nekik még komolyabban kell tanulmányozniuk a Bibliát. Lapjain megtalálják, mi a kötelességük szüleikkel és hittestvéreikkel szemben. Az ötödik parancsolat ezt tanítja: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád tenéked.” Másutt pedig azt olvassuk: „Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek!”
Egyike a jeleknek, amelyek azt mutatják, hogy az utolsó napokban élünk, a gyermekek engedetlensége szüleikkel szemben, a fiatalok hálátlansága és szentségtelen élete. Isten igéje bővelkedik előírásokban és tanácsokban, amelyek meghagyják, hogy tiszteljük szüleinket. A fiatalok szívébe azt a szent kötelességet vési, hogy gondoskodjanak szüleikről, és szeressék azokat, akik születésüktől kezdve, gyermekkorukon és ifjúságukon át vezették őket egészen felnőttkorukig, hiszen a szülők békéje és boldogsága nagymértékben gyermekeiktől függ. A Biblia határozottan szól minderről, de nagyon sokszor nem veszik figyelembe tanításait.
Sokat kell még a fiataloknak tanulniuk, és a legfontosabbak egyike az, hogy megismerjék önmagukat. Helyesen ismerjék fel szüleik iránti felelősségüket és kötelezettségüket, s állandóan tanuljanak Krisztus iskolájában szelídséget és szívből jövő alázatosságot. Szüleiket szeretniük és tisztelniük kell, és meg kell becsülniük a hívő, tapasztalt emberek ítéletét is, akikkel a gyülekezeti élet fűzi össze őket.
Az a fiatalember, aki egy fiatal hölgy társaságát élvezi és barátságát megnyeri anélkül, hogy szüleit ismerné, nem cselekszik nemes keresztényhez méltóan, sem vele, sem szüleivel szemben. Lehet, hogy titkos találkák által befolyásolja érzelemvilágát, de ha így cselekszik, nem mutat lelki nemességet és feddhetetlenséget, amivel bírnia kell Isten minden gyermekének. Hogy elérjék saját céljaikat, nem járnak el őszintén és nyíltan, főképp pedig nem a Biblia szellemében. Ezzel hűtleneknek bizonyulnak azokkal szemben, akik szeretik őket. A házasságok, amelyek így jönnek létre, nem felelnek meg Isten igéjének. Házastársi kötelességeit sem fogja teljesíteni az a férfi, aki képes arra, hogy egy leányt letérítsen a kötelesség útjáról és elvonja Isten határozott és egyenes parancsától, hogy szüleit tisztelje és engedelmeskedjen nekik.
Feltesszük a kérdést: „Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját?” A választ megkapjuk rá az igéből: „A Te beszéded megtartása által.” Az a fiatalember, akinek vezetője a Biblia, nem tévesztheti el a kötelesség, a biztonság útját. Ez az áldott könyv megtanítja, hogy igaz jellemét feddhetetlenül megőrizze, legyen őszinte, ne kövessen el csalást. Isten ujja írta a kőtáblákra: „Ne lopj!”, mégis hányszor lopnak alattomosan érzéseket, és még mentegetik is ezt.
A helytelen udvarlás folyik tovább, titkos találkákkal, míg a tapasztalatlan lány, aki nem is sejti, hová fognak fejlődni a dolgok, elveszíti ragaszkodását szülei iránt, és bizalmát az ifjúba helyezi, aki pedig már cselekedeteivel is kimutatta, hogy érdemtelen a szerelmére. A Biblia elítél mindenféle becstelenséget és minden körülmények között jó cselekedeteket kíván. Az, aki a Bibliát ifjúsága vezérévé és ösvényének világosságává teszi, mindenben követni fogja tanácsait. Jottányit sem vétkezik a törvény ellen, még akkor sem, ha nagy áldozatokat kell ezért hoznia. Ha hisz a Bibliában, tudni fogja, hogy Isten áldása nem lehet rajta, ha letér a becsületesség egyenes útjáról. Talán úgy látjuk, hogy egy ideig jól érvényesül a világban, azonban tetteinek gyümölcseit biztosan le kell aratnia.
Isten átka kíséri a nem helyes, nem időszerű és nem megfelelő kapcsolatokat. Menthetőbbek volnának a fiatalok viszonyai, azok iránya, ha a Biblia homályosan tárgyalná ezeket a kérdéseket. De a Biblia követelményei semmiképpen sem nevezhetők félig-meddig bizonytalan parancsoknak, mert határozottan megkövetelik a gondolatok, szavak és tettek tisztaságát. Hálásak vagyunk Istennek, mert az Ő szava megvilágosítja az utat előttünk, így senkinek sem kell eltévesztenie az igazság ösvényét. A fiatalok szokják meg, hogy a Bibliát kérdezzék, és fogadják el tanácsait, mert valahányszor eltérnek ezektől, nagy hibákat követnek el.
Ha van olyan dolog, amelyhez nyugodt meggondolás és szenvedélymentes ítélőképesség kell, akkor ez a házasság kérdése. Mindig szükség van a Biblia tanácsára, de legjobban akkor, amikor olyan lépésre határozzuk el magunkat, amely az egész életünkre kihat. Általában az a vélemény, hogy az érzelmeké legyen a vezető szerep, s igen sok esetben az érzelgős szentimentalizmus veszi át a vezetést, aminek romlás a vége. Sok fiatal éppen ebben a kérdésben viselkedik a legkevésbé értelmesen. Erről a témáról nem lehet velük józanul beszélni. Úgy látszik, hogy a házasság gondolata babonás, bűvös erővel hat rájuk. Nem rendelik alá magukat Istennek. Értelmük leláncolva, titokban cselekszenek, mintha attól félnének, hogy valaki keresztezni akarja terveiket.
Az az alattomos út, amelyen az udvarlás folyik és a házasságot nyélbe ütik, sok nyomorúságot okozott már, amelynek nagyságrendjét csak Isten ismeri. Ezen a sziklán ezrek szenvedtek hajótörést. Hitvalló keresztények, akiknek életét állhatatosság jellemzi és akik minden más kérdésben értelmesnek látszanak, félelmetes hibákat követnek el. Erős elhatározásról tesznek tanúságot, amelyet érveléssel nem lehet megváltoztatni. Annyira elragadják őket érzéseik és ösztöneik, hogy nem kívánják kutatni a Bibliát és nem akarnak Istennel szoros kapcsolatba jutni.
Sátán jól tudja, milyen az emberek gondolkodása, és pokoli bölcsességét különböző tervek kigondolására használja fel, amelyek a lelkek megrontását és csapdába ejtését célozzák. Minden lépést megfigyel, és sok mindent indítványoz. Gyakran követik késztetéseit Isten tanácsa helyett. Veszedelmes hálóját ügyesen készíti elő, hogy rabul ejtse a fiatal, meggondolatlan embereket. Gyakran a világosság angyalának öltözik, és azok, akik áldozatai lesznek, átszegzik magukat sok szomorúsággal. Az eredmény az, hogy mindenütt tönkrement életeket, emberi roncsokat láthatunk.
Mikor lesznek a fiatalok végre bölcsek? Meddig tart még ez az állapot, meddig követik a gyermekek csupán saját hajlamaikat és kívánságaikat, tekintet nélkül szüleik tanácsára és értékítéletére? Sokan egyetlen gondolatot sem szentelnek szüleik kívánságainak és igényeinek. Nincsenek tekintettel érett ítélőképességükre. Az önzés bezárta szívük ajtaját a gyermeki ragaszkodás előtt. Fel kell ébreszteni a fiatalokat, ki kell emelni őket a közömbösségből! Az ötödik parancsolat az egyetlen, amelyhez ígéret kötődik, de a szerelmes vágyakozás hajlandó azt könnyedén félretolni, sőt semmibe venni. Sok fiatalról jegyezték fel azt a bűnt, hogy lekicsinylt édesanyja szeretetét és nem becsüli édesapja gondoskodását.
A legnagyobb tévedések egyike ezen téren az, hogy nem szabad megzavarni a fiatal és tapasztalatlan ifjak érzelmeit, és nem szabad beavatkozni szerelmi életükbe. Ha van kérdés, amit minden szempontból meg kell vizsgálni, akkor ez az. Szükséges felhasználnunk mások tapasztalatait, és mindkét oldalon nyugodtan, alaposan fontoljuk meg az ügyet. A házasság kérdését a nagy többség túl könnyen kezeli.
Fiatal barátaim, tanácskozzatok Istennel és istenfélő szüleitekkel! Foglaljátok imáitokba gondolataitokat. Fontoljatok meg minden érzelmet, és figyeljétek meg minden jellemvonását annak, akivel össze akarjátok kötni életeteket. A lépés, amelyre elhatározzátok magatokat, életetek legfontosabb lépése, amit nem szabad elhirtelenkedni. Bár szeressetek, de ne tegyétek azt vakon.
Vizsgáljatok meg mindent, hogy kiderítsétek, vajon eljövendő házaséletetek boldog lesz-e, vagy pedig feldúlt és viszályokkal teli? Vesd föl a kérdést, hogy ez az egyesülés a menny felé vezet-e? Növeli-e szeretetedet Isten iránt, és hasznosabbá tesz-e az életben? Ha e kérdésekre pozitív válaszokat kapsz, akkor Isten félelmében haladj előre utadon.
Ha bele is mentél az eljegyzésbe, anélkül, hogy pontosan ismernéd kiválasztottad jellemét, ne hidd, hogy az eljegyzés feltétlenül szükségessé teszi, hogy magadra vedd a házasság kötelékét, és olyan emberrel kapcsold össze életedet, akit nem tudsz szeretni és tisztelni. Nagyon vigyázz és légy óvatos, mielőtt eljegyeznéd magad! De sokkal jobb felbontani az eljegyzést, mint házasság után szétválni.
A hűséges, igazi szerelem olyan növény, amely ápolást igényel. Az a fiatal nő, aki békés, boldog közösséget kíván és el akarja kerülni a jövőben a bánatot és a nyomorúságot, érdeklődjön udvarlója édesanyjához való viszonyulásáról, mielőtt odaajándékozná neki a szívét. Milyenek jellemének lényeges vonásai? Tudatában van-e, teljesíti-e kötelességét anyjával szemben? Szívében hordja-e óhajait és boldogságát? Ha nem tiszteli és becsüli édesanyját, miként tanúsíthatna majd tiszteletet és szeretetet, jóságot és figyelmességet felesége iránt? Szereti-e majd akkor is, ha a házasság újszerűsége már elmúlt? Türelmes lesz-e hibáival szemben, vagy kritikus, basáskodó és parancsoló? Az igazi szeretet sok hibát elnéz.
A fiatalság még mindig túlságosan bízik az ösztönös megérzésekben. Ne adja át magát túl könnyen és ne hagyja magát oly készségesen foglyul ejteni szerelmese megnyerő külseje által. Az udvarlás, ahogyan azt korunk fiatalsága gyakorolja, a képmutatás és csalás rendszere, amely a lelkek ellenségétől, s nem az Úrtól ered. Itt is józan észre volna szükség, mint bármely más dologban, de sajnos, a tapasztalat azt bizonyítja, hogy csak kevesen veszik ezt igénybe.
Ha a gyermekek meghittebb viszonyban volnának szüleikkel, megbíznának bennük, s örömüket és bánatukat megosztanák velük, sok későbbi csalódástól őriznék meg magukat. Ha kétségeik volnának afelől, hogy melyik a helyes út, vigyék az ügyet szüleik elé, és kérjenek tőlük tanácsot. Kik volnának alkalmasabbak a veszélyek felismerésére, mint az istenfélő szülők? Kik érthetik meg gyermekeiket olyan jól, mint ők?
A keresztény fiatalok mindenekelőtt istenfélő szüleik szeretetét, helyeslését keresik és értékelik. A szülők együttéreznek gyermekeikkel, megértik őket, velük és értük imádkoznak, hogy Isten vezesse és védelmezze őket. Mindenekfölött a jó és megbízható Baráthoz és Tanácsadóhoz utasítják gyermekeiket, ahhoz, aki megindul gyengeségükön, aki éppúgy megkísértetett mindenben, mint mi, de bűntelen maradt, és tudja, hogyan kel gyámolítani azokat, akik megkísértetnek.
A házaséletben az egymás iránti szeretet szinte záloga mindkettőtök boldogságának. Mindkét fél szolgálja a másik boldogságát! Ez az Isten akarata. De ha eggyé is váltok, egyikőtök se veszítse el egyéniségét, hiszen Isten a tulajdonosa egyéniségeteknek.
Istenért élve a lélek Őhozzá kapcsolja legmagasztosabb érzelmeit. Vajon szívetek szeretete a legnagyobb mértékben Őhozzá áramlik, aki meghalt értetek? Ha így van, akkor egymás iránti szeretetetek a menny akarata szerint való lesz.